Miért pont a jóga?

A sport illetve a mozgás évek óta része az életemnek. Mindig kellett valami, ami kikapcsol, karbantart, megmozgat, és feltölti az elemeket. Volt néhány sikertelen próbálkozásom, mint a különböző aerobic fajták ill. konditermi súlyzós/cardio gépes kalandozások, ám akadt olyan is, amit megszerettem.

Amíg Egerben éltem, hosszú ideig minden nap úszni jártam, majd amikor 7 évvel ezelőtt Pestre költöztem ennek sajnos vége szakadt.

Egyszerűen nincs itt egy normális uszoda sem, ami megközelíthető helyen van, emberi nyitva tartással, és nem kérnek el egy vagyont azért, hogy szocreál körülmények között 8 másik embert kerülgetve úszhassam le a napi 2-3 kilométeremet. :( Így az úszásra marad a nyár és a környékbeli természetes vizek, illetve néhány elkeseredett próbálkozás.

Majd jött a futás. Először egy, majd két szigetkör. Végül hajcsár programozó kollegám nyomására három, és extrának a Hármashatárhegyi nehezített terep. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a félmaratont futom… Futottam hetente háromszor, ha esett, ha fújt, még télen a zimankóban is. Aztán besokalltam. Nem csak én, de a csípőm, plusz a jobb térdem és bokám is… Azóta is kínlódok velük rendesen. :(

Aztán ott van még a falmászás, amit nagyon szeretek, de sajnos egyre ritkábban van lehetőségem elmenni. Bár számomra az inkább egyfajta játék, feszegetem a határokat, kipróbálok érdekes pályákat és nagyot röhögök amikor lecsúszik a kezem egy miniatűr fogásról, és leesek a falról. (Én biztosítás, tehát kötél nélkül mászok, ezt boulderezésnek hívják; nagy vastag szivacs van alul, így nincs nyaktörés. :) ) Szuper mozgás, de nem kapcsol ki teljesen.

Többen kérdezték már tőlem: Miért pont a jóga? A választ elég nehéz megfogalmazni, és valószínűleg aki még sosem próbálta úgysem érti meg… A jógát nem is lehet más sporthoz hasonlítani, hiszen igazából nem sport. Bár sokak szerint igen, és az elején talán mindenki sportként fogja fel. Nekem ennél már többet jelent. Néha szoktam mondani, hogy a „jógával tartom életben magam”, ami persze nem szó szerint értendő. :) Észrevettem, hogy a jóga nem csupán a testemre van pozitív hatással, de nagyon sokat segít megértenem magam körül a dolgokat, többek között saját magamat…

No, de úgyis eljött az ideje egy újabb szavazásnak!.. :-)
Miért pont a jóga? Te miért jógázol? Nyilván az alábbi opciók csak példák :), aki szeretné kommentben elmesélhetné az „egyéb” kategóriát.

Gépház üzen

Legutóbbi bejegyzésem nemvárt vihart kavart a biliben, így gondoltam ideje túllépni ezen és lezárni “véresszájú vega és húsevő” barátaim (és kedves ismeretlenek) eszmecseréjét, amit talán néhány új posttal sikerül is elérnem. :-)

Azért tegyünk pontot az ügy végére és nézzük meg a szavazás eredményét, ami pusztán arra kereste a választ, hogy a jógik hány százaléka vega ill. húsevő jelenleg:

• 57 % vegetáriánus
• 31% húsevő
• 12% vega, de halat eszik

Remélem, hogy a következő szavazás témája kevésbé ugrasztja majd egymásnak a népet.  Addig is practice, practice mindenkinek legyen akár vega, akár ragadozó, hiszen a jóga mindenkié. Pííísz! :)

Egy kis spoiler következik, avagy mi várható a közeljövőben az Astangini blogon:

Alapvetően a blog célja, hogy saját kis tapasztalataimat, élményeimet rendszerezzem, olykor különféle szavazásra bocsátott jógás témákkal zaklassalak Titeket.  Mindezek mellé saját kíváncsiságom nyomására egy új “rovat” fog indulni a blogon “Ashtanga-profilok” címmel.

Ezmiez? Demiért?: Szeretnék megismerni minél több hazai ashtangás arcot, legyen ő tanár, vagy csak “heavy user”, engem érdekel az ashtangához fűződő viszonya, tapasztalatai, élményei. Éppen ezért megkeresek pár arcot akiket valamennyire ismerek, készítek vele egy rövid riportot, amit itt megosztok Veletek is. Egyfajta láncot szeretnék kialakítani, ugyanis mindig az lesz a következő riportalany, akit az előző kér, ajánl. Nehéz volt eldönteni kié legyen az első profil, de végül sikerült, és szerencsére örömmel vállalta, hogy nagyító alá kerül. Coming soon! :)

Lesz még két külföldi ashtangás élménybeszámoló is, az egyik vendégpost formájában Hajnal és Szabi tollából, akik pár nap múlva Prágába utaznak Danny Paradise ashtanga workshopjára. Kíváncsian várom az élményeiket, reméljük sok hasznos tapasztalattal térnek haza. Én pedig jövő hét szerdán indulok Párizsba pár napra, ahol Gerald Disse és Linda Munro kezei alatt fogom mélyíteni jógás ismereteimet.

Persze lesz még szavazás is, hiszen folyamatosan kapom tőletek is a témajavaslatokat, és persze az én kíváncsiságom is hajt. Addig is próbálok minél többet gyakorolni, és rágyúrni a hiányosságokra, hogy végre ne “páros lábbal rúgott tizenegyes” legyen a vinyászám, ahogy azt Gauranga hétfőn megjegyezte. :-)

Eszed vagy nem eszed?

Éppen B.K.S . Iyengar egyik nagy sikerű könyvét olvasom, ami azon túl, hogy rendkívül érdekes és inspiráló olvasmány, remek ötletet adott a következő szavazás témájához.

Sokan írtak már a jóga és a vegetarianizmus kapcsolatáról, illetve a húsmentes étkezés előnyeiről, így gondoltam én is feszegetem egy kicsit ezt a témát. Nem tisztem a téma tudományos mélységeibe belemászni, ezt egyébként is megtették előttem már sokan mások.

Én csupán kíváncsi vagyok… :) Személy szerint több olyan jógást ismerek, akik részben vagy teljesen vegetáriánusok, ugyanakkor olyat is ismerek aki 2 nap után már remeg ha nem ehet húst.  Úgy látom elég nagy a szórás a jógások között az étkezést illetően, így egyszerűen kíváncsi lettem, hogy milyen arányban találok közöttünk vegetáriánusokat és húsevőket.

Ám előbb íme egy részlet B.K.S. Iyengar könyvéből a témához kapcsolódóan:

“Ami az étrend kérdését illeti, minden attól függ, hogy mik a céljaid  a jóga gyakorlásával. Patandzsali két csoportra osztja a nijama öt aspektusát. Egyrészről saucsa és szantósa, a fizikai egészség és az elme boldogsága. Másrészt tapasz, szvádhjája és Ísvara-pranidhána, heves vágy a spirituális fejlődésre, önmagunk tanulmányozása és Istennek való önátadás. A nijáma első része, amely a saucsát és a szantósát foglalja magában, megengedi a gyakorlónak a világi örömök élvezetét, és óv is a betegségektől. A második részt, a tapaszt, a szvádhjáját, az Ísvara-paradhánát úgy tartják számon, mint a “sokat ígérő jógát”, amely lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy elérje a legmagasabb állapotot, hogy szabad legyen, hogy teljesen elkülönüljön a test eszközeitől, és eggyé válhasson a lélekkel. patandzsali bhógának és apavargának nevezi e két állapotot. A bhóga azt jelenti: “élvezni az örömöket, betegség nélkül”, míg az apavarga jelentése “szabadság”, vagy “üdvösség”. Patandzsali szerint az egészség és a boldogság eléréséhez az étrend kérdése nem kiemelten fontos. Ha azonban a spirituális egészség fejlesztését tűzted ki célul, az étrend szabályozása szükségessé válik ahhoz, hogy az elme hullámzásai elcsendesülhessenek. Ki mint vet, úgy arat. Az elme a táplálék anyagaiból jön létre, ezért az elfogyasztott élelem hatással van az elmére. Ennélfogva a spirituális gyakorlás során fogyasztható táplálékok köre korlátozott, ezzel szemben ha a cél pusztán az egészség és a boldogság, az étrend ilyesfajta korlátozására nincsen szükség.”

Nos, mindezek alapján kérdezhetném azt is, hogy Neked mi a célod, kedves gyakorló?, ám most maradnék szimplán az étrendnél. Te eszel húst?

Ha van kedved fejtsd ki kommentben miért lettél vegetáriánus, vagy esetleg éppen ellenkezőleg, miért nem tudsz/akarsz lemondani a húsevésről. Hajrá!

Btw íme a legutóbbi szavazás eredménye: Mysore vagy vezetett? 70-30% arányban nyert a Mysore típusú óra.

Mysore vagy vezetett?

A múltkor fölfedeztem ezt a jó kis ficsört a blogban és gondoltam remek lesz időnként közvéleményt kutatni érdekes jógás témákról. A legutóbbi szavazás témája a mumus ászanák voltak. Kíváncsi voltam számotokra melyik a legnehezebb póz az egyes sorozatból, melyiket volt a legnehezebb megtanulni, illetve melyik okoz jelenleg nehézséget.

Az eredmény számomra picit meglepőre sikeredett, íme a dobogósok:

1. Kurmasana/Suptakurmasana – 32%
2. Padmasana (lotus) – 21%
3. Marichyasana és a Baddha Konasana – 16%

Azt sejtettem, hogy a Supta kurmasana sokaknak mumus, és saját  magamból kiindulva tudom, hogy a lótusz se piskóta. A Baddha Konasanan kicsit meglepődtem; vajon ez a híres “Szalai-igazítás” miatt került fel a dobogóra, vagy ez tényleg ennyire nehéz póz sokak számára? Persze nem mondom, hogy könnyű, de számomra meglepő, hogy a Marichyasana mellett ez lett a harmadik helyezett, megelőzve a számomra “mumusabb” hidat és fejenállást is. Mindenesetre érdekes volt a szavazás, és többen mondták, hogy legyen máskor is, így íme a következő témakör:

Mysore vagy vezetett?

A legtöbb ember vezetett órára jut el először, majd amikor már begyakorolta a sorozatot, nagyjából ismeri az ászanák sorrendjét, tudja mi az az udzsaji légzés és használja is, elmerészkedik egy Mysore órára is. Előbb nem nagyon van értelme, mert mysore-on önállóan kell nyomni a sorozatot, a tanár csak igazít. Sokaknak már az első mysore óra segít eldönteni, hogy a későbbiekben mit fog választani, mások ki sem próbálják, mert csak a vezetett órán tudják elképzelni a gyakorlást.

Néhány pro és kontra

Vezetett órán nem kell gondolkodni, vajon az adott ászana után mi is jön (mondjuk idővel mysore-on sem, mert beáll egy automatizmus), hiszen a tanár mindig mondja, mutatja a következő “teendőt”. Egyszerre halad mindenki, a tanár számolja a légzés ütemét. Ez számomra most már zavaró is kicsit, mert nem voltam még olyan tanárnál, aki úgy számolt volna, ahogyan lélegzem; Gauranga pl. többnyire iszonyú gyorsan számol, Istvánnak viszont van néhány személyes kedvence (pl. “last chance” Navászana) ahol előszeretettel lassítja le a számolás ütemét gyök-kettőre :-). Mysore órán viszont mindenki a saját légzésének ütemében halad, nem kell alkalmazkodni senkihez.

Vezetett órán általában nagyon sokan vannak, néha alig lehet elférni, míg mysore-on szinte mindig 10 alatt van a létszám, de nem ritka, hogy csak 3-5 fő szuszog mellettünk a matracon. Vezetett órán kevesebb igazítás jut egy emberre, míg mysore-on személyre szabott szadikat is kaphatunk. A vezetett órák általában napközben vagy este vannak, így könnyebb megoldani az eljutást órára, míg  a mysore órák kora reggel kezdődnek, így nemcsak a hajnali kelés garantált, de a munkába is később ér be aki bevállalja.

Sorolhatnám még az érveket és ellenérveket mindkét óratípus esetében, de úgyis mindenki maga dönti el, hogy számára melyik a nyerő. Részemről letettem a voksomat a Mysore mellett, de most kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Te melyiket szereted jobban? Mysore vagy vezetett? Szavazz!

Mumus ászanák

A napokban múlt egy éve hogy elkezdtem ashtangázni, és a jeles esemény kapcsán elgondolkodtam, hol is tartok most, mennyit fejlődtem ez idő alatt. Persze nagyon nehéz magamat kívülről látni, hiszen lehet hogy azok az ászanák, amikben én úgy érzem jó vagyok,  hihetetlenül csenevészek egy külső szemlélőnek.

No de kezdjük az elején a történetet… Az “Ashtanga és én” című love story a tavalyi Yoga day-en kezdődött, ahol Gauranga egy szabadtéri órát vezényelt le, amiből én persze szinte semmit nem tudtam megcsinálni, de nagyon tetszett, hogy látványos, dinamikus. Azért elég nagy sokk volt rádöbbenni arra, hogy amit én addig jógázás címszóval műveltem, az ehhez képest kisnyuszifüle. Az első randi után persze alig vártam, a következő találkozást és szerencsére pár hét múlva az Atmában elindult egy kezdő ashtanga tanfolyam.

Az első pár órán persze jöttek a pofonok: egyensúlyérzékem nulla, karizom mínuszban, a hátrahajlítást inkább hagyjuk, a térdem pedig szinte minden pózban üvöltötte felém, hogy “Ez qrvára fáj, b@sszus, ne csináld!” Fogalmam sincs, hogy akkor miért nem futamodtam meg, mindenesetre most nagyon örülök, hogy összeszorítottam a fogam, lenyugtattam az egómat, és csináltam tovább. És az eredmény? Nos, a tökéletes 1-es sorozat még mindig messze van, de némileg elérhetőbb távolságba került. :) Az egyensúlyérzékem rengeteget fejlődött, és bár még inogok néha a féllábas pózoknál ez már nagy eredmény. Hála István 5 légzéses csaturangáinak és a 30 “csaturanga – felfelénézőkutya – lefelénézőkutya” kombójának a karom is elkezdett erősödni, és ma már gond nélkül megtartom a saját súlyomat. A hátrahajlítások is sokkal jobban mennek, és bár még nem tudom teljesen kinyújtani a lábam urdhva dhanursana-ban, és a drop back-kel vannak nehézségeim, de legalább már hajlik a gerincem.

A térdem és én még mindig nem vagyunk puszipajtások, de történt javulás. Az előrehajlító pózoknál, már nem fáj, de a lótusz, féllótusz továbbra is okoz fájdalmas pillanatokat. A futást azóta hanyagolom, a tavalyi félmaraton óta csak párszor voltam kint a szigeten 2-3 körre. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert nagyon szerettem este kimenni a szigetre és bömbölő zenével a fülemben “kiszaladni a világból”, de azóta mással pótolom ezt az érzést. Mert persze hogy az érzés a lényeg! :) Csinálhatom én egyre profibban az ászanákat, az önmagában nem több a futás okozta örömnél, ha az agyamban nem kattan át egy apró kis kapcsoló hirtelen “ON” állásba… Nem tudom mikor kattant át, nem sikerül fölidéznem magát a pillanatot, de most már értem (érzem) a különbséget.

Mozgalmas év van mögöttem, az biztos.  :) Szombat este az Ashtanga night-on egy maratoni 3 órás jógaóra keretében volt alkalmam belekóstolni a kettes sorozatba néhány ászana erejéig. Ez volt az első alkalom, hogy a kettes sorozattal ismerkedtem, ami így az “évfordulón” elég izgalmas élmény volt.  Egyúttal egy újabb pofon az egómnak, nehogy már azt higgyem, most már jól megy. :) Párszor már eljátszottam a gondolattal, hogy vajon kipróbáljam-e a kettest, mert eléggé különböző véleményeket hallok a dologról. Van aki szerint akkor kell elkezdeni amikor az egyes már elég jól megy, illetve van ugye a klasszikus, hogy amikor föl tud állni hídból valaki; mások szerint viszont érdemes párhuzamosan gyakorolni a kettőt. Nos, elnézve a múltkori teljesítményemet, én asszem egyelőre maradok az 1-es sorozatnál…

A végére hagytam egy mini ( és persze nem reprezentatív :) ) piackutatást a “mumus ászanákkal” kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy mások melyik ászanával illetve ászanákkal küzdöttek/küzdenek a legtöbbet az Ashtanga 1-es sorozatból. Szóval tessék voksolni a számodra legnehezebb ászanára vagy ászanákra (mert meg lehet jelölni többet is, de azért ne kattintgasd végig mindet..), ha nincs a listában akkor írd be.

Neked melyik a “mumusod”?