Bandha címkéhez tartozó bejegyzések

Simon Borg-Olivier

Yoga Synergy Workshop  Simon Borg-Olivier-rel – 2011. szeptember 2-3. Budapest

Simon Borg-Olivier szerteágazó tudását BKS Iyengar, Pattabhi Jois, TKV Desikachar és a magyar származású Remete Sándornál csiszolgatta. Az egyik legismertebb ausztrál iskola vezetőjeként Iyengar, Ashtanga Vinyasa és tibeti jógát kever nyugati anatómiai ismeretekkel. Tanítványa, Lenkefi Mónika meghívására érkezett nemrég Magyarországra. Háromnapos műhelyén Orsi, Major Ági és Szabi is részt vettek, erről szól az alábbi beszámolósor.

Maratoni beszámoló három különböző szemszögből, de érdemes végigolvasni! Én jelenleg bután pislogva igyekszem feldolgozni a hallottakat (olvasottakat), mert úgy érzem pár dolgot megkérdőjeleznek ezek a gondolatok a korábban tanultakkal kapcsolatban.

Orsi

” …úgy éreztem magam, mint egy Duracell nyuszi. Szeme csillog, szőre fényesen ragyog és kész lenyomni a fél világot… “

Egyre többször úgy érzem, hogy a hagyományos ashtanga műhelyek egyfajta zsákutcát jelentenek nekem. Az ötödik olyan wörkshop után, ahol kiveséztük az első sorozat ászanáit, tanárképzés esetén a szükséges igazításokat, a hatodik hasonló már nem hoz igazán lázba. A nyers tudás már megvan, a szükséges finomításra viszont gyakran nincs elegendő idő ezeken a workshopokon. Szerencsétlen vándortanár jobb esetben elcsöpögtet egy-egy morzsa tudást, de igazán hatékony, gyakran személyre szabott segítséget már nem tud adni, nem alakul ki az ehhez szükséges tanár-tanítvány kapcsolat. A két héttel ezelőtti műhely viszont üdítő kivételt jelentett az eddigiekhez képest.

Nehéz megfogalmazni miről is volt szó ezen a workshopon. Simon hihetetlenül kedves, energikus jelenség, árad belőle az öröm, a tudás és majd harminc év gyakorlásának bölcsessége. Amit viszont tanított nekünk bizonyos szempontból teljesen ellent mond az eddigi tanításoknak. Valószínűleg arról van szó, hogy a gyakorlásnak van egy olyan mélyebb rétege, aminek a kibontására eddig még nem került sor.

Simon anatómia alapokon magyarázta el a bandhák működését, nem csak a „fő” három bandháét, hanem az összes szóba jöhető és a jóga során használt izomzárat végigvettük. A korrekt izomzárak használatával szabályozni tudjuk a vér keringését, és vele együtt azt az energiaáramlást is, amelyek miatt az óra végére felfrissültnek, vagy elgyötörtnek érezzük magunkat. Sajna Ashtanga után a legtöbbször ez utóbbi fordul elő, a gyakorlás tényleg megterhelő, és ami még vacakabb: nem csináljuk elég hatékonyan és biztonságosan.

Amikor Simonnal az ő kis lágy mozdulatokkal, tudatos csípőbillentésekkel és hasi légzéssel megszórt gyakorlását végeztük, úgy röppent el több, mint egy óra, hogy számomra maximum 15 percnek tűnt. Normális ashtanga gyakorlásnál egy óra magasságában már javában vergődik minden gyakorló az ülő ászanákkal, a majd kétórás gyakorlás pedig tényleg sokat ki szokott venni, különösen kezdőknél. Most pedig úgy éreztem magam, mint egy Duracell nyuszi. Szeme csillog, szőre fényesen ragyog és kész lenyomni a fél világot…

Simon amúgy nem foglalkozott külön sokat az Ashtangával, vagy az Iyengar jógával, szerinte ez két módszer, ami ugyanoda vezet. Keverni mondjuk nem érdemes. Ő igazából hatha jóga alapokat tanított, különös tekintettel arra, hogy testünket kiegyensúlyozott és intelligens módon használjuk, miközben jógázunk. Lendület és gravitáció helyett, tudatosan az izmok megfelelő használatával érkezzünk meg a pózba. Egy-egy rész testrész helyett a törzs, a karok, a lábak, a kéz ujjai és a láb ujjai egyaránt tevékeny részesei legyenek az ászanának.

A másik nagy meglepetést a baba-puha pocak tartás jelentette számomra. Az astangások előbb-utóbb a mula és az udijána bandha tanulása során megtanulják, hogy a jó bandhánál nincs hasi légzés, csak mellkasi, a tudatosan feszesen, és enyhén behúzva tartott has pedig létfontosságú a biztonságos gyakorlásnál, lásd gerincvédelem és társai. Simon megtanította nekünk, hogyan lehet a hasizmokat megfeszítve, erőteljesen, ám mégsem a köldököt a gerinc irányába „beszippantva” tartani. Aztán igazolásképp huszonvalahány ember szépen kézenállásba röppent az általa tanítottak figyelembevételével. Igen, kezdők is voltak a workshopon. :-)

Erő és lágyság tudatos alkalmazása. Talán ez utóbbiból kéne minél többet belopni a saját gyakorlásunkba is.

Ági

“Elő a pocikkal, éljen a babák légzéstechnikája!

Ez egy olyan workshop volt, ami nekem éppen nagyon kellett. Már pont kezdtem picit elveszíteni az astangába vetett hitem és a lelkesedésem, mert egyre jobban zavart, hogy látom, ahogy a tanítványok erőlködnek gyakorlás közben, beleerőltetik a testüket a pózokba, és egyértelműen hiányzott valami, amitől jógává válhat ez a testgyakorlás. És annyira köszi Simon! Gyönyörűen összefoglalta, megfogalmazta azt, hogy mi is veszett el! Ahogy ő fogalmaz: dolgozzunk a belső energiával elsősorban, és mikor már azt meg tudjuk tartani, hozzávehetjük a külső erőket, mint gravitáció, vagy a végtagjaink segítsége.

A pilates ebben nekem nagy segítségemre volt, hiszen ebben a technikában folyamatosan igyekszünk hosszabbítani az izmokat, mégpedig pontosan csakis belső erőből,és valószínű a régebb óta jógázók mind ugyanezt teszik, egy előrehajlásnál a gerincet hosszabbítják belülről, nyújtják el a fejtetőt messzire, távolítják a csigolyákat egymástól ahelyett, hogy kézzel próbálnák belehúzni magukat a pózba.

Másik nagy fless a pilatessel kapcsolatban a hasbehúzásos kérdés volt. Aki közülünk, jógafanatikusok közül akár csak egyszer is betévedt egy piliórára (és van ilyen elvetemült azért egy-kettő), feltűnhetett, hogy a köldököt folyton a gerinchez kell simítani. Ez rendben is van, hiszen megtanuljuk tudatosan használni a mélyhasizmot (transvers abdominis), amivel többek között pl. megtámasztjuk az általában túlterhelt alsó (ágyéki, v. lumbális) gerincszakaszt, stabilizáljuk azt, csakhogy – és ezt bizony ki is próbálgattuk – a feszültség megmarad a gerincnél, és gyakorlatilag a mozgását erőteljesen korlátozzuk.

Teljesen logikus, hogy az állandó hasbehúzás blokkolja az energia és vér áramlását, én állat, mondani is szoktam a lelkes pili-tanítványoknak, hogy NE akarják állandósítani ezt, de saját magamra nem figyeltem ilyen szempontból. Ezen a hétvégén kellett rádöbbennem, hogy alig tudom ellazítani a hasam, annyira automatikussá vált ez a hasbehúzás dolog. Szóval tudatosult, hogy miért is vannak emésztési problémáim, és átgondolva elég sok pili-tanár ismerősnek akadnak hasi blokkra utaló gondjaik. Szóval lazítsunk kérem, lélegezzünk hasba! Elő a pocikkal, éljen a babák légzéstechnikája!
Visszatérve a jógához, ami az astangában is elérendő céllá vált, a folyamatosság, hogy a testünk megszakítások, zökkenők nélkül áramoljon át egyik pózból a másikba, kicsit távolinak tűnik, de itt ez az ausztrál arc, aki elhozta a saját kis technikáját, amiben ez totálisan megvalósul! Gyönyörűséges, ahogyan sorban mozdulnak a csigolyák, áthullámoznak az egyik ívből a másikba, szinte maguktól.

Aki ismer,tudja, hogy tőlem sajnos csődbe mehetnének a jógastúdiók, életemben nem sok jógabérletet vásároltam. Még abban az 1 hónapban is, amit Mysorban töltöttem, összesen 6 napot jártam jógasalába, mert jobban esett otthon gyakorolni (persze elég profi társaságban), de ha Mr. Borgnak lenne itt egy stúdiója, korlátlan bérletet vennék nála! jeee!

Szabi

“… az udzsáji légzésben a hangerőnek van a legkisebb jelentősége, sőt, minél hangosabban fújtat az ember, annál kevésbé hatékony, akkor csak egy konstans küzdés.”

Ez a workshop annyira tömény volt és annyi mindent megkérdőjelezett bennem a gyakorlásommal és a jelenlegi ashtanga interpretációmmal kapcsolatban, hogy nehéz röviden összefoglalni, nem is lehet, úgyhogy ez csak egy rövid ízelítő lesz.

Igaziból nem is igazán tudom mért mentem el, az utóbbi két évben több ashtanga workshopra is sikerült eljutni, és mostanra éreztem azt, hogy elfogyott a lendület. A workshopok már nem érdekelnek annyira, néhányszor már meg is fogalmaztam magamban, hogy inkább a gyakorlásra kéne még nagyobb hangsúlyt fektetni, és nem elmenni újabb tanfolyamokra, mert a sok bába között elvész a gyerek, de aztán valahogy mégis kikötöttem Simon workshopján… Nem szeretem összehasonlítgatni a dolgokat, de talán eddig ez bizonyult a legjobb döntésnek.

Az utóbbi workshopokon inkább a tanárok emberi oldala, illetve az érdekelt, amit a gyakorláson túl mutattak, ezen a workshopon azonban teljesen visszahelyeződött a hangsúly a gyakorlásra. Megkérdőjelezett sok mindent, amit eddig szinte axiómaként értelmeztem magamban.

Az első ilyen sokat használt ashtangás szállóige a “no pain no gain”, az ember a több évnyi gyakorlás alatt átélt számos sérülés után ezt teljesen természetesnek gondolja, mert mindemellett persze fejlődik is, de lehetne másképp is? Simon elgondolkodtató statisztikát lebegtetett meg a saját tapasztalataimmal is korreláló jógás pályafutásokról:

Miért van az, hogy az emberek jelentős része:

– az első ashtanga jóga órája után nem jön vissza
– aki visszajön, annak a jelentős része 1-2 éven belül abbahagyja
– aki túlverekszi magát ezen abból jó eséllyel jóga tanár lesz
– a jóga tanárok egy jelentős része 5-7 év után valamiért feladja a dolgot
– aki ezen is túlverekszi magát, azok közül sokaknak néhány évtizedes gyakorlás után komolyabb csípő, térd, gerinc, stb. problémájuk akad…

Hát az első három pont valóban megállja a helyét, az utóbbi kettőről nem tudok nyilatkozni, de mindenesetre nem egy pozitív életpálya. Akkor most, hogy is van, hogy a jóga, és közöttük az ashtanga is mindenkinek való?

Nyilván ahhoz, hogy valaki megragadjon ennél a műfajnál több minden együttállása kell: személyiség típus, elhatározás, megfelelő szabadidő, motiváció, stb… ezek nem is kérdések. Ugyanakkor lehet-e a gyakorlást valahogy kevésbé elrettentővé, fájdalmassá és a lehető legbiztonságosabbá tenni, hogy mégse legyenek ennyire furcsák az arányok.

Erre a kérdésre természetesen csak összetett választ lehet adni, nem egy triviális igen, vagy nem. Simon négy évtizednyi gyakorlási tapasztalatából, két évtizednyi oktatási tapasztalatából és aktív fizikoterápiás praxisából elég széles rálátással bír a fizikai gyakorlás mikéntjére, hatásaira, előnyeire, buktatóira, stb. Ezek alapján megfogalmazott néhány elvet, amikre a saját sorozatait is felépítette.

Az első talán legfontosabb elve az aktív pózok felvétele, amit persze nagyjából minden oktató vall, mindenki hangsúlyozza, hogy például a combizomnak az ülő pózokban is aktívnak kell lennie, figyelni kell a bandhákra, harcos pózban a karok is aktívak, stb. Azonban, ha az ember erre tudatosan nem figyel, akkor azok előbb utóbb elernyednek… Synergy jógában a pózok nagy része álló helyzetben kerül kivitelezésre, az ashtangában ülő pózként megjelenők is. Például marichyasana A és B fél lábon egyensúlyozva a másik lábat felemelve kerül kivitelezésre, hát ilyenkor nem lehet nem aktiválni a szükséges izmokat, mert az ember ugyebár eldől…

A következő elve a belső erő használata, ami a pózok központból, a törzsizmokkal való végrehajtását jelenti, a külső erő, azaz végtagok, gravitáció, lendület, stb. segítsége nélkül. A marichyasana-s példánál maradva, álló helyzetben az ember nem kulcsolja össze a kezét, mert nyilván nem is tudja, így csak addig megy bele a pózba, amíg a törzsizmaival bele tudja magát vinni, és nem külső erők, alias kezek, segítségével megy mélyebbre, ami sokszor eredményezi a törzsizmok automatikus elengedését.

Az aktív pózok és a belső erő hangsúlyozása képen a Synergy jóga sorozataiban a pózok nem kerülnek kitartásra, hanem egy folyamatos mozgással az egyikből megy át a gyakorló a másikba. Ashtangás terminológiával élve az egész egy rendkívül változatos vinyasa, ami egy laikus szemével valószínűleg egy vicces balettozás jelleget ölt.

A harmadik érdekes témakör a bandhák kérdésköre, ami szerintem egy kicsit homályosan, és néha túlmisztifikáltan van megközelítve, a tanároknak sokszor egy kiváló egérutat biztosítva: “Tartsd a bandhákat, akkor menni fog!”… aha, köszi…

Simon megközelítésében a bandhák az ízületi rendszerek stabilizálásáért felelős izmok aktiválását jelentik. Így mind a kilenc izületi rendszerre értelmezhető a bandha fogalma, legegyszerűbben talán a csuklón érthető meg: ha az ember hátra vagy előre hajtja a kézfejét, akkor csak a csukló hátsó, vagy első fele aktív, azonban ha szétteríti a tenyerét és megfeszíti az ujjait, vagy ökölbe szorítja a kezét akkor a teljes csukló körüli rész aktív, na ez a csukló bandha.

Ennél persze sokkal bonyolultabb bandhák vannak, például a csípő körül aktiválható bandha, a mulabandha. Ebben az értelmezésben a mulabandha nem a hasizmok befelé és felfelé történő szívása, hanem sokkal inkább úgy aktiválható például amikor az ember fekvő helyzetből félig felül, ilyenkor nem húzza befelé a hasizmokat, hanem sokkal inkább kicsit kitolva megfeszíti őket, és aktiválja az összes csípő mozgatásában résztvevő összes többi izmot, akár a combizmot is. Ez a megközelítés kicsit ellentmond az eddig több helyről hallott izolációs megközelítésnek, azaz mely mélyizmok aktiválásával és elengedésével kéne megtalálni a mulabandhát, így azt hiszem a mulabandha esetében az igazság valóban odaát van…

A légzés szerepét nem győzik minden jóga irányzatban hangsúlyozni, így természetesen itt sem maradt el, az ashtangával egybecsengő teljes tüdős légzést propagálva. Ebben a nyugati életmódot elő gyakorlóknak az alhasi légzés jelenti a legnagyobb kihívást, amit az előbb említett befelé és felfelé szívó hatású mulabandha megközelítés inkább csak akadályoz, pedig az alhasi szervek helyes működéséhez elengedhetetlen a megfelelő helyi vérkeringés, ami csak akkor alakul ki, ha nem blokkoljuk, hanem a légzés segítségével aktiváljuk az adott területet. A légzés másik fontos aspektusa a sebessége, és itt tényleg nem volt eltérés az eddig mindenhol tanultakhoz képest: minél jobban lassítani kell, mert így a pulzus is lassul, és ekkor lép működésbe a paraszimpatikus idegrendszer, ami a relaxált állapot fenntartásáért felelős, ellentétben a gyors légzés és magas pulzus hatására aktiválódó szimpatikus idegrendszerrel, ami felpörgetett, stresszes állapotba állítja a szervezetet.

Na igen, de akkor mi a helyzet az uddzsáji légzéssel? Az elhangzottak teljesen alátámasztják az eddigi tapasztalataim: az uddzsáji légzésben a hangerőnek van a legkisebb jelentősége, sőt, minél hangosabban fújtat az ember, annál kevésbé hatékony, akkor csak egy konstans küzdés. Inkább legyen természetes, épp elég figyelni a teljes tüdőkapacitás használatára…

Ezeken kívül számos egyéb érdekes fizikai és anatómia összefüggés elhangzott, ami egy beszámoló kereteibe már nem fér bele (pedig a kéztartások – mudrák – és az idegrendszerre gyakorolt hatásaik is izgalmasnak tűntek). Akit ennél mélyebben érdekel a fizikai gyakorlás anatómiai és egyéb háttere, annak ajánlom a Synergy jóga blogot, vagy ha pénzt is hajlandó fektetni a dologba, akkor vannak online kurzusok is.

Végül szeretném kiemelni, amivel nekem elnyerte a tetszésem, hogy az egész workshopnak nem volt térítés jellege, nem arról szólt, hogy amit eddig csináltatok az kuka. Simon egy ősrégi Pattabhi tanítvány, aki többször elmondta, hogy az ashtanga egy tökéletes rendszer, csak arra kell figyelni, hogy az ember hogyan alkalmazza, és itt jönnek képbe az említett elvek és részletek, amelyeket akár más jóga irányzatok gyakorlataira is lehet alkalmazni. Az csak mellékes, hogy vannak saját sorozatai, amikben ezeket jobban próbálja kihangsúlyozni, de ez nem azt jelenti, hogy az eddigi saját rendszereinket fel kéne adni.

Személy szerint, Ági és Orsi arcán is hasonló jellegű AHA élményt láttam, régen kaptam már ilyen erős, tapasztalati és gyakorlati (anatómiai) szempontból letisztult iránymutatást a fizikai gyakorlásra nézve. Simon egyike azon fehér hollóknak, akik évtizedek munkáját belefektetve nyugati fejjel, és tudományos háttértudással közelítették meg a jógát, és ezzel valóban hozzátettek valamit a világhoz.

22 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, beszámoló, egyéb, vendégpost

Ashtanga-profilok: Horváth Orsi

A legenda szerint egy pasi miatt kezdett el jógázni; és vallja, hogy az ashtanga gyakorlás a szexuális életet is feldobja. Szeretetteljes, ugyanakkor igen határozott tanár; szerinte az alapok elsajátítása nagyon fontos a jógában. Olykor van egy olyan furcsa érzése az embernek, hogy nála „életre kel” az ashtanga mantra. Folyamatosan sérülésekkel küzdött, de semmi sem téríthette le az ashtanga útjáról. Számos nagyhírű tanárnál koptatta a szőnyeget, egyszer pedig eltörte a talpát gördeszkázás közben…

Én könyvekből kezdtem el ismerkedni a jógával, illetve néha elmentem a Buddhista főiskolára, ahol Vadász Ákos tartott órát, de akkor kezdtem komolyabban foglalkozni vele, amikor Amerikában éltem. Lementem a helyi konditerembe, ahol volt jóga is. Ez egy nagyüzemi jóga volt, kb. 50-60 ember nyomta egyszerre a dinamikus power jógát.

Igazítás akkor gondolom nem igazán volt…

Nem nagyon volt igazítás. A lány aki vezette, elől csinálta, mi pedig néztük és csináltuk utána. Ettől függetlenül nagyon jó volt. Hetente kétszer jártam ide, és mellette elkezdtem Geoffrey Devereux dinamikus jóga könyvéből tanulgatni otthon.

Ő ashtangázott, de szerinte az ashtangának túl nehéz nekiugrani elsőre, így a dinamikus jógában összerakott három sorozatot teljesen kezdőknek, középhaladóknak, majd haladóknak. Ez után lehet szerinte elkezdeni az ashtanga egyes sorozatát. Én ezt csinálgattam otthon, aztán visszajöttem Magyarországra és kerestem ashtanga tanárt.

A Lucia tartott hétvégi ashtanga tanfolyamokat, amik nagyon jók voltak, nagyon alaposan megtanította a légzést, a bandhákat. Három-négy hétvége alatt végigvettük az egyes sorozatot és utána lehetett hozzá járni gyakorolni. Majd a Török Péternek beindultak az ashtanga jógái a Padmában és oda is jártunk. Ott tartott Dominic Corigliano egy három napos workshopot, és nekem az volt az első alkalom, pár hónap ashtanga gyakorlás után, hogy végig csináltam az első sorozatot.

Majd jött a klasszikus történet, a rákkatanás az ashtangára… Először hetente egyszer, majd kétszer, aztán háromszor, majd otthon is még kétszer. Szóltam a tesómnak, szóltam a barátaimnak. Az összes barátomnak jógáznia kellett, már a bulikat is úgy szerveztük, hogy először lementünk jógázni… :-)

Ezután következett a vándorlás, mentünk a tanárok után, ki hol tanított; a Péterhez, a Luciához, a Sebő Julihoz.

Visszakanyarodva egy picit a kezdetekhez: Én hallottam egy olyan pletykát, hogy pasi miatt kezdtél el jógázni.. :-) Ebből mi az igazság?

:-D Ez teljesen így van. ;-) A Geoffrey Devereux is egy hihetetlenül dögös, gyönyörű szép testű férfi, pedig akkor már az ötvenes éveit elhagyta. Úgy gondoltam, hogy ha én majd szépen lejárok ashtanga órákra, akkor oda előbb utóbb bekocog majd egy szőke herceg, aki mindenképp ashtangázni akar… Ez a pillanat még mindig nem jött el… :-)

De visszatérve miért kezdtem el a jógát: nekem egész életemben fájt a hátam, a keresztcsontom. A nagynénikém azt mondta, hogy nekünk a családunkban fut egy ilyen probléma, hogy valami kis gerinc-deformitásunk van, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Viszont amikor elkezdtem jógázni akkor ez nagyon elkezdett javulni.

Amerikában a jóga akkoriban már egy divatcikk volt. Madonna is rákattant a jógára, akkor adta ki azt a lemezét amit India inspirált, felénekelte az ashtanga mantrát az albumra. Aztán ott volt a Sting, őt is imádtam. Manju Jois mesélt el egy érdekes történetet nekünk a franfurti workshopon: Amerikában tartott egy workshoport, ahová jött egy nő, aki rendszeresen késett. Ő rászólt, hogy jöjjön már időben, mert mindig megállítja az órát és miatta szét kell huzigálni a matracokat. Másnap időben jött, később pedig kiderült, hogy ő volt Madonna.

A tanítás mikor jött nálad?

2007 nyarán, vagy őszén amikor a Péter abbahagyta, akkor ő mondta egy órán, hogy megpróbálhatnám, mert ő úgy látja, hogy belőlem majd jó tanár lesz.

Ezzel egyetértettél akkor?

Nem. Úgy gondoltam fényévekre vagyok én még ettől.
Akkor jött egy olyan időszak, hogy keresgéltük kihez lehet menni gyakorolni. A Luciának voltak nagyon tehetséges tanítványai, akikből később tanárok lettek. A Csizmadia Timi volt ez egyik, akinek voltak órái a Szúrjában, a Katus pedig végre elkezdett tanítani az Anahitában a Falk Miksa utcában.

Én 2007 nyarán kezdtem el tanítani miután visszajöttünk a zebegényi jógatáborból. Egy barátom szólt, hogy tanítanék-e a Hölgyválaszban jógát, mert az ottani hatha jógás csaj olyan rosszul csinálja, hogy bemennek az emberek az órájára és aztán nem mennek vissza többet. Ez egy tánciskola volt a Paulay Ede utcában.

Milyen volt az első órád?

Rémes volt. :-) Nagyon izgultam, de aztán belejöttem. Én azt mondtam el, amit anno a Péter mondott el nekünk. Ő nagyon jó tanár volt, szerintem mi, a régi ashtangások abból élünk, amit ő annak idején megtanított nekünk. Tudjuk a vinyászákat, a légzéseket, tudjuk a bandhákat tartani, tudjuk hol a dristi az egyes ászanákban. Ezek az alap dolgok, és ez belénk ivódott.

Nekem volt egy éles szakaszváltás a tanításomban, most már teljesen máshogy tanítok.

Régen nagyon durván igazítottam, egy kicsit eszetlenül is, és szerencsés voltam, hogy nálam sohasem sérült meg senki. Például a paschimottananasa igazítás nálam úgy nézett ki, hogy oké akkor rád fekszem, és lenyomlak, mert Manju Joistól is ezt láttam. Ahhoz nekem is meg kellett sérülnöm, hogy lássam, hogy itt lehet sérülést is okozni. Sokkal szerényebb lettem, láttam, hogy iszonyú sokat lehet még tanulni.

Igazításban sérültél meg?

Igen, de nem a klasszikus értelemben. Porckorongsérvem lett, amit magamnak okoztam. Csináltam egy iszonyú rossz mozdulatot és nem tartottam a bandhákat. Marichyasana D-ben igazítottam valakit, előrehajoltam, még oldalra beleraktam egy kis erőt, és annyi volt a derekamnak.

Andrea Lutz mondta, hogy az igazításnál a tanárnak is keményen tartania kell a bandhákat, és nagyon észnél kell lennie, hogy mikor hogyan igazít. Az igazán jó tanár szerintem együtt lélegzik, és ott van veled az ászanában.

Mesélj Indiáról! Miért mentél ki, miért egy hónapra, kihez..stb

A 2008-as év volt az, amikor továbbra is jártunk mindenféle workshopokra, volt például a Dylan Bernstein-nek itt workshopja, aki egy igazán karizmatikus tanár, érdemes elmenni hozzá. 2009-ben mentünk le a Gaurangához is jógázni hot ashtangára.

Az hogy tetszett?

Az elején jó volt, rendszeresen jártunk, de nekem egészen egyszerűen nem bírja a testem ezt a hőmérsékletet. Olyan extra követelményeket támaszt ez a meleg a szívemnek meg az egész szervezetemnek, hogy nem éri meg. Nem jó a testemnek, nem tudom tartani a bandhákat, normálisan lélegezni sem.

Az öcsémmel akkor sokat vitatkoztunk ezen, hogy jó-e melegben jógázni vagy nem. Gregor Maehle is azt írja, hogy nem szabad melegben jógázni, mert a kelleténél jobban megnyúlnak az izületeid, az izmaid, és megcsinálsz egy csomó mindent, amire amúgy nem lennél képes. Nem úgy éred el, hogy az izmaid erősödnek, nyúlnak, és az úgy marad, hanem ez egy átmeneti állapot, ami hosszútávon nem annyira jó. Szerintem így télen 27-28 fokban tökéletesen lehet jógázni. Tehát nem azt mondom, hogy 21 fokban kell, hanem legyen egy picit melegebb. Onnantól kezdve, hogy csinálod az udzsaji légzést rendesen, el kell hogy kezdjél izzadni. Ha nem izzadsz, akkor ott valami gond van, és nem a hőmérséklettel van gond, hanem a légzéssel.

Visszatérve Indiára…

Visszatérve Indiára:  Gauranga szervezett Indiába utakat, és akkor láttuk, hogy oda el lehet menni, meg lehet csinálni, és mi azt gondoltuk, hogy ha már ott vagy, akkor ne 2 hétre menj, hanem egy hónapra. Nekem olyan a munkám, hogy nyáron kevesebb munka van, így logikus volt, hogy akkor lehetne menni. Most így utólag, már tudom, hogy nem volt túl jó az időzítés… Mi pont a monszun előtt mentünk, és botrányosan sok szúnyog volt. Kentük magunkat mindennel, de nem használt. Mázlink volt, hogy nem maláriát kaptunk, hanem én egy lázas, az izületeimet kinyíró cuccot (csikungunya), a Szabi az meg csak fo..tt.

India melyik részére mentetek?

Mysorba mentünk, de nem a Pattabhi féle Main shalába, hanem a Sthalam8-be Ajay Kumarhoz.

Szépen be is osztott minket a hajnali 6:30-as csoportba, de aztán amikor én beteg lettem, akkor átkértem magam a 8-as csoportba. A levezető gyakorlatokat egy külön helységben végeztük, így 8-kor el tudott kezdődni a másik csoport. Minden nap mehettünk gyakorolni, csütörtökönként vinyásza óra volt, vasárnap pedig hátrahajlítás.

Megérte? Úgy értem a betegségek ellenére is megérte elmenni Indiába?

Megérte! Egy óriási csapás volt az egómnak, mert azt hittem, hogy majd elmegyek oda, és mint egy félisten úgy jövök vissza. :-) Mindent megtanulok és utána fél ujjon pörgök, vagy levitálok, vagy valami… :-) Ehhez képest visszajöttünk mindketten leamortizálva. Rám jók voltak a 15 évvel korábbi gatyáim. De ott rájöttem, hogy a jóga sokkal több, mint az ászana. Indiában elkezdtünk jógás könyveket olvasni, beszélgetni a többiekkel, a pránájámával foglalkozni.

Láttam, hogy a jógának nagyon sok fajtája lehet az egyén igényeire szabva. Például ott volt ugye Krishnamacharya, aki teljesen másképpen tanította az ifjú egészséges Pattabhi Joist – aki végül ezt a dinamikus ágat vitte tovább -, mint Iyengart. Mert ugye mi a helyzet azokkal, akik alkatilag nem tudják megcsinálni, vagy esetleg segédeszközzel meg tudják csinálni az adott ászanát? Az Iyengarosok ebbe az irányba mozdultak tovább.  A harmadik tanítvány pedig Desikachar, aki már a terápiás jógára ment rá, ahol nem sorozatok vannak, hanem az egyéni betegségeknek megfelelően alakítják a gyakorlást.

Ami nagyon érdekes, hogy náluk a bandhákat nem feszegetik nagyon, nem kell tartani. Iyengar ki is fejtette, hogy ez nem tesz jót, mert olyan szexuális energiákat kelt fel a bandhák tartása, amit az egyszerű gyakorlónak nem is kell megtapasztalnia, mert csak megzavarja, és letéríti a jóga útjáról. :-)

Szerinted ez tényleg így van? :-)

Igen abszolút. :-) A múla bandhánál ugye a medencealapi izmainkat használjuk, és keletkezik a hasüregben egy vákuum. Beszéljünk a nőkről, mert én ezt az oldalt ismerem: az átlag nőnek a medencealapi izma elég ramaty állapotban van. Felegyenesedve járunk, a gravitáció húzza, aztán a magas sarkú cipők tönkreteszik a hátat, a tartást, a gyerekszülésekről nem is beszélve. A jógával ezeket az izmokat feszesen és jó kondiban tartjuk. Ez azzal is jár a mi – még szexuálisan aktív – korosztályunk esetében, hogy egyszerűen sokkal jobb a szex, mint korábban. :-) Tehát ha valaki fel akarja dobni szexuális életét, jöjjön ashtangázni!.. :D

Milyen volt egy indiaitól tanulni? Mennyiben volt más ott az igazítás, az óra?

Az indiaiakra jellemző, hogy merészen igazítanak, és gyakran okoznak sérüléseket. Keringtek olyan pletykák például, hogy a Sharath ráugrott valakinek a hátára és bordák ropogtak, izmok szakadtak… Valószínűleg ebben benne van az is, hogy ők nem sérülnek annyira, mint a nyugatiak.

Mi elmentünk mindenféle tanárhoz, nem csak Ajay-nál voltunk. Szabi beiratkozott Vinay Kumar-hoz, hogy a hátrahajlásait csiszolja , én pedig elmentem megnézni egy hatha jógát, ahol a tanár upavista konasanaban lenyomott és a baloldalon a keresztcsontom környéki izmok meghúzódtak és utána iszonyú rossz volt. Próbálkoztam helyi gyógyítókkal, majd visszamentem Ajay-hoz jógázni és a végére már egészen helyrejöttem.

Milyen volt hazajönni teljesen leamortizálva, a csikungunya lázzal és a tönkrement derekaddal itthon folytatni a gyakorlást?

Hát vettem két csuklószorítót és nyomtam…
A csikungunya az influenza egy változata. Egy lázas megbetegedés, ahol a láz tovább tart, 3 napig, és közben fölmegy-lemegy-fölmegy-lemegy, iszonyatosan megterhelve ezzel a szervezetet. Én úgy néztem ki mint egy anorexiás. Az összes porccal borított izületi rész fáj. Fájt a bokám, a térdem, a csípőcsontom, a szegycsontom..én még ilyet nem értem meg. Nagyon lassan kezdett csak elmúlni. Viszont egy életre szóló immunitást szereztem, most már nem kaphatom el újra.

Amikor hazajöttem a tanítást szüneteltettem egy darabig, csak helyettesíteni jártam. 2010 áprilisára már egészen jól voltam és elmentünk Sheshadri worksopjára Tom Hoppelhez. Mi voltunk nála órán Indiában is, és nagyon tetszett. Egy kis apró ember, de hihetetlen igazításokat csinál. Ott már úgy éreztem, hogy a csuklóm kezd rendbe jönni végre, majd pár napra rá elcsesztem a saját derekamat az igazításban…

Az utána volt? Hazajössz, éppen kigyógyulsz a csikungunyából, meg az ottani hátsérülésből, és jön egy újabb sérülés?

Igen. Ráadásul nem vettem elég komolyan, mert bevettem egy fájdalomcsillapítót, aztán elmentem egy koncertre, másnap pedig kirándulni, aztán lenyírtam a kertben a füvet, jógáztam… Majd hétfőn elkezdett zsibbadni a lábujjam…

Meg sem fordult a fejedben ennyi sérülés után, hogy hagyd a csudába az egész ashtangát?

Nem. Azért nem, mert a jógának van egy csomó járulékos hatása. Engem lelkileg hihetetlenül karban tart.

Van egy tanulási ciklus, amiről még Ervin Menyhárttól hallottam, aki augusztusban tartott itt teacher traininget: (Ő egy jó kis oldschool tanár, nagyon korrekt képzést tartott.)

Amikor elkezdesz valamit tanulni nagyon lelkes vagy és van egy olyan érzésed, hogy te mindent legyőzöl, és „Ki ha én nem?” „Én tudom a legjobban!”.  De a valóságban iszonyú sok mindent nem tudsz még, és ennek nem is vagy tudatában. Utána új szakaszba lép a tanulás és rájössz, hogy még mennyi minden van hátra. Majd az egész megint egy új minőségbe csap át. Itt már „tudatosan” tudod a dolgokat. Pár dologban kezdesz biztos lenni, azért mert már régóta foglalkozol vele, és megtanultad. A végén lakik a jóga. Itt, a negyedik szakaszban a tudásod már nem tudatos; rutinszerűen és jól csinálod az egészet. Erre törekszünk, mindannyian.

(Orsiék Indiai útinaplójáért klikk ide. – a szerk.)

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most nagyon vegyeset gyakorlok, mert én még gyógytornát is csinálok nemcsak jógát. Az ashtangát úgy csinálom, hogy kezdem a napüdvözletekkel, majd álló ászanák, aztán jönnek az ülő ászanák erőteljesen meggyomlálva, főleg az előrehajlások maradnak ki, mert azok megterhelik a derekamat. Ezek után belerakok párat a gyógytorna gyakorlatok közül, végül a második sorozat első tizenvalahány ászanája jön, a teve környékéig, majd levezetők.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Amiket nagyon szeretek azok a sáska variácók a második sorozatból.- Shalabászana, dhanurászana, ushtrászana. Ezek most nagyon jól esnek a gerincemnek.

3. Mumus ászana?
Az egyensúlyozóknál az utthita parshvasahita, mert nem elég hogy rossz a hátam, de a csípőm nagyon kötött az egyik oldalon. Szembesít a saját korlátaimmal, ezért nem bírom.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
A technikai szempontokat a Török Péternek köszönhetem. Volt jó pár tanár aki csiszolgatott, de ami a szemléletet érinti, azt az Eyaltól (Eyal Chehanowski – a szerk.). Nála egészen más dolgok jöttek át, nagy hatással volt rám. Én legalább 10 külföldi nagy hírű tanárnál tanultam már, meg egy csomó magyar tanárnál, de valószínűleg itt jön be valami, amit inspirációnak, illetve karizmának hívnak.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Gyógytornát majdnem minden nap, az ashtangát pedig hetente négyszer gyakorlom.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
A Hajnal legyen a következő. Két okom is van rá: az egyik az, hogy szerintem ő csinálja a legjobb kartámaszos ászanákat Budapesten, a másik okom pedig az, hogy Hajnal előbb-utóbb tanítani fog és reményeim szerint a Main shala egy újabb tanárral fog gazdagodni. Szerintem az ő mentalitása tökéletesen illeszkedne ide.

6 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Regenerálódás

A plebs blogért kiált, avagy bejegyzés megrendelésre… :)
El kell ismernem, egy beszámolóval tényleg adós vagyok, de mentségemre szóljon, azóta is a sebeimet nyalogatom… Naná, hogy ott voltam az Atma Yoga Day-en! :)

Hála Gauranga fanatizmusának (és kiváló marketing érzékének :) ) az Atma centerben időről időre belefuthatunk valamilyen szuper kezdeményezésbe, amikor pénztárcakímélő módon juthatunk a napi jóga-adagunkhoz. Korábban a World Yoga Day alkalmából csaptak a lovak jógamatracok közé, ahol sikerült is majdnem az egész napot végigjógáznom.

Ez alkalommal egy kicsit óvatosabban vágtam neki a nagy kalandnak, igyekezve elkerülni a napokig tartó izomlázat, ami a jóleső fáradtságon túl ilyen esetekben előszeretettel mellém szegődik. Nos, ez most sem sikerült…

Óvatos duhajként reggel 8-kor beültem Ági bandha-tréning nevezetű formációjára. Nagyon jó kis óra volt, a normál ashtanga óránál lassabb ütemben, de korántsem a lightos jelző illett rá, ahogyan Ági beharangozta az óra elején. Végigmentünk mindhárom bandhán, igyekezve tudatosítani, majd tartani azokat. Nekem a múla-bandhával még mindig vannak nehézségeim, szerintem ezt a legnehezebb tudatosítani, és ráérezni hogyan kellene használni. Az udijana-banháról új információt szereztem, én ugyanis nem tudtam, hogy azt a kilégzés utáni légzésszünetben kell behúzni.

Az óra végére sikerült teljesen leizzadni, amit csak fokozott, hogy a soron következő Agni jóga hőfoka érdekében, már beizzították a fűtést, nehogy már a lelkes Agni-függők azt gondolják kialudt az Atma pokla… :)

Én inkább „hűsölni” indultam egy jó kis Hátrahajlító órára Gaurangához, ahol végül annyian préselődtünk be a kisterembe, hogy igencsak vigyázni kellett a szomszédunk testi épségére gyakorlás közben. Persze az ashtanga fenegyereke ezúttal sem volt „gyengéd hangulatban”, így a kemény hátrahajlások mellett megdolgoztuk a gerincet némi oldalirányú csavarással, és a csípőnyitás sem maradhatott ki a repertoárból a hatékonyabb hátrahajlítás érdekében.

Volt egy kis sikerélményem, mert Dhanurasanaban sikerült egész szépen hajlítani a gerincemet, de a skorpió póznál valamiért bepánikoltam. Azt vettem észre hogy ebben a pózban rosszabb ha igazítanak/segítenek, mert amint ott áll valaki mögöttem, rögtön kiengedem a bandhát és nem feszítem úgy az izmokat. Míg ha egyedül gyakorlom, vagy a falnál, akkor sokkal jobban koncentrálok.

Óra után remegő izmokkal, sajgó vállal és csípővel mentem le pótolni a kalóriaveszteséget, ami tekintve milyen eszméletlenül jól főznek az Atmában szerintem sajnos duplán is sikerült…

Most éppen regenerálódok, mert az utóbbi két hétben szerintem sikerült kissé túlhajtanom magam. A térdem, a csípőm és a jobb vállam sztrájkot jelentett, így 2-3 nap pihivel igyekszem jobb belátásra bírni őket. Emellett mától bevetem a „csodafegyvert”, a jógások körében nagy népszerűségnek örvendő Zöldkagyló-kapszulát. Állítólag csodákat tud tenni a fájó térddel. Meglátjuk…

Jelentem ma még pihi, aztán holnap reggel szolgálatra jelentkezem! :)

1 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Ashtanga delight Köveskálon

Sajnos “okostelefon” ide vagy oda, nem sikerült postolnom a jógatábor alatt, így most utólag kell összeszednem gondolataimat, ami nem is olyan egyszerű mutatvány.

Az Október 6. utcai jóga shala szervezésében hétfői nappal startolt az ashtanga jógatábor Köveskálon. Mi páran később csatlakoztunk, szerda éjjel érkeztünk meg a Nádasházba. Éjfél után dőltünk be a zömében gyerek méretű ágyakba, ami még az én 162 centimnek sem volt piskóta, de szegény Hajnal pl. teljesen elgémberedett tagokkal ébredt reggel, így ő pénteken át is költözött egy másik szobába, ahol volt néhány (kb. 15 centivel) hosszabb ágy.

Reggel fél 8-tól délig lehetett menni gyakorolni a telken lévő jógateremnek kinevezett kis épületbe. Mysore óra volt, és többnyire ketten is bent voltak egyszerre igazítani, így szerencsére egész sok igazítás “jutott” egy emberre. A résztvevők zöme több éve gyakorolja az ashtangát, így én eléggé kezdőnek számítottam. Ez abból is látszott, hogy (ciki vagy sem) a navászana után sokszor puskáznom kellett a szomszédokról, hogy mi is következik.  No és persze az ászanákat is sokkal profibban tolják már, de sebaj tanulni jöttem, nem sopánkodni.

Katus és Eszter már első nap sokkot kaptak a hyperextendált (?) könyökömtől, így “rámugrottak” mind a ketten és kaptam jónéhány személyre szabott instrukciót bizonyos ászanákra vonatkozóan. Az a baj, hogy a könyököm már sima előrenyújtott karral is kifelé fordul, ami tényleg elég bizarr látvány tud lenni. Így nekem arra kell ügyelnem, hogy lefelé néző kutyában is pl. próbáljam befelé csavarni, a nyújtott karos ászanáknál (Virabhadrasana A, és B; Utkatasana, stb.) sem szabad teljesen kinyújtanom, hanem inkább picit hajlítsam be, ahogy Katus mondta “balettoznom kell”, ill. “labdát tartani” a karommal, mert úgy nem a könyökömet terhelem, hanem a felső karizom erősödik, ahogy más “normális” embereknek. Próbáltam ennek megfelelően csinálni a gyakorlatokat, ami persze nem volt egyszerű, hiszen nagyon szokatlan volt teljesen máshogy tartani a karomat, mint ahogyan az eddig “berögzült”. Természetesen a 4 nap alatt szépen be is durrant a felső karom és a vállam, de vigasztaltak a szavak: “Hidd el ez így sokkal jobban néz ki!” :) Bővebben…

1 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló