flow címkéhez tartozó bejegyzések

Vinyasa Flow

Mire meggyógyult a laptopom, már meg is érkezett az újabb vendégposzt Szabitól, akinél mostanában jobbnál jobb témák hevernek, arra várva hogy végre kikerüljenek az Astangini blogra. :) Az alábbi szösszenetet egy vinyásza flow jógaoktatói tanfolyam ihlette. Köszönet érte!

Csíkszentmihályi Mihály óta népszerű fogalom a flow, amelynek a jógában, főleg a dinamikus irányzatokban is megvan a saját értelmezése. Mostanában itthon is egyre ismertebb az a stílus, amelynek már a neve is ezzel a fogalommal van fémjelezve, a vinyasa flow. A Jogablogon megjelent egy érdekes három részes cikksorozat, amely három különböző vinyasa flow tanár óráját mutatta be, mindhárom cikkből érződött egy kis bizonytalanság, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a vinyasa flow, vannak napüdvözletek, meg néha erőteljesebb gyakorlás (alkartámaszok), de hogyan is lehet keretezni ezeket az órákat.

Hát igen, ha az ember először csöppen be egy ilyen órára, majd utána még egyre, akkor lehet az az érzése, mintha két különböző típusú jógaórán vett volna részt, pedig mégis vannak elvek, amelyek általában visszaköszönnek a legtöbb (az összest nyilván nem merem kijelenteni) vinyasa flow órán. Volt szerencsém részt venni egy vinyasa flow oktatói továbbképzésen Varga Judit előadásában, amely igen jól megragadta a lényeget, ebből szeretnék néhány pontot megosztani.

Már maga az elnevezés, ami időnként vinyasa krama (vagy csak vinyasa), szó szerinti fordításban tudatosan összerakott folyamatot jelent, is meghagy egy nagyfokú szabadságot, amibe sok minden belefér…

A legtöbb embernek, főként astangás múlttal, első blikkre egyfajta astanga klónnak tűnik, amiben a tanár szabadon játszik az asanakkal. Ez persze így torzítás (mielőtt megtalálna a vinyasa flow rendőrség), de ha az irányzat gyökereit nézzük, akkor hármat szoktak kiemelni és ebből látszik, hogy sok minden az astangából jön:

  • Astanga (a la Patthabi Jois), ahonnét a dinamizmus, a napüdvözletek és a vinyasa, mint átvezető mozdulat, ered
  • Iyengar, ahonnét a precizitás
  • Viniyoga (Desikachar nyomdokain), ahonnét a módosítások, tanulók szintjének megfelelő egyéni verziók felajánlása jön

Az óra felépítése általában (vinyasa flowban ez sem szentírás) az alábbiakat követi:

  • bemelegítés: főként talaj menti, az izom előkészítésére szolgáló gyakorlatok, minimális kitartásokkal, lehetőleg a teljes gerinc átmozgatására törekedve, cicahát forever!
  • napüdvözletek: az astanga sorozatból ismert verzióban, általában sok módosítással fűszerezve: lábemelések, kitartások, gerinccsavarások
  • asana sorozatok: általában az óra gerince, ami többnyire álló asanak valamilyen célt szolgáló egymás után fűzése, vinyasa verziókkal összekötve
  • ülő, illetve talaj menti, esetleg fordított testtartásos sorozatok: jobbára statikus, az elmélyülést és levezetést szolgáló pózok
  • relaxáció: majdnem mindig vezetett (horkolás opcionális)

A vinyasa flow órák gerincét adja az adott órát meghatározó téma, vagy peak póz. Amennyiben peak pózt választ a tanár, legyen mondjuk a híd, akkor az órát úgy építi fel, hogy a pózok szépen lassan előkészítsék a testet a peak póz végrehajtásához. Esetünkben biztos lesznek olyan asana sorozatok, amelyek a vállat nyitják, illetve a combokat erősítik, a csípő horpasz nyújtják, vagy a derék védelmére vannak kihegyezve, és ezeket mind bedobva a lecsóba, a végére kirajzolódik a peak póz.

Ha pedig egy téma mentén építi fel a tanár az órát, akkor az rendkívül sokrétű lehet:

  • fizikai megközelítés, például: csípőnyitások, csavarások és oldalra hajlások, hátrahajlások, általános erősítő gyakorlatok, fordított pózok
  • spirituálisabb megközelítés mentén: megnyílás, elengedés (csípőnyitások, hátrahajlítások), egyensúlyozás, emésztés (csavarás, oldalra hajlás), stb.
  • bukósisakokat fel: csakrák mentén történő megközelítés, azért egy jófajta harmadik szem csakra nyitáson szívesen részt vennék…
  • lehet egy konkrét izomcsoportra koncentrálni, népszerű lehet a combhajlító, csípő horpasz, vagy akár tricepsz használatot tudatosító óra
  • akár általános energetizáló, lendületet adó óra, vagy annak az ellentéte, lehűtő, nyugisabb óra (hatha rulez) is elképzelhető

Ezek persze csak téma felvetések, rajtuk kívül számos egyéb elképzelhető, a tanár fantáziájára és kreativitására van bízva, hogy mi sül ki az adott órából, és már kezd körvonalazódni, hogy a vinyasa flow esetében több múlik a tanáron, mint a kötött pályás (astanga, bikram, stb.) irányzatoknál.

A napüdvözletek és variációik szerves részét képezik egy jól felépített vinyasa flow órának, ugyanúgy, mint a harcos pózok és azok variációi, többnyire bekerülnek az állósorozatokba is, az astangában ismeretlen hármas harcos és az ezekből indítható félhold és csavart testvére. Nem ritka, hogy az órán a pózok szanszkrit nevei mellett a mitológiai hátterük is előkerül, én például elég sok harcossal találkoztam már a matracomon, de a történetük csak most jött szembe először:

Shiva apósa, Daksha, nem hívta meg lányát, Satit és férjét, Shivat egy ünnepségre. Azonban Sati ezt zokon vette, és mégis megjelent, ahol így szólt apjához: “Mivel te adtad nekem ezt a testet, ezért nem akarom, hogy tovább hozzám tartozzon!”, majd meditatív állapotban felélesztve belső tüzét elégett. Shiva tudomást szerezve a történtekről, levágta az egyik hajfonatát és földhöz csapta, ebből pattant ki Virabhadra, a harcos, rögtön felvéve az egyes harcos pózt (stílusos intro). Kettes harcosban beigazította magát támadó állásba, kardját kihúzva, és a hármas harcos pózban elbánt az apóssal, konkrétan lefejezte… na ennyit a jógáról és az erőszakmentességről.

Egyébként a harcos pózok egybefűzése, megspékelve trikonasanaval és parsvakonasanaval ki is adja az egyik kedvelt vinyasa flow sorozatot, a táncoló harcost:

Ezzel meg is érkeztünk az óra lényegi részéhez, a tanár által összeállított többnyire álló asanak összefűzéséből alkotott sorozatokhoz, amelyek a téma, vagy a peak póz köré szerveződnek. Maradva a hidas példánknál össze lehet rakni olyan sorozatot, ami a csípő horpaszra koncentrál (egyes harcos már eleve jó), össze lehet állítani vállnyitó sorozatot, illetve comberősítőt, természetesen minden póz között van valami egyszerűbb, vagy bonyolultabb vinyasa (átvezető mozdulat), ami akár egy teljes napüdvözlet is lehet. Ha a tanár nem hangsúlyozza kellő képen a sorozatok célját, akkor az óra egy kicsit kaotikusnak tűnhet, pedig általában ott van mögötte a logika.

A legtöbb vinyasa flow órán ott figyel a kismagnó a sarokban, és nem véletlenül, a mantra feldolgozásoktól kezdve az egészen populáris slágerekig bármilyen zenét felhasználhatnak (a trashmetalhoz perverz vonzódást érző delikvensek azért lehet, hogy csalódni fognak), sőt nagyobb alkalmakkor az élő zene sem ritka. Nekem személy szerint nagyon bejön a zenére jógázás, tudom, hogy elvonhatja a figyelmet a koncentrációtól, de ezzel a lendülettel a fejekben pörgő 8mm-es is általában kikapcsol, és az a tapasztalatom, ha egy nehezebb pózban oda kell tennie magát az embernek, akkor már meg sem hallja, hogy valami szólna a háttérben.

Hát nem tudom, hogy az eddig leírtak alapján tisztult-e a kép a vinyasa flow-val kapcsolatban, az gondolom átment, hogy az óra jó felépítésének (megfelelő sorozatok legyenek kialakítva, anatómiailag az egyik póz készítse elő a másikat), és esetleg a menet közben szükséges ad-hoc módosítások (amennyiben a közönség nem annyira vevő a jól kifundált sorozatokra, értsd, esetleg túl erőteljes) miatt rendkívül sok múlik a tanáron, kreativitásán, helyzet felismerő képességén. Tehát amellett, hogy karmesterként vezeti az órát, még zeneszerzősödik is, illetve amennyire belefér mutatja a gyakorlatokat (hiszen az órán részt vevő régi motorosok sem tudják mindig, hogy mi következik), persze félreértés ne essék, ez részéről aligha nevezhető jógázásnak, ki-be ugrál a pózokba, közben beszél, így ez inkább megágyaz a sérülésnek, mint a jógázásnak. Szóval minden tiszteletem a jó vinyasa flow tanároké. Általában a karmesterkedés és komponálás mellett már kevesebb idő marad a pontos igazításokra (legalábbis lényegesen kevesebb van, mint egy astanga órán), ezért előtérbe kerülnek a verbális instrukciók. A stílus előnyei között említeném az órák változatosságát, így a régebbi gyakorlók között is kisebb a kiégés veszélye (kötött pálya esetén azért elő bír fordulni), azonban ez ugyanúgy hátránya is, mert elég hosszú utat kell megtenni, és sokrétű ismeretekre szert tenni, hogy valaki az önálló gyakorlás útjára lépjen, és saját sorozatokat, órát tudjon összeállítani.

Egyébként a külhonban kezdődött jógás pályafutásom is a vinyasa flow-hoz kötődik, bár akkor még fogalmam sem volt, és nem is nagyon érdekelt, hogy mit csinálok, egyszerűen csak élveztem. A rendszer is egy kicsit eltért az itthon megszokottaktól, voltak kifejezetten kezdő órák, ahová apelláta nélkül beosztották a hozzám hasonló taigetosz szökevényeket, itt jól rámentünk az alapokra, főként napüdvözlet elemekkel, illetve egy-két kiegészítéssel megtűzdelve. Majd miután úgy ítélték meg, hogy az alapok már elfogadható szinten vannak, lehetett menni az „igazi” vinyasa flow órákra. Aztán amikor hazajöttem, néhány hét alatt rájöttem, hogy nem tudom magamtól fenntartani az áramlást, sete sután pakolgattam egymás után az asana-kat, de egy adott ponton mindig fej vakarva abbahagytam, hogy akkor most mit is kéne csinálni… mivel akkor még nem volt itthon vinyasa flow, így lett belőle astanga, mert abban véltem a legtöbb hasonló elemet felfedezni.

Ma már szerencsére más a helyzet, a Vinyasa Flow Jóga egyesület honlapján számos oktató és óra közül lehet választani.

Illetve akinek még szabad a péntek délutánja, az a legtöbb oktatót egyszerre is kipróbálhatja, egy élő zenés jóga dzsem keretében, biztosan nagy élmény lesz.

Végül egy video arról, hogy mi minden belefér ebbe a stílusba, trance party, hmm…

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, vendégpost

Ashtanga-profilok: Borszéki Kata

Elsődlegesen nem astanginak tekinti magát, a kezdő tanfolyam mellett a jóga egy más stilusát tanítja. Ugyanakkor több mint tíz évvel ezelőtt az ashtanga vonzotta be a gyakorlásba. Nála minden óra egy légzésre épülő asana és vinyásza sorozat az ashtangához hasonlatosan, de minden alkalommal más a sorozat. Azt mondja olyasmi ez kicsit, mint zenét szerezni…

Évekig kungfuztam, és a tanárom barátnője az Eugéniánál jógázott, így jött, hogy a kunfgu óra előtt a bemelegítés az jóga volt. Azután kiköltöztem Amerikába és eleinte sokáig még ott is hasonló Yang stílusú kungfu-helyet kerestem, de nem találtam..így úgy gondoltam megnézek egy jógaórát. Nem volt róla semmi elképzelésem, hogy milyen irányzatot szeretnék, egyszerűen csak bementem az első jógahelyre Kansas City-ben, és ez pont egy ashtangás hely volt.

Úgy gondolom, hogy ha én akkor mondjuk egy hatha vagy ilyengar órára tévedek be, akkor biztosan tovább keresgélek, de az ashtanga intenzitása engem akkor nagyon megfogott. Akkoriban éppen egy eléggé zaklatott, problémás életidőszakom volt, így nagyon jókor jött. El is kezdtem hetente háromszor gyakorolni.

Rögtön heti hárommal kezdtél?

Igen, de az nem is volt olyan sok. Ott dolgoztam a közelben és ebédszünetekben lebicajoztam jógázni. Másfél óra alatt végig csináltuk a sorozatot. Volt vezetett és mysore óra is, meg egy ún. Vinyásza óra, amikor az ashtangaból ismeretlen más pózokat is szabadon belefűzött az órába a tanár. Maya Yogának hívták a helyet, egy gyárépület felső szintjén gyakoroltunk, hatalmas nyitott térben. Kathleen Kastner volt a stúdió tulajdonosa, akkoriban a hármas sorozatot gyakorolta; Az első generációs ashtangások, guruji első amerikai tanítványai közül  tartott itt David Swenson és David Williams is workshopot, amin részt vettem.

Ezután elköltöztünk és egy másik helyre kezdtem el járni jógázni munka után. Itt kezdett el egyre inkább izgatni az, hogy hogyan áll össze egy jógaóra. Válaszokat még nem nagyon kaptam rá, de próbáltam olvasgatni is erről és foglalkoztatott a „sequencing”, hogy miért úgy van összerakva egy ashtanga óra, miért úgy jönnek egymás után a pózok. Egyre inkább a vinyásza órákra kezdtem el járni. Itt Emily Darlinghoz jártam  akinek azóta saját iskolája van, az ő óráit nagyon szerettem.

Majd persze újra elköltöztünk (állandóan költöztünk :-) ) akkor éppen a  „gettóba”, így ez a hely már messze volt. Emily ajánlotta, hogy van neki egy barátnője a Gina, aki most nyitott hozzánk közel egy stúdiót. Ő volt az akinél végül a tanárképzést is csináltam. Ő Los Angeles-i, sokáig Max Strom „Sacred Movement Center for Yoga & Healing” stúdióját vezette és évek óta kapcsolatban állt Shiva Rea-val, Shiva tanárképzésein asszisztenskedik a mai napig. Shiva Rea Amerika- és világ szerte is ismert jógi, ún Prana-flow jógát oktat.

Ahogyan a Krischnamacharya által ránk hagyományozott jógát Pattabhi Jois, Iyengar és Desikachar a saját rendszerévé formázta úgy kortárs szinten is megtörténik ez… Számomra az amerikaiak közül Shiva Rea, David Life és Sharon Gannon és John Friend az akik elmélyült, autentikus tanításokat képviselnek. John Friend vonala az Anusara-jóga, David Life és Sharon Gannon Jivamukti-jógának nevezik az általuk oktatott jógát és Shiva Rea Prana-flow-nak. Ezek igazából mind egy hagyományra, a Krishnamacharya hagyományra épülnek. Én Anusara-t, és Jivamuktit nem gyakorlok, de sokat olvastam ezekről is, mert ahogy említettem, mind egy közös gyökérből származik, abból, amit én is magaménak vallok. A prana-flow, vinyasa flow-ban megtalálható pulzálás és vinyasa krama-ra épülő rendszer Desikachar öröksége, az ő könyveiben sokat lehet olvasni erről.

Mi volt ami megfogott téged a vinyásza órákban?

Legfőképpen az, hogy hogyan lehet össze fűzni az ászanákat. Végülis ez mind anatómiai és energetikai okokra vezethető vissza, hogy pl. az egyik csípőkitekeredős pózt össze lehet fűzni egy másikkal, úgy hogy a pózok közötti átmenetek, ami egyébként az ashtangában is megvan, izgalmasak legyenek és valamilyen meghatározott láncra legyenek felfűzve. Az, hogy a lánc milyen annak már inkább energetikai okai vannak. Egy intenzív tüzes óra egészen más, mint egy ying, főleg nyújtásra , befogadásra felépített óra. És az, hogy mikor melyiket tartanék az is sok mindentől függ, az időjárástól, évszaktól, attól, hogy milyen hangulat van a teremben, attól, hogy éppen mit vesz le a radar. Persze előre készülök mindig, de azt sokszor aztán spontán megváltoztatom :).

Igen, csak az ashtangában ugye vinyászák vannak a pózok között, ennél meg egyik pózból mész át egy másikba…

Igen, de végülis az is egy vinyásza. Mert ugye mit jelent az hogy vinyásza? Magát a légzéssel összehangolt mozgást jelenti; szó szerint az hogy „vinyásza” azt jelenti, hogy „bizonyos okért összeláncolni pózokat egy bizonyos módon”. Tehát ebben a láncban is a pózok összekötődnek egy bizonyos módon a légzéssel összehangolva.:)

Én sokszor emlegetem az órákon, hogy azon gondolkodjatok el, hogy mi a lényege egy póznak. Mert általában nem az a lényege egy póznak, hogy meg tudd fogni a lábadat, vagy hogy a fejedet ide vagy oda tedd.., nem az a lényege. Az már inkább, hogy nyitva van e benne a csípő, vagy húzódik e a combhajlító, de azt pedig különböző alkatok különböző „asana formák”-ban is megérezhetik, mert  lehet, hogy én fogom a lábujjam és még semmit sem érzek, valaki más pedig nem tudja megfogni, de nagyon is érzi azt ami abban a pózban történik… Nem a póz külalakja számít igazából, hanem az energetikája. Az, hogy jelenlét van-e egy pózban. Minden póznak persze megvan a külső látványa, de igazából az a fontos, hogy betöltöd-e azt a formát, és hogyan. Ezt nehéz megmagyarázni demonstráció nélkül, de ajánlok egy videót, Simon Park videóját. Ez a kis gyakorlás végül is nem sok „ismert” asanat tartalmaz, de a tudatosság az energia ott van benne.

Te végig jógáztál kint egyébként a 10 év alatt, vagy voltak időszakok, amikor háttérbe szorult a jóga?

Persze, én mindig jógáztam. Nyilván voltak különböző időszakok, fejlődés szempontjából néha stagnálóak is, de akkor is jógáztam. Talán az az utolsó fél év, vagy háromnegyed év ashtanga volt nekem a legstagnálóbb, amikor terhes voltam. Ashtangáztam a terhesség alatt is. Nyilván a tekeredős pózokat nem csináltam, illetve azokat ahol már nem fért el a hasam. Sokan azt mondják, hogy a fejjel lefelé póz ilyenkor nem jó, de nekem például a fejenállás nagyon jól esett. Sok év gyakorlás után azért érzi az ember, mi az ami jó, vagy nem jó neki.

A tanárképzés milyen hosszú volt? Mikor kezdtél el tanítani?

Az egy éves képzés, de én két részletben csináltam meg. Csináltam 7 hónapig, csak azután a magánéletem az teljesen összekavarodott, és elköltöztem a gyerekeimmel a barátomhoz Vancouverbe, és utána csatlakoztam vissza; most nemrég fejeztem be.

Már előtte is tanítottam, hetente kétszer barátaimmal közösen gyakoroltam. Nekik sokat köszönhetek, az ő kis problémáik, sérüléseik kérdéseik nagy inspirációt jelentettek nekem. Aztán azóta, hogy elkezdtem a Ginánál a tanárképzést, tanítottam máshol is.

Sokáig táncoltam, salsáztam, és a salsa tanárom felajánlotta, hogy a táncosoknak tartsak jógát. Aztán most június óta, mióta hazajöttem, tartok itthon, a lakásomban jógát heti két alkalommal és  augusztusban megkérdezett a Katus, hogy lenne e kedvem náluk a kezdő ashtangát tartani. Katust egyébként nagyon régóta ismerem, és nagyon tetszik az iskola, a hangulat, az emberek az ashtanga iskolában.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az egyeset és néha a ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Nagyon szeretem a kurmászanát és a titthibászanát, és a hátrahajlós pózokat is. De szeretem például a Malasanat is.

3. Mumus ászana?
A Virabadrasana 1-es-hez ellentétes érzelmekkel viszonyulok. A harcosokkal és a trikonasanaval úgy vagyok, mint az az ilyengarosok, hogy azt gondolom, hogy nagyon nehéz őket jól csinálni, és meg jó pár évig van rajta melóm. A setubandhasanat nem szeretem. Persze azt gondolom, hogy az is fontos kis üzenet, hogy mit és miért nem szeretünk :).

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gina Caputo. :-)

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Ez nálam két hetes megoszlásban van, mert amikor velem vannak a gyerekek, akkor a saját óráimon kívül egyszer vagy kétszer megyek csak gyakorolni. Minden második héten viszont 5 alkalom mindig megvan.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Poroszlai Eszter. Emlékszem, hogy az Eszter nagyon sokáig, talán évekig is egyedül gyakorolt. Ahhoz hihetetlen nagy elszántság, lelkierő, és odaadás kell.

6 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb