Nancy Gilgoff címkéhez tartozó bejegyzések

Andrea Lutz workshop

– avagy vendégpost egy sütiért… :-)

Sajnos minden igyekezetem ellenére nem tudtam pénteken időben elszabadulni  munkából, így ki kellett hagyjam az Andrea Lutz workshopot.  Ám szerencsére akadt egy lelkes és roppant önzetlen jelentkező, aki megörökítette az élményeket. :-) Az alábbi beszámolóért köszönet Szabinak, a képekért pedig Istvánnak.

Hétvégén került sor a tavaly első ízben megrendezett Andrea Lutz workshop folytatására az immáron Batthány utcában feszítő main shala-ban. Andrea Magyarországon két évvel ezelőtt Manju Jois workshopján debütált, mint asszisztens, majd tavaly októberben tartotta az első saját tanfolyamát.

Már tavaly kiderült, hogy a Jois-féle vonalon terjedő tradicionális gyakorlást követi és tanítja is. Több mint húsz éve gyakorol, és tizenöt éve oktat is, úgyhogy látott már egyet, s mást…

Múltjáról annyit érdemes még elmondani, hogy az astangával kezdte jóga tanulmányait, majd megelégelve az astangában időnként túlzásba vitt versenyszellemet átváltott Iyengar-ra, ahol szintén lehúzott néhány évet (sejthet valamit a precizitásról is), de végül Manju Jois által inspirálva visszatért az astangához.

A workshop egy péntek esti vezetett gyakorlással kezdődött, majd szombat, vasárnap délelőtti Mysore órával, és délutáni tanári képzéssel folytatódott. A gyakorlások kevés instrukcióval, de minél több gyengéd, azonban mégis precíz igazítással teltek el. Személy szerint nekem igazán a délutáni tanári tréning jött be igazán, letisztázott néhány kérdést, ami a jógairányzatok, tanári stílusok, különböző gyakorlások kavalkádjában könnyen összezavarhatja az egyszeri halandó gyakorlót.

Andrea úgy definiálja gyakorlását és tanári stílusát, ami a Jois vonalat követi, személyes tanáraként Manju Joist és Nancy Gilgoffot megjelölve. Nagy hangsúlyt fektet a tanári vonal definiálására, azaz fontosnak tartja, hogy az, aki tanít, tisztában legyen vele, hogy milyen vonalat követ, és ehhez tartsa is magát, illetve aktív kapcsolatot tartson fent saját tanárával.

A keretek tisztázása, a ma nyugaton gyakorolt astanga tisztázásával folytatódott. Szerinte az astanga jóga irányzat egyik fő ismérve a sorozat flow jellege és ez alapján létrejövő energetikai hatása, amihez elengedhetetlen a légzés folyamatossága, és az energia zárak (bandhák) tudatos alkalmazása, ezek után következik csak az asanak pontos kivitelezése.

Többször hangsúlyozta a bandhák tartását a nyújtásokkal szemben, példának több képet is hozott a Yoga Mala-ból, ahol Patthabi Jois is minden bizonnyal a bandha tartásra koncentrált és nem a nyújtásra. Ilyen, valóban látványos példa volt a lefelé néző kutya,illetve a janu sirsasana A, ahol a főnök lumbáris gerincszakaszában enyhe ív fedezhető fel, valószínűleg a bandhák tudatossága és nem genetikai hátrányosságok miatt (pedig már kezdtem örülni mekkora bandha master vagyok…).

Az első nap az álló sorozaton, a második nap pedig az ülőkön és a befejezőkön mentünk végig egészen tüzetesen.

Több pozícióban a precizitás iránti érdeklődésünket lehűtötte azzal, hogy szerinte ennek az astangában nincs jelentősége, lehet, így is és úgy is… ennek inkább az Iyengarban van helye, ő nem méreget szögeket, centimétereket. Félreértés ne essék, ezzel nem becsmérelt, vagy rangsorolt jóga irányzatok között, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy ebben az irányzatban máson van a fókusz.

Felmerültek az örökzöld kérdések: meddig lehet, célszerű a gyakorlót nyomni, húzni, igazítani, stb. Ez nyilván gyakorló függő, de ő nagy általánosságban nem hisz a nyomkodásban, hanem azt hangsúlyozza, hogy a gyakorlót stabilizálni kell a pózban (pl  csípő stabilizálások) egy kis segítséggel, és utána a gyakorlónak kell elmennie a nyújtásban a saját határáig. Emiatt Andrea ritkán igazítja erőteljesen a versenyzőket, persze minden szabálynak a legfőbb ismérve a kivétel, így gyorsan előugrott a kalapból a baddhakonasana , ahol röpködtek az „Istvános” igazítások…

Innét már egyenes út vezetett a gyakorlás minőségéről folytatott eszmefuttatás felé, miszerint az erőteljesség és az izzadság szagú igyekezetről szerinte a rendszeres gyakorlóknak előbb utóbb át kell állnia a jóga relaxációs megközelítése felé, legalábbis, ha fenn szeretné tartani a gyakorlását hosszabb időn keresztül… Hát igen, ebben azért sok igazság van, astangában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem kell mindig vért izzadni a gyakorlásban, lehet néha belelazulva élvezni is, mindegy épp meddig mentünk el. Mi, tanárok, sem szoktuk hangsúlyozni, de a nem megfelelően kivitelezett gyakorlás majdnem annyit tud rombolni, mint a megfelelően kivitelezett építeni, és ezek a hatások nem csak fizikai szinten tudnak jelentkezni. Na ennyit az erő sötét oldaláról…

A stílusokkal kapcsolatban kiemelte, hogy egy jóga gyakorlónak érdemes eldöntenie, hogy melyik irányzathoz csatlakozik, és azt kitartóan gyakorolnia, különben az irányzatok és stílusok közötti folyamatos váltogatás csak összezavarja gyakorlásunkat.

Ezzel persze nem azt mondta, hogy nem lehet az asanakat időnként módosítani, könnyebb verziókat csináltatni kezdőkkel, vagy valami sérülés miatt variálni, arra viszont felhívta a figyelmet, hogy extra gyakorlatokat ő nem szívesen tesz bele a sorozatba, és a saját diákjainak sem engedi.

Összefoglalva Andrea egy rendkívül szimpatikus, magabiztos valaki, akinek határozott elképzelése van mind a gyakorlásról, mind a tanításról. Ami nekem kifejezetten megnyerő volt, hogy a határozottság mögött sosem éreztem erőszakosságot, vagy egyoldalúságot. Látszott rajta, hogy sok mindent kipróbált, majd választott, és ehhez a választásához konzekvensen tartja magát.

Érdekes volt egy Danny Paradise workshop után részt venni egy másik fajta astanga interpretáción, nem nagyon érdemes a kettőt összehasonlítani, mert nem is igazán lehet, mindkettőnek megvan a helye.

Remélhetőleg jövőre lesz folytatás, húsz évnyi tapasztalatot nem lehet egy hétvége alatt átadni, de egy mélyebb ízelítőt adni belőle mindenképp, úgyhogy ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem tanítanak, csomó hasznos részletet lehet megtudni…

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost

Jógaturisták és a sámán átok…

…avagy Danny Paradise workshop 2010 október 1-3., Prága

A következő bejegyzésért nagy-nagy köszönet Hajnalnak, a képekért Istvánnak, és a khm.., szellemi támogatásért (?) :-) Szabinak. Vendégpost következik, íme:

A jógaturisták – Dorka, István, Szabi, Hajnal – október 1-én Prága felé vették az irányt, Danny Paradise 3 napos workshopjára, amit a meghökkentő “Sámánizmus, totális szabadság, evolúció és az ashtanga vinyasa jóga” névvel fémjelezve hirdettek meg. Az összes fogalom közül persze a sámánizmus keltette fel gyanakvó érdeklődésünket, olyannyira, hogy Dorka komoly olvasmánylistát állított össze sámánkodás témakörben. Ennek gyümölcse egyrészt az lett, hogy napokig nem tudott aludni, másrészt az összes szerencsétlenkedésünket sámáni hatalmak beavatkozásával kezdtük magyarázni. Először ugyanis az Akasha jógastúdióban kerestük a workshop helyszínét, ahol közölték, hogy az óra már 10 perce elkezdődött, de gyorsan öltözzünk át és csatlakozzunk, megvárnak.

Így is tettünk, s örömmel konstatáltuk, hogy a foglalkozás szűk körű lesz, nyolcan ha lehettünk. Örömünk a látásunkat is elhomályosíthatta, mert csak a meditáció végén tűnt fel, hogy aki beszél, az egy nő, aki semmilyen formában nem hasonlít Danny Paradise-ra. Na, jó, valójában ezt azonnal észrevettük, csak azt gondoltuk, hogy Danny késik, s az asszisztense kezdte el az órát. Szóval sűrű bocsánatkérés következett, meg vörös arccal jógamatrac göngyölgetés, s irány felkutatni, hogy hol is van Danny valójában. A jelenlévők ezt nem tudták megmondani. Mint később kiderült, Bobbi Misiti workshopját zúztuk szét, (1998 óta ashtangázik, s kizárólag Nancy Gilgofftól tanult) aki másnap felbukkant a Danny Paradise óráján, sőt remek igazításokat és instrukciókat kaptunk tőle.

A helyszín végül is meglett, igaz nem egy sámán, hanem a sarki szörfös bár egyik segítőkész alkamazottjának közreműködésével. A workshop egy iskola tornatermében volt, természetesen nem 8, hanem kb 50 résztvevővel, ja és kb 10 fokos átlaghőmérséklettel, aminek köszönhetően sálban és kabátban ültük végig a közel 1 órás elméleti bevezetőt. Ami sámánizmust csak annyiban érintette, amennyiben a jógához kapcsolható. Mindkettő gyógyítás, helyesebben szólva öngyógyítás.

A sámánizmust Danny a spiritualitással illetve a természettel való kapcsolat legősibb tradíciójaként definiálta. Az elméleti bevezetőt illetve beszélgetést félórás pranayama gyakorlatsor követte. Ekkor már lekerült a sál és a kabát, bár a takaró még nem. A több mint kétórás gyakorlás alatt viszont tényleg senki sem fázott. Első nap naulival kezdtünk, mantra nem volt, Danny szerint ugyanis a gyakorlás tulajdonképpen maga a mantra. A nauli után az első sorozat állóászanáit gyakoroltuk, végül a levezetők következtek. Persze az állóászanák szépen meg lettek tűzdelve módosításokkal, összesen, ha minden igaz, 23 darabbal. Némelyikük komoly kihívást jelentett, de nagyon inspiráló volt kísérletezgetni velük. István meg is próbálta papírra vetni őket. Csak remélni merem, hogy jól sikerült felidéznünk ezeket ászanákat, mert be akar vetni néhányat a csipőnyitó óráján. Bár lehet, hogy a módosítás módosítása még hatékonyabbnak bizonyul majd. Ok, ez csak beijesztés volt! A 2. és 3. nap gyakorlataiban is benne voltak, így biztosan jól rögzültek a dolgok.

A módosított gyakorlásra egyébként a mester nagy hangsúlyt fektetett, ami azt tükrözte, hogy követendően egészséges a felfogása arról, hogyan kellene jógázni. Szerinte ugyanis a fájdalom nem része a jógának. Ha fáj valamelyik mozdulat, azonnal módosítani kell a gyakorlást. Sérülések esetén is hasonlóan kell eljárni. Vele előfordult, hogy olyan komolyan megsérült, hogy 3 napig egyáltalán nem tudott mozogni. A negyedik napon 5 perc jógázást iktatott be, az ötödik napon 6 percet és így tovább. Hagyni kell a testnek, hogy meggyógyítsa önmagát, nem maradsz le semmiről, ha nem nyomod végig minden nap szigorúan a teljes sorozatot. A jóga célja nem az ászanák végrehajtása. Ezek az aforizmaszerű megjegyzések nem az én okoskodásaim, Paradise urat próbálom csak idézni.

A 2. napon a második sorozat ászanáival bővül ki a sorozat az ardha matsyendrasanáig, persze a második sorozat is meg volt spékelve módosításokkal. A beszélgetős elméleti résznél felmerült az ashtangások egyik slágerkérdése, mikor lehet elkezdeni a második sorozat gyakorlását. Danny ebben a témában sem dogmatikus. Ő azon az állásponton van, hogy ha már gyakorolsz egy ideje – egy-két éve – napi rendszerességgel, akkor neki lehet ugrani beleépítgetni a gyakorlásba fokozatosan a második sorozat ászanáit. Ennek nem feltétele, hogy az első sorozat minden elemét tökéletesen nyomjad. A pranayama gyakorlás volt az egyedüli, ahol pontos szabályt fogalmazott meg. Ennek elkezdéséhez elengedhetetlen a két évnyi, napi rendszerességű jógázás. Minden más kérdésben a szabadság fogalma volt a vezérmotívum. Annak ellenére, hogy 1976 óta ashtangázik, nem gondolja magát tanárnak, gurunak meg végképp nem. Csak egy tapasztalt gyakorló – ezt mondja magáról. Egy gurut követni egyébként is egyenlő a függéssel, a jóga pedig pont az ellenkezőjéről szól.

A 3. nap a harmadik sorozaté volt. 1 óra elmélet, félóra pranayama, nauli, elősorozat állók illetve a módosítások, purvattanasanáig az ülők, majd a harmadik sorozat kartámaszos ászanái (többek között koundinyasana A és B, visvamitrasana, vasisthasana, astavakrasana), majd galambpóz-variációk az  eka pada rajakapotasanával lezárva. Ez a nap sem lett rövidebb mint 4 és fél óra. Az utolsó nap végére kellően elfáradtunk, egy gyors kajálás volt tervbe véve, egy gyors egyeztetés a „tapasztalt gyakorlóval” annak reményében, hogy lesz Budapesten is workshop, aztán irány haza.

A kocsiban hazafelé a következő mondatok repkedtek:

“…nem baj, ha nem megy a badhakonasana, mégsem függesztem fel a második sorozat gyakorlását.”
“…tök jó az a térd és hamstring kímélő cucc, amit az Ági gyakorol, lehet, hogy én is beiktatom a gyakorlásomba ezt a módosított sorozatot.”

Dorka meg is jegyezte, hogy na, mi van, mitől lettünk hirtelen ilyen lazák. :-)

Hát eddig tart Hajnal “sámán-beszámolója”, én nagy élvezettel olvastam.:-) Ha bárki szeretné még kiegészíteni a résztvevők közül, csak hajrá, kommentben megtehetitek! :)

6 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló, vendégpost