108 napüdvözlet címkéhez tartozó bejegyzések

Challenge accepted

Ashtanga Challenge Day – 2011. december 17. Budapest

“Az élet kihívás – fogadd el!” – szól az egyik ordas nagy közhely, de talán mond is valamit.
Aki futott már le maratoni távot, úszott már át Balatont, vagy egyszerűen csak lépte már át a saját korlátait, bizonyára tudja miről van szó, miért KELL elfogadni egy kihívást.

Ami engem illet, nos én köptem már ki a tüdőmet egy félmaraton után, éreztem gömbölyűnek a talpam 5,5 km leúszása után, sok-sok holtponton küzdöttem már át magam, de az Ashtanga Challenge Day valami egészen más volt…

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük előbb mi minden történt 1927-ben… :-) Az 1927-es esztendőnek ugyanis sok mindent köszönhetünk. Ebben az évben született Sidney Poitier, Gabriel Garcia Marquez, Puskás Ferenc; ebben az évben álmodta meg Coco Chanel a legendás “kis fekete ruhát”, ekkor lett Magyarország új pénzneme a pengő; itthon is divat lett a bubifrizura; és nem utolsó sorban (többek között) ebben az évben a híres jógi, Krishnamacharya Indiában Full vinyásza ashtanga sorozatot tanított tanítványainak. :-)

A legendás jógi köztudottan nem bánt éppen kesztyűs kézzel a tanítványaival, sok anekdotát olvashatunk erről Patthabi Jois és Iyengar visszaemlékezéseiben is. De nem kell messzire menni, hiszen Krishnamacharya saját fiát Desikachart is igen szigorúan fogta. Egy történet szerint az ifjú Desikachar nem akart jógázni, ezért elfutott apja elől, ám az utolérte, és büntetésből baddha padmasanában összekötötte kezét lábát, és a kölöknek 4 órán keresztül így kellett dekkolnia.

István is ezzel a kedves történettel kezdte az Ashtanga Challenge Day nyitó beszédét, majd megnyugtatott mindenkit: nekünk csak 3,5 óránk van… :)

Ekkor még volt erőnk nevetni, ám hamar az arcunkra fagyott a mosoly, amikor ismertette az aznapi menüt:

– 108 napüdvözlet (90 db surya namaskara A, és 18 db surya namaskara B)
– Ashtanga első sorozat Full vinyászával
– 108 Urdhva dhanurasana (jógahíd)

A 108 napüdvözlethez már több alkalommal is volt szerencsém, Full vinyászás ashtanga sorozatot is csináltam már egyszer, de egymás után a kettőt még sohasem, pláne nem 108 urdhva dhanurászanával megfejelve.

Lehetetlen? Igen, az… Lehetséges? Naná! :)

Biztos ami tuti, én azért elmormogtam magamban a “Meg tudom csinálni!” mantrát, ártani nem árthat alapon…, majd belevágtunk a sűrűjébe.

Az első holtpont nagyon korán érkezett… Amikor meghallottam, hogy még csak most vagyunk túl az első negyeden, fordult egyet velem a világ; de fog összeszorít, gyerünk tovább… Az utolsó három Napüdvözlet B-t úgy préseltem ki magamból, mintha az életem múlna rajta…

Itt lehetett először vizet inni… Részemről csak lehetett volna, ugyanis István óráin nevelkedve én nem is feltételeztem, hogy ez engedélyezve lesz, így nem vittem magammal vizet… Esküszöm a könnyem majd’ kicsordult ahogy néztem hogy mindenki kortyolja a kiérdemelt pár korty vizet… De fog összeszorít, gyerünk tovább!…

Az álló ászanák nekem felüdülést jelentettek, végre picit lelassult a szívverésem, tudtam mélyíteni a légzésemet, jól esett 5 légzés erejéig megnyújtóztatni az izmokat egy-egy ászanában. Az első ülő ászana után még eltévesztettem az előreugrást, elfelejtettem, hogy itten bizony állásba kell ugrálni, de utána már sorsomba beletörődve nyomtam a full vinyászát.

Soha életemben nem drogoztam, de a Challenge közben volt egy flessem, hogy ez valami olyasmi lehet… Időnként, mintha víz alatt lenne a fejem, nagyon-nagyon távolról hallottam István hangját “Ekam-belégzés, dvé – kilégzés…”, időnként bekúszott a velem szemben gyakorló eltorzult arca, néha bömbölt a fejemben a Lust for life, de többnyire valami elképesztően furcsa tudatállapotban “utaztam”…

A 108 urdhva dhanurászanánál (belégzésre föl, kilégzésre vissza…) már fizikai fájdalmat éreztem. A vállamban tompa, a csuklómban éles szúró fájdalom, és még k*rva messze volt a vége…

Most már esküszöm elhiszem, hogy van az az állapot, amikor az ember “meghal egy picit”, (persze átvitt értelemben) majd pár másodperc után újra pumpál a szív,  fog összeszorít, gyerünk tovább!…

Fogalmam sincs hányszor haltam meg szombat délután, de egy biztos: egy vinyászát sem hagytam ki! :-) Becsülettel letoltam egy korty víz nélkül, ás bár az elején még sűrűn eszembe jutott Krishnamacharya és az ő kedves anyukája, a végén már csak egy őszinte “Köszönöm!” jött ki a torkomon, mikor István szájából végre elhangzott az “Egészségetekre!”

3,5 óra gyakorlás, miközben a teremben szó szerint megállt az idő (elromlott a falióra, és délután 3-kor egyszerűen megállt :) ), sajgó izmok, kiszáradt torok, 2 nap múlva is eszméletlen izomláz…

Hogy megérte-e?
Naná! :-)

Én kötelezővé tenném minden ashtangásnak!
“Csak” az elmédet kell legyőznöd!…

 

 

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, beszámoló

A nagy utazás

Tipródtam tegnap, hogy ashtangára menjek este, vagy 108 napüdvözletre, de végül a srácok a Twitteren megszavazták nekem a 108 napüdvözletet (“bármit is jelentsen” :) ). István egy “Jó döntés volt!”  vigyorral köszöntött, és igaza lett. :)

Szeretem a 108 napüdvözlet hangulatát. Szeretem, hogy a szokásostól eltérően itt körben rakjuk le a matracokat,  hogy csak a gyertyák világítanak középen és az egésznek van egy bensőséges hangulata. Voltam már néhányszor “108-on” (még a napüdvözlet B-hez is volt szerencsém anno az új Atma center megnyitóján, na az brutál volt..), de ez a mostani volt eddig a legjobb élmény.

Miért pont 108? A Wikipédián és egy Kettlebel blogon találtam rá válaszokat:

A 108-as szám jelentősége többféleképpen értelmezhető, de már régóta szent száma a hinduizmusnak (no meg a buddhizmusnak, dzsainizmusnak, és szikhizmusnak – bár e két utóbbi nem tudom pontosan mit is jelent) és a jógának. Hagyományosan a malá – vagy füzér imagyöngyök 108-an vannak egy láncon, plusz a “gyöngy-guru”, amely körül a gyöngyök forognak, mint a bolygók a Nap körül. A Védikus kultúra neves matematikusai a 108-as számot a létezés teljességének a számának tekintették. Ez a szám összeköti a Napot, a Holdat és a Földet: az átlagos Nap-Hold távolság 108-szorosa a Föld átmérőjének. Az ilyen jelenségek számos példának rituális jelentőséget adtak. A jóga hagyománya szerint 108 szent hely van szerte Indiában és 108 Marma-pont (Ayurvedában nyomópont) van a testünkön.  Tehát összefoglalva a 108  egy számos szempontból fontos és szent szám, hát ezért van napüdvözletből is éppen ennyi. :)

Tegnap este nyolcan vállalkoztunk, hogy telihold alkalmából lenyomjuk a 108 napüdvözlet A-t, ebből ketten most voltak először. Egy számomra ismeretlen (de nagyon szép) mantrát követően a szokásos első kör lassan, majd a többi “utazósebességen” gyakorlat ment.  Dorka mesélte óra után, hogy ő mindig számolja közben magában a napüdvözleteket, különben elkalandoznának a gondolatai. Nekem ez biztos nem menne, én sosem tudom, hogy hányadiknál tartunk.

Az első 5-6 napüdvözletnél még picit kattogott az agyam, utána pedig rövid időre elbámészkodtam, mert a teamécsesek fényétől hihetetlen jó árnyékok rajzolódtak ki a falon, amelyek a légzésünk ütemére egyszerre mozdultak, de aztán sikerült ettől is elszakadni és a továbbiakban csak a légzésemre figyelni. Hihetetlen érzés, amikor egyszerre kiürül belülről minden és csak a mozgás meg a légzés marad. Vezetett órán nagyon ritkán sikerül megélni ezt mindössze egy-két pillanat erejéig, mysore-on és otthoni gyakorlásnál picit gyakrabban, de a 108 napüdvözlet az igazi “utazás”. A mostani különösen jó élmény volt, és teljesen hihetetlennek tűnt, amikor egyszer csak az hallottam valahonnan nagyon távolról, hogy “Az utolsó 3 következik.”

Ezt követően savászanában pihentünk egy kicsit és ezúttal tényleg sikerült relaxálnom is. Nekem picit hiányzott, hogy a végén nem volt mantra (én szeretem hogy az ad egy keretet az egésznek), de így is szuper élmény volt,  sikerült feltölteni az elemeket… :)

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló