Ashtanga à Paris

avagy a franciáknál nem divat az udzsaji és a full vinyásza…

Bepótolandó az elmaradt nyaralást – és egyúttal felavatva frissen megújított személyi okmányaimat… – pár napra Párizsba utaztam, és ha már ott voltam, gondoltam megnézem hogyan tolják az ashtangát a franciák. :)

Persze a kinézett jógastúdió a város másik végén volt, így egészen biztosan sokat csiszoltam a karmámon, amikor hajnalok hajnalán útra keltem (két alkalommal is!), hogy odaérjek a Mysore órára.

A shala vezetője Gerald Disse, aki régi motorosként, több mint húsz éve gyakorolja az ashtanga jógát. Közvetlenül Pattabhi Jois-tól tanult, de tanárai közé tartozik Manju Jois és Kausthub Desikachar is, aki Krishnamacharya unokája.

A jógastúdió egy nagyon szép kertből nyílik (ők japán zen kertnek hívják), a két teremnek két külön bejárata van. Meglepő módon a cipőt kint kell hagyni (vajon mi a csudát csinálnak télen, vagy ha esik?) és az ajtón belépve már rögtön a gyakorló térbe jut az ember; nincs előszoba, vagy recepció-féleség. Azt inkább nem részletezem, hogy mindezt nem sejtve, miként zúztam szét első alkalommal az órát…

A piszkos anyagiakról: a 20 euros ár elég húzós egy alkalomért, bár külföldön ilyesmi szokott lenni (legutóbb Cambridgeben ha jól emlékszem 18 fontot fizettem és az csak 1,5 óra volt), de itt még egy 2 euros matracbérlet díjat is legombolnak az emberről.

Első alkalommal sikerült két olyan leányzó közé letenni a (kölcsön)matracomat, akik mindketten a harmadik sorozatot nyomták. Méghozzá gyönyörűen! Másnap kiderült, hogy egyikük Linda Munro volt, akik szintén tanár itt, és egyébként Gerald felesége. Gerald mellesleg nagyon szigorú tanár, hihetetlen fegyelem van az órán, így nem is mertem megkockáztatni a kérdést, hogy készíthetek-e pár fotót odabent, megelégedtem a kinti fotókkal.

Ez a szigor persze az igazításoknál is visszaköszönt, aminek egyik legmeglepőbb formája az volt, hogy egészen egyszerűen le lettem tiltva az utthita parsvakonászanáról, mert hogy az elől lévő lábam elmozdul, amikor csavarodok kifelé, és a csípőm is kifordul. Úgy vettem észre, minden tanárnak van néhány kedvenc ászanája, amit különösen szeret igazítani, ill. erőltetni. Nos, ez Geraldnál a supta-kurmasana, a sirsasana, és a baddha-konasana….

A supta-kurmasanában keresztezi a lábat a nyakban, majd felránt a bokánál fogva, ki kell tolnod magad, és miközben még mindig nem ereszti a bokádat utasítgat, hogy lépegess közelebb egymáshoz a kezeiddel, majd jön a megváltó Vááááálá! (Voilá!) kiáltás és megmenekültél (egy időre).   Sirsásanánál erőlteti a páros lábbal fölmenetelt és lejövetelt, ami nekem egyébként is mumus, így természetesen nem úsztam meg. Persze erre is van jól bevált módszere… A baddha konasana igazítás nála is igen fájdalmas, bár más technikával nyomja mint István. Ennél az ászanánál igazítás közben megjegyezte, milyen szép lassan lélegzem..  :-) (naná, mert csak így lehet túlélni szerintem.. :) )

Apropó légzés; volt két igen furcsa dolog a franciáknál: az egyik az, hogy nem full vinyászát nyomnak, hanem csak az ászanák közöttit csinálják meg. Én a full verziót gyakoroltam, és azt vettem észre, hogy rajtam kívül senki sem így gyakorol.

A másik, hogy nincs udzsaji légzés! A sajátomon kívül még két embernek hallottam a légzését, a többiektől semmi szuszogás nem jött. Pedig mindkét alkalommal mellettem nyomta a Linda is, és még ő sem udzsaji légzéssel gyakorolt. Ez nagyon furcsa volt, én azt hittem, hogy az ashtanga és az udzsaji elválaszthatatlanok. Sajnos nem volt alkalmam erre rákérdezni Geraldnál, így ez örök rejtély marad…

Voltak tehát furcsaságok, de összességében nekem nagyon tetszett mindkét óra. Nagyon gyakorlott igazításokat, és hasznos tanácsokat kaptam, a stúdió pedig tényleg nagyon szép. Aki Párizsban jár térjen be hozzájuk!

Gépház üzen

Legutóbbi bejegyzésem nemvárt vihart kavart a biliben, így gondoltam ideje túllépni ezen és lezárni “véresszájú vega és húsevő” barátaim (és kedves ismeretlenek) eszmecseréjét, amit talán néhány új posttal sikerül is elérnem. :-)

Azért tegyünk pontot az ügy végére és nézzük meg a szavazás eredményét, ami pusztán arra kereste a választ, hogy a jógik hány százaléka vega ill. húsevő jelenleg:

• 57 % vegetáriánus
• 31% húsevő
• 12% vega, de halat eszik

Remélem, hogy a következő szavazás témája kevésbé ugrasztja majd egymásnak a népet.  Addig is practice, practice mindenkinek legyen akár vega, akár ragadozó, hiszen a jóga mindenkié. Pííísz! :)

Egy kis spoiler következik, avagy mi várható a közeljövőben az Astangini blogon:

Alapvetően a blog célja, hogy saját kis tapasztalataimat, élményeimet rendszerezzem, olykor különféle szavazásra bocsátott jógás témákkal zaklassalak Titeket.  Mindezek mellé saját kíváncsiságom nyomására egy új “rovat” fog indulni a blogon “Ashtanga-profilok” címmel.

Ezmiez? Demiért?: Szeretnék megismerni minél több hazai ashtangás arcot, legyen ő tanár, vagy csak “heavy user”, engem érdekel az ashtangához fűződő viszonya, tapasztalatai, élményei. Éppen ezért megkeresek pár arcot akiket valamennyire ismerek, készítek vele egy rövid riportot, amit itt megosztok Veletek is. Egyfajta láncot szeretnék kialakítani, ugyanis mindig az lesz a következő riportalany, akit az előző kér, ajánl. Nehéz volt eldönteni kié legyen az első profil, de végül sikerült, és szerencsére örömmel vállalta, hogy nagyító alá kerül. Coming soon! :)

Lesz még két külföldi ashtangás élménybeszámoló is, az egyik vendégpost formájában Hajnal és Szabi tollából, akik pár nap múlva Prágába utaznak Danny Paradise ashtanga workshopjára. Kíváncsian várom az élményeiket, reméljük sok hasznos tapasztalattal térnek haza. Én pedig jövő hét szerdán indulok Párizsba pár napra, ahol Gerald Disse és Linda Munro kezei alatt fogom mélyíteni jógás ismereteimet.

Persze lesz még szavazás is, hiszen folyamatosan kapom tőletek is a témajavaslatokat, és persze az én kíváncsiságom is hajt. Addig is próbálok minél többet gyakorolni, és rágyúrni a hiányosságokra, hogy végre ne “páros lábbal rúgott tizenegyes” legyen a vinyászám, ahogy azt Gauranga hétfőn megjegyezte. :-)