marichyasana címkéhez tartozó bejegyzések

Mysore vagy vezetett?

A múltkor fölfedeztem ezt a jó kis ficsört a blogban és gondoltam remek lesz időnként közvéleményt kutatni érdekes jógás témákról. A legutóbbi szavazás témája a mumus ászanák voltak. Kíváncsi voltam számotokra melyik a legnehezebb póz az egyes sorozatból, melyiket volt a legnehezebb megtanulni, illetve melyik okoz jelenleg nehézséget.

Az eredmény számomra picit meglepőre sikeredett, íme a dobogósok:

  1. Kurmasana/Suptakurmasana – 32%
  2. Padmasana (lotus) – 21%
  3. Marichyasana és a Baddha Konasana – 16%

Azt sejtettem, hogy a Supta kurmasana sokaknak mumus, és saját  magamból kiindulva tudom, hogy a lótusz se piskóta. A Baddha Konasanan kicsit meglepődtem; vajon ez a híres “Szalai-igazítás” miatt került fel a dobogóra, vagy ez tényleg ennyire nehéz póz sokak számára? Persze nem mondom, hogy könnyű, de számomra meglepő, hogy a Marichyasana mellett ez lett a harmadik helyezett, megelőzve a számomra “mumusabb” hidat és fejenállást is. Mindenesetre érdekes volt a szavazás, és többen mondták, hogy legyen máskor is, így íme a következő témakör:

Mysore vagy vezetett?

A legtöbb ember vezetett órára jut el először, majd amikor már begyakorolta a sorozatot, nagyjából ismeri az ászanák sorrendjét, tudja mi az az udzsaji légzés és használja is, elmerészkedik egy Mysore órára is. Előbb nem nagyon van értelme, mert mysore-on önállóan kell nyomni a sorozatot, a tanár csak igazít. Sokaknak már az első mysore óra segít eldönteni, hogy a későbbiekben mit fog választani, mások ki sem próbálják, mert csak a vezetett órán tudják elképzelni a gyakorlást.

Néhány pro és kontra

Vezetett órán nem kell gondolkodni, vajon az adott ászana után mi is jön (mondjuk idővel mysore-on sem, mert beáll egy automatizmus), hiszen a tanár mindig mondja, mutatja a következő “teendőt”. Egyszerre halad mindenki, a tanár számolja a légzés ütemét. Ez számomra most már zavaró is kicsit, mert nem voltam még olyan tanárnál, aki úgy számolt volna, ahogyan lélegzem; Gauranga pl. többnyire iszonyú gyorsan számol, Istvánnak viszont van néhány személyes kedvence (pl. “last chance” Navászana) ahol előszeretettel lassítja le a számolás ütemét gyök-kettőre :-). Mysore órán viszont mindenki a saját légzésének ütemében halad, nem kell alkalmazkodni senkihez.

Vezetett órán általában nagyon sokan vannak, néha alig lehet elférni, míg mysore-on szinte mindig 10 alatt van a létszám, de nem ritka, hogy csak 3-5 fő szuszog mellettünk a matracon. Vezetett órán kevesebb igazítás jut egy emberre, míg mysore-on személyre szabott szadikat is kaphatunk. A vezetett órák általában napközben vagy este vannak, így könnyebb megoldani az eljutást órára, míg  a mysore órák kora reggel kezdődnek, így nemcsak a hajnali kelés garantált, de a munkába is később ér be aki bevállalja.

Sorolhatnám még az érveket és ellenérveket mindkét óratípus esetében, de úgyis mindenki maga dönti el, hogy számára melyik a nyerő. Részemről letettem a voksomat a Mysore mellett, de most kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Te melyiket szereted jobban? Mysore vagy vezetett? Szavazz!


Reklámok

4 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, szavazás

Ashtanga delight Köveskálon

Sajnos “okostelefon” ide vagy oda, nem sikerült postolnom a jógatábor alatt, így most utólag kell összeszednem gondolataimat, ami nem is olyan egyszerű mutatvány.

Az Október 6. utcai jóga shala szervezésében hétfői nappal startolt az ashtanga jógatábor Köveskálon. Mi páran később csatlakoztunk, szerda éjjel érkeztünk meg a Nádasházba. Éjfél után dőltünk be a zömében gyerek méretű ágyakba, ami még az én 162 centimnek sem volt piskóta, de szegény Hajnal pl. teljesen elgémberedett tagokkal ébredt reggel, így ő pénteken át is költözött egy másik szobába, ahol volt néhány (kb. 15 centivel) hosszabb ágy.

Reggel fél 8-tól délig lehetett menni gyakorolni a telken lévő jógateremnek kinevezett kis épületbe. Mysore óra volt, és többnyire ketten is bent voltak egyszerre igazítani, így szerencsére egész sok igazítás “jutott” egy emberre. A résztvevők zöme több éve gyakorolja az ashtangát, így én eléggé kezdőnek számítottam. Ez abból is látszott, hogy (ciki vagy sem) a navászana után sokszor puskáznom kellett a szomszédokról, hogy mi is következik.  No és persze az ászanákat is sokkal profibban tolják már, de sebaj tanulni jöttem, nem sopánkodni.

Katus és Eszter már első nap sokkot kaptak a hyperextendált (?) könyökömtől, így “rámugrottak” mind a ketten és kaptam jónéhány személyre szabott instrukciót bizonyos ászanákra vonatkozóan. Az a baj, hogy a könyököm már sima előrenyújtott karral is kifelé fordul, ami tényleg elég bizarr látvány tud lenni. Így nekem arra kell ügyelnem, hogy lefelé néző kutyában is pl. próbáljam befelé csavarni, a nyújtott karos ászanáknál (Virabhadrasana A, és B; Utkatasana, stb.) sem szabad teljesen kinyújtanom, hanem inkább picit hajlítsam be, ahogy Katus mondta “balettoznom kell”, ill. “labdát tartani” a karommal, mert úgy nem a könyökömet terhelem, hanem a felső karizom erősödik, ahogy más “normális” embereknek. Próbáltam ennek megfelelően csinálni a gyakorlatokat, ami persze nem volt egyszerű, hiszen nagyon szokatlan volt teljesen máshogy tartani a karomat, mint ahogyan az eddig “berögzült”. Természetesen a 4 nap alatt szépen be is durrant a felső karom és a vállam, de vigasztaltak a szavak: “Hidd el ez így sokkal jobban néz ki!” :) Bővebben…

1 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló