Mysore címkéhez tartozó bejegyzések

Astanga-profilok: Major Ági

Az astangás ‘erő és hajlékonyság’ szállóige “prototípusa”, aki 19 éves kora óta napi szinten gyakorol. Droggal és alkohollal fűszerezett éjszakai életből jutott el a jógáig és a buddhizmusig. Igazi “vagány kiscsajból” lett az anatómia szerelmese, és ma már senki sem gondolná róla, hogy volt időszak, amikor egy üveg whiskyt is meg tudott inni egyedül egy helyben. A jóga és a vallás ereje, vagy a tudat diadala? Egy biztos, az ő története, tanítása, igazán inspiráló minden astangás számára.

imageEmlékszem gyerekkoromban volt az apukámnak egy jóga könyve a Deli Károly-féle. Akkor még nem jógáztam, csak imádtam fejenállni. Nagyon vicces egy könyv volt, mert a 60-as 70-es évek szereléseiben mutatják be benne a pózokat, és a csajoknál brutál hónaljszőrök voltak.. :)
Gyerekkoromban nem voltam egy nagy tornászbajnok, hajlékony sem voltam. Azután valamikor 19-20 eves koromban, amikor már elég zűllött életet éltem…., elolvastam a Yesudián könyvét, és az indított el a jóga útján.

A züllött életet egy kicsit kifejtened? :)
Persze, nem szégyellek semmit! :) A gimi alatt én elég keményen belecsaptam a dolgokba… Volt ott alkohol, meg rendesem cigiztem is, nem kis mennyiséget, és drog is volt sokféle, ráadásul pasim is volt, pedig kiskorú voltam, szóval mindenféle…
19 évesen már a Picassóban dolgoztam, mint pultos, mixer, és hát kemény éjszakázás volt. Mikor elolvastam ezt a könyvet, akkor valahogy leesett, hogy hú basszus, ez a légzés tényleg fontos, és hogy jól érezd magad a testedben.

Hogyan sikerült elolvasni egy Yesudian könyvet egy ilyen élet kellős közepén?
Nem is tudom, mert akkoriban inkább könnyed olvasmányaim voltak, de aztán valahogy egy könyvesboltban a kezembe akadt ez a könyv. Igazából gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme, így igyekeztem keresgélni mindenfelé.
És leginkább a filozófiai része fogott meg a dolognak. Viszont onnantól kezdve elkezdtem minden nap gyakorolni, mert azt is megértettem, hogy egy beteges, nehézkes testben, arra megy el az embernek minden energiája, hogy szenved.

Hogyan kezdtél el gyakorolni? A könyvből?
Igen a könyvből. Jó kis gyakorlatsorok voltak benne minden napra. Rendesen légzőgyakorlattal kezdve. És még a pasimat is (aki 18 évvel idősebb volt nálam) rávettem…! :D Aztán ő egy idő után elfogyott a lelkesedése mert elege volt belőle, hogy reggel nem elég hajlékony.

imageEzek szerint kezdetektől reggel gyakoroltál, mint az “igaziak”?
Persze! Minden reggel azzal indítottam. Később a kolléganőmmel eljártunk a Szúrjába néha Ákoshoz (Vadász Ákos – a szerk.), csak az már komplikáltabb volt, hogy délután kellett beiktatni a napba. Így aztán az, hogy valakihez járjak jógázni ott meg is szakadt, pedig egyébként szerettem az óráit nagyon. De nekem sokkal kényelmesebb volt reggel otthon magamban gyakorolni.
Később, kb. 6 év múlva…

… Addig végig nyomtad otthon a reggeli gyakorlást?
Végig! Olyannyira, hogy ha pl. elmentünk síelni, akkor én 5-kor keltem, hogy megcsináljam a jógagyakorlataimat. És valahogy élveztem, pedig soha előtte semmihez nem volt kitartásom. Éreztem, hogy nagyon jó. Persze nyilván sokkal gyorsabban lehetett volna fejlődni, ha valakihez eljárok, ha van egy mesterem. Közben persze leszoktam a cigiről, és valahogy már nem kívántam a húst sem, jöttek ezek a “mellékhatások”…

Ezek nálad mikortól jelentkeztek?
Kb. úgy 3-4 év után. Az elején még cigiztem mellette keményen..:)
Sőt emlékszem amikor az Ákoshoz jártunk egyszer számot vetettem magammal, hogy hát én nem vagyok alkoholistának mondható, de azért lássuk be, minden héten megiszunk egy jó pár tequilát, meg minden nap 1-1 sört… De akkor annyira nem vettem komolyan ezt a kérdést. Később magától jött, hogy már nem kívántam, nem éreztem jól magam tőle. Most sem mondom, hogy nagyon rossznak tartanék néha egy kis vörösbort, de volt egy időszakom amikor teljesen absztinens voltam.
Persze mindenki elcsodálkozik, ha megtudja rólam, hogy volt olyan időszakom, amikor egy üveg whiskyt is megittam egyedül simán egy helyben… :)

Mit szólt a családod a jógához?
Örültek neki, hogy végre egészségesebb életmód felé megyek, és kezdenek rendeződni a dolgaim, mert a gimi alatt tényleg benne volt a pakliban, hogy hol végzem…
Akkoriban keményebb drogokat is kipróbáltam… Aztán eljöttem Veszprémből és megszűnt azzal a baráti társasággal a kapcsolatom, de ha valaki elém rakta volna, valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani.
Persze amikor a szülők látták hogy egyre komolyabbá válik számomra a jóga, annyira már nem örültek, mert ők eléggé bigott reformátusok, sőt a tesóm pl. református lelkész, szóval gondolhatod mennyire örültek amikor később még buddhista is lettem… :)

imageKanyarodjunk vissza egy kicsit, mi is történt “6 év múlva…”?
Akkor történt, hogy olvastam a bikram jógáról, és elmentem egy órára a Rózsadomb centerbe. Nekem akkor nagyon tetszett, mert kicsit kihívás volt, és rá is kattantam, mert azt ugye nem lehet otthon. Így oda elég rendszeresen jártam egy ideig.
Közben éreztem, hogy a vendéglátás helyett valami olyat szeretnék csinálni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok, és amit jónak érzek. Akkor elmentem az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) Természetgyógyászat és az Egészségügyi alapszakára, mert az anatómia nagyon érdekelt már akkor is, viszont annyira nem voltam szorgalmas, hogy belevágjak egy egyetembe. 2007-ben vizsgáztam, majd utána még reflexológiát tanultam, és akkor a természetgyógyász tanárnőm mondta nekem, hogy tanítsak jógát. Így tartottam nekik jógaórákat a természetgyógyász táborban és elmentem az Alternatív mozgás és masszásterapeuta szakra. Ezen belül lehet szakot választani, hogy milyen mozgás ill. masszás terápiát választasz, és nekem a jóga volt a mozgás.
Bár akkor még nem éreztem azt, hogy én arra kész vagyok, hogy jógát tanítsak, és mind a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz több évtizednyi gyakorlás szükséges. Pl. még csupán három éve is máshogyan tanítottam mint most, és mennyi minden kiforrott azóta is…
Közben elkezdtem pilatesezni is, mert olvastam róla egy cikket, és megtetszett. Ahová jártam studióba ott mondtak a tanáraim, hogy végezzem el az oktatói képzést és tanítsak náluk. Így is lett. Elkezdtem pilatest oktatni, ill. hetente egyszer volt egy jógaórám is.

imageMikor ill. hogyan találkoztál az astanga jógával?
Akkoriban valaki mesélte, hogy van még egy hot jóga, mint a Bikram, de nem az… Gaurangáéknak volt a Govinda étterremnel az a kis pince helyiségük a Vigyázó Ferenc utcában és lementem oda. Az első agni jóga órámon mondta Gauranga, hogy én menjek inkább a haladó órára, ami egy astanga volt… Amit persze egyből imádtam. Végre kihívás! Akkor én már otthon régen “lábat-nyakba-rakós” pózokat gyakoroltam, így akkor ez a fajta jóga nagyon megtetszett. Az első astanga óra után mondta Gauranga, hogy menjek velük bemutatózni a TF-re jóganapra. Én pedig mentem velük. :) Akkoriban kereste a helyet a budai stúdiónak Gauranga, és mondta, hogy nekem ott mindenképp tanítanom kell, ha majd megnyílik.

Te Indiában is jártál astangát tanulni, ugye?
Voltam Mysore ban egy hónapot. Amikor a Gauranga vitt egy táboros csoportot Keralába, akkor elmentünk vele mi is az Andival (Szabó Andi) , és én véletlenül a visszafelé jegyet február helyett márciusra foglaltam… :)
Először elrettentem, hogy ez így kicsikét drágább lesz, és mit fognak szólni a munkahelyeimen. Persze nem örültek, de Gauranga megértette, sőt mondta hogy jó lesz ez nekem, legalább gyakorlok. Aztán persze én is nagyon örültem neki, és a szüleim is segítettek, mert adtak pénzt kölcsön és később ráadásul vissza sem kérték.

image
Kihez jártál Mysorban?
Ajayhoz (Ajay Kumar – a szerk.) de nem sokat, csak egy hetet az egy hónapból. Az első héten nem volt ott Ajay, csak egy tanársegéd aki nekem annyira nem jött be.
Találtam szállást a “legendás” Post office melletti házban, ahol egy évvel korában István is lakott… :) és az az óriási szerencsém volt, hogy a szomszéd szobában lakott egy amerikai srác, Alex, aki akkor már több mint 10 éve utazott a nagyvilágban. Élt ő Mexikóban, Kínában, volt Nepálban, Indiában sokat, és ő is nagyon régóta jógázott. A Richard Freemantől tanult annak idején még Amerikában, és hát gyönyörűen gyakorolt. A harmadik sorozatot is simán szépen nyomta. Ráadásul nagyon szépen játszott a banszurin, az indiai furulyán; esténként mindig arra meditáltam és aludtam el.

Ideális szomszédsrác? ;)
:))) olyan szomszédsrác volt, hogy az első naptól kezdve nekünk evidens volt, hogy együtt mentünk mindenhová ketten, és együtt gyakoroltunk reggel.
Pedig én nem tudtam jól angolul, mégis nagyon jól megértettük egymást. Mint a mesében: ugyanaz volt a kedvenc könyve, ugyanazokra a dolgokra volt ráállva a tudata…

Szerelem nem lett belőle? :)
Az volt a gond, hogy én akkor egy nagy váltás után voltam, és nagyon szerelmes voltam valakibe, akivel aztán nem lett semmi, de amiatt én ott őrá nem tudtam úgy tekinteni.

image

Zöld Tara

Mi történt amikor hazajöttél?
Hazajöttem, és akkor én már gyakoroltam a buddhizmust, ami nagyon sokat segített nekem ebben a nehéz időszakban. Az egyik pilateses tanítványom egy ún. utazó tanító volt, aki nem láma, de szokott tanítani a buddhizmusról nyugaton, és ő javasolt nekem egy meditációt hogy azt csináljam a nehéz időszakban. Ez egy formális meditáció volt, előtte én már próbálkoztam zennel, meg vipassanával ahol csak légzésfigyelés van, itt viszont egy buddha formán meditálunk, ami a megvilágosodott tudat valamilyen aktivitása, itt ebben az esetben az együttérzésnek egy formája. Ez nagyon bejött nekem, segített, és egy olyan erős bizalom alakult ki bennem az egésszel kapcsolatban, hogy ott is ragadtam. Előtte soha nem akartam semmilyen vallás mellett lehorgonyozni, hanem úgy gondoltam mindenből kiszedem azt, ami nekem tetszik.

Mindez röviddel a dél indiai utazás előtt történt, és akkor már tudtam, hogy el akarok költözni, nem tudtam hová, mert pénzem annyi nem volt, hogy albérletet fizessek kaucióval stb. Ekkor megcsináltam ezt a meditációt első alkalommal. A Zöld Tara egy női buddhaforma, és az ő mantráját mondtam, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy meg fogom kérdezni Gaurangát, hogy nem lehet-e oda költözni a budai stúdióba… Volt ott egy kis galéria, amiről mindig poénkodtunk Istvánnal, hogy a “csótányos luk”, és ott kell aludni, ha az ember túl későig dolgozik, és utánna túl korán kezd reggel. :) Így másnap reggel fogtam magam, bementem Gaurangához és megkérdeztem, hogy ha megcsinálom magamnak, kifestem, kiparkettázom, akkor odaköltözhetnék-e addig, otthagyhatom-e a cuccaimat? Ő meg persze tök laza volt, hogy “Mekkora hippi vagy Ági! Peersze, tőlem nyugodtan!” :)

Így ott laktam. Egy létrán közlekedtem le és fel…, és ez egy ideális kis megoldás volt. Így született meg bennem a bizalom Zöld Tarával kapcsolatban. Annyira erősen éreztem, hogy mindez ennek a meditációnak volt köszönhető, hogy nekem ennyire letisztult a tudatom, hogy megláttam egy lehetőséget, amit előtte nem. Az ember a problémáknál ráfókuszál a problémára és nem látja, hogy mennyi lehetőség van. Éreztem, hogy ez segített abban, hogy lássam a dolgok sokszínűségét.
Mivel ez ennyire megtetszett nekem bementem egyszer-kétszer tanításra a Buddhista centrumba. Eleinte elég furcsa volt a sokféle forma, meg festmények, meg szobrok…, nem értettem, és kicsit ilyen “bálványimádónak” tűnt…, de aztán szépen lassan elkezdett letisztulni, hogy ezek tényleg ügyes módszerek, és hogy mi van mögöttük, mi az értelme, és a láma miért olyan fontos, hogy nem csak egy írásbeli tanítást kapsz, hanem olyan valakitől kapod meg a tanítást, aki megértette a legmélyebb lényegét annak. Így lettem buddhista. :)

Hogyan jelenik meg mindez a mindennapi életedben?
Gyakorlok minden nap, és hát az ember próbálja tartani mindig ezt a látásmódot. Ahogy egyre többet gyakorolsz, átkúszik az életébe ez a látásmód és ez elég nagy segítség, mert így kevesebb a “fent” és a “lent”.  A saját érzelmeidtől is lesz egyfajta távolság. Szokták kérdezni, hogy az miért jó ha érzéketlen lesz az ember, de nem erről van szó. Az érzelmek ott vannak, csak te nem bonyolódsz bele, nem visz magával, tehát például nem esel rohadtul kétségbe amikor valami olyan történik, aminek szerinted nem kellene. Vagy észreveszed, hogy nem a másikban van a hiba, hanem abban, hogy te úgy gondolod, hogy nem úgy kellene csinálnia. Ezzel már lehet valamit kezdeni.

image
Mikor is voltál Mysore-ban?
2010-ben. És amikor hazajöttem abban az évben ismerkedtem meg a párommal, aki szintén buddhista. Így mi együtt gyakorlunk. Az egyik tanítványom hozta el egyszer agni jóga órára.. :) De a jóga nem vált az ő élete részéve. Ő inkább tai chi-zik.

Mivel foglalkozik?
Ő építészmérnök. Nagyon vicces, hogy hogyan teljesülnek a kívánságok amiket Nepálban a nagy sztúpáknál, ezeknél a régi csodálatos buddhista építményeknél tesz az ember… :) Van egy olyan hagyomány a buddhizmusban, hogy hihetetlen energiája van ezeknek az építményeknek. Én is részt vettem ilyen sztúpa építésnél már és nagyon speciális dolog, mert megtöltjük mindenféle mandalákkal pl., és nagyon bonyolult szertartások vannak az építés közben, tehát tényleg egyfajta erőteret építünk föl, ami furán hangzik először de aztán kezdi érezni az ember, hogy valóban kicsit jobban tud fókuszálni a közelükben, és hogy olyan dolgok történhetnek, hogy teljesülnek az ember kívánságai amiket ott tesz, persze nem mindegy, hogy milyen motivációval.

Te mit kívántál? :)
Mikor egyedül voltam Nepálban, akkor a párom nem tudott velem jönni, és én azt kívántam, hogy olyan munkája legyen, abból tudjon élni, amit igazán szeret csinálni.
Visszajöttem, majd pár hét után a páromat kirúgták a munkahelyéről, ahol több mint tíz éve dolgozott… Kérdezte is, hogy “Te figyelj, egészen pontosan mit is kívántál nekem?” :) Viszont utána az történt, hogy a buddhista centrumban már “kinőttük” a meditációs termet, és el kellett kezdeni átépíteni az egészet. És hát ő vezethette az építkezést! :) Így végül valóban csodálatos munkája lett.

Hogy jött ez a sok utazás? És egyáltalán hogy kerülsz te egy sztúpa építésre? :)
Erre volt karmám! :D Ott jöttünk össze egyébként a párommal az első sztúpa építésemnél, ahová ő hívott el, mert ő építészként ugye tevékenyen részt vesz, de egyébként bárki mehet.
A Kerala ill. Mysore utáni évben szerettem volna végiglátogatni a buddhista szent helyeket Észak-Indiában és Nepálban. Az utazó tanító, Kőszegi Zsuzsa visz minden évben csapatokat, így velük elmentem, és egy kicsit maradtam még Nepálban meditálni. Nagyon szeretek ott lenni! Szeretem, hogy bár ott nincsenek meg az ún. civilizációs komfort dolgok, mégis hihetetlen dolog ott lenni, csodálatos helyek vannak, és lehet találkozni azokkal a lámákkal is akiket nagyon szeretek.

image

Te próbálkoztál az astanga második és harmadik sorozatával is?
Harmadikat sohasem csináltam, a másodikat gyakoroltam rendszeresen. A karandavászanát sajnos még nem tudom rendesen megcsinálni, le tudom hozni a lótuszt, de visszavinni nemigazán. De egy ideje nem csinálom, mert az egyes sorozat is teljesen kielégítő számomra.

Te mennyire tartod be a gyakorlásodban a “tradícionális vinyászaszamolást”?
Nem igazán… Sokszor kihagyok vinyászát például, ha sérülés van, vagy ilyesmi. Azt gondolom, hogy a tudati hatása éppen ezért biztosan nem lehet meg a gyakorlásnak, mert annak van egy oka, hogy miért kell úgy csinálni ahogyan, de mivel én ezt a részt a buddhizmusból megkapom, így számomra ez maradt testgyakorlás.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most az egyes sorozatot, némileg módosítva. Egy kis kalligráf-jógával kezdek (Master Yang féle), ezzel melegítek be, utána az astanga sorozat, és szoktam hozzávenni egy kis légzőgyakorlatot a végén.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szupta virászana jut eszembe hirtelen, imádom azt a pózt, de az nem astangás póz. De nagy kedvencem a jógahíd is (urdhva dhanurasana), ill. a halpóz (matsyasana), különösen mert nagyon sok a pozitív hatása. Az összes belső elválasztású mirigyre hat, ill. tényleg szinte minden betegséget gyógyít. Nagyon szeretem még a baddha konászanát is, ill. a csavaró pózokat..

3. Mumus ászana?
Karandavászanát visszaemelni, mert ez még nem megy. Illetve a csónakpózt (navászana) annyira nem szeretem, de ki az aki azt imádja? :)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gauranga volt az első tanárom, tehát őt mindenképp megemlíteném. Azután az Alex Sefcik nevű amerikai srác Mysore-ban, ill. Shivan Kutty Keralában akinek nagyon jó igazításai voltak. Igazításokat nagyon jókat tanultam pl. Kamal Singh-től is, de a tanításomban igen nagy szerepe volt Eyal-nak (Eyal Chehanowski – a szerk.). Illetve a tanítványoktól, a visszajelzésekből, a TTC-s csapatoktól.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Astanga-profil és miért?
Az Angit (Herczeg Angelika – a szerk.) szeretném kérni, mert róla tudom, hogy egy igazi “astanga-fanaticsku” :), egész élete a jógáról szól, így ő ideális alany is lesz szerintem.

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, interjú

Ashtanga-profilok: Kecskeméti Balázs

“Született jógi”, akinek a mozgás alapszükséglet. Nem tartja magát tanárnak, nála fókuszban a gyakorlás áll. Nehezen kel reggel, de ha sikerül felülnie a biciklire, akkor biztos, hogy “végig lesz csinálva a sorozat”. Mind a tanítás mind a  gyakorlás szempontjából a Mysore típusú órát szereti jobban. Alapvetően matematikus, aki a jóga mellett heti három alkalommal kungfuzik is. Vallja, hogy onnantól kezdve, hogy az ember motivált, minden szervezés kérdése.

Sosem gondoltam volna, hogy én valaha jógázni fogok. Egy nagyon régi élményem volt a jógával még egyetem alatt, ami igazából azt erősítette meg akkor bennem, hogy nekem a jógához semmi közöm nem lesz.

Miért, mi történt?

Az volt ott a lényeg, hogy nagyon egyszerű pózok voltak kb. 5 percig, utána pedig le kellett mindig feküdni, és meditálni kellett. Nagyon lassú volt, és nagyon nem jött be.

Aztán 2005-2006 táján egy edzőtáborban voltam Horvátországban, ahol volt egy ashtanga óra, ami teljesen megfogott. Ez egy vezetett óra volt, pattogós számolással, nem volt semmi mellébeszélés, csak a komoly munka, és ez nekem nagyon szimpatikus volt.

Ezt követően próbáltam itthon is ilyen órát találni, de akkoriban még nem igazán volt semmi. Végül a Török Péter óráját találtam meg, de sajnos ő csak hetente egyszer tartott órát, majd vissza is vonult. Onnan az az emlékem, hogy semmit sem tudok megcsinálni. Aztán jártam még a Sebő Juli órájára is az Ashramba, majd pedig a Katus ingyenes csütörtök reggeli óráira a Falk Miksa utcába, ami nagyon jó volt. Ekkor igazából fejlődés nálam még egyáltalán nem volt, a fordulópont akkor következett, amikor 2008-ban megnyílt az “Október 6.”, onnantól kezdtem el naponta gyakorolni.

Hogy jut időd ennyi jógára, ha mellette még a kungfu is ott van?

Hát igen, ha összeadjuk,  heti 6 jóga és 3 kungfu, az heti 20 óra mozgás. Nézd, az embernek arra van ideje, amire szakít.  Nyilván egy csomó áldozat, amit ugyanakkor az ember nem érez áldozatnak ha ezt szereti. Nyilván ha reggel fél 7-kor fel akarsz kelni, hogy gyakorolj, akkor nincs hajnali 2-ig bulizás. Én ezt nem érzem áldozatnak. Onnantól kezdve, hogy az ember motivált, minden szervezés kérdése.

Hogyan jött a tanítás?

A Katus megkért, hogy segítsek, nem sokkal azután, hogy megnyílt az “Október 6.”. Én a mai napig nem tartom magam igazán tanárnak. A jóga nekem igazából egy “felfedezés”, olyan mint egy utazás. Van, aki mindig más tájakat szeret felfedezni, én pedig mindig más ászanákat. :-) Én gyakorlónak tartom magam és nem tanárnak. A tanítás az egy más dimenzió, és sok áldozattal jár.

Te hogyan kezdted el gyakorolni a kettes sorozatot?

Jó kérdés… Az első sorozatot kezdtem úgy érezni, hogy az már olyan, mint egy jó “házasság”, hogy tudod, minden nap… :-), és akkor jött egy kis “flört” a második sorozattal. :-) Eleinte úgy volt, hogy  hetente egyszer vagy kétszer megpróbálkoztam néhány ászanával, és nagyon hasznosnak éreztem. Nem vagyok a nagyon szigorú szabályok híve, kísérletezek magamon, hogy hogyan jó nekem. Én mindenkit erre bátorítok. Persze más dolog az, amikor a saját gyakorlásodról van szó, és más amikor tanítasz. Nyilván nem kísérletezel másokon. Amit tanárként adsz át, az legyen biztos. Én nem tanítom azt, amit saját magam találok ki.

Volt korábban egy eléggé megosztó post a blogon, amire te is sokat kommenteltél, és bár ennek kapcsán, de eltávolodva a konkrét kérdéstől, én arra lennék kíváncsi, hogy neked mi a véleményed az ún. írott vagy íratlan  “szabályokról” a jógában? Legyen szó a tanulásról, az oktatásról, vagy éppen az életmódról…

Én alapvetően matematikus vagyok, egy nyugati, tudományos gondolkodással és szemlélettel… épp ezért általában nekem nincs ezekről ilyen nagyon sarkosított véleményem. Azokban a pillanataimban, amikor mégis van, leginkább úgy gondolom, hogy aki minden reggel odaáll a matracra és végignyomja a jógát, az megszerzi a jogot, hogy eldöntse, hogy miről szól számára a gyakorlás, miről szól számára a jóga. És ha képes fenntartani ezt, akkor az úgy a jó. Ha képes éveken keresztül fenntartani a gyakorlást valaki úgy, hogy nem sérül meg, egészséges, fejlődik, motivált marad, akkor az működik. És ennyi. Ha valakinek ez úgy jön össze, hogy vegetáriánus, akkor az, ha nem akkor nem az. Igazából nem ez számít. Én nagyon nem szeretem azt, ha valaki megmondja azt, hogy mindenki másnak mit jelentsen valami…

Tehát az idő dönt el mindent… éppen ezért bízom a hagyományban, mert kiállta az idő próbáját. De azt is kell tudni szerintem, hogy mi miért van. Az összes szabálynak szerintem megvan az “oka”, és ha az az ok nem áll fönn most, vagy megvan a jó okom arra, miért csináljam máshogy, akkor máshogy fogom csinálni.

Ilyengarnak tetszik nagyon az a mondása, hogy “Practice is your Guru!” Szerintem az itt a “kritérium”, hogy valaki képes-e egy intenzív gyakorlást sokáig fenntartani. Ha valaki egyedül szeret gyakorolni, akkor egyedül; ha közösségben, akkor ott; ha vegetáriánus, ha nem; ha módosítja az ászanákat, ha nem… Tök mindegy, ezek mind másodlagos dolgok. Az elsődleges, hogy tartsuk meg a gyakorlást sokáig.

Mysore, vagy vezetett óra? Melyiket szereted jobban?

Tanítani vagy gyakorolni? :-) Mind a kettőnél a Mysore-t szeretem jobban. Mysore-on sokkal jobban oda tudsz figyelni. Magadra, ha gyakorolsz, vagy másokra, ha tanítasz. Van, akinek jól megy a “multitaszk”, hogy egyszerre beszél, igazít és mutatja, de én, ha beszélek, akkor nem igazán tudom közben sem mutatni, sem igazítani. Pedig szerintem mindhárom kell: beszélni, mutatni, igazítani, mert nem vagyunk egyformák, mindenkihez máshogy kell szólni. Úgyhogy én a Mysore-t szeretem jobban. Annak valahogy jobb hangulata is van szerintem. Mindenki egyedül csinálja, lélegzik…

Te kitől tanulnál szívesen? Van-e olyan tanár, “guru”, akire valamiért kíváncsi vagy, szívesen tanulnál tőle?

"Katusnak és Orsinak nagyon sokat köszönhetek."

Szigorúan ashtangában nézve, nekem nem igazán van ilyen. Az ashtangában ugye itt vannak a sorozatok és egy idő után már magadtól is meg tudod tanulni őket. Viszont vannak olyan tanárok, akik nagyon érdekelnek.

Ilyen Desikachar, aki Krishnamacharya fia, és Ramaswami, aki vagy 30 évig tanult Krishnamacharyatól. Ők nagyon szimpatikusak. Igazából a jóga többi ága az, amiben több vezetésre lenne nekem szükségem és jó lenne az élő hagyománnyal jobban kapcsolatba kerülni. De nincsenek olyan vágyaim, hogy Indiába utazzam, nem vagyok egy Julia Roberts… :-) Én itt dolgozom, itt élek, itt is vannak jó tanárok, nincs igazából akkora motivációm odamenni.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az egyeset és a ketteset a feléig, a yoga nidrasanaig

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Nagyon sok kedvenc volt már, most éppen a láb a fej mögé típusú ászanákat szeretem. Mint az Eka pada sirsasana, vagy a Dvi pada shirshasana.

3. Mumus ászana?
Igazán mumus nincs. Nekem elég nehezen megy az összes lótusz, meg a Marychyasana D, de idővel belátja az ember, hogy az összes ászanát meg lehet tanulni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Katusnak és az Orsinak köszönhetek a legtöbbet. (Szil Katus és Horváth Orsi – a szerk.)

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Most picit visszább esett, de igyekszem tartani a heti 6 alkalmat.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Most tart nálunk kezdő órát a Borszéki Kata, legyen ő. Ő kb. 10 éve gyakorol, biztosan sok érdekes dolgot tud mondani.

2 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Félig vezetett, félig mysore

Félve merem kimondani (leírni még inkább), pedig legszívesebben ujjongva kiáltanám, hogy talán meggyógyult a dropbackem… :) Ha óvatosabban akarok fogalmazni, akkor talán azt mondanám, hogy hosszú idő után most először látok csöppnyi esélyt arra, hogy leküzdöm ezt a blokkot, amit pár sikertelen backbend (fejreesés) hagyott bennem. De íme az előzmények:

Mondhatni nem igazán jött össze az élet tegnap reggel, így az elmaradt hajnali mysore óra szelleme egész nap ott táncolt a vállamon és kárörvendően sutyorogta a fülembe, mekkora lusta disznó vagyok. Nem tehettem mást, este irány ashtangára. Tegnap Main shala napot tartottam, ahol egy egészen furcsa, de nagyszerű órán vettem részt Katusnál:

Meglepően sokan voltunk, tele volt a terem, én szinte senkit nem ismertem a résztvevők közül. Voltunk páran akik már ismertük a sorozatot, ám többen kezdők voltak, akik még sohasem csinálták végig az összes ászanát az egyes sorozatból. Itt megjegyezném, aki nem ismerné ezt a vonalat, hogy a Main shalában kicsit máshogy folyik a tanítás, mint máshol, több szempontból is. Igyekeznek a tradícionális vonalat követni és a kezdőket nem engedik végig először a teljes sorozaton, hanem fölmérve a képességeket, ászanánként haladnak. Mindenki addig halad, amíg megy neki (amíg a tanár engedi), majd átvált a levezetőkre és relax.

A vegyes társaság miatt éppen ezért tegnap egy spéci órán vehettem részt, ugyanis a Navászanáig vezetett volt a gyakorlás, majd onnantól mysore. Sohasem voltam még itt vezetett órán, így nagyon kíváncsi voltam Katusnál milyen is ez. Szépen haladtunk végig a napüdvözleteken, majd az álló pózokon, Katus pedig hirtelen annyi kezet növesztett, hogy azt még Síva is megirigyelte volna :) : egyikkel mutatta az ászanát, a másikkal már igazított is. Az ülő pózok között számolta a vinyászákat és aki gyorsabb volt, annak csaturangában kellett várakoznia a többiekre, majd egyszerre váltottunk felfelé néző kutyára. Ez nekem nagyon tetszett,  egyrészt mert ez egy nagyon jó kis gyúrás karra, másrészt nem csúsznak el az emberek és ad egyfajta fegyelmet a gyakorlásnak.

A Navászana után a gyakorlottabbak folytathatták, a kezdőkkel pedig külön-külön foglalkozott Katus, miközben minket is igazított. Azt vettem észre a gyakorlásomon, hogy bár az ászanákban nem volt jelentős eltérés a szokásostól, de a légzésem most  sokkal mélyebb és lassabb volt. Már a hangja is furcsa volt, mondhatni, most aztán egészen Darth Vaderes voltam. :) Néha szokott ez sikerülni, de most szinte végig kitartott egész órán.

A jógahídnál szólt Katus, hogy aki szeretné gyakorolni a dropbacket az várja meg őt a matrac elején. Nem éreztem a toppon magam, de gondoltam próbáljuk meg. Hátrahajlítás – lent a kéz – vissza, hátrahajlítás – lent a kéz – vissza. Egyszer csak hallom Katus hangját: “Te, tulajdonképpen miért is kellek ehhez én? :) ” Ekkor vettem észre, hogy a kötél amit átvetett a derekamon szinte hozzám sem ér, nemhogy tartana, tehát teljesen egyedül nyomtam az egészet. Le is és föl is! Persze ettől úgy beijedtem, hogy a harmadik lemenetel még simán ment, de visszafelé már kellett egy kis segítség…:)

Mindenesetre az kiderült, hogy abszolút a fejemben van a gond (ill. a para), mert ha mindezt elengedem, akkor meg tudom csinálni. Nem biztos persze, hogy mostantól  bármikor kivitelezem a dropbacket, de remélem, hogy a következő sikerélményre nem kell megint hónapokat várni.

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Back to the mat

Bő egy hét kényszerpihenő után tegnap úgy döntöttem, hogy ezennel gyógyultnak nyilvánítom magam és végre eljutok órára. Kapóra jött, hogy a “Main shala” a héten nyitott az új helyen, így megcéloztam az esti órát. Gondoltam elevickélek én majd a nagyok között, és nyomok egy nagyon lájtos kis gyakorlást így kezdésnek. Nos, nem egészen az történt amire számítottam… :-)

Sikerült megtalálnom az új jógatermet (Batthyány u 61.), ami egyébként az utcáról nyílik, egy nagy fekete rács és egy óriási lakat őrzi a bejáratot. Ahogy egyedül várakoztam az utcán a jógaterem előtt, már elkezdtem gyanakodni, hogy elnéztem a napot, vagy esetleg mégsem üzemel még a terem, de aztán szerencsére befutott Balázs,  és némi telefonos segítség után sikerült is bejutnunk a terembe.

A sötétlilára festett lépcsős előtér okozta sokkból felocsúdva (huh, brutál az a szín :-) ) egy egészen tágas kis szuterénbe léptem be, ahol a már jól ismert fekete matracok sorakoztak. A terem még nincs teljesen kész, apró dolgok még hiányoznak, és egyelőre zuhanyozni sem lehet, de aki gyakorolni szeretne azt várják szeretettel.

A többieket valószínűleg elriasztotta az esős idő, mert fél 7-kor még mindig csak én pislogtam bambán a szőnyegen, próbálva kicsit nyújtogatni berozsdásodott tagjaimat. Gyorsan kiderült, hogy ebből bizony magánóra lesz. Balázs megkérdezte, hogy első sorozatot fogom-e nyomni, mire nem tudtam sírjak vagy nevessek, hiszen jobb napjaimon is csak az elsőt tolom, nemhogy egy hét felsőlégúti vírusos nyavalya után lábadozva. Megbeszéltük, hogy akkor Mysore,  és belecsaptunk a lecsóba.

Van egy hihetetlen hangulata annak, amikor a mantrát, csak két ember énekli. Nekem ez volt az első ilyen élményem és nagyon tetszett. Persze az is nagyszerű amikor sok embertől zeng a terem, és együtt rezeg a sokféle OM, de ennek most nagyon örültem.

Elkezdtem a napüdvözleteket, Balázs pedig szorgalmasan igazgatta a lefelé néző kutyákat. A légzésem picit gyorsabb volt a szokásosnál, és éreztem, hogy azért még nem úgy kapok levegőt ahogyan kellene, így az udzsaji itt-ott sántított picit.

Az álló pózok viszonylag jól mentek, meg is lepődtem, hogy a combhajlítóm lazább mint gondoltam. Persze az egyensúllyal voltak problémák, de az még jobb napjaimon is előfordul. Az ülő pózoknál jött a feketeleves… Itt aztán nem volt sunnyogós vinyásza, meg “picitfelemelemakezemelőreugrásnál”. Minden egyes előreugrásnál jött Balázs, fogta a csípőmet és segített, hogy a vinyásza az tényleg az igazi felugrok-átlendülök mutatvány legyen a szokásos nyújtott lábas verzió helyett. Sokszor kézenállásba is föl kellett mennem, majd onnan keresztezni a lábat és vinni előre. A levezető gyakorlatok előtt pedig még egy kis falra felugrálós vinyásza tanulást is beiktatott, ami tényleg nagyon hasznos dolog, de bitang nehéz volt, tekintve hogy addigra már a csuklóm és a karom is kezdte jelezni, hogy sok lesz a jóból…

A hídnál picit gyakoroltuk a lemenetelt, de nem erőltettük, nem is hiányoltam most. A fejenállás egy katasztrófa volt. András rozsdAstangájához hasonlóan én is inogtam, sőt el is dőltem közben. Pedig ez szokott menni, és inkább csak a B és C verziójával vannak gondjaim, de úgy tűnik addigra már tényleg elfogyott a szufla.

Mindenesetre életem első magánórája nagyszerű élmény volt, még így is, hogy takaréklángon üzemeltem!  Balázs a kezdeti óvatozás után valószínűleg rájött, hogy nyugodtan lehet engem tekergetni, meg lenyomni, mert utána mondta is, hogy tök jó volt, hogy rajtam gyakorolhatta az igazításokat. Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom az óráit, mert tényleg nagyon sokat lehet tőle tanulni. A terem pedig szuper lett, hála a gondos (jógi)kezek munkájának, így újra teljes a budapesti Ashtanga porond, lehet válogatni. :-)

Balázs! Még egyszer nagyon köszönöm a türelmet és a sok segítséget! :-) (btw: Jelentem a kék/zöld nagylábujj rejtély megoldódott: átázott a cipőm és fog… :D )

4 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Mysore vagy vezetett?

A múltkor fölfedeztem ezt a jó kis ficsört a blogban és gondoltam remek lesz időnként közvéleményt kutatni érdekes jógás témákról. A legutóbbi szavazás témája a mumus ászanák voltak. Kíváncsi voltam számotokra melyik a legnehezebb póz az egyes sorozatból, melyiket volt a legnehezebb megtanulni, illetve melyik okoz jelenleg nehézséget.

Az eredmény számomra picit meglepőre sikeredett, íme a dobogósok:

  1. Kurmasana/Suptakurmasana – 32%
  2. Padmasana (lotus) – 21%
  3. Marichyasana és a Baddha Konasana – 16%

Azt sejtettem, hogy a Supta kurmasana sokaknak mumus, és saját  magamból kiindulva tudom, hogy a lótusz se piskóta. A Baddha Konasanan kicsit meglepődtem; vajon ez a híres “Szalai-igazítás” miatt került fel a dobogóra, vagy ez tényleg ennyire nehéz póz sokak számára? Persze nem mondom, hogy könnyű, de számomra meglepő, hogy a Marichyasana mellett ez lett a harmadik helyezett, megelőzve a számomra “mumusabb” hidat és fejenállást is. Mindenesetre érdekes volt a szavazás, és többen mondták, hogy legyen máskor is, így íme a következő témakör:

Mysore vagy vezetett?

A legtöbb ember vezetett órára jut el először, majd amikor már begyakorolta a sorozatot, nagyjából ismeri az ászanák sorrendjét, tudja mi az az udzsaji légzés és használja is, elmerészkedik egy Mysore órára is. Előbb nem nagyon van értelme, mert mysore-on önállóan kell nyomni a sorozatot, a tanár csak igazít. Sokaknak már az első mysore óra segít eldönteni, hogy a későbbiekben mit fog választani, mások ki sem próbálják, mert csak a vezetett órán tudják elképzelni a gyakorlást.

Néhány pro és kontra

Vezetett órán nem kell gondolkodni, vajon az adott ászana után mi is jön (mondjuk idővel mysore-on sem, mert beáll egy automatizmus), hiszen a tanár mindig mondja, mutatja a következő “teendőt”. Egyszerre halad mindenki, a tanár számolja a légzés ütemét. Ez számomra most már zavaró is kicsit, mert nem voltam még olyan tanárnál, aki úgy számolt volna, ahogyan lélegzem; Gauranga pl. többnyire iszonyú gyorsan számol, Istvánnak viszont van néhány személyes kedvence (pl. “last chance” Navászana) ahol előszeretettel lassítja le a számolás ütemét gyök-kettőre :-). Mysore órán viszont mindenki a saját légzésének ütemében halad, nem kell alkalmazkodni senkihez.

Vezetett órán általában nagyon sokan vannak, néha alig lehet elférni, míg mysore-on szinte mindig 10 alatt van a létszám, de nem ritka, hogy csak 3-5 fő szuszog mellettünk a matracon. Vezetett órán kevesebb igazítás jut egy emberre, míg mysore-on személyre szabott szadikat is kaphatunk. A vezetett órák általában napközben vagy este vannak, így könnyebb megoldani az eljutást órára, míg  a mysore órák kora reggel kezdődnek, így nemcsak a hajnali kelés garantált, de a munkába is később ér be aki bevállalja.

Sorolhatnám még az érveket és ellenérveket mindkét óratípus esetében, de úgyis mindenki maga dönti el, hogy számára melyik a nyerő. Részemről letettem a voksomat a Mysore mellett, de most kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Te melyiket szereted jobban? Mysore vagy vezetett? Szavazz!


4 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, szavazás

Roncsderbi

“Ha citromot kaptál az élettől, kérj hozzá egy tequilát!” – dadogta egy részeg srác több mint 10 évvel ezelőtt az egyik egri borozóban, miközben egyszerre próbált meg felcsípni és rámsózni, valami hittérítő könyvecskét…

Én valószínűleg éppen az aktuális  “örök szerelmemet” sirathattam, vagy azon keseregtem, hogy Varga tanár úr már megint kivágott a nyelvészet szigorlatról, nem emlékszem, nem is fontos már. A lényeg, hogy azóta megtaláltam a saját kis “tequilámat”, amit terápiás jelleggel alkalmazhatok… (és most nem apám házipálinkájára gondolok…)

Nem részletezem, hogy az elmúlt hetekben milyen pofonokat kaptam az élettől, lényeg hogy sikerült magam testileg-lelkileg padlóra küldeni. Sokan, sokfélét írtak már a jóga terápiás hatásairól, hát én ezt most a saját bőrömön tapasztaltam, sőt jelenleg is tapasztalom, mert bár már elérhető közelségbe került a gödör széle, azért még ki kellene másznom belőle…

Múlt héten szerencsére sikerült elég sokat jógáznom, ami nagyon jól esett (a “burning yoga” sokk-terápiát azóta is röhögve mesélem a barátoknak :) ), sőt kivételesen még a Millenárisra is eljutottam. Legfrissebb élményem pedig a ma reggeli mysore, amiről majdnem sikerült lebeszélnem magam. Ébredés után végigfuttattam egy gyors szkennelést, és hát nem volt túl rózsás a helyzet: a karjaimban izomláz,  a jobb vállam hasogat (via hétfői boulder /falmászás/), combhajlítóim betonból, térdem sajog, csípőm beállva, hasam görcsöl, és mondanom sem kell, hogy a legkevésbé sem egy jógaóra lebegett álmos szemeim előtt. Szerencsére valahogy összekapartam magam, elmentem órára és végigküzdöttem magam a sorozaton. Nem volt semmi “extra” flow élmény, vagy áttörés valamelyik ászanában, csupán a szokásos küzdelem saját magammal (és néhány igazítással.. :) ), mégis megérte. Reggel már vigyorogva mentem be a jegeskávémért és a Giant bar szeletemért a kávézóba, és most már látni vélem a fényt az alagút végén.

Egyszóval nálam jelenleg roncsderbi van, de az dübörög rendesen. Egyelőre fáj mindenem, és nem igazán remekelek az ászanákban, a hátrahajlítás pedig még mindig para, de küzdünk egymással, a többi azért javulgat.  Hamarosan talán megtanulok páros lábbal is fölmenni sirsászanába… Hogy mikor lesz ebből egy legalább majdnem tökéletes egyes sorozat, ki tudja… Lassan azért összeszedem magam, addig is practice, mert a jógánál nincs jobb terápia.

“The yoga mat is a good place to turn, when talk therapy and antidepressants aren’t enough.” (Amy Weintraub)


Hozzászólás

Kategória: beszámoló, egyéb

Mysore

Végre, végre sikerült! Felébredtem, sőt mi több fel is keltem időben és odaértem Mysore órára az Atmába. Roppant büszke vagyok magamra…Nagyon régóta tervezem, hogy beiktatok egy-egy reggeli Mysore ashtangát is a heti jógatervbe, de eddig puhány voltam hozzá és az ágy mindig visszarántott mikor próbáltam hajnalban kelni. Valószínűleg a jógatábornak köszönhetem, hogy ma sikerült, mert ott mindig reggel fél8 körül mentem le gyakorolni és talán berögzült, hogy képes vagyok én erre ha akarom.

Öten voltunk az órán, így nagyon kényelmesen elfértünk és igazításból sem volt hiány.  Az izmaim most a korai időpont ellenére viszonylag jól tűrték az előrehajlásokat és nyújtásokat, amin meg is lepődtem; azt hittem sokkal merevebb leszek.

Nagyon érdekes a mysore óra során megfigyelni, hogy mennyire más tempóban lélegeznek az emberek. Azt vettem észre, hogy én egy kicsit mindig korábban végzek, pedig néha picit több légzésig is benne maradok egy-egy pózban ha az éppen jólesik, vagy esetleg érzem, hogy még 1-2 légzés kell a tökéletesebb kivitelezéshez. Valószínűleg a számomra nehezebb pózokban viszont gyorsabban lélegzem, mint kellene. Üzenet az agynak: meg kell próbálnom ezeknél is lassítani és mélyíteni a légzést.

Jó kis óra volt egyébként, István bemutatta a lefelé néző kutya igazítás repertoárját, és hát nem sikerült láthatatlanná válnom baddhakonasana-ban.. :) Maratoni igazítást kaptam, de megérte a fájdalmat. Eszméletlenül sajgott már a csípőm, de hihetetlen jó érzés utána, amikor kijövök (kijöhetek :) ) a pózból és egyik pillanatról a másikra mintha (a csípőmmel együtt persze…:) ) eltűnt volna minden blokk belőlem és akaratlanul vigyorgok egyet.

Volt egy jó kis backbending szadizás is, se sajna azt nem tűrte túl jól most a derekam, majd legközelebb talán jobban fog menni. Egyszóval jó kis óra volt, rá fogok szokni szerdán és pénteken szerintem. (Sajnos kedden muszáj beérnem a 9-es meetingre, így aznap nem jó a reggeli időpont.) Viszont legközelebb tényleg  távolabb ülök a füstölőtől, mert megint sikerült párszor rosszul tüdőzni le a füstöt…

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló