egyéb kategória bejegyzései

Telihold-kór

avagy miért nem gyakorolnak holdnapokon az astangások

20140116-135218.jpg

Az astanga jógát gyakorlók (értem ez alatt a rendszeres gyakorlókat, tehát a heti 6, de minimum 5 alkalommal jógázókat) életében, vannak ún. pihenőnapok, amikor nem gyakorolnak. Ilyen pl. a szombati nap, vagy a nőknél a havi ciklus első 3 napja, és ide tartoznak az ún. holdnapok is, nevezetesen a telihold és az újhold.
Mi ennek az oka? Nos nem, az astangások nagy valószínűséggel nem változnak teliholdkor vérfarkassá, hogy azután vadászni induljanak az éjszakában… :) Bár ki tudja ugyebár, én csak a magam nevében beszélhetek… Én teliholdkor inkább révûlten kántálom a Cthulhu hívó igét: „Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn” , és várom hogy kinyíljon a dimenziókapu… :)))
No de viselkedjünk komolya(bba)n kérem.

A Wikipédiát olvasva kiderül, hogy a Hold az emberiség története során mindig fontos szerepet töltött be a különböző kultúrákban. A korai időkben istenségként tisztelték, a későbbi időszakokban tudományos kutatások alapjául szolgált. Emellett az irodalomban is több, kultúránk kincsei közt nyilvántartott alapmű témája lett. A Hold az alapja az ókorban keletkezett legtöbb naptárnak és ünnepnek. A Hold fázisait az ókori egyiptomiak az újjászületéssel magyarázták. Szerintük Ozírisz isten feldarabolásáról van szó, amit riválisa, Széth hajtott végre rajta, aminek során 28 darabra vágta. Ozíriszt hitvese, Ízisz rakta össze.

Az emberek évezredek óta okolják a holdat a különféle szokatlan vagy magmagyarázhatatlannak tűnő események, cselekedetek miatt. A hold feltételezett hatása a hétköznapi kifejezésekbe is átment (például holdkóros viselkedés). A középkori, babonás Európában pl. a vérfarkasok és a vámpírok megjelenését kapcsolták össze a teliholddal.

Rengeteg tanulmány érvel a telihold hatása mellett, vagy éppen az ellen, a választ azonban senki sem tudja. De állítólag ha megkérdezünk egy rendőrt, nővért, vagy egy pszichiátert, ők valószínűleg azt fogják mondani, hogy nemcsak hisznek a telihold hatásában, de számolnak is vele a mindennapokban. Kórházi sürgősségi osztályokon és a rendőrségeken tervezik, hogy több telefonhívást kapnak telihold idején. A telihold hatása mellett érvelők egyik fő érve a születések számának bemutatása, ilyenkor ugyanis jellemzően több gyermek születik, mint a hónap más napjain. Apropó születés, a Yoga Mala-ból tudjuk, hogy például Guruji ( Sri K. Pattabhi Jois) is teliholdkor látta meg a napvilágot egy (minden bizonnyal) szép júliusi napon Dél-Indiában. ;)

Ha félretesszük a mítoszokat, hiedelmeket, akkor bizony kiderül, hogy az ok egyszerű fizika. A Hold (a Naphoz hasonlóan, csak az jóval kissebb mértékben) gravitációs vonzást gyakorol a Földön, így nagy hatással van a víz mozgására. No, rémlik valami fizika óráról? Apály, dagály… Ugye-ugye!
Azt is tudjuk ugyebár, hogy az emberi test kb. 70%-át víz alkotja, így már nagyon is érthető és természetes, hogy bizony hatással van ránk a Hold.

Teliholdkor a szövetek megtelnek vízzel, nehézkessé válnak, az izületek is merevebbek, kevésbé mozgékonyak. Újholdkor éppen ellenkező a hatás, túl szárazak az ízületek, kevésbé nyúlnak az ínszalagok. Mindkét esetben megnő a sérülések veszélye gyakorlás alatt. Ez a legfőbb oka tehát az astangás pihenőnapoknak telihold ill. újhold idején.

Eltekintve gyilkosságok számától, a mentális betegek tüneteitől és az erőnlétünkre gyakorolt hatástól, vajon milyen más hatása lehet még a Holdnak? (“Mit adtak nekünk a rómaiak? :) )
Sokan tapasztaljuk, hogy a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított poziciója bizony a lelkiállapotunkra is hatással van. Már a görög filozófus, Arisztotelész is úgy vélte, hogy mivel az agy a „legnedvesebb” szervünk, ezért a Hold ugyanúgy hatást gyakorol rá, ahogy a tengerre az árapály formájában.

Egy megközelítés szerint, a Hold pozíciója által okozott energetikai tapasztalások megfeleltethetőek pl. a légzés ciklusunk szakaszainak. A telihold-energia hasonlít a belélegzés végéhez, amikor a prana ereje legnagyobb. Ez egy kiterjedt, felfelé mozgató erő, amely által energikusnak és emocionálisnak érezzük magunkat, ugyanakkor nem stabil. Az upanishádok szerint a fő prána a fejben lakik, így telihold alatt hajlunk arra, hogy konokabbak, makacsabbak legyünk.
Ezt tanúsíthatom, ugyanis kb. 3 hónapja – megfeledkezve a pihenőnapról – teliholdkor gyakoroltam, és gyönyörűen lezúztam a jobb belső combizmomat upavista kónászanában… Nem értettem miért megy sokkal rosszabbul a szokásosnál, és túlerőltettem. A lábam azóta is sérült, így valószínűleg még jóideig emlékezni fogok az esetre. :(
Az új hold energiája felel meg a kilégzés végének, amikor az apana erő a legnagyobb. Apana egy összehúzó, lefelé mozgó erő, amely arra késztet minket, hogy nyugodtnak és megalapozottnak érezzük magunkat, de testi erőfeszítés irányába merev és ellenálló.

Summa summárum: a komoly astanga jóga gyakorlók tudják, hogy a holdnapokat megfigyelni egy kiváló módja annak, hogy tiszteljék a természet ritmusait és felismerjék azokat, ezáltal pedig harmóniában tudjanak élni vele.

(ForrásokWikipedia, Telihold.hu, Origo, Ashtangayogacenter.com)

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, elmélet

Ashtanga-profilok: Pákh Anna

Elsősorban anya, emellett jógaoktató, nem utolsó sorban pedig lelkes gyakorló, aki vallja, hogy egy folyamatos tanulás, amiben van. Úgy véli, hogy bár hasznosak a különböző workshopok, a saját gyakorlásod a lényeg. Olyan típusú ember, aki teret ad a másiknak, úgy érzi nem feladata az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: a jógát és a gyerekeit, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.

Hatha jógával indult a jógával a kapcsolatom, 21 éves korom körül, amire hetente párszor el tudtam járni munka mellett. Utána volt egy nagy szünet, mert kimentünk 3 évre Algériába, és ott nem nagyon volt jóga.
Amikor a második kisfiam kb. fél éves lett, úgy éreztem, hogy én konkrétan megőrülök, ha nem „töltöm ki a bőrömet”, nagyon szeretnék valamit mozogni. Gyerekkorom óta ismertem  Szabó Andit, aki azóta itt is tart órákat (az Atmában), akkoriban még ő is csak gyakorolt, és mesélte, hogy képzeljem el, van egy olyan, hogy melegben jóga…

Én úgy voltam vele, hogy egy héten egyszer érek rá, hát üssön nagyot, legyen dinamikus, legyen hát melegben!… Ekkor – kb. 4 évvel ezelőtt – ismertem meg az Agni jógát. Megtetszett, hogy ebben a sorozatban vannak kihívást jelentő pózok, van benne dinamizmus, tetszett a felépítése. Majd kb. 2 hét után már ashtanga órán voltam, és az különösen megtetszett.

Kinél voltál először ashtanga órán?
Gaurangánál. Neki vitathatatlan szerepe van abban, hogy én az ashtanga jógába beleszerettem. Utána jártam Istvánhoz, Ágihoz is itt az Atmában.
Nemsokkal később elváltam, és ez az élethelyzet természetesen  a mai napig meghatározza jógagyakorlásomat, illetve annak szervezését, mert két óvodás gyereket egyedül nevelek. Tehát nekem úgy néz ki az órára járásom, hogy mi van 9 és du. 2 között. Reggel kilenckor lerakom a gyerekeket és utána tudok órára menni, majd 3-kor már ott vagyok újra az oviban.
Gyerekek mellett gyakorolni pedig  nem ugyanaz, abból gyerek-szülő acro jóga lesz. :-) Ez nálunk rendszeres otthon, de az egy más típusú, kevésbé elmélyült műfaj… :-)

Milyen szerepe volt a jógának az életedben a válás után?
Nagyon fontos volt. Ha ilyen élethelyzetbe kerülsz, akkor valahogy vissza kell találnod a középpontodhoz, meg kell találnod a nyugalmat.

Ebben az időszakban egyre többet jártam jógázni. Közben elvégeztem a gyerek jóga oktatói tanfolyamot is.

Hogyan jött az oktatás?
Jó ideje rendszeresen gyakoroltam már az Atmában, mikor egyszer megkeresett Gauranga, hogy tartanék-e heti egy órát, egy agnit.
Az ashtanga pedig úgy történt, hogy elutazott mindenki egyszerre, Szabó Andi, Ági, Gauranga együtt, és szerveztük a helyettesítéseket. Én mondtam, hogy Agnit vállalok, de Gauranga mondta hogy Ashtangát is kellene, mire mondtam hogy azt még nem. Úgy éreztem, hogy az nagyobb falat. De akkor Gauranga meggyőzött, hogy végül is csak helyettesítésről van szó, nem fix óra, már gyakorlom 2 éve, szerinte meg tudnám tartani kivételesen. Így beszivárgott az életembe egy helyettesítésből…
Átköltöztünk a Vigyázó Ferenc utcából ide a Kálvin térre, és én voltam az egyetlen, aki ezt a 11 órás időpontot tudta vállalni. Közben workshopokon, oktatóképzéseken és mindenféle fórumokon ment, és természetesen a mai napig folyamatosan  megy az önképzés.

El szoktál járni mindig a workshopokra?
Igyekszem persze, de egy idő után azt érzed, hogy mehetsz bármilyen workshopra, hallasz egy-egy új megközelítést, de a gyakorlásod a lényeg. Most már úgy érzem, hogy nagyon csábító kell legyen egy workshop, hogy megint elmenjek.

Nekem a Synergy Yoga vagy például az Eyal az ilyen… Az, ahogy ő gondolkozik a jógáról, a világról, ahogyan közelít feléd bármelyik igazításban, mind nagyon szimpatikus.

Mennyire volt furcsa neked Agni jóga után áttérni az Ashtanga gyakorlásra?
Nagyon sokáig keresztbe  gyakoroltam a kettőt, mert nagyon jól kiegészítik egymást. Az Agni sem egy könnyű sorozat, hiszen ha 21 légzésig kitartod a pózokat, az azért embert próbáló. Szerintem jól kiegészíti az ashtanga dinamizmusa az agni statikusságát, és nagyon jól támogatja egymást a kettő. Most is úgy gyakorlok, hogy becsúszik egy héten más is az ashtanga mellé.

Melegben vagy normál hőmérsékleten gyakorolsz?
Normál hőmérsékleten gyakorlok. (kinek mi a normál? :-) )

Miért?
Nagyon szeretek pl. a természetben gyakorolni, tehát nem vagyok a kötelezően csukott ablakos variációba belehelyezkedni tudó ember sem… Amire én most a hangsúlyt fektetem a saját gyakorlásomban az a folyamatosság, a légzés, a befelé figyelés, a bandha. És úgy érzem, hogy én magam ezt jobban meg tudom valósítani ha nem melegben gyakorlok. De nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell gyakorolnia, mindenkinek éreznie kell, hogy mi számára az optimális.  A saját tapasztalatom és gyakorlásom miatt viszont fontos volt számomra, hogy a szerdai órámat már órarend szerint is alacsonyabb hőmérsékleten tartom, nem 30 fok fölöttiben.

Nehéz volt számodra az ashtanga sorozat, amikor elkezdted gyakorolni?
Sok minden ment rögtön, de voltak persze mumusok. Volt sok póz, ami kívülről jól néz ki, vagy nehéz, de nekem nem kellett érte nagy erőfeszítést tenni, és így visszanézve ezért volt az, hogy én olyan egy- másfél évvel később jöttem rá, hogy csomó mindent nem csinálok bandhából. Ezeket a kis csalásokat egyébként gyönyörűen leleplezi most a Synergy. :-)

Sportoltál előzőleg valamit?
Én mindig olyan típus voltam, aki folyton sportol, csinál valamit – úszás, tánc, karate-, de semmit nem komolyan, vagy versenyszerűen.

Hogyan kezdtél el egyszer csak figyelni a légzésre, bandhára?
Ebben egész biztos, hogy nagyon sokat segített nekem az Eyal és a Katus órája.

Gyerekjóga, majd agni után mennyire volt nehéz, vagy más ashtangát oktatni?
Ez egy folyamatos tanulás, amiben vagyok. Mindig azt tudom az óráimon átadni ahol én éppen tartok. Próbálok nem mást tanítani, hanem azt amit én gyakorlok, ahol én tartok.

Ha meg kellene fogalmaznod azt, hogy te miért ashtangázol, mit mondanál?
Úgy van összerakva a sorozat, hogy minden alkalommal savászanában azt érzed, hogy ez így kerek és egész. Szerintem, aki gyakorolja, érzi ezt. A  felépítése, a dinamikája, a ritmusváltásaival a vége felé, úgy jó, ahogy van, és megszerettem.

Mit gyakorolsz még az ashtangán kívül?
Általában amihez kedvem van, és persze 9 és 2 között van. :-)

Így voltam pl. már a Mandalában haladó hathán, az István vinyasa kramaján, Anginál itt nálunk vinyasa flow-n… De voltam gerincjógán is, ami nagyon érdekel, én is gondolkodom hogy elmegyek ebbe az irányba is, mert azt látom, hogy nagyon sok ember panaszokkal érkezik és fontos, hogy tudjunk ezzel mit kezdeni. Nem biztos, hogy mindig mindenkinek ashtangát kell gyakorolnia.

Kihez jársz ashtanga órára?
Most azt a rendszert igyekszem egyébként bebetonozni, hogy hétfőn Kati, csütörtökön Ági. Persze mellette a saját óráim előtt vagy után önállóan gyakorlok.

Volt-e valaha sérülésed?
Nem nagyon volt. Egyszer volt egy rövid térdprobléma. Kettes sorozatot gyakoroltam éppen, amikor itt volt Eyal, és mivel még nem tudtam kívülről, a Gaurangát követtem. És persze látszik, hogy milyen az, amikor nem a saját ritmusodban és nem befelé figyelve gyakorolsz, mondta is az Eyal, hogy így nem teheted a nyakad mögé a lábad. És itt jön az, hogy igazából fizikai szinten meg tudom csinálni, de ha nem úgy csinálom, nem belülről, abból lehet sérülés A sérülések nagy százaléka lelki okokra is visszavezethető, úgyhogy érdemes ezzel a részével is foglalkozni. Nekem pl. a csípőmnél van még valami, amit még nem sikerült megfejtenem.

Nálad sérült meg már valaki?
Én egy sérülésről tudok, ami szerencsére eljutott hozzám, igazítottam valakit marichyasana B-ben és lecsúszott a bokája és bedagadt neki, tehát szerencsére 1 napos történet volt. Ebben a pózban azóta nagyon óvatos vagyok. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben soha nem csak a tanár, vagy csak a gyakorló a hibás, nincs „rossz”, „gonosz” és „áldozat”, ez egy közös karma, és utána jó esetben mindketten tanulnak valamit a helyzetből.

Mikor kezdted el gyakorolni a második sorozatot?
A második sorozatot Katusnál szoktam gyakorolni, de most már ezt is a Synergy-vel átitatva végezzük. Érdekes tapasztalat átforgatni a teljes gyakorlásodat egy új szemléletben. Sok ászanába már egészen máshogy megyek bele mint korábban, pedig még csak kóstolgatom ezt a megközelítést.
Van azért a kettes sorozatban még néhány póz, aminél fejben leblokkolom magam.. a fejenállások egy része például, vagy a pinchamayurászanában betenni lótuszba a lábat.

Te mikor jöttél rá arra, hogy ashtanga nem csupán egy sport?
Ó gyorsan, a második-harmadik óra után.  Erre Gauranga is felhívta a figyelmet már az elején, hogy figyelj a légzésre, figyelj a folyamatosságra, azzal együtt, hogy ő mindig megpróbálja fizikailag kihozni belőled a maximumot. És rájöttem, hogy ez fontos is, hogy segítsd az embereket, hogy átlépjék a saját határaikat.

Szerinted mi az a határ, amit még át lehet lépni igazítás során?
Nekem az az elsődleges szempont, hogy ilyesmibe csak akkor megyek bele, ha olyasvalakiről van szó, akit ismerek, láttam már gyakorolni. Első órán biztos hogy senkivel sem próbálkozom. Szerintem erre nem lehet definíciót mondani, mert találkozni kell az adott emberrel hozzá, mindenkivel más.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az óratartásodban éppúgy megnyilvánul a személyiséged, ahogyan a gyereknevelésben is. Hiába tartasz valamit jónak vagy rossznak, vagy van egy képed arról, hogy hogyan kellene, úgyis úgy fogod csinálni amilyen vagy… Én is úgy nevelem a gyerekeimet amilyen vagyok, és leginkább a  személyemmel nevelem őket, ahogyan a jógaórán sem vagyok másmilyen. Olyan típusú ember vagyok, aki teret ad a másiknak. Ez nem egy jó vagy egy rossz tulajdonság, ez egyszerűen egy tulajdonság. Én például gyakran megkérdezem igazítás közben, hogy mehet-e, vagy megkérem, hogy szóljon, ha úgy érzi hogy sok. Nekem nem feladatom az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Viszont a határfeszegetés időnként jól is elsülhet, csak nekem nem a műfajom.

A saját gyakorlásodban mennyire feszegeted a saját határaidat?
A saját határaimat feszegetem persze, de az nyilván más. Magamnál tudom, hogy mi az, ami nyavalygás, és mi az ami nem. :-)

Önállóan szeretsz jobban gyakorolni, vagy szívesebben elmész valakinek az órájára?
Nekem nagyon nehéz önállóan gyakorolni, főleg elkezdeni. Szeretem az órai környezetet, az egy „bejógázott tér”, sokkal könnyebb úgy mindent kizárni, és azt az időt teljesen kitölteni jógával.

Mysore vagy vezetett órára jársz szívesebben?
Biztos, hogy mysore órára mennék, ha azok olyan időpontban lennének, amikor én ráérek, de nekem pl. a reggeli időpontok teljesen elképzelhetetlenek, így járok vezetett órára is.

Te miért nem tartasz mysore órát?
Nem merült föl eddig, de én úgy gondolom, hogy könnyebb vezetett órát tartani. Sohasem tartottam mysore-t de valahogy az az érzésem, hogy az egy haladóbb tanári szint, és én egyelőre bőven megelégszem a vezetett egyes sorozattal.

A gyerekeid szoktak a jógáról kérdezni?
Persze. Időnként jógázgatok otthon, múltkor például fejenállásnál áll mellettem Dávid, a kisfiam, és mondja, hogy „Még nem egyenes! Még nem, még nem, nna most jóó. De kézenállni még nem tudsz!” Ő így motivál. :-)

Egyszer, amikor a kisfiam (most 3 éves) még kisebb volt valakire azt mondta, hogy „Nincs itt az anyukája, biztos elment jógázni.” És akkor leesett nekem, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy a jóga a szemében ne az a rossz dolog legyen „ami miatt nem lehetek anyukámmal”.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Főleg az egyes sorozatot, heti egyszer a kettest.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szeretem a szuptakurmászanát, kukuttászanát, ékapáda sirsászanát, és végre a fejenállást az egyesben, de sok van, amit szeretek.

3. Mumus ászana?
Nekem fejenállás mumusom van/volt. :-) Illetve „nyak parám” van alapvetően. Kicsi koromból emlékszem arra az érzésre, amikor fültőtől érzed azt a bizonyos bizsergő fájdalmas érzést, mert nagyon sokszor megrántottam a nyakam semmit sem csinálva. Most viszont már nagyon szeretem a sirsasana a-t, illetve az egyes sorozatban a fejenállás részt, a kettes sorozatos verziók mumusok, de ez is egyértelműen fejben fog majd eldőlni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gaurangának köszönhetem azt, hogy egyáltalán elkezdtem ashtangát gyakorolni és hogy ezen az úton maradtam. Ági (Major Ági – a szerk.) óráit imádom, nagyon szeretem, ahogy ő a szavakkal tud igazítani, tőle mint oktató is nagyon sokat tanulok. Szil Katinál is nagyon szeretek gyakorolni, és az egész oktatási stílusát, ami egy Eyal-hoz hasonló látásmód. Úgy érzem, hogy én eddig mindenkitől tudtam valamit tanulni, de ha egy valakit kell kiemelni, akkor most az Eyalt emelem ki.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Én hetente négyszer-ötször gyakorlok, és ebből általában három az ashtanga. Lehet hogy heti hatszor kellene, de nem feszülök ebbe bele, nem arra kell törekedni hogy a „számok” meglegyenek.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen az Ági. Nekem ő annyira A jóga. Számomra nagyon meggyőző az a mögöttes tudás, ami nála ott van, szeretem az óráit és nagyon megalapozottnak érzem az egész tanítását.

Hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Vinyasa Flow

Mire meggyógyult a laptopom, már meg is érkezett az újabb vendégposzt Szabitól, akinél mostanában jobbnál jobb témák hevernek, arra várva hogy végre kikerüljenek az Astangini blogra. :) Az alábbi szösszenetet egy vinyásza flow jógaoktatói tanfolyam ihlette. Köszönet érte!

Csíkszentmihályi Mihály óta népszerű fogalom a flow, amelynek a jógában, főleg a dinamikus irányzatokban is megvan a saját értelmezése. Mostanában itthon is egyre ismertebb az a stílus, amelynek már a neve is ezzel a fogalommal van fémjelezve, a vinyasa flow. A Jogablogon megjelent egy érdekes három részes cikksorozat, amely három különböző vinyasa flow tanár óráját mutatta be, mindhárom cikkből érződött egy kis bizonytalanság, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a vinyasa flow, vannak napüdvözletek, meg néha erőteljesebb gyakorlás (alkartámaszok), de hogyan is lehet keretezni ezeket az órákat.

Hát igen, ha az ember először csöppen be egy ilyen órára, majd utána még egyre, akkor lehet az az érzése, mintha két különböző típusú jógaórán vett volna részt, pedig mégis vannak elvek, amelyek általában visszaköszönnek a legtöbb (az összest nyilván nem merem kijelenteni) vinyasa flow órán. Volt szerencsém részt venni egy vinyasa flow oktatói továbbképzésen Varga Judit előadásában, amely igen jól megragadta a lényeget, ebből szeretnék néhány pontot megosztani.

Már maga az elnevezés, ami időnként vinyasa krama (vagy csak vinyasa), szó szerinti fordításban tudatosan összerakott folyamatot jelent, is meghagy egy nagyfokú szabadságot, amibe sok minden belefér…

A legtöbb embernek, főként astangás múlttal, első blikkre egyfajta astanga klónnak tűnik, amiben a tanár szabadon játszik az asanakkal. Ez persze így torzítás (mielőtt megtalálna a vinyasa flow rendőrség), de ha az irányzat gyökereit nézzük, akkor hármat szoktak kiemelni és ebből látszik, hogy sok minden az astangából jön:

  • Astanga (a la Patthabi Jois), ahonnét a dinamizmus, a napüdvözletek és a vinyasa, mint átvezető mozdulat, ered
  • Iyengar, ahonnét a precizitás
  • Viniyoga (Desikachar nyomdokain), ahonnét a módosítások, tanulók szintjének megfelelő egyéni verziók felajánlása jön

Az óra felépítése általában (vinyasa flowban ez sem szentírás) az alábbiakat követi:

  • bemelegítés: főként talaj menti, az izom előkészítésére szolgáló gyakorlatok, minimális kitartásokkal, lehetőleg a teljes gerinc átmozgatására törekedve, cicahát forever!
  • napüdvözletek: az astanga sorozatból ismert verzióban, általában sok módosítással fűszerezve: lábemelések, kitartások, gerinccsavarások
  • asana sorozatok: általában az óra gerince, ami többnyire álló asanak valamilyen célt szolgáló egymás után fűzése, vinyasa verziókkal összekötve
  • ülő, illetve talaj menti, esetleg fordított testtartásos sorozatok: jobbára statikus, az elmélyülést és levezetést szolgáló pózok
  • relaxáció: majdnem mindig vezetett (horkolás opcionális)

A vinyasa flow órák gerincét adja az adott órát meghatározó téma, vagy peak póz. Amennyiben peak pózt választ a tanár, legyen mondjuk a híd, akkor az órát úgy építi fel, hogy a pózok szépen lassan előkészítsék a testet a peak póz végrehajtásához. Esetünkben biztos lesznek olyan asana sorozatok, amelyek a vállat nyitják, illetve a combokat erősítik, a csípő horpasz nyújtják, vagy a derék védelmére vannak kihegyezve, és ezeket mind bedobva a lecsóba, a végére kirajzolódik a peak póz.

Ha pedig egy téma mentén építi fel a tanár az órát, akkor az rendkívül sokrétű lehet:

  • fizikai megközelítés, például: csípőnyitások, csavarások és oldalra hajlások, hátrahajlások, általános erősítő gyakorlatok, fordított pózok
  • spirituálisabb megközelítés mentén: megnyílás, elengedés (csípőnyitások, hátrahajlítások), egyensúlyozás, emésztés (csavarás, oldalra hajlás), stb.
  • bukósisakokat fel: csakrák mentén történő megközelítés, azért egy jófajta harmadik szem csakra nyitáson szívesen részt vennék…
  • lehet egy konkrét izomcsoportra koncentrálni, népszerű lehet a combhajlító, csípő horpasz, vagy akár tricepsz használatot tudatosító óra
  • akár általános energetizáló, lendületet adó óra, vagy annak az ellentéte, lehűtő, nyugisabb óra (hatha rulez) is elképzelhető

Ezek persze csak téma felvetések, rajtuk kívül számos egyéb elképzelhető, a tanár fantáziájára és kreativitására van bízva, hogy mi sül ki az adott órából, és már kezd körvonalazódni, hogy a vinyasa flow esetében több múlik a tanáron, mint a kötött pályás (astanga, bikram, stb.) irányzatoknál.

A napüdvözletek és variációik szerves részét képezik egy jól felépített vinyasa flow órának, ugyanúgy, mint a harcos pózok és azok variációi, többnyire bekerülnek az állósorozatokba is, az astangában ismeretlen hármas harcos és az ezekből indítható félhold és csavart testvére. Nem ritka, hogy az órán a pózok szanszkrit nevei mellett a mitológiai hátterük is előkerül, én például elég sok harcossal találkoztam már a matracomon, de a történetük csak most jött szembe először:

Shiva apósa, Daksha, nem hívta meg lányát, Satit és férjét, Shivat egy ünnepségre. Azonban Sati ezt zokon vette, és mégis megjelent, ahol így szólt apjához: “Mivel te adtad nekem ezt a testet, ezért nem akarom, hogy tovább hozzám tartozzon!”, majd meditatív állapotban felélesztve belső tüzét elégett. Shiva tudomást szerezve a történtekről, levágta az egyik hajfonatát és földhöz csapta, ebből pattant ki Virabhadra, a harcos, rögtön felvéve az egyes harcos pózt (stílusos intro). Kettes harcosban beigazította magát támadó állásba, kardját kihúzva, és a hármas harcos pózban elbánt az apóssal, konkrétan lefejezte… na ennyit a jógáról és az erőszakmentességről.

Egyébként a harcos pózok egybefűzése, megspékelve trikonasanaval és parsvakonasanaval ki is adja az egyik kedvelt vinyasa flow sorozatot, a táncoló harcost:

Ezzel meg is érkeztünk az óra lényegi részéhez, a tanár által összeállított többnyire álló asanak összefűzéséből alkotott sorozatokhoz, amelyek a téma, vagy a peak póz köré szerveződnek. Maradva a hidas példánknál össze lehet rakni olyan sorozatot, ami a csípő horpaszra koncentrál (egyes harcos már eleve jó), össze lehet állítani vállnyitó sorozatot, illetve comberősítőt, természetesen minden póz között van valami egyszerűbb, vagy bonyolultabb vinyasa (átvezető mozdulat), ami akár egy teljes napüdvözlet is lehet. Ha a tanár nem hangsúlyozza kellő képen a sorozatok célját, akkor az óra egy kicsit kaotikusnak tűnhet, pedig általában ott van mögötte a logika.

A legtöbb vinyasa flow órán ott figyel a kismagnó a sarokban, és nem véletlenül, a mantra feldolgozásoktól kezdve az egészen populáris slágerekig bármilyen zenét felhasználhatnak (a trashmetalhoz perverz vonzódást érző delikvensek azért lehet, hogy csalódni fognak), sőt nagyobb alkalmakkor az élő zene sem ritka. Nekem személy szerint nagyon bejön a zenére jógázás, tudom, hogy elvonhatja a figyelmet a koncentrációtól, de ezzel a lendülettel a fejekben pörgő 8mm-es is általában kikapcsol, és az a tapasztalatom, ha egy nehezebb pózban oda kell tennie magát az embernek, akkor már meg sem hallja, hogy valami szólna a háttérben.

Hát nem tudom, hogy az eddig leírtak alapján tisztult-e a kép a vinyasa flow-val kapcsolatban, az gondolom átment, hogy az óra jó felépítésének (megfelelő sorozatok legyenek kialakítva, anatómiailag az egyik póz készítse elő a másikat), és esetleg a menet közben szükséges ad-hoc módosítások (amennyiben a közönség nem annyira vevő a jól kifundált sorozatokra, értsd, esetleg túl erőteljes) miatt rendkívül sok múlik a tanáron, kreativitásán, helyzet felismerő képességén. Tehát amellett, hogy karmesterként vezeti az órát, még zeneszerzősödik is, illetve amennyire belefér mutatja a gyakorlatokat (hiszen az órán részt vevő régi motorosok sem tudják mindig, hogy mi következik), persze félreértés ne essék, ez részéről aligha nevezhető jógázásnak, ki-be ugrál a pózokba, közben beszél, így ez inkább megágyaz a sérülésnek, mint a jógázásnak. Szóval minden tiszteletem a jó vinyasa flow tanároké. Általában a karmesterkedés és komponálás mellett már kevesebb idő marad a pontos igazításokra (legalábbis lényegesen kevesebb van, mint egy astanga órán), ezért előtérbe kerülnek a verbális instrukciók. A stílus előnyei között említeném az órák változatosságát, így a régebbi gyakorlók között is kisebb a kiégés veszélye (kötött pálya esetén azért elő bír fordulni), azonban ez ugyanúgy hátránya is, mert elég hosszú utat kell megtenni, és sokrétű ismeretekre szert tenni, hogy valaki az önálló gyakorlás útjára lépjen, és saját sorozatokat, órát tudjon összeállítani.

Egyébként a külhonban kezdődött jógás pályafutásom is a vinyasa flow-hoz kötődik, bár akkor még fogalmam sem volt, és nem is nagyon érdekelt, hogy mit csinálok, egyszerűen csak élveztem. A rendszer is egy kicsit eltért az itthon megszokottaktól, voltak kifejezetten kezdő órák, ahová apelláta nélkül beosztották a hozzám hasonló taigetosz szökevényeket, itt jól rámentünk az alapokra, főként napüdvözlet elemekkel, illetve egy-két kiegészítéssel megtűzdelve. Majd miután úgy ítélték meg, hogy az alapok már elfogadható szinten vannak, lehetett menni az „igazi” vinyasa flow órákra. Aztán amikor hazajöttem, néhány hét alatt rájöttem, hogy nem tudom magamtól fenntartani az áramlást, sete sután pakolgattam egymás után az asana-kat, de egy adott ponton mindig fej vakarva abbahagytam, hogy akkor most mit is kéne csinálni… mivel akkor még nem volt itthon vinyasa flow, így lett belőle astanga, mert abban véltem a legtöbb hasonló elemet felfedezni.

Ma már szerencsére más a helyzet, a Vinyasa Flow Jóga egyesület honlapján számos oktató és óra közül lehet választani.

Illetve akinek még szabad a péntek délutánja, az a legtöbb oktatót egyszerre is kipróbálhatja, egy élő zenés jóga dzsem keretében, biztosan nagy élmény lesz.

Végül egy video arról, hogy mi minden belefér ebbe a stílusba, trance party, hmm…

2 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, vendégpost

Yoga Girl

Néhány napja vírusvideóként terjed a neten egy jógás szám Yoga Girl címmel, amitől én személy szerint már falra mászom, de biztosan sokaknak tetszik. Most azonban belefutottam egy remake-be, amit néhány jógás csaj készített Los Angelesből, és szerintem minden szempontból sokkal jobban sikeredett mint az eredeti. Nna, csajok, mikor csináljuk meg a saját (Ashtanga Yoga Girl) remake-ünket? ;-)

1 hozzászólás

Kategória: egyéb, vélemény, villámpost

Devil Wears Prana

A címben szereplő jógablogról kölcsönöztem az alábbi két videót, ami szerintem roppant frappáns címe is lehetne a témának.

Relaxáció vs. csapongó gondolatok. Na, kinek ismerős a helyzet?

– avagy melyik jóga perverz ismert magára a második videóban? ;-)

Ezt az istennek sem hagyta rendesen beilleszteni, ezért a hályogkovács módszer, de kattintásra nézhető:

Hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, egyéb, villámpost

Helyzetjelentés

Tudom-tudom eltűntem kissé… Minden rendben, csak kicsit sűrűek a napok: eszméletlen sok a munka, most jöttem haza Madridból, jövő héten szombaton férjhez megyek, utána utazok pár napra Cambridgbe… Nem unatkozok. :-)

A blogírás most kicsit kényszerpihen, de  hamarosan újra beindul a gépezet, és reményeim szerint izgalmas postokkal jelentkezem, mint például egy workshop beszámoló Cambridge-ből, ahol Michael Gannon-nal fogok találkozni, és persze egy újabb ashtanga profil is esedékes. :)

Addig is az erő jóga velem van (egy kicsi még az esküvői meghívómon is :-) ), a gyakorlás nem szünetel.

Ugye nálatok sem? :-)

Namasté!

Hozzászólás

Kategória: beszámoló, egyéb, tervek, villámpost

Simon Borg-Olivier

Yoga Synergy Workshop  Simon Borg-Olivier-rel – 2011. szeptember 2-3. Budapest

Simon Borg-Olivier szerteágazó tudását BKS Iyengar, Pattabhi Jois, TKV Desikachar és a magyar származású Remete Sándornál csiszolgatta. Az egyik legismertebb ausztrál iskola vezetőjeként Iyengar, Ashtanga Vinyasa és tibeti jógát kever nyugati anatómiai ismeretekkel. Tanítványa, Lenkefi Mónika meghívására érkezett nemrég Magyarországra. Háromnapos műhelyén Orsi, Major Ági és Szabi is részt vettek, erről szól az alábbi beszámolósor.

Maratoni beszámoló három különböző szemszögből, de érdemes végigolvasni! Én jelenleg bután pislogva igyekszem feldolgozni a hallottakat (olvasottakat), mert úgy érzem pár dolgot megkérdőjeleznek ezek a gondolatok a korábban tanultakkal kapcsolatban.

Orsi

” …úgy éreztem magam, mint egy Duracell nyuszi. Szeme csillog, szőre fényesen ragyog és kész lenyomni a fél világot… “

Egyre többször úgy érzem, hogy a hagyományos ashtanga műhelyek egyfajta zsákutcát jelentenek nekem. Az ötödik olyan wörkshop után, ahol kiveséztük az első sorozat ászanáit, tanárképzés esetén a szükséges igazításokat, a hatodik hasonló már nem hoz igazán lázba. A nyers tudás már megvan, a szükséges finomításra viszont gyakran nincs elegendő idő ezeken a workshopokon. Szerencsétlen vándortanár jobb esetben elcsöpögtet egy-egy morzsa tudást, de igazán hatékony, gyakran személyre szabott segítséget már nem tud adni, nem alakul ki az ehhez szükséges tanár-tanítvány kapcsolat. A két héttel ezelőtti műhely viszont üdítő kivételt jelentett az eddigiekhez képest.

Nehéz megfogalmazni miről is volt szó ezen a workshopon. Simon hihetetlenül kedves, energikus jelenség, árad belőle az öröm, a tudás és majd harminc év gyakorlásának bölcsessége. Amit viszont tanított nekünk bizonyos szempontból teljesen ellent mond az eddigi tanításoknak. Valószínűleg arról van szó, hogy a gyakorlásnak van egy olyan mélyebb rétege, aminek a kibontására eddig még nem került sor.

Simon anatómia alapokon magyarázta el a bandhák működését, nem csak a „fő” három bandháét, hanem az összes szóba jöhető és a jóga során használt izomzárat végigvettük. A korrekt izomzárak használatával szabályozni tudjuk a vér keringését, és vele együtt azt az energiaáramlást is, amelyek miatt az óra végére felfrissültnek, vagy elgyötörtnek érezzük magunkat. Sajna Ashtanga után a legtöbbször ez utóbbi fordul elő, a gyakorlás tényleg megterhelő, és ami még vacakabb: nem csináljuk elég hatékonyan és biztonságosan.

Amikor Simonnal az ő kis lágy mozdulatokkal, tudatos csípőbillentésekkel és hasi légzéssel megszórt gyakorlását végeztük, úgy röppent el több, mint egy óra, hogy számomra maximum 15 percnek tűnt. Normális ashtanga gyakorlásnál egy óra magasságában már javában vergődik minden gyakorló az ülő ászanákkal, a majd kétórás gyakorlás pedig tényleg sokat ki szokott venni, különösen kezdőknél. Most pedig úgy éreztem magam, mint egy Duracell nyuszi. Szeme csillog, szőre fényesen ragyog és kész lenyomni a fél világot…

Simon amúgy nem foglalkozott külön sokat az Ashtangával, vagy az Iyengar jógával, szerinte ez két módszer, ami ugyanoda vezet. Keverni mondjuk nem érdemes. Ő igazából hatha jóga alapokat tanított, különös tekintettel arra, hogy testünket kiegyensúlyozott és intelligens módon használjuk, miközben jógázunk. Lendület és gravitáció helyett, tudatosan az izmok megfelelő használatával érkezzünk meg a pózba. Egy-egy rész testrész helyett a törzs, a karok, a lábak, a kéz ujjai és a láb ujjai egyaránt tevékeny részesei legyenek az ászanának.

A másik nagy meglepetést a baba-puha pocak tartás jelentette számomra. Az astangások előbb-utóbb a mula és az udijána bandha tanulása során megtanulják, hogy a jó bandhánál nincs hasi légzés, csak mellkasi, a tudatosan feszesen, és enyhén behúzva tartott has pedig létfontosságú a biztonságos gyakorlásnál, lásd gerincvédelem és társai. Simon megtanította nekünk, hogyan lehet a hasizmokat megfeszítve, erőteljesen, ám mégsem a köldököt a gerinc irányába „beszippantva” tartani. Aztán igazolásképp huszonvalahány ember szépen kézenállásba röppent az általa tanítottak figyelembevételével. Igen, kezdők is voltak a workshopon. :-)

Erő és lágyság tudatos alkalmazása. Talán ez utóbbiból kéne minél többet belopni a saját gyakorlásunkba is.

Ági

“Elő a pocikkal, éljen a babák légzéstechnikája!

Ez egy olyan workshop volt, ami nekem éppen nagyon kellett. Már pont kezdtem picit elveszíteni az astangába vetett hitem és a lelkesedésem, mert egyre jobban zavart, hogy látom, ahogy a tanítványok erőlködnek gyakorlás közben, beleerőltetik a testüket a pózokba, és egyértelműen hiányzott valami, amitől jógává válhat ez a testgyakorlás. És annyira köszi Simon! Gyönyörűen összefoglalta, megfogalmazta azt, hogy mi is veszett el! Ahogy ő fogalmaz: dolgozzunk a belső energiával elsősorban, és mikor már azt meg tudjuk tartani, hozzávehetjük a külső erőket, mint gravitáció, vagy a végtagjaink segítsége.

A pilates ebben nekem nagy segítségemre volt, hiszen ebben a technikában folyamatosan igyekszünk hosszabbítani az izmokat, mégpedig pontosan csakis belső erőből,és valószínű a régebb óta jógázók mind ugyanezt teszik, egy előrehajlásnál a gerincet hosszabbítják belülről, nyújtják el a fejtetőt messzire, távolítják a csigolyákat egymástól ahelyett, hogy kézzel próbálnák belehúzni magukat a pózba.

Másik nagy fless a pilatessel kapcsolatban a hasbehúzásos kérdés volt. Aki közülünk, jógafanatikusok közül akár csak egyszer is betévedt egy piliórára (és van ilyen elvetemült azért egy-kettő), feltűnhetett, hogy a köldököt folyton a gerinchez kell simítani. Ez rendben is van, hiszen megtanuljuk tudatosan használni a mélyhasizmot (transvers abdominis), amivel többek között pl. megtámasztjuk az általában túlterhelt alsó (ágyéki, v. lumbális) gerincszakaszt, stabilizáljuk azt, csakhogy – és ezt bizony ki is próbálgattuk – a feszültség megmarad a gerincnél, és gyakorlatilag a mozgását erőteljesen korlátozzuk.

Teljesen logikus, hogy az állandó hasbehúzás blokkolja az energia és vér áramlását, én állat, mondani is szoktam a lelkes pili-tanítványoknak, hogy NE akarják állandósítani ezt, de saját magamra nem figyeltem ilyen szempontból. Ezen a hétvégén kellett rádöbbennem, hogy alig tudom ellazítani a hasam, annyira automatikussá vált ez a hasbehúzás dolog. Szóval tudatosult, hogy miért is vannak emésztési problémáim, és átgondolva elég sok pili-tanár ismerősnek akadnak hasi blokkra utaló gondjaik. Szóval lazítsunk kérem, lélegezzünk hasba! Elő a pocikkal, éljen a babák légzéstechnikája!
Visszatérve a jógához, ami az astangában is elérendő céllá vált, a folyamatosság, hogy a testünk megszakítások, zökkenők nélkül áramoljon át egyik pózból a másikba, kicsit távolinak tűnik, de itt ez az ausztrál arc, aki elhozta a saját kis technikáját, amiben ez totálisan megvalósul! Gyönyörűséges, ahogyan sorban mozdulnak a csigolyák, áthullámoznak az egyik ívből a másikba, szinte maguktól.

Aki ismer,tudja, hogy tőlem sajnos csődbe mehetnének a jógastúdiók, életemben nem sok jógabérletet vásároltam. Még abban az 1 hónapban is, amit Mysorban töltöttem, összesen 6 napot jártam jógasalába, mert jobban esett otthon gyakorolni (persze elég profi társaságban), de ha Mr. Borgnak lenne itt egy stúdiója, korlátlan bérletet vennék nála! jeee!

Szabi

“… az udzsáji légzésben a hangerőnek van a legkisebb jelentősége, sőt, minél hangosabban fújtat az ember, annál kevésbé hatékony, akkor csak egy konstans küzdés.”

Ez a workshop annyira tömény volt és annyi mindent megkérdőjelezett bennem a gyakorlásommal és a jelenlegi ashtanga interpretációmmal kapcsolatban, hogy nehéz röviden összefoglalni, nem is lehet, úgyhogy ez csak egy rövid ízelítő lesz.

Igaziból nem is igazán tudom mért mentem el, az utóbbi két évben több ashtanga workshopra is sikerült eljutni, és mostanra éreztem azt, hogy elfogyott a lendület. A workshopok már nem érdekelnek annyira, néhányszor már meg is fogalmaztam magamban, hogy inkább a gyakorlásra kéne még nagyobb hangsúlyt fektetni, és nem elmenni újabb tanfolyamokra, mert a sok bába között elvész a gyerek, de aztán valahogy mégis kikötöttem Simon workshopján… Nem szeretem összehasonlítgatni a dolgokat, de talán eddig ez bizonyult a legjobb döntésnek.

Az utóbbi workshopokon inkább a tanárok emberi oldala, illetve az érdekelt, amit a gyakorláson túl mutattak, ezen a workshopon azonban teljesen visszahelyeződött a hangsúly a gyakorlásra. Megkérdőjelezett sok mindent, amit eddig szinte axiómaként értelmeztem magamban.

Az első ilyen sokat használt ashtangás szállóige a “no pain no gain”, az ember a több évnyi gyakorlás alatt átélt számos sérülés után ezt teljesen természetesnek gondolja, mert mindemellett persze fejlődik is, de lehetne másképp is? Simon elgondolkodtató statisztikát lebegtetett meg a saját tapasztalataimmal is korreláló jógás pályafutásokról:

Miért van az, hogy az emberek jelentős része:

– az első ashtanga jóga órája után nem jön vissza
– aki visszajön, annak a jelentős része 1-2 éven belül abbahagyja
– aki túlverekszi magát ezen abból jó eséllyel jóga tanár lesz
– a jóga tanárok egy jelentős része 5-7 év után valamiért feladja a dolgot
– aki ezen is túlverekszi magát, azok közül sokaknak néhány évtizedes gyakorlás után komolyabb csípő, térd, gerinc, stb. problémájuk akad…

Hát az első három pont valóban megállja a helyét, az utóbbi kettőről nem tudok nyilatkozni, de mindenesetre nem egy pozitív életpálya. Akkor most, hogy is van, hogy a jóga, és közöttük az ashtanga is mindenkinek való?

Nyilván ahhoz, hogy valaki megragadjon ennél a műfajnál több minden együttállása kell: személyiség típus, elhatározás, megfelelő szabadidő, motiváció, stb… ezek nem is kérdések. Ugyanakkor lehet-e a gyakorlást valahogy kevésbé elrettentővé, fájdalmassá és a lehető legbiztonságosabbá tenni, hogy mégse legyenek ennyire furcsák az arányok.

Erre a kérdésre természetesen csak összetett választ lehet adni, nem egy triviális igen, vagy nem. Simon négy évtizednyi gyakorlási tapasztalatából, két évtizednyi oktatási tapasztalatából és aktív fizikoterápiás praxisából elég széles rálátással bír a fizikai gyakorlás mikéntjére, hatásaira, előnyeire, buktatóira, stb. Ezek alapján megfogalmazott néhány elvet, amikre a saját sorozatait is felépítette.

Az első talán legfontosabb elve az aktív pózok felvétele, amit persze nagyjából minden oktató vall, mindenki hangsúlyozza, hogy például a combizomnak az ülő pózokban is aktívnak kell lennie, figyelni kell a bandhákra, harcos pózban a karok is aktívak, stb. Azonban, ha az ember erre tudatosan nem figyel, akkor azok előbb utóbb elernyednek… Synergy jógában a pózok nagy része álló helyzetben kerül kivitelezésre, az ashtangában ülő pózként megjelenők is. Például marichyasana A és B fél lábon egyensúlyozva a másik lábat felemelve kerül kivitelezésre, hát ilyenkor nem lehet nem aktiválni a szükséges izmokat, mert az ember ugyebár eldől…

A következő elve a belső erő használata, ami a pózok központból, a törzsizmokkal való végrehajtását jelenti, a külső erő, azaz végtagok, gravitáció, lendület, stb. segítsége nélkül. A marichyasana-s példánál maradva, álló helyzetben az ember nem kulcsolja össze a kezét, mert nyilván nem is tudja, így csak addig megy bele a pózba, amíg a törzsizmaival bele tudja magát vinni, és nem külső erők, alias kezek, segítségével megy mélyebbre, ami sokszor eredményezi a törzsizmok automatikus elengedését.

Az aktív pózok és a belső erő hangsúlyozása képen a Synergy jóga sorozataiban a pózok nem kerülnek kitartásra, hanem egy folyamatos mozgással az egyikből megy át a gyakorló a másikba. Ashtangás terminológiával élve az egész egy rendkívül változatos vinyasa, ami egy laikus szemével valószínűleg egy vicces balettozás jelleget ölt.

A harmadik érdekes témakör a bandhák kérdésköre, ami szerintem egy kicsit homályosan, és néha túlmisztifikáltan van megközelítve, a tanároknak sokszor egy kiváló egérutat biztosítva: “Tartsd a bandhákat, akkor menni fog!”… aha, köszi…

Simon megközelítésében a bandhák az ízületi rendszerek stabilizálásáért felelős izmok aktiválását jelentik. Így mind a kilenc izületi rendszerre értelmezhető a bandha fogalma, legegyszerűbben talán a csuklón érthető meg: ha az ember hátra vagy előre hajtja a kézfejét, akkor csak a csukló hátsó, vagy első fele aktív, azonban ha szétteríti a tenyerét és megfeszíti az ujjait, vagy ökölbe szorítja a kezét akkor a teljes csukló körüli rész aktív, na ez a csukló bandha.

Ennél persze sokkal bonyolultabb bandhák vannak, például a csípő körül aktiválható bandha, a mulabandha. Ebben az értelmezésben a mulabandha nem a hasizmok befelé és felfelé történő szívása, hanem sokkal inkább úgy aktiválható például amikor az ember fekvő helyzetből félig felül, ilyenkor nem húzza befelé a hasizmokat, hanem sokkal inkább kicsit kitolva megfeszíti őket, és aktiválja az összes csípő mozgatásában résztvevő összes többi izmot, akár a combizmot is. Ez a megközelítés kicsit ellentmond az eddig több helyről hallott izolációs megközelítésnek, azaz mely mélyizmok aktiválásával és elengedésével kéne megtalálni a mulabandhát, így azt hiszem a mulabandha esetében az igazság valóban odaát van…

A légzés szerepét nem győzik minden jóga irányzatban hangsúlyozni, így természetesen itt sem maradt el, az ashtangával egybecsengő teljes tüdős légzést propagálva. Ebben a nyugati életmódot elő gyakorlóknak az alhasi légzés jelenti a legnagyobb kihívást, amit az előbb említett befelé és felfelé szívó hatású mulabandha megközelítés inkább csak akadályoz, pedig az alhasi szervek helyes működéséhez elengedhetetlen a megfelelő helyi vérkeringés, ami csak akkor alakul ki, ha nem blokkoljuk, hanem a légzés segítségével aktiváljuk az adott területet. A légzés másik fontos aspektusa a sebessége, és itt tényleg nem volt eltérés az eddig mindenhol tanultakhoz képest: minél jobban lassítani kell, mert így a pulzus is lassul, és ekkor lép működésbe a paraszimpatikus idegrendszer, ami a relaxált állapot fenntartásáért felelős, ellentétben a gyors légzés és magas pulzus hatására aktiválódó szimpatikus idegrendszerrel, ami felpörgetett, stresszes állapotba állítja a szervezetet.

Na igen, de akkor mi a helyzet az uddzsáji légzéssel? Az elhangzottak teljesen alátámasztják az eddigi tapasztalataim: az uddzsáji légzésben a hangerőnek van a legkisebb jelentősége, sőt, minél hangosabban fújtat az ember, annál kevésbé hatékony, akkor csak egy konstans küzdés. Inkább legyen természetes, épp elég figyelni a teljes tüdőkapacitás használatára…

Ezeken kívül számos egyéb érdekes fizikai és anatómia összefüggés elhangzott, ami egy beszámoló kereteibe már nem fér bele (pedig a kéztartások – mudrák – és az idegrendszerre gyakorolt hatásaik is izgalmasnak tűntek). Akit ennél mélyebben érdekel a fizikai gyakorlás anatómiai és egyéb háttere, annak ajánlom a Synergy jóga blogot, vagy ha pénzt is hajlandó fektetni a dologba, akkor vannak online kurzusok is.

Végül szeretném kiemelni, amivel nekem elnyerte a tetszésem, hogy az egész workshopnak nem volt térítés jellege, nem arról szólt, hogy amit eddig csináltatok az kuka. Simon egy ősrégi Pattabhi tanítvány, aki többször elmondta, hogy az ashtanga egy tökéletes rendszer, csak arra kell figyelni, hogy az ember hogyan alkalmazza, és itt jönnek képbe az említett elvek és részletek, amelyeket akár más jóga irányzatok gyakorlataira is lehet alkalmazni. Az csak mellékes, hogy vannak saját sorozatai, amikben ezeket jobban próbálja kihangsúlyozni, de ez nem azt jelenti, hogy az eddigi saját rendszereinket fel kéne adni.

Személy szerint, Ági és Orsi arcán is hasonló jellegű AHA élményt láttam, régen kaptam már ilyen erős, tapasztalati és gyakorlati (anatómiai) szempontból letisztult iránymutatást a fizikai gyakorlásra nézve. Simon egyike azon fehér hollóknak, akik évtizedek munkáját belefektetve nyugati fejjel, és tudományos háttértudással közelítették meg a jógát, és ezzel valóban hozzátettek valamit a világhoz.

22 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, beszámoló, egyéb, vendégpost