interjú címkéhez tartozó bejegyzések

Astanga-profilok: Major Ági

Az astangás ‘erő és hajlékonyság’ szállóige “prototípusa”, aki 19 éves kora óta napi szinten gyakorol. Droggal és alkohollal fűszerezett éjszakai életből jutott el a jógáig és a buddhizmusig. Igazi “vagány kiscsajból” lett az anatómia szerelmese, és ma már senki sem gondolná róla, hogy volt időszak, amikor egy üveg whiskyt is meg tudott inni egyedül egy helyben. A jóga és a vallás ereje, vagy a tudat diadala? Egy biztos, az ő története, tanítása, igazán inspiráló minden astangás számára.

imageEmlékszem gyerekkoromban volt az apukámnak egy jóga könyve a Deli Károly-féle. Akkor még nem jógáztam, csak imádtam fejenállni. Nagyon vicces egy könyv volt, mert a 60-as 70-es évek szereléseiben mutatják be benne a pózokat, és a csajoknál brutál hónaljszőrök voltak.. :)
Gyerekkoromban nem voltam egy nagy tornászbajnok, hajlékony sem voltam. Azután valamikor 19-20 eves koromban, amikor már elég zűllött életet éltem…., elolvastam a Yesudián könyvét, és az indított el a jóga útján.

A züllött életet egy kicsit kifejtened? :)
Persze, nem szégyellek semmit! :) A gimi alatt én elég keményen belecsaptam a dolgokba… Volt ott alkohol, meg rendesem cigiztem is, nem kis mennyiséget, és drog is volt sokféle, ráadásul pasim is volt, pedig kiskorú voltam, szóval mindenféle…
19 évesen már a Picassóban dolgoztam, mint pultos, mixer, és hát kemény éjszakázás volt. Mikor elolvastam ezt a könyvet, akkor valahogy leesett, hogy hú basszus, ez a légzés tényleg fontos, és hogy jól érezd magad a testedben.

Hogyan sikerült elolvasni egy Yesudian könyvet egy ilyen élet kellős közepén?
Nem is tudom, mert akkoriban inkább könnyed olvasmányaim voltak, de aztán valahogy egy könyvesboltban a kezembe akadt ez a könyv. Igazából gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme, így igyekeztem keresgélni mindenfelé.
És leginkább a filozófiai része fogott meg a dolognak. Viszont onnantól kezdve elkezdtem minden nap gyakorolni, mert azt is megértettem, hogy egy beteges, nehézkes testben, arra megy el az embernek minden energiája, hogy szenved.

Hogyan kezdtél el gyakorolni? A könyvből?
Igen a könyvből. Jó kis gyakorlatsorok voltak benne minden napra. Rendesen légzőgyakorlattal kezdve. És még a pasimat is (aki 18 évvel idősebb volt nálam) rávettem…! :D Aztán ő egy idő után elfogyott a lelkesedése mert elege volt belőle, hogy reggel nem elég hajlékony.

imageEzek szerint kezdetektől reggel gyakoroltál, mint az “igaziak”?
Persze! Minden reggel azzal indítottam. Később a kolléganőmmel eljártunk a Szúrjába néha Ákoshoz (Vadász Ákos – a szerk.), csak az már komplikáltabb volt, hogy délután kellett beiktatni a napba. Így aztán az, hogy valakihez járjak jógázni ott meg is szakadt, pedig egyébként szerettem az óráit nagyon. De nekem sokkal kényelmesebb volt reggel otthon magamban gyakorolni.
Később, kb. 6 év múlva…

… Addig végig nyomtad otthon a reggeli gyakorlást?
Végig! Olyannyira, hogy ha pl. elmentünk síelni, akkor én 5-kor keltem, hogy megcsináljam a jógagyakorlataimat. És valahogy élveztem, pedig soha előtte semmihez nem volt kitartásom. Éreztem, hogy nagyon jó. Persze nyilván sokkal gyorsabban lehetett volna fejlődni, ha valakihez eljárok, ha van egy mesterem. Közben persze leszoktam a cigiről, és valahogy már nem kívántam a húst sem, jöttek ezek a “mellékhatások”…

Ezek nálad mikortól jelentkeztek?
Kb. úgy 3-4 év után. Az elején még cigiztem mellette keményen..:)
Sőt emlékszem amikor az Ákoshoz jártunk egyszer számot vetettem magammal, hogy hát én nem vagyok alkoholistának mondható, de azért lássuk be, minden héten megiszunk egy jó pár tequilát, meg minden nap 1-1 sört… De akkor annyira nem vettem komolyan ezt a kérdést. Később magától jött, hogy már nem kívántam, nem éreztem jól magam tőle. Most sem mondom, hogy nagyon rossznak tartanék néha egy kis vörösbort, de volt egy időszakom amikor teljesen absztinens voltam.
Persze mindenki elcsodálkozik, ha megtudja rólam, hogy volt olyan időszakom, amikor egy üveg whiskyt is megittam egyedül simán egy helyben… :)

Mit szólt a családod a jógához?
Örültek neki, hogy végre egészségesebb életmód felé megyek, és kezdenek rendeződni a dolgaim, mert a gimi alatt tényleg benne volt a pakliban, hogy hol végzem…
Akkoriban keményebb drogokat is kipróbáltam… Aztán eljöttem Veszprémből és megszűnt azzal a baráti társasággal a kapcsolatom, de ha valaki elém rakta volna, valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani.
Persze amikor a szülők látták hogy egyre komolyabbá válik számomra a jóga, annyira már nem örültek, mert ők eléggé bigott reformátusok, sőt a tesóm pl. református lelkész, szóval gondolhatod mennyire örültek amikor később még buddhista is lettem… :)

imageKanyarodjunk vissza egy kicsit, mi is történt “6 év múlva…”?
Akkor történt, hogy olvastam a bikram jógáról, és elmentem egy órára a Rózsadomb centerbe. Nekem akkor nagyon tetszett, mert kicsit kihívás volt, és rá is kattantam, mert azt ugye nem lehet otthon. Így oda elég rendszeresen jártam egy ideig.
Közben éreztem, hogy a vendéglátás helyett valami olyat szeretnék csinálni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok, és amit jónak érzek. Akkor elmentem az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) Természetgyógyászat és az Egészségügyi alapszakára, mert az anatómia nagyon érdekelt már akkor is, viszont annyira nem voltam szorgalmas, hogy belevágjak egy egyetembe. 2007-ben vizsgáztam, majd utána még reflexológiát tanultam, és akkor a természetgyógyász tanárnőm mondta nekem, hogy tanítsak jógát. Így tartottam nekik jógaórákat a természetgyógyász táborban és elmentem az Alternatív mozgás és masszásterapeuta szakra. Ezen belül lehet szakot választani, hogy milyen mozgás ill. masszás terápiát választasz, és nekem a jóga volt a mozgás.
Bár akkor még nem éreztem azt, hogy én arra kész vagyok, hogy jógát tanítsak, és mind a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz több évtizednyi gyakorlás szükséges. Pl. még csupán három éve is máshogyan tanítottam mint most, és mennyi minden kiforrott azóta is…
Közben elkezdtem pilatesezni is, mert olvastam róla egy cikket, és megtetszett. Ahová jártam studióba ott mondtak a tanáraim, hogy végezzem el az oktatói képzést és tanítsak náluk. Így is lett. Elkezdtem pilatest oktatni, ill. hetente egyszer volt egy jógaórám is.

imageMikor ill. hogyan találkoztál az astanga jógával?
Akkoriban valaki mesélte, hogy van még egy hot jóga, mint a Bikram, de nem az… Gaurangáéknak volt a Govinda étterremnel az a kis pince helyiségük a Vigyázó Ferenc utcában és lementem oda. Az első agni jóga órámon mondta Gauranga, hogy én menjek inkább a haladó órára, ami egy astanga volt… Amit persze egyből imádtam. Végre kihívás! Akkor én már otthon régen “lábat-nyakba-rakós” pózokat gyakoroltam, így akkor ez a fajta jóga nagyon megtetszett. Az első astanga óra után mondta Gauranga, hogy menjek velük bemutatózni a TF-re jóganapra. Én pedig mentem velük. :) Akkoriban kereste a helyet a budai stúdiónak Gauranga, és mondta, hogy nekem ott mindenképp tanítanom kell, ha majd megnyílik.

Te Indiában is jártál astangát tanulni, ugye?
Voltam Mysore ban egy hónapot. Amikor a Gauranga vitt egy táboros csoportot Keralába, akkor elmentünk vele mi is az Andival (Szabó Andi) , és én véletlenül a visszafelé jegyet február helyett márciusra foglaltam… :)
Először elrettentem, hogy ez így kicsikét drágább lesz, és mit fognak szólni a munkahelyeimen. Persze nem örültek, de Gauranga megértette, sőt mondta hogy jó lesz ez nekem, legalább gyakorlok. Aztán persze én is nagyon örültem neki, és a szüleim is segítettek, mert adtak pénzt kölcsön és később ráadásul vissza sem kérték.

image
Kihez jártál Mysorban?
Ajayhoz (Ajay Kumar – a szerk.) de nem sokat, csak egy hetet az egy hónapból. Az első héten nem volt ott Ajay, csak egy tanársegéd aki nekem annyira nem jött be.
Találtam szállást a “legendás” Post office melletti házban, ahol egy évvel korában István is lakott… :) és az az óriási szerencsém volt, hogy a szomszéd szobában lakott egy amerikai srác, Alex, aki akkor már több mint 10 éve utazott a nagyvilágban. Élt ő Mexikóban, Kínában, volt Nepálban, Indiában sokat, és ő is nagyon régóta jógázott. A Richard Freemantől tanult annak idején még Amerikában, és hát gyönyörűen gyakorolt. A harmadik sorozatot is simán szépen nyomta. Ráadásul nagyon szépen játszott a banszurin, az indiai furulyán; esténként mindig arra meditáltam és aludtam el.

Ideális szomszédsrác? ;)
:))) olyan szomszédsrác volt, hogy az első naptól kezdve nekünk evidens volt, hogy együtt mentünk mindenhová ketten, és együtt gyakoroltunk reggel.
Pedig én nem tudtam jól angolul, mégis nagyon jól megértettük egymást. Mint a mesében: ugyanaz volt a kedvenc könyve, ugyanazokra a dolgokra volt ráállva a tudata…

Szerelem nem lett belőle? :)
Az volt a gond, hogy én akkor egy nagy váltás után voltam, és nagyon szerelmes voltam valakibe, akivel aztán nem lett semmi, de amiatt én ott őrá nem tudtam úgy tekinteni.

image

Zöld Tara

Mi történt amikor hazajöttél?
Hazajöttem, és akkor én már gyakoroltam a buddhizmust, ami nagyon sokat segített nekem ebben a nehéz időszakban. Az egyik pilateses tanítványom egy ún. utazó tanító volt, aki nem láma, de szokott tanítani a buddhizmusról nyugaton, és ő javasolt nekem egy meditációt hogy azt csináljam a nehéz időszakban. Ez egy formális meditáció volt, előtte én már próbálkoztam zennel, meg vipassanával ahol csak légzésfigyelés van, itt viszont egy buddha formán meditálunk, ami a megvilágosodott tudat valamilyen aktivitása, itt ebben az esetben az együttérzésnek egy formája. Ez nagyon bejött nekem, segített, és egy olyan erős bizalom alakult ki bennem az egésszel kapcsolatban, hogy ott is ragadtam. Előtte soha nem akartam semmilyen vallás mellett lehorgonyozni, hanem úgy gondoltam mindenből kiszedem azt, ami nekem tetszik.

Mindez röviddel a dél indiai utazás előtt történt, és akkor már tudtam, hogy el akarok költözni, nem tudtam hová, mert pénzem annyi nem volt, hogy albérletet fizessek kaucióval stb. Ekkor megcsináltam ezt a meditációt első alkalommal. A Zöld Tara egy női buddhaforma, és az ő mantráját mondtam, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy meg fogom kérdezni Gaurangát, hogy nem lehet-e oda költözni a budai stúdióba… Volt ott egy kis galéria, amiről mindig poénkodtunk Istvánnal, hogy a “csótányos luk”, és ott kell aludni, ha az ember túl későig dolgozik, és utánna túl korán kezd reggel. :) Így másnap reggel fogtam magam, bementem Gaurangához és megkérdeztem, hogy ha megcsinálom magamnak, kifestem, kiparkettázom, akkor odaköltözhetnék-e addig, otthagyhatom-e a cuccaimat? Ő meg persze tök laza volt, hogy “Mekkora hippi vagy Ági! Peersze, tőlem nyugodtan!” :)

Így ott laktam. Egy létrán közlekedtem le és fel…, és ez egy ideális kis megoldás volt. Így született meg bennem a bizalom Zöld Tarával kapcsolatban. Annyira erősen éreztem, hogy mindez ennek a meditációnak volt köszönhető, hogy nekem ennyire letisztult a tudatom, hogy megláttam egy lehetőséget, amit előtte nem. Az ember a problémáknál ráfókuszál a problémára és nem látja, hogy mennyi lehetőség van. Éreztem, hogy ez segített abban, hogy lássam a dolgok sokszínűségét.
Mivel ez ennyire megtetszett nekem bementem egyszer-kétszer tanításra a Buddhista centrumba. Eleinte elég furcsa volt a sokféle forma, meg festmények, meg szobrok…, nem értettem, és kicsit ilyen “bálványimádónak” tűnt…, de aztán szépen lassan elkezdett letisztulni, hogy ezek tényleg ügyes módszerek, és hogy mi van mögöttük, mi az értelme, és a láma miért olyan fontos, hogy nem csak egy írásbeli tanítást kapsz, hanem olyan valakitől kapod meg a tanítást, aki megértette a legmélyebb lényegét annak. Így lettem buddhista. :)

Hogyan jelenik meg mindez a mindennapi életedben?
Gyakorlok minden nap, és hát az ember próbálja tartani mindig ezt a látásmódot. Ahogy egyre többet gyakorolsz, átkúszik az életébe ez a látásmód és ez elég nagy segítség, mert így kevesebb a “fent” és a “lent”.  A saját érzelmeidtől is lesz egyfajta távolság. Szokták kérdezni, hogy az miért jó ha érzéketlen lesz az ember, de nem erről van szó. Az érzelmek ott vannak, csak te nem bonyolódsz bele, nem visz magával, tehát például nem esel rohadtul kétségbe amikor valami olyan történik, aminek szerinted nem kellene. Vagy észreveszed, hogy nem a másikban van a hiba, hanem abban, hogy te úgy gondolod, hogy nem úgy kellene csinálnia. Ezzel már lehet valamit kezdeni.

image
Mikor is voltál Mysore-ban?
2010-ben. És amikor hazajöttem abban az évben ismerkedtem meg a párommal, aki szintén buddhista. Így mi együtt gyakorlunk. Az egyik tanítványom hozta el egyszer agni jóga órára.. :) De a jóga nem vált az ő élete részéve. Ő inkább tai chi-zik.

Mivel foglalkozik?
Ő építészmérnök. Nagyon vicces, hogy hogyan teljesülnek a kívánságok amiket Nepálban a nagy sztúpáknál, ezeknél a régi csodálatos buddhista építményeknél tesz az ember… :) Van egy olyan hagyomány a buddhizmusban, hogy hihetetlen energiája van ezeknek az építményeknek. Én is részt vettem ilyen sztúpa építésnél már és nagyon speciális dolog, mert megtöltjük mindenféle mandalákkal pl., és nagyon bonyolult szertartások vannak az építés közben, tehát tényleg egyfajta erőteret építünk föl, ami furán hangzik először de aztán kezdi érezni az ember, hogy valóban kicsit jobban tud fókuszálni a közelükben, és hogy olyan dolgok történhetnek, hogy teljesülnek az ember kívánságai amiket ott tesz, persze nem mindegy, hogy milyen motivációval.

Te mit kívántál? :)
Mikor egyedül voltam Nepálban, akkor a párom nem tudott velem jönni, és én azt kívántam, hogy olyan munkája legyen, abból tudjon élni, amit igazán szeret csinálni.
Visszajöttem, majd pár hét után a páromat kirúgták a munkahelyéről, ahol több mint tíz éve dolgozott… Kérdezte is, hogy “Te figyelj, egészen pontosan mit is kívántál nekem?” :) Viszont utána az történt, hogy a buddhista centrumban már “kinőttük” a meditációs termet, és el kellett kezdeni átépíteni az egészet. És hát ő vezethette az építkezést! :) Így végül valóban csodálatos munkája lett.

Hogy jött ez a sok utazás? És egyáltalán hogy kerülsz te egy sztúpa építésre? :)
Erre volt karmám! :D Ott jöttünk össze egyébként a párommal az első sztúpa építésemnél, ahová ő hívott el, mert ő építészként ugye tevékenyen részt vesz, de egyébként bárki mehet.
A Kerala ill. Mysore utáni évben szerettem volna végiglátogatni a buddhista szent helyeket Észak-Indiában és Nepálban. Az utazó tanító, Kőszegi Zsuzsa visz minden évben csapatokat, így velük elmentem, és egy kicsit maradtam még Nepálban meditálni. Nagyon szeretek ott lenni! Szeretem, hogy bár ott nincsenek meg az ún. civilizációs komfort dolgok, mégis hihetetlen dolog ott lenni, csodálatos helyek vannak, és lehet találkozni azokkal a lámákkal is akiket nagyon szeretek.

image

Te próbálkoztál az astanga második és harmadik sorozatával is?
Harmadikat sohasem csináltam, a másodikat gyakoroltam rendszeresen. A karandavászanát sajnos még nem tudom rendesen megcsinálni, le tudom hozni a lótuszt, de visszavinni nemigazán. De egy ideje nem csinálom, mert az egyes sorozat is teljesen kielégítő számomra.

Te mennyire tartod be a gyakorlásodban a “tradícionális vinyászaszamolást”?
Nem igazán… Sokszor kihagyok vinyászát például, ha sérülés van, vagy ilyesmi. Azt gondolom, hogy a tudati hatása éppen ezért biztosan nem lehet meg a gyakorlásnak, mert annak van egy oka, hogy miért kell úgy csinálni ahogyan, de mivel én ezt a részt a buddhizmusból megkapom, így számomra ez maradt testgyakorlás.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most az egyes sorozatot, némileg módosítva. Egy kis kalligráf-jógával kezdek (Master Yang féle), ezzel melegítek be, utána az astanga sorozat, és szoktam hozzávenni egy kis légzőgyakorlatot a végén.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szupta virászana jut eszembe hirtelen, imádom azt a pózt, de az nem astangás póz. De nagy kedvencem a jógahíd is (urdhva dhanurasana), ill. a halpóz (matsyasana), különösen mert nagyon sok a pozitív hatása. Az összes belső elválasztású mirigyre hat, ill. tényleg szinte minden betegséget gyógyít. Nagyon szeretem még a baddha konászanát is, ill. a csavaró pózokat..

3. Mumus ászana?
Karandavászanát visszaemelni, mert ez még nem megy. Illetve a csónakpózt (navászana) annyira nem szeretem, de ki az aki azt imádja? :)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gauranga volt az első tanárom, tehát őt mindenképp megemlíteném. Azután az Alex Sefcik nevű amerikai srác Mysore-ban, ill. Shivan Kutty Keralában akinek nagyon jó igazításai voltak. Igazításokat nagyon jókat tanultam pl. Kamal Singh-től is, de a tanításomban igen nagy szerepe volt Eyal-nak (Eyal Chehanowski – a szerk.). Illetve a tanítványoktól, a visszajelzésekből, a TTC-s csapatoktól.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Astanga-profil és miért?
Az Angit (Herczeg Angelika – a szerk.) szeretném kérni, mert róla tudom, hogy egy igazi “astanga-fanaticsku” :), egész élete a jógáról szól, így ő ideális alany is lesz szerintem.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, interjú

R. Sharath Jois interjú

2013. augusztus 11-16., Stockholm

Az alábbi posztért nagy-nagy köszönet Hajnalnak, aki részt vett Stockholmban Sharath Jois workshopján, majd lefordította nekünk a vele készített interjút.

sharat_stockholm5Több európai városban is tartasz workshopot, Stockholmon kívül Koppenhágában, Helsinkiben és Londonban. Stockholmot miért választottad?
Már régóta terveztem, hogy egyszer ellátogatok Stockholmba, mert az évek során Mysore-ban rengeteg svéd diákom volt. Stockholmban sok a jó tanár, akik hűen követik a mysore-i tradíciót. Ezért fogok itt tanítani.

Szerinted miért ilyen népszerű az ashtanga a nyugati világban?
Az Ashtanga jóga autentikus jógát jelent – a jóga mind a nyolc ágát magába foglalja. A jóga nyolc ágának gyakorlásán keresztül megszabadulhatunk a testünkben és a lelkünkben lévő szennyeződésektől. Ezt érzékelhető az ászanák gyakorlása közben is, ezért vonz sok embert az ashtanga. Sokak életét megváltoztatta.

sharat_stockholm6Mi történik ashtanga jóga gyakorlás közben?
Boldogabban leszünk, nyugalom költözik az elménkbe, sok lelki és egészségügyi problémától megszabadulunk. Az emberek a világ minden táján szenvednek a stressztől. A jóga erőt ad, hogy ezeket az élethelyzeteket tudjuk.

Miért akarta a nagyapád, Sri K Pattabhi Jois az egész világon elterjeszteni az ashtanga jógát?
A jóga nem tartozik semmilyen társadalmi rendhez – olyan mint a Nap, hasznunkra lehet, de nem birtokolhatjuk. Mindenkinek jógáznia kellene, hogy egészséges és jószívű legyen. A nagyapám azt vallotta, hogy a jóga mindenkié, és ezért kezdte el terjeszteni a jóga üzenetét. Ez bevonzott sok nyugati embert.

Segíthet a jóga abban, hogy legyőzzük a félelmeinket? Például a haláltól való félelmünket?
Az embereknek látniuk kell az igazságot – s az igazság az, hogy ha élsz, akkor egyszer meg kell halnod. Senki sem tudja a választ arra a misztériumra, hogy mi történik, amikor meghalunk. De a legfontosabb, hogy mit csinálunk mielőtt meghalunk: hogyan éljük az életünket.

Sokszor beszélsz arról, hogy a gyakorlásban elkötelezettnek kell lenni – igaz ez az életben is?
Én ezt úgy értem, hogy őszintén kell csinálnunk, azt amit csinálunk. Mindenkinek van valamilyen felelőssége a társadalomban, és mindenkinek meg kell próbálnia valódi odaadással közelíteni az emberek felé, s őszintén tenni a dolgát. Ha mindenki így tesz, akkor értelemmel tölti meg a létét ezen a bolygón.

sharat_stockholm3Arról is sokat beszélsz, hogy legyünk türelmesek a gyakorlásban.
Ahhoz, hogy erős alapokat építs, időre van szükség. Ez akár évekbe is telhet, és több összetevő is kell hozzá: egyaránt kitartás és elkötelezettség, csakúgy mint tisztelet és hála. Ugyanúgy mintha házat építenél. Ahhoz, hogy lerakd az alapokat, nem használhatsz homokot. Több dologra is szükséged lesz, például kövekre, hogy az építményed elég erős legyen.

Sokan tartanak az ashtanga haladóbb ászanáitól. Mit lehet ez ellen tenni?
Sok ászanától tartunk, mert még nem szoktunk hozzájuk. Ha valaki arra kérne, hogy hajtsak végre ejtőernyős ugrást, engem is félelem töltene el. De ha megtanulom, hogy hogyan működik a rendszer, hogy nem fenyeget semmi veszély, akkor lassan hozzászokom és csökken a félelmem. Ha régóta gyakorolsz, erős alapokat építesz fel, és hozzászoksz a mozdulatokhoz, a félelem eltűnik.

Mit gondolsz azokról, akik kritizálják a jógát?
Ha nem tudod, hogy mi a jóga, és még magad sohasem próbáltad, akkor könnyű kritikusnak lenni. Olyan ez mint a tenger – mondhatod, hogy ”ez csak víz”, de csak ha lemerülsz a tengerbe, akkor látod a szépségét, azt hogy a víz alatt egy másik világ rejtőzik. Ugyanez igaz a jógára is.

Mit gondolsz az új jógaformákról, amik időnként felbukkannak, mint például a bikram vagy a powerjóga?
Nem autentikusak., nem a paramparából származnak. A jógának egy tradíció láncolatból kell erednie. Nem teheted meg azt, hogy kitalálsz egy jógát és kijelented: Ez az én jógám. A Bhagavad-Gitában és a Jógaszutrában olvashatsz a jógáról, ez nem egy új találmány, nem valami, amit ma alkottak. A jóga gururól gurura szállt, a legfensőbb tanítótól a tanítványokra. Ahhoz, hogy jógát taníthass, sok éven keresztül kell tanulnod egy ügyes tanártól.
Mára a jóga divattá vált, az emberek saját jógát találnak ki, s saját magukról nevezik el. Ez szerintem nagyon rossz dolog. Befűteni egy szobát még mielőtt elkezdenél gyakorolni, értelmetlen – ezzel az erővel ücsöröghetnél egy szaunában is.
Ha elsajátítod az aszanákat, az még nem jelenti azt, hogy tényleg megérted a jóga lényegét. Senki sem tanítja ugyanúgy a légzéstechnikát, mint ahogyan Sri K Pattabhi Jois tette az ashtanga jógában. Senki nem tanítja a vinyasát sem ugyanúgy (légzés a mozgással összehangolva), vinyasza nékül semmi hatást nem érsz el. Ezek nélkül nem lesz tudományos a gyakorlás, pusztán egy fizikai edzés, nem más.

sharat_stockholm1Mi a légzés funkciója?
Lenyugtatja az idegrendszert, és központi szerepe van a jógában a test és a lélek megtisztításában. Attól nem tisztulsz meg, ha kitartasz egy ászanát mozdulatlanul 20 percig.

Szükséges istenhívőnek lennünk ahhoz, hogy jógázhassunk?
Az isten pusztán energia, nincs sem formája, sem neve. Mi Indiában azt mondjuk, hogy az isten formanélküli, az összes ember fantáziájából áll össze és ezeknek a fantáziáknak a léte hozza létre a jó energiát. Úgy is gyakorolhatsz, hogy ateista vagy. Elég az, ha a jógában hiszel, és kontrollálni tudod a érzékszerveid, hogy lecsendesítsd a tudatod.

Lehetnek azok, akik esznek hús és fogyasztanak alkoholt, komoly jógagyakorlók?
Húst enni egyet jelent egy másik lény elpusztításával, és ez az ahimsa (nem-ártás) ellentettje. Az, hogy mindez megtalálható a természetben, egy másik dolog – ha egy tigris eszik húst, akkor ezt anélkül teszi, hogy megzavarná az ökológiai rendszert. Az alkohol összeférhetetlen a jógával, mert hatással van a belső békédre.

Létezik egy korhatára ameddig gyakorolhatjuk az ashtanga jógát?
A gyerekek 11 éves kortól kezdhetnek el ashtangát gyakorolni, de felső korhatár nincs. A jóga egészen addig ”történik benned”, amíg meg nem halsz, ha folytatod a gyakorlást.
Amikor eljutunk egy bizonyos szintre a gyakrolásban, akkor a jóga csakúgy a részünké válik, mint az egyik karunk, az életünk része lesz. Nem lehet elvenni tőlünk. Nem mondhatod, hogy holnaptól nem gyakorlok jógát. Az olyan lenne, mintha levágnád a karod.

Sokaknak, akik ashtangát gyakorolnak, van valamilyen betegségük vagy valamilyen fogyatékosságuk; a szív- vagy pszichikai betegségeken keresztül egészen a gerincproblémákon át a bénulásig. Mi a titka a jóga gyógyító hatásának?
Egészségesebb leszel és akár meg is szabadulhatsz a betegségektől, ha helyesen gyakorlod a jógát és van egy jó tanárod, aki tudja hogyan kell kezelni a különböző tanítványokat. Ugyanez igaz a jó orvosra is – ha tudja, hogyan kell kezelnie a pácienseit, akkor megtörténik a csoda.
Gyakorold az ashtangát tekintet nélkül a korlátaidra. Ha jógikus tudattal rendelkezel, akkor nem számít, hogy milyen korlátaid vannak. Nem mindenki tudja megcsinálni azokat az ásznákat, amiket én. De van olyan is, aki meg tudja csinálni az összes ászanát anélkül, hogy valódi jógi lenne. A szívedet szentelheted a jógának, függetlenül attól, hogy milyen korlátaid vannak.

Vannak, akik megsérülnek ashtanga gyakorlás közben. Mi a tanácsod a számukra?
Sok oka lehet annak, ha valaki megsérül. Először is azt kell látni, hogy hogyan sérült meg. Ha rossz a tanárod, akkor szerezhetsz sérülést. A te dolgod, hogy találj egy komoly, jó tanárt.
Figyeld meg például, hogy a tanár maga is óvatosan gyakorol-e, ez elég fontos. Aztán vannak olyan diákok is, akik mindig újabb és újabb ászanákat akarnak, túlerőltetik magukat, naponta kétszer gyakorolnak. Így könnyen meg lehet sérülni. Nem szabad erőltetni és siettetni a dolgokat.
Gyakorolj intelligensen és ne arrogánsan, tudatlanul. Van olyan fájdalom, ami azért jelentkezik, mert még nem szokott hozzá a tested egy adott ászanához, ez el fog múlni, ha folytatod a gyakorlást. Csak ha a fájdalom állandósul, akkor kezdj el aggódni.

Üzenhetnek e a sérülések nekünk valamit?
Igen, a sérülések néha jó tanárok. Szerénnyé tesznek bennünket.

Lehetséges az, hogy a belső nyugalmunkra való fókuszálás konfliktusba kerül az ahimszával a külvilágban? Meggátolhat bennünket abban, hogy másokkal törődjünk, hogy segítsünk az embereken krízis helyzetekben vagy háborúkban?
Először nekünk kell magunkban megteremtenünk a belső békét. Ha minden ember eléri ezt az állapotot, akkor a külvilágban is béke lesz. Ha dolgozol magadon, akkor másokat is arra ösztönözhetsz ezzel, hogy ugyanezt tegyék. Muszáj beszélnünk a jógáról, terjeszteni a benső béke üzenetét, ösztönözni másokat, hogy jógázzanak. Minél többen megértik ezt, annál kevesebb harc lesz. De először be kell látnod a saját tudatlanságod, felismerni a saját téveszméidet és dolgozni ezeken. Ha megszabadulsz tőlük, csak akkor lehetsz sikeres a spirituális gyakorlásodban.

Elérheti mindenki, aki jógázik a samadhit – a jóga végső célját?
Ha fejlesztik magukat, akkor elérhetik. De először engedned kell, hogy növekedjen benned. Olyan ez mint fát ültetni, táplálnod kell, gondozni a növényt, hogy növekedjen.
A táplálék a fizikai tréning, az ászanák gyakorlása. Nem tudhatod, hogy mikor történik meg, bármikor megtörténhet, csak megfelelő táplálékot kell kapnia. Sri K. Pattabhi Jois mindig azt mondt, hogy ” az ashtanga nem a lusta embereknek való”.

Lehet valaki túlzottan ambiciózus a jógában?
Sokan túlzottan ambíciózusak az ászana gyakorlásban. De a jógafolyamat nem megy végbe azonnal, hanem csak lassan. Manapság mindenki mindent azonnal akar, de ez így nem fog megtörténni.

Eredeti szöveg: http://www.yogashalastockholm.se/om-ashtanga-yoga/intervju-med-sharath/
Fordítás: Seres Hajnal
Képek forrása, ill. további képek: Yogashala Stockholm

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, interjú, vendégpost

Ashtanga-profilok: Pákh Anna

Elsősorban anya, emellett jógaoktató, nem utolsó sorban pedig lelkes gyakorló, aki vallja, hogy egy folyamatos tanulás, amiben van. Úgy véli, hogy bár hasznosak a különböző workshopok, a saját gyakorlásod a lényeg. Olyan típusú ember, aki teret ad a másiknak, úgy érzi nem feladata az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: a jógát és a gyerekeit, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.

Hatha jógával indult a jógával a kapcsolatom, 21 éves korom körül, amire hetente párszor el tudtam járni munka mellett. Utána volt egy nagy szünet, mert kimentünk 3 évre Algériába, és ott nem nagyon volt jóga.
Amikor a második kisfiam kb. fél éves lett, úgy éreztem, hogy én konkrétan megőrülök, ha nem „töltöm ki a bőrömet”, nagyon szeretnék valamit mozogni. Gyerekkorom óta ismertem  Szabó Andit, aki azóta itt is tart órákat (az Atmában), akkoriban még ő is csak gyakorolt, és mesélte, hogy képzeljem el, van egy olyan, hogy melegben jóga…

Én úgy voltam vele, hogy egy héten egyszer érek rá, hát üssön nagyot, legyen dinamikus, legyen hát melegben!… Ekkor – kb. 4 évvel ezelőtt – ismertem meg az Agni jógát. Megtetszett, hogy ebben a sorozatban vannak kihívást jelentő pózok, van benne dinamizmus, tetszett a felépítése. Majd kb. 2 hét után már ashtanga órán voltam, és az különösen megtetszett.

Kinél voltál először ashtanga órán?
Gaurangánál. Neki vitathatatlan szerepe van abban, hogy én az ashtanga jógába beleszerettem. Utána jártam Istvánhoz, Ágihoz is itt az Atmában.
Nemsokkal később elváltam, és ez az élethelyzet természetesen  a mai napig meghatározza jógagyakorlásomat, illetve annak szervezését, mert két óvodás gyereket egyedül nevelek. Tehát nekem úgy néz ki az órára járásom, hogy mi van 9 és du. 2 között. Reggel kilenckor lerakom a gyerekeket és utána tudok órára menni, majd 3-kor már ott vagyok újra az oviban.
Gyerekek mellett gyakorolni pedig  nem ugyanaz, abból gyerek-szülő acro jóga lesz. :-) Ez nálunk rendszeres otthon, de az egy más típusú, kevésbé elmélyült műfaj… :-)

Milyen szerepe volt a jógának az életedben a válás után?
Nagyon fontos volt. Ha ilyen élethelyzetbe kerülsz, akkor valahogy vissza kell találnod a középpontodhoz, meg kell találnod a nyugalmat.

Ebben az időszakban egyre többet jártam jógázni. Közben elvégeztem a gyerek jóga oktatói tanfolyamot is.

Hogyan jött az oktatás?
Jó ideje rendszeresen gyakoroltam már az Atmában, mikor egyszer megkeresett Gauranga, hogy tartanék-e heti egy órát, egy agnit.
Az ashtanga pedig úgy történt, hogy elutazott mindenki egyszerre, Szabó Andi, Ági, Gauranga együtt, és szerveztük a helyettesítéseket. Én mondtam, hogy Agnit vállalok, de Gauranga mondta hogy Ashtangát is kellene, mire mondtam hogy azt még nem. Úgy éreztem, hogy az nagyobb falat. De akkor Gauranga meggyőzött, hogy végül is csak helyettesítésről van szó, nem fix óra, már gyakorlom 2 éve, szerinte meg tudnám tartani kivételesen. Így beszivárgott az életembe egy helyettesítésből…
Átköltöztünk a Vigyázó Ferenc utcából ide a Kálvin térre, és én voltam az egyetlen, aki ezt a 11 órás időpontot tudta vállalni. Közben workshopokon, oktatóképzéseken és mindenféle fórumokon ment, és természetesen a mai napig folyamatosan  megy az önképzés.

El szoktál járni mindig a workshopokra?
Igyekszem persze, de egy idő után azt érzed, hogy mehetsz bármilyen workshopra, hallasz egy-egy új megközelítést, de a gyakorlásod a lényeg. Most már úgy érzem, hogy nagyon csábító kell legyen egy workshop, hogy megint elmenjek.

Nekem a Synergy Yoga vagy például az Eyal az ilyen… Az, ahogy ő gondolkozik a jógáról, a világról, ahogyan közelít feléd bármelyik igazításban, mind nagyon szimpatikus.

Mennyire volt furcsa neked Agni jóga után áttérni az Ashtanga gyakorlásra?
Nagyon sokáig keresztbe  gyakoroltam a kettőt, mert nagyon jól kiegészítik egymást. Az Agni sem egy könnyű sorozat, hiszen ha 21 légzésig kitartod a pózokat, az azért embert próbáló. Szerintem jól kiegészíti az ashtanga dinamizmusa az agni statikusságát, és nagyon jól támogatja egymást a kettő. Most is úgy gyakorlok, hogy becsúszik egy héten más is az ashtanga mellé.

Melegben vagy normál hőmérsékleten gyakorolsz?
Normál hőmérsékleten gyakorlok. (kinek mi a normál? :-) )

Miért?
Nagyon szeretek pl. a természetben gyakorolni, tehát nem vagyok a kötelezően csukott ablakos variációba belehelyezkedni tudó ember sem… Amire én most a hangsúlyt fektetem a saját gyakorlásomban az a folyamatosság, a légzés, a befelé figyelés, a bandha. És úgy érzem, hogy én magam ezt jobban meg tudom valósítani ha nem melegben gyakorlok. De nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell gyakorolnia, mindenkinek éreznie kell, hogy mi számára az optimális.  A saját tapasztalatom és gyakorlásom miatt viszont fontos volt számomra, hogy a szerdai órámat már órarend szerint is alacsonyabb hőmérsékleten tartom, nem 30 fok fölöttiben.

Nehéz volt számodra az ashtanga sorozat, amikor elkezdted gyakorolni?
Sok minden ment rögtön, de voltak persze mumusok. Volt sok póz, ami kívülről jól néz ki, vagy nehéz, de nekem nem kellett érte nagy erőfeszítést tenni, és így visszanézve ezért volt az, hogy én olyan egy- másfél évvel később jöttem rá, hogy csomó mindent nem csinálok bandhából. Ezeket a kis csalásokat egyébként gyönyörűen leleplezi most a Synergy. :-)

Sportoltál előzőleg valamit?
Én mindig olyan típus voltam, aki folyton sportol, csinál valamit – úszás, tánc, karate-, de semmit nem komolyan, vagy versenyszerűen.

Hogyan kezdtél el egyszer csak figyelni a légzésre, bandhára?
Ebben egész biztos, hogy nagyon sokat segített nekem az Eyal és a Katus órája.

Gyerekjóga, majd agni után mennyire volt nehéz, vagy más ashtangát oktatni?
Ez egy folyamatos tanulás, amiben vagyok. Mindig azt tudom az óráimon átadni ahol én éppen tartok. Próbálok nem mást tanítani, hanem azt amit én gyakorlok, ahol én tartok.

Ha meg kellene fogalmaznod azt, hogy te miért ashtangázol, mit mondanál?
Úgy van összerakva a sorozat, hogy minden alkalommal savászanában azt érzed, hogy ez így kerek és egész. Szerintem, aki gyakorolja, érzi ezt. A  felépítése, a dinamikája, a ritmusváltásaival a vége felé, úgy jó, ahogy van, és megszerettem.

Mit gyakorolsz még az ashtangán kívül?
Általában amihez kedvem van, és persze 9 és 2 között van. :-)

Így voltam pl. már a Mandalában haladó hathán, az István vinyasa kramaján, Anginál itt nálunk vinyasa flow-n… De voltam gerincjógán is, ami nagyon érdekel, én is gondolkodom hogy elmegyek ebbe az irányba is, mert azt látom, hogy nagyon sok ember panaszokkal érkezik és fontos, hogy tudjunk ezzel mit kezdeni. Nem biztos, hogy mindig mindenkinek ashtangát kell gyakorolnia.

Kihez jársz ashtanga órára?
Most azt a rendszert igyekszem egyébként bebetonozni, hogy hétfőn Kati, csütörtökön Ági. Persze mellette a saját óráim előtt vagy után önállóan gyakorlok.

Volt-e valaha sérülésed?
Nem nagyon volt. Egyszer volt egy rövid térdprobléma. Kettes sorozatot gyakoroltam éppen, amikor itt volt Eyal, és mivel még nem tudtam kívülről, a Gaurangát követtem. És persze látszik, hogy milyen az, amikor nem a saját ritmusodban és nem befelé figyelve gyakorolsz, mondta is az Eyal, hogy így nem teheted a nyakad mögé a lábad. És itt jön az, hogy igazából fizikai szinten meg tudom csinálni, de ha nem úgy csinálom, nem belülről, abból lehet sérülés A sérülések nagy százaléka lelki okokra is visszavezethető, úgyhogy érdemes ezzel a részével is foglalkozni. Nekem pl. a csípőmnél van még valami, amit még nem sikerült megfejtenem.

Nálad sérült meg már valaki?
Én egy sérülésről tudok, ami szerencsére eljutott hozzám, igazítottam valakit marichyasana B-ben és lecsúszott a bokája és bedagadt neki, tehát szerencsére 1 napos történet volt. Ebben a pózban azóta nagyon óvatos vagyok. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben soha nem csak a tanár, vagy csak a gyakorló a hibás, nincs „rossz”, „gonosz” és „áldozat”, ez egy közös karma, és utána jó esetben mindketten tanulnak valamit a helyzetből.

Mikor kezdted el gyakorolni a második sorozatot?
A második sorozatot Katusnál szoktam gyakorolni, de most már ezt is a Synergy-vel átitatva végezzük. Érdekes tapasztalat átforgatni a teljes gyakorlásodat egy új szemléletben. Sok ászanába már egészen máshogy megyek bele mint korábban, pedig még csak kóstolgatom ezt a megközelítést.
Van azért a kettes sorozatban még néhány póz, aminél fejben leblokkolom magam.. a fejenállások egy része például, vagy a pinchamayurászanában betenni lótuszba a lábat.

Te mikor jöttél rá arra, hogy ashtanga nem csupán egy sport?
Ó gyorsan, a második-harmadik óra után.  Erre Gauranga is felhívta a figyelmet már az elején, hogy figyelj a légzésre, figyelj a folyamatosságra, azzal együtt, hogy ő mindig megpróbálja fizikailag kihozni belőled a maximumot. És rájöttem, hogy ez fontos is, hogy segítsd az embereket, hogy átlépjék a saját határaikat.

Szerinted mi az a határ, amit még át lehet lépni igazítás során?
Nekem az az elsődleges szempont, hogy ilyesmibe csak akkor megyek bele, ha olyasvalakiről van szó, akit ismerek, láttam már gyakorolni. Első órán biztos hogy senkivel sem próbálkozom. Szerintem erre nem lehet definíciót mondani, mert találkozni kell az adott emberrel hozzá, mindenkivel más.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az óratartásodban éppúgy megnyilvánul a személyiséged, ahogyan a gyereknevelésben is. Hiába tartasz valamit jónak vagy rossznak, vagy van egy képed arról, hogy hogyan kellene, úgyis úgy fogod csinálni amilyen vagy… Én is úgy nevelem a gyerekeimet amilyen vagyok, és leginkább a  személyemmel nevelem őket, ahogyan a jógaórán sem vagyok másmilyen. Olyan típusú ember vagyok, aki teret ad a másiknak. Ez nem egy jó vagy egy rossz tulajdonság, ez egyszerűen egy tulajdonság. Én például gyakran megkérdezem igazítás közben, hogy mehet-e, vagy megkérem, hogy szóljon, ha úgy érzi hogy sok. Nekem nem feladatom az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Viszont a határfeszegetés időnként jól is elsülhet, csak nekem nem a műfajom.

A saját gyakorlásodban mennyire feszegeted a saját határaidat?
A saját határaimat feszegetem persze, de az nyilván más. Magamnál tudom, hogy mi az, ami nyavalygás, és mi az ami nem. :-)

Önállóan szeretsz jobban gyakorolni, vagy szívesebben elmész valakinek az órájára?
Nekem nagyon nehéz önállóan gyakorolni, főleg elkezdeni. Szeretem az órai környezetet, az egy „bejógázott tér”, sokkal könnyebb úgy mindent kizárni, és azt az időt teljesen kitölteni jógával.

Mysore vagy vezetett órára jársz szívesebben?
Biztos, hogy mysore órára mennék, ha azok olyan időpontban lennének, amikor én ráérek, de nekem pl. a reggeli időpontok teljesen elképzelhetetlenek, így járok vezetett órára is.

Te miért nem tartasz mysore órát?
Nem merült föl eddig, de én úgy gondolom, hogy könnyebb vezetett órát tartani. Sohasem tartottam mysore-t de valahogy az az érzésem, hogy az egy haladóbb tanári szint, és én egyelőre bőven megelégszem a vezetett egyes sorozattal.

A gyerekeid szoktak a jógáról kérdezni?
Persze. Időnként jógázgatok otthon, múltkor például fejenállásnál áll mellettem Dávid, a kisfiam, és mondja, hogy „Még nem egyenes! Még nem, még nem, nna most jóó. De kézenállni még nem tudsz!” Ő így motivál. :-)

Egyszer, amikor a kisfiam (most 3 éves) még kisebb volt valakire azt mondta, hogy „Nincs itt az anyukája, biztos elment jógázni.” És akkor leesett nekem, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy a jóga a szemében ne az a rossz dolog legyen „ami miatt nem lehetek anyukámmal”.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Főleg az egyes sorozatot, heti egyszer a kettest.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szeretem a szuptakurmászanát, kukuttászanát, ékapáda sirsászanát, és végre a fejenállást az egyesben, de sok van, amit szeretek.

3. Mumus ászana?
Nekem fejenállás mumusom van/volt. :-) Illetve „nyak parám” van alapvetően. Kicsi koromból emlékszem arra az érzésre, amikor fültőtől érzed azt a bizonyos bizsergő fájdalmas érzést, mert nagyon sokszor megrántottam a nyakam semmit sem csinálva. Most viszont már nagyon szeretem a sirsasana a-t, illetve az egyes sorozatban a fejenállás részt, a kettes sorozatos verziók mumusok, de ez is egyértelműen fejben fog majd eldőlni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gaurangának köszönhetem azt, hogy egyáltalán elkezdtem ashtangát gyakorolni és hogy ezen az úton maradtam. Ági (Major Ági – a szerk.) óráit imádom, nagyon szeretem, ahogy ő a szavakkal tud igazítani, tőle mint oktató is nagyon sokat tanulok. Szil Katinál is nagyon szeretek gyakorolni, és az egész oktatási stílusát, ami egy Eyal-hoz hasonló látásmód. Úgy érzem, hogy én eddig mindenkitől tudtam valamit tanulni, de ha egy valakit kell kiemelni, akkor most az Eyalt emelem ki.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Én hetente négyszer-ötször gyakorlok, és ebből általában három az ashtanga. Lehet hogy heti hatszor kellene, de nem feszülök ebbe bele, nem arra kell törekedni hogy a „számok” meglegyenek.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen az Ági. Nekem ő annyira A jóga. Számomra nagyon meggyőző az a mögöttes tudás, ami nála ott van, szeretem az óráit és nagyon megalapozottnak érzem az egész tanítását.

Hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Ashtanga-profilok: Gauranga Das

Az ashtanga “fenegyereke”, a látványos ászanák, az adrenalin és a trópusi klíma kedvelője. Lelki tanítója szerint világéletében olyan volt, hogy amit ő csinál az a legszuperebb és mindenkinek azt kell csinálnia. Sokak szerint minősíthetetlen, kirekesztő és megosztó a stílusa, mások szerint segítőkész és szeretetteljes.
Egy biztos, nála többet senki nem tett az ashtanga jóga hazai elterjedéséért.

Én internetes (youtube) videók alapján kezdtem el ismerkedni az ashtanga sorozattal, főleg a David Swenson videója volt, ami nagyon tetszett. Ez alapján kezdtem el gyakorolgatni szépen lassan. Akkor még a Vigyázó Ferenc utcában volt az első Atma Center, ahol én agni jóga órákat tartottam minden nap, és szerdánként volt egy freestyle óra, amin nem a fix gyakorlatsort csináltuk, hanem mindig azt, ami éppen eszembe jutott.

Ezen az órán lassan elkezdtem beemelgetni az ashtanga napüdvözleteket, aztán az álló sorozatot, majd a befejezőből egy kicsit, a közepén pedig mindig csináltunk valami mást. Aztán 2008-ban kimentünk Indiába akkor mentünk először egy teljes ashtanga órára Kamalhoz Rishikeshbe, és nekem az volt az első ashtanga élményem.

Milyen volt első alkalommal végigtolni az ashtanga sorozatot egy ashtanga tanárnál?

Én már nagyon sok ászanát gyakoroltam előtte is, nem csak olyanokat, amik az egyes sorozatban vannak, hanem a kettesből és a hármasból is, így nem volt annyira nehéz.

Mesélj az első Atma centerről!

2007. novemberben kezdtem el én oktatni a Vigyázó Ferenc utcában. Ezt egy teamben csináltuk az elején, ez a Budapesti Krisna Templom egyik projektje volt annak idején. Én ayurvéda tanácsadóként kezdtem itt dolgozni, majd újra elkezdtem jógázni. Én 18 éves koromban kb. 1 évet otthon ászanáztam, majd utána amikor krisna hívő lettem akkor azzal teltek az évek, hogy ment a misszió, nem nagyon volt idő ilyenekre. Aztán amikor az ember 33 évesen elkezdi azt érezni, hogy meghíztam elnehezültem, fáj a hátam, minden bajom van, az nem oké, akkor fizikai szinten is rendbe kell hozni magunkat. Így hosszú kihagyás után elkezdtem újra gyakorolni az ászanákat, és rá 1,5-2 évre kezdtem el oktatni.

Ekkor még nem voltál hivatalos oktató, ugye?

Papírom még nem volt róla. Én most a Bhakti főiskolára járok a jógamester szakra, most fejeztem be a második évet. Thimárné Ozorák Zsuzska a fő ászana tanárom és vele átnéztem akkor ezt az agnis gyakorlatsort, végigmentünk az ászanákon, elmondta mit hogy kell csinálni, melyiknél mire kell figyelni, így kezdtem el én oktatni. Később pedig szereztem egy vinyásza jógaoktatói papírt.

A hot vonal hogyan jött nálad?

Abba az irányba mentem, ami nekem tetszett. Tetszett az erőteljesebb ászana gyakorlás, másrészt olvastam a neten a bikramról ami nagyon hasonlít az agni sorozathoz, de ez egy másfajta megközelítés, mint ahogy ők csinálják. Elkezdtem melegben gyakorolni és nagyon bejött, majd amikor Indiában voltunk ott is meleg volt ugye és sokkal jobban éreztem magam. Éreztem a pozitív élettani hatásait, hogy mennyivel másabb, mint amikor egy hideg teremben kell gyakorolni. így én el is döntöttem akkor, hogy nem is akarok többé hidegben jógázni, legalábbis nem rendszeresen.

Mi a hideg számodra?

A 20-25 fok az nekem hideg. 27-től fölfelé már elviselem. Van egy csomó szubjektív érzés, amikor ott vagy egy teremben, jógázol és tél van, hidegek az ablakok van egy kis huzat..stb ezt mind érzed, és engem ez befolyásol. Lehetne azt mondani, hogy én akkor most függetlenítem ettől a tudatomat, de mivel tudatos vagy arról, hogy mi történik a testeddel, ezért érzékeled azt, hogy a fiziológiádat az az adott körülmény hogyan befolyásolja. Ez persze a melegre is igaz, van, aki ezt nem bírja. Ezért vannak nálunk is olyan órák, amik nem melegben vannak.

Nagyon szereted a látványosabb, akrobatikusabb elemeit az ashtangának, és látszólag nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy ezek menjenek. Miért?

Nyilván ha feltöltök egy videót a youtube-ra, vagy csinálok egy bemutatót, akkor az ember a látványosabb ászanákat veszi elő. Krisnamachárya is ezt csinálta. A cirkusszal lehet a tömeget megfogni, hiszen ha odamegyek és csinálok egy paschimottanászanát valószínűleg nem fognak megtapsolni.

Egy bemutatónál én arra a szintre teszem magamnak a mércét, amit még éppen úgy érzek, hogy meg tudok ugrani.

Nem szeretek olyan bemutatót csinálni, amiben csak 100%-osan erőfeszítés nélkül kivitelezhető elemek vannak a számomra. Mindig ott van az adrenalin faktor, hogy kidőlök a kézenállásból vagy nem. Az a tapasztalat, hogy amikor a színpadon vagyok, akkor az nekem akkora plussz löketet ad, hogy meg tudok csinálni olyan dolgokat is, amiket általános egyénik gyakorlásban sokkal kevésbé. Ez a bemutatós része, de térjünk át a gyakorlásra:

A gyakorlásban én azért próbálok az ashtanga rendszeréhez ragaszkodni, mert minél többet gyakorlom, annál több összefüggést fedezek fel, pl hogy miért vannak abban a sorrendben az ászanák. Nekem van egy olyan viszonyulásom az ashtanga rendszerhez, ami lehet, hogy nem teljesen tradícionális, mert ugye azt szokták mondani, hogy az a tradícionális, hogy az adott ászana nem megy, akkor csak addig mész a sorozatban, ha megy, akkor mehetsz tovább. Na most a kettes sorozatban az első ászana az a pashasana , ami valakinek tök könnyen megy, valakinek meg nem. Nekem vannak olyan napok, amikor össze tudom akasztani az ujjaimat, van olyan is, amikor nem, és hasonló igaz a supta kurmasanára is, mert a csípőnyitottságom még nem olyan szintű amilyet szeretnék.

És akkor most bumm, ha az ember ott megáll, akkor lehet hogy 2 évig ott fog vesztegelni. És vannak persze, akiknek testalkatukból kifolyólag sosem fog menni a pashasana. Nekem a sorozatnak az elejétől a végéig való gyakorlása eredményez egy összefüggő koherenciát. Mixelni nem szeretem, pl. egyes  plussz a kettes fele, de fél sorozatot gyakorolni meg kevésnek tűnik.

Hogyan élted meg a különböző sorozatokat, amikor elkezdted őket gyakorolni? Hogyan hatottak vissza a korábbi sorozatra, korábbi gyakorlásodra?

Én az 1-es 2-est nagyon szeretem, szerintem az a teljes értékű ashtanga gyakorlás, ha valaki mind a kettőt gyakorolja, vagy legalábbis a kettes nagy részét. Olyan ez a kettő, mint az érem 2 oldala.

Pattabhi is azt mondta, hogy a 3-astól fölfelé a sorozatok már csak bemutatóra valók, gizdulásnak, vagy annak, aki szereti a kihívást.

Az első kettő viszont nagyon jól kiegyensúlyozza egymást, szerintem érdemes őket felváltva gyakorolni, vagy ha sok ideje van valakinek, akkor lenyomni mindkettőt. Nekem kettő dologgal kell még sokat foglalkoznom, a csípőnyitás és a hátrahajlítás. Ezek azok a területek, amiket nagyon lassan lehet fejleszteni, legalábbis nekem. Persze van, aki adottságból, genetikából rögtön megcsinálja…

Viszont ő nem biztos, hogy bandhából csinálja…

Igen, ő nem éli át ezt a fajta küzdelmet. Nagyon fontos, hogy első megközelítésben, legalább elméletileg megértsük minden egyes póznál, hogy az hogyan indul ki a bandhából. Látom az embereket, hogy küzdenek pózokkal és már ránézésre látod, a saját tapasztalataid alapján, hogy ez azért van, mert nincs összekötve a póz a bandhával. Az a különbség a jóga és az akrobatika, vagy gimnasztika között, hogy itt belülről kifelé építkezünk, először kell tudatosítani a bandhát, addig, amíg vannak valamilyen fizikai korlátaid és nem tudod az ászanát úgy megcsinálni, ahogy annak ki kell néznie, akkor a külsőt még mindig lehet hanyagolni a belső lényeghez képest. És amikor ezt bentről kifelé fel tudod építeni, akkor onnan következik be 10-15, vagy nem tudom hány év után, amikor erőfeszítés-mentesen megy.

A kettes sorozat gyakorlásánál te nem a tradícionális utat követed, nem vártad meg hogy az egyes tökéletesen menjen…

Olyan nincs. Én még nem láttam olyan embert, akinek tökéletesen megy az egyes. Megmondom miért. Azért, mert az az elképzelés, ami bennem él az egyes sorozatról, azt én még fizikailag megvalósítani egyben nem láttam senkitől sem.

Mi ez az elképzelés?

Az, hogy például az egyes sorozatban nagyon sok vinyásza van, és azokat a vinyászákat lehet óvodás szinten csinálni, lehet egy közepes elfogadható szinten csinálni, és lehet nagyon magas szinten is csinálni.

Jó ez egy látványos dolog, hogy az ember állandóan fölmegy kézenállásba, majd szépen leereszti magát belőle, de ugyanakkor én úgy gondolom – és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok az egész világon – hogy ez egy belső sajátossága az ashtanga rendszernek, hogy megtanulod emelni a súlypontodat, mert ez is bandhával történik. Ha nem tanulod meg itt fölemelni a súlypontodat, akkor a 3-as sorozatban a kartámaszoknál esélyed sem lesz.

Nem tartod veszélyesnek a kettes sorozat tanítását gyakorlatilag bárkinek? Hiszen a szerda esti kettes órádra kezdők is bemehetnek.

Az utóbbi időben az a tapasztalat kezd bennem kikristályosodni, hogy a kettes sorozat igazából kevésbé veszélyes, mint az egyes… Mert ott legfeljebb ha valamit nem tud megcsinálni, akkor nem csinálja meg, vagy módosítjuk neki. Ha nem tudja a lábát a nyakába tenni, akkor nem fogja a lábát a nyakába tenni, de ebből sérülés nem lesz. Az egyes sorozatban meg nagyon sok az előrehajlítás, amit gyakorlatilag mindenki meg tud csinálni, sokan pedig púposítják a hátukat és az ő derekuk megy tönkre leghamarabb.

Tehát ha egészségügyi szempontból nézzük, akkor én azt gondolom, hogy a kettes sorozat kevésbé veszélyes, mint az egyes. De nézzük a másik oldalát is, mert Patthabi Jois azt mondta, hogy a kettes sorozat az a nadi shodhana, tehát az idegpályákat tisztítja és aktiválja, és egy finomabb szintű energiát hoz létre a kettes sorozat, amit nem biztos, hogy megfelelően be tud fogadni valaki, ha nem hozta létra az alapokat az egyes sorozattal, amely kitisztítja a méreganyagokat a belső szervekből, szövetekből.

Igen, éppen ezért aki elmegy a kettes órára mindenféle elő tapasztalat és gyakorlás nélkül, nem fogja megélni azokat az előnyöket, amiket a sorozat hivatott adni.

Én azért mindenkinek el szoktam mondani, aki szerdán betéved az órára, hogy ne alapozzuk arra a gyakorlásunkat, hogy csak a kettes sorozatot csináljuk. Az ashtanga nem egy olyan rendszer, amit hetente egyszer lehet gyakorolni, és ez a gyakorlatsor, amit mi csinálunk ez nem kezdőknek való, már az egyes sorozat sem. Ez egy mester gyakorlatsor tulajdonképpen, és azok szokták megtalálni magukat az ashtangában akiknek van azért már egy jó pár éves jógamúltja előtte.

Én úgy gondolom, hogy az embernek rugalmasan kell ehhez hozzáállni, hiszen egy jelentős változás végbement azoktól az időktől kezdve, amikor David Williams és az első amerikaiak elmentek Pattabhi Joishoz, ahogy ő akkor tanított, és ahogyan most tanítanak. Mert most már egy olyan tábora van az ashtangának ahol megjelenik ez a fajta késztetés, hogy standardizáljunk, hozzunk létre egy általános rendszert.

Mivel sokan oktatják sokfelé, mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs két egyforma tanár, sok egyéni megközelítés van a dologban, és biztos vagyok benne, hogy az elején máshogyan mentek a dolgok, mint ahogy később kialakult.

Miért nem tartasz már mysore órát?

Egyrészt azért, mert rábeszéltek, hogy adjam le, mert már 11 órát tartok egy héten. Másrészt én úgy látom, hogy ez a mysore óra tartás, ez sokkal erősebben személy-függő, mint más vezetett órák. Aki például István miatt fölkel hétfőn reggel, az értem nem biztos, hogy fölkel, és ezt az embernek akceptálnia kell. Sokkal nehezebb egyébként mysore órára találni egy oktatót, mint vezetett órára.

Te magad, miért szereted jobban a vezetett órát?

Valószínűleg azért is nem működött nekem annyira a mysore óra tartás, mert én saját magam is úgy érzem, hogy jobban ki tudok teljesedni egy vezetett órán. Én ezt saját magam részére is elfogadtam, és nem úgy tekintek rá, hogy én kevesebb vagyok, mert nem szeretek mysore-t oktatni.

Sokan mondják, hogy a vezetett a kezdőknek való, a mysore pedig a haladóknak. Vannak tanárok, akik nem szeretnek beszélni, Sheshadri erre egy tipikus példa, benne elemi tiltakozás van, ha vezetett órát kell tartani. Van, aki nem a szavak embere, hanem az igazításoké, van, aki viszont úgy érzi, hogy a szavakon keresztül annyi plussz információt át tud adni, amit mondjuk egy mysore órán nem tud annyira.

Én mysore órán inkább respektáltam az emberek egyéni gyakorlását, azt a flowt amiben ők voltak, és ebben próbáltam meg asszisztálni. Én úgy éreztem ott, hogy inkább egy alárendelt kisegítő személy vagyok, ami persze nem feltétlenül probléma.

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

A Kamal-workshop nagyon tetszett. Nem jelenteném ki 100%-osan, hogy az összes eddigihez képest vitte a pálmát, de valahol az elsők között volt. Nekem ugye nála volt az első ashtanga élményem, és talán a vezetett órák szeretete is azért alakult ki nálam, mert ő akkor azt tartott, és csak mostanában kezdett ráállni a mysore órákra. A lehető legtöbb elemet én tőle vettem át az oktatásomban, és nagyon jó volt felfrissíteni az élményt, ami hozzá kapcsolódott, most hogy itt volt.

Itthon eljársz más oktatók órájára?

Hát Katusnál voltam talán kétszer, de lehet, hogy még elő fogok fordulni ott. Az Atmában Panni órájára szoktam járni minden kedden.

Szerinted van rivalizálás a tanárok között?

Én úgy gondolom, hogy az Atmában nincs, nálunk nagy a csapatszellem. Szerintem az egóját ezen a szinten mindenkinek sikerült azért félretenni.

Miért kezdted el a küzdősportot? Az ashtanga már nem kihívás esetleg? Szerinted összeegyeztethető a kettő?

Szerintem maximálisan összeegyeztethető. Az volt a történet, hogy tavaly a Szekérfesztiválon egy thai boxos nadrágban tartottam a jógabemutatót, és ennek kapcsán a Roland akihez most járok edzeni, a Facebookon megtalált, és később Lovász Andival elmentünk kipróbálni. Nekem szempont volt, hogy ne akadályozza a jóga gyakorlásomat és ne kapjak olyan sérülést, ami miatt nem tudok oktatni, de láttam, hogy itt odafigyelnek az emberre, ésszel történnek a dolgok. Nekem az ashtangától is fölmegy az adrenalinom és ettől meg még inkább.

Alapvetően harcosnak vagy jóginak tartod magad?

Szerintem az ashtanga egy nagyon harcias jógairányzat mellesleg. Valószínűleg alapvetően azért kötöttem ki az ashtangánál is, mert egy harciasabb alkat vagyok, és ebben is azt kerestem, hogy mi a jógában a legextrémebb és legmagasabb kihívás. Tehát már ez is a kihívások keresése, és valamiféle gátlásoknak és félelmeknek a legyőzése; és szerintem a küzdősport is erről szól. Mert ha gyakorlatilag eljutsz odáig, hogy itt áll veled szemben valaki, és ha nem figyelsz oda, akkor bever egy olyat, hogy KO lesz belőle. Eleve ahhoz, hogy ne fussál onnan el, meg kell tanulni legyőzni a félelmet.

Az a fajta belső kihívás, hogy hajlandó vagy szembenézni a veszéllyel, ott szerintem kell egy olyanfajta filozófiai háttér, és analitikus elme, ami lefuttatja ezeket a dolgokat és akkor azokat a stressz reakciókat és félelmeket ki tudja küszöbölni az egészből. Meg kell tanulni mindenféle zavaró körülményt kizárni, és a jógában ugyanez van, erre törekszünk.

Igen, de míg a jógában arról van szó, hogy az elmét lecsendesítsd, és befelé figyelj, addig egy küzdősportban pont felpörög, nem?

Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos ponton túl, ez a kettő úgymond szélsőség összetalálkozik. Szerintem pont ugyanarról szól mind a kettő, hogy kontrollálni kell az elmét.

Jóga, thai box, vallás, család… Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a nap 24 órájában?

Nem olyan könnyű, de valahogy azért próbálom. Ezeket a kötelezettségeket mind úgy kell úgymond beteljesíteni, hogy nemcsak tessék-lássék, hanem tényleg szívvel-lélekkel, de annak is ott kell lenni, hogy az embernek mi a belső motivációja, és mi az ő prioritási listája.

Én ebből a szempontból egy eléggé változékony ember vagyok. Az eddigi életem azt mutatja, hogy főleg az elején 2-3 éves periódusokban változtak, hogy most éppen mi a sláger, mi az amire leginkább koncentrálok. Most ezeket már próbálom nyújtani, és nyilván kell az embernek az is, hogy legyen az életében valami állandósság, a hippi-cigány életet már nem szeretem, és soha nem is szerettem, amikor nincs egy rendszer, nincs egy folyamatosság az életedben, hanem napról-napra teljesen bizonytalan minden, az nekem nem jön be. Ugyanakkor jó, ha van valami színes új dolog, de akkor az a megfelelő helyére kerüljön, és ne hanyagoljak el miatta más dolgokat, amik szintén fontosak. Ehhez kell egyfajta tervezettség és kontroll.

Milyen pozitív dolgokat hozott az életedbe, a személyiségedbe a jógagyakorlás?

Először is nagyon sok érdekes, és kedves embert megismertem, és én tényleg úgy gondolom, hogy az én életembe a jóga hozta a legerőteljesebb változást eddig, ezért is ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Ezek közül az egyik legfontosabb dolog talán, hogy megtanultam másban is meglátni és elfogadni az értékeket. Egy kapcsolat akkor tud működni, ha egyrészt látod a másikban az értékeket, és ezt elfogadod, másrészt, ha nem akarod állandóan irányítani és kontrollálni és manipulálni. Ezt is fokozatosan kezdem megtanulni, hogy tiszteletben kell tartani a másik szabad akaratát.

A blogodban mostanában tapasztalható (legalábbis számomra) egyfajta hangvétel-váltás, ez minek köszönhető?

Ultraliberális vagyok mostanában. :-) Ez egyfajta árnyalása a dolognak, mert attól nekem még ugyanúgy megvan a véleményem, mindig úgy kommunikálok, ahogy belülről jön. Ha van egy stílusváltása a blogomnak, akkor az azt jelenti, hogy az én hozzáállásom a dolgokhoz is változott.

Például nem arról van szó, hogy már nem gondolom azt, hogy minden jógaoktatónak vegetáriánusnak kell lennie, mert most is ezt gondolom; csak ugyanakkor látom a másik felét, hogy mindig lesznek olyanok, akik jógát fognak oktatni, de nem lesznek vegetáriánusok, és lesznek olyan diákok, akiknek ez nem fog problémát okozni. Most akkor mit csináljunk, fejezzük őket le?

A jövőben is biztosan lesz még néhány téma, amire előjön belőlem egy „allergiás reakció”, még mindig radikális vagyok néhány dologban, mert nagyon nem szeretem azt a fajta kommunikációt, amikor tényeket manipulálnak azért, hogy hatást érjenek el a befogadó közegnél.

Az ahimsa igazából nem azt jelenti, hogy nem kell megbüntetni az embereket ha bűnös dolgokat csinálnak. Meg kell büntetni, csak nem nekem. Egy jógi azt mondja, hogy ha valaki rosszat csinál, Isten majd úgyis megbünteti. Ő inkább úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy ha tudok valamit javítani a dolgokon, az emberek életén, és bizonyos erkölcsi értékeket úgymond kommunikálni és befecskendezni a társadalomba, akkor az jó, de azt is meg kell nézni és meg kell fontolni, hogy ezt olyan módon tegyem, ahogyan az a legkönnyebben befogadható.

Ha választanod kellene, akkor Agni vagy Ashtanga?
Ashtanga. Egyértelmű.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az a rendszerem, hogy az 1-est, 2-est, és a 3-ast, és mindegyiket hetente kétszer.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Általában azok a kedvenceim, amiket még nem tudok megcsinálni. :-) Sok van, például a dvipada sirsászana, az nekem egy ashtangás signature ászana. :-) A hátrahajlításokat is nagyon szeretem, főleg a teljes íjpózt (padangustha dhanurasana) szeretném megtanulni.

3. Mumus ászana?
Én inkább azt mondanám, hogy vannak bosszantó pózok. A Virancsjászana A-val kapcsolatban például azt érzem, hogy ezt még nem sikerült feltörni. Mindig kísérletezek egy ászanával, amíg nem kezd el összeállni, de ennél még nem sikerült. Ha nem gátolna a csípőkötöttség, akkor könyebb lenne. Ha már fejben megvan, akkor már oké, de ha még nem is áll össze, akkor az irritál. :-)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Én Kamalt (Kamal Singh – a szerk.) mondanám, neki nagyon sokat köszönhetek. Második ilyen ember számomra Shivan Kutty, de Sheshadri is nagyon jó volt.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hatszor.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én Pannit (Pákh Anna – a szerk.) szeretném javasolni. Egyrészt azért, mert az ő óráira szoktam rendszeresen járni, másrészt azért mert őt látom úgy, mint azt a tanárt, aki leginkább az én stílusomban tanít, persze amellett a saját lágyságát és tulajdonságait is beleviszi.

3 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Ashtanga-profilok: Szalai István

Szerény, halk szavú srác a „sarokból”, vagy könyörtelen „adjustment-machine”? Egy biztos: az egyik legjobb hazai ashtanga tanár! Egyszerre szerény, és visszahúzódó, ugyanakkor nagyon is határozott véleménye van a dolgokról. Óráin mindig rend van és fegyelem, nem szereti a beszélgetős lounge-jogát. Egyén függő jógaterápiája és „hírhedt” baddhakonasana igazítása sokaknak szerzett már igazán emlékezetes tapasztalatokat, és fájdalmas felejthetetlen perceket.
Vallja, hogy a jógának az egyéni tapasztaláson kell alapulnia, egy guruja legyen az embernek és tőle tanuljon, vele gyakoroljon, minden egyéb forrásból szerzett információ csak külső befolyás.

 

30 éves koromban mentem le először jógaórára, a Mandala jógastúdióba. Egy nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak titulált betegség volt az előzménye, és a jógát javasolták kiegészítő gyógymódként.

Annyira bevált a jóga-terápia, hogy 1,5 évig gyakorlatilag minden nap jártam. Nagyon mélyről indultam, sokáig konditeremben „edződtem” előtte, ami nem igazán volt segítségemre ezen az új területen… Az első hónapban például amikor elmentünk táborozni 5 db ülőpárnára kellett ráülnöm, hogy viszonylag egyenesen tudjam tartani a hátamat és kényelmesen üljek.

Mikor jött az ashtanga jóga? Hol találkoztál először ezzel a jógatípussal?

Ez egy izgalmas történet! 1,5 évnyi gerincjóga után rátaláltam az Agni jógára, ami nekem elsőre szerelem volt, mert olyan nehézségű ászanák voltak, amik kihívást jelentettek számomra, és Gauranga személyisége is magával ragadott. Így megosztottam a figyelmemet a gerinc jóga és az agni között heti 2 gerincjóga és heti 2-3 agni-jóga formájában. Ez így ment kb. 1 éven keresztül, majd jött az életemben egy nagy fordulópont, és úgy döntöttem egy évre Indiába megyek.

Mi volt ez a fordulópont?

Főként munkahelyi ok volt. Sokáig nagyon pörgősen dolgoztam, heti 6-7 napot csak a munkának éltem, igazi karrierista felfogásban, aztán rájöttem, hogy az egésznek nincs így értelme tovább, jött a betegség is, és valami váltásra volt szükségem.

Előtte konzultáltam Gaurangával, aki azt mondta, hogy ő támogatja, hogy kimenjek, jót fog tenni nekem. Mesélte, hogy tervezi, hogy nyit egy új stúdiót, és hogy van egy új őrület a világban, amit úgy hívnak, hogy ashtanga jóga… Mondta, hogy jó lenne, ha ezzel elkezdenék foglalkozni, és majd az új stúdióban ilyen óra is lenne.

Ezek szerint Indiában voltál először ashtanga órán?

Nem. Első alkalommal, hogy tudjam, miről is van szó, Indiába indulás előtti héten elmentem a Szil Kati vezetett ashtanga órájára, ami már itt nagyon megtetszett. Kati elmondta pár szóban az ashtanga lényegét, és tényleg egy hatalmas élmény volt az óra, így örömmel mentem ki Indiába és fogtam hozzá a gyakorlásnak.

Mesélj Indiáról!

Az volt az alap koncepció, hogy fél évig Rishikeshben a jóga fővárosában készülök elő a Mysore-i fél évre. Itt napi szinten jártam vezetett ashtanga órára Kamal Singh jógihoz, és mellette tanultam sivananda és iyengar jógát is.

Hogy tetszett az iyengar jóga?

Indiában más az Iyengar jóga, mint amit itthon megszokhattunk. Van egy Rudra Dev nevű úriember azaz Brahmacsari, hozzá jártam. Ő hihetetlen szigoráról ismert, mellette persze nagyszerű tanár is. A szigorúságot tőle „tanultam”, persze a személyiségem része is valamelyest… Engem nagyon inspirál, ha rend van az órán, a tanár a főnök, az történik az órán, amit ő mond, nem szeretem a beszélgetős lounge-jogát, kifelé viszi a figyelmet. Számomra a jóga befelé figyelés, az összes lényeges információ belül van!

Fél év Risikesh után jött Mysore. Miért nem a Main shalába mentél Pattabhi-hoz?

Az eredeti terv az volt, hogy 6 hónapot vagyok Mysore-ban, ebből 5 hónapot Sheshadri-nál töltök, 1 hónapot a végén pedig a Main shalában. Viszont amikor megérkeztem és informálódtam, akkor kiderült, hogy egy bizonyos szintet már képviselned kell, hogy hasznos legyen a Main shalába menni, és én akkor úgy éreztem, hogy még nem vagyok megfelelő szinten.

Paschimottanasana adjustment in "Szalai-style"

Sheshadrinál kezdtem a Mandalában, majd 1 hónap elteltével elutazott egy európai körútra, így kellett keresnem egy másik tanárt illetve jógahelyet, és ez lett a Sthalam8. Ettől én először egy kicsit idegenkedtem, mert egy szemtelenül fiatal srác vezeti, és én nem akartam fiatal emberektől tanulni, az volt a véleményem, hogy ha jóga oktatás, akkor legyen egy öreg, tapasztalt róka a mesterem.

Ez teljesen átértékelődött bennem, amikor elkezdtem jógázni a Sthalam8-ben.

Nem találkoztam még egy ilyen jógaoktatóval, mint Ajay, akiben ennyi energia van és ezt az energiát ennyi felé ki tudja sugározni. Megvan a saját stílusa, ami nem mindenkinek jön be, tudni kell Róla (azaz nem kell tudni, de remélem nem haragszik meg érte, ha elmondom), hogy igazi rosszcsont utcagyerek volt fiatalkorában, itt „fedezték fel”. Ez is egy érdekes történet, a Jivamukti alapítók karolták fel, Sharon és David, ők finanszírozták a jóga tanulmányait, és végül a második leglátogatottabb ashtanga tanárrá vált Mysore-ban.

Milyen volt ez a Mysore-i fél év gyakorlásod szempontjából?

Napi szinten gyakoroltam, reggel ashtanga, délután hátrahajlítások. Folyamatos fejlődés, kisebb sérülések sem voltak, legszebb jógás hónapjaim, a társaságról már nem is beszélve.

Hogy érzed, el érted a célodat ezzel az 1 év elvonulással?

Mindenféleképpen, sőt túl is tett azon! Mindenkinek jó szívvel ajánlom érdemes áldozatokat hozni érte!

Amikor hazajöttél elkezdtél tanítani. Milyen volt az első órád?

Egy agni-jóga volt. Kiderült, hogy túl kell esni bizonyos tanítás-technikai lépéseken… Én mindig is egy csendes, visszahúzódó srác voltam, aki ült a sarokban, és „nem mert ránézni az emberekre”, de a jóga teljesen megváltoztatott.

A nyilvánosság előtti szereplés nehéz volt, sok idő kellett, hogy túltegyem magam rajta, és olykor még most is vannak ezzel esetleges problémák, de ezt csinálni kell, másképp nem megy…

Mysore vagy vezetett? Melyik stílusú órán gyakorolsz, ill. tanítasz szívesebben?

Mindenképpen Mysore! Szerintem a vezetett óra, az egy olyan esemény, ami arra való, hogy a tanulók megtanulják a légzés számolás speciális ashtangás metódusát, a helyes ászana sorrendet, és hogy nagyjából hogyan kell kivitelezni a testhelyzeteket, de amikor valaki más számolja a légzést helyetted, az nem az igazi…

Az igazításaid hogyan alakultak ki? Azt is kint tanultad meg ugye?

Igen, elvégeztem egy tanárképzést, egy TTC-t (Teacher Training Course) Ajay-nál, aki legendásan igazít. Ezt ötvözöm a különböző workshopokon és tanároknál tanult igazításokkal. Igyekszem kialakítani a saját stílusomat, ami nem is egy fix stílus, hanem egyén-függő jógaterápia.

A baddhakonasana igazítást kitől tanultad?

Ez egy abszolút oldschool Ajay igazítás! :-) Kicsit még csiszoltam rajta, a magyar sajátosságokhoz igazodva. Nála azóta ez már változott, annyira nem durva, mint régen volt… Tudni kell, hogy a baddhakonasana az egyik legfontosabb ászana az első sorozatban, szerintem.

Ezért is veszed ennyire komolyan ezt az igazítását?

70% pszichológia...Igen. Igazából én ezt inkább pszichológiának tartom, mint fizikai igazításnak… Azt tudom mondani, hogy ha kapok bármilyen tanítványt, és van 5 percem, bárkinek le lehet tenni a lábát vagy legalábbis „soha” nem látott mélységekbe tudom/tudjuk vinni azt. Persze ezt neki is akarnia kell :-). A baddhakonasana szerintem 70%-ban pszichológia, jó kis lecke, hogy minden fejben dől el!

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

Talán eddig Danny Paradise volt a legjobb élmény. Mondjuk ő sokaknak nem jönne be, mivel freestyle-os ashtanga tanár, de egy csomó mindent kaptam tőle, amit beépítettem a saját gyakorlásomba. Nálam ezek a freestyle-os ashtanga variációk nagyon is működnek. Ez egy nagyon ingoványos talaj, felmerül a kérdés, hogy kinek van ahhoz joga, hogy átalakítsa az ashtanga tradíció által előírt tanokat… Nem mondom azt, hogy nekem van hozzá jogom, mert persze, hogy nincs, én is csak egy alázatos tanítvány vagyok, de saját gyakorlásomból tudom, hogy bizonyos módosítások a fejlődés érdekében igenis hasznosak lehetnek.

Mi a véleményed, mikor kezdje el valaki a második sorozatot gyakorolni?

Az ászanák sorrendje a helyes ki és bejövetel az az alap nálam. Amíg a tanítvány ezt nem tudja, addig nem. Egyébként pedig azt a tradícionális vonalat követem, hogy ha megy a dropback és stabilan az első sorozat legtöbb ászanája (az esetleges egyéni sajátosságok/korlátok, enyhítő körülmények lehetnek. pl. túl rövid kéz), akkor lehet. Divat mostanában elkezdeni a kettes sorozatot 2 év gyakorlás után is, sőt olyakor 1 év után is, sőt olyanról is hallottam, hogy valakinek ez az első jógaélménye, viszont én ezzel egyáltalán nem értek egyet.

Csak a vega jógi a jógi? Mi a Te véleményed erről a nagy vitákat kiváltott kérdésről?

Én vega vagyok, de nem gondolom, hogy mindenkinek ezt kell követnie. Senki se erőszakolja meg magát ilyen téren, ha valaki húst szeretne enni, akkor egyen húst. Az a tapasztalatom és a tanítványok visszajelzése, hogy az ászana gyakorlást, bevonzza a húsmentes életmódot vagy a drasztikus csökkenést de ha valakinél nem, akkor ezzel sincs probléma.

Miért hagytad abba India után a blogírást?

Szerintem a jóga egy befelé figyelés, egyéni tapasztaláson alapuló tudomány. Irtózatos energiákat lehet elvesztegetni blogírásra és mindenféle közösségi oldalakon történő publikációkra. Úgy érzem, hogy nekem még annyit kell fejlődnöm, hogy inkább a gyakorlásomba fordítom ezt az energiát. Ahogy Pattabhi mondta a jóga 99% gyakorlás, 1% elmélet.

Beszéljünk egy kicsit a sérülésekről. Szerinted miért van az, hogy ashtanga jógában gyakoribbak a sérülések, mint más irányzatoknál?

Ez az irányzat alapvetően bevonzza az olyan embereket, akik teljesítményorientáltak. Ez magában rejti azt is, hogy nem vagyunk igazán alázatosak a testünkkel, és nem vagyunk türelmesek sem. Plusz a nyugati ashtanga oktatás merőben más, mint a tradícionális indiai ashtanga irányzat, ahol az ashtanga egy spirituális gyakorlat, míg nyugaton ezt inkább fizikai gyakorlásnak vesszük. Amint az ashanga fizikai gyakorlás lesz, azonnal jönnek a sérülések.

Kitől tanultad a „bandha check”-et?

Heti rendszerességgel járok Katushoz (Szil Kati), sokat tanulok tőle, mint tanítvány, és mint tanár is. Ő alkalmazta nálam először ezeket a technikákat, ami egy nagyon finom technika és az elején nagyon idegesítő tud lenni, de rendkívül hasznos. „Milyen ashtangás vagy? Mutasd a bandhád, megmondom!” :-)

Miért nem a „klasszikus” ashtanga mantrát használod? A Te mantrád honnan ered?

A különböző mantrák által lehet a jógában visszakövetni a tanítói láncolatot. Az “én” mantrám a Jóga Makarandából származik, ami Krishnamacharya szellemi hagyatéka. Az első szakasz más, a második, avagy fő versszak ugyanaz, és a végén van egy tisztelet felajánlás, ami a közismert Mangala Mantrában nincs benne. Mesteremtől, Ajay Kumar-tól kaptam ezt a mantrát, ezt a láncolatot követem.

Szerinted milyen egy jó jógatanár? :-)

Egy jó jógatanár akkor tud hiteles lenni, ha napi szinten gyakorol, belül szerény, kifelé szigorú, rendet tart az órán. Nem “haverkodik” a tanítványokkal, tartja a két lépés távolságot, példamutatóan viselkedik és él.

Nem könyvből tanít, hanem egyéni tapasztalásból, áll mögötte egy Guru, akitől folyamatosan tanul, mivel a tanárságnak és a tanítványságnak kéz a kézben kell járnia.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Jelenleg az egyes sorozatot, és a kettes bizonyos ászanáit.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Előszeretettel foglalkozom a paschimottanászanával mostanság, de a „fiús” testhelyzetekkel is jól kijövök, szeretem a kartámaszokat (pl. pinchamayurasana). Ez is változott egyébként az utóbbi időkben, mert régen nagyon ászana függő voltam, most pedig légzés és bandha fan lettem.

3. Mumus ászana?
Nincs olyan, hogy nem szeretnék egy ászanát. A hátrahajlításokkal például azért kezdtem el intenzíven foglalkozni, mert sokáig azok nagyon nem mentek. Most talán a pashasana számít nálam „mumusnak”.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Ajay Kumartól, és persze ne feledkezzünk meg Vinay Kumarról sem (nem rokonok), akihez kint tartózkodásom alatt szoktam délutánonként hátrahajlító órákra járni.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Heti hatszor gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én a magyar jógaélet egyik legellentmondásosabb szereplőjét szeretném hallani ill. olvasni, az ő történetére vagyok kíváncsi. Vitathatatlanul rengeteget tett a magyarországi ashtanga jógáért, viszont gyakran összecsapnak fölötte a kritikai hullámok. Szerintem hasznos lenne, ha egy csomó mindent lehetne tisztázni.  Legyen Gauranga Das a következő.

8 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok

Ashtanga-profilok: Astangini

Egyszerre kemény és lágy, határozott, mégis néha önmagában kételkedő. Magányos harcos és csapatjátékos. Szereti megosztani a gondolatait a jógáról, mégis, ha ezt egy interjú keretein belül kell megtennie, szívesen lepasszolná a lehetőséget. Nehezen is készült el a riport. Hol üvöltő angol fociszurkolók tették tönkre a felvételt, hol maga a riporter húzott el hetekre melegebb éghajlatra. De végül közösen elmormoltuk a „meg tudjuk csinálni”-mantrát, s megszületett az ő profilja is. Feloldódnak az ellentmondások, vagy erre nincs is szükség, Astangini így kerek egész?

Amikor még Egerben laktam, rendszeresen jártam úszni. Nagyon szerettem, iszonyúan ki tudott kapcsolni, de amikor 7 éve felköltöztem Pestre, nem találtam normális uszodát, így más megoldás után kellett nézzek. Sokáig jártam konditerembe, aztán jött a futás. Közben volt egy rövid próbálkozásom a hatha jógával is, de nem igazán jött be… Később adtam még egy esélyt a jógának, és 2007 környékén elkezdtem hetente egyszer hatha jógára járni. Továbbra is éreztem, hogy nem igazán az én világom, de a jótékony hatásainak nagyon örültem, amit persze szépen haza is vágtam másnap, amint kimentem futni…

Később megismertem az ilyengar jógát és egy darabig jártam a Szúrjába órákra, majd 2009-ben egy jóganapon találkoztam az ashtanga jógával, és azóta ez a szerelem.
Kezdetben még az ashtanga mellett is futottam hetente egyszer, de rájöttem, hogy magam ellen dolgozok, mert amit szépen kinyújtottam a jógán, azt egy szigetkörrel sikerül újra bedurrantani… Azt hiszem, hogy a félmaraton volt a döntő, utána még kimentem 4-5 alkalommal futni, majd végleg abbahagytam; és mára már csak az ashtanga van. (Meg olykor-olykor, amikor marad idő – mostanában persze nem – elmegyek boulderezni.)

Eleinte kizárólag esti vezetett órákra jártam, mert akkor csak az volt. Majd egyszer elkeveredtem a Main shalába Esztihez (Poroszlai Eszter) egy órára, még a jógatábor előtt. Ez volt az első mysore órám. A köveskáli jógatáborban szerettem meg igazán a mysore típusú órát, pedig akkor még nehezen ment, bizonytalan voltam a sorrendet illetően is, néha nem tudtam mi is jön a navásana után… :-)
A köveskáli tábor nekem nagyon sokat lendített a gyakorlásomon. Ott jött be a „közösségi vonal” , nagyon sok astangást ott ismertem meg, akikkel azóta is jóban vagyunk, sokat tanulok tőlük. Köveskál után azt hiszem, egyszer vagy kétszer voltam még vezetett esti órán, de utána már kizárólag mysorra mentem, és főleg reggel.

Érdekes, pont most olvastam egy cikket, amiben az volt, hogy hetente egyszer érdemes egy vezetett órát beiktatni, mert az ad egyfajta kontrollt, ott nincs időd pihengetni, törölközni..stb.
Igen, ez nem rossz ötlet, de sajnos nincs normál vezetett óra sehol, illetve egy van, az István szerda esti órája, de arra már szinte lehetetlen bejutni annyian vannak…

Te voltál az István kezdő tanfolyamán is, ugye?
Igen, még 2009-ben. Elkezdtem járni az Atma centerbe vezetett hot ashtangára, aztán pár hét után rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, meg kellene tanulni az alapokat, mielőtt belecsapok a közepébe. Elmentem a kezdő tanfolyamra Istvánhoz, és néha mellécsaptam egy hot ashtangát, ahol már aszerint gyakoroltam, amit a tanfolyamon tanultam. Szerintem nagyon kellettek ezek az alapok! Sokan a mai napig úgy gyakorolnak, hogy nem tudják, hogyan kell belemenni egy pózba, nem tudják az ászanák közötti légzéseket, olykor magát a lélegzést sem…

Neked mi a véleményed a tradíció kontra újítás kérdéskörről?
Én igazából nem érzem magam kompetensnek abban, hogy megmondjam mi a helyes és mi nem. Csak a saját tapasztalatomról tudok beszélni. Én akkor éreztem teljesnek a sorozatomat, illetve akkor találtam meg a gyakorlásomban a „flow”-t, amikor úgy csináltam, ahogyan annak Pattabhi szerint lennie kell. Plusz pózt nem teszek bele, de plusz légzést olykor igen, mert például a bakasanát és a tittibhasanát sokszor kitartom 5 légzésig. Ugyanakkor nem tartom elítélendőnek, ha valaki nem így csinálja. Sokan például sérülés miatt változtatnak a sorozaton, tesznek bele más pózt, esetleg rávezető ászanákat, illetve hagynak ki néhányat, amit nem tudnak csinálni.

Apropó nem tudom megcsinálni…
Jajj! A “Meg tudom csinálni!” mantra… :-) Az úgy indult, hogy nekem eleinte nagyon nehezen ment a híd, tudniillik egyáltalán nem voltam hajlékony és a karomban sem volt erő, majd lassan kialakult és egész szép lett. Utána gyorsan fejest is ugrottam a dropbackbe, és elkezdtem gyakorolni a hátrahajlítást, és állásból lemenni, ami elég gyorsan sikerült is. Később persze kiderült, hogy ehhez nem elég a megszerzett hajlékonyság, ezt bandhából kellene csinálni, ugyanis volt pár szép fejreesésem…

A kis balesetek után kialakult bennem egy félelem a hátrahajlítással kapcsolatban, ami egyre csak fokozódott. Ekkor vett kezelésbe az István a mantrával… :D Minden dropback előtt el kellett mondanom a mantrát, volt hogy olyan hangosan kellett mondanom, hogy az egész terem hallja… Ez egy jó kis terápia volt! :-) Azóta megtörtént az áttörés, és már újra megy, immár bandha-használattal :-), de magamban azért még gyakran elsutyorgom a mantrámat…

Egyébként is szereted a mantrákat, igaz?
Ez nagyon érdekes, mert amikor először voltam ashtanga jógán elcsodálkoztam, hogy van mantra, és az elején kifejezetten zavart, hogy itt most tényleg énekelgetni kell… Én ide „edzeni” jöttem, mit hülyéskedünk itt… :-) Most viszont már nem tudom elképzelni a gyakorlásomat nélküle. Ha nem jutok el órára, és helyette otthon egyedül gyakorlok, akkor is elmondom a mantrát. Ad egy keretet, hangsúlyt az egész gyakorlásnak. Akkor nem állok fel, ha csörög a telefon, nem hagyom félbe, nem mismásolom el. Végigcsinálnom, mert elmondtam a mantrát… :-) Nagyon szívesen megyek olyan tanárok óráira, ahol tudom, hogy néha hihetetlen hangulata van a mantrának. Ilyenkor az az érzésem, hogy együtt rezeg a terem és egymásra hangolódtak az emberek.

Ha visszatekintesz az elmúlt évekre, akkor milyen „korszakokra” osztanád a gyakorlásod?
Ez egy érdekes kérdés, mert én ugye nem vagyok egy könnyű ember sajnos… :-) Ezt javarészt a munkámnak is köszönhetem, ahol nagyon nagy a stressz, nagyon nagy a hajtás és az elvárás, és ez eléggé keménnyé tesz. Amikor belecsöppentem az ashtangába, akkor ezt is úgy fogtam föl, hogy jó, csináljuk, gyerünk-gyerünk… Ráadásul van bennem egy igen erős küzdés, sőt szerintem versengés is, hogy meg tudom én ezt csinálni, ha neki megy, nekem is meg. Így álltam neki a jógának is…

Ahogyan egyébként anno a futásnak is : oké, megvan egy szigetkör, jöhet a többi, menjünk félmaratonra. Vagy az úszás: 500 méter megvan, még 1 kilométer, majd azon kaptam magam, hogy 3 kilométert úszom majdnem minden nap.
Ezért nagyon jó nekem a mysore típusú gyakorlás, ott átmentem egy erős önismereti fázison. Vezetett órán követő vagy, a tanár diktál, öntudatlanul nézed a többieket, le vagy-e maradva..stb. Míg mysore-on csak te vagy és a sorozat, kialakítod a saját kis világodat, befelé figyelsz. Nekem egy szerda reggeli órán volt először egy hihetetlen élményem, amikor egy furcsa, szinte kába állapotot éreztem a gyakorlás után. Rájöttem, hogy most nem agyaltam, egyáltalán nem néztem a többiekre, nem mértem össze magam senkivel. És ez nagyon jó élmény volt. Azóta persze a jógán kívül is sokkal nyugodtabb tudok lenni, el tudok engedni dolgokat…

Azt mondod, hogy már csak magadra figyelsz, mégis említetted egyszer, hogy ha nem is nézed a többieket, akkor is érzed, hogy ki hogyan gyakorol melletted…
Igen, én nagyon szeretek olyan ember mellett gyakorolni, aki például szépen, lassan lélegzik, egyszerűen árad a nyugalom belőle… Aki gyakorolt már például a Balázs mellett, az tudja miről beszélek. :-). Ugyanakkor az zavaró tud lenni, ha valaki kapkod, gyorsan szuszog, ilyenkor nekem is nagyobb erőfeszítés befelé figyelni. De szerencsére sok olyan ember van, aki mellett igazán élvezetes és inspiráló a gyakorlás. :-)

Mikor kezdett el benned érlelődni, hogy a jóga nem csupán mozgás, hanem ott van mellette a légzés és a bandhák is? Mikor érezted azt, hogy már jól tudod alkalmazni őket?
A légzés az nálam korábban jött, ebben az alapozó tanfolyam sokat segített, nem rögzültek rosszul a dolgok, hogy mikor van ki- és mikor belégzés. Aztán ez egyre mélyült és lassult, majd ráéreztem az udzsaji légzésre is. A bandha, na az egy keményebb dió… :-) Köveskál előtt már néha kezdtem ráérezni, hogy ha valamit itt-ott jobban húzok, feszítek, akkor könnyebben mennek a dolgok… Aztán a táborban volt egy óra, amikor kizárólag a bandhákkal foglalkozott, és Katus éppen nekem magyarázott valamit roppant szemléletesen (szívószálas megoldás… :-) ), amikor azon kaptam magam, hogy már 2 perce utplutihben vagyok, és észre sem veszem, mert annyira könnyed az egész… Persze a múla bandhát nem minden alkalommal sikerül tudatosítani és nem épült még úgy be a gyakorlásomba, mint a légzés, de majd annak is eljön az ideje.

Mennyire vannak rád hatással a tanárok és a workshopok?
Én több tanárhoz is járok gyakorolni, és ha csak tudok, elmegyek workshopokra is. Szerintem jó néha kiragadni magad a megszokásból és kipróbálni más tanárok óráit, vagy elmenni egy-két workshopra, mert sokat lehet fejlődni. Hogy az ember technikát vagy inkább szemléletet kap tanároktól, workshopokon, sok mindentől függ, a tanártól, az aktuális lelkiállapotodtól… Lehet, hogy éppen egy-egy technikát csípsz el, ami átlendít egy akadályon – ilyen volt nekem a Dev Kapil inverz ászanás workshopja – , vagy éppen a beszélgetés során kapsz valami pluszt, ami sokat segít.

Legutóbb Stockholmban Petri Räisänen workshopján voltál. Tőle mit tanultál?
Ami nagyon tetszett nekem Petriben, az a hihetetlen nyugalom, ami áradt belőle, és hogy rám is át tudta ragasztani mindezt. Amit tőle tanultam, az igazából az, hogy ha nem tudsz belelazulni az egészbe, akkor sosem fogod élvezni, és főleg sosem fogod megtapasztalni az ashtanga lényegét, és az igazi hatásait.

Mert ha csak arra hajtasz, hogy fejlődni, fejlődni, jussál egyre előrébb, első sorozat, második, harmadik, ez a póz nem megy, nyomjuk jobban… A jóga nem erről szól! Akkor inkább maradj benne tovább a számodra könnyebb pózokban, tanuld meg élvezni, belelazulni, érezd meg azt, hogy Itt vagyok, megérkeztem! Ez az a dolog, amit néha István is mond a baddhakonasana igazítás közben: Itt vagyunk, megérkeztünk, ide jöttünk. Ezt az érzést kell megélni.

Mesélj a blogírásról! Hogyan, miért kezdtél bele?
Ez egyrészt egyfajta szakmai ártalom nálam, lévén online marketinggel foglalkozom. Amikor már egy kicsit komolyabbra fordult a gyakorlásom és az érdeklődésem az ashtanga iránt, elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha írnék erről egy blogot, kicsit rendszerezném a gondolataimat. Aztán pár hónappal később ezt meg is valósítottam.
Érdekes ma visszaolvasnom régebbi bejegyzésekben, hogy akkor éppen mivel küzdöttem, és miután szerencsére az esetek többségében az akkori probléma mára megoldódott, ez erőt ad ahhoz, hogy tudjam a jelenlegi nehézségeken is túl leszek egyszer.
Mára viszont már kinőtte magát a dolog egy picit az eredeti célokhoz képest, mert föléledt egy közösségi szellem…:-) Ez most már nem csupán az én blogom, és ezt egyáltalán nem bánom, sőt… :-) Jönnek sorra a vendégposztok, témajavaslatok, kérések. Lettek állandó vendégposztolók is, sőt most már lassan inkább társszerzőknek nevezem őket. Örülök, hogy kinyitottam ezt az ajtót, és egyre többen bejöttek rajta.

Hogy alakult a tematika?
Eleinte csak az volt, hogy én és a jóga, majd jöttek a workshop-beszámolók, szavazások, a jógahely tesztelések, végül az ötlet, hogy csinálok egy Profilok rovatot, amit nagyon szeretek és úgy látom mások is. Sokan már várják, sőt követelik a következőt, mert nagyon érdekes történetek vannak, érdekes embereket ismerek és ismertetek meg másokkal és szerencsére eddig minden riportalany lelkes volt, nem zárkózott el senki.

Mit vettél észre, melyek a legnépszerűbb posztok?
A Profilok rovat az abszolút nyerő…:-) De népszerűek a szavazások is – lassan kellene már újat csinálnom. A vega, nem vega kérdéskör például nagyon olvasott lett…

Szereted egyébként megosztani az embereket ilyen témákkal, szereted, ha kialakul egy vita?
Nem az a célom, hogy egymásnak ugrasszam az ellentétes véleményű embereket. Egyszerűen szeretek olyan témákat fölvetni, amiken valószínűleg többen gondolkodtak már, és ez egy fórum arra, hogy megbeszéljék, és elmondják a véleményüket. Lehet, hogy valaki így döbben rá egy új szempontra, és itt érti meg, hogy a másik miért úgy gondolja, és nem máshogy. Szóval nem az a cél, hogy itt a jógások átharapják egymás torkát, hanem hogy véleményt cseréljenek, tapasztalatokat osszanak meg.

Volt már negatív tapasztalatod ez ügyben?
Volt. Nálam nincs cenzúra, de egyszer finoman megkértem egy kommentelőt, hogy változtasson a hangnemén, egy másiknak pedig nem engedtem ki a kommentjét, szintén a hangnem miatt. Az, hogy valakinek ellentétes a véleménye az enyémmel, az sosem zavart, az annál inkább, ha ennek nem jógáshoz méltó módon ad hangot.
Ezt leszámítva egyébként nagyon tanulságosak ezek a véleménycserék, mert egy más oldaláról ismered meg az embereket ilyen helyzetekben, és persze saját magadat is. Érdekes, hogy hogyan „érvelsz” egy számodra fontos kérdésben.

Az ashtangás kommentelőkre jellemző szerinted a nem jógáshoz méltó hangnem”?
Nem ismerem erről az oldaláról a más jógatípust gyakorlókat, de az tény, hogy az ashtangások híresek arról (tisztelet a kivételnek), hogy például az ashtanga jógát tartják az „egyetlen és igaz útnak”. Én ilyengarost soha nem hallottam szidni semmilyen más ágát a jógának, de ashtangást sajnos elég gyakran.

Szerinted a hatha, az ilyengar, vagy az ashtanga jóga más-más típusú embereket vonz be?
Én úgy gondolom, hogy az iyengar és az ashtanga között nincsen nagy különbség. Talán az ashtanga inkább a kicsit dinamikusabb, harcosabb típusú embereket vonzza be. Hatha jógára általában az jár, aki most ismerkedik a jógával, vagy sérülése van, esetleg idősebb.
Sajnos nálunk még nincs meg az, mint külföldön, hogy az ashtangán is vegyes a társaság. A hazai ashtanga órákról általában kikopnak az idősebbek, vagy a túlsúllyal küzdők, mert az elején nincs sikerélményük és feladják.

Szerintem első alkalommal nagyon ijesztő lehet egy vezetett órát végigcsinálni annak, akinek nincs sportmúltja, vagy idősebb. Az esetek többségében valóban nem fog másodjára visszajönni. Úgy gondolom, ezen a téren fontos lenne követni azt a tradíciót, hogy csak a navásanáig engedni az újoncokat, és nem végigerőltetni a sorozaton. Most az a trend, hogy ha valaki beesik egy vezetett ashtanga órára, egy katonai kiképzőtáborban találja magát, ahol rajta kívül mindenki tudja mit kell csinálni, ő meg ott szerencsétlenkedik, és persze kudarcélménnyel megy haza. Ennek mi értelme van? Külföldön igenis merik azt mondani, hogy állj meg a navásanánál, és csináld a levezetőket. Nem meglepő, hogy ott visszamennek második, és a harmadik órára is.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most kezdtem el ismerkedni a második sorozattal, hetente egyszer beiktatom a gyakorlásomba (de egyelőre csak a pincha mayurasanaig), egyébként az egyes sorozatot gyakorlom.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
A hidat nagyon szeretem, illetve az ushtrasanát, a kapotasanát és a marichyasanákat  is. Ja, és a csecsemőpózt a fejenállások után… :-)

3. Mumus ászana?
Nem mumus, egyszerűen csak nem szeretem a setu bandhasanát. Meg tudom csinálni (amikkor éppen jó a bokám..), de nem érzem jól benne magam. Ezen még dolgoznom kell…

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Úgy gondolom én eddig mindenkitől tanultam valamit, akivel az ashtanga gyakorlásom alatt találkoztam; felcsipegettem, amire éppen szükségem volt. Nagyon sokat tanultam például Tőled is (Hajnal) :-), vagy éppen az Orsitól, Balázstól, Szabitól; és persze a workshopok is hasznosak voltak (Dev Kapil, Petri Raisanen). De akinek a legtöbbet köszönhetek, az mindenképpen István.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Heti 5 alkalommal gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én nagyon szeretném, ha végre kifaggathatnám Szalai tanár urat a baddhakonasanához fűződő viszonyáról… :D Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az Istvánnak hogyan alakult az „ashtanga útja”, és szerintem mások is. Ő az az ember, akitől mindannyian sokat tanultunk és tanulunk folyamatosan.

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, vendégpost

Ashtanga-profilok: Seres Hajnal

A „Main shala” új reménysége, 5 éve az ashtanga jóga gyakorlója;  folyékonyan beszél svédül. Úgy érzi, hogy a jóga a gyakorláson túl hatással van a személyiségére, a dolgokhoz való hozzáállására, és arra, ahogyan a világot látja. Az „ifjú pádáván” időnként önbizalomhiánnyal küzd, pedig állítólag ő csinálja a legjobb kartámaszos ászanákat Budapesten.
Amikor Stockholmról beszél, olykor nem jutnak eszébe magyarul a szavak
, és nagyon szeretné, ha a kevésbé hajlékony emberek sem rettennének vissza az ashtanga jóga gyakorlásától.

2005 szeptemberében voltam életem első jógaóráján, ami iszonyúan unalmas volt. :-) Nekem úgy vezetett ide az utam, hogy mivel én kézilabdáztam 12 évig teljesen tropára ment a térdem, a sportorvos pedig szépen sorban tiltott le engem minden sportról. Elkezdtem hosszútávot futni, és akkor ott jött egy időszak, amikor alig tudtam lábra állni, ülés közben is fájt a térdem. Akkor szóba került a műtét, de az egyik sportorvos azt mondta azzal csak rosszabb lenne, így jött egy gyógyszeres-gyógytornás periódus.

Az orvos azt mondta, hogy kettő dolog maradt, amit csinálhatok: a biciklizés és a jóga. Mivel akkoriban a jógáról hasonló elképzelésem volt, mint az emberek zömének (ülnek OMM-oznak, és nézik a köldöküket), gondoltam azt inkább elkerülöm, így elkezdtem biciklizni.

Rólam tudni kell, hogy mindent eléggé végletesen csinálok, vagyis régebben mindent végletesen csináltam. Amikor futottam, akkor is rögtön a hosszútáv kellett; amikor elkezdtem biciklizni, akkor pedig elmentem spinningre és egymás után három órát maradtam bent. Utána mountain bike-oztam is és eltörtem a könyökömet, mert a hegyről úgy éreztem, le kell jönnöm… Így persze ettől a sporttól is elbúcsúztam, és a listán már csak a jóga maradt.

Elmentem a Padmába, mert akkor még Zuglóban laktam és az volt hozzám a legközelebb, és kipróbáltam egy hatha jógát, ami őszintén szólva nem igazán fogott meg. Ám gondoltam egy alkalom után ne ítéljek, ki kell próbálni egy másik fajtát is. Életem második jógaórájának az elnevezése annyi volt, hogy „Jóga in english”, és ez volt a Török Péternek egy ashtanga órája. Ez rögtön elsőre megtetszett, holott elképesztően béna voltam. A kihívás része nagyon erős volt számomra.

Ez ugyanakkor furcsa is volt nekem, hiszen én általában jó voltam a sportokban, és ez volt az első olyan amihez nyúltam, amiben mivel iszonyú kötött izomzatom van/volt és nem vagyok hajlékony sem, alig tudtam valamit megcsinálni. De nagyon tetszett, hogy dinamikus és hogy nagyon nagy kihívás számomra. Ekkor még egyértelműen csak sport volt nekem a jóga.

Volt egy nagyon küzdelmes időszak, de persze a korábbiakhoz hasonlóan ebbe is belevettem magam, elkezdtem egyre gyakrabban járni, hetente háromszor majd négyszer.

Végig a Török Péterhez?

Eleinte igen, amíg ő tanított, aztán jöttek a már Orsi által is említett vándorló évek. Én egyébként sem voltam soha „egy személy függő”, ki akartam próbálni más jógatanárt is. Ahol lehetett ashtangázni, én ott ashtangáztam, mert akkorára már persze világossá vált, hogy nekem ez az irányzat kell.

Mesélj az északi népekről! :-) Hogyan kerültél Stockholmba?

Az előző munkahelyemnél volt egy időszak, amikor ingáztam Stockholm-Budapest között: egy hónapot itt, egy hónapot pedig ott töltöttem egy éven keresztül. Egyértelmű volt – és ez most is az -, hogy akárhová megyek akkor rögtön „Gugli”, és keresek ashtanga helyet. Szerencsére láttam, hogy legalább 4 stúdió van, ahol csak és kizárólag ashtanga jógát tartanak, a tanárok profilját olvasgatva pedig az is látszott, hogy zömük minimum 10 éve gyakorol.

Én Maria Boox stúdiójába mentem el. Majdnem minden tanár óráján voltam, és közülük Bill Brundell-t például nagyon szerettem, ő egy iszonyatosan jó tanár szerintem. Ő mindig azon volt, hogy az ember minél előbb tanulja meg a mysore gyakorlást. Bill egyébként egy nagyon vicces, hihetetlenül jófej ürge. Például fogadott velem 20 koronában, hogy betesz Marichy D-be, mivel állítottam, hogy az lehetetlen. :-)

És ki nyert? :-)

Ő… :-)
Amit én nagyon szerettem a stokholmi jóga közösségben, hogy iszonyatosan diverzifikált volt. Rendszeresen járt például egy idősebb hölgy, aki kb. 62 éves volt mégis nagyon szépen fejlődött. Aztán volt ott egy lány, akinél láttam, hogy  Virabhadrászanában elég furcsán tartja az egyik kezét, majd kiderült, hogy neki az egyik keze műkéz, és ő úgy gyakorol. Szóval sérülésekkel, fél kézzel, idősen, kövéren mindenhogy gyakoroltak az emberek. Nem az volt, amit én eleinte itthon láttam, hogy a balett-táncos lányok, meg az RSG-sek gyakorolgatnak, hanem ott mindenki, a legkülönbözőbb flexibilitással, életkorral, egészségi állapottal rendszeresen nyomta.

Mikor éreztél változást a gyakorlásodban?

Már a stockholmi időszak előtt kezdtem érezni, hogy van bennem egy átállítódás; egyrészt már egyáltalán nem érdekel, hogy a mellettem lévők hogy gyakorolnak, nem figyelem, nem mérem össze magam. Akkor persze még meg volt a küzdelem a saját testemmel, de már nem volt ez a nagy teljesítménykényszer. Azért is volt furcsa érzés, mert azt éreztem, hogy én most jutottam el az eredeti beállítódásomhoz, tehát azt éreztem, hogy én eredetileg ilyen típusú ember vagyok, és előzőleg a sport nevelt belőlem mást.

Mint a Main shala új reménysége :-), hogyan jött, és kitől, hogy lassacskán tanítanod kellene?

Nekem ez soha nem jutott eszembe, és őszintén szólva még mindig eléggé viccesnek tartom, hogy én tanítsak, de az biztos, hogy ha engem nem „rugdosnak”, akkor soha nem kezdem el. Az Orsi kezdett el először presszionálni, szépen elhintette a magokat, azután pedig már a Katusék is csatlakoztak. Persze ahhoz, hogy tényleg tanár váljon belőlem, még rengeteg idő és tapasztalat kell. Egyelőre csak azt mondanám, hogy elkezdtem megtanulni igazítgatni.

Mitől félsz? Miért kell téged „rugdosni”?

Nem tudom elmondani… Még mindig van bennem egy elég nagy önbizalomhiány amiatt, hogy szerintem én nem vagyok elég hajlékony. Nekem ez a vesszőparipám… Ugyanakkor furcsa módon pont ez is az, mai miatt érdekel a tanítás. Nagyon szeretném, ha olyan emberek is megmaradnának az ashtangások között, akik először nem tudnak mindent megcsinálni, mert azt látom, hogy sajnos nagyon sokan abbahagyják, akik egy picit merevebbek. Kevés olyan embert ismerek, aki rászokott a rendszeres gyakorlásra és nem az a gumiember típus. Jó lenne, ha ugyanolyan széles palettája lenne a hazai ashtanga gyakorlóknak, mint Stockholmban volt.

Volt benned félelem az igazításokkal kapcsolatban, amikor először csináltad?

Persze! Főleg hogy ne okozzak másoknak fájdalmat, ne rángassam ki a karját például a marichyászanában. Mondjuk, szerintem én combhajlító izmokra különösen oda fogok figyelni, mert azt már saját sérülésemből pontosan tudom, hogy hogyan kell elkerülni. Az embernek ha van egy saját sérülése, akkor annak biztosan utána olvas, egy idő után a „szakértője” lesz. :-)

Érdekes egyébként, hogy az ashtanga profilok kapcsán is milyen gyakran felmerült a sérülés kérdése. Mintha ez kötelező velejárója lenne az ashtanga gyakorlásnak. Pedig én is azt vallom, amit Dev Kapil is mondott a workshopján, hogy a jógától nem lehet megsérülni. Ha megsérülsz, az amiatt van, hogy rosszul gyakorolsz. Ez persze rám is igaz.

Orsi azt mondta a múltkor, hogy szerinte te nagyon illesz a Main shalába. Mi a véleményed erről?

Én úgy gondolom, hogy ott a Main shalában egy nagyon erős közösség van, és ez a „humanitárius” szemlélet is közel áll hozzám. :-) Én szeretem, hogy ott senki nem profitorientált, mindenki „hobbiból” tanít.

Szoktál eljárni jógás workshopokra?

Eleinte nem mertem elmenni. Féltem attól, hogy az én gyakorlásom kevés még oda. Voltak paráim… :-) Török Péter és Lucia workshopjaira azért eljártam, és azóta persze voltam több tanárnál is: Andrea Lutz, Ervin Menyhárt, Dev Kapil, Danny Paradise, Eyal Chehanowsky workshopján.

Apropó Eyal, ha jól emlékszem rád is nagy hatással volt a workshopja…

Igen, és nem is a technikai része igazából, hanem az emberi oldala. Furcsa módon ráérzett dolgokra. Ráérzett arra, hogy az ember milyen gondolatokkal küzd; nálam például odajött és a fülembe súgta, hogy „Flexibile people are not happy!” Egy kicsit egyfajta „pszichosokk” is volt nekem az a workshop, és abból a szempontból például nagyon sokat segített, hogy az ember fejezze be a küzdést, mert a jóga és ashtanga sem a küzdésről szól. Az embernek az a legfontosabb, hogy szeresse magát, szeresse a testét, akármennyire hülyén is hangzik. Szeresd a saját tested, és ne küzdjél ellene, hanem próbálj meg együttműködni vele. Nálam ez egy csomó blokkot feloldott, akkor kezdett el a combhajlítóm is meggyógyulni. Mondjuk már a Danny Paradise workshop is egy ilyen átlendítés volt.

Na igen, nálad az ashtanga sem kivétel a sérülések listáján. Mi történt?

Órán egy upavista konasana igazításnál elszakadt a bal combhajlító izmom, és majdnem egy évembe telt mire meggyógyult. Majd miután ez meggyógyult, akkor mivel az egyik oldalamat jobban erőltettem egy évig, akkor a jobb oldal mondta fel a szolgálatot. Ez nem szakadt el, csak mivel nagyon igénybe volt véve, meg volt húzódva és az is kb. egy fél év volt mire rendbejött.

Milyen érzés volt újra átélni egy „sportsérülést”? Te nagyon sok sportot sérülés miatt hagytál abba, az ashtangát miért nem hagytad abba?

Nem tudom megmondani, egyszerűen egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy abbahagyjam…

Nem lehetett kellemes sérüléssel gyakorolni közel egy évig…

Az kemény volt. Hosszú ideig azt éreztem, hogy szenvedés, bizonyos ászanák különösen szenvedések, mert iszonyatosan fájt. Nagyon jó most már érezni a különbséget, hogy egy egész sorozatot élvezettel tudom gyakorolni. Nagyon nagy a különbség, amikor végre minden ászanában jól érzed magad.

Mi a véleményed az aktuális helyzetről a hazai ashtanga porondon? Gondolok itt az érdekes hangvételű kommentekre, „összecsapásokra” a jógás blogokon.

Én ezt nagyon-nagyon rossz iránynak tartom. Pontosan ez az, amiről a jóga nem szól. Elég szégyen szerintem, amikor jógások ilyen hangnemben „egymásnak esnek”.

Én éppen azt kezdtem felfedezni utóbbi időben, ami nekem mindig hiányzott az ashtangából: az ún közösségi érzés. Én mindig is jártam több helyre, és mindenhol más emberek voltak. Kezdetben az Orsi, Szabi, Zsolti és én voltunk azok, akik ismertük egymást és jóban voltunk, körülöttünk pedig mindig változott mindenki. Pont mostanában kezdtem el viszont érezni, főleg az István mysore óráján, hogy ott van egy „csapat”. Én mindig csapatsportot játszottam, csapatjátékos vagyok. Ebben a kis reggeli „mysore közösségben” általában mindig ugyanazok az arcok vannak, szeretjük egymást, órán kívül is találkozunk, beszélgetünk; és ez a pozitív irány szerintem.

A végére íme egy személyes kedvencem Hajnaltól, amit még Dev Kapil mester is megdicsért. :-) Így kellene kinéznie egy ashtangás hátrabukfencnek (chakrasana) kérem szépen:

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most kezdtem el a második sorozatot. Eddig heti hatszor az egyeset gyakoroltam.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
A bakászanát szeretem például, és a Supta padanghustasanát és Parshvasahitát is.
A marichyasanakat ( a D-t kivéve :-) ) szeretem még, ill a hátrahajlítókat kettesből. Ja és csakrászanát (hátrabukfenc).

3. Mumus ászana?
Olyan van, amit régen szerettem, de már nem, ez a setu bandhasana. Meg tudom csinálni, de nem szeretem. Persze vannak olyanok, amiket nem tudok megcsinálni tökéletesen, , de ezeken dolgozni kell, nem mumusok.
Egyszer régen Katus csinált olyat, hogy most üljünk le és gondoljunk arra az ászanára, amit nagyon utálunk, és kezdjük el megszeretni, koncentráljunk arra, hogy szeretjük. :-) Emlékszem, hogy nekem akkor a baddha konasana volt ez, de már semmi bajom vele.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Nekem nincs igazán olyan, akitől a „legtöbbet”. Azt, hogy megismertem az ashtangát, és csinálom a mai napig azt biztosan a Török Péternek köszönhetem; de én nagyon sokat tanultam a Luciától és a Szil Katustól is. István hatására is „ugrott egyet” a gyakorlásom, tőle is sokat tanultam, ahogyan anno Bill Brundelltől is. A workshopok közül pedig a Danny Paradise és az Eyal volt nagyon hasznos. Igazából én összegyűjtögettem a különböző tanároktól, amire nekem szükségem volt, mindig van, aki átsegít a holtpontokon.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Heti 6 alkalommal gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Hát ez a megoldás lehet hogy „irregular”, ugyanis a választásom Astangini, és én akár nagyon szívesen el is készíteném vele az interjút. :-)
Szerintem mindenki kíváncsi Rád és a te történetedre is, – ez az egyik ok; a másik pedig, hogy azt gondolom, te elég hamar jutottál el egy elég szép szintre és ez is érdekes.


Tanulság: bakker’ legközelebb előre kitalálom a szabályokat…


10 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb