Mumus ászanák

A napokban múlt egy éve hogy elkezdtem ashtangázni, és a jeles esemény kapcsán elgondolkodtam, hol is tartok most, mennyit fejlődtem ez idő alatt. Persze nagyon nehéz magamat kívülről látni, hiszen lehet hogy azok az ászanák, amikben én úgy érzem jó vagyok,  hihetetlenül csenevészek egy külső szemlélőnek.

No de kezdjük az elején a történetet… Az “Ashtanga és én” című love story a tavalyi Yoga day-en kezdődött, ahol Gauranga egy szabadtéri órát vezényelt le, amiből én persze szinte semmit nem tudtam megcsinálni, de nagyon tetszett, hogy látványos, dinamikus. Azért elég nagy sokk volt rádöbbenni arra, hogy amit én addig jógázás címszóval műveltem, az ehhez képest kisnyuszifüle. Az első randi után persze alig vártam, a következő találkozást és szerencsére pár hét múlva az Atmában elindult egy kezdő ashtanga tanfolyam.

Az első pár órán persze jöttek a pofonok: egyensúlyérzékem nulla, karizom mínuszban, a hátrahajlítást inkább hagyjuk, a térdem pedig szinte minden pózban üvöltötte felém, hogy “Ez qrvára fáj, b@sszus, ne csináld!” Fogalmam sincs, hogy akkor miért nem futamodtam meg, mindenesetre most nagyon örülök, hogy összeszorítottam a fogam, lenyugtattam az egómat, és csináltam tovább. És az eredmény? Nos, a tökéletes 1-es sorozat még mindig messze van, de némileg elérhetőbb távolságba került. :) Az egyensúlyérzékem rengeteget fejlődött, és bár még inogok néha a féllábas pózoknál ez már nagy eredmény. Hála István 5 légzéses csaturangáinak és a 30 “csaturanga – felfelénézőkutya – lefelénézőkutya” kombójának a karom is elkezdett erősödni, és ma már gond nélkül megtartom a saját súlyomat. A hátrahajlítások is sokkal jobban mennek, és bár még nem tudom teljesen kinyújtani a lábam urdhva dhanursana-ban, és a drop back-kel vannak nehézségeim, de legalább már hajlik a gerincem.

A térdem és én még mindig nem vagyunk puszipajtások, de történt javulás. Az előrehajlító pózoknál, már nem fáj, de a lótusz, féllótusz továbbra is okoz fájdalmas pillanatokat. A futást azóta hanyagolom, a tavalyi félmaraton óta csak párszor voltam kint a szigeten 2-3 körre. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert nagyon szerettem este kimenni a szigetre és bömbölő zenével a fülemben “kiszaladni a világból”, de azóta mással pótolom ezt az érzést. Mert persze hogy az érzés a lényeg! :) Csinálhatom én egyre profibban az ászanákat, az önmagában nem több a futás okozta örömnél, ha az agyamban nem kattan át egy apró kis kapcsoló hirtelen “ON” állásba… Nem tudom mikor kattant át, nem sikerül fölidéznem magát a pillanatot, de most már értem (érzem) a különbséget.

Mozgalmas év van mögöttem, az biztos.  :) Szombat este az Ashtanga night-on egy maratoni 3 órás jógaóra keretében volt alkalmam belekóstolni a kettes sorozatba néhány ászana erejéig. Ez volt az első alkalom, hogy a kettes sorozattal ismerkedtem, ami így az “évfordulón” elég izgalmas élmény volt.  Egyúttal egy újabb pofon az egómnak, nehogy már azt higgyem, most már jól megy. :) Párszor már eljátszottam a gondolattal, hogy vajon kipróbáljam-e a kettest, mert eléggé különböző véleményeket hallok a dologról. Van aki szerint akkor kell elkezdeni amikor az egyes már elég jól megy, illetve van ugye a klasszikus, hogy amikor föl tud állni hídból valaki; mások szerint viszont érdemes párhuzamosan gyakorolni a kettőt. Nos, elnézve a múltkori teljesítményemet, én asszem egyelőre maradok az 1-es sorozatnál…

A végére hagytam egy mini ( és persze nem reprezentatív :) ) piackutatást a “mumus ászanákkal” kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy mások melyik ászanával illetve ászanákkal küzdöttek/küzdenek a legtöbbet az Ashtanga 1-es sorozatból. Szóval tessék voksolni a számodra legnehezebb ászanára vagy ászanákra (mert meg lehet jelölni többet is, de azért ne kattintgasd végig mindet..), ha nincs a listában akkor írd be.

Neked melyik a “mumusod”?

Reklámok

12 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, egyéb

12 responses to “Mumus ászanák

  1. Balázs

    Szia! Szerintem a “szabályok” (pl. mikor “kell” elkezdeni a másodikat) tanárról tanárra változnak, sőt, egy tanárnál is változnak az időben.

    Érdemes utánaolvasni, hogy azok, akik pl. Krishnamacharya-tól vagy Patthabi Jois-tól tanultak különböző időszakokban, mennyire különböző leírásokat adnak.

    Ez attól is függ, hogy az adott tanárnak épp hány tanítványa van. Pl. ha nagyon sok, akkor szükséges lehet egy könnyen megjegyezhető, látványos szabály (pl. fel tud-e állni hídból). Ha kevés, akkor mindenkire külön oda tud figyelni és tökéletesen személyre tudja szabni az oktatás sorrendjét.

    Nyilván vannak olyanok, akik azt mondják, hogy szentségtörés megszegni a “szabályokat”. Ennek a finomabb változata, amikor van mögötte valami ezoterikus érvelés (pl. az első sorozat testi, a második idegrendszeri terápia stb). Nem zárom ki, hogy ezek mögött lehet valami, de én nagyon szkeptikus vagyok, épp a fentebb említett dolgok miatt. Természetesen tisztelned kell annak az iskolának a szabályait, ahová jársz, különben marad az otthoni gyakorlás :)

    De: szerintem ésszel csinálva minden pózt ki lehet és ki is kell próbálni :) A próba fontos visszajelzést ad neked is és a tanárodnak is, hogy a “mindenből” mit kell rendszeresíteni.

    Nekem annyira jól estek a hátrahajlítások a második elejéről, hogy számomra egyértelmű volt, hogy minden nap csinálni kell őket, ugyanakkor vétek erőltetni a hídból felállást.

    De mindenki különböző, sokaknál pl. fordítva van és könnyen mennek a hátrahajlások, de nincs elég erő.

    Bocs a méretes hozzászólásért, lehet, hogy elég lett volna annyit írnom, hogy nem egyszerű a kérdés? :)

    • Nem, semmiképp sem lett volna elég annyit írnod! :-)
      Nem könnyű a döntés, mert tényleg sok a pro és kontra érv, ráadásul nagyjából egálban van a vélemények száma mindkét oldalon.
      Asszem feldobok egy érmét… :)

      Balázs te mikor kezdted el a 2-es sorozat gyakorlását? Mennyi idő után? Neked ment már akkor “tökéletesen” az 1-es?

      • Balázs

        Azt hiszem valamikor az idei év elején kezdtem, kb. másfél év rendszeres gyakorlás után. Akkor sem ment tökéletesen az első, most sem megy. :) Úgy csináltam, hogy mindig hozzávettem egy-egy második sorozatos pózt a levezetők előtt.

  2. Helló, úgy látom Gaurangának ez a bejegyzése másokat is inspirált, tavaly én is összeszedtem a mumusaimat ( http://asszem.blogspot.com/2009/10/mumusaszana.html ) és most újraolvasva jó látni, hogy volt, ami változott, és volt, ami még ma is (pl. maricsiászanák :)

    • :D Vicces, hogy nem csak engem foglalkoztat ez. Kíváncsi vagyok, hogy amikor majd én visszanézek egy év múlva, akkor milyen változások lesznek mumus téren. :-)
      Azért ugye most is szavaztál? A statisztika végett… :) Köszi!

      • Balázs

        Fura, mivel százalékos a kijelző, ha két mumust jelölök be, az fél-fél mumusnak számít :)

  3. Na, szavaztam, plusz hozzáadtam otherként a hátrabukfencet és most jutott eszembe, hogy a vinyászánál az előre-hátra ugrálás is mehetne a föld érintése nélkül, a szép szabályos kézenállásos végrehajtásról nem is beszélve…

    nademajd idővel :D

  4. István

    Hello Rita!
    Rendkívül hasznosnak tartom a probléma felvetést (remélem sokan olvassák a szakmából is…)!
    Ki gyakoroljon másodikat? Megvan a saját szigorú véleményem, szerencsére ez egy az egyben megegyezik a Mesterem tanításával! Ezt most nem részletezném, későre jár.
    Két nagyon fontos kritérium viszont lenne amit kiemelnék:
    1) Meg kell ÉRTENI az ászanákat! Már ahogy valaki belemegy a testhelyzetbe, sokat elárul a gyakorlóról, az első teljes ki és belégzés után minden eldől…
    2) Ismerni kell a sorozatot kívülről (mi mi után következik, mibe hogy megyünk bele és ki)!

    Számos egyéb feltétel is van, de ez a 2 alap kritérium nálam (az első a legnehezebb, atmások között egy kezemen meg tudnám számolni ki meríti ki, a tanárokat is ideértve).
    Ezek után lehet csak elgondolkodni a másodikon.
    Na nem a gyakorlónak, hanem a tanárnak!!!

    István

    • Én nem értem István kritériumait.
      1) Egy ászanát sohasem lehet teljesen megérteni. Mindenkinek sajátos kapcsolata van ez egyes ászanákkal, és én mint tanár, nem jelenteném ki, hogy bebelátok a gyakorló fejébe, hogy ő mit él át az ászana közben. Nem vagyok röntgengép!
      2) Csak akkor tudom kívülről megjegyezni a gyakorlatok sorrendjét, ha rendszeresen gyakorlom őket. Persze avval egyetértek, hogy amíg nem tudom fejből az 1. sorozatot, nem érdemes a 2.-re a hangsúlyt tenni.
      Ha őszinte vagy, úgyis tudni fogod, mire van szükséged. A tested és az elméd jelezni fogja, hogy előreszaladtál.

    • Köszi István!
      Megerősítetted amit magam is gondoltam: korai még nekem a kettes. :)

  5. Ja és még egy, én nem hiszek abban, hogy a tanárnak kellene gondolkodnia a gyakorló helyett. Persze ajánlott hallgatni a tanárra, de a gyakorlásod a tiéd, és te vagy a felelős érte, hogy mit csinálsz. A tanár legfeljebb csak asszisztál, nem fogja helyetted felemelni a lábadat hátravinyászánál :-).

  6. No, úgy látom erről a kérdésről kellett volna mini szavazást készítenem. :) Érdekes lett volna a statisztika…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s