november 2010 hónap bejegyzései

Miért pont a jóga?

A sport illetve a mozgás évek óta része az életemnek. Mindig kellett valami, ami kikapcsol, karbantart, megmozgat, és feltölti az elemeket. Volt néhány sikertelen próbálkozásom, mint a különböző aerobic fajták ill. konditermi súlyzós/cardio gépes kalandozások, ám akadt olyan is, amit megszerettem.

Amíg Egerben éltem, hosszú ideig minden nap úszni jártam, majd amikor 7 évvel ezelőtt Pestre költöztem ennek sajnos vége szakadt.

Egyszerűen nincs itt egy normális uszoda sem, ami megközelíthető helyen van, emberi nyitva tartással, és nem kérnek el egy vagyont azért, hogy szocreál körülmények között 8 másik embert kerülgetve úszhassam le a napi 2-3 kilométeremet. :( Így az úszásra marad a nyár és a környékbeli természetes vizek, illetve néhány elkeseredett próbálkozás.

Majd jött a futás. Először egy, majd két szigetkör. Végül hajcsár programozó kollegám nyomására három, és extrának a Hármashatárhegyi nehezített terep. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a félmaratont futom… Futottam hetente háromszor, ha esett, ha fújt, még télen a zimankóban is. Aztán besokalltam. Nem csak én, de a csípőm, plusz a jobb térdem és bokám is… Azóta is kínlódok velük rendesen. :(

Aztán ott van még a falmászás, amit nagyon szeretek, de sajnos egyre ritkábban van lehetőségem elmenni. Bár számomra az inkább egyfajta játék, feszegetem a határokat, kipróbálok érdekes pályákat és nagyot röhögök amikor lecsúszik a kezem egy miniatűr fogásról, és leesek a falról. (Én biztosítás, tehát kötél nélkül mászok, ezt boulderezésnek hívják; nagy vastag szivacs van alul, így nincs nyaktörés. :) ) Szuper mozgás, de nem kapcsol ki teljesen.

Többen kérdezték már tőlem: Miért pont a jóga? A választ elég nehéz megfogalmazni, és valószínűleg aki még sosem próbálta úgysem érti meg… A jógát nem is lehet más sporthoz hasonlítani, hiszen igazából nem sport. Bár sokak szerint igen, és az elején talán mindenki sportként fogja fel. Nekem ennél már többet jelent. Néha szoktam mondani, hogy a „jógával tartom életben magam”, ami persze nem szó szerint értendő. :) Észrevettem, hogy a jóga nem csupán a testemre van pozitív hatással, de nagyon sokat segít megértenem magam körül a dolgokat, többek között saját magamat…

No, de úgyis eljött az ideje egy újabb szavazásnak!.. :-)
Miért pont a jóga? Te miért jógázol? Nyilván az alábbi opciók csak példák :), aki szeretné kommentben elmesélhetné az „egyéb” kategóriát.

7 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, egyéb, szavazás

Regenerálódás

A plebs blogért kiált, avagy bejegyzés megrendelésre… :)
El kell ismernem, egy beszámolóval tényleg adós vagyok, de mentségemre szóljon, azóta is a sebeimet nyalogatom… Naná, hogy ott voltam az Atma Yoga Day-en! :)

Hála Gauranga fanatizmusának (és kiváló marketing érzékének :) ) az Atma centerben időről időre belefuthatunk valamilyen szuper kezdeményezésbe, amikor pénztárcakímélő módon juthatunk a napi jóga-adagunkhoz. Korábban a World Yoga Day alkalmából csaptak a lovak jógamatracok közé, ahol sikerült is majdnem az egész napot végigjógáznom.

Ez alkalommal egy kicsit óvatosabban vágtam neki a nagy kalandnak, igyekezve elkerülni a napokig tartó izomlázat, ami a jóleső fáradtságon túl ilyen esetekben előszeretettel mellém szegődik. Nos, ez most sem sikerült…

Óvatos duhajként reggel 8-kor beültem Ági bandha-tréning nevezetű formációjára. Nagyon jó kis óra volt, a normál ashtanga óránál lassabb ütemben, de korántsem a lightos jelző illett rá, ahogyan Ági beharangozta az óra elején. Végigmentünk mindhárom bandhán, igyekezve tudatosítani, majd tartani azokat. Nekem a múla-bandhával még mindig vannak nehézségeim, szerintem ezt a legnehezebb tudatosítani, és ráérezni hogyan kellene használni. Az udijana-banháról új információt szereztem, én ugyanis nem tudtam, hogy azt a kilégzés utáni légzésszünetben kell behúzni.

Az óra végére sikerült teljesen leizzadni, amit csak fokozott, hogy a soron következő Agni jóga hőfoka érdekében, már beizzították a fűtést, nehogy már a lelkes Agni-függők azt gondolják kialudt az Atma pokla… :)

Én inkább „hűsölni” indultam egy jó kis Hátrahajlító órára Gaurangához, ahol végül annyian préselődtünk be a kisterembe, hogy igencsak vigyázni kellett a szomszédunk testi épségére gyakorlás közben. Persze az ashtanga fenegyereke ezúttal sem volt „gyengéd hangulatban”, így a kemény hátrahajlások mellett megdolgoztuk a gerincet némi oldalirányú csavarással, és a csípőnyitás sem maradhatott ki a repertoárból a hatékonyabb hátrahajlítás érdekében.

Volt egy kis sikerélményem, mert Dhanurasanaban sikerült egész szépen hajlítani a gerincemet, de a skorpió póznál valamiért bepánikoltam. Azt vettem észre hogy ebben a pózban rosszabb ha igazítanak/segítenek, mert amint ott áll valaki mögöttem, rögtön kiengedem a bandhát és nem feszítem úgy az izmokat. Míg ha egyedül gyakorlom, vagy a falnál, akkor sokkal jobban koncentrálok.

Óra után remegő izmokkal, sajgó vállal és csípővel mentem le pótolni a kalóriaveszteséget, ami tekintve milyen eszméletlenül jól főznek az Atmában szerintem sajnos duplán is sikerült…

Most éppen regenerálódok, mert az utóbbi két hétben szerintem sikerült kissé túlhajtanom magam. A térdem, a csípőm és a jobb vállam sztrájkot jelentett, így 2-3 nap pihivel igyekszem jobb belátásra bírni őket. Emellett mától bevetem a „csodafegyvert”, a jógások körében nagy népszerűségnek örvendő Zöldkagyló-kapszulát. Állítólag csodákat tud tenni a fájó térddel. Meglátjuk…

Jelentem ma még pihi, aztán holnap reggel szolgálatra jelentkezem! :)

1 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Practice

Tegnap kaptam egy nagyon mókás kis videót, amiről azt gondolom megér egy villámpostot.  Maga a zene nem igazán az én stílusom (bár, most hogy már x-szer meghallgattam, kifejezetten tetszik… :) ) , azért érdemes meghallgatni. Az ürge egyébként Dylan Bernstein, aki természetesen ashtangás arc, és tanulmányainak elmélyítésében a Pattabhi család is tevékenyen közreműködött.

Valahogy bírjátok ki a refrénig, az a rész egészen élvezhető… :-)

No mondjuk szépen kórusban kedveseim, mi is hát a lényeg? :-) – PRACTICE!
Tökmindegy, hogy hidegben, vagy melegben; egyedül, vagy társaságban, a lényeg a gyakorlás.

Dylan-ről egyébként az a városi legenda járja, hogy egyszer kis hazánkban betért Lucia ashtanga órájára, és nagyon szimpatikus arc volt. Mindenesetre én nagyon kíváncsi lennék milyen egy ashtanga óra nála.

Aki még bírja, és szeretne sírva-visítva röhögni, az nézze meg a pasas honlapját, a nyitóoldal  felejthetetlen… :-) http://www.stillnessinaction.com/index.htm

 

4 hozzászólás

Kategória: egyéb, villámpost

Mint a narancs meg a héja…

Régóta tervezem, hogy végigjárom a budapesti ashtanga lelőhelyeket, hiszen azon túl, hogy gyakorlásaimat többnyire a két „nagy” ashtanga stúdió között osztom meg, akadnak még ashtanga órák és persze tanárok a városban.

Tegnap elhatároztuk Hajnallal, hogy meglátjuk Pórffy Csaba stúdióját, a Központot.

A Mester utca 11 szám alatt igazi kis klubhelységbe léptünk be, ahol már egész sokan gyülekeztek, várva a napi ashtanga adagjukat. Végül megtelt a terem, kb. 18-an gyűltünk össze. Akadt, akinek már nem jutott jógamatrac, de két srác roppant nagylelkűen feláldozta magát és ők matrac nélkül gyakoroltak, hiszen a jógához ugye nincs is szükség semmi másra, csak saját magadra. :) (Hozzá kell tenni, hogy padlószőnyeg van a teremben, tehát nem savanyúcukorral beszórt hideg kövön kellett gyakorolniuk, ám ez természetesen csöppnyit sem homályosít karmájuk ragyogó fényén. :) )

Csabi rövid monológgal kezdte az órát, mintegy ráhangolva minket a gyakorlása. Azt mondta, hogy a jóga kicsit olyan, mint a narancs meg a héja: van egy külső része, ami az ászanákat foglalja magában, de ott van az értékesebb belső része, ami a légzés, bandhák és a tudat összessége. És hát ugye a narancsnak is a belső része az igazán finom… :)

Majd három AUM-mal később, belecsaptunk a napüdvözletekbe. Itt volt egy számomra igen furcsa dolog: az utolsó napüdvözletet mindkét verziónál csukott szemmel kellett csinálnunk. Ez nekem, akinek még nyitott szemmel is kemény egyensúlyproblémáim vannak, nem volt egyszerű kiviteleznem, mindenesetre megpróbáltam. Érdekes dolog ez a becsukott szemmel végzett jóga, erről a múltkor a Borszéki Katával is beszélgettünk kicsit, aki azt mesélte, hogy ő szeret néha becsukott szemmel gyakorolni. Nekem valahogy nem jön be, én inkább picit feszült leszek tőle.

A napüdvözletek után végigmentünk az álló pózokon, majd jöttek az ülő ászanák, amikből kihagytunk párat, mint például a janusirsászana C és a marichyasana D verzióját. Nagyon jó hangulatban folyt a gyakorlás egyébként, Csabi a kemény igazítások helyett, inkább a légzésre helyezte a hangsúlyt, végig hangsúlyozta a légzés fontosságát, ami nagyon hasznos volt szerintem. Persze egyszer-egyszer sikerült kizökkenem az udzsajiból néhány másodpercre, de mentségemre szóljon más sem bírta ki kuncogás nélkül a Prasarita padottanasana helyes kivitelezésére ösztönző roppant vizuális hasonlat leírását. („Képzeljük el, hogy egy ceruza van a fenekünkben – ami valljuk be elég valószerűtlen – ami az ég felé mutat!…”)

Csabi kicsit változtatott a sorozaton, kimaradt a Bhujapidasana, Titthibasana, Kurmasana, ugyanakkor beletett néhány hátrahajlító pózt a második sorozatból, és egy harmadik sorozatos ászanát a Vasishthasanat, amivel én kemény, de sikertelen küzdelmet folytattam, míg mellettem a Hajnal még fájó vállal is tökéletesen bevágta magát a pózba.

A levezető gyakorlatokat most nagyon élveztem, kifejezetten jól esett a híd és a fejenállás is. Amit viszont én személy szerint kicsit hiányoltam, az a mantra volt az óra elejéről és végéről, de ez már tényleg csak a kákán a csomó, mert összességében nagyon jó kis gyakorlás volt. Aki ashtangás helyet keres a környéken, annak csak ajánlani tudom a Központot, és benne Csabi óráját. Remélem hozzá is eljutok majd az Ashtanga-profilok interjúim során! :-)

Óra után még beszélgettünk kicsit házigazdánkkal, aztán hazaindultunk. Útközben azt tervezgettük, hogy jövőre milyen workshopokra kellene elmennünk… :-)

Kedves Hajnal! Mint hivatalos ashtangahely-tesztelő – vendégpostoló – többszemtöbbetlát – főmegbízott, kérlek egészítsd ki nyugodtan a beszámolót kommentben, ha kifelejtettem valamit! :-)

7 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Eyal Chehanowski workshop

Szombaton elmentem az AVON napra jógázni, ahol sikerült igen érdekes élményeket gyűjtenem, pozitívakat és negatívakat egyaránt. Ám erről talán majd egy újabb postban számolok be röviden, mert most fontosabb közlendőm akadt… :-) Vasárnap tartott workshopot Eyal Chehanowski a Main shalában, ahová sajnos elegendő pénzmag hiányában már nem tudtam elmenni. Hja, drága dolog ez a jóga kérem, és olykor sajnos nehéz szelektálni a hiteles oktatók és a parasztvakító pénzlehúzók között…:(

De térjünk a lényegre! Vasárnap este izgatottan hívott fel Orsi, hogy beszámoljon a workshopról: “Rita! Megvan a Gurum! :-)” Orsit ismerve ekkora szavakkal azért nem dobálózik :), így persze én is lázba jöttem, és kifaggattam a workshopról. Kétségtelenül nagyszerű élmény lehetett, hiszen a beszélgetést követően kb. 5 perc múlva ott figyelt az e-mailjeim között egy rövid beszámoló. is… :) Íme:

Nincs is jobb tevékenység egy ilyen pompás napon, mint elkocogni az Astanga suliba, ahol ma Eyallal volt Mysore óra, a megjelentek legnagyobb örömére. Nekem ez volt Eyallal az első találkozásom, mert a májusi workshopja idején otthon fetrengtem a taccsra vágott derekammal, így nagy várakozásokkal tekintettem a mai napra.

Eyal első ránézésre egy mókás koboldra emlékeztet a füleivel, meg az egész megjelenésével, de már a legelső igazítással kiderült: nehéz fajsúlyú oktatóval állunk szemben, sok év gyakorlásból fakadó tudással, humorérzékkel és szerénységgel.

Jó tanárhoz illően első körben azt próbálta memorizálni, kinek milyen sérülése van, majd a hipergyors kezdőmantra után belevágtunk a gyakorlásba.

Fél szemmel próbáltam pillantgatni, hogy mit csinál a maistro a napüdvözletek alatt. Nos a szokásos keresztcsonti igazgatások mellett, mindenki személyre szabott jó tanácsokat is kapott. Eyal később elmesélte: a napüdvözletek tömve vannak olyan ászanákkal, amelyek pocsék kivitelezése később biztos sérüléshez vezethet.

Az igazítások alatt általában stabilizálta a pózt, és nagyon intelligens módon az izmok ellazításával vitt minket mélyebb szintre az ászanában, nem pusztán erővel és nyomkodással.

A pahcsimotanásza igazítások zseniálisak voltak, többen jólesően dorombolni kezdtek a pózban. A másik nagy meglepetés a maricsiászana D volt, ami általános közutálatnak örvend az astangás körökben.

Annó még Török Péter mondogatta mindenkinek, miközben küszködtünk a maricsik valamelyik kis ellenséges ászanájával, hogy „jó, akkor most lazulj el a pózban”. Ezekben a pillanatokban (mentségemre szóljon: akkor még fiatal voltam és bohó) leginkább válogatott szidalmak keringtek az elmémben, melyek egy része szegény tanáromra irányult, más része a világra, önmagamra stb. stb. Ma viszont Eyal leült mögém, megigazgatott ezt-azt, és egy pillanat múlva azt éreztem: beleolvadok az ászanába, a vállam izmaiból elszáll minden feszültség és kitör a világbéke. Hirtelen új értelmet nyert Patanzsali második szútrája, és valóban: az ászanában leállt az elme kis mókuskereke.

A gyakorlás többi része is hasonlóképpen zajlott, a társaság – arcok alapján – a hetedik mennyországban járt. A gyakorlás után teáztunk, és azon versenyeztünk, ki bír többet megenni Katus rémszőlőjéből. Mindenki nagyon decensen fogyasztott, így majdnem az egész fürt hazatért a tulajjal.

Eyallal átbeszéltünk pár témát – volt, ami a gyakorlás technikai részét érintette, más a jóga egyéb aspektusait. Szóba került a tanár szerepe a gyakorlásban. Eyal mesélte, hogy sokáig ő is istenként tekintett saját tanárára, de egy szép nap, miközben a gazdi távollétében Richard Freeman kutyusára vigyázott, és bekocogott a fürdőszobába, rájött: bizony az ő tanára is ember, hús-vér szükségletekkel.

A tanárod amúgy nagyon kényelmes lehet, mert leveszi a felelősség egy részét a válladról: eldönti helyetted, mikor kezd el pl. a második sorozatot. Ami nagyon nagy döntés, ha egyedül hozod meg.

Viszont nagyon sok olyan tanár van, aki a sála ajtaján kilépve vadmalac üzemmódba kerül. Ettől persze még lehet jó tanár, de a cél valami olyasmi, hogy a jógamatracunkon megtapasztalt nagyszerű dolgokat valahogy átcsempésszük a mindennapi életünkbe is.

Szó esett az udzsájiról is. Akinek a kilégzéssel van gondja, az nem tudja elengedni a dolgokat az életéből, aki pedig a belégzéssel küszködik: nos az magát az életet nem tudja élni, elfogadni. A túl hangos légzést (a la Darth Vader) ő csak az Udzsaji Sötét Oldalának nevezte. A cél az, hogy úgy lélegezzünk, ahogy az óceán hullámai surlódnak a parton. Kicsit demonstrált, majd megjegyezte: ez persze irtó nehéz, tényleg oda kell figyelni a gyakorlás során.

A bandhákról is esett szó, de nem lihegtük túl a témát. Ami itt is fontos: nem szorítani kell az izmokat és testrészeket, hanem vákuumot létrehozni, ami finoman megemeli a medencealapi izmokat. Magát a gyakorlást sem erőből érdemes végezni, mert nem teljesen oda érkezünk majd, mint ahová eredetileg indultunk. Figyeljük meg, hogy változik az ászana energetikailag, ahogy belelazulunk a pózba. Próbáljuk meg a bőrünket „visszahúzva”, finoman és határozottan gyakorolni. Nem árt némi belső mosolyt is becsempészni az egészbe – biztos, hogy hosszútávon is jót tesz majd nekünk.

Szó esett még az indiai és a nyugati tanárok közötti különbségekről, beszélgettünk egy kicsit az Iyengar és az Ashtanga közötti átfedésekről és különbségekről. Kicsit arról is, milyen a helyzet astanga fronton Tel-Avivban (nagy a verseny), mesélt a stúdiójáról, adott pár hasznos ötletet Katusnak is. Nagyon jó hangulatban búcsúztunk, utoljára még jól megölelgettem Eyalt, mert hosszú az idő jövő májusig, amikor is újra körünkben üdvözölhetjük korunk egyik leginspirálóbb tanárát.

Eddig tart Orsi beszámolója, és hát be kell vallanom én picit irigykedtem, hogy kimaradtam a jóból. :) Különösen, mert az AVON napon én is találkoztam Eyal-al, és ő volt az egyetlen aki miatt, úgy éreztem megérte részt venni a rendezvényen, még ha ott mindössze egy kis ízelítőt tartott is csupán a tudományából. De sebaj, május már nincs is olyan messze! ;-)

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Ashtanga-profilok: Borszéki Kata

Elsődlegesen nem astanginak tekinti magát, a kezdő tanfolyam mellett a jóga egy más stilusát tanítja. Ugyanakkor több mint tíz évvel ezelőtt az ashtanga vonzotta be a gyakorlásba. Nála minden óra egy légzésre épülő asana és vinyásza sorozat az ashtangához hasonlatosan, de minden alkalommal más a sorozat. Azt mondja olyasmi ez kicsit, mint zenét szerezni…

Évekig kungfuztam, és a tanárom barátnője az Eugéniánál jógázott, így jött, hogy a kunfgu óra előtt a bemelegítés az jóga volt. Azután kiköltöztem Amerikába és eleinte sokáig még ott is hasonló Yang stílusú kungfu-helyet kerestem, de nem találtam..így úgy gondoltam megnézek egy jógaórát. Nem volt róla semmi elképzelésem, hogy milyen irányzatot szeretnék, egyszerűen csak bementem az első jógahelyre Kansas City-ben, és ez pont egy ashtangás hely volt.

Úgy gondolom, hogy ha én akkor mondjuk egy hatha vagy ilyengar órára tévedek be, akkor biztosan tovább keresgélek, de az ashtanga intenzitása engem akkor nagyon megfogott. Akkoriban éppen egy eléggé zaklatott, problémás életidőszakom volt, így nagyon jókor jött. El is kezdtem hetente háromszor gyakorolni.

Rögtön heti hárommal kezdtél?

Igen, de az nem is volt olyan sok. Ott dolgoztam a közelben és ebédszünetekben lebicajoztam jógázni. Másfél óra alatt végig csináltuk a sorozatot. Volt vezetett és mysore óra is, meg egy ún. Vinyásza óra, amikor az ashtangaból ismeretlen más pózokat is szabadon belefűzött az órába a tanár. Maya Yogának hívták a helyet, egy gyárépület felső szintjén gyakoroltunk, hatalmas nyitott térben. Kathleen Kastner volt a stúdió tulajdonosa, akkoriban a hármas sorozatot gyakorolta; Az első generációs ashtangások, guruji első amerikai tanítványai közül  tartott itt David Swenson és David Williams is workshopot, amin részt vettem.

Ezután elköltöztünk és egy másik helyre kezdtem el járni jógázni munka után. Itt kezdett el egyre inkább izgatni az, hogy hogyan áll össze egy jógaóra. Válaszokat még nem nagyon kaptam rá, de próbáltam olvasgatni is erről és foglalkoztatott a „sequencing”, hogy miért úgy van összerakva egy ashtanga óra, miért úgy jönnek egymás után a pózok. Egyre inkább a vinyásza órákra kezdtem el járni. Itt Emily Darlinghoz jártam  akinek azóta saját iskolája van, az ő óráit nagyon szerettem.

Majd persze újra elköltöztünk (állandóan költöztünk :-) ) akkor éppen a  „gettóba”, így ez a hely már messze volt. Emily ajánlotta, hogy van neki egy barátnője a Gina, aki most nyitott hozzánk közel egy stúdiót. Ő volt az akinél végül a tanárképzést is csináltam. Ő Los Angeles-i, sokáig Max Strom „Sacred Movement Center for Yoga & Healing” stúdióját vezette és évek óta kapcsolatban állt Shiva Rea-val, Shiva tanárképzésein asszisztenskedik a mai napig. Shiva Rea Amerika- és világ szerte is ismert jógi, ún Prana-flow jógát oktat.

Ahogyan a Krischnamacharya által ránk hagyományozott jógát Pattabhi Jois, Iyengar és Desikachar a saját rendszerévé formázta úgy kortárs szinten is megtörténik ez… Számomra az amerikaiak közül Shiva Rea, David Life és Sharon Gannon és John Friend az akik elmélyült, autentikus tanításokat képviselnek. John Friend vonala az Anusara-jóga, David Life és Sharon Gannon Jivamukti-jógának nevezik az általuk oktatott jógát és Shiva Rea Prana-flow-nak. Ezek igazából mind egy hagyományra, a Krishnamacharya hagyományra épülnek. Én Anusara-t, és Jivamuktit nem gyakorlok, de sokat olvastam ezekről is, mert ahogy említettem, mind egy közös gyökérből származik, abból, amit én is magaménak vallok. A prana-flow, vinyasa flow-ban megtalálható pulzálás és vinyasa krama-ra épülő rendszer Desikachar öröksége, az ő könyveiben sokat lehet olvasni erről.

Mi volt ami megfogott téged a vinyásza órákban?

Legfőképpen az, hogy hogyan lehet össze fűzni az ászanákat. Végülis ez mind anatómiai és energetikai okokra vezethető vissza, hogy pl. az egyik csípőkitekeredős pózt össze lehet fűzni egy másikkal, úgy hogy a pózok közötti átmenetek, ami egyébként az ashtangában is megvan, izgalmasak legyenek és valamilyen meghatározott láncra legyenek felfűzve. Az, hogy a lánc milyen annak már inkább energetikai okai vannak. Egy intenzív tüzes óra egészen más, mint egy ying, főleg nyújtásra , befogadásra felépített óra. És az, hogy mikor melyiket tartanék az is sok mindentől függ, az időjárástól, évszaktól, attól, hogy milyen hangulat van a teremben, attól, hogy éppen mit vesz le a radar. Persze előre készülök mindig, de azt sokszor aztán spontán megváltoztatom :).

Igen, csak az ashtangában ugye vinyászák vannak a pózok között, ennél meg egyik pózból mész át egy másikba…

Igen, de végülis az is egy vinyásza. Mert ugye mit jelent az hogy vinyásza? Magát a légzéssel összehangolt mozgást jelenti; szó szerint az hogy „vinyásza” azt jelenti, hogy „bizonyos okért összeláncolni pózokat egy bizonyos módon”. Tehát ebben a láncban is a pózok összekötődnek egy bizonyos módon a légzéssel összehangolva.:)

Én sokszor emlegetem az órákon, hogy azon gondolkodjatok el, hogy mi a lényege egy póznak. Mert általában nem az a lényege egy póznak, hogy meg tudd fogni a lábadat, vagy hogy a fejedet ide vagy oda tedd.., nem az a lényege. Az már inkább, hogy nyitva van e benne a csípő, vagy húzódik e a combhajlító, de azt pedig különböző alkatok különböző „asana formák”-ban is megérezhetik, mert  lehet, hogy én fogom a lábujjam és még semmit sem érzek, valaki más pedig nem tudja megfogni, de nagyon is érzi azt ami abban a pózban történik… Nem a póz külalakja számít igazából, hanem az energetikája. Az, hogy jelenlét van-e egy pózban. Minden póznak persze megvan a külső látványa, de igazából az a fontos, hogy betöltöd-e azt a formát, és hogyan. Ezt nehéz megmagyarázni demonstráció nélkül, de ajánlok egy videót, Simon Park videóját. Ez a kis gyakorlás végül is nem sok „ismert” asanat tartalmaz, de a tudatosság az energia ott van benne.

Te végig jógáztál kint egyébként a 10 év alatt, vagy voltak időszakok, amikor háttérbe szorult a jóga?

Persze, én mindig jógáztam. Nyilván voltak különböző időszakok, fejlődés szempontjából néha stagnálóak is, de akkor is jógáztam. Talán az az utolsó fél év, vagy háromnegyed év ashtanga volt nekem a legstagnálóbb, amikor terhes voltam. Ashtangáztam a terhesség alatt is. Nyilván a tekeredős pózokat nem csináltam, illetve azokat ahol már nem fért el a hasam. Sokan azt mondják, hogy a fejjel lefelé póz ilyenkor nem jó, de nekem például a fejenállás nagyon jól esett. Sok év gyakorlás után azért érzi az ember, mi az ami jó, vagy nem jó neki.

A tanárképzés milyen hosszú volt? Mikor kezdtél el tanítani?

Az egy éves képzés, de én két részletben csináltam meg. Csináltam 7 hónapig, csak azután a magánéletem az teljesen összekavarodott, és elköltöztem a gyerekeimmel a barátomhoz Vancouverbe, és utána csatlakoztam vissza; most nemrég fejeztem be.

Már előtte is tanítottam, hetente kétszer barátaimmal közösen gyakoroltam. Nekik sokat köszönhetek, az ő kis problémáik, sérüléseik kérdéseik nagy inspirációt jelentettek nekem. Aztán azóta, hogy elkezdtem a Ginánál a tanárképzést, tanítottam máshol is.

Sokáig táncoltam, salsáztam, és a salsa tanárom felajánlotta, hogy a táncosoknak tartsak jógát. Aztán most június óta, mióta hazajöttem, tartok itthon, a lakásomban jógát heti két alkalommal és  augusztusban megkérdezett a Katus, hogy lenne e kedvem náluk a kezdő ashtangát tartani. Katust egyébként nagyon régóta ismerem, és nagyon tetszik az iskola, a hangulat, az emberek az ashtanga iskolában.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az egyeset és néha a ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Nagyon szeretem a kurmászanát és a titthibászanát, és a hátrahajlós pózokat is. De szeretem például a Malasanat is.

3. Mumus ászana?
A Virabadrasana 1-es-hez ellentétes érzelmekkel viszonyulok. A harcosokkal és a trikonasanaval úgy vagyok, mint az az ilyengarosok, hogy azt gondolom, hogy nagyon nehéz őket jól csinálni, és meg jó pár évig van rajta melóm. A setubandhasanat nem szeretem. Persze azt gondolom, hogy az is fontos kis üzenet, hogy mit és miért nem szeretünk :).

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gina Caputo. :-)

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Ez nálam két hetes megoszlásban van, mert amikor velem vannak a gyerekek, akkor a saját óráimon kívül egyszer vagy kétszer megyek csak gyakorolni. Minden második héten viszont 5 alkalom mindig megvan.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Poroszlai Eszter. Emlékszem, hogy az Eszter nagyon sokáig, talán évekig is egyedül gyakorolt. Ahhoz hihetetlen nagy elszántság, lelkierő, és odaadás kell.

6 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Andrea Lutz workshop

– avagy vendégpost egy sütiért… :-)

Sajnos minden igyekezetem ellenére nem tudtam pénteken időben elszabadulni  munkából, így ki kellett hagyjam az Andrea Lutz workshopot.  Ám szerencsére akadt egy lelkes és roppant önzetlen jelentkező, aki megörökítette az élményeket. :-) Az alábbi beszámolóért köszönet Szabinak, a képekért pedig Istvánnak.

Hétvégén került sor a tavaly első ízben megrendezett Andrea Lutz workshop folytatására az immáron Batthány utcában feszítő main shala-ban. Andrea Magyarországon két évvel ezelőtt Manju Jois workshopján debütált, mint asszisztens, majd tavaly októberben tartotta az első saját tanfolyamát.

Már tavaly kiderült, hogy a Jois-féle vonalon terjedő tradicionális gyakorlást követi és tanítja is. Több mint húsz éve gyakorol, és tizenöt éve oktat is, úgyhogy látott már egyet, s mást…

Múltjáról annyit érdemes még elmondani, hogy az astangával kezdte jóga tanulmányait, majd megelégelve az astangában időnként túlzásba vitt versenyszellemet átváltott Iyengar-ra, ahol szintén lehúzott néhány évet (sejthet valamit a precizitásról is), de végül Manju Jois által inspirálva visszatért az astangához.

A workshop egy péntek esti vezetett gyakorlással kezdődött, majd szombat, vasárnap délelőtti Mysore órával, és délutáni tanári képzéssel folytatódott. A gyakorlások kevés instrukcióval, de minél több gyengéd, azonban mégis precíz igazítással teltek el. Személy szerint nekem igazán a délutáni tanári tréning jött be igazán, letisztázott néhány kérdést, ami a jógairányzatok, tanári stílusok, különböző gyakorlások kavalkádjában könnyen összezavarhatja az egyszeri halandó gyakorlót.

Andrea úgy definiálja gyakorlását és tanári stílusát, ami a Jois vonalat követi, személyes tanáraként Manju Joist és Nancy Gilgoffot megjelölve. Nagy hangsúlyt fektet a tanári vonal definiálására, azaz fontosnak tartja, hogy az, aki tanít, tisztában legyen vele, hogy milyen vonalat követ, és ehhez tartsa is magát, illetve aktív kapcsolatot tartson fent saját tanárával.

A keretek tisztázása, a ma nyugaton gyakorolt astanga tisztázásával folytatódott. Szerinte az astanga jóga irányzat egyik fő ismérve a sorozat flow jellege és ez alapján létrejövő energetikai hatása, amihez elengedhetetlen a légzés folyamatossága, és az energia zárak (bandhák) tudatos alkalmazása, ezek után következik csak az asanak pontos kivitelezése.

Többször hangsúlyozta a bandhák tartását a nyújtásokkal szemben, példának több képet is hozott a Yoga Mala-ból, ahol Patthabi Jois is minden bizonnyal a bandha tartásra koncentrált és nem a nyújtásra. Ilyen, valóban látványos példa volt a lefelé néző kutya,illetve a janu sirsasana A, ahol a főnök lumbáris gerincszakaszában enyhe ív fedezhető fel, valószínűleg a bandhák tudatossága és nem genetikai hátrányosságok miatt (pedig már kezdtem örülni mekkora bandha master vagyok…).

Az első nap az álló sorozaton, a második nap pedig az ülőkön és a befejezőkön mentünk végig egészen tüzetesen.

Több pozícióban a precizitás iránti érdeklődésünket lehűtötte azzal, hogy szerinte ennek az astangában nincs jelentősége, lehet, így is és úgy is… ennek inkább az Iyengarban van helye, ő nem méreget szögeket, centimétereket. Félreértés ne essék, ezzel nem becsmérelt, vagy rangsorolt jóga irányzatok között, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy ebben az irányzatban máson van a fókusz.

Felmerültek az örökzöld kérdések: meddig lehet, célszerű a gyakorlót nyomni, húzni, igazítani, stb. Ez nyilván gyakorló függő, de ő nagy általánosságban nem hisz a nyomkodásban, hanem azt hangsúlyozza, hogy a gyakorlót stabilizálni kell a pózban (pl  csípő stabilizálások) egy kis segítséggel, és utána a gyakorlónak kell elmennie a nyújtásban a saját határáig. Emiatt Andrea ritkán igazítja erőteljesen a versenyzőket, persze minden szabálynak a legfőbb ismérve a kivétel, így gyorsan előugrott a kalapból a baddhakonasana , ahol röpködtek az „Istvános” igazítások…

Innét már egyenes út vezetett a gyakorlás minőségéről folytatott eszmefuttatás felé, miszerint az erőteljesség és az izzadság szagú igyekezetről szerinte a rendszeres gyakorlóknak előbb utóbb át kell állnia a jóga relaxációs megközelítése felé, legalábbis, ha fenn szeretné tartani a gyakorlását hosszabb időn keresztül… Hát igen, ebben azért sok igazság van, astangában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem kell mindig vért izzadni a gyakorlásban, lehet néha belelazulva élvezni is, mindegy épp meddig mentünk el. Mi, tanárok, sem szoktuk hangsúlyozni, de a nem megfelelően kivitelezett gyakorlás majdnem annyit tud rombolni, mint a megfelelően kivitelezett építeni, és ezek a hatások nem csak fizikai szinten tudnak jelentkezni. Na ennyit az erő sötét oldaláról…

A stílusokkal kapcsolatban kiemelte, hogy egy jóga gyakorlónak érdemes eldöntenie, hogy melyik irányzathoz csatlakozik, és azt kitartóan gyakorolnia, különben az irányzatok és stílusok közötti folyamatos váltogatás csak összezavarja gyakorlásunkat.

Ezzel persze nem azt mondta, hogy nem lehet az asanakat időnként módosítani, könnyebb verziókat csináltatni kezdőkkel, vagy valami sérülés miatt variálni, arra viszont felhívta a figyelmet, hogy extra gyakorlatokat ő nem szívesen tesz bele a sorozatba, és a saját diákjainak sem engedi.

Összefoglalva Andrea egy rendkívül szimpatikus, magabiztos valaki, akinek határozott elképzelése van mind a gyakorlásról, mind a tanításról. Ami nekem kifejezetten megnyerő volt, hogy a határozottság mögött sosem éreztem erőszakosságot, vagy egyoldalúságot. Látszott rajta, hogy sok mindent kipróbált, majd választott, és ehhez a választásához konzekvensen tartja magát.

Érdekes volt egy Danny Paradise workshop után részt venni egy másik fajta astanga interpretáción, nem nagyon érdemes a kettőt összehasonlítani, mert nem is igazán lehet, mindkettőnek megvan a helye.

Remélhetőleg jövőre lesz folytatás, húsz évnyi tapasztalatot nem lehet egy hétvége alatt átadni, de egy mélyebb ízelítőt adni belőle mindenképp, úgyhogy ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem tanítanak, csomó hasznos részletet lehet megtudni…

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost