Tudom, hol lesztek április 19-én!

Programajánló – Astanga Jam

Szuper astangás happening ígérkezik, ami ráadásul ingyenes! Ott lesz a hazai “astanga társadalom” krémje, a legjobb arcok egy helyen, – köztük személyes kedvenceim: Szil Katus, Gubán Dorka, Szalai István!

Egyszóval húzzatok dzsemmelni!!! :)

Helyszín: Jurányi Ház, Budapest, II. kerület, Jurányi u. 3. 3. emelet/Grabó 200-as terem
Időpont: április 19. 10:00-17:00 óra között

image

 

Több infó itt.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Astanga-profilok: Major Ági

Az astangás ‘erő és hajlékonyság’ szállóige “prototípusa”, aki 19 éves kora óta napi szinten gyakorol. Droggal és alkohollal fűszerezett éjszakai életből jutott el a jógáig és a buddhizmusig. Igazi “vagány kiscsajból” lett az anatómia szerelmese, és ma már senki sem gondolná róla, hogy volt időszak, amikor egy üveg whiskyt is meg tudott inni egyedül egy helyben. A jóga és a vallás ereje, vagy a tudat diadala? Egy biztos, az ő története, tanítása, igazán inspiráló minden astangás számára.

imageEmlékszem gyerekkoromban volt az apukámnak egy jóga könyve a Deli Károly-féle. Akkor még nem jógáztam, csak imádtam fejenállni. Nagyon vicces egy könyv volt, mert a 60-as 70-es évek szereléseiben mutatják be benne a pózokat, és a csajoknál brutál hónaljszőrök voltak.. :)
Gyerekkoromban nem voltam egy nagy tornászbajnok, hajlékony sem voltam. Azután valamikor 19-20 eves koromban, amikor már elég zűllött életet éltem…., elolvastam a Yesudián könyvét, és az indított el a jóga útján.

A züllött életet egy kicsit kifejtened? :)
Persze, nem szégyellek semmit! :) A gimi alatt én elég keményen belecsaptam a dolgokba… Volt ott alkohol, meg rendesem cigiztem is, nem kis mennyiséget, és drog is volt sokféle, ráadásul pasim is volt, pedig kiskorú voltam, szóval mindenféle…
19 évesen már a Picassóban dolgoztam, mint pultos, mixer, és hát kemény éjszakázás volt. Mikor elolvastam ezt a könyvet, akkor valahogy leesett, hogy hú basszus, ez a légzés tényleg fontos, és hogy jól érezd magad a testedben.

Hogyan sikerült elolvasni egy Yesudian könyvet egy ilyen élet kellős közepén?
Nem is tudom, mert akkoriban inkább könnyed olvasmányaim voltak, de aztán valahogy egy könyvesboltban a kezembe akadt ez a könyv. Igazából gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme, így igyekeztem keresgélni mindenfelé.
És leginkább a filozófiai része fogott meg a dolognak. Viszont onnantól kezdve elkezdtem minden nap gyakorolni, mert azt is megértettem, hogy egy beteges, nehézkes testben, arra megy el az embernek minden energiája, hogy szenved.

Hogyan kezdtél el gyakorolni? A könyvből?
Igen a könyvből. Jó kis gyakorlatsorok voltak benne minden napra. Rendesen légzőgyakorlattal kezdve. És még a pasimat is (aki 18 évvel idősebb volt nálam) rávettem…! :D Aztán ő egy idő után elfogyott a lelkesedése mert elege volt belőle, hogy reggel nem elég hajlékony.

imageEzek szerint kezdetektől reggel gyakoroltál, mint az “igaziak”?
Persze! Minden reggel azzal indítottam. Később a kolléganőmmel eljártunk a Szúrjába néha Ákoshoz (Vadász Ákos – a szerk.), csak az már komplikáltabb volt, hogy délután kellett beiktatni a napba. Így aztán az, hogy valakihez járjak jógázni ott meg is szakadt, pedig egyébként szerettem az óráit nagyon. De nekem sokkal kényelmesebb volt reggel otthon magamban gyakorolni.
Később, kb. 6 év múlva…

… Addig végig nyomtad otthon a reggeli gyakorlást?
Végig! Olyannyira, hogy ha pl. elmentünk síelni, akkor én 5-kor keltem, hogy megcsináljam a jógagyakorlataimat. És valahogy élveztem, pedig soha előtte semmihez nem volt kitartásom. Éreztem, hogy nagyon jó. Persze nyilván sokkal gyorsabban lehetett volna fejlődni, ha valakihez eljárok, ha van egy mesterem. Közben persze leszoktam a cigiről, és valahogy már nem kívántam a húst sem, jöttek ezek a “mellékhatások”…

Ezek nálad mikortól jelentkeztek?
Kb. úgy 3-4 év után. Az elején még cigiztem mellette keményen..:)
Sőt emlékszem amikor az Ákoshoz jártunk egyszer számot vetettem magammal, hogy hát én nem vagyok alkoholistának mondható, de azért lássuk be, minden héten megiszunk egy jó pár tequilát, meg minden nap 1-1 sört… De akkor annyira nem vettem komolyan ezt a kérdést. Később magától jött, hogy már nem kívántam, nem éreztem jól magam tőle. Most sem mondom, hogy nagyon rossznak tartanék néha egy kis vörösbort, de volt egy időszakom amikor teljesen absztinens voltam.
Persze mindenki elcsodálkozik, ha megtudja rólam, hogy volt olyan időszakom, amikor egy üveg whiskyt is megittam egyedül simán egy helyben… :)

Mit szólt a családod a jógához?
Örültek neki, hogy végre egészségesebb életmód felé megyek, és kezdenek rendeződni a dolgaim, mert a gimi alatt tényleg benne volt a pakliban, hogy hol végzem…
Akkoriban keményebb drogokat is kipróbáltam… Aztán eljöttem Veszprémből és megszűnt azzal a baráti társasággal a kapcsolatom, de ha valaki elém rakta volna, valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani.
Persze amikor a szülők látták hogy egyre komolyabbá válik számomra a jóga, annyira már nem örültek, mert ők eléggé bigott reformátusok, sőt a tesóm pl. református lelkész, szóval gondolhatod mennyire örültek amikor később még buddhista is lettem… :)

imageKanyarodjunk vissza egy kicsit, mi is történt “6 év múlva…”?
Akkor történt, hogy olvastam a bikram jógáról, és elmentem egy órára a Rózsadomb centerbe. Nekem akkor nagyon tetszett, mert kicsit kihívás volt, és rá is kattantam, mert azt ugye nem lehet otthon. Így oda elég rendszeresen jártam egy ideig.
Közben éreztem, hogy a vendéglátás helyett valami olyat szeretnék csinálni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok, és amit jónak érzek. Akkor elmentem az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) Természetgyógyászat és az Egészségügyi alapszakára, mert az anatómia nagyon érdekelt már akkor is, viszont annyira nem voltam szorgalmas, hogy belevágjak egy egyetembe. 2007-ben vizsgáztam, majd utána még reflexológiát tanultam, és akkor a természetgyógyász tanárnőm mondta nekem, hogy tanítsak jógát. Így tartottam nekik jógaórákat a természetgyógyász táborban és elmentem az Alternatív mozgás és masszásterapeuta szakra. Ezen belül lehet szakot választani, hogy milyen mozgás ill. masszás terápiát választasz, és nekem a jóga volt a mozgás.
Bár akkor még nem éreztem azt, hogy én arra kész vagyok, hogy jógát tanítsak, és mind a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz több évtizednyi gyakorlás szükséges. Pl. még csupán három éve is máshogyan tanítottam mint most, és mennyi minden kiforrott azóta is…
Közben elkezdtem pilatesezni is, mert olvastam róla egy cikket, és megtetszett. Ahová jártam studióba ott mondtak a tanáraim, hogy végezzem el az oktatói képzést és tanítsak náluk. Így is lett. Elkezdtem pilatest oktatni, ill. hetente egyszer volt egy jógaórám is.

imageMikor ill. hogyan találkoztál az astanga jógával?
Akkoriban valaki mesélte, hogy van még egy hot jóga, mint a Bikram, de nem az… Gaurangáéknak volt a Govinda étterremnel az a kis pince helyiségük a Vigyázó Ferenc utcában és lementem oda. Az első agni jóga órámon mondta Gauranga, hogy én menjek inkább a haladó órára, ami egy astanga volt… Amit persze egyből imádtam. Végre kihívás! Akkor én már otthon régen “lábat-nyakba-rakós” pózokat gyakoroltam, így akkor ez a fajta jóga nagyon megtetszett. Az első astanga óra után mondta Gauranga, hogy menjek velük bemutatózni a TF-re jóganapra. Én pedig mentem velük. :) Akkoriban kereste a helyet a budai stúdiónak Gauranga, és mondta, hogy nekem ott mindenképp tanítanom kell, ha majd megnyílik.

Te Indiában is jártál astangát tanulni, ugye?
Voltam Mysore ban egy hónapot. Amikor a Gauranga vitt egy táboros csoportot Keralába, akkor elmentünk vele mi is az Andival (Szabó Andi) , és én véletlenül a visszafelé jegyet február helyett márciusra foglaltam… :)
Először elrettentem, hogy ez így kicsikét drágább lesz, és mit fognak szólni a munkahelyeimen. Persze nem örültek, de Gauranga megértette, sőt mondta hogy jó lesz ez nekem, legalább gyakorlok. Aztán persze én is nagyon örültem neki, és a szüleim is segítettek, mert adtak pénzt kölcsön és később ráadásul vissza sem kérték.

image
Kihez jártál Mysorban?
Ajayhoz (Ajay Kumar – a szerk.) de nem sokat, csak egy hetet az egy hónapból. Az első héten nem volt ott Ajay, csak egy tanársegéd aki nekem annyira nem jött be.
Találtam szállást a “legendás” Post office melletti házban, ahol egy évvel korában István is lakott… :) és az az óriási szerencsém volt, hogy a szomszéd szobában lakott egy amerikai srác, Alex, aki akkor már több mint 10 éve utazott a nagyvilágban. Élt ő Mexikóban, Kínában, volt Nepálban, Indiában sokat, és ő is nagyon régóta jógázott. A Richard Freemantől tanult annak idején még Amerikában, és hát gyönyörűen gyakorolt. A harmadik sorozatot is simán szépen nyomta. Ráadásul nagyon szépen játszott a banszurin, az indiai furulyán; esténként mindig arra meditáltam és aludtam el.

Ideális szomszédsrác? ;)
:))) olyan szomszédsrác volt, hogy az első naptól kezdve nekünk evidens volt, hogy együtt mentünk mindenhová ketten, és együtt gyakoroltunk reggel.
Pedig én nem tudtam jól angolul, mégis nagyon jól megértettük egymást. Mint a mesében: ugyanaz volt a kedvenc könyve, ugyanazokra a dolgokra volt ráállva a tudata…

Szerelem nem lett belőle? :)
Az volt a gond, hogy én akkor egy nagy váltás után voltam, és nagyon szerelmes voltam valakibe, akivel aztán nem lett semmi, de amiatt én ott őrá nem tudtam úgy tekinteni.

image

Zöld Tara

Mi történt amikor hazajöttél?
Hazajöttem, és akkor én már gyakoroltam a buddhizmust, ami nagyon sokat segített nekem ebben a nehéz időszakban. Az egyik pilateses tanítványom egy ún. utazó tanító volt, aki nem láma, de szokott tanítani a buddhizmusról nyugaton, és ő javasolt nekem egy meditációt hogy azt csináljam a nehéz időszakban. Ez egy formális meditáció volt, előtte én már próbálkoztam zennel, meg vipassanával ahol csak légzésfigyelés van, itt viszont egy buddha formán meditálunk, ami a megvilágosodott tudat valamilyen aktivitása, itt ebben az esetben az együttérzésnek egy formája. Ez nagyon bejött nekem, segített, és egy olyan erős bizalom alakult ki bennem az egésszel kapcsolatban, hogy ott is ragadtam. Előtte soha nem akartam semmilyen vallás mellett lehorgonyozni, hanem úgy gondoltam mindenből kiszedem azt, ami nekem tetszik.

Mindez röviddel a dél indiai utazás előtt történt, és akkor már tudtam, hogy el akarok költözni, nem tudtam hová, mert pénzem annyi nem volt, hogy albérletet fizessek kaucióval stb. Ekkor megcsináltam ezt a meditációt első alkalommal. A Zöld Tara egy női buddhaforma, és az ő mantráját mondtam, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy meg fogom kérdezni Gaurangát, hogy nem lehet-e oda költözni a budai stúdióba… Volt ott egy kis galéria, amiről mindig poénkodtunk Istvánnal, hogy a “csótányos luk”, és ott kell aludni, ha az ember túl későig dolgozik, és utánna túl korán kezd reggel. :) Így másnap reggel fogtam magam, bementem Gaurangához és megkérdeztem, hogy ha megcsinálom magamnak, kifestem, kiparkettázom, akkor odaköltözhetnék-e addig, otthagyhatom-e a cuccaimat? Ő meg persze tök laza volt, hogy “Mekkora hippi vagy Ági! Peersze, tőlem nyugodtan!” :)

Így ott laktam. Egy létrán közlekedtem le és fel…, és ez egy ideális kis megoldás volt. Így született meg bennem a bizalom Zöld Tarával kapcsolatban. Annyira erősen éreztem, hogy mindez ennek a meditációnak volt köszönhető, hogy nekem ennyire letisztult a tudatom, hogy megláttam egy lehetőséget, amit előtte nem. Az ember a problémáknál ráfókuszál a problémára és nem látja, hogy mennyi lehetőség van. Éreztem, hogy ez segített abban, hogy lássam a dolgok sokszínűségét.
Mivel ez ennyire megtetszett nekem bementem egyszer-kétszer tanításra a Buddhista centrumba. Eleinte elég furcsa volt a sokféle forma, meg festmények, meg szobrok…, nem értettem, és kicsit ilyen “bálványimádónak” tűnt…, de aztán szépen lassan elkezdett letisztulni, hogy ezek tényleg ügyes módszerek, és hogy mi van mögöttük, mi az értelme, és a láma miért olyan fontos, hogy nem csak egy írásbeli tanítást kapsz, hanem olyan valakitől kapod meg a tanítást, aki megértette a legmélyebb lényegét annak. Így lettem buddhista. :)

Hogyan jelenik meg mindez a mindennapi életedben?
Gyakorlok minden nap, és hát az ember próbálja tartani mindig ezt a látásmódot. Ahogy egyre többet gyakorolsz, átkúszik az életébe ez a látásmód és ez elég nagy segítség, mert így kevesebb a “fent” és a “lent”.  A saját érzelmeidtől is lesz egyfajta távolság. Szokták kérdezni, hogy az miért jó ha érzéketlen lesz az ember, de nem erről van szó. Az érzelmek ott vannak, csak te nem bonyolódsz bele, nem visz magával, tehát például nem esel rohadtul kétségbe amikor valami olyan történik, aminek szerinted nem kellene. Vagy észreveszed, hogy nem a másikban van a hiba, hanem abban, hogy te úgy gondolod, hogy nem úgy kellene csinálnia. Ezzel már lehet valamit kezdeni.

image
Mikor is voltál Mysore-ban?
2010-ben. És amikor hazajöttem abban az évben ismerkedtem meg a párommal, aki szintén buddhista. Így mi együtt gyakorlunk. Az egyik tanítványom hozta el egyszer agni jóga órára.. :) De a jóga nem vált az ő élete részéve. Ő inkább tai chi-zik.

Mivel foglalkozik?
Ő építészmérnök. Nagyon vicces, hogy hogyan teljesülnek a kívánságok amiket Nepálban a nagy sztúpáknál, ezeknél a régi csodálatos buddhista építményeknél tesz az ember… :) Van egy olyan hagyomány a buddhizmusban, hogy hihetetlen energiája van ezeknek az építményeknek. Én is részt vettem ilyen sztúpa építésnél már és nagyon speciális dolog, mert megtöltjük mindenféle mandalákkal pl., és nagyon bonyolult szertartások vannak az építés közben, tehát tényleg egyfajta erőteret építünk föl, ami furán hangzik először de aztán kezdi érezni az ember, hogy valóban kicsit jobban tud fókuszálni a közelükben, és hogy olyan dolgok történhetnek, hogy teljesülnek az ember kívánságai amiket ott tesz, persze nem mindegy, hogy milyen motivációval.

Te mit kívántál? :)
Mikor egyedül voltam Nepálban, akkor a párom nem tudott velem jönni, és én azt kívántam, hogy olyan munkája legyen, abból tudjon élni, amit igazán szeret csinálni.
Visszajöttem, majd pár hét után a páromat kirúgták a munkahelyéről, ahol több mint tíz éve dolgozott… Kérdezte is, hogy “Te figyelj, egészen pontosan mit is kívántál nekem?” :) Viszont utána az történt, hogy a buddhista centrumban már “kinőttük” a meditációs termet, és el kellett kezdeni átépíteni az egészet. És hát ő vezethette az építkezést! :) Így végül valóban csodálatos munkája lett.

Hogy jött ez a sok utazás? És egyáltalán hogy kerülsz te egy sztúpa építésre? :)
Erre volt karmám! :D Ott jöttünk össze egyébként a párommal az első sztúpa építésemnél, ahová ő hívott el, mert ő építészként ugye tevékenyen részt vesz, de egyébként bárki mehet.
A Kerala ill. Mysore utáni évben szerettem volna végiglátogatni a buddhista szent helyeket Észak-Indiában és Nepálban. Az utazó tanító, Kőszegi Zsuzsa visz minden évben csapatokat, így velük elmentem, és egy kicsit maradtam még Nepálban meditálni. Nagyon szeretek ott lenni! Szeretem, hogy bár ott nincsenek meg az ún. civilizációs komfort dolgok, mégis hihetetlen dolog ott lenni, csodálatos helyek vannak, és lehet találkozni azokkal a lámákkal is akiket nagyon szeretek.

image

Te próbálkoztál az astanga második és harmadik sorozatával is?
Harmadikat sohasem csináltam, a másodikat gyakoroltam rendszeresen. A karandavászanát sajnos még nem tudom rendesen megcsinálni, le tudom hozni a lótuszt, de visszavinni nemigazán. De egy ideje nem csinálom, mert az egyes sorozat is teljesen kielégítő számomra.

Te mennyire tartod be a gyakorlásodban a “tradícionális vinyászaszamolást”?
Nem igazán… Sokszor kihagyok vinyászát például, ha sérülés van, vagy ilyesmi. Azt gondolom, hogy a tudati hatása éppen ezért biztosan nem lehet meg a gyakorlásnak, mert annak van egy oka, hogy miért kell úgy csinálni ahogyan, de mivel én ezt a részt a buddhizmusból megkapom, így számomra ez maradt testgyakorlás.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most az egyes sorozatot, némileg módosítva. Egy kis kalligráf-jógával kezdek (Master Yang féle), ezzel melegítek be, utána az astanga sorozat, és szoktam hozzávenni egy kis légzőgyakorlatot a végén.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szupta virászana jut eszembe hirtelen, imádom azt a pózt, de az nem astangás póz. De nagy kedvencem a jógahíd is (urdhva dhanurasana), ill. a halpóz (matsyasana), különösen mert nagyon sok a pozitív hatása. Az összes belső elválasztású mirigyre hat, ill. tényleg szinte minden betegséget gyógyít. Nagyon szeretem még a baddha konászanát is, ill. a csavaró pózokat..

3. Mumus ászana?
Karandavászanát visszaemelni, mert ez még nem megy. Illetve a csónakpózt (navászana) annyira nem szeretem, de ki az aki azt imádja? :)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gauranga volt az első tanárom, tehát őt mindenképp megemlíteném. Azután az Alex Sefcik nevű amerikai srác Mysore-ban, ill. Shivan Kutty Keralában akinek nagyon jó igazításai voltak. Igazításokat nagyon jókat tanultam pl. Kamal Singh-től is, de a tanításomban igen nagy szerepe volt Eyal-nak (Eyal Chehanowski – a szerk.). Illetve a tanítványoktól, a visszajelzésekből, a TTC-s csapatoktól.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Astanga-profil és miért?
Az Angit (Herczeg Angelika – a szerk.) szeretném kérni, mert róla tudom, hogy egy igazi “astanga-fanaticsku” :), egész élete a jógáról szól, így ő ideális alany is lesz szerintem.

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, interjú

Telihold-kór

avagy miért nem gyakorolnak holdnapokon az astangások

20140116-135218.jpg

Az astanga jógát gyakorlók (értem ez alatt a rendszeres gyakorlókat, tehát a heti 6, de minimum 5 alkalommal jógázókat) életében, vannak ún. pihenőnapok, amikor nem gyakorolnak. Ilyen pl. a szombati nap, vagy a nőknél a havi ciklus első 3 napja, és ide tartoznak az ún. holdnapok is, nevezetesen a telihold és az újhold.
Mi ennek az oka? Nos nem, az astangások nagy valószínűséggel nem változnak teliholdkor vérfarkassá, hogy azután vadászni induljanak az éjszakában… :) Bár ki tudja ugyebár, én csak a magam nevében beszélhetek… Én teliholdkor inkább révûlten kántálom a Cthulhu hívó igét: „Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn” , és várom hogy kinyíljon a dimenziókapu… :)))
No de viselkedjünk komolya(bba)n kérem.

A Wikipédiát olvasva kiderül, hogy a Hold az emberiség története során mindig fontos szerepet töltött be a különböző kultúrákban. A korai időkben istenségként tisztelték, a későbbi időszakokban tudományos kutatások alapjául szolgált. Emellett az irodalomban is több, kultúránk kincsei közt nyilvántartott alapmű témája lett. A Hold az alapja az ókorban keletkezett legtöbb naptárnak és ünnepnek. A Hold fázisait az ókori egyiptomiak az újjászületéssel magyarázták. Szerintük Ozírisz isten feldarabolásáról van szó, amit riválisa, Széth hajtott végre rajta, aminek során 28 darabra vágta. Ozíriszt hitvese, Ízisz rakta össze.

Az emberek évezredek óta okolják a holdat a különféle szokatlan vagy magmagyarázhatatlannak tűnő események, cselekedetek miatt. A hold feltételezett hatása a hétköznapi kifejezésekbe is átment (például holdkóros viselkedés). A középkori, babonás Európában pl. a vérfarkasok és a vámpírok megjelenését kapcsolták össze a teliholddal.

Rengeteg tanulmány érvel a telihold hatása mellett, vagy éppen az ellen, a választ azonban senki sem tudja. De állítólag ha megkérdezünk egy rendőrt, nővért, vagy egy pszichiátert, ők valószínűleg azt fogják mondani, hogy nemcsak hisznek a telihold hatásában, de számolnak is vele a mindennapokban. Kórházi sürgősségi osztályokon és a rendőrségeken tervezik, hogy több telefonhívást kapnak telihold idején. A telihold hatása mellett érvelők egyik fő érve a születések számának bemutatása, ilyenkor ugyanis jellemzően több gyermek születik, mint a hónap más napjain. Apropó születés, a Yoga Mala-ból tudjuk, hogy például Guruji ( Sri K. Pattabhi Jois) is teliholdkor látta meg a napvilágot egy (minden bizonnyal) szép júliusi napon Dél-Indiában. ;)

Ha félretesszük a mítoszokat, hiedelmeket, akkor bizony kiderül, hogy az ok egyszerű fizika. A Hold (a Naphoz hasonlóan, csak az jóval kissebb mértékben) gravitációs vonzást gyakorol a Földön, így nagy hatással van a víz mozgására. No, rémlik valami fizika óráról? Apály, dagály… Ugye-ugye!
Azt is tudjuk ugyebár, hogy az emberi test kb. 70%-át víz alkotja, így már nagyon is érthető és természetes, hogy bizony hatással van ránk a Hold.

Teliholdkor a szövetek megtelnek vízzel, nehézkessé válnak, az izületek is merevebbek, kevésbé mozgékonyak. Újholdkor éppen ellenkező a hatás, túl szárazak az ízületek, kevésbé nyúlnak az ínszalagok. Mindkét esetben megnő a sérülések veszélye gyakorlás alatt. Ez a legfőbb oka tehát az astangás pihenőnapoknak telihold ill. újhold idején.

Eltekintve gyilkosságok számától, a mentális betegek tüneteitől és az erőnlétünkre gyakorolt hatástól, vajon milyen más hatása lehet még a Holdnak? (“Mit adtak nekünk a rómaiak? :) )
Sokan tapasztaljuk, hogy a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított poziciója bizony a lelkiállapotunkra is hatással van. Már a görög filozófus, Arisztotelész is úgy vélte, hogy mivel az agy a „legnedvesebb” szervünk, ezért a Hold ugyanúgy hatást gyakorol rá, ahogy a tengerre az árapály formájában.

Egy megközelítés szerint, a Hold pozíciója által okozott energetikai tapasztalások megfeleltethetőek pl. a légzés ciklusunk szakaszainak. A telihold-energia hasonlít a belélegzés végéhez, amikor a prana ereje legnagyobb. Ez egy kiterjedt, felfelé mozgató erő, amely által energikusnak és emocionálisnak érezzük magunkat, ugyanakkor nem stabil. Az upanishádok szerint a fő prána a fejben lakik, így telihold alatt hajlunk arra, hogy konokabbak, makacsabbak legyünk.
Ezt tanúsíthatom, ugyanis kb. 3 hónapja – megfeledkezve a pihenőnapról – teliholdkor gyakoroltam, és gyönyörűen lezúztam a jobb belső combizmomat upavista kónászanában… Nem értettem miért megy sokkal rosszabbul a szokásosnál, és túlerőltettem. A lábam azóta is sérült, így valószínűleg még jóideig emlékezni fogok az esetre. :(
Az új hold energiája felel meg a kilégzés végének, amikor az apana erő a legnagyobb. Apana egy összehúzó, lefelé mozgó erő, amely arra késztet minket, hogy nyugodtnak és megalapozottnak érezzük magunkat, de testi erőfeszítés irányába merev és ellenálló.

Summa summárum: a komoly astanga jóga gyakorlók tudják, hogy a holdnapokat megfigyelni egy kiváló módja annak, hogy tiszteljék a természet ritmusait és felismerjék azokat, ezáltal pedig harmóniában tudjanak élni vele.

(ForrásokWikipedia, Telihold.hu, Origo, Ashtangayogacenter.com)

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, elmélet

R. Sharath Jois interjú

2013. augusztus 11-16., Stockholm

Az alábbi posztért nagy-nagy köszönet Hajnalnak, aki részt vett Stockholmban Sharath Jois workshopján, majd lefordította nekünk a vele készített interjút.

sharat_stockholm5Több európai városban is tartasz workshopot, Stockholmon kívül Koppenhágában, Helsinkiben és Londonban. Stockholmot miért választottad?
Már régóta terveztem, hogy egyszer ellátogatok Stockholmba, mert az évek során Mysore-ban rengeteg svéd diákom volt. Stockholmban sok a jó tanár, akik hűen követik a mysore-i tradíciót. Ezért fogok itt tanítani.

Szerinted miért ilyen népszerű az ashtanga a nyugati világban?
Az Ashtanga jóga autentikus jógát jelent – a jóga mind a nyolc ágát magába foglalja. A jóga nyolc ágának gyakorlásán keresztül megszabadulhatunk a testünkben és a lelkünkben lévő szennyeződésektől. Ezt érzékelhető az ászanák gyakorlása közben is, ezért vonz sok embert az ashtanga. Sokak életét megváltoztatta.

sharat_stockholm6Mi történik ashtanga jóga gyakorlás közben?
Boldogabban leszünk, nyugalom költözik az elménkbe, sok lelki és egészségügyi problémától megszabadulunk. Az emberek a világ minden táján szenvednek a stressztől. A jóga erőt ad, hogy ezeket az élethelyzeteket tudjuk.

Miért akarta a nagyapád, Sri K Pattabhi Jois az egész világon elterjeszteni az ashtanga jógát?
A jóga nem tartozik semmilyen társadalmi rendhez – olyan mint a Nap, hasznunkra lehet, de nem birtokolhatjuk. Mindenkinek jógáznia kellene, hogy egészséges és jószívű legyen. A nagyapám azt vallotta, hogy a jóga mindenkié, és ezért kezdte el terjeszteni a jóga üzenetét. Ez bevonzott sok nyugati embert.

Segíthet a jóga abban, hogy legyőzzük a félelmeinket? Például a haláltól való félelmünket?
Az embereknek látniuk kell az igazságot – s az igazság az, hogy ha élsz, akkor egyszer meg kell halnod. Senki sem tudja a választ arra a misztériumra, hogy mi történik, amikor meghalunk. De a legfontosabb, hogy mit csinálunk mielőtt meghalunk: hogyan éljük az életünket.

Sokszor beszélsz arról, hogy a gyakorlásban elkötelezettnek kell lenni – igaz ez az életben is?
Én ezt úgy értem, hogy őszintén kell csinálnunk, azt amit csinálunk. Mindenkinek van valamilyen felelőssége a társadalomban, és mindenkinek meg kell próbálnia valódi odaadással közelíteni az emberek felé, s őszintén tenni a dolgát. Ha mindenki így tesz, akkor értelemmel tölti meg a létét ezen a bolygón.

sharat_stockholm3Arról is sokat beszélsz, hogy legyünk türelmesek a gyakorlásban.
Ahhoz, hogy erős alapokat építs, időre van szükség. Ez akár évekbe is telhet, és több összetevő is kell hozzá: egyaránt kitartás és elkötelezettség, csakúgy mint tisztelet és hála. Ugyanúgy mintha házat építenél. Ahhoz, hogy lerakd az alapokat, nem használhatsz homokot. Több dologra is szükséged lesz, például kövekre, hogy az építményed elég erős legyen.

Sokan tartanak az ashtanga haladóbb ászanáitól. Mit lehet ez ellen tenni?
Sok ászanától tartunk, mert még nem szoktunk hozzájuk. Ha valaki arra kérne, hogy hajtsak végre ejtőernyős ugrást, engem is félelem töltene el. De ha megtanulom, hogy hogyan működik a rendszer, hogy nem fenyeget semmi veszély, akkor lassan hozzászokom és csökken a félelmem. Ha régóta gyakorolsz, erős alapokat építesz fel, és hozzászoksz a mozdulatokhoz, a félelem eltűnik.

Mit gondolsz azokról, akik kritizálják a jógát?
Ha nem tudod, hogy mi a jóga, és még magad sohasem próbáltad, akkor könnyű kritikusnak lenni. Olyan ez mint a tenger – mondhatod, hogy ”ez csak víz”, de csak ha lemerülsz a tengerbe, akkor látod a szépségét, azt hogy a víz alatt egy másik világ rejtőzik. Ugyanez igaz a jógára is.

Mit gondolsz az új jógaformákról, amik időnként felbukkannak, mint például a bikram vagy a powerjóga?
Nem autentikusak., nem a paramparából származnak. A jógának egy tradíció láncolatból kell erednie. Nem teheted meg azt, hogy kitalálsz egy jógát és kijelented: Ez az én jógám. A Bhagavad-Gitában és a Jógaszutrában olvashatsz a jógáról, ez nem egy új találmány, nem valami, amit ma alkottak. A jóga gururól gurura szállt, a legfensőbb tanítótól a tanítványokra. Ahhoz, hogy jógát taníthass, sok éven keresztül kell tanulnod egy ügyes tanártól.
Mára a jóga divattá vált, az emberek saját jógát találnak ki, s saját magukról nevezik el. Ez szerintem nagyon rossz dolog. Befűteni egy szobát még mielőtt elkezdenél gyakorolni, értelmetlen – ezzel az erővel ücsöröghetnél egy szaunában is.
Ha elsajátítod az aszanákat, az még nem jelenti azt, hogy tényleg megérted a jóga lényegét. Senki sem tanítja ugyanúgy a légzéstechnikát, mint ahogyan Sri K Pattabhi Jois tette az ashtanga jógában. Senki nem tanítja a vinyasát sem ugyanúgy (légzés a mozgással összehangolva), vinyasza nékül semmi hatást nem érsz el. Ezek nélkül nem lesz tudományos a gyakorlás, pusztán egy fizikai edzés, nem más.

sharat_stockholm1Mi a légzés funkciója?
Lenyugtatja az idegrendszert, és központi szerepe van a jógában a test és a lélek megtisztításában. Attól nem tisztulsz meg, ha kitartasz egy ászanát mozdulatlanul 20 percig.

Szükséges istenhívőnek lennünk ahhoz, hogy jógázhassunk?
Az isten pusztán energia, nincs sem formája, sem neve. Mi Indiában azt mondjuk, hogy az isten formanélküli, az összes ember fantáziájából áll össze és ezeknek a fantáziáknak a léte hozza létre a jó energiát. Úgy is gyakorolhatsz, hogy ateista vagy. Elég az, ha a jógában hiszel, és kontrollálni tudod a érzékszerveid, hogy lecsendesítsd a tudatod.

Lehetnek azok, akik esznek hús és fogyasztanak alkoholt, komoly jógagyakorlók?
Húst enni egyet jelent egy másik lény elpusztításával, és ez az ahimsa (nem-ártás) ellentettje. Az, hogy mindez megtalálható a természetben, egy másik dolog – ha egy tigris eszik húst, akkor ezt anélkül teszi, hogy megzavarná az ökológiai rendszert. Az alkohol összeférhetetlen a jógával, mert hatással van a belső békédre.

Létezik egy korhatára ameddig gyakorolhatjuk az ashtanga jógát?
A gyerekek 11 éves kortól kezdhetnek el ashtangát gyakorolni, de felső korhatár nincs. A jóga egészen addig ”történik benned”, amíg meg nem halsz, ha folytatod a gyakorlást.
Amikor eljutunk egy bizonyos szintre a gyakrolásban, akkor a jóga csakúgy a részünké válik, mint az egyik karunk, az életünk része lesz. Nem lehet elvenni tőlünk. Nem mondhatod, hogy holnaptól nem gyakorlok jógát. Az olyan lenne, mintha levágnád a karod.

Sokaknak, akik ashtangát gyakorolnak, van valamilyen betegségük vagy valamilyen fogyatékosságuk; a szív- vagy pszichikai betegségeken keresztül egészen a gerincproblémákon át a bénulásig. Mi a titka a jóga gyógyító hatásának?
Egészségesebb leszel és akár meg is szabadulhatsz a betegségektől, ha helyesen gyakorlod a jógát és van egy jó tanárod, aki tudja hogyan kell kezelni a különböző tanítványokat. Ugyanez igaz a jó orvosra is – ha tudja, hogyan kell kezelnie a pácienseit, akkor megtörténik a csoda.
Gyakorold az ashtangát tekintet nélkül a korlátaidra. Ha jógikus tudattal rendelkezel, akkor nem számít, hogy milyen korlátaid vannak. Nem mindenki tudja megcsinálni azokat az ásznákat, amiket én. De van olyan is, aki meg tudja csinálni az összes ászanát anélkül, hogy valódi jógi lenne. A szívedet szentelheted a jógának, függetlenül attól, hogy milyen korlátaid vannak.

Vannak, akik megsérülnek ashtanga gyakorlás közben. Mi a tanácsod a számukra?
Sok oka lehet annak, ha valaki megsérül. Először is azt kell látni, hogy hogyan sérült meg. Ha rossz a tanárod, akkor szerezhetsz sérülést. A te dolgod, hogy találj egy komoly, jó tanárt.
Figyeld meg például, hogy a tanár maga is óvatosan gyakorol-e, ez elég fontos. Aztán vannak olyan diákok is, akik mindig újabb és újabb ászanákat akarnak, túlerőltetik magukat, naponta kétszer gyakorolnak. Így könnyen meg lehet sérülni. Nem szabad erőltetni és siettetni a dolgokat.
Gyakorolj intelligensen és ne arrogánsan, tudatlanul. Van olyan fájdalom, ami azért jelentkezik, mert még nem szokott hozzá a tested egy adott ászanához, ez el fog múlni, ha folytatod a gyakorlást. Csak ha a fájdalom állandósul, akkor kezdj el aggódni.

Üzenhetnek e a sérülések nekünk valamit?
Igen, a sérülések néha jó tanárok. Szerénnyé tesznek bennünket.

Lehetséges az, hogy a belső nyugalmunkra való fókuszálás konfliktusba kerül az ahimszával a külvilágban? Meggátolhat bennünket abban, hogy másokkal törődjünk, hogy segítsünk az embereken krízis helyzetekben vagy háborúkban?
Először nekünk kell magunkban megteremtenünk a belső békét. Ha minden ember eléri ezt az állapotot, akkor a külvilágban is béke lesz. Ha dolgozol magadon, akkor másokat is arra ösztönözhetsz ezzel, hogy ugyanezt tegyék. Muszáj beszélnünk a jógáról, terjeszteni a benső béke üzenetét, ösztönözni másokat, hogy jógázzanak. Minél többen megértik ezt, annál kevesebb harc lesz. De először be kell látnod a saját tudatlanságod, felismerni a saját téveszméidet és dolgozni ezeken. Ha megszabadulsz tőlük, csak akkor lehetsz sikeres a spirituális gyakorlásodban.

Elérheti mindenki, aki jógázik a samadhit – a jóga végső célját?
Ha fejlesztik magukat, akkor elérhetik. De először engedned kell, hogy növekedjen benned. Olyan ez mint fát ültetni, táplálnod kell, gondozni a növényt, hogy növekedjen.
A táplálék a fizikai tréning, az ászanák gyakorlása. Nem tudhatod, hogy mikor történik meg, bármikor megtörténhet, csak megfelelő táplálékot kell kapnia. Sri K. Pattabhi Jois mindig azt mondt, hogy ” az ashtanga nem a lusta embereknek való”.

Lehet valaki túlzottan ambiciózus a jógában?
Sokan túlzottan ambíciózusak az ászana gyakorlásban. De a jógafolyamat nem megy végbe azonnal, hanem csak lassan. Manapság mindenki mindent azonnal akar, de ez így nem fog megtörténni.

Eredeti szöveg: http://www.yogashalastockholm.se/om-ashtanga-yoga/intervju-med-sharath/
Fordítás: Seres Hajnal
Képek forrása, ill. további képek: Yogashala Stockholm

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, interjú, vendégpost

Ashtanga-profilok: Pákh Anna

Elsősorban anya, emellett jógaoktató, nem utolsó sorban pedig lelkes gyakorló, aki vallja, hogy egy folyamatos tanulás, amiben van. Úgy véli, hogy bár hasznosak a különböző workshopok, a saját gyakorlásod a lényeg. Olyan típusú ember, aki teret ad a másiknak, úgy érzi nem feladata az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: a jógát és a gyerekeit, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.

Hatha jógával indult a jógával a kapcsolatom, 21 éves korom körül, amire hetente párszor el tudtam járni munka mellett. Utána volt egy nagy szünet, mert kimentünk 3 évre Algériába, és ott nem nagyon volt jóga.
Amikor a második kisfiam kb. fél éves lett, úgy éreztem, hogy én konkrétan megőrülök, ha nem „töltöm ki a bőrömet”, nagyon szeretnék valamit mozogni. Gyerekkorom óta ismertem  Szabó Andit, aki azóta itt is tart órákat (az Atmában), akkoriban még ő is csak gyakorolt, és mesélte, hogy képzeljem el, van egy olyan, hogy melegben jóga…

Én úgy voltam vele, hogy egy héten egyszer érek rá, hát üssön nagyot, legyen dinamikus, legyen hát melegben!… Ekkor – kb. 4 évvel ezelőtt – ismertem meg az Agni jógát. Megtetszett, hogy ebben a sorozatban vannak kihívást jelentő pózok, van benne dinamizmus, tetszett a felépítése. Majd kb. 2 hét után már ashtanga órán voltam, és az különösen megtetszett.

Kinél voltál először ashtanga órán?
Gaurangánál. Neki vitathatatlan szerepe van abban, hogy én az ashtanga jógába beleszerettem. Utána jártam Istvánhoz, Ágihoz is itt az Atmában.
Nemsokkal később elváltam, és ez az élethelyzet természetesen  a mai napig meghatározza jógagyakorlásomat, illetve annak szervezését, mert két óvodás gyereket egyedül nevelek. Tehát nekem úgy néz ki az órára járásom, hogy mi van 9 és du. 2 között. Reggel kilenckor lerakom a gyerekeket és utána tudok órára menni, majd 3-kor már ott vagyok újra az oviban.
Gyerekek mellett gyakorolni pedig  nem ugyanaz, abból gyerek-szülő acro jóga lesz. :-) Ez nálunk rendszeres otthon, de az egy más típusú, kevésbé elmélyült műfaj… :-)

Milyen szerepe volt a jógának az életedben a válás után?
Nagyon fontos volt. Ha ilyen élethelyzetbe kerülsz, akkor valahogy vissza kell találnod a középpontodhoz, meg kell találnod a nyugalmat.

Ebben az időszakban egyre többet jártam jógázni. Közben elvégeztem a gyerek jóga oktatói tanfolyamot is.

Hogyan jött az oktatás?
Jó ideje rendszeresen gyakoroltam már az Atmában, mikor egyszer megkeresett Gauranga, hogy tartanék-e heti egy órát, egy agnit.
Az ashtanga pedig úgy történt, hogy elutazott mindenki egyszerre, Szabó Andi, Ági, Gauranga együtt, és szerveztük a helyettesítéseket. Én mondtam, hogy Agnit vállalok, de Gauranga mondta hogy Ashtangát is kellene, mire mondtam hogy azt még nem. Úgy éreztem, hogy az nagyobb falat. De akkor Gauranga meggyőzött, hogy végül is csak helyettesítésről van szó, nem fix óra, már gyakorlom 2 éve, szerinte meg tudnám tartani kivételesen. Így beszivárgott az életembe egy helyettesítésből…
Átköltöztünk a Vigyázó Ferenc utcából ide a Kálvin térre, és én voltam az egyetlen, aki ezt a 11 órás időpontot tudta vállalni. Közben workshopokon, oktatóképzéseken és mindenféle fórumokon ment, és természetesen a mai napig folyamatosan  megy az önképzés.

El szoktál járni mindig a workshopokra?
Igyekszem persze, de egy idő után azt érzed, hogy mehetsz bármilyen workshopra, hallasz egy-egy új megközelítést, de a gyakorlásod a lényeg. Most már úgy érzem, hogy nagyon csábító kell legyen egy workshop, hogy megint elmenjek.

Nekem a Synergy Yoga vagy például az Eyal az ilyen… Az, ahogy ő gondolkozik a jógáról, a világról, ahogyan közelít feléd bármelyik igazításban, mind nagyon szimpatikus.

Mennyire volt furcsa neked Agni jóga után áttérni az Ashtanga gyakorlásra?
Nagyon sokáig keresztbe  gyakoroltam a kettőt, mert nagyon jól kiegészítik egymást. Az Agni sem egy könnyű sorozat, hiszen ha 21 légzésig kitartod a pózokat, az azért embert próbáló. Szerintem jól kiegészíti az ashtanga dinamizmusa az agni statikusságát, és nagyon jól támogatja egymást a kettő. Most is úgy gyakorlok, hogy becsúszik egy héten más is az ashtanga mellé.

Melegben vagy normál hőmérsékleten gyakorolsz?
Normál hőmérsékleten gyakorlok. (kinek mi a normál? :-) )

Miért?
Nagyon szeretek pl. a természetben gyakorolni, tehát nem vagyok a kötelezően csukott ablakos variációba belehelyezkedni tudó ember sem… Amire én most a hangsúlyt fektetem a saját gyakorlásomban az a folyamatosság, a légzés, a befelé figyelés, a bandha. És úgy érzem, hogy én magam ezt jobban meg tudom valósítani ha nem melegben gyakorlok. De nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell gyakorolnia, mindenkinek éreznie kell, hogy mi számára az optimális.  A saját tapasztalatom és gyakorlásom miatt viszont fontos volt számomra, hogy a szerdai órámat már órarend szerint is alacsonyabb hőmérsékleten tartom, nem 30 fok fölöttiben.

Nehéz volt számodra az ashtanga sorozat, amikor elkezdted gyakorolni?
Sok minden ment rögtön, de voltak persze mumusok. Volt sok póz, ami kívülről jól néz ki, vagy nehéz, de nekem nem kellett érte nagy erőfeszítést tenni, és így visszanézve ezért volt az, hogy én olyan egy- másfél évvel később jöttem rá, hogy csomó mindent nem csinálok bandhából. Ezeket a kis csalásokat egyébként gyönyörűen leleplezi most a Synergy. :-)

Sportoltál előzőleg valamit?
Én mindig olyan típus voltam, aki folyton sportol, csinál valamit – úszás, tánc, karate-, de semmit nem komolyan, vagy versenyszerűen.

Hogyan kezdtél el egyszer csak figyelni a légzésre, bandhára?
Ebben egész biztos, hogy nagyon sokat segített nekem az Eyal és a Katus órája.

Gyerekjóga, majd agni után mennyire volt nehéz, vagy más ashtangát oktatni?
Ez egy folyamatos tanulás, amiben vagyok. Mindig azt tudom az óráimon átadni ahol én éppen tartok. Próbálok nem mást tanítani, hanem azt amit én gyakorlok, ahol én tartok.

Ha meg kellene fogalmaznod azt, hogy te miért ashtangázol, mit mondanál?
Úgy van összerakva a sorozat, hogy minden alkalommal savászanában azt érzed, hogy ez így kerek és egész. Szerintem, aki gyakorolja, érzi ezt. A  felépítése, a dinamikája, a ritmusváltásaival a vége felé, úgy jó, ahogy van, és megszerettem.

Mit gyakorolsz még az ashtangán kívül?
Általában amihez kedvem van, és persze 9 és 2 között van. :-)

Így voltam pl. már a Mandalában haladó hathán, az István vinyasa kramaján, Anginál itt nálunk vinyasa flow-n… De voltam gerincjógán is, ami nagyon érdekel, én is gondolkodom hogy elmegyek ebbe az irányba is, mert azt látom, hogy nagyon sok ember panaszokkal érkezik és fontos, hogy tudjunk ezzel mit kezdeni. Nem biztos, hogy mindig mindenkinek ashtangát kell gyakorolnia.

Kihez jársz ashtanga órára?
Most azt a rendszert igyekszem egyébként bebetonozni, hogy hétfőn Kati, csütörtökön Ági. Persze mellette a saját óráim előtt vagy után önállóan gyakorlok.

Volt-e valaha sérülésed?
Nem nagyon volt. Egyszer volt egy rövid térdprobléma. Kettes sorozatot gyakoroltam éppen, amikor itt volt Eyal, és mivel még nem tudtam kívülről, a Gaurangát követtem. És persze látszik, hogy milyen az, amikor nem a saját ritmusodban és nem befelé figyelve gyakorolsz, mondta is az Eyal, hogy így nem teheted a nyakad mögé a lábad. És itt jön az, hogy igazából fizikai szinten meg tudom csinálni, de ha nem úgy csinálom, nem belülről, abból lehet sérülés A sérülések nagy százaléka lelki okokra is visszavezethető, úgyhogy érdemes ezzel a részével is foglalkozni. Nekem pl. a csípőmnél van még valami, amit még nem sikerült megfejtenem.

Nálad sérült meg már valaki?
Én egy sérülésről tudok, ami szerencsére eljutott hozzám, igazítottam valakit marichyasana B-ben és lecsúszott a bokája és bedagadt neki, tehát szerencsére 1 napos történet volt. Ebben a pózban azóta nagyon óvatos vagyok. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben soha nem csak a tanár, vagy csak a gyakorló a hibás, nincs „rossz”, „gonosz” és „áldozat”, ez egy közös karma, és utána jó esetben mindketten tanulnak valamit a helyzetből.

Mikor kezdted el gyakorolni a második sorozatot?
A második sorozatot Katusnál szoktam gyakorolni, de most már ezt is a Synergy-vel átitatva végezzük. Érdekes tapasztalat átforgatni a teljes gyakorlásodat egy új szemléletben. Sok ászanába már egészen máshogy megyek bele mint korábban, pedig még csak kóstolgatom ezt a megközelítést.
Van azért a kettes sorozatban még néhány póz, aminél fejben leblokkolom magam.. a fejenállások egy része például, vagy a pinchamayurászanában betenni lótuszba a lábat.

Te mikor jöttél rá arra, hogy ashtanga nem csupán egy sport?
Ó gyorsan, a második-harmadik óra után.  Erre Gauranga is felhívta a figyelmet már az elején, hogy figyelj a légzésre, figyelj a folyamatosságra, azzal együtt, hogy ő mindig megpróbálja fizikailag kihozni belőled a maximumot. És rájöttem, hogy ez fontos is, hogy segítsd az embereket, hogy átlépjék a saját határaikat.

Szerinted mi az a határ, amit még át lehet lépni igazítás során?
Nekem az az elsődleges szempont, hogy ilyesmibe csak akkor megyek bele, ha olyasvalakiről van szó, akit ismerek, láttam már gyakorolni. Első órán biztos hogy senkivel sem próbálkozom. Szerintem erre nem lehet definíciót mondani, mert találkozni kell az adott emberrel hozzá, mindenkivel más.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az óratartásodban éppúgy megnyilvánul a személyiséged, ahogyan a gyereknevelésben is. Hiába tartasz valamit jónak vagy rossznak, vagy van egy képed arról, hogy hogyan kellene, úgyis úgy fogod csinálni amilyen vagy… Én is úgy nevelem a gyerekeimet amilyen vagyok, és leginkább a  személyemmel nevelem őket, ahogyan a jógaórán sem vagyok másmilyen. Olyan típusú ember vagyok, aki teret ad a másiknak. Ez nem egy jó vagy egy rossz tulajdonság, ez egyszerűen egy tulajdonság. Én például gyakran megkérdezem igazítás közben, hogy mehet-e, vagy megkérem, hogy szóljon, ha úgy érzi hogy sok. Nekem nem feladatom az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Viszont a határfeszegetés időnként jól is elsülhet, csak nekem nem a műfajom.

A saját gyakorlásodban mennyire feszegeted a saját határaidat?
A saját határaimat feszegetem persze, de az nyilván más. Magamnál tudom, hogy mi az, ami nyavalygás, és mi az ami nem. :-)

Önállóan szeretsz jobban gyakorolni, vagy szívesebben elmész valakinek az órájára?
Nekem nagyon nehéz önállóan gyakorolni, főleg elkezdeni. Szeretem az órai környezetet, az egy „bejógázott tér”, sokkal könnyebb úgy mindent kizárni, és azt az időt teljesen kitölteni jógával.

Mysore vagy vezetett órára jársz szívesebben?
Biztos, hogy mysore órára mennék, ha azok olyan időpontban lennének, amikor én ráérek, de nekem pl. a reggeli időpontok teljesen elképzelhetetlenek, így járok vezetett órára is.

Te miért nem tartasz mysore órát?
Nem merült föl eddig, de én úgy gondolom, hogy könnyebb vezetett órát tartani. Sohasem tartottam mysore-t de valahogy az az érzésem, hogy az egy haladóbb tanári szint, és én egyelőre bőven megelégszem a vezetett egyes sorozattal.

A gyerekeid szoktak a jógáról kérdezni?
Persze. Időnként jógázgatok otthon, múltkor például fejenállásnál áll mellettem Dávid, a kisfiam, és mondja, hogy „Még nem egyenes! Még nem, még nem, nna most jóó. De kézenállni még nem tudsz!” Ő így motivál. :-)

Egyszer, amikor a kisfiam (most 3 éves) még kisebb volt valakire azt mondta, hogy „Nincs itt az anyukája, biztos elment jógázni.” És akkor leesett nekem, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy a jóga a szemében ne az a rossz dolog legyen „ami miatt nem lehetek anyukámmal”.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Főleg az egyes sorozatot, heti egyszer a kettest.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szeretem a szuptakurmászanát, kukuttászanát, ékapáda sirsászanát, és végre a fejenállást az egyesben, de sok van, amit szeretek.

3. Mumus ászana?
Nekem fejenállás mumusom van/volt. :-) Illetve „nyak parám” van alapvetően. Kicsi koromból emlékszem arra az érzésre, amikor fültőtől érzed azt a bizonyos bizsergő fájdalmas érzést, mert nagyon sokszor megrántottam a nyakam semmit sem csinálva. Most viszont már nagyon szeretem a sirsasana a-t, illetve az egyes sorozatban a fejenállás részt, a kettes sorozatos verziók mumusok, de ez is egyértelműen fejben fog majd eldőlni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gaurangának köszönhetem azt, hogy egyáltalán elkezdtem ashtangát gyakorolni és hogy ezen az úton maradtam. Ági (Major Ági – a szerk.) óráit imádom, nagyon szeretem, ahogy ő a szavakkal tud igazítani, tőle mint oktató is nagyon sokat tanulok. Szil Katinál is nagyon szeretek gyakorolni, és az egész oktatási stílusát, ami egy Eyal-hoz hasonló látásmód. Úgy érzem, hogy én eddig mindenkitől tudtam valamit tanulni, de ha egy valakit kell kiemelni, akkor most az Eyalt emelem ki.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Én hetente négyszer-ötször gyakorlok, és ebből általában három az ashtanga. Lehet hogy heti hatszor kellene, de nem feszülök ebbe bele, nem arra kell törekedni hogy a „számok” meglegyenek.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen az Ági. Nekem ő annyira A jóga. Számomra nagyon meggyőző az a mögöttes tudás, ami nála ott van, szeretem az óráit és nagyon megalapozottnak érzem az egész tanítását.

Hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Vinyasa Flow

Mire meggyógyult a laptopom, már meg is érkezett az újabb vendégposzt Szabitól, akinél mostanában jobbnál jobb témák hevernek, arra várva hogy végre kikerüljenek az Astangini blogra. :) Az alábbi szösszenetet egy vinyásza flow jógaoktatói tanfolyam ihlette. Köszönet érte!

Csíkszentmihályi Mihály óta népszerű fogalom a flow, amelynek a jógában, főleg a dinamikus irányzatokban is megvan a saját értelmezése. Mostanában itthon is egyre ismertebb az a stílus, amelynek már a neve is ezzel a fogalommal van fémjelezve, a vinyasa flow. A Jogablogon megjelent egy érdekes három részes cikksorozat, amely három különböző vinyasa flow tanár óráját mutatta be, mindhárom cikkből érződött egy kis bizonytalanság, hogy akkor most tulajdonképpen mi is a vinyasa flow, vannak napüdvözletek, meg néha erőteljesebb gyakorlás (alkartámaszok), de hogyan is lehet keretezni ezeket az órákat.

Hát igen, ha az ember először csöppen be egy ilyen órára, majd utána még egyre, akkor lehet az az érzése, mintha két különböző típusú jógaórán vett volna részt, pedig mégis vannak elvek, amelyek általában visszaköszönnek a legtöbb (az összest nyilván nem merem kijelenteni) vinyasa flow órán. Volt szerencsém részt venni egy vinyasa flow oktatói továbbképzésen Varga Judit előadásában, amely igen jól megragadta a lényeget, ebből szeretnék néhány pontot megosztani.

Már maga az elnevezés, ami időnként vinyasa krama (vagy csak vinyasa), szó szerinti fordításban tudatosan összerakott folyamatot jelent, is meghagy egy nagyfokú szabadságot, amibe sok minden belefér…

A legtöbb embernek, főként astangás múlttal, első blikkre egyfajta astanga klónnak tűnik, amiben a tanár szabadon játszik az asanakkal. Ez persze így torzítás (mielőtt megtalálna a vinyasa flow rendőrség), de ha az irányzat gyökereit nézzük, akkor hármat szoktak kiemelni és ebből látszik, hogy sok minden az astangából jön:

  • Astanga (a la Patthabi Jois), ahonnét a dinamizmus, a napüdvözletek és a vinyasa, mint átvezető mozdulat, ered
  • Iyengar, ahonnét a precizitás
  • Viniyoga (Desikachar nyomdokain), ahonnét a módosítások, tanulók szintjének megfelelő egyéni verziók felajánlása jön

Az óra felépítése általában (vinyasa flowban ez sem szentírás) az alábbiakat követi:

  • bemelegítés: főként talaj menti, az izom előkészítésére szolgáló gyakorlatok, minimális kitartásokkal, lehetőleg a teljes gerinc átmozgatására törekedve, cicahát forever!
  • napüdvözletek: az astanga sorozatból ismert verzióban, általában sok módosítással fűszerezve: lábemelések, kitartások, gerinccsavarások
  • asana sorozatok: általában az óra gerince, ami többnyire álló asanak valamilyen célt szolgáló egymás után fűzése, vinyasa verziókkal összekötve
  • ülő, illetve talaj menti, esetleg fordított testtartásos sorozatok: jobbára statikus, az elmélyülést és levezetést szolgáló pózok
  • relaxáció: majdnem mindig vezetett (horkolás opcionális)

A vinyasa flow órák gerincét adja az adott órát meghatározó téma, vagy peak póz. Amennyiben peak pózt választ a tanár, legyen mondjuk a híd, akkor az órát úgy építi fel, hogy a pózok szépen lassan előkészítsék a testet a peak póz végrehajtásához. Esetünkben biztos lesznek olyan asana sorozatok, amelyek a vállat nyitják, illetve a combokat erősítik, a csípő horpasz nyújtják, vagy a derék védelmére vannak kihegyezve, és ezeket mind bedobva a lecsóba, a végére kirajzolódik a peak póz.

Ha pedig egy téma mentén építi fel a tanár az órát, akkor az rendkívül sokrétű lehet:

  • fizikai megközelítés, például: csípőnyitások, csavarások és oldalra hajlások, hátrahajlások, általános erősítő gyakorlatok, fordított pózok
  • spirituálisabb megközelítés mentén: megnyílás, elengedés (csípőnyitások, hátrahajlítások), egyensúlyozás, emésztés (csavarás, oldalra hajlás), stb.
  • bukósisakokat fel: csakrák mentén történő megközelítés, azért egy jófajta harmadik szem csakra nyitáson szívesen részt vennék…
  • lehet egy konkrét izomcsoportra koncentrálni, népszerű lehet a combhajlító, csípő horpasz, vagy akár tricepsz használatot tudatosító óra
  • akár általános energetizáló, lendületet adó óra, vagy annak az ellentéte, lehűtő, nyugisabb óra (hatha rulez) is elképzelhető

Ezek persze csak téma felvetések, rajtuk kívül számos egyéb elképzelhető, a tanár fantáziájára és kreativitására van bízva, hogy mi sül ki az adott órából, és már kezd körvonalazódni, hogy a vinyasa flow esetében több múlik a tanáron, mint a kötött pályás (astanga, bikram, stb.) irányzatoknál.

A napüdvözletek és variációik szerves részét képezik egy jól felépített vinyasa flow órának, ugyanúgy, mint a harcos pózok és azok variációi, többnyire bekerülnek az állósorozatokba is, az astangában ismeretlen hármas harcos és az ezekből indítható félhold és csavart testvére. Nem ritka, hogy az órán a pózok szanszkrit nevei mellett a mitológiai hátterük is előkerül, én például elég sok harcossal találkoztam már a matracomon, de a történetük csak most jött szembe először:

Shiva apósa, Daksha, nem hívta meg lányát, Satit és férjét, Shivat egy ünnepségre. Azonban Sati ezt zokon vette, és mégis megjelent, ahol így szólt apjához: “Mivel te adtad nekem ezt a testet, ezért nem akarom, hogy tovább hozzám tartozzon!”, majd meditatív állapotban felélesztve belső tüzét elégett. Shiva tudomást szerezve a történtekről, levágta az egyik hajfonatát és földhöz csapta, ebből pattant ki Virabhadra, a harcos, rögtön felvéve az egyes harcos pózt (stílusos intro). Kettes harcosban beigazította magát támadó állásba, kardját kihúzva, és a hármas harcos pózban elbánt az apóssal, konkrétan lefejezte… na ennyit a jógáról és az erőszakmentességről.

Egyébként a harcos pózok egybefűzése, megspékelve trikonasanaval és parsvakonasanaval ki is adja az egyik kedvelt vinyasa flow sorozatot, a táncoló harcost:

Ezzel meg is érkeztünk az óra lényegi részéhez, a tanár által összeállított többnyire álló asanak összefűzéséből alkotott sorozatokhoz, amelyek a téma, vagy a peak póz köré szerveződnek. Maradva a hidas példánknál össze lehet rakni olyan sorozatot, ami a csípő horpaszra koncentrál (egyes harcos már eleve jó), össze lehet állítani vállnyitó sorozatot, illetve comberősítőt, természetesen minden póz között van valami egyszerűbb, vagy bonyolultabb vinyasa (átvezető mozdulat), ami akár egy teljes napüdvözlet is lehet. Ha a tanár nem hangsúlyozza kellő képen a sorozatok célját, akkor az óra egy kicsit kaotikusnak tűnhet, pedig általában ott van mögötte a logika.

A legtöbb vinyasa flow órán ott figyel a kismagnó a sarokban, és nem véletlenül, a mantra feldolgozásoktól kezdve az egészen populáris slágerekig bármilyen zenét felhasználhatnak (a trashmetalhoz perverz vonzódást érző delikvensek azért lehet, hogy csalódni fognak), sőt nagyobb alkalmakkor az élő zene sem ritka. Nekem személy szerint nagyon bejön a zenére jógázás, tudom, hogy elvonhatja a figyelmet a koncentrációtól, de ezzel a lendülettel a fejekben pörgő 8mm-es is általában kikapcsol, és az a tapasztalatom, ha egy nehezebb pózban oda kell tennie magát az embernek, akkor már meg sem hallja, hogy valami szólna a háttérben.

Hát nem tudom, hogy az eddig leírtak alapján tisztult-e a kép a vinyasa flow-val kapcsolatban, az gondolom átment, hogy az óra jó felépítésének (megfelelő sorozatok legyenek kialakítva, anatómiailag az egyik póz készítse elő a másikat), és esetleg a menet közben szükséges ad-hoc módosítások (amennyiben a közönség nem annyira vevő a jól kifundált sorozatokra, értsd, esetleg túl erőteljes) miatt rendkívül sok múlik a tanáron, kreativitásán, helyzet felismerő képességén. Tehát amellett, hogy karmesterként vezeti az órát, még zeneszerzősödik is, illetve amennyire belefér mutatja a gyakorlatokat (hiszen az órán részt vevő régi motorosok sem tudják mindig, hogy mi következik), persze félreértés ne essék, ez részéről aligha nevezhető jógázásnak, ki-be ugrál a pózokba, közben beszél, így ez inkább megágyaz a sérülésnek, mint a jógázásnak. Szóval minden tiszteletem a jó vinyasa flow tanároké. Általában a karmesterkedés és komponálás mellett már kevesebb idő marad a pontos igazításokra (legalábbis lényegesen kevesebb van, mint egy astanga órán), ezért előtérbe kerülnek a verbális instrukciók. A stílus előnyei között említeném az órák változatosságát, így a régebbi gyakorlók között is kisebb a kiégés veszélye (kötött pálya esetén azért elő bír fordulni), azonban ez ugyanúgy hátránya is, mert elég hosszú utat kell megtenni, és sokrétű ismeretekre szert tenni, hogy valaki az önálló gyakorlás útjára lépjen, és saját sorozatokat, órát tudjon összeállítani.

Egyébként a külhonban kezdődött jógás pályafutásom is a vinyasa flow-hoz kötődik, bár akkor még fogalmam sem volt, és nem is nagyon érdekelt, hogy mit csinálok, egyszerűen csak élveztem. A rendszer is egy kicsit eltért az itthon megszokottaktól, voltak kifejezetten kezdő órák, ahová apelláta nélkül beosztották a hozzám hasonló taigetosz szökevényeket, itt jól rámentünk az alapokra, főként napüdvözlet elemekkel, illetve egy-két kiegészítéssel megtűzdelve. Majd miután úgy ítélték meg, hogy az alapok már elfogadható szinten vannak, lehetett menni az „igazi” vinyasa flow órákra. Aztán amikor hazajöttem, néhány hét alatt rájöttem, hogy nem tudom magamtól fenntartani az áramlást, sete sután pakolgattam egymás után az asana-kat, de egy adott ponton mindig fej vakarva abbahagytam, hogy akkor most mit is kéne csinálni… mivel akkor még nem volt itthon vinyasa flow, így lett belőle astanga, mert abban véltem a legtöbb hasonló elemet felfedezni.

Ma már szerencsére más a helyzet, a Vinyasa Flow Jóga egyesület honlapján számos oktató és óra közül lehet választani.

Illetve akinek még szabad a péntek délutánja, az a legtöbb oktatót egyszerre is kipróbálhatja, egy élő zenés jóga dzsem keretében, biztosan nagy élmény lesz.

Végül egy video arról, hogy mi minden belefér ebbe a stílusba, trance party, hmm…

2 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, vendégpost

Challenge accepted

Ashtanga Challenge Day – 2011. december 17. Budapest

“Az élet kihívás – fogadd el!” – szól az egyik ordas nagy közhely, de talán mond is valamit.
Aki futott már le maratoni távot, úszott már át Balatont, vagy egyszerűen csak lépte már át a saját korlátait, bizonyára tudja miről van szó, miért KELL elfogadni egy kihívást.

Ami engem illet, nos én köptem már ki a tüdőmet egy félmaraton után, éreztem gömbölyűnek a talpam 5,5 km leúszása után, sok-sok holtponton küzdöttem már át magam, de az Ashtanga Challenge Day valami egészen más volt…

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük előbb mi minden történt 1927-ben… :-) Az 1927-es esztendőnek ugyanis sok mindent köszönhetünk. Ebben az évben született Sidney Poitier, Gabriel Garcia Marquez, Puskás Ferenc; ebben az évben álmodta meg Coco Chanel a legendás “kis fekete ruhát”, ekkor lett Magyarország új pénzneme a pengő; itthon is divat lett a bubifrizura; és nem utolsó sorban (többek között) ebben az évben a híres jógi, Krishnamacharya Indiában Full vinyásza ashtanga sorozatot tanított tanítványainak. :-)

A legendás jógi köztudottan nem bánt éppen kesztyűs kézzel a tanítványaival, sok anekdotát olvashatunk erről Patthabi Jois és Iyengar visszaemlékezéseiben is. De nem kell messzire menni, hiszen Krishnamacharya saját fiát Desikachart is igen szigorúan fogta. Egy történet szerint az ifjú Desikachar nem akart jógázni, ezért elfutott apja elől, ám az utolérte, és büntetésből baddha padmasanában összekötötte kezét lábát, és a kölöknek 4 órán keresztül így kellett dekkolnia.

István is ezzel a kedves történettel kezdte az Ashtanga Challenge Day nyitó beszédét, majd megnyugtatott mindenkit: nekünk csak 3,5 óránk van… :)

Ekkor még volt erőnk nevetni, ám hamar az arcunkra fagyott a mosoly, amikor ismertette az aznapi menüt:

– 108 napüdvözlet (90 db surya namaskara A, és 18 db surya namaskara B)
– Ashtanga első sorozat Full vinyászával
– 108 Urdhva dhanurasana (jógahíd)

A 108 napüdvözlethez már több alkalommal is volt szerencsém, Full vinyászás ashtanga sorozatot is csináltam már egyszer, de egymás után a kettőt még sohasem, pláne nem 108 urdhva dhanurászanával megfejelve.

Lehetetlen? Igen, az… Lehetséges? Naná! :)

Biztos ami tuti, én azért elmormogtam magamban a “Meg tudom csinálni!” mantrát, ártani nem árthat alapon…, majd belevágtunk a sűrűjébe.

Az első holtpont nagyon korán érkezett… Amikor meghallottam, hogy még csak most vagyunk túl az első negyeden, fordult egyet velem a világ; de fog összeszorít, gyerünk tovább… Az utolsó három Napüdvözlet B-t úgy préseltem ki magamból, mintha az életem múlna rajta…

Itt lehetett először vizet inni… Részemről csak lehetett volna, ugyanis István óráin nevelkedve én nem is feltételeztem, hogy ez engedélyezve lesz, így nem vittem magammal vizet… Esküszöm a könnyem majd’ kicsordult ahogy néztem hogy mindenki kortyolja a kiérdemelt pár korty vizet… De fog összeszorít, gyerünk tovább!…

Az álló ászanák nekem felüdülést jelentettek, végre picit lelassult a szívverésem, tudtam mélyíteni a légzésemet, jól esett 5 légzés erejéig megnyújtóztatni az izmokat egy-egy ászanában. Az első ülő ászana után még eltévesztettem az előreugrást, elfelejtettem, hogy itten bizony állásba kell ugrálni, de utána már sorsomba beletörődve nyomtam a full vinyászát.

Soha életemben nem drogoztam, de a Challenge közben volt egy flessem, hogy ez valami olyasmi lehet… Időnként, mintha víz alatt lenne a fejem, nagyon-nagyon távolról hallottam István hangját “Ekam-belégzés, dvé – kilégzés…”, időnként bekúszott a velem szemben gyakorló eltorzult arca, néha bömbölt a fejemben a Lust for life, de többnyire valami elképesztően furcsa tudatállapotban “utaztam”…

A 108 urdhva dhanurászanánál (belégzésre föl, kilégzésre vissza…) már fizikai fájdalmat éreztem. A vállamban tompa, a csuklómban éles szúró fájdalom, és még k*rva messze volt a vége…

Most már esküszöm elhiszem, hogy van az az állapot, amikor az ember “meghal egy picit”, (persze átvitt értelemben) majd pár másodperc után újra pumpál a szív,  fog összeszorít, gyerünk tovább!…

Fogalmam sincs hányszor haltam meg szombat délután, de egy biztos: egy vinyászát sem hagytam ki! :-) Becsülettel letoltam egy korty víz nélkül, ás bár az elején még sűrűn eszembe jutott Krishnamacharya és az ő kedves anyukája, a végén már csak egy őszinte “Köszönöm!” jött ki a torkomon, mikor István szájából végre elhangzott az “Egészségetekre!”

3,5 óra gyakorlás, miközben a teremben szó szerint megállt az idő (elromlott a falióra, és délután 3-kor egyszerűen megállt :) ), sajgó izmok, kiszáradt torok, 2 nap múlva is eszméletlen izomláz…

Hogy megérte-e?
Naná! :-)

Én kötelezővé tenném minden ashtangásnak!
“Csak” az elmédet kell legyőznöd!…

 

 

2 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, beszámoló