Atma center címkéhez tartozó bejegyzések

Astanga-profilok: Major Ági

Az astangás ‘erő és hajlékonyság’ szállóige “prototípusa”, aki 19 éves kora óta napi szinten gyakorol. Droggal és alkohollal fűszerezett éjszakai életből jutott el a jógáig és a buddhizmusig. Igazi “vagány kiscsajból” lett az anatómia szerelmese, és ma már senki sem gondolná róla, hogy volt időszak, amikor egy üveg whiskyt is meg tudott inni egyedül egy helyben. A jóga és a vallás ereje, vagy a tudat diadala? Egy biztos, az ő története, tanítása, igazán inspiráló minden astangás számára.

imageEmlékszem gyerekkoromban volt az apukámnak egy jóga könyve a Deli Károly-féle. Akkor még nem jógáztam, csak imádtam fejenállni. Nagyon vicces egy könyv volt, mert a 60-as 70-es évek szereléseiben mutatják be benne a pózokat, és a csajoknál brutál hónaljszőrök voltak.. :)
Gyerekkoromban nem voltam egy nagy tornászbajnok, hajlékony sem voltam. Azután valamikor 19-20 eves koromban, amikor már elég zűllött életet éltem…., elolvastam a Yesudián könyvét, és az indított el a jóga útján.

A züllött életet egy kicsit kifejtened? :)
Persze, nem szégyellek semmit! :) A gimi alatt én elég keményen belecsaptam a dolgokba… Volt ott alkohol, meg rendesem cigiztem is, nem kis mennyiséget, és drog is volt sokféle, ráadásul pasim is volt, pedig kiskorú voltam, szóval mindenféle…
19 évesen már a Picassóban dolgoztam, mint pultos, mixer, és hát kemény éjszakázás volt. Mikor elolvastam ezt a könyvet, akkor valahogy leesett, hogy hú basszus, ez a légzés tényleg fontos, és hogy jól érezd magad a testedben.

Hogyan sikerült elolvasni egy Yesudian könyvet egy ilyen élet kellős közepén?
Nem is tudom, mert akkoriban inkább könnyed olvasmányaim voltak, de aztán valahogy egy könyvesboltban a kezembe akadt ez a könyv. Igazából gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme, így igyekeztem keresgélni mindenfelé.
És leginkább a filozófiai része fogott meg a dolognak. Viszont onnantól kezdve elkezdtem minden nap gyakorolni, mert azt is megértettem, hogy egy beteges, nehézkes testben, arra megy el az embernek minden energiája, hogy szenved.

Hogyan kezdtél el gyakorolni? A könyvből?
Igen a könyvből. Jó kis gyakorlatsorok voltak benne minden napra. Rendesen légzőgyakorlattal kezdve. És még a pasimat is (aki 18 évvel idősebb volt nálam) rávettem…! :D Aztán ő egy idő után elfogyott a lelkesedése mert elege volt belőle, hogy reggel nem elég hajlékony.

imageEzek szerint kezdetektől reggel gyakoroltál, mint az “igaziak”?
Persze! Minden reggel azzal indítottam. Később a kolléganőmmel eljártunk a Szúrjába néha Ákoshoz (Vadász Ákos – a szerk.), csak az már komplikáltabb volt, hogy délután kellett beiktatni a napba. Így aztán az, hogy valakihez járjak jógázni ott meg is szakadt, pedig egyébként szerettem az óráit nagyon. De nekem sokkal kényelmesebb volt reggel otthon magamban gyakorolni.
Később, kb. 6 év múlva…

… Addig végig nyomtad otthon a reggeli gyakorlást?
Végig! Olyannyira, hogy ha pl. elmentünk síelni, akkor én 5-kor keltem, hogy megcsináljam a jógagyakorlataimat. És valahogy élveztem, pedig soha előtte semmihez nem volt kitartásom. Éreztem, hogy nagyon jó. Persze nyilván sokkal gyorsabban lehetett volna fejlődni, ha valakihez eljárok, ha van egy mesterem. Közben persze leszoktam a cigiről, és valahogy már nem kívántam a húst sem, jöttek ezek a “mellékhatások”…

Ezek nálad mikortól jelentkeztek?
Kb. úgy 3-4 év után. Az elején még cigiztem mellette keményen..:)
Sőt emlékszem amikor az Ákoshoz jártunk egyszer számot vetettem magammal, hogy hát én nem vagyok alkoholistának mondható, de azért lássuk be, minden héten megiszunk egy jó pár tequilát, meg minden nap 1-1 sört… De akkor annyira nem vettem komolyan ezt a kérdést. Később magától jött, hogy már nem kívántam, nem éreztem jól magam tőle. Most sem mondom, hogy nagyon rossznak tartanék néha egy kis vörösbort, de volt egy időszakom amikor teljesen absztinens voltam.
Persze mindenki elcsodálkozik, ha megtudja rólam, hogy volt olyan időszakom, amikor egy üveg whiskyt is megittam egyedül simán egy helyben… :)

Mit szólt a családod a jógához?
Örültek neki, hogy végre egészségesebb életmód felé megyek, és kezdenek rendeződni a dolgaim, mert a gimi alatt tényleg benne volt a pakliban, hogy hol végzem…
Akkoriban keményebb drogokat is kipróbáltam… Aztán eljöttem Veszprémből és megszűnt azzal a baráti társasággal a kapcsolatom, de ha valaki elém rakta volna, valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani.
Persze amikor a szülők látták hogy egyre komolyabbá válik számomra a jóga, annyira már nem örültek, mert ők eléggé bigott reformátusok, sőt a tesóm pl. református lelkész, szóval gondolhatod mennyire örültek amikor később még buddhista is lettem… :)

imageKanyarodjunk vissza egy kicsit, mi is történt “6 év múlva…”?
Akkor történt, hogy olvastam a bikram jógáról, és elmentem egy órára a Rózsadomb centerbe. Nekem akkor nagyon tetszett, mert kicsit kihívás volt, és rá is kattantam, mert azt ugye nem lehet otthon. Így oda elég rendszeresen jártam egy ideig.
Közben éreztem, hogy a vendéglátás helyett valami olyat szeretnék csinálni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok, és amit jónak érzek. Akkor elmentem az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) Természetgyógyászat és az Egészségügyi alapszakára, mert az anatómia nagyon érdekelt már akkor is, viszont annyira nem voltam szorgalmas, hogy belevágjak egy egyetembe. 2007-ben vizsgáztam, majd utána még reflexológiát tanultam, és akkor a természetgyógyász tanárnőm mondta nekem, hogy tanítsak jógát. Így tartottam nekik jógaórákat a természetgyógyász táborban és elmentem az Alternatív mozgás és masszásterapeuta szakra. Ezen belül lehet szakot választani, hogy milyen mozgás ill. masszás terápiát választasz, és nekem a jóga volt a mozgás.
Bár akkor még nem éreztem azt, hogy én arra kész vagyok, hogy jógát tanítsak, és mind a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz több évtizednyi gyakorlás szükséges. Pl. még csupán három éve is máshogyan tanítottam mint most, és mennyi minden kiforrott azóta is…
Közben elkezdtem pilatesezni is, mert olvastam róla egy cikket, és megtetszett. Ahová jártam studióba ott mondtak a tanáraim, hogy végezzem el az oktatói képzést és tanítsak náluk. Így is lett. Elkezdtem pilatest oktatni, ill. hetente egyszer volt egy jógaórám is.

imageMikor ill. hogyan találkoztál az astanga jógával?
Akkoriban valaki mesélte, hogy van még egy hot jóga, mint a Bikram, de nem az… Gaurangáéknak volt a Govinda étterremnel az a kis pince helyiségük a Vigyázó Ferenc utcában és lementem oda. Az első agni jóga órámon mondta Gauranga, hogy én menjek inkább a haladó órára, ami egy astanga volt… Amit persze egyből imádtam. Végre kihívás! Akkor én már otthon régen “lábat-nyakba-rakós” pózokat gyakoroltam, így akkor ez a fajta jóga nagyon megtetszett. Az első astanga óra után mondta Gauranga, hogy menjek velük bemutatózni a TF-re jóganapra. Én pedig mentem velük. :) Akkoriban kereste a helyet a budai stúdiónak Gauranga, és mondta, hogy nekem ott mindenképp tanítanom kell, ha majd megnyílik.

Te Indiában is jártál astangát tanulni, ugye?
Voltam Mysore ban egy hónapot. Amikor a Gauranga vitt egy táboros csoportot Keralába, akkor elmentünk vele mi is az Andival (Szabó Andi) , és én véletlenül a visszafelé jegyet február helyett márciusra foglaltam… :)
Először elrettentem, hogy ez így kicsikét drágább lesz, és mit fognak szólni a munkahelyeimen. Persze nem örültek, de Gauranga megértette, sőt mondta hogy jó lesz ez nekem, legalább gyakorlok. Aztán persze én is nagyon örültem neki, és a szüleim is segítettek, mert adtak pénzt kölcsön és később ráadásul vissza sem kérték.

image
Kihez jártál Mysorban?
Ajayhoz (Ajay Kumar – a szerk.) de nem sokat, csak egy hetet az egy hónapból. Az első héten nem volt ott Ajay, csak egy tanársegéd aki nekem annyira nem jött be.
Találtam szállást a “legendás” Post office melletti házban, ahol egy évvel korában István is lakott… :) és az az óriási szerencsém volt, hogy a szomszéd szobában lakott egy amerikai srác, Alex, aki akkor már több mint 10 éve utazott a nagyvilágban. Élt ő Mexikóban, Kínában, volt Nepálban, Indiában sokat, és ő is nagyon régóta jógázott. A Richard Freemantől tanult annak idején még Amerikában, és hát gyönyörűen gyakorolt. A harmadik sorozatot is simán szépen nyomta. Ráadásul nagyon szépen játszott a banszurin, az indiai furulyán; esténként mindig arra meditáltam és aludtam el.

Ideális szomszédsrác? ;)
:))) olyan szomszédsrác volt, hogy az első naptól kezdve nekünk evidens volt, hogy együtt mentünk mindenhová ketten, és együtt gyakoroltunk reggel.
Pedig én nem tudtam jól angolul, mégis nagyon jól megértettük egymást. Mint a mesében: ugyanaz volt a kedvenc könyve, ugyanazokra a dolgokra volt ráállva a tudata…

Szerelem nem lett belőle? :)
Az volt a gond, hogy én akkor egy nagy váltás után voltam, és nagyon szerelmes voltam valakibe, akivel aztán nem lett semmi, de amiatt én ott őrá nem tudtam úgy tekinteni.

image

Zöld Tara

Mi történt amikor hazajöttél?
Hazajöttem, és akkor én már gyakoroltam a buddhizmust, ami nagyon sokat segített nekem ebben a nehéz időszakban. Az egyik pilateses tanítványom egy ún. utazó tanító volt, aki nem láma, de szokott tanítani a buddhizmusról nyugaton, és ő javasolt nekem egy meditációt hogy azt csináljam a nehéz időszakban. Ez egy formális meditáció volt, előtte én már próbálkoztam zennel, meg vipassanával ahol csak légzésfigyelés van, itt viszont egy buddha formán meditálunk, ami a megvilágosodott tudat valamilyen aktivitása, itt ebben az esetben az együttérzésnek egy formája. Ez nagyon bejött nekem, segített, és egy olyan erős bizalom alakult ki bennem az egésszel kapcsolatban, hogy ott is ragadtam. Előtte soha nem akartam semmilyen vallás mellett lehorgonyozni, hanem úgy gondoltam mindenből kiszedem azt, ami nekem tetszik.

Mindez röviddel a dél indiai utazás előtt történt, és akkor már tudtam, hogy el akarok költözni, nem tudtam hová, mert pénzem annyi nem volt, hogy albérletet fizessek kaucióval stb. Ekkor megcsináltam ezt a meditációt első alkalommal. A Zöld Tara egy női buddhaforma, és az ő mantráját mondtam, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy meg fogom kérdezni Gaurangát, hogy nem lehet-e oda költözni a budai stúdióba… Volt ott egy kis galéria, amiről mindig poénkodtunk Istvánnal, hogy a “csótányos luk”, és ott kell aludni, ha az ember túl későig dolgozik, és utánna túl korán kezd reggel. :) Így másnap reggel fogtam magam, bementem Gaurangához és megkérdeztem, hogy ha megcsinálom magamnak, kifestem, kiparkettázom, akkor odaköltözhetnék-e addig, otthagyhatom-e a cuccaimat? Ő meg persze tök laza volt, hogy “Mekkora hippi vagy Ági! Peersze, tőlem nyugodtan!” :)

Így ott laktam. Egy létrán közlekedtem le és fel…, és ez egy ideális kis megoldás volt. Így született meg bennem a bizalom Zöld Tarával kapcsolatban. Annyira erősen éreztem, hogy mindez ennek a meditációnak volt köszönhető, hogy nekem ennyire letisztult a tudatom, hogy megláttam egy lehetőséget, amit előtte nem. Az ember a problémáknál ráfókuszál a problémára és nem látja, hogy mennyi lehetőség van. Éreztem, hogy ez segített abban, hogy lássam a dolgok sokszínűségét.
Mivel ez ennyire megtetszett nekem bementem egyszer-kétszer tanításra a Buddhista centrumba. Eleinte elég furcsa volt a sokféle forma, meg festmények, meg szobrok…, nem értettem, és kicsit ilyen “bálványimádónak” tűnt…, de aztán szépen lassan elkezdett letisztulni, hogy ezek tényleg ügyes módszerek, és hogy mi van mögöttük, mi az értelme, és a láma miért olyan fontos, hogy nem csak egy írásbeli tanítást kapsz, hanem olyan valakitől kapod meg a tanítást, aki megértette a legmélyebb lényegét annak. Így lettem buddhista. :)

Hogyan jelenik meg mindez a mindennapi életedben?
Gyakorlok minden nap, és hát az ember próbálja tartani mindig ezt a látásmódot. Ahogy egyre többet gyakorolsz, átkúszik az életébe ez a látásmód és ez elég nagy segítség, mert így kevesebb a “fent” és a “lent”.  A saját érzelmeidtől is lesz egyfajta távolság. Szokták kérdezni, hogy az miért jó ha érzéketlen lesz az ember, de nem erről van szó. Az érzelmek ott vannak, csak te nem bonyolódsz bele, nem visz magával, tehát például nem esel rohadtul kétségbe amikor valami olyan történik, aminek szerinted nem kellene. Vagy észreveszed, hogy nem a másikban van a hiba, hanem abban, hogy te úgy gondolod, hogy nem úgy kellene csinálnia. Ezzel már lehet valamit kezdeni.

image
Mikor is voltál Mysore-ban?
2010-ben. És amikor hazajöttem abban az évben ismerkedtem meg a párommal, aki szintén buddhista. Így mi együtt gyakorlunk. Az egyik tanítványom hozta el egyszer agni jóga órára.. :) De a jóga nem vált az ő élete részéve. Ő inkább tai chi-zik.

Mivel foglalkozik?
Ő építészmérnök. Nagyon vicces, hogy hogyan teljesülnek a kívánságok amiket Nepálban a nagy sztúpáknál, ezeknél a régi csodálatos buddhista építményeknél tesz az ember… :) Van egy olyan hagyomány a buddhizmusban, hogy hihetetlen energiája van ezeknek az építményeknek. Én is részt vettem ilyen sztúpa építésnél már és nagyon speciális dolog, mert megtöltjük mindenféle mandalákkal pl., és nagyon bonyolult szertartások vannak az építés közben, tehát tényleg egyfajta erőteret építünk föl, ami furán hangzik először de aztán kezdi érezni az ember, hogy valóban kicsit jobban tud fókuszálni a közelükben, és hogy olyan dolgok történhetnek, hogy teljesülnek az ember kívánságai amiket ott tesz, persze nem mindegy, hogy milyen motivációval.

Te mit kívántál? :)
Mikor egyedül voltam Nepálban, akkor a párom nem tudott velem jönni, és én azt kívántam, hogy olyan munkája legyen, abból tudjon élni, amit igazán szeret csinálni.
Visszajöttem, majd pár hét után a páromat kirúgták a munkahelyéről, ahol több mint tíz éve dolgozott… Kérdezte is, hogy “Te figyelj, egészen pontosan mit is kívántál nekem?” :) Viszont utána az történt, hogy a buddhista centrumban már “kinőttük” a meditációs termet, és el kellett kezdeni átépíteni az egészet. És hát ő vezethette az építkezést! :) Így végül valóban csodálatos munkája lett.

Hogy jött ez a sok utazás? És egyáltalán hogy kerülsz te egy sztúpa építésre? :)
Erre volt karmám! :D Ott jöttünk össze egyébként a párommal az első sztúpa építésemnél, ahová ő hívott el, mert ő építészként ugye tevékenyen részt vesz, de egyébként bárki mehet.
A Kerala ill. Mysore utáni évben szerettem volna végiglátogatni a buddhista szent helyeket Észak-Indiában és Nepálban. Az utazó tanító, Kőszegi Zsuzsa visz minden évben csapatokat, így velük elmentem, és egy kicsit maradtam még Nepálban meditálni. Nagyon szeretek ott lenni! Szeretem, hogy bár ott nincsenek meg az ún. civilizációs komfort dolgok, mégis hihetetlen dolog ott lenni, csodálatos helyek vannak, és lehet találkozni azokkal a lámákkal is akiket nagyon szeretek.

image

Te próbálkoztál az astanga második és harmadik sorozatával is?
Harmadikat sohasem csináltam, a másodikat gyakoroltam rendszeresen. A karandavászanát sajnos még nem tudom rendesen megcsinálni, le tudom hozni a lótuszt, de visszavinni nemigazán. De egy ideje nem csinálom, mert az egyes sorozat is teljesen kielégítő számomra.

Te mennyire tartod be a gyakorlásodban a “tradícionális vinyászaszamolást”?
Nem igazán… Sokszor kihagyok vinyászát például, ha sérülés van, vagy ilyesmi. Azt gondolom, hogy a tudati hatása éppen ezért biztosan nem lehet meg a gyakorlásnak, mert annak van egy oka, hogy miért kell úgy csinálni ahogyan, de mivel én ezt a részt a buddhizmusból megkapom, így számomra ez maradt testgyakorlás.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most az egyes sorozatot, némileg módosítva. Egy kis kalligráf-jógával kezdek (Master Yang féle), ezzel melegítek be, utána az astanga sorozat, és szoktam hozzávenni egy kis légzőgyakorlatot a végén.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szupta virászana jut eszembe hirtelen, imádom azt a pózt, de az nem astangás póz. De nagy kedvencem a jógahíd is (urdhva dhanurasana), ill. a halpóz (matsyasana), különösen mert nagyon sok a pozitív hatása. Az összes belső elválasztású mirigyre hat, ill. tényleg szinte minden betegséget gyógyít. Nagyon szeretem még a baddha konászanát is, ill. a csavaró pózokat..

3. Mumus ászana?
Karandavászanát visszaemelni, mert ez még nem megy. Illetve a csónakpózt (navászana) annyira nem szeretem, de ki az aki azt imádja? :)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gauranga volt az első tanárom, tehát őt mindenképp megemlíteném. Azután az Alex Sefcik nevű amerikai srác Mysore-ban, ill. Shivan Kutty Keralában akinek nagyon jó igazításai voltak. Igazításokat nagyon jókat tanultam pl. Kamal Singh-től is, de a tanításomban igen nagy szerepe volt Eyal-nak (Eyal Chehanowski – a szerk.). Illetve a tanítványoktól, a visszajelzésekből, a TTC-s csapatoktól.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Astanga-profil és miért?
Az Angit (Herczeg Angelika – a szerk.) szeretném kérni, mert róla tudom, hogy egy igazi “astanga-fanaticsku” :), egész élete a jógáról szól, így ő ideális alany is lesz szerintem.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, interjú

Ashtanga-profilok: Pákh Anna

Elsősorban anya, emellett jógaoktató, nem utolsó sorban pedig lelkes gyakorló, aki vallja, hogy egy folyamatos tanulás, amiben van. Úgy véli, hogy bár hasznosak a különböző workshopok, a saját gyakorlásod a lényeg. Olyan típusú ember, aki teret ad a másiknak, úgy érzi nem feladata az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: a jógát és a gyerekeit, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.

Hatha jógával indult a jógával a kapcsolatom, 21 éves korom körül, amire hetente párszor el tudtam járni munka mellett. Utána volt egy nagy szünet, mert kimentünk 3 évre Algériába, és ott nem nagyon volt jóga.
Amikor a második kisfiam kb. fél éves lett, úgy éreztem, hogy én konkrétan megőrülök, ha nem „töltöm ki a bőrömet”, nagyon szeretnék valamit mozogni. Gyerekkorom óta ismertem  Szabó Andit, aki azóta itt is tart órákat (az Atmában), akkoriban még ő is csak gyakorolt, és mesélte, hogy képzeljem el, van egy olyan, hogy melegben jóga…

Én úgy voltam vele, hogy egy héten egyszer érek rá, hát üssön nagyot, legyen dinamikus, legyen hát melegben!… Ekkor – kb. 4 évvel ezelőtt – ismertem meg az Agni jógát. Megtetszett, hogy ebben a sorozatban vannak kihívást jelentő pózok, van benne dinamizmus, tetszett a felépítése. Majd kb. 2 hét után már ashtanga órán voltam, és az különösen megtetszett.

Kinél voltál először ashtanga órán?
Gaurangánál. Neki vitathatatlan szerepe van abban, hogy én az ashtanga jógába beleszerettem. Utána jártam Istvánhoz, Ágihoz is itt az Atmában.
Nemsokkal később elváltam, és ez az élethelyzet természetesen  a mai napig meghatározza jógagyakorlásomat, illetve annak szervezését, mert két óvodás gyereket egyedül nevelek. Tehát nekem úgy néz ki az órára járásom, hogy mi van 9 és du. 2 között. Reggel kilenckor lerakom a gyerekeket és utána tudok órára menni, majd 3-kor már ott vagyok újra az oviban.
Gyerekek mellett gyakorolni pedig  nem ugyanaz, abból gyerek-szülő acro jóga lesz. :-) Ez nálunk rendszeres otthon, de az egy más típusú, kevésbé elmélyült műfaj… :-)

Milyen szerepe volt a jógának az életedben a válás után?
Nagyon fontos volt. Ha ilyen élethelyzetbe kerülsz, akkor valahogy vissza kell találnod a középpontodhoz, meg kell találnod a nyugalmat.

Ebben az időszakban egyre többet jártam jógázni. Közben elvégeztem a gyerek jóga oktatói tanfolyamot is.

Hogyan jött az oktatás?
Jó ideje rendszeresen gyakoroltam már az Atmában, mikor egyszer megkeresett Gauranga, hogy tartanék-e heti egy órát, egy agnit.
Az ashtanga pedig úgy történt, hogy elutazott mindenki egyszerre, Szabó Andi, Ági, Gauranga együtt, és szerveztük a helyettesítéseket. Én mondtam, hogy Agnit vállalok, de Gauranga mondta hogy Ashtangát is kellene, mire mondtam hogy azt még nem. Úgy éreztem, hogy az nagyobb falat. De akkor Gauranga meggyőzött, hogy végül is csak helyettesítésről van szó, nem fix óra, már gyakorlom 2 éve, szerinte meg tudnám tartani kivételesen. Így beszivárgott az életembe egy helyettesítésből…
Átköltöztünk a Vigyázó Ferenc utcából ide a Kálvin térre, és én voltam az egyetlen, aki ezt a 11 órás időpontot tudta vállalni. Közben workshopokon, oktatóképzéseken és mindenféle fórumokon ment, és természetesen a mai napig folyamatosan  megy az önképzés.

El szoktál járni mindig a workshopokra?
Igyekszem persze, de egy idő után azt érzed, hogy mehetsz bármilyen workshopra, hallasz egy-egy új megközelítést, de a gyakorlásod a lényeg. Most már úgy érzem, hogy nagyon csábító kell legyen egy workshop, hogy megint elmenjek.

Nekem a Synergy Yoga vagy például az Eyal az ilyen… Az, ahogy ő gondolkozik a jógáról, a világról, ahogyan közelít feléd bármelyik igazításban, mind nagyon szimpatikus.

Mennyire volt furcsa neked Agni jóga után áttérni az Ashtanga gyakorlásra?
Nagyon sokáig keresztbe  gyakoroltam a kettőt, mert nagyon jól kiegészítik egymást. Az Agni sem egy könnyű sorozat, hiszen ha 21 légzésig kitartod a pózokat, az azért embert próbáló. Szerintem jól kiegészíti az ashtanga dinamizmusa az agni statikusságát, és nagyon jól támogatja egymást a kettő. Most is úgy gyakorlok, hogy becsúszik egy héten más is az ashtanga mellé.

Melegben vagy normál hőmérsékleten gyakorolsz?
Normál hőmérsékleten gyakorlok. (kinek mi a normál? :-) )

Miért?
Nagyon szeretek pl. a természetben gyakorolni, tehát nem vagyok a kötelezően csukott ablakos variációba belehelyezkedni tudó ember sem… Amire én most a hangsúlyt fektetem a saját gyakorlásomban az a folyamatosság, a légzés, a befelé figyelés, a bandha. És úgy érzem, hogy én magam ezt jobban meg tudom valósítani ha nem melegben gyakorlok. De nem mondom azt, hogy mindenkinek így kell gyakorolnia, mindenkinek éreznie kell, hogy mi számára az optimális.  A saját tapasztalatom és gyakorlásom miatt viszont fontos volt számomra, hogy a szerdai órámat már órarend szerint is alacsonyabb hőmérsékleten tartom, nem 30 fok fölöttiben.

Nehéz volt számodra az ashtanga sorozat, amikor elkezdted gyakorolni?
Sok minden ment rögtön, de voltak persze mumusok. Volt sok póz, ami kívülről jól néz ki, vagy nehéz, de nekem nem kellett érte nagy erőfeszítést tenni, és így visszanézve ezért volt az, hogy én olyan egy- másfél évvel később jöttem rá, hogy csomó mindent nem csinálok bandhából. Ezeket a kis csalásokat egyébként gyönyörűen leleplezi most a Synergy. :-)

Sportoltál előzőleg valamit?
Én mindig olyan típus voltam, aki folyton sportol, csinál valamit – úszás, tánc, karate-, de semmit nem komolyan, vagy versenyszerűen.

Hogyan kezdtél el egyszer csak figyelni a légzésre, bandhára?
Ebben egész biztos, hogy nagyon sokat segített nekem az Eyal és a Katus órája.

Gyerekjóga, majd agni után mennyire volt nehéz, vagy más ashtangát oktatni?
Ez egy folyamatos tanulás, amiben vagyok. Mindig azt tudom az óráimon átadni ahol én éppen tartok. Próbálok nem mást tanítani, hanem azt amit én gyakorlok, ahol én tartok.

Ha meg kellene fogalmaznod azt, hogy te miért ashtangázol, mit mondanál?
Úgy van összerakva a sorozat, hogy minden alkalommal savászanában azt érzed, hogy ez így kerek és egész. Szerintem, aki gyakorolja, érzi ezt. A  felépítése, a dinamikája, a ritmusváltásaival a vége felé, úgy jó, ahogy van, és megszerettem.

Mit gyakorolsz még az ashtangán kívül?
Általában amihez kedvem van, és persze 9 és 2 között van. :-)

Így voltam pl. már a Mandalában haladó hathán, az István vinyasa kramaján, Anginál itt nálunk vinyasa flow-n… De voltam gerincjógán is, ami nagyon érdekel, én is gondolkodom hogy elmegyek ebbe az irányba is, mert azt látom, hogy nagyon sok ember panaszokkal érkezik és fontos, hogy tudjunk ezzel mit kezdeni. Nem biztos, hogy mindig mindenkinek ashtangát kell gyakorolnia.

Kihez jársz ashtanga órára?
Most azt a rendszert igyekszem egyébként bebetonozni, hogy hétfőn Kati, csütörtökön Ági. Persze mellette a saját óráim előtt vagy után önállóan gyakorlok.

Volt-e valaha sérülésed?
Nem nagyon volt. Egyszer volt egy rövid térdprobléma. Kettes sorozatot gyakoroltam éppen, amikor itt volt Eyal, és mivel még nem tudtam kívülről, a Gaurangát követtem. És persze látszik, hogy milyen az, amikor nem a saját ritmusodban és nem befelé figyelve gyakorolsz, mondta is az Eyal, hogy így nem teheted a nyakad mögé a lábad. És itt jön az, hogy igazából fizikai szinten meg tudom csinálni, de ha nem úgy csinálom, nem belülről, abból lehet sérülés A sérülések nagy százaléka lelki okokra is visszavezethető, úgyhogy érdemes ezzel a részével is foglalkozni. Nekem pl. a csípőmnél van még valami, amit még nem sikerült megfejtenem.

Nálad sérült meg már valaki?
Én egy sérülésről tudok, ami szerencsére eljutott hozzám, igazítottam valakit marichyasana B-ben és lecsúszott a bokája és bedagadt neki, tehát szerencsére 1 napos történet volt. Ebben a pózban azóta nagyon óvatos vagyok. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben soha nem csak a tanár, vagy csak a gyakorló a hibás, nincs „rossz”, „gonosz” és „áldozat”, ez egy közös karma, és utána jó esetben mindketten tanulnak valamit a helyzetből.

Mikor kezdted el gyakorolni a második sorozatot?
A második sorozatot Katusnál szoktam gyakorolni, de most már ezt is a Synergy-vel átitatva végezzük. Érdekes tapasztalat átforgatni a teljes gyakorlásodat egy új szemléletben. Sok ászanába már egészen máshogy megyek bele mint korábban, pedig még csak kóstolgatom ezt a megközelítést.
Van azért a kettes sorozatban még néhány póz, aminél fejben leblokkolom magam.. a fejenállások egy része például, vagy a pinchamayurászanában betenni lótuszba a lábat.

Te mikor jöttél rá arra, hogy ashtanga nem csupán egy sport?
Ó gyorsan, a második-harmadik óra után.  Erre Gauranga is felhívta a figyelmet már az elején, hogy figyelj a légzésre, figyelj a folyamatosságra, azzal együtt, hogy ő mindig megpróbálja fizikailag kihozni belőled a maximumot. És rájöttem, hogy ez fontos is, hogy segítsd az embereket, hogy átlépjék a saját határaikat.

Szerinted mi az a határ, amit még át lehet lépni igazítás során?
Nekem az az elsődleges szempont, hogy ilyesmibe csak akkor megyek bele, ha olyasvalakiről van szó, akit ismerek, láttam már gyakorolni. Első órán biztos hogy senkivel sem próbálkozom. Szerintem erre nem lehet definíciót mondani, mert találkozni kell az adott emberrel hozzá, mindenkivel más.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az óratartásodban éppúgy megnyilvánul a személyiséged, ahogyan a gyereknevelésben is. Hiába tartasz valamit jónak vagy rossznak, vagy van egy képed arról, hogy hogyan kellene, úgyis úgy fogod csinálni amilyen vagy… Én is úgy nevelem a gyerekeimet amilyen vagyok, és leginkább a  személyemmel nevelem őket, ahogyan a jógaórán sem vagyok másmilyen. Olyan típusú ember vagyok, aki teret ad a másiknak. Ez nem egy jó vagy egy rossz tulajdonság, ez egyszerűen egy tulajdonság. Én például gyakran megkérdezem igazítás közben, hogy mehet-e, vagy megkérem, hogy szóljon, ha úgy érzi hogy sok. Nekem nem feladatom az embereket máshová vinni, mint ahová ők szeretnének menni.
Viszont a határfeszegetés időnként jól is elsülhet, csak nekem nem a műfajom.

A saját gyakorlásodban mennyire feszegeted a saját határaidat?
A saját határaimat feszegetem persze, de az nyilván más. Magamnál tudom, hogy mi az, ami nyavalygás, és mi az ami nem. :-)

Önállóan szeretsz jobban gyakorolni, vagy szívesebben elmész valakinek az órájára?
Nekem nagyon nehéz önállóan gyakorolni, főleg elkezdeni. Szeretem az órai környezetet, az egy „bejógázott tér”, sokkal könnyebb úgy mindent kizárni, és azt az időt teljesen kitölteni jógával.

Mysore vagy vezetett órára jársz szívesebben?
Biztos, hogy mysore órára mennék, ha azok olyan időpontban lennének, amikor én ráérek, de nekem pl. a reggeli időpontok teljesen elképzelhetetlenek, így járok vezetett órára is.

Te miért nem tartasz mysore órát?
Nem merült föl eddig, de én úgy gondolom, hogy könnyebb vezetett órát tartani. Sohasem tartottam mysore-t de valahogy az az érzésem, hogy az egy haladóbb tanári szint, és én egyelőre bőven megelégszem a vezetett egyes sorozattal.

A gyerekeid szoktak a jógáról kérdezni?
Persze. Időnként jógázgatok otthon, múltkor például fejenállásnál áll mellettem Dávid, a kisfiam, és mondja, hogy „Még nem egyenes! Még nem, még nem, nna most jóó. De kézenállni még nem tudsz!” Ő így motivál. :-)

Egyszer, amikor a kisfiam (most 3 éves) még kisebb volt valakire azt mondta, hogy „Nincs itt az anyukája, biztos elment jógázni.” És akkor leesett nekem, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy a jóga a szemében ne az a rossz dolog legyen „ami miatt nem lehetek anyukámmal”.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Főleg az egyes sorozatot, heti egyszer a kettest.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szeretem a szuptakurmászanát, kukuttászanát, ékapáda sirsászanát, és végre a fejenállást az egyesben, de sok van, amit szeretek.

3. Mumus ászana?
Nekem fejenállás mumusom van/volt. :-) Illetve „nyak parám” van alapvetően. Kicsi koromból emlékszem arra az érzésre, amikor fültőtől érzed azt a bizonyos bizsergő fájdalmas érzést, mert nagyon sokszor megrántottam a nyakam semmit sem csinálva. Most viszont már nagyon szeretem a sirsasana a-t, illetve az egyes sorozatban a fejenállás részt, a kettes sorozatos verziók mumusok, de ez is egyértelműen fejben fog majd eldőlni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gaurangának köszönhetem azt, hogy egyáltalán elkezdtem ashtangát gyakorolni és hogy ezen az úton maradtam. Ági (Major Ági – a szerk.) óráit imádom, nagyon szeretem, ahogy ő a szavakkal tud igazítani, tőle mint oktató is nagyon sokat tanulok. Szil Katinál is nagyon szeretek gyakorolni, és az egész oktatási stílusát, ami egy Eyal-hoz hasonló látásmód. Úgy érzem, hogy én eddig mindenkitől tudtam valamit tanulni, de ha egy valakit kell kiemelni, akkor most az Eyalt emelem ki.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Én hetente négyszer-ötször gyakorlok, és ebből általában három az ashtanga. Lehet hogy heti hatszor kellene, de nem feszülök ebbe bele, nem arra kell törekedni hogy a „számok” meglegyenek.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen az Ági. Nekem ő annyira A jóga. Számomra nagyon meggyőző az a mögöttes tudás, ami nála ott van, szeretem az óráit és nagyon megalapozottnak érzem az egész tanítását.

Hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Ashtanga-profilok: Gauranga Das

Az ashtanga “fenegyereke”, a látványos ászanák, az adrenalin és a trópusi klíma kedvelője. Lelki tanítója szerint világéletében olyan volt, hogy amit ő csinál az a legszuperebb és mindenkinek azt kell csinálnia. Sokak szerint minősíthetetlen, kirekesztő és megosztó a stílusa, mások szerint segítőkész és szeretetteljes.
Egy biztos, nála többet senki nem tett az ashtanga jóga hazai elterjedéséért.

Én internetes (youtube) videók alapján kezdtem el ismerkedni az ashtanga sorozattal, főleg a David Swenson videója volt, ami nagyon tetszett. Ez alapján kezdtem el gyakorolgatni szépen lassan. Akkor még a Vigyázó Ferenc utcában volt az első Atma Center, ahol én agni jóga órákat tartottam minden nap, és szerdánként volt egy freestyle óra, amin nem a fix gyakorlatsort csináltuk, hanem mindig azt, ami éppen eszembe jutott.

Ezen az órán lassan elkezdtem beemelgetni az ashtanga napüdvözleteket, aztán az álló sorozatot, majd a befejezőből egy kicsit, a közepén pedig mindig csináltunk valami mást. Aztán 2008-ban kimentünk Indiába akkor mentünk először egy teljes ashtanga órára Kamalhoz Rishikeshbe, és nekem az volt az első ashtanga élményem.

Milyen volt első alkalommal végigtolni az ashtanga sorozatot egy ashtanga tanárnál?

Én már nagyon sok ászanát gyakoroltam előtte is, nem csak olyanokat, amik az egyes sorozatban vannak, hanem a kettesből és a hármasból is, így nem volt annyira nehéz.

Mesélj az első Atma centerről!

2007. novemberben kezdtem el én oktatni a Vigyázó Ferenc utcában. Ezt egy teamben csináltuk az elején, ez a Budapesti Krisna Templom egyik projektje volt annak idején. Én ayurvéda tanácsadóként kezdtem itt dolgozni, majd újra elkezdtem jógázni. Én 18 éves koromban kb. 1 évet otthon ászanáztam, majd utána amikor krisna hívő lettem akkor azzal teltek az évek, hogy ment a misszió, nem nagyon volt idő ilyenekre. Aztán amikor az ember 33 évesen elkezdi azt érezni, hogy meghíztam elnehezültem, fáj a hátam, minden bajom van, az nem oké, akkor fizikai szinten is rendbe kell hozni magunkat. Így hosszú kihagyás után elkezdtem újra gyakorolni az ászanákat, és rá 1,5-2 évre kezdtem el oktatni.

Ekkor még nem voltál hivatalos oktató, ugye?

Papírom még nem volt róla. Én most a Bhakti főiskolára járok a jógamester szakra, most fejeztem be a második évet. Thimárné Ozorák Zsuzska a fő ászana tanárom és vele átnéztem akkor ezt az agnis gyakorlatsort, végigmentünk az ászanákon, elmondta mit hogy kell csinálni, melyiknél mire kell figyelni, így kezdtem el én oktatni. Később pedig szereztem egy vinyásza jógaoktatói papírt.

A hot vonal hogyan jött nálad?

Abba az irányba mentem, ami nekem tetszett. Tetszett az erőteljesebb ászana gyakorlás, másrészt olvastam a neten a bikramról ami nagyon hasonlít az agni sorozathoz, de ez egy másfajta megközelítés, mint ahogy ők csinálják. Elkezdtem melegben gyakorolni és nagyon bejött, majd amikor Indiában voltunk ott is meleg volt ugye és sokkal jobban éreztem magam. Éreztem a pozitív élettani hatásait, hogy mennyivel másabb, mint amikor egy hideg teremben kell gyakorolni. így én el is döntöttem akkor, hogy nem is akarok többé hidegben jógázni, legalábbis nem rendszeresen.

Mi a hideg számodra?

A 20-25 fok az nekem hideg. 27-től fölfelé már elviselem. Van egy csomó szubjektív érzés, amikor ott vagy egy teremben, jógázol és tél van, hidegek az ablakok van egy kis huzat..stb ezt mind érzed, és engem ez befolyásol. Lehetne azt mondani, hogy én akkor most függetlenítem ettől a tudatomat, de mivel tudatos vagy arról, hogy mi történik a testeddel, ezért érzékeled azt, hogy a fiziológiádat az az adott körülmény hogyan befolyásolja. Ez persze a melegre is igaz, van, aki ezt nem bírja. Ezért vannak nálunk is olyan órák, amik nem melegben vannak.

Nagyon szereted a látványosabb, akrobatikusabb elemeit az ashtangának, és látszólag nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy ezek menjenek. Miért?

Nyilván ha feltöltök egy videót a youtube-ra, vagy csinálok egy bemutatót, akkor az ember a látványosabb ászanákat veszi elő. Krisnamachárya is ezt csinálta. A cirkusszal lehet a tömeget megfogni, hiszen ha odamegyek és csinálok egy paschimottanászanát valószínűleg nem fognak megtapsolni.

Egy bemutatónál én arra a szintre teszem magamnak a mércét, amit még éppen úgy érzek, hogy meg tudok ugrani.

Nem szeretek olyan bemutatót csinálni, amiben csak 100%-osan erőfeszítés nélkül kivitelezhető elemek vannak a számomra. Mindig ott van az adrenalin faktor, hogy kidőlök a kézenállásból vagy nem. Az a tapasztalat, hogy amikor a színpadon vagyok, akkor az nekem akkora plussz löketet ad, hogy meg tudok csinálni olyan dolgokat is, amiket általános egyénik gyakorlásban sokkal kevésbé. Ez a bemutatós része, de térjünk át a gyakorlásra:

A gyakorlásban én azért próbálok az ashtanga rendszeréhez ragaszkodni, mert minél többet gyakorlom, annál több összefüggést fedezek fel, pl hogy miért vannak abban a sorrendben az ászanák. Nekem van egy olyan viszonyulásom az ashtanga rendszerhez, ami lehet, hogy nem teljesen tradícionális, mert ugye azt szokták mondani, hogy az a tradícionális, hogy az adott ászana nem megy, akkor csak addig mész a sorozatban, ha megy, akkor mehetsz tovább. Na most a kettes sorozatban az első ászana az a pashasana , ami valakinek tök könnyen megy, valakinek meg nem. Nekem vannak olyan napok, amikor össze tudom akasztani az ujjaimat, van olyan is, amikor nem, és hasonló igaz a supta kurmasanára is, mert a csípőnyitottságom még nem olyan szintű amilyet szeretnék.

És akkor most bumm, ha az ember ott megáll, akkor lehet hogy 2 évig ott fog vesztegelni. És vannak persze, akiknek testalkatukból kifolyólag sosem fog menni a pashasana. Nekem a sorozatnak az elejétől a végéig való gyakorlása eredményez egy összefüggő koherenciát. Mixelni nem szeretem, pl. egyes  plussz a kettes fele, de fél sorozatot gyakorolni meg kevésnek tűnik.

Hogyan élted meg a különböző sorozatokat, amikor elkezdted őket gyakorolni? Hogyan hatottak vissza a korábbi sorozatra, korábbi gyakorlásodra?

Én az 1-es 2-est nagyon szeretem, szerintem az a teljes értékű ashtanga gyakorlás, ha valaki mind a kettőt gyakorolja, vagy legalábbis a kettes nagy részét. Olyan ez a kettő, mint az érem 2 oldala.

Pattabhi is azt mondta, hogy a 3-astól fölfelé a sorozatok már csak bemutatóra valók, gizdulásnak, vagy annak, aki szereti a kihívást.

Az első kettő viszont nagyon jól kiegyensúlyozza egymást, szerintem érdemes őket felváltva gyakorolni, vagy ha sok ideje van valakinek, akkor lenyomni mindkettőt. Nekem kettő dologgal kell még sokat foglalkoznom, a csípőnyitás és a hátrahajlítás. Ezek azok a területek, amiket nagyon lassan lehet fejleszteni, legalábbis nekem. Persze van, aki adottságból, genetikából rögtön megcsinálja…

Viszont ő nem biztos, hogy bandhából csinálja…

Igen, ő nem éli át ezt a fajta küzdelmet. Nagyon fontos, hogy első megközelítésben, legalább elméletileg megértsük minden egyes póznál, hogy az hogyan indul ki a bandhából. Látom az embereket, hogy küzdenek pózokkal és már ránézésre látod, a saját tapasztalataid alapján, hogy ez azért van, mert nincs összekötve a póz a bandhával. Az a különbség a jóga és az akrobatika, vagy gimnasztika között, hogy itt belülről kifelé építkezünk, először kell tudatosítani a bandhát, addig, amíg vannak valamilyen fizikai korlátaid és nem tudod az ászanát úgy megcsinálni, ahogy annak ki kell néznie, akkor a külsőt még mindig lehet hanyagolni a belső lényeghez képest. És amikor ezt bentről kifelé fel tudod építeni, akkor onnan következik be 10-15, vagy nem tudom hány év után, amikor erőfeszítés-mentesen megy.

A kettes sorozat gyakorlásánál te nem a tradícionális utat követed, nem vártad meg hogy az egyes tökéletesen menjen…

Olyan nincs. Én még nem láttam olyan embert, akinek tökéletesen megy az egyes. Megmondom miért. Azért, mert az az elképzelés, ami bennem él az egyes sorozatról, azt én még fizikailag megvalósítani egyben nem láttam senkitől sem.

Mi ez az elképzelés?

Az, hogy például az egyes sorozatban nagyon sok vinyásza van, és azokat a vinyászákat lehet óvodás szinten csinálni, lehet egy közepes elfogadható szinten csinálni, és lehet nagyon magas szinten is csinálni.

Jó ez egy látványos dolog, hogy az ember állandóan fölmegy kézenállásba, majd szépen leereszti magát belőle, de ugyanakkor én úgy gondolom – és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok az egész világon – hogy ez egy belső sajátossága az ashtanga rendszernek, hogy megtanulod emelni a súlypontodat, mert ez is bandhával történik. Ha nem tanulod meg itt fölemelni a súlypontodat, akkor a 3-as sorozatban a kartámaszoknál esélyed sem lesz.

Nem tartod veszélyesnek a kettes sorozat tanítását gyakorlatilag bárkinek? Hiszen a szerda esti kettes órádra kezdők is bemehetnek.

Az utóbbi időben az a tapasztalat kezd bennem kikristályosodni, hogy a kettes sorozat igazából kevésbé veszélyes, mint az egyes… Mert ott legfeljebb ha valamit nem tud megcsinálni, akkor nem csinálja meg, vagy módosítjuk neki. Ha nem tudja a lábát a nyakába tenni, akkor nem fogja a lábát a nyakába tenni, de ebből sérülés nem lesz. Az egyes sorozatban meg nagyon sok az előrehajlítás, amit gyakorlatilag mindenki meg tud csinálni, sokan pedig púposítják a hátukat és az ő derekuk megy tönkre leghamarabb.

Tehát ha egészségügyi szempontból nézzük, akkor én azt gondolom, hogy a kettes sorozat kevésbé veszélyes, mint az egyes. De nézzük a másik oldalát is, mert Patthabi Jois azt mondta, hogy a kettes sorozat az a nadi shodhana, tehát az idegpályákat tisztítja és aktiválja, és egy finomabb szintű energiát hoz létre a kettes sorozat, amit nem biztos, hogy megfelelően be tud fogadni valaki, ha nem hozta létra az alapokat az egyes sorozattal, amely kitisztítja a méreganyagokat a belső szervekből, szövetekből.

Igen, éppen ezért aki elmegy a kettes órára mindenféle elő tapasztalat és gyakorlás nélkül, nem fogja megélni azokat az előnyöket, amiket a sorozat hivatott adni.

Én azért mindenkinek el szoktam mondani, aki szerdán betéved az órára, hogy ne alapozzuk arra a gyakorlásunkat, hogy csak a kettes sorozatot csináljuk. Az ashtanga nem egy olyan rendszer, amit hetente egyszer lehet gyakorolni, és ez a gyakorlatsor, amit mi csinálunk ez nem kezdőknek való, már az egyes sorozat sem. Ez egy mester gyakorlatsor tulajdonképpen, és azok szokták megtalálni magukat az ashtangában akiknek van azért már egy jó pár éves jógamúltja előtte.

Én úgy gondolom, hogy az embernek rugalmasan kell ehhez hozzáállni, hiszen egy jelentős változás végbement azoktól az időktől kezdve, amikor David Williams és az első amerikaiak elmentek Pattabhi Joishoz, ahogy ő akkor tanított, és ahogyan most tanítanak. Mert most már egy olyan tábora van az ashtangának ahol megjelenik ez a fajta késztetés, hogy standardizáljunk, hozzunk létre egy általános rendszert.

Mivel sokan oktatják sokfelé, mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs két egyforma tanár, sok egyéni megközelítés van a dologban, és biztos vagyok benne, hogy az elején máshogyan mentek a dolgok, mint ahogy később kialakult.

Miért nem tartasz már mysore órát?

Egyrészt azért, mert rábeszéltek, hogy adjam le, mert már 11 órát tartok egy héten. Másrészt én úgy látom, hogy ez a mysore óra tartás, ez sokkal erősebben személy-függő, mint más vezetett órák. Aki például István miatt fölkel hétfőn reggel, az értem nem biztos, hogy fölkel, és ezt az embernek akceptálnia kell. Sokkal nehezebb egyébként mysore órára találni egy oktatót, mint vezetett órára.

Te magad, miért szereted jobban a vezetett órát?

Valószínűleg azért is nem működött nekem annyira a mysore óra tartás, mert én saját magam is úgy érzem, hogy jobban ki tudok teljesedni egy vezetett órán. Én ezt saját magam részére is elfogadtam, és nem úgy tekintek rá, hogy én kevesebb vagyok, mert nem szeretek mysore-t oktatni.

Sokan mondják, hogy a vezetett a kezdőknek való, a mysore pedig a haladóknak. Vannak tanárok, akik nem szeretnek beszélni, Sheshadri erre egy tipikus példa, benne elemi tiltakozás van, ha vezetett órát kell tartani. Van, aki nem a szavak embere, hanem az igazításoké, van, aki viszont úgy érzi, hogy a szavakon keresztül annyi plussz információt át tud adni, amit mondjuk egy mysore órán nem tud annyira.

Én mysore órán inkább respektáltam az emberek egyéni gyakorlását, azt a flowt amiben ők voltak, és ebben próbáltam meg asszisztálni. Én úgy éreztem ott, hogy inkább egy alárendelt kisegítő személy vagyok, ami persze nem feltétlenül probléma.

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

A Kamal-workshop nagyon tetszett. Nem jelenteném ki 100%-osan, hogy az összes eddigihez képest vitte a pálmát, de valahol az elsők között volt. Nekem ugye nála volt az első ashtanga élményem, és talán a vezetett órák szeretete is azért alakult ki nálam, mert ő akkor azt tartott, és csak mostanában kezdett ráállni a mysore órákra. A lehető legtöbb elemet én tőle vettem át az oktatásomban, és nagyon jó volt felfrissíteni az élményt, ami hozzá kapcsolódott, most hogy itt volt.

Itthon eljársz más oktatók órájára?

Hát Katusnál voltam talán kétszer, de lehet, hogy még elő fogok fordulni ott. Az Atmában Panni órájára szoktam járni minden kedden.

Szerinted van rivalizálás a tanárok között?

Én úgy gondolom, hogy az Atmában nincs, nálunk nagy a csapatszellem. Szerintem az egóját ezen a szinten mindenkinek sikerült azért félretenni.

Miért kezdted el a küzdősportot? Az ashtanga már nem kihívás esetleg? Szerinted összeegyeztethető a kettő?

Szerintem maximálisan összeegyeztethető. Az volt a történet, hogy tavaly a Szekérfesztiválon egy thai boxos nadrágban tartottam a jógabemutatót, és ennek kapcsán a Roland akihez most járok edzeni, a Facebookon megtalált, és később Lovász Andival elmentünk kipróbálni. Nekem szempont volt, hogy ne akadályozza a jóga gyakorlásomat és ne kapjak olyan sérülést, ami miatt nem tudok oktatni, de láttam, hogy itt odafigyelnek az emberre, ésszel történnek a dolgok. Nekem az ashtangától is fölmegy az adrenalinom és ettől meg még inkább.

Alapvetően harcosnak vagy jóginak tartod magad?

Szerintem az ashtanga egy nagyon harcias jógairányzat mellesleg. Valószínűleg alapvetően azért kötöttem ki az ashtangánál is, mert egy harciasabb alkat vagyok, és ebben is azt kerestem, hogy mi a jógában a legextrémebb és legmagasabb kihívás. Tehát már ez is a kihívások keresése, és valamiféle gátlásoknak és félelmeknek a legyőzése; és szerintem a küzdősport is erről szól. Mert ha gyakorlatilag eljutsz odáig, hogy itt áll veled szemben valaki, és ha nem figyelsz oda, akkor bever egy olyat, hogy KO lesz belőle. Eleve ahhoz, hogy ne fussál onnan el, meg kell tanulni legyőzni a félelmet.

Az a fajta belső kihívás, hogy hajlandó vagy szembenézni a veszéllyel, ott szerintem kell egy olyanfajta filozófiai háttér, és analitikus elme, ami lefuttatja ezeket a dolgokat és akkor azokat a stressz reakciókat és félelmeket ki tudja küszöbölni az egészből. Meg kell tanulni mindenféle zavaró körülményt kizárni, és a jógában ugyanez van, erre törekszünk.

Igen, de míg a jógában arról van szó, hogy az elmét lecsendesítsd, és befelé figyelj, addig egy küzdősportban pont felpörög, nem?

Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos ponton túl, ez a kettő úgymond szélsőség összetalálkozik. Szerintem pont ugyanarról szól mind a kettő, hogy kontrollálni kell az elmét.

Jóga, thai box, vallás, család… Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a nap 24 órájában?

Nem olyan könnyű, de valahogy azért próbálom. Ezeket a kötelezettségeket mind úgy kell úgymond beteljesíteni, hogy nemcsak tessék-lássék, hanem tényleg szívvel-lélekkel, de annak is ott kell lenni, hogy az embernek mi a belső motivációja, és mi az ő prioritási listája.

Én ebből a szempontból egy eléggé változékony ember vagyok. Az eddigi életem azt mutatja, hogy főleg az elején 2-3 éves periódusokban változtak, hogy most éppen mi a sláger, mi az amire leginkább koncentrálok. Most ezeket már próbálom nyújtani, és nyilván kell az embernek az is, hogy legyen az életében valami állandósság, a hippi-cigány életet már nem szeretem, és soha nem is szerettem, amikor nincs egy rendszer, nincs egy folyamatosság az életedben, hanem napról-napra teljesen bizonytalan minden, az nekem nem jön be. Ugyanakkor jó, ha van valami színes új dolog, de akkor az a megfelelő helyére kerüljön, és ne hanyagoljak el miatta más dolgokat, amik szintén fontosak. Ehhez kell egyfajta tervezettség és kontroll.

Milyen pozitív dolgokat hozott az életedbe, a személyiségedbe a jógagyakorlás?

Először is nagyon sok érdekes, és kedves embert megismertem, és én tényleg úgy gondolom, hogy az én életembe a jóga hozta a legerőteljesebb változást eddig, ezért is ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Ezek közül az egyik legfontosabb dolog talán, hogy megtanultam másban is meglátni és elfogadni az értékeket. Egy kapcsolat akkor tud működni, ha egyrészt látod a másikban az értékeket, és ezt elfogadod, másrészt, ha nem akarod állandóan irányítani és kontrollálni és manipulálni. Ezt is fokozatosan kezdem megtanulni, hogy tiszteletben kell tartani a másik szabad akaratát.

A blogodban mostanában tapasztalható (legalábbis számomra) egyfajta hangvétel-váltás, ez minek köszönhető?

Ultraliberális vagyok mostanában. :-) Ez egyfajta árnyalása a dolognak, mert attól nekem még ugyanúgy megvan a véleményem, mindig úgy kommunikálok, ahogy belülről jön. Ha van egy stílusváltása a blogomnak, akkor az azt jelenti, hogy az én hozzáállásom a dolgokhoz is változott.

Például nem arról van szó, hogy már nem gondolom azt, hogy minden jógaoktatónak vegetáriánusnak kell lennie, mert most is ezt gondolom; csak ugyanakkor látom a másik felét, hogy mindig lesznek olyanok, akik jógát fognak oktatni, de nem lesznek vegetáriánusok, és lesznek olyan diákok, akiknek ez nem fog problémát okozni. Most akkor mit csináljunk, fejezzük őket le?

A jövőben is biztosan lesz még néhány téma, amire előjön belőlem egy „allergiás reakció”, még mindig radikális vagyok néhány dologban, mert nagyon nem szeretem azt a fajta kommunikációt, amikor tényeket manipulálnak azért, hogy hatást érjenek el a befogadó közegnél.

Az ahimsa igazából nem azt jelenti, hogy nem kell megbüntetni az embereket ha bűnös dolgokat csinálnak. Meg kell büntetni, csak nem nekem. Egy jógi azt mondja, hogy ha valaki rosszat csinál, Isten majd úgyis megbünteti. Ő inkább úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy ha tudok valamit javítani a dolgokon, az emberek életén, és bizonyos erkölcsi értékeket úgymond kommunikálni és befecskendezni a társadalomba, akkor az jó, de azt is meg kell nézni és meg kell fontolni, hogy ezt olyan módon tegyem, ahogyan az a legkönnyebben befogadható.

Ha választanod kellene, akkor Agni vagy Ashtanga?
Ashtanga. Egyértelmű.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az a rendszerem, hogy az 1-est, 2-est, és a 3-ast, és mindegyiket hetente kétszer.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Általában azok a kedvenceim, amiket még nem tudok megcsinálni. :-) Sok van, például a dvipada sirsászana, az nekem egy ashtangás signature ászana. :-) A hátrahajlításokat is nagyon szeretem, főleg a teljes íjpózt (padangustha dhanurasana) szeretném megtanulni.

3. Mumus ászana?
Én inkább azt mondanám, hogy vannak bosszantó pózok. A Virancsjászana A-val kapcsolatban például azt érzem, hogy ezt még nem sikerült feltörni. Mindig kísérletezek egy ászanával, amíg nem kezd el összeállni, de ennél még nem sikerült. Ha nem gátolna a csípőkötöttség, akkor könyebb lenne. Ha már fejben megvan, akkor már oké, de ha még nem is áll össze, akkor az irritál. :-)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Én Kamalt (Kamal Singh – a szerk.) mondanám, neki nagyon sokat köszönhetek. Második ilyen ember számomra Shivan Kutty, de Sheshadri is nagyon jó volt.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hatszor.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én Pannit (Pákh Anna – a szerk.) szeretném javasolni. Egyrészt azért, mert az ő óráira szoktam rendszeresen járni, másrészt azért mert őt látom úgy, mint azt a tanárt, aki leginkább az én stílusomban tanít, persze amellett a saját lágyságát és tulajdonságait is beleviszi.

3 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Regenerálódás

A plebs blogért kiált, avagy bejegyzés megrendelésre… :)
El kell ismernem, egy beszámolóval tényleg adós vagyok, de mentségemre szóljon, azóta is a sebeimet nyalogatom… Naná, hogy ott voltam az Atma Yoga Day-en! :)

Hála Gauranga fanatizmusának (és kiváló marketing érzékének :) ) az Atma centerben időről időre belefuthatunk valamilyen szuper kezdeményezésbe, amikor pénztárcakímélő módon juthatunk a napi jóga-adagunkhoz. Korábban a World Yoga Day alkalmából csaptak a lovak jógamatracok közé, ahol sikerült is majdnem az egész napot végigjógáznom.

Ez alkalommal egy kicsit óvatosabban vágtam neki a nagy kalandnak, igyekezve elkerülni a napokig tartó izomlázat, ami a jóleső fáradtságon túl ilyen esetekben előszeretettel mellém szegődik. Nos, ez most sem sikerült…

Óvatos duhajként reggel 8-kor beültem Ági bandha-tréning nevezetű formációjára. Nagyon jó kis óra volt, a normál ashtanga óránál lassabb ütemben, de korántsem a lightos jelző illett rá, ahogyan Ági beharangozta az óra elején. Végigmentünk mindhárom bandhán, igyekezve tudatosítani, majd tartani azokat. Nekem a múla-bandhával még mindig vannak nehézségeim, szerintem ezt a legnehezebb tudatosítani, és ráérezni hogyan kellene használni. Az udijana-banháról új információt szereztem, én ugyanis nem tudtam, hogy azt a kilégzés utáni légzésszünetben kell behúzni.

Az óra végére sikerült teljesen leizzadni, amit csak fokozott, hogy a soron következő Agni jóga hőfoka érdekében, már beizzították a fűtést, nehogy már a lelkes Agni-függők azt gondolják kialudt az Atma pokla… :)

Én inkább „hűsölni” indultam egy jó kis Hátrahajlító órára Gaurangához, ahol végül annyian préselődtünk be a kisterembe, hogy igencsak vigyázni kellett a szomszédunk testi épségére gyakorlás közben. Persze az ashtanga fenegyereke ezúttal sem volt „gyengéd hangulatban”, így a kemény hátrahajlások mellett megdolgoztuk a gerincet némi oldalirányú csavarással, és a csípőnyitás sem maradhatott ki a repertoárból a hatékonyabb hátrahajlítás érdekében.

Volt egy kis sikerélményem, mert Dhanurasanaban sikerült egész szépen hajlítani a gerincemet, de a skorpió póznál valamiért bepánikoltam. Azt vettem észre hogy ebben a pózban rosszabb ha igazítanak/segítenek, mert amint ott áll valaki mögöttem, rögtön kiengedem a bandhát és nem feszítem úgy az izmokat. Míg ha egyedül gyakorlom, vagy a falnál, akkor sokkal jobban koncentrálok.

Óra után remegő izmokkal, sajgó vállal és csípővel mentem le pótolni a kalóriaveszteséget, ami tekintve milyen eszméletlenül jól főznek az Atmában szerintem sajnos duplán is sikerült…

Most éppen regenerálódok, mert az utóbbi két hétben szerintem sikerült kissé túlhajtanom magam. A térdem, a csípőm és a jobb vállam sztrájkot jelentett, így 2-3 nap pihivel igyekszem jobb belátásra bírni őket. Emellett mától bevetem a „csodafegyvert”, a jógások körében nagy népszerűségnek örvendő Zöldkagyló-kapszulát. Állítólag csodákat tud tenni a fájó térddel. Meglátjuk…

Jelentem ma még pihi, aztán holnap reggel szolgálatra jelentkezem! :)

1 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Mumus ászanák

A napokban múlt egy éve hogy elkezdtem ashtangázni, és a jeles esemény kapcsán elgondolkodtam, hol is tartok most, mennyit fejlődtem ez idő alatt. Persze nagyon nehéz magamat kívülről látni, hiszen lehet hogy azok az ászanák, amikben én úgy érzem jó vagyok,  hihetetlenül csenevészek egy külső szemlélőnek.

No de kezdjük az elején a történetet… Az “Ashtanga és én” című love story a tavalyi Yoga day-en kezdődött, ahol Gauranga egy szabadtéri órát vezényelt le, amiből én persze szinte semmit nem tudtam megcsinálni, de nagyon tetszett, hogy látványos, dinamikus. Azért elég nagy sokk volt rádöbbenni arra, hogy amit én addig jógázás címszóval műveltem, az ehhez képest kisnyuszifüle. Az első randi után persze alig vártam, a következő találkozást és szerencsére pár hét múlva az Atmában elindult egy kezdő ashtanga tanfolyam.

Az első pár órán persze jöttek a pofonok: egyensúlyérzékem nulla, karizom mínuszban, a hátrahajlítást inkább hagyjuk, a térdem pedig szinte minden pózban üvöltötte felém, hogy “Ez qrvára fáj, b@sszus, ne csináld!” Fogalmam sincs, hogy akkor miért nem futamodtam meg, mindenesetre most nagyon örülök, hogy összeszorítottam a fogam, lenyugtattam az egómat, és csináltam tovább. És az eredmény? Nos, a tökéletes 1-es sorozat még mindig messze van, de némileg elérhetőbb távolságba került. :) Az egyensúlyérzékem rengeteget fejlődött, és bár még inogok néha a féllábas pózoknál ez már nagy eredmény. Hála István 5 légzéses csaturangáinak és a 30 “csaturanga – felfelénézőkutya – lefelénézőkutya” kombójának a karom is elkezdett erősödni, és ma már gond nélkül megtartom a saját súlyomat. A hátrahajlítások is sokkal jobban mennek, és bár még nem tudom teljesen kinyújtani a lábam urdhva dhanursana-ban, és a drop back-kel vannak nehézségeim, de legalább már hajlik a gerincem.

A térdem és én még mindig nem vagyunk puszipajtások, de történt javulás. Az előrehajlító pózoknál, már nem fáj, de a lótusz, féllótusz továbbra is okoz fájdalmas pillanatokat. A futást azóta hanyagolom, a tavalyi félmaraton óta csak párszor voltam kint a szigeten 2-3 körre. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert nagyon szerettem este kimenni a szigetre és bömbölő zenével a fülemben “kiszaladni a világból”, de azóta mással pótolom ezt az érzést. Mert persze hogy az érzés a lényeg! :) Csinálhatom én egyre profibban az ászanákat, az önmagában nem több a futás okozta örömnél, ha az agyamban nem kattan át egy apró kis kapcsoló hirtelen “ON” állásba… Nem tudom mikor kattant át, nem sikerül fölidéznem magát a pillanatot, de most már értem (érzem) a különbséget.

Mozgalmas év van mögöttem, az biztos.  :) Szombat este az Ashtanga night-on egy maratoni 3 órás jógaóra keretében volt alkalmam belekóstolni a kettes sorozatba néhány ászana erejéig. Ez volt az első alkalom, hogy a kettes sorozattal ismerkedtem, ami így az “évfordulón” elég izgalmas élmény volt.  Egyúttal egy újabb pofon az egómnak, nehogy már azt higgyem, most már jól megy. :) Párszor már eljátszottam a gondolattal, hogy vajon kipróbáljam-e a kettest, mert eléggé különböző véleményeket hallok a dologról. Van aki szerint akkor kell elkezdeni amikor az egyes már elég jól megy, illetve van ugye a klasszikus, hogy amikor föl tud állni hídból valaki; mások szerint viszont érdemes párhuzamosan gyakorolni a kettőt. Nos, elnézve a múltkori teljesítményemet, én asszem egyelőre maradok az 1-es sorozatnál…

A végére hagytam egy mini ( és persze nem reprezentatív :) ) piackutatást a “mumus ászanákkal” kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy mások melyik ászanával illetve ászanákkal küzdöttek/küzdenek a legtöbbet az Ashtanga 1-es sorozatból. Szóval tessék voksolni a számodra legnehezebb ászanára vagy ászanákra (mert meg lehet jelölni többet is, de azért ne kattintgasd végig mindet..), ha nincs a listában akkor írd be.

Neked melyik a “mumusod”?

12 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, egyéb

A nagy utazás

Tipródtam tegnap, hogy ashtangára menjek este, vagy 108 napüdvözletre, de végül a srácok a Twitteren megszavazták nekem a 108 napüdvözletet (“bármit is jelentsen” :) ). István egy “Jó döntés volt!”  vigyorral köszöntött, és igaza lett. :)

Szeretem a 108 napüdvözlet hangulatát. Szeretem, hogy a szokásostól eltérően itt körben rakjuk le a matracokat,  hogy csak a gyertyák világítanak középen és az egésznek van egy bensőséges hangulata. Voltam már néhányszor “108-on” (még a napüdvözlet B-hez is volt szerencsém anno az új Atma center megnyitóján, na az brutál volt..), de ez a mostani volt eddig a legjobb élmény.

Miért pont 108? A Wikipédián és egy Kettlebel blogon találtam rá válaszokat:

A 108-as szám jelentősége többféleképpen értelmezhető, de már régóta szent száma a hinduizmusnak (no meg a buddhizmusnak, dzsainizmusnak, és szikhizmusnak – bár e két utóbbi nem tudom pontosan mit is jelent) és a jógának. Hagyományosan a malá – vagy füzér imagyöngyök 108-an vannak egy láncon, plusz a “gyöngy-guru”, amely körül a gyöngyök forognak, mint a bolygók a Nap körül. A Védikus kultúra neves matematikusai a 108-as számot a létezés teljességének a számának tekintették. Ez a szám összeköti a Napot, a Holdat és a Földet: az átlagos Nap-Hold távolság 108-szorosa a Föld átmérőjének. Az ilyen jelenségek számos példának rituális jelentőséget adtak. A jóga hagyománya szerint 108 szent hely van szerte Indiában és 108 Marma-pont (Ayurvedában nyomópont) van a testünkön.  Tehát összefoglalva a 108  egy számos szempontból fontos és szent szám, hát ezért van napüdvözletből is éppen ennyi. :)

Tegnap este nyolcan vállalkoztunk, hogy telihold alkalmából lenyomjuk a 108 napüdvözlet A-t, ebből ketten most voltak először. Egy számomra ismeretlen (de nagyon szép) mantrát követően a szokásos első kör lassan, majd a többi “utazósebességen” gyakorlat ment.  Dorka mesélte óra után, hogy ő mindig számolja közben magában a napüdvözleteket, különben elkalandoznának a gondolatai. Nekem ez biztos nem menne, én sosem tudom, hogy hányadiknál tartunk.

Az első 5-6 napüdvözletnél még picit kattogott az agyam, utána pedig rövid időre elbámészkodtam, mert a teamécsesek fényétől hihetetlen jó árnyékok rajzolódtak ki a falon, amelyek a légzésünk ütemére egyszerre mozdultak, de aztán sikerült ettől is elszakadni és a továbbiakban csak a légzésemre figyelni. Hihetetlen érzés, amikor egyszerre kiürül belülről minden és csak a mozgás meg a légzés marad. Vezetett órán nagyon ritkán sikerül megélni ezt mindössze egy-két pillanat erejéig, mysore-on és otthoni gyakorlásnál picit gyakrabban, de a 108 napüdvözlet az igazi “utazás”. A mostani különösen jó élmény volt, és teljesen hihetetlennek tűnt, amikor egyszer csak az hallottam valahonnan nagyon távolról, hogy “Az utolsó 3 következik.”

Ezt követően savászanában pihentünk egy kicsit és ezúttal tényleg sikerült relaxálnom is. Nekem picit hiányzott, hogy a végén nem volt mantra (én szeretem hogy az ad egy keretet az egésznek), de így is szuper élmény volt,  sikerült feltölteni az elemeket… :)

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Mysore

Végre, végre sikerült! Felébredtem, sőt mi több fel is keltem időben és odaértem Mysore órára az Atmába. Roppant büszke vagyok magamra…Nagyon régóta tervezem, hogy beiktatok egy-egy reggeli Mysore ashtangát is a heti jógatervbe, de eddig puhány voltam hozzá és az ágy mindig visszarántott mikor próbáltam hajnalban kelni. Valószínűleg a jógatábornak köszönhetem, hogy ma sikerült, mert ott mindig reggel fél8 körül mentem le gyakorolni és talán berögzült, hogy képes vagyok én erre ha akarom.

Öten voltunk az órán, így nagyon kényelmesen elfértünk és igazításból sem volt hiány.  Az izmaim most a korai időpont ellenére viszonylag jól tűrték az előrehajlásokat és nyújtásokat, amin meg is lepődtem; azt hittem sokkal merevebb leszek.

Nagyon érdekes a mysore óra során megfigyelni, hogy mennyire más tempóban lélegeznek az emberek. Azt vettem észre, hogy én egy kicsit mindig korábban végzek, pedig néha picit több légzésig is benne maradok egy-egy pózban ha az éppen jólesik, vagy esetleg érzem, hogy még 1-2 légzés kell a tökéletesebb kivitelezéshez. Valószínűleg a számomra nehezebb pózokban viszont gyorsabban lélegzem, mint kellene. Üzenet az agynak: meg kell próbálnom ezeknél is lassítani és mélyíteni a légzést.

Jó kis óra volt egyébként, István bemutatta a lefelé néző kutya igazítás repertoárját, és hát nem sikerült láthatatlanná válnom baddhakonasana-ban.. :) Maratoni igazítást kaptam, de megérte a fájdalmat. Eszméletlenül sajgott már a csípőm, de hihetetlen jó érzés utána, amikor kijövök (kijöhetek :) ) a pózból és egyik pillanatról a másikra mintha (a csípőmmel együtt persze…:) ) eltűnt volna minden blokk belőlem és akaratlanul vigyorgok egyet.

Volt egy jó kis backbending szadizás is, se sajna azt nem tűrte túl jól most a derekam, majd legközelebb talán jobban fog menni. Egyszóval jó kis óra volt, rá fogok szokni szerdán és pénteken szerintem. (Sajnos kedden muszáj beérnem a 9-es meetingre, így aznap nem jó a reggeli időpont.) Viszont legközelebb tényleg  távolabb ülök a füstölőtől, mert megint sikerült párszor rosszul tüdőzni le a füstöt…

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló