október 2010 hónap bejegyzései

“Meg tudom csinálni!”

Vajon ha elhisszük, hogy meg tudjuk csinálni, az segít? Nekem úgy tűnik igen! Pár hete a spéci „Szalai terápia” :-) részeként a drop back előtt el kell mondanom: „Meg tudom csinálni!”. Eleinte megmosolyogtam az ötletet, de kezdem érezni az „erejét”. Nem mondom, hogy „meggyógyultam”, mert gyakran kell még a placebo, ahogy Szabi nevezte tegnap, amikor kértem, hogy csak álljon ott, amikor hátrahajlok, nem kell segíteni.

Nos, már elég egyértelmű számomra is, hogy a fejemben van az az akadály, ami állandóan beszabályoz, amikor a drop back-et gyakorlom. Olykor, amikor sikerül kiüríteni mindent az agyamból elhiszem kis „mantrám” üzenetét, és akkor valóban meg tudom csinálni.

Állítólag egy monoton, ismételt szöveg az embert bizonyos megváltozott, meditatív vagy transzszerű tudatállapotba képes hozni. A hatás elsősorban tudati. Bennünk változik, tisztul, erősödik valami. Azt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a hindu és buddhista világban külön tudomány a mantrika, különböző célokra, tisztításra, védelemre, saját negativitásaink megsemmisítésére. A szétszórt tudatállapotban, lélektelenül ismételgetett mantra viszont az okosok szerint nem sokat ér. Hja, nehéz ügy ez kérem…

A mesterek, csakúgy, mint egyre több mai pszichológus, személyre szóló mantrákat is adnak egy-egy probléma megoldására. Állítólag számos negativitásunk, személyiségproblémánk, betegségünk oka valamely magunkba kódolt „negatív mantra”, hibás minta, amelyet a megfelelő pozitív mantrával, megerősítéssel ki lehet oltani. Nos, én nem szeretek nagyon ezo irányba elmenni (illetve mondjuk inkább, hogy voltam én már arra, de nincs ott semmi érdekes), de úgy érzem, hogy hasznos dolog egyfajta „feladatot” adni az elmének, ha az hajlamos kicsúszni a figyelmünk ébersége alól. Velem (többek között :-) ) ez a gond.

Az „igazi” mantrák állítólag annál erősebbek, minél régebbiek, és minél többször elmondták már őket. Mindig is szerettem az ashtanga jógában, hogy mantrával kezdődik és tárul a gyakorlás. Ad egy keretet az egésznek, és nekem mindig segít ráhangolódnom az órára. Ugyanakkor tudom, hogy sokan kifejezetten nem szeretik, és nem is szokták énekelni. Pár ismerősömet elvittem már ashtanga órára, és egyiküknek kifejezetten nem tetszett a mantrázás. Amikor megkérdeztem mi baja van vele, ezeket kaptam tőle: „Bohóckodásnak tartom. Nem hiszek benne. Színjáték, nem is értem mit mondok, halandzsa. Minek kell ez nekem? “Tornázni” megyek oda, nem hülyeségeket beszélni.” Hm, nos hát ugye nem vagyunk egyformák… :-)

Az Ahimsa portálra keveredve (jejzus, hogy mik vannak…) találtam egy érdekes írást a mantráról, amiben a szerző leír egy történet, mely jól szemlélteti, miként is működik az elme, s miként hat rá a mantra:

“Egy mágus tanítványának egy varázslatot tanított meg, de arra kérte, amíg nem mutatta meg neki miként kell irányítania és használnia, addig ne kísérletezzen vele. A tanítvány persze türelmetlen és kíváncsi volt, s nem várt, ahogy azt a Mester kérte tőle. Kimondta a varázslatot, s megjelent egy hatalmas óriás. Kérte, hogy adjon neki valami feladatot, mert különben éhessé válik, s éhének csillapítását az ő elfogyasztásával kezdi meg. A tanítvány bármit kért, az óriás egy pillanat alatt teljesítette, s a fiú már nem tudott mit kitalálni. Elfáradt benne. Kérte az óriást, hogy pihenjen meg, míg ő alszik, de az óriás számára a pihenés fogalma ismeretlen volt. Kezdett egyre éhesebbé válni. A fiú pedig egyre rémültebbé. Kiáltani kezdett a Mester segítségéért, de ő mély szamádhiban időzve, csak sokára hallotta meg a kétségbeesett kiáltásokat. Majd visszatérve abból a fiú segítségére volt, s a fülébe súgott valamit. Erre a tanítvány nagyon megörült, s magabiztosan fordult az óriáshoz: Menj fel a hegyre, s válasz ki egy erős és egyenes fát, majd vágd le róla a gallyakat és hozd el nekem. Így is tett az óriás, s mikor visszatért a fiú így folytatta a kérést: Most áss egy gödröt és tedd bele a póznát, hogy stabilan álljon meg. Mikor ez is meg volt az kérte az óriástól hozzon egy kötelet, s rögzítse a pózna tetején. Az óriás így tett. Aztán azt kérte a fiú másszon fel rajta, majd le, aztán fel és újra le és fel és le… “

A szerző úgy értelmezi a történet szimbolikáját, hogy a folyton tenni akaró, izgő-mozgó óriás, mely könnyen ura ellen fordul, maga az elme. A meditációs testhelyzetben szilárdan ülő maga a pózna mely szilárd, stabil és egyenes, mint a gerinc a meditációs testhelyzetben, s a kötél mely végighalad rajta, légzésünk folyama, s az utasítások, melyet az óriás követ, az a mantra.

A mantra persze nem varázsige abban az értelemben, ahogy a mesében a varázsló kimond valamit, és csoda történik, sőt a hatás nem is a szavakban rejlik, hanem a tudatunk, koncentrációnk erejében, amit a sokszori ismétlés felerősít. Ebben biztosan van némi igazság, hiszen a legenda szerint ugye hangokkal le lehetett rombolni Jerikót, tibeti lámák meg a hagyomány szerint énekléssel nagy köveket tudnak megemelni.

A hinduk szerint akkor hatásos a mantra, ha nemcsak teljes odaadással mondjuk, de a megfelelő lelki tisztaságunk is megvan hozzá. A mantrahasználat ugyanakkor nem követeli meg feltétlenül, hogy egy adott valláshoz tartozzunk, mindenkire hat. Hát ez külön nagyszerű, nem? ;-) Már csak azt kellene értenem, hogy mit is jelent a megfelelő lelki tisztaság (nehogy valaki megint a vega dologgal jöjjön!…), és mantrázni.

Addig is megelégszem a gyakorlással, az ashtanga-mantrákkal, és a saját külön kis „mantrámmal”, így amellett, hogy fényesedik a karmám, talán végre valóban kigyógyulok a paráimból…

Meg tudom csinálni!

Reklámok

6 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, elmélet

Ashtanga-profilok: Kecskeméti Balázs

“Született jógi”, akinek a mozgás alapszükséglet. Nem tartja magát tanárnak, nála fókuszban a gyakorlás áll. Nehezen kel reggel, de ha sikerül felülnie a biciklire, akkor biztos, hogy “végig lesz csinálva a sorozat”. Mind a tanítás mind a  gyakorlás szempontjából a Mysore típusú órát szereti jobban. Alapvetően matematikus, aki a jóga mellett heti három alkalommal kungfuzik is. Vallja, hogy onnantól kezdve, hogy az ember motivált, minden szervezés kérdése.

Sosem gondoltam volna, hogy én valaha jógázni fogok. Egy nagyon régi élményem volt a jógával még egyetem alatt, ami igazából azt erősítette meg akkor bennem, hogy nekem a jógához semmi közöm nem lesz.

Miért, mi történt?

Az volt ott a lényeg, hogy nagyon egyszerű pózok voltak kb. 5 percig, utána pedig le kellett mindig feküdni, és meditálni kellett. Nagyon lassú volt, és nagyon nem jött be.

Aztán 2005-2006 táján egy edzőtáborban voltam Horvátországban, ahol volt egy ashtanga óra, ami teljesen megfogott. Ez egy vezetett óra volt, pattogós számolással, nem volt semmi mellébeszélés, csak a komoly munka, és ez nekem nagyon szimpatikus volt.

Ezt követően próbáltam itthon is ilyen órát találni, de akkoriban még nem igazán volt semmi. Végül a Török Péter óráját találtam meg, de sajnos ő csak hetente egyszer tartott órát, majd vissza is vonult. Onnan az az emlékem, hogy semmit sem tudok megcsinálni. Aztán jártam még a Sebő Juli órájára is az Ashramba, majd pedig a Katus ingyenes csütörtök reggeli óráira a Falk Miksa utcába, ami nagyon jó volt. Ekkor igazából fejlődés nálam még egyáltalán nem volt, a fordulópont akkor következett, amikor 2008-ban megnyílt az “Október 6.”, onnantól kezdtem el naponta gyakorolni.

Hogy jut időd ennyi jógára, ha mellette még a kungfu is ott van?

Hát igen, ha összeadjuk,  heti 6 jóga és 3 kungfu, az heti 20 óra mozgás. Nézd, az embernek arra van ideje, amire szakít.  Nyilván egy csomó áldozat, amit ugyanakkor az ember nem érez áldozatnak ha ezt szereti. Nyilván ha reggel fél 7-kor fel akarsz kelni, hogy gyakorolj, akkor nincs hajnali 2-ig bulizás. Én ezt nem érzem áldozatnak. Onnantól kezdve, hogy az ember motivált, minden szervezés kérdése.

Hogyan jött a tanítás?

A Katus megkért, hogy segítsek, nem sokkal azután, hogy megnyílt az “Október 6.”. Én a mai napig nem tartom magam igazán tanárnak. A jóga nekem igazából egy “felfedezés”, olyan mint egy utazás. Van, aki mindig más tájakat szeret felfedezni, én pedig mindig más ászanákat. :-) Én gyakorlónak tartom magam és nem tanárnak. A tanítás az egy más dimenzió, és sok áldozattal jár.

Te hogyan kezdted el gyakorolni a kettes sorozatot?

Jó kérdés… Az első sorozatot kezdtem úgy érezni, hogy az már olyan, mint egy jó “házasság”, hogy tudod, minden nap… :-), és akkor jött egy kis “flört” a második sorozattal. :-) Eleinte úgy volt, hogy  hetente egyszer vagy kétszer megpróbálkoztam néhány ászanával, és nagyon hasznosnak éreztem. Nem vagyok a nagyon szigorú szabályok híve, kísérletezek magamon, hogy hogyan jó nekem. Én mindenkit erre bátorítok. Persze más dolog az, amikor a saját gyakorlásodról van szó, és más amikor tanítasz. Nyilván nem kísérletezel másokon. Amit tanárként adsz át, az legyen biztos. Én nem tanítom azt, amit saját magam találok ki.

Volt korábban egy eléggé megosztó post a blogon, amire te is sokat kommenteltél, és bár ennek kapcsán, de eltávolodva a konkrét kérdéstől, én arra lennék kíváncsi, hogy neked mi a véleményed az ún. írott vagy íratlan  “szabályokról” a jógában? Legyen szó a tanulásról, az oktatásról, vagy éppen az életmódról…

Én alapvetően matematikus vagyok, egy nyugati, tudományos gondolkodással és szemlélettel… épp ezért általában nekem nincs ezekről ilyen nagyon sarkosított véleményem. Azokban a pillanataimban, amikor mégis van, leginkább úgy gondolom, hogy aki minden reggel odaáll a matracra és végignyomja a jógát, az megszerzi a jogot, hogy eldöntse, hogy miről szól számára a gyakorlás, miről szól számára a jóga. És ha képes fenntartani ezt, akkor az úgy a jó. Ha képes éveken keresztül fenntartani a gyakorlást valaki úgy, hogy nem sérül meg, egészséges, fejlődik, motivált marad, akkor az működik. És ennyi. Ha valakinek ez úgy jön össze, hogy vegetáriánus, akkor az, ha nem akkor nem az. Igazából nem ez számít. Én nagyon nem szeretem azt, ha valaki megmondja azt, hogy mindenki másnak mit jelentsen valami…

Tehát az idő dönt el mindent… éppen ezért bízom a hagyományban, mert kiállta az idő próbáját. De azt is kell tudni szerintem, hogy mi miért van. Az összes szabálynak szerintem megvan az “oka”, és ha az az ok nem áll fönn most, vagy megvan a jó okom arra, miért csináljam máshogy, akkor máshogy fogom csinálni.

Ilyengarnak tetszik nagyon az a mondása, hogy “Practice is your Guru!” Szerintem az itt a “kritérium”, hogy valaki képes-e egy intenzív gyakorlást sokáig fenntartani. Ha valaki egyedül szeret gyakorolni, akkor egyedül; ha közösségben, akkor ott; ha vegetáriánus, ha nem; ha módosítja az ászanákat, ha nem… Tök mindegy, ezek mind másodlagos dolgok. Az elsődleges, hogy tartsuk meg a gyakorlást sokáig.

Mysore, vagy vezetett óra? Melyiket szereted jobban?

Tanítani vagy gyakorolni? :-) Mind a kettőnél a Mysore-t szeretem jobban. Mysore-on sokkal jobban oda tudsz figyelni. Magadra, ha gyakorolsz, vagy másokra, ha tanítasz. Van, akinek jól megy a “multitaszk”, hogy egyszerre beszél, igazít és mutatja, de én, ha beszélek, akkor nem igazán tudom közben sem mutatni, sem igazítani. Pedig szerintem mindhárom kell: beszélni, mutatni, igazítani, mert nem vagyunk egyformák, mindenkihez máshogy kell szólni. Úgyhogy én a Mysore-t szeretem jobban. Annak valahogy jobb hangulata is van szerintem. Mindenki egyedül csinálja, lélegzik…

Te kitől tanulnál szívesen? Van-e olyan tanár, “guru”, akire valamiért kíváncsi vagy, szívesen tanulnál tőle?

"Katusnak és Orsinak nagyon sokat köszönhetek."

Szigorúan ashtangában nézve, nekem nem igazán van ilyen. Az ashtangában ugye itt vannak a sorozatok és egy idő után már magadtól is meg tudod tanulni őket. Viszont vannak olyan tanárok, akik nagyon érdekelnek.

Ilyen Desikachar, aki Krishnamacharya fia, és Ramaswami, aki vagy 30 évig tanult Krishnamacharyatól. Ők nagyon szimpatikusak. Igazából a jóga többi ága az, amiben több vezetésre lenne nekem szükségem és jó lenne az élő hagyománnyal jobban kapcsolatba kerülni. De nincsenek olyan vágyaim, hogy Indiába utazzam, nem vagyok egy Julia Roberts… :-) Én itt dolgozom, itt élek, itt is vannak jó tanárok, nincs igazából akkora motivációm odamenni.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az egyeset és a ketteset a feléig, a yoga nidrasanaig

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Nagyon sok kedvenc volt már, most éppen a láb a fej mögé típusú ászanákat szeretem. Mint az Eka pada sirsasana, vagy a Dvi pada shirshasana.

3. Mumus ászana?
Igazán mumus nincs. Nekem elég nehezen megy az összes lótusz, meg a Marychyasana D, de idővel belátja az ember, hogy az összes ászanát meg lehet tanulni.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Katusnak és az Orsinak köszönhetek a legtöbbet. (Szil Katus és Horváth Orsi – a szerk.)

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Most picit visszább esett, de igyekszem tartani a heti 6 alkalmat.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Most tart nálunk kezdő órát a Borszéki Kata, legyen ő. Ő kb. 10 éve gyakorol, biztosan sok érdekes dolgot tud mondani.

2 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Ashtanga à Paris

avagy a franciáknál nem divat az udzsaji és a full vinyásza…

Bepótolandó az elmaradt nyaralást – és egyúttal felavatva frissen megújított személyi okmányaimat… – pár napra Párizsba utaztam, és ha már ott voltam, gondoltam megnézem hogyan tolják az ashtangát a franciák. :)

Persze a kinézett jógastúdió a város másik végén volt, így egészen biztosan sokat csiszoltam a karmámon, amikor hajnalok hajnalán útra keltem (két alkalommal is!), hogy odaérjek a Mysore órára.

A shala vezetője Gerald Disse, aki régi motorosként, több mint húsz éve gyakorolja az ashtanga jógát. Közvetlenül Pattabhi Jois-tól tanult, de tanárai közé tartozik Manju Jois és Kausthub Desikachar is, aki Krishnamacharya unokája.

A jógastúdió egy nagyon szép kertből nyílik (ők japán zen kertnek hívják), a két teremnek két külön bejárata van. Meglepő módon a cipőt kint kell hagyni (vajon mi a csudát csinálnak télen, vagy ha esik?) és az ajtón belépve már rögtön a gyakorló térbe jut az ember; nincs előszoba, vagy recepció-féleség. Azt inkább nem részletezem, hogy mindezt nem sejtve, miként zúztam szét első alkalommal az órát…

A piszkos anyagiakról: a 20 euros ár elég húzós egy alkalomért, bár külföldön ilyesmi szokott lenni (legutóbb Cambridgeben ha jól emlékszem 18 fontot fizettem és az csak 1,5 óra volt), de itt még egy 2 euros matracbérlet díjat is legombolnak az emberről.

Első alkalommal sikerült két olyan leányzó közé letenni a (kölcsön)matracomat, akik mindketten a harmadik sorozatot nyomták. Méghozzá gyönyörűen! Másnap kiderült, hogy egyikük Linda Munro volt, akik szintén tanár itt, és egyébként Gerald felesége. Gerald mellesleg nagyon szigorú tanár, hihetetlen fegyelem van az órán, így nem is mertem megkockáztatni a kérdést, hogy készíthetek-e pár fotót odabent, megelégedtem a kinti fotókkal.

Ez a szigor persze az igazításoknál is visszaköszönt, aminek egyik legmeglepőbb formája az volt, hogy egészen egyszerűen le lettem tiltva az utthita parsvakonászanáról, mert hogy az elől lévő lábam elmozdul, amikor csavarodok kifelé, és a csípőm is kifordul. Úgy vettem észre, minden tanárnak van néhány kedvenc ászanája, amit különösen szeret igazítani, ill. erőltetni. Nos, ez Geraldnál a supta-kurmasana, a sirsasana, és a baddha-konasana….

A supta-kurmasanában keresztezi a lábat a nyakban, majd felránt a bokánál fogva, ki kell tolnod magad, és miközben még mindig nem ereszti a bokádat utasítgat, hogy lépegess közelebb egymáshoz a kezeiddel, majd jön a megváltó Vááááálá! (Voilá!) kiáltás és megmenekültél (egy időre).   Sirsásanánál erőlteti a páros lábbal fölmenetelt és lejövetelt, ami nekem egyébként is mumus, így természetesen nem úsztam meg. Persze erre is van jól bevált módszere… A baddha konasana igazítás nála is igen fájdalmas, bár más technikával nyomja mint István. Ennél az ászanánál igazítás közben megjegyezte, milyen szép lassan lélegzem..  :-) (naná, mert csak így lehet túlélni szerintem.. :) )

Apropó légzés; volt két igen furcsa dolog a franciáknál: az egyik az, hogy nem full vinyászát nyomnak, hanem csak az ászanák közöttit csinálják meg. Én a full verziót gyakoroltam, és azt vettem észre, hogy rajtam kívül senki sem így gyakorol.

A másik, hogy nincs udzsaji légzés! A sajátomon kívül még két embernek hallottam a légzését, a többiektől semmi szuszogás nem jött. Pedig mindkét alkalommal mellettem nyomta a Linda is, és még ő sem udzsaji légzéssel gyakorolt. Ez nagyon furcsa volt, én azt hittem, hogy az ashtanga és az udzsaji elválaszthatatlanok. Sajnos nem volt alkalmam erre rákérdezni Geraldnál, így ez örök rejtély marad…

Voltak tehát furcsaságok, de összességében nekem nagyon tetszett mindkét óra. Nagyon gyakorlott igazításokat, és hasznos tanácsokat kaptam, a stúdió pedig tényleg nagyon szép. Aki Párizsban jár térjen be hozzájuk!

5 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

Jógaturisták és a sámán átok…

…avagy Danny Paradise workshop 2010 október 1-3., Prága

A következő bejegyzésért nagy-nagy köszönet Hajnalnak, a képekért Istvánnak, és a khm.., szellemi támogatásért (?) :-) Szabinak. Vendégpost következik, íme:

A jógaturisták – Dorka, István, Szabi, Hajnal – október 1-én Prága felé vették az irányt, Danny Paradise 3 napos workshopjára, amit a meghökkentő “Sámánizmus, totális szabadság, evolúció és az ashtanga vinyasa jóga” névvel fémjelezve hirdettek meg. Az összes fogalom közül persze a sámánizmus keltette fel gyanakvó érdeklődésünket, olyannyira, hogy Dorka komoly olvasmánylistát állított össze sámánkodás témakörben. Ennek gyümölcse egyrészt az lett, hogy napokig nem tudott aludni, másrészt az összes szerencsétlenkedésünket sámáni hatalmak beavatkozásával kezdtük magyarázni. Először ugyanis az Akasha jógastúdióban kerestük a workshop helyszínét, ahol közölték, hogy az óra már 10 perce elkezdődött, de gyorsan öltözzünk át és csatlakozzunk, megvárnak.

Így is tettünk, s örömmel konstatáltuk, hogy a foglalkozás szűk körű lesz, nyolcan ha lehettünk. Örömünk a látásunkat is elhomályosíthatta, mert csak a meditáció végén tűnt fel, hogy aki beszél, az egy nő, aki semmilyen formában nem hasonlít Danny Paradise-ra. Na, jó, valójában ezt azonnal észrevettük, csak azt gondoltuk, hogy Danny késik, s az asszisztense kezdte el az órát. Szóval sűrű bocsánatkérés következett, meg vörös arccal jógamatrac göngyölgetés, s irány felkutatni, hogy hol is van Danny valójában. A jelenlévők ezt nem tudták megmondani. Mint később kiderült, Bobbi Misiti workshopját zúztuk szét, (1998 óta ashtangázik, s kizárólag Nancy Gilgofftól tanult) aki másnap felbukkant a Danny Paradise óráján, sőt remek igazításokat és instrukciókat kaptunk tőle.

A helyszín végül is meglett, igaz nem egy sámán, hanem a sarki szörfös bár egyik segítőkész alkamazottjának közreműködésével. A workshop egy iskola tornatermében volt, természetesen nem 8, hanem kb 50 résztvevővel, ja és kb 10 fokos átlaghőmérséklettel, aminek köszönhetően sálban és kabátban ültük végig a közel 1 órás elméleti bevezetőt. Ami sámánizmust csak annyiban érintette, amennyiben a jógához kapcsolható. Mindkettő gyógyítás, helyesebben szólva öngyógyítás.

A sámánizmust Danny a spiritualitással illetve a természettel való kapcsolat legősibb tradíciójaként definiálta. Az elméleti bevezetőt illetve beszélgetést félórás pranayama gyakorlatsor követte. Ekkor már lekerült a sál és a kabát, bár a takaró még nem. A több mint kétórás gyakorlás alatt viszont tényleg senki sem fázott. Első nap naulival kezdtünk, mantra nem volt, Danny szerint ugyanis a gyakorlás tulajdonképpen maga a mantra. A nauli után az első sorozat állóászanáit gyakoroltuk, végül a levezetők következtek. Persze az állóászanák szépen meg lettek tűzdelve módosításokkal, összesen, ha minden igaz, 23 darabbal. Némelyikük komoly kihívást jelentett, de nagyon inspiráló volt kísérletezgetni velük. István meg is próbálta papírra vetni őket. Csak remélni merem, hogy jól sikerült felidéznünk ezeket ászanákat, mert be akar vetni néhányat a csipőnyitó óráján. Bár lehet, hogy a módosítás módosítása még hatékonyabbnak bizonyul majd. Ok, ez csak beijesztés volt! A 2. és 3. nap gyakorlataiban is benne voltak, így biztosan jól rögzültek a dolgok.

A módosított gyakorlásra egyébként a mester nagy hangsúlyt fektetett, ami azt tükrözte, hogy követendően egészséges a felfogása arról, hogyan kellene jógázni. Szerinte ugyanis a fájdalom nem része a jógának. Ha fáj valamelyik mozdulat, azonnal módosítani kell a gyakorlást. Sérülések esetén is hasonlóan kell eljárni. Vele előfordult, hogy olyan komolyan megsérült, hogy 3 napig egyáltalán nem tudott mozogni. A negyedik napon 5 perc jógázást iktatott be, az ötödik napon 6 percet és így tovább. Hagyni kell a testnek, hogy meggyógyítsa önmagát, nem maradsz le semmiről, ha nem nyomod végig minden nap szigorúan a teljes sorozatot. A jóga célja nem az ászanák végrehajtása. Ezek az aforizmaszerű megjegyzések nem az én okoskodásaim, Paradise urat próbálom csak idézni.

A 2. napon a második sorozat ászanáival bővül ki a sorozat az ardha matsyendrasanáig, persze a második sorozat is meg volt spékelve módosításokkal. A beszélgetős elméleti résznél felmerült az ashtangások egyik slágerkérdése, mikor lehet elkezdeni a második sorozat gyakorlását. Danny ebben a témában sem dogmatikus. Ő azon az állásponton van, hogy ha már gyakorolsz egy ideje – egy-két éve – napi rendszerességgel, akkor neki lehet ugrani beleépítgetni a gyakorlásba fokozatosan a második sorozat ászanáit. Ennek nem feltétele, hogy az első sorozat minden elemét tökéletesen nyomjad. A pranayama gyakorlás volt az egyedüli, ahol pontos szabályt fogalmazott meg. Ennek elkezdéséhez elengedhetetlen a két évnyi, napi rendszerességű jógázás. Minden más kérdésben a szabadság fogalma volt a vezérmotívum. Annak ellenére, hogy 1976 óta ashtangázik, nem gondolja magát tanárnak, gurunak meg végképp nem. Csak egy tapasztalt gyakorló – ezt mondja magáról. Egy gurut követni egyébként is egyenlő a függéssel, a jóga pedig pont az ellenkezőjéről szól.

A 3. nap a harmadik sorozaté volt. 1 óra elmélet, félóra pranayama, nauli, elősorozat állók illetve a módosítások, purvattanasanáig az ülők, majd a harmadik sorozat kartámaszos ászanái (többek között koundinyasana A és B, visvamitrasana, vasisthasana, astavakrasana), majd galambpóz-variációk az  eka pada rajakapotasanával lezárva. Ez a nap sem lett rövidebb mint 4 és fél óra. Az utolsó nap végére kellően elfáradtunk, egy gyors kajálás volt tervbe véve, egy gyors egyeztetés a „tapasztalt gyakorlóval” annak reményében, hogy lesz Budapesten is workshop, aztán irány haza.

A kocsiban hazafelé a következő mondatok repkedtek:

“…nem baj, ha nem megy a badhakonasana, mégsem függesztem fel a második sorozat gyakorlását.”
“…tök jó az a térd és hamstring kímélő cucc, amit az Ági gyakorol, lehet, hogy én is beiktatom a gyakorlásomba ezt a módosított sorozatot.”

Dorka meg is jegyezte, hogy na, mi van, mitől lettünk hirtelen ilyen lazák. :-)

Hát eddig tart Hajnal “sámán-beszámolója”, én nagy élvezettel olvastam.:-) Ha bárki szeretné még kiegészíteni a résztvevők közül, csak hajrá, kommentben megtehetitek! :)

6 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló, vendégpost

Ashtanga-profilok: Szil Kati

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás; a suszternek meg ugye lukas a cipője… Nos az én első Ashtanga-profil riportom sem indult túl könnyedén. A szerkesztőségtől kölcsönkért szuperspéci diktafonnak az előzetes tesztelések ellenére, valamiféle szerencsétlen bolygóegyüttállás miatt csupán egy majd’ 40 percnyi zúgást sikerült rögzítenie a riportból. Így az alábbi anyag csupán  hihetetlen memóriámnak, némi utólagos egyeztetésnek, és Katus mérhetetlen türelmének köszönhetően jöhetett létre. :) Íme:

Első generációs ashtanga növendék, sokak szerint az egyik legjobb hazai ashtanga tanár,  fontos számára a tradícionális ashtanga “tanulási út” követése, és zavarban van, ha sokan nézik. Találkozott Patthabi Joissal; heti négyszer-ötször gyakorol; büszke az új “main shalára” és arra, hogy idáig eljutottak.

Kb. 7,5 éve döntöttem úgy, hogy kipróbálom a jógát, mert már kellett valami mozgás. Így Zsiga születése után először egy iyengar jógát próbáltam ki az orosz Eugéniánál, illetve kettőt, majd utána az A1 fitness teremben kezdtem el ashtangát tanulni Török Péternél. Innen indultak a “Greg tanítványok” itt találkoztam Luciával, Sebő Julival is.

Kezdetben csak hetente egyszer jártam, de azt igyekeztem mindig megoldani. Volt, hogy a férjem kint tologatta az A1 előtt a gyereket, amíg én bent jógáztam, de én úgy voltam vele, ennyi nekem jár, ezt muszáj csinálnom.

Hogyan jött az, hogy tanítani szeretnél?

Én először nem akartam tanítani. Amikor Petri (Petri Räisänen – a szerk.) először azt mondta tanítsak, én azt mondtam dehogyis, én aztán nem. Eszembe sem jutott, hogy valaha ilyesmivel foglalkozzak. Meg aztán egy tanárnak mindig fittnek kell lennie, meg jószagúnak :); békét, nyugalmat kell sugároznia. Ő akkor azt mondta, hogy rendben, akkor beszéljünk erről egy év múlva, de én már egy hét elteltével azt mondtam oké, legyen.. :) Ezt követően mentem el a kéthetes workshopjára Thaiföldre.

Végül 2006-ban kezdtem el Szentendrén tanítani, ott béreltem egy helyiséget, majd 2007-ben az Asramban vállaltam órákat, de onnan aztán eljöttem.  Ezután 2008-ban nyitottuk meg a gyakorlóhelyet az Október 6-ban.

Ott volt az Eszter, Orsi, Heather, Sebő Juli (ő később sajátot csinált). És már akkor ott volt a Szabi és a Balázs is, bár még nem tanítottak, de fontosnak tartom, hogy ők már akkor jelenvoltak. Majd ezután szerettünk volna egy saját kis helyet, ami csak a miénk, és nem lakásban van. Így kerültünk ide.

Nagyon szépen felújítottátok ezt a helyet a jógásokkal! Hallom, már egészen jól bánsz a flex-el! ;-)

Persze! :) Túl vagyok jó néhány építkezésen, így ez már nem volt gond. Nagyon szuper, hogy ennyien jöttek segíteni, mindent közösen csináltunk. Néhány embert külön szeretnék kiemelni, de persze a többieknek is nagyon köszönöm a segítséget!:

Horváth Zsolti, Móninger Zsolt, Balázs, Mészáros Kati, Vértesi Zsófi, Horváth Orsi, Kincsei Évi, Lukács Dávid, Kondor Dani, Ferike, Elek Máté, Kirván Timi és Koltai Emese, és még sokan mások! Nagyon köszönöm a rengeteg segítséget! Nélkületek ez tényleg nem jöhetett volna létre! :-)

Úgy tudom, hogy találkoztál Patthabi Jois-sal, mesélsz erről?

Koppenhágában a workshopján találkoztam vele és a családjával. Nagyon jó élmény volt. Annyi rosszindulatú pletyka, támadás érte őt, pedig úgy gondolom semmi nem igaz belőle. Ő egy nagyon jó ember volt. Látszott rajta, hogy akit ő ismer, azt tényleg ismeri, nem csak felületesen. Mindenkiről tudta kicsoda, mit csinál. A tranzitban láttam őt a családjával, és hihetetlen nyugalom sugárzott mindegyikükről. Nekem egy nagyon “tiszta” embernek tűnt, és szakmailag maximálisan korrektnek.

Beszéljünk kicsit arról, te hogyan tanultad az ashtangát. Nálad a “tradícionális út” volt,  tehát kaptad az ászanákat a tanárodtól.

Igen, én kaptam a Petritől az ászanákat. Én a magam részéről ezt az utat tartom pillanatnyilag helyesnek. Az évek alatti gyakorlással megerősödött bennem, amit már az elején is éreztem, hogy egy-egy ászana hatásait nem lehet kiismerni pár év gyakorlással. Egy ászana rendkívül sok rétegben hat az emberre, az izmok fizikai szintje csak egy dolog a sok közül. Úgy gondolom, hogy a legokosabb dolog az, ha az ember megbízik a tradícióban, erről szól a mantra is. Pattabhi is így csinálta, nem véletlenül, és én nem tartom magam annyira okosnak, hogy máshogyan csináljam. Úgy gondolom, ez így működik jól, nincs ok a változtatásra, és nem is beláthatóak a hatásai. Sokan vannak, akik mondjuk 2 év gyakorlás után úgy gondolják ők változtatnak, előrevesznek bizonyos ászanákat, elhagynak ezt-azt, de én tovább gyakorlok változtatás nélkül. Ezért nem is megyek olyan tanárhoz, aki változtat a sorozaton. Nem beláthatóak a következmények, és nálam sokkal nagyobb tapasztalattal bíró tanárok is így gondolják. És ez nem egyfajta tekintélytisztelet, hanem a tudást tartom mélyebbnek annál, hogy én változtassak rajta.

Íme még két (Facebookról csórt) kedvenc képem Katusról, avagy egy jó tanár nem ijed meg semmitől :-) :

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
A ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Most éppen a Tittibhászanákat szeretem nagyon.

3. Mumus ászana?
Mindig volt olyan ami nehezebb volt, de az Utkatászanát valamiért sosem csíptem.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Sokaktól tanultam, de mindenképp Petri az, akinek a legtöbbet köszönhetek, ő volt A Tanárom.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hetente négyszer-ötször gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Balázs. Mert én őt egy született jóginak tartom:-)

9 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb