Petri Räisänen címkéhez tartozó bejegyzések

Stockholmi élmények

Petri Raisanen workshop április 15-17.

Sajnos nagyon gyorsan eltelt ez a 4 nap, szívesen maradtam volna még Stockholmban pár napot. A workshop igazán inspiráló volt, örülök, hogy találkoztam Petrivel, mert szerencsére egy nagyon érdekes, mégis szerény embert ismertem meg, akiből árad a nyugalom, nem pedig egy egótól duzzadó jógagurut.

Minden nap 3 csoportban zajlott a mysore óra és mi mindig a középső csoportba voltunk beosztva, ami – tekintve, hogy a külvárosban laktunk – ideális volt számunkra.

Pénteken reggel 8-kor, hétvégén pedig 9-kor kezdtük a gyakorlást, barátságos 8-12 fős csoportban. Petri Räisänen mellett ott volt még az asszisztense (aki egyben a párja is) Wambui Njuguna, illetve Gittan, a shala vezetője. Mindhárman igazgattak, így szinte minden ászanában kaptunk igazítást.

Petri igazításaira jellemző, hogy nem erőből nyom bele a pózba, hanem finoman vezet rá, és így hozza ki belőled a maximumot. Van egy hihetetlenül jó módszere lefelé néző kutyában: deréktól a lapockákig végigmasszírozza a gerinc menti izmokat. Érdekes egyébként, hogy lefelé néző kutyát egyáltalán nem igazították hátulról, a csípőt húzva, hanem mindig csak elölről a keresztcsontot nyomva, ill. hátat masszírozva.

Szerencsére egészen jól ment a gyakorlás, annak ellenére, hogy vasárnap reggelre a torkom már nagyon fájt, és a bokám sem gyógyult meg, mégis könnyednek éreztem a sorozatomat. Bele tudtam lazulni a nehezebb pózokba is (kivéve a setu bandhasanat, mert abból könnyített verziót csináltam), és a légzés is rendben volt. A csapat nagyon vegyes volt, a 20 évestől az 50 évesig, a hajlékonytól a merevig, az egyes sorozatostól a hármasig mindenki nyomta.

Petri megdicsért minket, hogy nagyon rendben van a légzése a csoportnak, és az ászanákban sem erőlködünk, ami szerinte nagyon fontos, viszont a dristi sokaknál nincs rendben. Azt mondta nagyon fontos, hogy ezt helyesen csináljuk, ezt igenis meg kell tanulni.

A szombat délutáni beszélgetős technikai órán mesélt arról, hogy nemrég jöttek vissza Wambui-val Mysoreból, ahol (ha jól emlékszem ) 2-3 hónapot töltöttek. Mesélt arról mennyit változott az ashtanga jóga 15 év alatt, bár a pózok és a vinyásza rendszer mindig ugyanaz maradt.
Az egyik nagy különbség Petri szerint például a dristi: régen a Bhrumadhya dristi volt, tehát a 3. szemre kellett nézni  most azonban a Nasagrai dristi van azokban a pózokban, tehát a tekintet az orrnyergen kell legyen.

A másik változás, hogy régen az előrehajlásoknál (pl. paschimottanasana) az volt a lényeg, hogy a homlokod a térdeden legyen, ma azonban egyenes gerinccel kell lemenni az összes előrehajlító póznál.

Mesélt Patthabiról, és arról hogy ő maga az évek során hogyan változott; mind a saját gyakorlásában, mind a tanításban sokkal gyengédebb lett. Petri szerint Patthabi mindig 110%-ot várt el, míg ő azt mondja, legyen 90%, mert a lényeg az, hogy jól érezd magad a pózban. Nagyon fontos az, ahogyan az ember belemegy a pózba, nem szabad erőlködni, mert akkor semmi értelme. Azt mondja, válassz ki egy számodra könnyebb pózt, és lélegezz benne sokkal többet, mint 5 légzés; tanulj meg belelazulni.

Ugyanakkor a nehezebb pózoknál, vagy ami már majdnem megvan, lehet egy kis erőltetés, de ez soha ne legyen egyszerre több ászanánál. A jóga nem lehet küzdés és erőlködés.

Szóba került, hogy vannak különbségek a tanárok között, például van, aki megcsinálja a Baddhakonasana C verziót, vagyis amikor egyenes háttal ülsz, pedig ez nincs benne „hivatalosan” a sorozatban 5 légzésig, ez csak 1 légzés. Petri (és Gittan is) úgy gyakorol, hogy ezt például saját gyakorlásában kitartja 5 légzésig, de ha olyan tanárnál gyakorol, aki ezt nem így csinálja (pl. Lino) akkor kihagyja. Azt mondja az a lényeg, hogy úgy gyakorolj, ahogyan neked jó, és a tradíció mentén: tehát nagyon fontos a sorrend, és hogy plussz pózt ne tegyél bele, de ha jól esik plussz légzést beletehetsz, ezt Pattabhi is engedte. Egyszóval ha valakinek jól esik a Baddhakonasana C öt légzésig, vagy a Bakasana netán a Tittibhasana (amik ugye szintén csak 1 légzésesek az egyes sorozatban) akkor csinálja nyugodtan.

Kérdeztük még arról a mantráról, amit a nyitó mantra után ő énekel, és azt mondta, hogy azt Pattabhi tanította neki és a régi tanítványoknak, most pedig Sharath tanítja meg a tanároknak. Egyfajta guru-tanítvány láncolat. Ez a mantra kb. 500 éves és nagyjából ugyanazt jelenti, mint az előtte elmondott „rendes” ashtanga mantra, csak annyival több, hogy benne van az, hogy követi a tanítóját és az ő tanítása alapján gyakorol és tanít.

Amikor mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk rögtön megkérdezte, hogy ismerjük-e a Katit, és örült, amikor mondtuk, hogy ő az egyik tanárunk. Megígérte, hogy jövőre eljön Budapestre workshopot tartani. :-)

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Petri 1. Felvonás

Íme az első helyzetjelentés a Nagy Kalandról. :-) A hajnali 4 órás ébresztőt egyikük sem viselte túl jól, és még az ajándék mustár is otthon maradt, ennek ellenére sikerült egy 10 perces kiselőadást tartani a check- in pultnál a jógamatrac csúszásmentességéről a derékfájós Maléves leányzónak. :-)

Stockholmban szikrázó napsütés fogadott és Mamma a sárga Toyota Yarissal. :-) ( ő Hajnal haverjának beazonosíthatatlan korú anyukája aki volt olyan kedves és elszállásolt minket)
Tegnap városnézés, tekergés, ma kora reggel pedig irány mysore órára
Petrihez.

A yogashala nagyon szimpatikus, családias hely, benne Gittan (a Shala vezetője) két tündéri kutyájával. :-) Ma a mi csoportunkban összesen 8-an voltunk, örültünk is hogy nincs tömeg. A társaság nagyon vegyes, zömében lányok ill. egy srác, aki akár a női öltözőben is lehetett volna…:-)
Mindenki svéd, kivéve minket, bár szerintem Hajnalt annak nézik. :-)

A teremben gyülekezve megláttuk Petrit a folyosón, aki cuki kontyával egy “P.Jois 91” feliratú trikóban feszített. Majd bejött, bemutatta az asszisztensét (akinek a nevét azzal a lendülettel elfelejtettük, no de majd holnap), és üdvözölt minket. Egyúttal meginvitált minket holnap vacsorára. A mantra után elkezdtük a sorotatot, mindenki az egyest, kivéve egy lányt aki lenyomta a kettest, majd a hármasból egy kicsit.

De kanyarodjunk vissza arra a mantrára! Iszonyú erővel szólt, borzongatóan szép volt. Mintha Patthabi zengette volna. :-) A végére Petri beszúrt egy olyan lezárást amit senki sem ismert, azt csak ő énekelte halkan az erőteljes, hangos ashtanga mantra végére. Érdekes volt.

Elkezdtük a napüdvözleteket, majd (a kutyasétáltatásból :-) ) befutott Gittan is, így nyolcunkra 3 igazító tanár jutott. Nice! :-)

Ráadásul 3 profi tanár! Mert az már az első igazításokból kiderült, hogy értik a dolgukat. A második lefelé néző kutyában kaptam egy jó kis masszírozós igazítást Petritől, aki egyébként végig pörgött, figyelt, igazított. Nagyon jó gyakorlás volt!

Nagyon érdekes volt számomra ahogy Petri indította az órát, ugyanis eléggé parásan vágtam neki ennek a workshopnak. Attól tartottam kicsi vagyok én ide, béna, és még érteni sem fogok semmit. Ehhez képest az első mondata mintha hozzám szólt volna. “Relax. Don’t panic, it will be an ordinary mysore practice.” :-)

Nagyon várjuk a holnapi napot!: Reggel mysore, du. technikai óra, este vacsora Petrivel.

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

Final countdown

Holnap kora reggel indulunk Hajnallal Stockholmba a Petri Räisänen workshopra, és most hirtelen olyan izgatott lettem mint egy kisgyerek, akinél megakadt a szalag: “Apa, de apa, de ott vagyunk már?” :-)

Persze ismét hozom a formámat, mert rajtam kívül ki más lenne olyan balek, hogy indulás előtt 2,5 héttel kificamítja (na jó csak rándulás) a bokáját… :(

A sztori nem túl izgalmas: tűsarok esete a villamossínnel (cipő sarka beragad, boka kifordul…), majd 3 perc múlva bácsika a “mamómobilját” gőzerővel a sérült bokámnak tolja a villamoson. Fogat összeszorít, káromkodást visszafojt, irány jógára. Estére jobb boka bedagadt mint állat, azóta a lótusz még szánalmasabb mint valaha.

A duzzanat lement, de még mindig fáj; főleg a Marichyasana B-ben gyűlik könny a szemembe, mert akkor iszonyúan nyomódik a sérült rész az előrehajlásnál (érdekes módon a Marichy D-t egy fokkal jobban bírja).

Hogy ne legyen egyszerű a dolgom tegnap óta a torkom is fáj, így most intravénásan is mézes hársfateát nyomatok, mert  istenuccse  nem tarthat vissza semmi Stokholmtól. Lehet hogy mi leszünk Hajnallal a lerobbant magyar részleg, de jó buli lesz, érzem. :-)

Azért jó dolgok is történnek ám, amik mellett eltörpülnek holmi bokahúzódás okozta nyavalygások. :) Ma reggel István közölte, hogy szerinte el kellene kezdenem a kettes sorozatot gyakorolni. Jó, jó, ez valószínűleg senki másnak nem okozott volna akkora örömet mint nekem, de én tényleg azt vártam, hogy ő szóljon, mert nem akarok nagyon magán-akciózni, ha a tanárom még nem tart rá felkészültnek.

Mondjuk az, hogy nekem “az egyes sorozat már nem kihívás” azért túlzás, de szuper, hogy immár “papírom van” arról, hogy szépen lassan elkezdhetek ismerkedni a kettes sorozat ászanáival. :-)

Holnap reggel irány Stockholm, vasárnap késő este jövünk vissza. Igyekszünk tudósítani az útról és az élményekről, de ha közben nem sikerül, akkor miután hazajöttünk írunk Hajnallal egy kis beszámolót a tapasztalatokról.

Hej då! :-)

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, egyéb, villámpost

Újévi sokk

Nagy bölcsen egyetlen dolgot fogadtam meg az újévre: még többet fogok gyakorolni. Visszanézve az elmúlt hetemre ezt sem sikerül egyelőre betartanom, ugyanis mindössze egyetlen egyszer jutottam el órára. :-(

Annyi munka szakadt rám az újévben, hogy egyszerűen nem volt időm semmire.

Reggel 8-tól késő estig dolgoztam és nem tudom mikor lesz ennek vége. Úgy néz ki, hogy a január nekem egy iszonyú hosszú HATEfő-nek ígérkezik. :( Nem gondoltam volna, hogy van az az állapot amikor már István csontos térde is hiányzik.. :-) Elvonási tüneteim egyre durvábban jelentkeztek, így ma reggel az Atmában kezdtem a napot. Persze a hiányzásért magvolt a bünti: +10 légzés baddhakonasanaban… :-)

A hosszú kényszerpihenő ellenére viszonylag jól ment a gyakorlás, talán a légzésem volt egy picit gyorsabb a szokásosnál. Kurmasanaban teljesen lent volt a mellkasom és a vállam a földön, ugyanakkor nem éreztem a szokásos feszítést az izmaiban, így egészen jól bele tudtam lazulni a pózba. A fejenállásom is stabilabb volt a szokásosnál, bár a B verziót most nem erőltettem túlságosan. A drop back meglepően jól ment, rögtön elsőre fel is tudtam állni belőle, de a másodiknál kellett némi segítség a visszajövetelkor.

Egyszóval úgy tűnik nem ártott ez a kis pihi, de ennek ellenére semmiképpen sem szeretném megismételni. Ha nem is tudom tartani a szokásos 4-5 gyakorlást, azért remélem ezen a héten a 3 már meglesz.

Tervezgetem milyen workshopokra tudok eljutni idén, szerencsére elég nagy kínálat ígérkezik. Persze anyagi lehetőségeim finoman szólva végesek, így valószínűleg csak a fapadosabbakat tudom majd bevállalni. Egy biztos: áprilisban irány Stockholm és a Petri Räisänen workshop. :-) A többit meglátjuk.

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Ashtanga-profilok: Szil Kati

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás; a suszternek meg ugye lukas a cipője… Nos az én első Ashtanga-profil riportom sem indult túl könnyedén. A szerkesztőségtől kölcsönkért szuperspéci diktafonnak az előzetes tesztelések ellenére, valamiféle szerencsétlen bolygóegyüttállás miatt csupán egy majd’ 40 percnyi zúgást sikerült rögzítenie a riportból. Így az alábbi anyag csupán  hihetetlen memóriámnak, némi utólagos egyeztetésnek, és Katus mérhetetlen türelmének köszönhetően jöhetett létre. :) Íme:

Első generációs ashtanga növendék, sokak szerint az egyik legjobb hazai ashtanga tanár,  fontos számára a tradícionális ashtanga “tanulási út” követése, és zavarban van, ha sokan nézik. Találkozott Patthabi Joissal; heti négyszer-ötször gyakorol; büszke az új “main shalára” és arra, hogy idáig eljutottak.

Kb. 7,5 éve döntöttem úgy, hogy kipróbálom a jógát, mert már kellett valami mozgás. Így Zsiga születése után először egy iyengar jógát próbáltam ki az orosz Eugéniánál, illetve kettőt, majd utána az A1 fitness teremben kezdtem el ashtangát tanulni Török Péternél. Innen indultak a “Greg tanítványok” itt találkoztam Luciával, Sebő Julival is.

Kezdetben csak hetente egyszer jártam, de azt igyekeztem mindig megoldani. Volt, hogy a férjem kint tologatta az A1 előtt a gyereket, amíg én bent jógáztam, de én úgy voltam vele, ennyi nekem jár, ezt muszáj csinálnom.

Hogyan jött az, hogy tanítani szeretnél?

Én először nem akartam tanítani. Amikor Petri (Petri Räisänen – a szerk.) először azt mondta tanítsak, én azt mondtam dehogyis, én aztán nem. Eszembe sem jutott, hogy valaha ilyesmivel foglalkozzak. Meg aztán egy tanárnak mindig fittnek kell lennie, meg jószagúnak :); békét, nyugalmat kell sugároznia. Ő akkor azt mondta, hogy rendben, akkor beszéljünk erről egy év múlva, de én már egy hét elteltével azt mondtam oké, legyen.. :) Ezt követően mentem el a kéthetes workshopjára Thaiföldre.

Végül 2006-ban kezdtem el Szentendrén tanítani, ott béreltem egy helyiséget, majd 2007-ben az Asramban vállaltam órákat, de onnan aztán eljöttem.  Ezután 2008-ban nyitottuk meg a gyakorlóhelyet az Október 6-ban.

Ott volt az Eszter, Orsi, Heather, Sebő Juli (ő később sajátot csinált). És már akkor ott volt a Szabi és a Balázs is, bár még nem tanítottak, de fontosnak tartom, hogy ők már akkor jelenvoltak. Majd ezután szerettünk volna egy saját kis helyet, ami csak a miénk, és nem lakásban van. Így kerültünk ide.

Nagyon szépen felújítottátok ezt a helyet a jógásokkal! Hallom, már egészen jól bánsz a flex-el! ;-)

Persze! :) Túl vagyok jó néhány építkezésen, így ez már nem volt gond. Nagyon szuper, hogy ennyien jöttek segíteni, mindent közösen csináltunk. Néhány embert külön szeretnék kiemelni, de persze a többieknek is nagyon köszönöm a segítséget!:

Horváth Zsolti, Móninger Zsolt, Balázs, Mészáros Kati, Vértesi Zsófi, Horváth Orsi, Kincsei Évi, Lukács Dávid, Kondor Dani, Ferike, Elek Máté, Kirván Timi és Koltai Emese, és még sokan mások! Nagyon köszönöm a rengeteg segítséget! Nélkületek ez tényleg nem jöhetett volna létre! :-)

Úgy tudom, hogy találkoztál Patthabi Jois-sal, mesélsz erről?

Koppenhágában a workshopján találkoztam vele és a családjával. Nagyon jó élmény volt. Annyi rosszindulatú pletyka, támadás érte őt, pedig úgy gondolom semmi nem igaz belőle. Ő egy nagyon jó ember volt. Látszott rajta, hogy akit ő ismer, azt tényleg ismeri, nem csak felületesen. Mindenkiről tudta kicsoda, mit csinál. A tranzitban láttam őt a családjával, és hihetetlen nyugalom sugárzott mindegyikükről. Nekem egy nagyon “tiszta” embernek tűnt, és szakmailag maximálisan korrektnek.

Beszéljünk kicsit arról, te hogyan tanultad az ashtangát. Nálad a “tradícionális út” volt,  tehát kaptad az ászanákat a tanárodtól.

Igen, én kaptam a Petritől az ászanákat. Én a magam részéről ezt az utat tartom pillanatnyilag helyesnek. Az évek alatti gyakorlással megerősödött bennem, amit már az elején is éreztem, hogy egy-egy ászana hatásait nem lehet kiismerni pár év gyakorlással. Egy ászana rendkívül sok rétegben hat az emberre, az izmok fizikai szintje csak egy dolog a sok közül. Úgy gondolom, hogy a legokosabb dolog az, ha az ember megbízik a tradícióban, erről szól a mantra is. Pattabhi is így csinálta, nem véletlenül, és én nem tartom magam annyira okosnak, hogy máshogyan csináljam. Úgy gondolom, ez így működik jól, nincs ok a változtatásra, és nem is beláthatóak a hatásai. Sokan vannak, akik mondjuk 2 év gyakorlás után úgy gondolják ők változtatnak, előrevesznek bizonyos ászanákat, elhagynak ezt-azt, de én tovább gyakorlok változtatás nélkül. Ezért nem is megyek olyan tanárhoz, aki változtat a sorozaton. Nem beláthatóak a következmények, és nálam sokkal nagyobb tapasztalattal bíró tanárok is így gondolják. És ez nem egyfajta tekintélytisztelet, hanem a tudást tartom mélyebbnek annál, hogy én változtassak rajta.

Íme még két (Facebookról csórt) kedvenc képem Katusról, avagy egy jó tanár nem ijed meg semmitől :-) :

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
A ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Most éppen a Tittibhászanákat szeretem nagyon.

3. Mumus ászana?
Mindig volt olyan ami nehezebb volt, de az Utkatászanát valamiért sosem csíptem.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Sokaktól tanultam, de mindenképp Petri az, akinek a legtöbbet köszönhetek, ő volt A Tanárom.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hetente négyszer-ötször gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Balázs. Mert én őt egy született jóginak tartom:-)

9 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb