utkatasana címkéhez tartozó bejegyzések

Ashtanga-profilok: Szil Kati

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás; a suszternek meg ugye lukas a cipője… Nos az én első Ashtanga-profil riportom sem indult túl könnyedén. A szerkesztőségtől kölcsönkért szuperspéci diktafonnak az előzetes tesztelések ellenére, valamiféle szerencsétlen bolygóegyüttállás miatt csupán egy majd’ 40 percnyi zúgást sikerült rögzítenie a riportból. Így az alábbi anyag csupán  hihetetlen memóriámnak, némi utólagos egyeztetésnek, és Katus mérhetetlen türelmének köszönhetően jöhetett létre. :) Íme:

Első generációs ashtanga növendék, sokak szerint az egyik legjobb hazai ashtanga tanár,  fontos számára a tradícionális ashtanga “tanulási út” követése, és zavarban van, ha sokan nézik. Találkozott Patthabi Joissal; heti négyszer-ötször gyakorol; büszke az új “main shalára” és arra, hogy idáig eljutottak.

Kb. 7,5 éve döntöttem úgy, hogy kipróbálom a jógát, mert már kellett valami mozgás. Így Zsiga születése után először egy iyengar jógát próbáltam ki az orosz Eugéniánál, illetve kettőt, majd utána az A1 fitness teremben kezdtem el ashtangát tanulni Török Péternél. Innen indultak a “Greg tanítványok” itt találkoztam Luciával, Sebő Julival is.

Kezdetben csak hetente egyszer jártam, de azt igyekeztem mindig megoldani. Volt, hogy a férjem kint tologatta az A1 előtt a gyereket, amíg én bent jógáztam, de én úgy voltam vele, ennyi nekem jár, ezt muszáj csinálnom.

Hogyan jött az, hogy tanítani szeretnél?

Én először nem akartam tanítani. Amikor Petri (Petri Räisänen – a szerk.) először azt mondta tanítsak, én azt mondtam dehogyis, én aztán nem. Eszembe sem jutott, hogy valaha ilyesmivel foglalkozzak. Meg aztán egy tanárnak mindig fittnek kell lennie, meg jószagúnak :); békét, nyugalmat kell sugároznia. Ő akkor azt mondta, hogy rendben, akkor beszéljünk erről egy év múlva, de én már egy hét elteltével azt mondtam oké, legyen.. :) Ezt követően mentem el a kéthetes workshopjára Thaiföldre.

Végül 2006-ban kezdtem el Szentendrén tanítani, ott béreltem egy helyiséget, majd 2007-ben az Asramban vállaltam órákat, de onnan aztán eljöttem.  Ezután 2008-ban nyitottuk meg a gyakorlóhelyet az Október 6-ban.

Ott volt az Eszter, Orsi, Heather, Sebő Juli (ő később sajátot csinált). És már akkor ott volt a Szabi és a Balázs is, bár még nem tanítottak, de fontosnak tartom, hogy ők már akkor jelenvoltak. Majd ezután szerettünk volna egy saját kis helyet, ami csak a miénk, és nem lakásban van. Így kerültünk ide.

Nagyon szépen felújítottátok ezt a helyet a jógásokkal! Hallom, már egészen jól bánsz a flex-el! ;-)

Persze! :) Túl vagyok jó néhány építkezésen, így ez már nem volt gond. Nagyon szuper, hogy ennyien jöttek segíteni, mindent közösen csináltunk. Néhány embert külön szeretnék kiemelni, de persze a többieknek is nagyon köszönöm a segítséget!:

Horváth Zsolti, Móninger Zsolt, Balázs, Mészáros Kati, Vértesi Zsófi, Horváth Orsi, Kincsei Évi, Lukács Dávid, Kondor Dani, Ferike, Elek Máté, Kirván Timi és Koltai Emese, és még sokan mások! Nagyon köszönöm a rengeteg segítséget! Nélkületek ez tényleg nem jöhetett volna létre! :-)

Úgy tudom, hogy találkoztál Patthabi Jois-sal, mesélsz erről?

Koppenhágában a workshopján találkoztam vele és a családjával. Nagyon jó élmény volt. Annyi rosszindulatú pletyka, támadás érte őt, pedig úgy gondolom semmi nem igaz belőle. Ő egy nagyon jó ember volt. Látszott rajta, hogy akit ő ismer, azt tényleg ismeri, nem csak felületesen. Mindenkiről tudta kicsoda, mit csinál. A tranzitban láttam őt a családjával, és hihetetlen nyugalom sugárzott mindegyikükről. Nekem egy nagyon “tiszta” embernek tűnt, és szakmailag maximálisan korrektnek.

Beszéljünk kicsit arról, te hogyan tanultad az ashtangát. Nálad a “tradícionális út” volt,  tehát kaptad az ászanákat a tanárodtól.

Igen, én kaptam a Petritől az ászanákat. Én a magam részéről ezt az utat tartom pillanatnyilag helyesnek. Az évek alatti gyakorlással megerősödött bennem, amit már az elején is éreztem, hogy egy-egy ászana hatásait nem lehet kiismerni pár év gyakorlással. Egy ászana rendkívül sok rétegben hat az emberre, az izmok fizikai szintje csak egy dolog a sok közül. Úgy gondolom, hogy a legokosabb dolog az, ha az ember megbízik a tradícióban, erről szól a mantra is. Pattabhi is így csinálta, nem véletlenül, és én nem tartom magam annyira okosnak, hogy máshogyan csináljam. Úgy gondolom, ez így működik jól, nincs ok a változtatásra, és nem is beláthatóak a hatásai. Sokan vannak, akik mondjuk 2 év gyakorlás után úgy gondolják ők változtatnak, előrevesznek bizonyos ászanákat, elhagynak ezt-azt, de én tovább gyakorlok változtatás nélkül. Ezért nem is megyek olyan tanárhoz, aki változtat a sorozaton. Nem beláthatóak a következmények, és nálam sokkal nagyobb tapasztalattal bíró tanárok is így gondolják. És ez nem egyfajta tekintélytisztelet, hanem a tudást tartom mélyebbnek annál, hogy én változtassak rajta.

Íme még két (Facebookról csórt) kedvenc képem Katusról, avagy egy jó tanár nem ijed meg semmitől :-) :

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
A ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Most éppen a Tittibhászanákat szeretem nagyon.

3. Mumus ászana?
Mindig volt olyan ami nehezebb volt, de az Utkatászanát valamiért sosem csíptem.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Sokaktól tanultam, de mindenképp Petri az, akinek a legtöbbet köszönhetek, ő volt A Tanárom.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hetente négyszer-ötször gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Balázs. Mert én őt egy született jóginak tartom:-)

9 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Ashtanga delight Köveskálon

Sajnos “okostelefon” ide vagy oda, nem sikerült postolnom a jógatábor alatt, így most utólag kell összeszednem gondolataimat, ami nem is olyan egyszerű mutatvány.

Az Október 6. utcai jóga shala szervezésében hétfői nappal startolt az ashtanga jógatábor Köveskálon. Mi páran később csatlakoztunk, szerda éjjel érkeztünk meg a Nádasházba. Éjfél után dőltünk be a zömében gyerek méretű ágyakba, ami még az én 162 centimnek sem volt piskóta, de szegény Hajnal pl. teljesen elgémberedett tagokkal ébredt reggel, így ő pénteken át is költözött egy másik szobába, ahol volt néhány (kb. 15 centivel) hosszabb ágy.

Reggel fél 8-tól délig lehetett menni gyakorolni a telken lévő jógateremnek kinevezett kis épületbe. Mysore óra volt, és többnyire ketten is bent voltak egyszerre igazítani, így szerencsére egész sok igazítás “jutott” egy emberre. A résztvevők zöme több éve gyakorolja az ashtangát, így én eléggé kezdőnek számítottam. Ez abból is látszott, hogy (ciki vagy sem) a navászana után sokszor puskáznom kellett a szomszédokról, hogy mi is következik.  No és persze az ászanákat is sokkal profibban tolják már, de sebaj tanulni jöttem, nem sopánkodni.

Katus és Eszter már első nap sokkot kaptak a hyperextendált (?) könyökömtől, így “rámugrottak” mind a ketten és kaptam jónéhány személyre szabott instrukciót bizonyos ászanákra vonatkozóan. Az a baj, hogy a könyököm már sima előrenyújtott karral is kifelé fordul, ami tényleg elég bizarr látvány tud lenni. Így nekem arra kell ügyelnem, hogy lefelé néző kutyában is pl. próbáljam befelé csavarni, a nyújtott karos ászanáknál (Virabhadrasana A, és B; Utkatasana, stb.) sem szabad teljesen kinyújtanom, hanem inkább picit hajlítsam be, ahogy Katus mondta “balettoznom kell”, ill. “labdát tartani” a karommal, mert úgy nem a könyökömet terhelem, hanem a felső karizom erősödik, ahogy más “normális” embereknek. Próbáltam ennek megfelelően csinálni a gyakorlatokat, ami persze nem volt egyszerű, hiszen nagyon szokatlan volt teljesen máshogy tartani a karomat, mint ahogyan az eddig “berögzült”. Természetesen a 4 nap alatt szépen be is durrant a felső karom és a vállam, de vigasztaltak a szavak: “Hidd el ez így sokkal jobban néz ki!” :) Bővebben…

1 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló