december 2010 hónap bejegyzései

Viszlát 2010!

“Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni.”

Sajnos Douglas Adamstől nem tudtuk meg a megoldást, de úgy gondolom páran egyetértünk abban, hogy ha minden ember jógázna, azzal valószínűleg kellemesebbé lehetne tenni a világot. :-)

Nos, nem hinném, hogy ezen a téren nagy változásokra számíthatunk 2011-ben, én mindenesetre teszek az ügy érdekében a saját gyakorlásommal. :)

Az évek során rájöttem, hogy óvatosan kell bánni az újévi fogadalmakkal, mert elég keserű visszanézve rájönni mennyi mindent (semmit) nem tartott be végül belőlük az ember… Írhatnám, hogy jövőre tökéletes lesz minden vinyászám, menni fog a kézenállás, és megcsinálok 108 dropbacket…, de nem sok értelmét látom. :-) Annyi biztos, hogy jövőre még többet fogok gyakorolni!

Rengeteget tanultam ebben az évben; szinte hihetetlen visszanézni, honnan is indultam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen tanáraim és barátaim vannak! Nagyon köszönöm mindenkinek a sok segítséget és tanácsot; az emlékezetes igazításokat és “terápiákat”!

Hihetetlenül hasznosak és inspirálóak a közös gyakorlások és beszélgetések, remélem lesz belőle bőven jövőre is!

Viszlát 2010!

BUÉK mindenkinek!

Ne felejtsetek el jógázni az év első napján! Egy babona szerint olyan lesz az éved, amilyen az első napja! Én biztosra megyek! ;-)

3 hozzászólás

Kategória: egyéb, tervek

Little black (dress) mat

– Figyelem! Bár annak tűnhet, az alábbi post sajnos valójában NEM szponzorált tartalom. :-) –

A Jézuskának, és persze nem utolsó sorban anyukámnak hála mostantól én is gyarapítom a boldog Black Mat tulajdonosok körét. Az ünnepek alatt neki is láttam a legendás matrac tesztelésének, remélve, hogy valóban megéri – az egyébként eléggé borsos – árát.

Régóta szemezgettem a fekete matraccal, de úgy gondoltam a szépségén kívül semmi különös nem lehet benne, és nekem egyébként is van otthon egy jó kis matracom, minek ruháznék be még egyre. Aztán a Main shalában testközelbe kerültem a black mat-tel, és persze azóta én is akarok egyet. Nagyon tetszett, hogy ezek nem csúsznak és nem büdösödnek. (Aki szagolt már bele jógastúdiókban a matracba az tudja miről beszélek… :-) )

Az enyém Manduka gyártmány, ami igazából nem sokban különbözik a main shalás black mat-ektől. Talán annyiban más, hogy ennek különbözik a két oldala: az a rész ami alulra kerül egy “tapadókorongos” dizájnt kapott, feltételezem így jobban tapad a padlóhoz; míg a teteje lényegében ugyanolyan anyagból van, mint a többi black mat.

Én elkezdtem itthon használni az új matracot és azt kell mondjam tényleg óriási a különbség a normál jógamatracokhoz képest. De maradjunk szigorúan objektívak ugyebár, és ne hagyjuk, hogy már a jógagyakorlásba is bekússzanak holmi divatirányzatok, és egy szokatlan szín + kis rávarrt címke elhomályosítsa látásunkat…

Pro…
Vastagságából adódóan hihetetlenül kényelmes rajta a gyakorlás.
Van egy “tartása” ami miatt nem gyűrődik össze, mint az extravékony matracok.
Nem csúszik. Nem büdösödik.
Könnyen tisztítható.
Hosszú élettartam.

… és kontra
Nehezebb mint az átlagos jógamatracok, így elsősorban otthoni gyakorlásra jó.
Drága!

Én azt tapasztaltam, hogy a többi jógamatrachoz hasonlóan a black mat-et is be kell járatni. Nekem elsőre egy picit csúszott, de közel sem annyira, mint anno a másik matracom újkorában.

Azt olvastam, hogy “be kell törni” sok gyakorlással, így éppen ezen vagyok. :-) Illetve van egy trükk ami állítólag segít: sós vizes szivaccsal át kell dörzsölni és hagyni megszáradni. Ezt még nem mertem kipróbálni…

A gyertyánál és a fejenállásnál nagyon érezni, hogy sokkal kényelmesebb mint a többi matrac. És ami nekem nagyon meglepő volt: életemben nem csináltam ennyi szabályos vinyászát, mint a black mat-en! Nem, tényleg nem viccelek! Előre és hátraugrásnál kevésbé akad meg benne a láb, így könnyebb kivitelezni a vinyászát. (Aki a kezdetektől fogva magasra tudja emelni a lábát, kérem most fojtsa magába a kárörvendő kuncogást! :) )

Egyszóval én elégedett vagyok a matraccal; nemcsak szép, de valóban élmény rajta gyakorolni. Kicsit tényleg olyan, mint az a bizonyos “kis fekete” a nők ruhatárában: mindenkinek kell egy ilyen. :-)

Ráadásul most hozott mellé a Jézuska egy szuper táskát és egy törülközőt is, amit jógaszőnyegként használva nekem sokkal jobban bejön, mint a Mysore szőnyegek.

Az én Mysore szőnyegem ugyanis a kezdetektől fogva csúszik, így én kizárólag az ülő ászanáktól használom. Ez a cucc viszont úgy tűnik tényleg bevált, nekem egyáltalán nem csúszik, a mérete pedig pont igazodik a matracéhoz.

Huh, anyám, Manduka fan lettem?! :-)

7 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, egyéb, vélemény

Karácsonyi jóga

Miért pont karácsonykor hagynám ki a jógát? Egyébként is később kezdődik, így most egy órával többet alhatok. Biztosan alig leszünk néhányan ilyen elvetemültek, akik december 24-én is a jógasuliban töltik az időt… Aham, ahogy én az elképzeltem! :-)

Ma reggel 8-kor hihetetlenül nagy számban gyűltünk össze az Atma centerben, hogy egy jó kis mysore ashtanga órával köszöntsük a karácsonyt.

Bevallom arra számítottam a szokásos létszám és hangulat lesz, így igencsak meglepődtem, hogy egyszer csak tele lett a terem emberekkel. Ugyanakkor öröm volt látni, hogy ennyi jógafüggő van, akiknek hozzám hasonlóan fontos, hogy minden alkalmat kihasználjanak egy kis jógázásra. Jó kis gyakorlás volt, jövő héten újra találkozunk!

Addig is boldog karácsonyt mindenkinek!

Én holnap reggel itthon fogom tesztelni az új Black Mat-emet, amit a karácsonyfa alatt találtam. :-)

1 hozzászólás

Kategória: beszámoló, egyéb, villámpost

Ashtanga-profilok: Poroszlai Eszter

A tradícionális ashtanga jóga képviselője, fontos számára a “Pattabhi-vonal” követése. Úgy véli, minden jógának megvannak a maga tanárai és tanítványai, és ezek megtalálják egymást; ahogyan mindenki megtalálja a maga jógáját. Számára a jóga egy csiszolni való drágakő, ami egyre fényesebb lesz. A határok feszegetése és az erődemonstráció helyett fontosabb számára az, hogyan tud valaki megérkezni egy ászanába, és ott ellazulni, átadni magát az ászanának, és hatásainak.

Kismama koromban, amikor a második gyerekem megszületett, akkor mentem el először jógázni. A mozgás öröme számomra mindig fontos volt, a tánc és a zene ma is nagyon lényeges, de vívtam, atletizáltam, síeltem, kosaraztam és úsztam is rengeteget. Végül a jógához fordultam. Szentendrén elmentem egy hatha jógára, ahol voltam párszor, de az végtelenül unalmas és lassú volt nekem. Azután 2002-ben elkerültem az Eugéniához ilyengar jógára, ahová azért is tudtam járni, mert oda lehetett vinni a gyereket is.

Oda jártunk pár hónapig a Katussal, és ott már volt jónéhány ászana, ami egyrészt ismerős volt gyerekkoromból – az ösztönös gyerekjógából – másrészt pedig később visszaköszönt az ashtangában is. Majd egyszer eljött hozzánk a Borszéki Kata, a Gálos Eszterhez a kisházba, és az „Amerikából jöttem Ashtanga jógát hoztam” :-) szeánsz keretében mutatott nekünk néhány dolgot. Akkor ez nagyon megfogott, hihetetlen izgalmas volt.

Mi volt az, ami megfogott benne?

Az volt akkor nekem az indítója és a csapdája is, hogy én hihetetlen hajlékony voltam, és bele tudtam magam csavarni azokba az ászanákba, és tudtam őket élvezni, amik másnak esetleg nagyobb nehézséget okoztak. Viszont nálam nagyon hamar kiderült, és jóga megértésével az élet szintjein is megjelent, hogy én nagyon jól alkalmazkodom, nagyon hajlékony vagyok sok helyzetben, de “elvesztem a tartásomat”, nem jól tartom a határokat viszont ebben a jógában – és ezáltal az életben is – ez egyre inkább egyensúlyba kerül. Az ashtanga gyakorlással egyensúlyba kerül az erő és a hajlékonyság. Nekem az erő felé kellett dolgoznom, mert én két évig egy büdös vinyászát nem tudtam megcsinálni, fekvőtámaszra esélyem sem volt. Az átugrás még most sem zökkenőmentes: nehéz olyan magasra emelnem magam, hogy átférjenek a hosszú lábaim…

Ezután kerestetek itthon ashtanga jógát?

Igen, ezt követően elmentem az A1 Fitnes centerbe – tudtommal akkoriban csak itt lehetett astangázni, – ahol a Török Péter tartott ashtanga órát akkor, karöltve a Sebő Julival. Ez heti egy alkalom volt, a csütörtök este, amit mindig nagyon vártam. Az egy teljesen „jógaidegen” hely volt, egy nagy fitnesz center, ahol a relaxáció alatt dübögnek a szomszédban a gépek, de ez sem zavart. Arra ébredtem rá, hogy ez nekem azért is nagyon jó, mert annak ellenére, hogy nincs időm eljárogatni, ezzel a kezembe kapok egy dolgot, amit otthon egyedül is tudok csinálni.

És megszületett az otthoni gyakorlás… :-) Ez az amiért a Borszéki Kata ajánlott téged, és erre én is nagyon kíváncsi vagyok, hiszen ehhez tényleg nagyon nagy elhivatottság és kitartás kell. Hogyan tudtad ezt akkor megcsinálni?

Szerintem tök egyszerű: nagyon szükségem volt rá. :-) Éreztem, hogy most kaptam a kezembe egy eszközt, ami által megerősödök, lelkileg is és minden síkon ez nekem jó. Nem függök senkitől, nem kell azt néznem mikor van jógaóra, mikor érek rá, tud-e valaki jönni vigyázni a gyerekekre… Éreztem, hogy ez egyfajta csiszolni való drágakő a kezemben, amit folyamatosan csiszolok, egyre fényesebb lesz, és ennek a történetnek soha nincs vége. Akkor már lassan feltárult, hogy vannak még sorozatok hátra, és ahogy mentem beljebb és beljebb egyre jobban éreztem, hogy még ott jobban is lehet, ide pedig még ez hiányzik, ezt kell gyakorolni..stb. Úgy éreztem történjen bármi ez itt van nekem.

Mikor kezdtél el egyedül gyakorolni?

Az A1-ből elment a Török Péter és utána egy ideig jártunk a Luciához a Váci utcába egy lakásba. Nagyjából egy év volt, mire megtanultam, hogy mit kell csinálni, memorizálni a sorozatot, átmenni a saját félelmeimen és utána…

Milyen félelmek voltak?

A fejállásra emlékszem például, hogy iszonyú gyenge volt nekem a hátam és a derekam is, és volt egy félelmem, hogy átbukok. Arra emlékszem, hogy egyszer egy nyári kempingezésnél a Gálos Eszter egyszerűen csak annyit mondott, hogy “Nem fogsz feldőlni” és akkor valahogy elhittem a kapcsolatot az éggel, hogy húzódom fölfelé, és tényleg nem fogok feldőlni. :-)

Jógás körökben ismert vagy arról, hogy nagyon fontos neked az ashtanga tradíció, és a Pattabhi vonal követése.

Lehet, hogy mindez abból adódik, hogy volt bennem egyfajta bizonytalanság és nyitottság is, amiből adódóan, ha valaki mondott valamit, akkor azt én úgy csináltam. Tehát a különböző tanárok, akikkel találkoztam az évek során sokszor mást mondtak ugyanarra a dologra, és én akkor abban a pillanatban mindig a legmélyebben azt gondoltam, hogy Neki igaza van.

Majd egy ponton rájöttem, hogy el kell dönteni, hogy így csinálod, vagy úgy csinálod, és mindegy melyiket választod, de akkor aszerint gyakorolj.

Nagyon sok út vezet ugyanoda, de egy úton kell haladni, mert ha elindulsz erre is egy kicsit, meg arra is egy kicsit, akkor sokkal lassabban jutsz el a célba. Jó, ha az embernek van egy tanára, egy “Guruja”, jó ha választ egy utat.

Számomra nagyon fontos volt, hogy találkozhattam Gurujival, az egy nagyon nagy élmény volt. Az egész lénye nagyon más volt személyesen, mint a könyveken keresztül; és akkor ott én eldöntöttem, hogy aszerint fogom csinálni. Éreztem az egész gyakorlásban, hogy nagyon jól ki van találva, össze van rakva – nagyon tiszteletben tartom az egészet úgy, ahogy van, nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy változtassak rajta… (kivétel persze, ha ez szükséges betegség/sérülés stb. miatt). Nekem ez nagyon jó!!! Úgy gondolom, hogy ha nekem jó, akkor át tudom adni másoknak is, hogy nekik is az legyen, és ez a lényeg.

Aztán amikor Guruji meghalt, az bennem egy ideig okozott egy lelki válságot, annak ellenére, hogy nem volt vele közvetlen kapcsolatom, nem utaztam évente Mysore-ba hozzá. Végül összehozott a sors Andrea Lutzal, aki ugyanezt a tradicionális vonalat képviseli.

Mikor kezdett el érdekelni a gyakorlás mellett az elmélet is?

A nyugati gondolkodás szerint, ha valamit intellektuálisan megértünk akkor az azt követően fog működni a testünkben, lelkünkben is. Engem még inkább megerősített az ashtangában, amit Pattabhi is mond, hogy 99 százalék gyakorlás és csak egy százalék az elmélet. Nálam az elmélet tényleg jóval a gyakorlás után jött. Ez is egy váltás volt az életemben, mert én egy intellektuális ember vagyok alapvetően, és sok mindent így csináltam “a fej felől”, itt viszont éreztem valami elementáris dolgot, ami teljesen anélkül, hogy bármit tudtam volna róla, iszonyú erővel változtatott bennem dolgokat, és utána kezdtem el utánanézni, hogy ez vajon mitől ilyen jó. Legalább három éve gyakoroltam, amikor fokozatosan jött az elmélet.

A tanítás hogyan jött és mikor?

Az sem úgy történt, hogy akkor én elhatároztam, hogy tanítani fogok, hanem szépen lassan szivárogtak hozzám az emberek, kérdezték mit csinálok, kérték mutassam meg. Igazából Horányban kezdtem el tanítani ahol nyaraltunk. Én ott gyakoroltam és odajöttek az emberek kérdezősködni, így megbeszéltük, hogy másnap eljönnek és megmutatom nekik. Így kezdődött… :-) Egy nyaralós helyzetben, ami nagyon jó, mert meleg is van, és mindenki el van lazulva, oda tud figyelni. Ez volt kb. 3 éve, jövő nyáron lesz 4 éve. Akkortájt a Katus már tanított Szentendrén és kellett, hogy legyen még egy időpontban jóga, én ott kezdtem el igazából tanítani.

Fontos volt akkor nagyon és ma is alapvető, hogy miközben tanítok én is egyfolytában tanuljak és fejlődjek, és legyenek új tapasztalataim a saját gyakorlásomból is: csak ebből az élő, eleven kapcsolatból lehet meríteni a tanításhoz.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most főleg a ketteset, de egy héten egyszer az egyeset is.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Az ardha matsyendrasana-t én imádom, egyszerűen gyönyörűnek tartom.

3. Mumus ászana?
Például a Mayurasana, de pont az Andrea Lutz mutatott rá – és ezért kell workshopokra járni és találkozni a tanároddal – hogy rosszul közelítettem meg, és kiderült, hogy a könyököt teljesen lent a hasizomnál kell tartani. Úgy most már fel tudtam magam emelni, de továbbra sem mondanám, hogy nagyon szeretem. :-) A másik ilyen a kapotasana, de az nagyon sokat javult. A hátrahajlások nekem nagy kihívást jelentenek, és persze vannak olyanok, amikkel ugyanúgy vagyok, mint régen a fekvőtámasszal, csak most már nem azt mondom, hogy ezt soha nem fogom tudni megcsinálni, hanem abból a tapasztalatból merítve, most már tudom, hogy eljön az ideje. :-)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Nekem nagyon alapvető a Török Péter, neki nagyon sokat köszönhetek azáltal, hogy nagyon pontosan átadta az alapokat, de a Sebő Julitól és Luciától is sokat tanultam. Manju Jois tanárképző workshopja is nagyon sokat adott nekem, de mióta az Andrea Lutzot megismertem ő az, akitől a legtöbbet tanulok.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap próbálok gyakorolni. Egy normál iskolás-munkás héten háromszor-négyszer sikerül végigcsinálnom az egészet, és a maradék időben háromnegyed órám, vagy egy órám van rá. Szünetekben, nyáron intenzívebben gyakorolok.
Szerintem akkor jó jógázni, amikor nem társul hozzá egy olyan érzés, hogy ezt most “kell”, közben pedig feszültség van benned, hogy valami mástól veszed el az időt. Ha megvan a “terem” akkor az egészet gyakorlom, ha nincs akkor csak rövidebben, de a lényeg a kapcsolat a jógával, ami folytonos. Ezt ajánlom mindenkinek, a tanítványoknak is, hogy ha minden nap csinál valaki csak 10 napüdvözletet, már akkor is óriási a különbség.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen az Orsi! (Horváth Orsi – a szerk.) Úgy gondolom, hogy alaposan próbára lett téve az ő odaadása azáltal, hogy kiment Mysore-ba ami után egy hosszú betegségbe keveredett és hosszú ideig nem tudott gyakorolni mégis megmaradt a kapcsolatba a jógával. Majd jött ez a sérv amivel küzd, és ennek ellenére nem hagyta el ezt a vonalat.

2 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Barbie feeling vs “Gyengéd” ashtanga

Tegnap elindultunk Hajnallal, hogy leteszteljünk egy újabb jógás helyet, nevezetesen a nemrég nyílt Yogini jógastúdiót, amely kifejezetten (és kizárólag) nőket vár óráira. Félreértés ne essék drága uraim, ez a diszkrimináció nekünk sem tetszik, de az órarendben szereplő ashtanga óra felkeltette kíváncsiságunkat.

A stúdió nagyon jól megközelíthető helyen (tőlem kb. 500 méterre :-) ), az Erzsébet körúton várja a hölgyeket a Wesselényi utcai 4-6 villamos megállóhely közelében. A hely egyébként az egykori Lady Fitness helyén működik az első emeleten. A kapucsengőn még nem szerepel a név, a Lady Fitness csengőjét nyomva azonban bebocsátás nyertünk a rózsaszín szentélybe.

Bent egy kedves “koktélruhás” leányzó fogadott minket, aki mosolyogva közölte, hogy hja kérem, jógaóra itten még nincsen… Elfojtva a kedves kis szócskát (wtf?!) szelíden érdeklődtünk hogyhogy, és miért nem szerepel ez a kicsiny ám igen lényeges információ a honlapjukon. A leányzó közölte, hogy hát ő nem tudja, azt nem neki kell frissítenie, ő éppen ezerrel járja a várost, hogy promótálja a stúdiót. Szerencsére elrebegett egy elnézést-t; mi pedig megkérdeztük, hogy ha már itt vagyunk esetleg körbenézhetünk-e.

Természetesen örömmel körbevezetett minket, így meg tudtuk nézni a frissen felújított stúdiót. Két óriási öltöző van, Hajnal majdnem meg is kérdezte a másodiknál, hogy  akkor ez a férfi öltöző ugye?, de aztán kapcsolt, hogy olyan itt nincs. :) Két nagy, üvegajtós, tükrökkel felszerelt jógaterem várja a lelkes mozgásra vágyó hölgyeket, amennyiben szeretik a vattacukor-feelinget, és a babarózsaszínt, mert a falak színét bizony Barbie is megirigyelné. :-)

A stúdióban egyébként négy jógafajta közül lehet választani: Bikram jóga, Ashtanga jóga, Hatha jóga  és  egy Yogini hot jóga névre keresztelt jóga. Ezen kívül van még Pilates, Body Art, Zumba is, illetve csak lesz ugyebár, merthogy minden csak januárban indul.

A Bikram jógát az “idegenvezető” mosolygós leánykánk fogja tartani, akinek a nevét sajnos nem kérdeztük meg, az ashtangát és a Hot órát pedig Betti, aki az Atma Centerben tanított korábban. Kérdeztük, hogy a Yogini hot mit is takar tulajdonképpen, mire azt az információt kaptuk, hogy hát az igazából olyan mint a Bikram, csak pár ászana hiányzik és egy kicsit más. Elképzelhető, hogy az Agni jóga esett át egy rózsaszín filteren, és született meg a “női változat”, vagy csak belém bújt kis Barbie ördög, majd januárban kiderül…

Mi mindenesetre jóga nélkül maradtunk, illetve csak én, mert Hajnalnak volt annyi esze, hogy a betervezett tesztelés ellenére nem hagyta ki a reggeli mysore órát. Így gyorsan elköszöntünk (szinte láttam magam előtt ahogyan egy koktélruhás Barbie óriás színes lolipoppal a kezében integet mögöttünk), és elindultunk a Main shalába, hogy Orsi “szupergyengéd” ashtangájával vigasztaljuk meg magunkat.

Orsi akcióban :-)

A gyengéd ashtangáról annyit kell tudni egyébként, hogy azoknak lett kitalálva, akik még nem szeretnék/tudják bevállalni a teljes sorozatot, hanem szépen lassan, rávezető gyakorlatokkal haladva jógáznak egy jót Orsi mancsaikezei alatt. Persze mi nem úsztuk meg gyengéd módon a gyakorlást, sőt mi több, végül a kettes sorozatot gyakoroltuk. Persze csak óvatosan és csak félig, de azért nagyon jó volt.

Orsi szépen lassan, ugyanakkor igen határozottan igazít, én egyre jobban szeretem az óráit. Sasszemekkel kiszúrja, ha nem tartom a bandhát, és van néhány spéci igazítás a repertoárjában.

Jótanács: Aki nem tud januárig várni, menjen el a Main shalába, vagy az Atma centerbe, ott garantáltan megoldják ha rózsaszínűt szeretne látni… ;-)

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló