savászana címkéhez tartozó bejegyzések

Can you relax?

“Az óra legfontosabb része következik” halljuk mindig relaxáció előtt, de vajon csak nekem vannak nehézségeim  ezzel?
És itt most nem olyan típusú problémákra gondolok, mint amiről Kata ír az egyik postjában, hanem konkrétan a relaxálásra magára.

Van ugye a vezetett relaxáció és van az “önálló” jóga után, attól függően éppen kihez megyek órára. Mindkettőnek megvan persze előnye és hátránya is. Nyilván aki tud relaxálni, el tudja engedni a gondolatait, annak “fölösleges” a vezetett relaxáció, hiszen könnyebben el tudja engedni a gondolatait “egyedül”. Ugyanakkor az önálló relaxációból könnyen kizökkent a többiek mocorgása, szedelőzködése, ami tényleg zavaró tud lenni.

Nálam a következő a helyzet: Egy időben szerettem a vezetett relaxáció monotóniáját és úgy gondoltam, hogy ez a Relaxáció, laza vagyok, nyugodt jó ez így. Aztán kezdtem észrevenni, hogy a gondolataim nem hogy nem ürülnek ki a fejemből, de egyre több tolakszik be. Elkezdett zavarni az oktató hanglejtése, aztán hogy föl alá járkál miközben mondja a szöveget, egyszóval minden. És persze jöttek mellé az “El kellett volna még küldenem azt az e-mailt!”, “Holnap milyen megbeszélés is lesz?”, “Elindult már a kampány?” és hasonló gondolatok… :(

Aztán ott van a másik, az önálló relaxáció. Először kicsit furcsa volt miért “hagynak magamra”, miért nincs lezárása az órának. Hetekig-hónapokig ficeregtem a helyemen, “végigszenvedtem” 2 percet aztán kislisszantam; persze volt hogy meg is kaptam érte a szemrehányó pillantást kint az oktatómtól. Ma már némileg javult a helyzet, de korántsem tökéletes. Ha az órán “ott tudok lenni”, figyelek a légzésre, dristire és mindent beleadok az ászanákba, akkor azt vettem észre, hogy a relaxáció is könnyebb a végén. Kellemes fáradtsággal helyezkedek el savászanába, kis pihegés után elkezdek figyelni a légzésre és már szállnak is el a gondolatok…egészen addig, amíg valaki föl nem kell és el nem indul kifelé… Ott elillan a nyugalom, a parketta nyekergésével elszáll a relaxált állapot és tódulnak be a gondolatok az agyamba. Az izmaim önkétlenül megfeszülnek és már tudom, ez nem fog menni.

Persze tudom, hogy ezeket a külső zajokat és mozgásokat ki kellene tudnom zárni, de egyelőre nem megy. Erre még gyúrni kell.

No igen, hosszú még az út…

Hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, beszámoló