main shala címkéhez tartozó bejegyzések

Barbie feeling vs “Gyengéd” ashtanga

Tegnap elindultunk Hajnallal, hogy leteszteljünk egy újabb jógás helyet, nevezetesen a nemrég nyílt Yogini jógastúdiót, amely kifejezetten (és kizárólag) nőket vár óráira. Félreértés ne essék drága uraim, ez a diszkrimináció nekünk sem tetszik, de az órarendben szereplő ashtanga óra felkeltette kíváncsiságunkat.

A stúdió nagyon jól megközelíthető helyen (tőlem kb. 500 méterre :-) ), az Erzsébet körúton várja a hölgyeket a Wesselényi utcai 4-6 villamos megállóhely közelében. A hely egyébként az egykori Lady Fitness helyén működik az első emeleten. A kapucsengőn még nem szerepel a név, a Lady Fitness csengőjét nyomva azonban bebocsátás nyertünk a rózsaszín szentélybe.

Bent egy kedves “koktélruhás” leányzó fogadott minket, aki mosolyogva közölte, hogy hja kérem, jógaóra itten még nincsen… Elfojtva a kedves kis szócskát (wtf?!) szelíden érdeklődtünk hogyhogy, és miért nem szerepel ez a kicsiny ám igen lényeges információ a honlapjukon. A leányzó közölte, hogy hát ő nem tudja, azt nem neki kell frissítenie, ő éppen ezerrel járja a várost, hogy promótálja a stúdiót. Szerencsére elrebegett egy elnézést-t; mi pedig megkérdeztük, hogy ha már itt vagyunk esetleg körbenézhetünk-e.

Természetesen örömmel körbevezetett minket, így meg tudtuk nézni a frissen felújított stúdiót. Két óriási öltöző van, Hajnal majdnem meg is kérdezte a másodiknál, hogy  akkor ez a férfi öltöző ugye?, de aztán kapcsolt, hogy olyan itt nincs. :) Két nagy, üvegajtós, tükrökkel felszerelt jógaterem várja a lelkes mozgásra vágyó hölgyeket, amennyiben szeretik a vattacukor-feelinget, és a babarózsaszínt, mert a falak színét bizony Barbie is megirigyelné. :-)

A stúdióban egyébként négy jógafajta közül lehet választani: Bikram jóga, Ashtanga jóga, Hatha jóga  és  egy Yogini hot jóga névre keresztelt jóga. Ezen kívül van még Pilates, Body Art, Zumba is, illetve csak lesz ugyebár, merthogy minden csak januárban indul.

A Bikram jógát az “idegenvezető” mosolygós leánykánk fogja tartani, akinek a nevét sajnos nem kérdeztük meg, az ashtangát és a Hot órát pedig Betti, aki az Atma Centerben tanított korábban. Kérdeztük, hogy a Yogini hot mit is takar tulajdonképpen, mire azt az információt kaptuk, hogy hát az igazából olyan mint a Bikram, csak pár ászana hiányzik és egy kicsit más. Elképzelhető, hogy az Agni jóga esett át egy rózsaszín filteren, és született meg a “női változat”, vagy csak belém bújt kis Barbie ördög, majd januárban kiderül…

Mi mindenesetre jóga nélkül maradtunk, illetve csak én, mert Hajnalnak volt annyi esze, hogy a betervezett tesztelés ellenére nem hagyta ki a reggeli mysore órát. Így gyorsan elköszöntünk (szinte láttam magam előtt ahogyan egy koktélruhás Barbie óriás színes lolipoppal a kezében integet mögöttünk), és elindultunk a Main shalába, hogy Orsi “szupergyengéd” ashtangájával vigasztaljuk meg magunkat.

Orsi akcióban :-)

A gyengéd ashtangáról annyit kell tudni egyébként, hogy azoknak lett kitalálva, akik még nem szeretnék/tudják bevállalni a teljes sorozatot, hanem szépen lassan, rávezető gyakorlatokkal haladva jógáznak egy jót Orsi mancsaikezei alatt. Persze mi nem úsztuk meg gyengéd módon a gyakorlást, sőt mi több, végül a kettes sorozatot gyakoroltuk. Persze csak óvatosan és csak félig, de azért nagyon jó volt.

Orsi szépen lassan, ugyanakkor igen határozottan igazít, én egyre jobban szeretem az óráit. Sasszemekkel kiszúrja, ha nem tartom a bandhát, és van néhány spéci igazítás a repertoárjában.

Jótanács: Aki nem tud januárig várni, menjen el a Main shalába, vagy az Atma centerbe, ott garantáltan megoldják ha rózsaszínűt szeretne látni… ;-)

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Eyal Chehanowski workshop

Szombaton elmentem az AVON napra jógázni, ahol sikerült igen érdekes élményeket gyűjtenem, pozitívakat és negatívakat egyaránt. Ám erről talán majd egy újabb postban számolok be röviden, mert most fontosabb közlendőm akadt… :-) Vasárnap tartott workshopot Eyal Chehanowski a Main shalában, ahová sajnos elegendő pénzmag hiányában már nem tudtam elmenni. Hja, drága dolog ez a jóga kérem, és olykor sajnos nehéz szelektálni a hiteles oktatók és a parasztvakító pénzlehúzók között…:(

De térjünk a lényegre! Vasárnap este izgatottan hívott fel Orsi, hogy beszámoljon a workshopról: “Rita! Megvan a Gurum! :-)” Orsit ismerve ekkora szavakkal azért nem dobálózik :), így persze én is lázba jöttem, és kifaggattam a workshopról. Kétségtelenül nagyszerű élmény lehetett, hiszen a beszélgetést követően kb. 5 perc múlva ott figyelt az e-mailjeim között egy rövid beszámoló. is… :) Íme:

Nincs is jobb tevékenység egy ilyen pompás napon, mint elkocogni az Astanga suliba, ahol ma Eyallal volt Mysore óra, a megjelentek legnagyobb örömére. Nekem ez volt Eyallal az első találkozásom, mert a májusi workshopja idején otthon fetrengtem a taccsra vágott derekammal, így nagy várakozásokkal tekintettem a mai napra.

Eyal első ránézésre egy mókás koboldra emlékeztet a füleivel, meg az egész megjelenésével, de már a legelső igazítással kiderült: nehéz fajsúlyú oktatóval állunk szemben, sok év gyakorlásból fakadó tudással, humorérzékkel és szerénységgel.

Jó tanárhoz illően első körben azt próbálta memorizálni, kinek milyen sérülése van, majd a hipergyors kezdőmantra után belevágtunk a gyakorlásba.

Fél szemmel próbáltam pillantgatni, hogy mit csinál a maistro a napüdvözletek alatt. Nos a szokásos keresztcsonti igazgatások mellett, mindenki személyre szabott jó tanácsokat is kapott. Eyal később elmesélte: a napüdvözletek tömve vannak olyan ászanákkal, amelyek pocsék kivitelezése később biztos sérüléshez vezethet.

Az igazítások alatt általában stabilizálta a pózt, és nagyon intelligens módon az izmok ellazításával vitt minket mélyebb szintre az ászanában, nem pusztán erővel és nyomkodással.

A pahcsimotanásza igazítások zseniálisak voltak, többen jólesően dorombolni kezdtek a pózban. A másik nagy meglepetés a maricsiászana D volt, ami általános közutálatnak örvend az astangás körökben.

Annó még Török Péter mondogatta mindenkinek, miközben küszködtünk a maricsik valamelyik kis ellenséges ászanájával, hogy „jó, akkor most lazulj el a pózban”. Ezekben a pillanatokban (mentségemre szóljon: akkor még fiatal voltam és bohó) leginkább válogatott szidalmak keringtek az elmémben, melyek egy része szegény tanáromra irányult, más része a világra, önmagamra stb. stb. Ma viszont Eyal leült mögém, megigazgatott ezt-azt, és egy pillanat múlva azt éreztem: beleolvadok az ászanába, a vállam izmaiból elszáll minden feszültség és kitör a világbéke. Hirtelen új értelmet nyert Patanzsali második szútrája, és valóban: az ászanában leállt az elme kis mókuskereke.

A gyakorlás többi része is hasonlóképpen zajlott, a társaság – arcok alapján – a hetedik mennyországban járt. A gyakorlás után teáztunk, és azon versenyeztünk, ki bír többet megenni Katus rémszőlőjéből. Mindenki nagyon decensen fogyasztott, így majdnem az egész fürt hazatért a tulajjal.

Eyallal átbeszéltünk pár témát – volt, ami a gyakorlás technikai részét érintette, más a jóga egyéb aspektusait. Szóba került a tanár szerepe a gyakorlásban. Eyal mesélte, hogy sokáig ő is istenként tekintett saját tanárára, de egy szép nap, miközben a gazdi távollétében Richard Freeman kutyusára vigyázott, és bekocogott a fürdőszobába, rájött: bizony az ő tanára is ember, hús-vér szükségletekkel.

A tanárod amúgy nagyon kényelmes lehet, mert leveszi a felelősség egy részét a válladról: eldönti helyetted, mikor kezd el pl. a második sorozatot. Ami nagyon nagy döntés, ha egyedül hozod meg.

Viszont nagyon sok olyan tanár van, aki a sála ajtaján kilépve vadmalac üzemmódba kerül. Ettől persze még lehet jó tanár, de a cél valami olyasmi, hogy a jógamatracunkon megtapasztalt nagyszerű dolgokat valahogy átcsempésszük a mindennapi életünkbe is.

Szó esett az udzsájiról is. Akinek a kilégzéssel van gondja, az nem tudja elengedni a dolgokat az életéből, aki pedig a belégzéssel küszködik: nos az magát az életet nem tudja élni, elfogadni. A túl hangos légzést (a la Darth Vader) ő csak az Udzsaji Sötét Oldalának nevezte. A cél az, hogy úgy lélegezzünk, ahogy az óceán hullámai surlódnak a parton. Kicsit demonstrált, majd megjegyezte: ez persze irtó nehéz, tényleg oda kell figyelni a gyakorlás során.

A bandhákról is esett szó, de nem lihegtük túl a témát. Ami itt is fontos: nem szorítani kell az izmokat és testrészeket, hanem vákuumot létrehozni, ami finoman megemeli a medencealapi izmokat. Magát a gyakorlást sem erőből érdemes végezni, mert nem teljesen oda érkezünk majd, mint ahová eredetileg indultunk. Figyeljük meg, hogy változik az ászana energetikailag, ahogy belelazulunk a pózba. Próbáljuk meg a bőrünket „visszahúzva”, finoman és határozottan gyakorolni. Nem árt némi belső mosolyt is becsempészni az egészbe – biztos, hogy hosszútávon is jót tesz majd nekünk.

Szó esett még az indiai és a nyugati tanárok közötti különbségekről, beszélgettünk egy kicsit az Iyengar és az Ashtanga közötti átfedésekről és különbségekről. Kicsit arról is, milyen a helyzet astanga fronton Tel-Avivban (nagy a verseny), mesélt a stúdiójáról, adott pár hasznos ötletet Katusnak is. Nagyon jó hangulatban búcsúztunk, utoljára még jól megölelgettem Eyalt, mert hosszú az idő jövő májusig, amikor is újra körünkben üdvözölhetjük korunk egyik leginspirálóbb tanárát.

Eddig tart Orsi beszámolója, és hát be kell vallanom én picit irigykedtem, hogy kimaradtam a jóból. :) Különösen, mert az AVON napon én is találkoztam Eyal-al, és ő volt az egyetlen aki miatt, úgy éreztem megérte részt venni a rendezvényen, még ha ott mindössze egy kis ízelítőt tartott is csupán a tudományából. De sebaj, május már nincs is olyan messze! ;-)

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Andrea Lutz workshop

– avagy vendégpost egy sütiért… :-)

Sajnos minden igyekezetem ellenére nem tudtam pénteken időben elszabadulni  munkából, így ki kellett hagyjam az Andrea Lutz workshopot.  Ám szerencsére akadt egy lelkes és roppant önzetlen jelentkező, aki megörökítette az élményeket. :-) Az alábbi beszámolóért köszönet Szabinak, a képekért pedig Istvánnak.

Hétvégén került sor a tavaly első ízben megrendezett Andrea Lutz workshop folytatására az immáron Batthány utcában feszítő main shala-ban. Andrea Magyarországon két évvel ezelőtt Manju Jois workshopján debütált, mint asszisztens, majd tavaly októberben tartotta az első saját tanfolyamát.

Már tavaly kiderült, hogy a Jois-féle vonalon terjedő tradicionális gyakorlást követi és tanítja is. Több mint húsz éve gyakorol, és tizenöt éve oktat is, úgyhogy látott már egyet, s mást…

Múltjáról annyit érdemes még elmondani, hogy az astangával kezdte jóga tanulmányait, majd megelégelve az astangában időnként túlzásba vitt versenyszellemet átváltott Iyengar-ra, ahol szintén lehúzott néhány évet (sejthet valamit a precizitásról is), de végül Manju Jois által inspirálva visszatért az astangához.

A workshop egy péntek esti vezetett gyakorlással kezdődött, majd szombat, vasárnap délelőtti Mysore órával, és délutáni tanári képzéssel folytatódott. A gyakorlások kevés instrukcióval, de minél több gyengéd, azonban mégis precíz igazítással teltek el. Személy szerint nekem igazán a délutáni tanári tréning jött be igazán, letisztázott néhány kérdést, ami a jógairányzatok, tanári stílusok, különböző gyakorlások kavalkádjában könnyen összezavarhatja az egyszeri halandó gyakorlót.

Andrea úgy definiálja gyakorlását és tanári stílusát, ami a Jois vonalat követi, személyes tanáraként Manju Joist és Nancy Gilgoffot megjelölve. Nagy hangsúlyt fektet a tanári vonal definiálására, azaz fontosnak tartja, hogy az, aki tanít, tisztában legyen vele, hogy milyen vonalat követ, és ehhez tartsa is magát, illetve aktív kapcsolatot tartson fent saját tanárával.

A keretek tisztázása, a ma nyugaton gyakorolt astanga tisztázásával folytatódott. Szerinte az astanga jóga irányzat egyik fő ismérve a sorozat flow jellege és ez alapján létrejövő energetikai hatása, amihez elengedhetetlen a légzés folyamatossága, és az energia zárak (bandhák) tudatos alkalmazása, ezek után következik csak az asanak pontos kivitelezése.

Többször hangsúlyozta a bandhák tartását a nyújtásokkal szemben, példának több képet is hozott a Yoga Mala-ból, ahol Patthabi Jois is minden bizonnyal a bandha tartásra koncentrált és nem a nyújtásra. Ilyen, valóban látványos példa volt a lefelé néző kutya,illetve a janu sirsasana A, ahol a főnök lumbáris gerincszakaszában enyhe ív fedezhető fel, valószínűleg a bandhák tudatossága és nem genetikai hátrányosságok miatt (pedig már kezdtem örülni mekkora bandha master vagyok…).

Az első nap az álló sorozaton, a második nap pedig az ülőkön és a befejezőkön mentünk végig egészen tüzetesen.

Több pozícióban a precizitás iránti érdeklődésünket lehűtötte azzal, hogy szerinte ennek az astangában nincs jelentősége, lehet, így is és úgy is… ennek inkább az Iyengarban van helye, ő nem méreget szögeket, centimétereket. Félreértés ne essék, ezzel nem becsmérelt, vagy rangsorolt jóga irányzatok között, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy ebben az irányzatban máson van a fókusz.

Felmerültek az örökzöld kérdések: meddig lehet, célszerű a gyakorlót nyomni, húzni, igazítani, stb. Ez nyilván gyakorló függő, de ő nagy általánosságban nem hisz a nyomkodásban, hanem azt hangsúlyozza, hogy a gyakorlót stabilizálni kell a pózban (pl  csípő stabilizálások) egy kis segítséggel, és utána a gyakorlónak kell elmennie a nyújtásban a saját határáig. Emiatt Andrea ritkán igazítja erőteljesen a versenyzőket, persze minden szabálynak a legfőbb ismérve a kivétel, így gyorsan előugrott a kalapból a baddhakonasana , ahol röpködtek az „Istvános” igazítások…

Innét már egyenes út vezetett a gyakorlás minőségéről folytatott eszmefuttatás felé, miszerint az erőteljesség és az izzadság szagú igyekezetről szerinte a rendszeres gyakorlóknak előbb utóbb át kell állnia a jóga relaxációs megközelítése felé, legalábbis, ha fenn szeretné tartani a gyakorlását hosszabb időn keresztül… Hát igen, ebben azért sok igazság van, astangában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem kell mindig vért izzadni a gyakorlásban, lehet néha belelazulva élvezni is, mindegy épp meddig mentünk el. Mi, tanárok, sem szoktuk hangsúlyozni, de a nem megfelelően kivitelezett gyakorlás majdnem annyit tud rombolni, mint a megfelelően kivitelezett építeni, és ezek a hatások nem csak fizikai szinten tudnak jelentkezni. Na ennyit az erő sötét oldaláról…

A stílusokkal kapcsolatban kiemelte, hogy egy jóga gyakorlónak érdemes eldöntenie, hogy melyik irányzathoz csatlakozik, és azt kitartóan gyakorolnia, különben az irányzatok és stílusok közötti folyamatos váltogatás csak összezavarja gyakorlásunkat.

Ezzel persze nem azt mondta, hogy nem lehet az asanakat időnként módosítani, könnyebb verziókat csináltatni kezdőkkel, vagy valami sérülés miatt variálni, arra viszont felhívta a figyelmet, hogy extra gyakorlatokat ő nem szívesen tesz bele a sorozatba, és a saját diákjainak sem engedi.

Összefoglalva Andrea egy rendkívül szimpatikus, magabiztos valaki, akinek határozott elképzelése van mind a gyakorlásról, mind a tanításról. Ami nekem kifejezetten megnyerő volt, hogy a határozottság mögött sosem éreztem erőszakosságot, vagy egyoldalúságot. Látszott rajta, hogy sok mindent kipróbált, majd választott, és ehhez a választásához konzekvensen tartja magát.

Érdekes volt egy Danny Paradise workshop után részt venni egy másik fajta astanga interpretáción, nem nagyon érdemes a kettőt összehasonlítani, mert nem is igazán lehet, mindkettőnek megvan a helye.

Remélhetőleg jövőre lesz folytatás, húsz évnyi tapasztalatot nem lehet egy hétvége alatt átadni, de egy mélyebb ízelítőt adni belőle mindenképp, úgyhogy ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem tanítanak, csomó hasznos részletet lehet megtudni…

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost

Ashtanga-profilok: Szil Kati

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás; a suszternek meg ugye lukas a cipője… Nos az én első Ashtanga-profil riportom sem indult túl könnyedén. A szerkesztőségtől kölcsönkért szuperspéci diktafonnak az előzetes tesztelések ellenére, valamiféle szerencsétlen bolygóegyüttállás miatt csupán egy majd’ 40 percnyi zúgást sikerült rögzítenie a riportból. Így az alábbi anyag csupán  hihetetlen memóriámnak, némi utólagos egyeztetésnek, és Katus mérhetetlen türelmének köszönhetően jöhetett létre. :) Íme:

Első generációs ashtanga növendék, sokak szerint az egyik legjobb hazai ashtanga tanár,  fontos számára a tradícionális ashtanga “tanulási út” követése, és zavarban van, ha sokan nézik. Találkozott Patthabi Joissal; heti négyszer-ötször gyakorol; büszke az új “main shalára” és arra, hogy idáig eljutottak.

Kb. 7,5 éve döntöttem úgy, hogy kipróbálom a jógát, mert már kellett valami mozgás. Így Zsiga születése után először egy iyengar jógát próbáltam ki az orosz Eugéniánál, illetve kettőt, majd utána az A1 fitness teremben kezdtem el ashtangát tanulni Török Péternél. Innen indultak a “Greg tanítványok” itt találkoztam Luciával, Sebő Julival is.

Kezdetben csak hetente egyszer jártam, de azt igyekeztem mindig megoldani. Volt, hogy a férjem kint tologatta az A1 előtt a gyereket, amíg én bent jógáztam, de én úgy voltam vele, ennyi nekem jár, ezt muszáj csinálnom.

Hogyan jött az, hogy tanítani szeretnél?

Én először nem akartam tanítani. Amikor Petri (Petri Räisänen – a szerk.) először azt mondta tanítsak, én azt mondtam dehogyis, én aztán nem. Eszembe sem jutott, hogy valaha ilyesmivel foglalkozzak. Meg aztán egy tanárnak mindig fittnek kell lennie, meg jószagúnak :); békét, nyugalmat kell sugároznia. Ő akkor azt mondta, hogy rendben, akkor beszéljünk erről egy év múlva, de én már egy hét elteltével azt mondtam oké, legyen.. :) Ezt követően mentem el a kéthetes workshopjára Thaiföldre.

Végül 2006-ban kezdtem el Szentendrén tanítani, ott béreltem egy helyiséget, majd 2007-ben az Asramban vállaltam órákat, de onnan aztán eljöttem.  Ezután 2008-ban nyitottuk meg a gyakorlóhelyet az Október 6-ban.

Ott volt az Eszter, Orsi, Heather, Sebő Juli (ő később sajátot csinált). És már akkor ott volt a Szabi és a Balázs is, bár még nem tanítottak, de fontosnak tartom, hogy ők már akkor jelenvoltak. Majd ezután szerettünk volna egy saját kis helyet, ami csak a miénk, és nem lakásban van. Így kerültünk ide.

Nagyon szépen felújítottátok ezt a helyet a jógásokkal! Hallom, már egészen jól bánsz a flex-el! ;-)

Persze! :) Túl vagyok jó néhány építkezésen, így ez már nem volt gond. Nagyon szuper, hogy ennyien jöttek segíteni, mindent közösen csináltunk. Néhány embert külön szeretnék kiemelni, de persze a többieknek is nagyon köszönöm a segítséget!:

Horváth Zsolti, Móninger Zsolt, Balázs, Mészáros Kati, Vértesi Zsófi, Horváth Orsi, Kincsei Évi, Lukács Dávid, Kondor Dani, Ferike, Elek Máté, Kirván Timi és Koltai Emese, és még sokan mások! Nagyon köszönöm a rengeteg segítséget! Nélkületek ez tényleg nem jöhetett volna létre! :-)

Úgy tudom, hogy találkoztál Patthabi Jois-sal, mesélsz erről?

Koppenhágában a workshopján találkoztam vele és a családjával. Nagyon jó élmény volt. Annyi rosszindulatú pletyka, támadás érte őt, pedig úgy gondolom semmi nem igaz belőle. Ő egy nagyon jó ember volt. Látszott rajta, hogy akit ő ismer, azt tényleg ismeri, nem csak felületesen. Mindenkiről tudta kicsoda, mit csinál. A tranzitban láttam őt a családjával, és hihetetlen nyugalom sugárzott mindegyikükről. Nekem egy nagyon “tiszta” embernek tűnt, és szakmailag maximálisan korrektnek.

Beszéljünk kicsit arról, te hogyan tanultad az ashtangát. Nálad a “tradícionális út” volt,  tehát kaptad az ászanákat a tanárodtól.

Igen, én kaptam a Petritől az ászanákat. Én a magam részéről ezt az utat tartom pillanatnyilag helyesnek. Az évek alatti gyakorlással megerősödött bennem, amit már az elején is éreztem, hogy egy-egy ászana hatásait nem lehet kiismerni pár év gyakorlással. Egy ászana rendkívül sok rétegben hat az emberre, az izmok fizikai szintje csak egy dolog a sok közül. Úgy gondolom, hogy a legokosabb dolog az, ha az ember megbízik a tradícióban, erről szól a mantra is. Pattabhi is így csinálta, nem véletlenül, és én nem tartom magam annyira okosnak, hogy máshogyan csináljam. Úgy gondolom, ez így működik jól, nincs ok a változtatásra, és nem is beláthatóak a hatásai. Sokan vannak, akik mondjuk 2 év gyakorlás után úgy gondolják ők változtatnak, előrevesznek bizonyos ászanákat, elhagynak ezt-azt, de én tovább gyakorlok változtatás nélkül. Ezért nem is megyek olyan tanárhoz, aki változtat a sorozaton. Nem beláthatóak a következmények, és nálam sokkal nagyobb tapasztalattal bíró tanárok is így gondolják. És ez nem egyfajta tekintélytisztelet, hanem a tudást tartom mélyebbnek annál, hogy én változtassak rajta.

Íme még két (Facebookról csórt) kedvenc képem Katusról, avagy egy jó tanár nem ijed meg semmitől :-) :

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
A ketteset.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Most éppen a Tittibhászanákat szeretem nagyon.

3. Mumus ászana?
Mindig volt olyan ami nehezebb volt, de az Utkatászanát valamiért sosem csíptem.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Sokaktól tanultam, de mindenképp Petri az, akinek a legtöbbet köszönhetek, ő volt A Tanárom.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hetente négyszer-ötször gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Legyen Balázs. Mert én őt egy született jóginak tartom:-)

9 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

Félig vezetett, félig mysore

Félve merem kimondani (leírni még inkább), pedig legszívesebben ujjongva kiáltanám, hogy talán meggyógyult a dropbackem… :) Ha óvatosabban akarok fogalmazni, akkor talán azt mondanám, hogy hosszú idő után most először látok csöppnyi esélyt arra, hogy leküzdöm ezt a blokkot, amit pár sikertelen backbend (fejreesés) hagyott bennem. De íme az előzmények:

Mondhatni nem igazán jött össze az élet tegnap reggel, így az elmaradt hajnali mysore óra szelleme egész nap ott táncolt a vállamon és kárörvendően sutyorogta a fülembe, mekkora lusta disznó vagyok. Nem tehettem mást, este irány ashtangára. Tegnap Main shala napot tartottam, ahol egy egészen furcsa, de nagyszerű órán vettem részt Katusnál:

Meglepően sokan voltunk, tele volt a terem, én szinte senkit nem ismertem a résztvevők közül. Voltunk páran akik már ismertük a sorozatot, ám többen kezdők voltak, akik még sohasem csinálták végig az összes ászanát az egyes sorozatból. Itt megjegyezném, aki nem ismerné ezt a vonalat, hogy a Main shalában kicsit máshogy folyik a tanítás, mint máshol, több szempontból is. Igyekeznek a tradícionális vonalat követni és a kezdőket nem engedik végig először a teljes sorozaton, hanem fölmérve a képességeket, ászanánként haladnak. Mindenki addig halad, amíg megy neki (amíg a tanár engedi), majd átvált a levezetőkre és relax.

A vegyes társaság miatt éppen ezért tegnap egy spéci órán vehettem részt, ugyanis a Navászanáig vezetett volt a gyakorlás, majd onnantól mysore. Sohasem voltam még itt vezetett órán, így nagyon kíváncsi voltam Katusnál milyen is ez. Szépen haladtunk végig a napüdvözleteken, majd az álló pózokon, Katus pedig hirtelen annyi kezet növesztett, hogy azt még Síva is megirigyelte volna :) : egyikkel mutatta az ászanát, a másikkal már igazított is. Az ülő pózok között számolta a vinyászákat és aki gyorsabb volt, annak csaturangában kellett várakoznia a többiekre, majd egyszerre váltottunk felfelé néző kutyára. Ez nekem nagyon tetszett,  egyrészt mert ez egy nagyon jó kis gyúrás karra, másrészt nem csúsznak el az emberek és ad egyfajta fegyelmet a gyakorlásnak.

A Navászana után a gyakorlottabbak folytathatták, a kezdőkkel pedig külön-külön foglalkozott Katus, miközben minket is igazított. Azt vettem észre a gyakorlásomon, hogy bár az ászanákban nem volt jelentős eltérés a szokásostól, de a légzésem most  sokkal mélyebb és lassabb volt. Már a hangja is furcsa volt, mondhatni, most aztán egészen Darth Vaderes voltam. :) Néha szokott ez sikerülni, de most szinte végig kitartott egész órán.

A jógahídnál szólt Katus, hogy aki szeretné gyakorolni a dropbacket az várja meg őt a matrac elején. Nem éreztem a toppon magam, de gondoltam próbáljuk meg. Hátrahajlítás – lent a kéz – vissza, hátrahajlítás – lent a kéz – vissza. Egyszer csak hallom Katus hangját: “Te, tulajdonképpen miért is kellek ehhez én? :) ” Ekkor vettem észre, hogy a kötél amit átvetett a derekamon szinte hozzám sem ér, nemhogy tartana, tehát teljesen egyedül nyomtam az egészet. Le is és föl is! Persze ettől úgy beijedtem, hogy a harmadik lemenetel még simán ment, de visszafelé már kellett egy kis segítség…:)

Mindenesetre az kiderült, hogy abszolút a fejemben van a gond (ill. a para), mert ha mindezt elengedem, akkor meg tudom csinálni. Nem biztos persze, hogy mostantól  bármikor kivitelezem a dropbacket, de remélem, hogy a következő sikerélményre nem kell megint hónapokat várni.

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Back to the mat

Bő egy hét kényszerpihenő után tegnap úgy döntöttem, hogy ezennel gyógyultnak nyilvánítom magam és végre eljutok órára. Kapóra jött, hogy a “Main shala” a héten nyitott az új helyen, így megcéloztam az esti órát. Gondoltam elevickélek én majd a nagyok között, és nyomok egy nagyon lájtos kis gyakorlást így kezdésnek. Nos, nem egészen az történt amire számítottam… :-)

Sikerült megtalálnom az új jógatermet (Batthyány u 61.), ami egyébként az utcáról nyílik, egy nagy fekete rács és egy óriási lakat őrzi a bejáratot. Ahogy egyedül várakoztam az utcán a jógaterem előtt, már elkezdtem gyanakodni, hogy elnéztem a napot, vagy esetleg mégsem üzemel még a terem, de aztán szerencsére befutott Balázs,  és némi telefonos segítség után sikerült is bejutnunk a terembe.

A sötétlilára festett lépcsős előtér okozta sokkból felocsúdva (huh, brutál az a szín :-) ) egy egészen tágas kis szuterénbe léptem be, ahol a már jól ismert fekete matracok sorakoztak. A terem még nincs teljesen kész, apró dolgok még hiányoznak, és egyelőre zuhanyozni sem lehet, de aki gyakorolni szeretne azt várják szeretettel.

A többieket valószínűleg elriasztotta az esős idő, mert fél 7-kor még mindig csak én pislogtam bambán a szőnyegen, próbálva kicsit nyújtogatni berozsdásodott tagjaimat. Gyorsan kiderült, hogy ebből bizony magánóra lesz. Balázs megkérdezte, hogy első sorozatot fogom-e nyomni, mire nem tudtam sírjak vagy nevessek, hiszen jobb napjaimon is csak az elsőt tolom, nemhogy egy hét felsőlégúti vírusos nyavalya után lábadozva. Megbeszéltük, hogy akkor Mysore,  és belecsaptunk a lecsóba.

Van egy hihetetlen hangulata annak, amikor a mantrát, csak két ember énekli. Nekem ez volt az első ilyen élményem és nagyon tetszett. Persze az is nagyszerű amikor sok embertől zeng a terem, és együtt rezeg a sokféle OM, de ennek most nagyon örültem.

Elkezdtem a napüdvözleteket, Balázs pedig szorgalmasan igazgatta a lefelé néző kutyákat. A légzésem picit gyorsabb volt a szokásosnál, és éreztem, hogy azért még nem úgy kapok levegőt ahogyan kellene, így az udzsaji itt-ott sántított picit.

Az álló pózok viszonylag jól mentek, meg is lepődtem, hogy a combhajlítóm lazább mint gondoltam. Persze az egyensúllyal voltak problémák, de az még jobb napjaimon is előfordul. Az ülő pózoknál jött a feketeleves… Itt aztán nem volt sunnyogós vinyásza, meg “picitfelemelemakezemelőreugrásnál”. Minden egyes előreugrásnál jött Balázs, fogta a csípőmet és segített, hogy a vinyásza az tényleg az igazi felugrok-átlendülök mutatvány legyen a szokásos nyújtott lábas verzió helyett. Sokszor kézenállásba is föl kellett mennem, majd onnan keresztezni a lábat és vinni előre. A levezető gyakorlatok előtt pedig még egy kis falra felugrálós vinyásza tanulást is beiktatott, ami tényleg nagyon hasznos dolog, de bitang nehéz volt, tekintve hogy addigra már a csuklóm és a karom is kezdte jelezni, hogy sok lesz a jóból…

A hídnál picit gyakoroltuk a lemenetelt, de nem erőltettük, nem is hiányoltam most. A fejenállás egy katasztrófa volt. András rozsdAstangájához hasonlóan én is inogtam, sőt el is dőltem közben. Pedig ez szokott menni, és inkább csak a B és C verziójával vannak gondjaim, de úgy tűnik addigra már tényleg elfogyott a szufla.

Mindenesetre életem első magánórája nagyszerű élmény volt, még így is, hogy takaréklángon üzemeltem!  Balázs a kezdeti óvatozás után valószínűleg rájött, hogy nyugodtan lehet engem tekergetni, meg lenyomni, mert utána mondta is, hogy tök jó volt, hogy rajtam gyakorolhatta az igazításokat. Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom az óráit, mert tényleg nagyon sokat lehet tőle tanulni. A terem pedig szuper lett, hála a gondos (jógi)kezek munkájának, így újra teljes a budapesti Ashtanga porond, lehet válogatni. :-)

Balázs! Még egyszer nagyon köszönöm a türelmet és a sok segítséget! :-) (btw: Jelentem a kék/zöld nagylábujj rejtély megoldódott: átázott a cipőm és fog… :D )

4 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló