Árnyékban

Shadow jóga workshop, Pozsony, 2011. december 10-11.

Éppen amikor szomorúan temetném szegény halódó blogomat, melyet igencsak elhanyagoltam mostanában a munka miatt, jön egy vendégposzt, méghozzá önként és dalolva… :) Bárcsak minden így oldódna meg… :)
Az alábbi szösszenetért nagy-nagy köszönet Szabinak, aki Borszéki Katával együtt részt vett egy igen érdekes workshopon.

Már régebben kinéztem az Ausztráliában élő, magyar származású Remete Sándor által alapított Shadow jóga irányzatot, amiből talán a legjobban kikerült a statikus asana gyakorlásokra jellemző szögletesség, ezzel a külső szemlélő számára is kellemes vizuális élményt nyújt. Sajnos itthon ez az irányzat még nem képviselteti magát, így csak külföldi tanfolyamokon lehet ismerkedni vele.

Akkor kezdett el különösen érdekelni a dolog, amikor kiderült, hogy Simon Borg-Olivier-nek  és Eyal-nak  is személyes tanítója Remete Sándor, mivel mindkettőjüket nagyra tartom, és az utóbbi időben Simon volt a legnagyobb hatással a saját gyakorlásomra, ezért ügybuzgalmamban ki is néztem egy tanfolyamot. Remete Sándor szeptemberben Bécsben tartott egy kurzust, amire nagy lendülettel bejelentkeztem, azonban ugyanazzal a lendülettel vissza is pattantam, mondván, hogy Sándor workshopjaira csak olyan versenyzők mehetnek, akik nem most állnak először a Shadow jógás rajtvonalhoz… Hoppá, egy irányzat, ahol a diáknak is certified-nak kell lenni.

Amikor a 2012-es calendarjuk megjelent, akkor ismét tettem egy kísérletet, hátha beszivárgok a szőnyeg alatt, megint belőttem egy bécsi kurzust, de ugyanúgy elkapott a spam szűrőjük: kezdők nem mehetnek. Na jó, ezek tényleg komolyan gondolják, így már kezdtem letenni a dologról, azonban a szélmalomharcomnak híre ment, és a bécsi tanár, Sabine Irawan néhány hete megkeresett, hogy tart egy bevezető hétvégét Pozsonyban, amire szívesen lát, szuper, akkor lehet, hogy mégis kinyílik a shadow jóga előszobája…

Ismerősök köréből Borszéki Katát érdekelte még a dolog, úgyhogy bepakoltuk magunkat a matuzsálemi Opelembe és szinte súrolva a sebességkorlátokat eldöcögtünk Pozsonyba. A tanfolyam két napos volt, mindkét nap egy reggeli és egy délutáni gyakorlással, nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy astanga kezdő tanfolyamot, az első alkalmakkor több, a vége felé kevesebb szöveggel és minél több gyakorlással.

Mint minden jóga irányzatnak, ennek is nehéz röviden, egy cikkben összefoglalni a lényegét, már csak azért is mert egy hétvége nyilván csak egy impulzusra elég, semmi többre (magyarán fogalmam sincs a lényegről…), azonban vizuális impulzus szerzésre az alábbi videó is kiváló:

Laikusok számára (azaz mi, akik egy hétvégényi tapasztalatból próbálunk véleményt formálni) a shadow jóga a klasszikus hatha jóga asana-k és a távol-keleti harcművészetek (tai chi, kung-fu) ötvözetének tűnik, a mozdulatok lágyabbak, körkörösebbek, és folytonosabbak, mint az általam ismert dinamikus irányzatokban, bár Kata megnyugtatott, hogy Amerikában vannak olyan vinyasa flow tanárok, akik hasonlóan interpretálják a dolgokat. Egyébként a harcművészetek jógikus gyökerei elég egyértelműnek tűnnek, amit a shaolin jóga, tibeti jóga és buddhista jóga irányzatok léte is alátámaszt, így a shadow jóga, mint egyfajta nyugati szintézis, lehet, hogy csak az én benyomásaimból pattant ki.

A shadow jóga is bizonyos mértékig sorozatokból áll, különböző szintű úgynevezett prelude-ok vannak, amelyek után már személyre szabott asana oktatás következik, mi az első prelude-al ismerkedtünk, amiből nagyon sok elem a fenti videóban is megtalálható.

Akinek már van némi jóga, vagy egyéb mozgásformából adódó tapasztalata, az nyilván nem dől be a bemutató könnyedségének, ez egy meglehetősen nehéz, embert próbáló irányzat. Különösen tetszett az aktív, és dinamikus (nem kitartott) csípőnyitó aspektusa, ami nekem mostanság az egyik legnagyobb kihívást jelenti, úgy is éreztem magam a tanfolyam végére, mint egy kezdő cowboy, aki örül, hogy végre leszállhat a nyeregből…

A shadow jóga elméleti hátterében jobban ki van hangsúlyozva a jógafilozófia, jógaanatómia, és az ahhoz kapcsolódó világnézet, mint ahogy azt az ember a dinamikusabb irányzatoknál megszokta. A sorozatok is az egyes elemeket (föld, víz, tűz…) próbálják hangsúlyozni, úgy van felépítve a rendszer, hogy az első prelude-dal a föld elemet, azaz a lábakat és a csípőt (tanúsíthatom) kell megerősíteni, kinyitni, aztán lehet menni feljebb.

Szó esett a csakrákról, nádikról, az ember különböző szintű testeiről, és hogy a gyakorlásnak az energia testből kéne indulnia, megszűntetve a blokkokat. Itt lett megemlítve, hogy miért hívják shadow jógának, de ez az én befogadó képességemet már felülmúlta (mea culpa: ezektől a dolgoktól én még mindig idegenkedek), úgyhogy meg sem próbálom visszaadni, annyit segítek, hogy ez az árnyék nem az az árnyék, hanem inkább valami burok, de aki nem hiszi, járjon utána…

(Kata utánajárt: A shadow szó az energetikai blokkokra, testi és lelki problémákra utal, azokat nevezi árnyéknak. Ha erről az oldalról nézzük a dolgot, igazán frissítő, hogy íme egy jógafajta, amit a véges korlátaink felől közelít…)

Ennél kézzelfoghatóbb és egészen szimpatikus megközelítés, ami a jógairányzatok összehasonlítgatásának elejét veszi, a fizikai gyakorlás kötöttségére vonatkozó irányelv:
“Do what you need to do, at the end everything leads to freestyle!”

És ez valóban visszaköszön a shadow jógában, útravalónak ez került a tarisznyánkba: ha szeretnénk gyakorolni, akkor ne izguljunk azon, hogy kihagyunk, vagy összekeverünk valamit, bízzuk a testünkre, jó lesz az úgy…

Az irányzat alapítója, Remete Sándor, elmondások alapján is érdekes karakternek tűnik. Még kamasz volt, amikor a szüleivel Vajdaságból kivándoroltak Ausztráliába, megjárta Vietnámot, két évtizedet töltött Indiában különböző mesterekkel (köztük Patthabi Jois és Iyengar), és sokat merített dél-indiai templomok mozgás ábrázolásaiból is. Már a történetek alapján is meglehetősen szigorú ember benyomását kelti, akire úgy tukmálták rá magukat a tanítványok (amiért cserébe naponta ki kellett takarítaniuk a házát… az indiai oktatási tradíció is ragadós), de legalább úgy tűnik őt nem a jógában sem ritka bíznisz, vagy öntömjénezés motiválja. Bár nem vagyok híve a szabadkőműves társaságoknak, a shadow jóga, mint mozgássor kívülről szemlélve és belülről végezve is megtetszett annyira, hogy remélem most már hamarosan sikerül Sándor színe elé járulni.

Végül nem állhatom meg, hogy meg ne emlékezzek a jóga stúdióról, ami a szocialista időkből ottmaradt helyi BMK (művelődési központ) megfelelőjében – Pólus City Center – létrehozott fröccsöntött stúdió. Annyira giccses, hogy az már jó: a rikító színű műanyag buddha és lótusz virág természetesen alap, ezt még be is nyelném, de a teljes falas műanyag vízesés imitáció és a tetőről is lelógó őserdő, illetve az öltözőkben szóló madárcsicsergés végérvényesen belém égett, így ezennel ünnepélyesen megfosztom a berlini ashtanga stúdiót a dobogó legfelső fokától, innentől kezdve a pozsonyi YOGA VIDYALAYA, alias Fredyyoga az etalon…

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost

One response to “Árnyékban

  1. Ági

    Nagyon tetszett a beszámoló Szabi! Miközben a videót néztem és mielőtt még a szövegben a megfelelő részhez értem volna, nekem is ez ugrott be, hogy a tai-chi és kung fu keveréke :) Mert a jógák közt az ashtanga a “flow” irányzat, de ez annál is jobban “folyik” :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s