július 2010 hónap bejegyzései

A nagy utazás

Tipródtam tegnap, hogy ashtangára menjek este, vagy 108 napüdvözletre, de végül a srácok a Twitteren megszavazták nekem a 108 napüdvözletet (“bármit is jelentsen” :) ). István egy “Jó döntés volt!”  vigyorral köszöntött, és igaza lett. :)

Szeretem a 108 napüdvözlet hangulatát. Szeretem, hogy a szokásostól eltérően itt körben rakjuk le a matracokat,  hogy csak a gyertyák világítanak középen és az egésznek van egy bensőséges hangulata. Voltam már néhányszor “108-on” (még a napüdvözlet B-hez is volt szerencsém anno az új Atma center megnyitóján, na az brutál volt..), de ez a mostani volt eddig a legjobb élmény.

Miért pont 108? A Wikipédián és egy Kettlebel blogon találtam rá válaszokat:

A 108-as szám jelentősége többféleképpen értelmezhető, de már régóta szent száma a hinduizmusnak (no meg a buddhizmusnak, dzsainizmusnak, és szikhizmusnak – bár e két utóbbi nem tudom pontosan mit is jelent) és a jógának. Hagyományosan a malá – vagy füzér imagyöngyök 108-an vannak egy láncon, plusz a “gyöngy-guru”, amely körül a gyöngyök forognak, mint a bolygók a Nap körül. A Védikus kultúra neves matematikusai a 108-as számot a létezés teljességének a számának tekintették. Ez a szám összeköti a Napot, a Holdat és a Földet: az átlagos Nap-Hold távolság 108-szorosa a Föld átmérőjének. Az ilyen jelenségek számos példának rituális jelentőséget adtak. A jóga hagyománya szerint 108 szent hely van szerte Indiában és 108 Marma-pont (Ayurvedában nyomópont) van a testünkön.  Tehát összefoglalva a 108  egy számos szempontból fontos és szent szám, hát ezért van napüdvözletből is éppen ennyi. :)

Tegnap este nyolcan vállalkoztunk, hogy telihold alkalmából lenyomjuk a 108 napüdvözlet A-t, ebből ketten most voltak először. Egy számomra ismeretlen (de nagyon szép) mantrát követően a szokásos első kör lassan, majd a többi “utazósebességen” gyakorlat ment.  Dorka mesélte óra után, hogy ő mindig számolja közben magában a napüdvözleteket, különben elkalandoznának a gondolatai. Nekem ez biztos nem menne, én sosem tudom, hogy hányadiknál tartunk.

Az első 5-6 napüdvözletnél még picit kattogott az agyam, utána pedig rövid időre elbámészkodtam, mert a teamécsesek fényétől hihetetlen jó árnyékok rajzolódtak ki a falon, amelyek a légzésünk ütemére egyszerre mozdultak, de aztán sikerült ettől is elszakadni és a továbbiakban csak a légzésemre figyelni. Hihetetlen érzés, amikor egyszerre kiürül belülről minden és csak a mozgás meg a légzés marad. Vezetett órán nagyon ritkán sikerül megélni ezt mindössze egy-két pillanat erejéig, mysore-on és otthoni gyakorlásnál picit gyakrabban, de a 108 napüdvözlet az igazi “utazás”. A mostani különösen jó élmény volt, és teljesen hihetetlennek tűnt, amikor egyszer csak az hallottam valahonnan nagyon távolról, hogy “Az utolsó 3 következik.”

Ezt követően savászanában pihentünk egy kicsit és ezúttal tényleg sikerült relaxálnom is. Nekem picit hiányzott, hogy a végén nem volt mantra (én szeretem hogy az ad egy keretet az egésznek), de így is szuper élmény volt,  sikerült feltölteni az elemeket… :)

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

A “vinyasa flow”

Valószínűleg minden (ashtanga) jógaoktató halálosan unja már a sablonos dumát: “Nem megy, nekem ehhez túl rövid a karom!” Nos hát én nem ezzel “védekezek”, én egyszerűen ehhez túl béna vagyok (egyelőre). Hát persze, hogy a vinyászáról van szó…

Közel egy éve, amikor elkezdtem ashtangára járni, még számos dolog kivitelezhetetlennek tűnt számomra, amiben azóta óriási fejlődést értem el. Ilyenek pl. az előrehajlító ászanák, de  a csípőm is nagyon sokat nyílt ez idő alatt. Természetesen most sem tökéletes az 1-es sorozatom (hohó, messze nem az sajnos :( ), de látom a fejlődést és ez mindig új lendületet ad. Jelenleg a legnagyobb kihívást a fejenállás (és változatai) ill. a tökéletes vinyásza jelentik számomra. Ezekre mindig igyekszem nagyobb figyelmet fordítani és főleg az otthoni gyakorlás során, kicsit több időt szánni.

A vinyászával jelenleg kicsit faramuci a viszonyom: nyújtott lábbal megy, keresztezettel nem. A hátraugrásnál sajnos (néhány szerencsés véletlentől eltekintve) leér a lábam, az előreugrás pedig egyelőre csak nyújtott lábbal sikerül. Kezdetben ennek is hihetetlenül örültem, hiszen miután hetvenedjére zúzza le az ember a bokáját/lábfejét az előreugrásnál, ez is baromi nagy siker. Úgy gondoltam, hogy ha ezt gyakorolgatom, akkor idővel majd szépen meglesz a helyes, keresztezett lábbal történő jump through is. Hát nem.

A helyzet az, hogy beleestem abba a hibába, hogy gyönyörűen tökéletesítettem a nyújtott lábas előreugrást, de közben “elfelejtettem” gyakorolni, erőltetni a helyes kivitelezést.

Persze a tegnapi hot órán Gauranga ezt gyönyörűen kiszúrta (éreztem én, hogy inkább a másik óra mellett kellett volna döntenem aznap… ;) :) ), és némi téglás vinyásza szadit nyomatott velem (és Katával). Az eredmény kb. 3 darab csenevész, de helyes(!) vinyásza kivitelezése az egész óra során. Hm, hát nem túl nagy siker, mindenesetre hasznos gyakorlás volt, mert most újra érzem, hogy rá kell szállnom a témára.

Nézegettem videókat a témában a youtube-on, és igyekszem hasznosítani az ott ellesett dolgokat is. Vicces, hogy az egyik videón Lino Miele ugyanúgy nyomja mint én. :) Találtam még pár hasonló videót másoktól is, így úgy látom, hogy ez vagy egy tömegesen használt tévesen berögzült jump through, vagy már megint föltaláltam a spanyol viaszt…

Azért ráakadtam egy oktató videóra is, ami nem tűnik rossznak, ki is próbálom este:

Szóval részemről practice, practice tovább…

Akinek van kedve mesélje már el, hogy Ő hogyan tanulta meg a helyes, tökéletes vinyászát! :)

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, tervek

Mysore

Végre, végre sikerült! Felébredtem, sőt mi több fel is keltem időben és odaértem Mysore órára az Atmába. Roppant büszke vagyok magamra…Nagyon régóta tervezem, hogy beiktatok egy-egy reggeli Mysore ashtangát is a heti jógatervbe, de eddig puhány voltam hozzá és az ágy mindig visszarántott mikor próbáltam hajnalban kelni. Valószínűleg a jógatábornak köszönhetem, hogy ma sikerült, mert ott mindig reggel fél8 körül mentem le gyakorolni és talán berögzült, hogy képes vagyok én erre ha akarom.

Öten voltunk az órán, így nagyon kényelmesen elfértünk és igazításból sem volt hiány.  Az izmaim most a korai időpont ellenére viszonylag jól tűrték az előrehajlásokat és nyújtásokat, amin meg is lepődtem; azt hittem sokkal merevebb leszek.

Nagyon érdekes a mysore óra során megfigyelni, hogy mennyire más tempóban lélegeznek az emberek. Azt vettem észre, hogy én egy kicsit mindig korábban végzek, pedig néha picit több légzésig is benne maradok egy-egy pózban ha az éppen jólesik, vagy esetleg érzem, hogy még 1-2 légzés kell a tökéletesebb kivitelezéshez. Valószínűleg a számomra nehezebb pózokban viszont gyorsabban lélegzem, mint kellene. Üzenet az agynak: meg kell próbálnom ezeknél is lassítani és mélyíteni a légzést.

Jó kis óra volt egyébként, István bemutatta a lefelé néző kutya igazítás repertoárját, és hát nem sikerült láthatatlanná válnom baddhakonasana-ban.. :) Maratoni igazítást kaptam, de megérte a fájdalmat. Eszméletlenül sajgott már a csípőm, de hihetetlen jó érzés utána, amikor kijövök (kijöhetek :) ) a pózból és egyik pillanatról a másikra mintha (a csípőmmel együtt persze…:) ) eltűnt volna minden blokk belőlem és akaratlanul vigyorgok egyet.

Volt egy jó kis backbending szadizás is, se sajna azt nem tűrte túl jól most a derekam, majd legközelebb talán jobban fog menni. Egyszóval jó kis óra volt, rá fogok szokni szerdán és pénteken szerintem. (Sajnos kedden muszáj beérnem a 9-es meetingre, így aznap nem jó a reggeli időpont.) Viszont legközelebb tényleg  távolabb ülök a füstölőtől, mert megint sikerült párszor rosszul tüdőzni le a füstöt…

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Ashtanga delight Köveskálon

Sajnos “okostelefon” ide vagy oda, nem sikerült postolnom a jógatábor alatt, így most utólag kell összeszednem gondolataimat, ami nem is olyan egyszerű mutatvány.

Az Október 6. utcai jóga shala szervezésében hétfői nappal startolt az ashtanga jógatábor Köveskálon. Mi páran később csatlakoztunk, szerda éjjel érkeztünk meg a Nádasházba. Éjfél után dőltünk be a zömében gyerek méretű ágyakba, ami még az én 162 centimnek sem volt piskóta, de szegény Hajnal pl. teljesen elgémberedett tagokkal ébredt reggel, így ő pénteken át is költözött egy másik szobába, ahol volt néhány (kb. 15 centivel) hosszabb ágy.

Reggel fél 8-tól délig lehetett menni gyakorolni a telken lévő jógateremnek kinevezett kis épületbe. Mysore óra volt, és többnyire ketten is bent voltak egyszerre igazítani, így szerencsére egész sok igazítás “jutott” egy emberre. A résztvevők zöme több éve gyakorolja az ashtangát, így én eléggé kezdőnek számítottam. Ez abból is látszott, hogy (ciki vagy sem) a navászana után sokszor puskáznom kellett a szomszédokról, hogy mi is következik.  No és persze az ászanákat is sokkal profibban tolják már, de sebaj tanulni jöttem, nem sopánkodni.

Katus és Eszter már első nap sokkot kaptak a hyperextendált (?) könyökömtől, így “rámugrottak” mind a ketten és kaptam jónéhány személyre szabott instrukciót bizonyos ászanákra vonatkozóan. Az a baj, hogy a könyököm már sima előrenyújtott karral is kifelé fordul, ami tényleg elég bizarr látvány tud lenni. Így nekem arra kell ügyelnem, hogy lefelé néző kutyában is pl. próbáljam befelé csavarni, a nyújtott karos ászanáknál (Virabhadrasana A, és B; Utkatasana, stb.) sem szabad teljesen kinyújtanom, hanem inkább picit hajlítsam be, ahogy Katus mondta “balettoznom kell”, ill. “labdát tartani” a karommal, mert úgy nem a könyökömet terhelem, hanem a felső karizom erősödik, ahogy más “normális” embereknek. Próbáltam ennek megfelelően csinálni a gyakorlatokat, ami persze nem volt egyszerű, hiszen nagyon szokatlan volt teljesen máshogy tartani a karomat, mint ahogyan az eddig “berögzült”. Természetesen a 4 nap alatt szépen be is durrant a felső karom és a vállam, de vigasztaltak a szavak: “Hidd el ez így sokkal jobban néz ki!” :) Bővebben…

1 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

Hot vagy nem hot?

No igen, az örök kérdés, amiben még tapasztalt jógik sem értenek egyet: milyen hőmérsékleten ideális jógázni?

Én járok hot és nem hot (normál hőmérsékletű) ashtanga órákra is, így mindkét verziót ismerem. Abba nem mennék bele, hogy mi erről az egyes guruk véleménye, mert teljesen ellentétes álláspontokat is találni. Gauranga véleményét ugye ismerjük a témában :), aki mint az Agni-jóga és a hot ashtanga atyja, természetesen csak 36 C környékén érzi jól magát. Ugyanakkor már ő is írt arról a blogjában, hogy más jógaoktatók (pl Gregor Maehle)nem értenek egyet ezzel az állásponttal.

Hogyan dönthetem akkor el, hogy mi a legjobb? Természetesen tiszteletben tartom mind a saját tanáraim véleményét (még közöttük is van ellentmondás :) ), mind pedig a híres guruk álláspontját, majd szépen eldöntöm én magam, hogy mi a jó nekem.. :)

Az én tapasztalatom az, hogy bár meg lehet szokni a hot jóga órákat, nekem mégsem ez az igazi. Persze kétségtelenül jobban izzad az ember, ezáltal valószínűleg távozik rengeteg méreganyag a szervezetből, de számomra van két nagy hátránya is:

– Az egyik és egyben legfontosabb a légzés. Hot ashtanga órán sokkal nehezebben tudok figyelni a légzésre és tartani az udzsajit mint a normál hőmérsékletű órán.

– A másik pedig az ászanák végrehajtása. Saját tapasztalatom az, hogy a fűtött teremben sokkal könnyebb kivitelezni az ászanákat, hiszen hajlékonyabb a test, jobban nyúlnak az izmok. Hogy miért rossz ez? Számomra azért mert egyfajta önbecsapás. Elmegyek egy hot órára, ahol tökéletesen megy a hátrahajlítás, könnyebbek a csavarások, (ráadásul még dupla vinyásza sincs) és azt hiszem baromi gizda vagyok. Majd 1-2 nap múlva a normál hőmérsékletű teremben fejreesek, merevebbek az izmaim, sokkal jobban kell tepernem, hogy a tökéleteshez közelítsen az adott ászana.

(- és a +1: nem tudom ki hogy van vele, de az én bőrömnek és hajamnak, baromira nem tesz jót a 36-38 C.)

Tegnap voltam hot órán, és egész jól meg tudtam csinálni mindent, annak ellenére, hogy eléggé sajgott a jobb vállam néhány pózban. Az ülő gyakorlatoknál furcsa volt, hogy nincs dupla oldali vinyásza, mert már egészen elszoktam ettől. “Véletlenül” le is nyomtam kétszer a dupla oldalit, de aztán inkább nem gizdultam, nehogy kidőljek a végére. Végül nem dőltem ki, sőt közel sem fáradtam el annyira mint pl. István sima ashtangáján.

Állítólag aki reggel (az ébredés utáni merev izmokkal) is le tudja nyomni (normál hőmérsékleten!) szépen a sorozatot az az igazi profi. Én még nem próbáltam a reggeli órákat, mert bár folyton betervezem a péntek reggeli órát, képtelen vagyok kikelni az ágyból. Remélem majd a jógatábor ebből is kilendít egy kicsit.

De visszatérve a hot vagy nem hot témakörre, azt hiszem úgy vagyok a hot ashtangával mint a fagyival: bár a vanília a kedvencem, azért jól esik néha csokoládét enni. :)

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Heti jógaterv

Ha minden jól megy mozgalmas hetem lesz. Szerda este indulok jógatáborba Köveskálra, ami 4 nap intenzív jógázást jelent. Külön öröm, hogy itt lesznek délután technikai ill. pranayama órák is amit már szintén nagyon várok.

Ma este megyek hot ashtangára, amit pár hete hanyagoltam, mert egy “gyengéd” angeli mudra igazítástól pársvóttánászanában kiakadt a jobb vállam, amit azóta is érzek rendesen. Most egyébként stagnált a helyzet sérüléseimet illetően: jobb boka, jobb térd, jobb váll selejtes, de néha kevésbé fáj…

Tehát ma este hot ashtanga, azután szerda este sima ashtanga a jól megszokott 7 kör navászanával és a kedvenc erősítő gyakorlatokkal, majd óra után indulás Köveskálra, hogy másnap kora reggel már ott nyomhassam a sorozatot.

Amiket elhatároztam:

– Leküzdöm végre (a vélhetően a fejreesés okozta) félelmet és “újra megtanulom”  a drop back-et.

– Tökéletes sirsászana. Ezt egyszerűen össze kell most már hoznom! Érzem, hogy meglesz ez, hiszen nem az erőn múlik, már rég meg tudom tartani a saját súlyom (pl.  tittibhasana-val vagy bhujapidasana-val semmi gond, már ami a bhujapid asana A-t illeti, mert hátravinni még nem sikerül a lábam anélkül, hogy leérne), hanem az egyensúlyon. No igen, kemény problémáim vannak az egyensúllyal…

Jó kis hét lesz, remélem sokat tanulok belőle!

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, tervek

Can you relax?

“Az óra legfontosabb része következik” halljuk mindig relaxáció előtt, de vajon csak nekem vannak nehézségeim  ezzel?
És itt most nem olyan típusú problémákra gondolok, mint amiről Kata ír az egyik postjában, hanem konkrétan a relaxálásra magára.

Van ugye a vezetett relaxáció és van az “önálló” jóga után, attól függően éppen kihez megyek órára. Mindkettőnek megvan persze előnye és hátránya is. Nyilván aki tud relaxálni, el tudja engedni a gondolatait, annak “fölösleges” a vezetett relaxáció, hiszen könnyebben el tudja engedni a gondolatait “egyedül”. Ugyanakkor az önálló relaxációból könnyen kizökkent a többiek mocorgása, szedelőzködése, ami tényleg zavaró tud lenni.

Nálam a következő a helyzet: Egy időben szerettem a vezetett relaxáció monotóniáját és úgy gondoltam, hogy ez a Relaxáció, laza vagyok, nyugodt jó ez így. Aztán kezdtem észrevenni, hogy a gondolataim nem hogy nem ürülnek ki a fejemből, de egyre több tolakszik be. Elkezdett zavarni az oktató hanglejtése, aztán hogy föl alá járkál miközben mondja a szöveget, egyszóval minden. És persze jöttek mellé az “El kellett volna még küldenem azt az e-mailt!”, “Holnap milyen megbeszélés is lesz?”, “Elindult már a kampány?” és hasonló gondolatok… :(

Aztán ott van a másik, az önálló relaxáció. Először kicsit furcsa volt miért “hagynak magamra”, miért nincs lezárása az órának. Hetekig-hónapokig ficeregtem a helyemen, “végigszenvedtem” 2 percet aztán kislisszantam; persze volt hogy meg is kaptam érte a szemrehányó pillantást kint az oktatómtól. Ma már némileg javult a helyzet, de korántsem tökéletes. Ha az órán “ott tudok lenni”, figyelek a légzésre, dristire és mindent beleadok az ászanákba, akkor azt vettem észre, hogy a relaxáció is könnyebb a végén. Kellemes fáradtsággal helyezkedek el savászanába, kis pihegés után elkezdek figyelni a légzésre és már szállnak is el a gondolatok…egészen addig, amíg valaki föl nem kell és el nem indul kifelé… Ott elillan a nyugalom, a parketta nyekergésével elszáll a relaxált állapot és tódulnak be a gondolatok az agyamba. Az izmaim önkétlenül megfeszülnek és már tudom, ez nem fog menni.

Persze tudom, hogy ezeket a külső zajokat és mozgásokat ki kellene tudnom zárni, de egyelőre nem megy. Erre még gyúrni kell.

No igen, hosszú még az út…

Hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, beszámoló