április 2011 hónap bejegyzései

Stockholmi élmények

Petri Raisanen workshop április 15-17.

Sajnos nagyon gyorsan eltelt ez a 4 nap, szívesen maradtam volna még Stockholmban pár napot. A workshop igazán inspiráló volt, örülök, hogy találkoztam Petrivel, mert szerencsére egy nagyon érdekes, mégis szerény embert ismertem meg, akiből árad a nyugalom, nem pedig egy egótól duzzadó jógagurut.

Minden nap 3 csoportban zajlott a mysore óra és mi mindig a középső csoportba voltunk beosztva, ami – tekintve, hogy a külvárosban laktunk – ideális volt számunkra.

Pénteken reggel 8-kor, hétvégén pedig 9-kor kezdtük a gyakorlást, barátságos 8-12 fős csoportban. Petri Räisänen mellett ott volt még az asszisztense (aki egyben a párja is) Wambui Njuguna, illetve Gittan, a shala vezetője. Mindhárman igazgattak, így szinte minden ászanában kaptunk igazítást.

Petri igazításaira jellemző, hogy nem erőből nyom bele a pózba, hanem finoman vezet rá, és így hozza ki belőled a maximumot. Van egy hihetetlenül jó módszere lefelé néző kutyában: deréktól a lapockákig végigmasszírozza a gerinc menti izmokat. Érdekes egyébként, hogy lefelé néző kutyát egyáltalán nem igazították hátulról, a csípőt húzva, hanem mindig csak elölről a keresztcsontot nyomva, ill. hátat masszírozva.

Szerencsére egészen jól ment a gyakorlás, annak ellenére, hogy vasárnap reggelre a torkom már nagyon fájt, és a bokám sem gyógyult meg, mégis könnyednek éreztem a sorozatomat. Bele tudtam lazulni a nehezebb pózokba is (kivéve a setu bandhasanat, mert abból könnyített verziót csináltam), és a légzés is rendben volt. A csapat nagyon vegyes volt, a 20 évestől az 50 évesig, a hajlékonytól a merevig, az egyes sorozatostól a hármasig mindenki nyomta.

Petri megdicsért minket, hogy nagyon rendben van a légzése a csoportnak, és az ászanákban sem erőlködünk, ami szerinte nagyon fontos, viszont a dristi sokaknál nincs rendben. Azt mondta nagyon fontos, hogy ezt helyesen csináljuk, ezt igenis meg kell tanulni.

A szombat délutáni beszélgetős technikai órán mesélt arról, hogy nemrég jöttek vissza Wambui-val Mysoreból, ahol (ha jól emlékszem ) 2-3 hónapot töltöttek. Mesélt arról mennyit változott az ashtanga jóga 15 év alatt, bár a pózok és a vinyásza rendszer mindig ugyanaz maradt.
Az egyik nagy különbség Petri szerint például a dristi: régen a Bhrumadhya dristi volt, tehát a 3. szemre kellett nézni  most azonban a Nasagrai dristi van azokban a pózokban, tehát a tekintet az orrnyergen kell legyen.

A másik változás, hogy régen az előrehajlásoknál (pl. paschimottanasana) az volt a lényeg, hogy a homlokod a térdeden legyen, ma azonban egyenes gerinccel kell lemenni az összes előrehajlító póznál.

Mesélt Patthabiról, és arról hogy ő maga az évek során hogyan változott; mind a saját gyakorlásában, mind a tanításban sokkal gyengédebb lett. Petri szerint Patthabi mindig 110%-ot várt el, míg ő azt mondja, legyen 90%, mert a lényeg az, hogy jól érezd magad a pózban. Nagyon fontos az, ahogyan az ember belemegy a pózba, nem szabad erőlködni, mert akkor semmi értelme. Azt mondja, válassz ki egy számodra könnyebb pózt, és lélegezz benne sokkal többet, mint 5 légzés; tanulj meg belelazulni.

Ugyanakkor a nehezebb pózoknál, vagy ami már majdnem megvan, lehet egy kis erőltetés, de ez soha ne legyen egyszerre több ászanánál. A jóga nem lehet küzdés és erőlködés.

Szóba került, hogy vannak különbségek a tanárok között, például van, aki megcsinálja a Baddhakonasana C verziót, vagyis amikor egyenes háttal ülsz, pedig ez nincs benne „hivatalosan” a sorozatban 5 légzésig, ez csak 1 légzés. Petri (és Gittan is) úgy gyakorol, hogy ezt például saját gyakorlásában kitartja 5 légzésig, de ha olyan tanárnál gyakorol, aki ezt nem így csinálja (pl. Lino) akkor kihagyja. Azt mondja az a lényeg, hogy úgy gyakorolj, ahogyan neked jó, és a tradíció mentén: tehát nagyon fontos a sorrend, és hogy plussz pózt ne tegyél bele, de ha jól esik plussz légzést beletehetsz, ezt Pattabhi is engedte. Egyszóval ha valakinek jól esik a Baddhakonasana C öt légzésig, vagy a Bakasana netán a Tittibhasana (amik ugye szintén csak 1 légzésesek az egyes sorozatban) akkor csinálja nyugodtan.

Kérdeztük még arról a mantráról, amit a nyitó mantra után ő énekel, és azt mondta, hogy azt Pattabhi tanította neki és a régi tanítványoknak, most pedig Sharath tanítja meg a tanároknak. Egyfajta guru-tanítvány láncolat. Ez a mantra kb. 500 éves és nagyjából ugyanazt jelenti, mint az előtte elmondott „rendes” ashtanga mantra, csak annyival több, hogy benne van az, hogy követi a tanítóját és az ő tanítása alapján gyakorol és tanít.

Amikor mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk rögtön megkérdezte, hogy ismerjük-e a Katit, és örült, amikor mondtuk, hogy ő az egyik tanárunk. Megígérte, hogy jövőre eljön Budapestre workshopot tartani. :-)

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Petri 1. Felvonás

Íme az első helyzetjelentés a Nagy Kalandról. :-) A hajnali 4 órás ébresztőt egyikük sem viselte túl jól, és még az ajándék mustár is otthon maradt, ennek ellenére sikerült egy 10 perces kiselőadást tartani a check- in pultnál a jógamatrac csúszásmentességéről a derékfájós Maléves leányzónak. :-)

Stockholmban szikrázó napsütés fogadott és Mamma a sárga Toyota Yarissal. :-) ( ő Hajnal haverjának beazonosíthatatlan korú anyukája aki volt olyan kedves és elszállásolt minket)
Tegnap városnézés, tekergés, ma kora reggel pedig irány mysore órára
Petrihez.

A yogashala nagyon szimpatikus, családias hely, benne Gittan (a Shala vezetője) két tündéri kutyájával. :-) Ma a mi csoportunkban összesen 8-an voltunk, örültünk is hogy nincs tömeg. A társaság nagyon vegyes, zömében lányok ill. egy srác, aki akár a női öltözőben is lehetett volna…:-)
Mindenki svéd, kivéve minket, bár szerintem Hajnalt annak nézik. :-)

A teremben gyülekezve megláttuk Petrit a folyosón, aki cuki kontyával egy “P.Jois 91” feliratú trikóban feszített. Majd bejött, bemutatta az asszisztensét (akinek a nevét azzal a lendülettel elfelejtettük, no de majd holnap), és üdvözölt minket. Egyúttal meginvitált minket holnap vacsorára. A mantra után elkezdtük a sorotatot, mindenki az egyest, kivéve egy lányt aki lenyomta a kettest, majd a hármasból egy kicsit.

De kanyarodjunk vissza arra a mantrára! Iszonyú erővel szólt, borzongatóan szép volt. Mintha Patthabi zengette volna. :-) A végére Petri beszúrt egy olyan lezárást amit senki sem ismert, azt csak ő énekelte halkan az erőteljes, hangos ashtanga mantra végére. Érdekes volt.

Elkezdtük a napüdvözleteket, majd (a kutyasétáltatásból :-) ) befutott Gittan is, így nyolcunkra 3 igazító tanár jutott. Nice! :-)

Ráadásul 3 profi tanár! Mert az már az első igazításokból kiderült, hogy értik a dolgukat. A második lefelé néző kutyában kaptam egy jó kis masszírozós igazítást Petritől, aki egyébként végig pörgött, figyelt, igazított. Nagyon jó gyakorlás volt!

Nagyon érdekes volt számomra ahogy Petri indította az órát, ugyanis eléggé parásan vágtam neki ennek a workshopnak. Attól tartottam kicsi vagyok én ide, béna, és még érteni sem fogok semmit. Ehhez képest az első mondata mintha hozzám szólt volna. “Relax. Don’t panic, it will be an ordinary mysore practice.” :-)

Nagyon várjuk a holnapi napot!: Reggel mysore, du. technikai óra, este vacsora Petrivel.

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

Final countdown

Holnap kora reggel indulunk Hajnallal Stockholmba a Petri Räisänen workshopra, és most hirtelen olyan izgatott lettem mint egy kisgyerek, akinél megakadt a szalag: “Apa, de apa, de ott vagyunk már?” :-)

Persze ismét hozom a formámat, mert rajtam kívül ki más lenne olyan balek, hogy indulás előtt 2,5 héttel kificamítja (na jó csak rándulás) a bokáját… :(

A sztori nem túl izgalmas: tűsarok esete a villamossínnel (cipő sarka beragad, boka kifordul…), majd 3 perc múlva bácsika a “mamómobilját” gőzerővel a sérült bokámnak tolja a villamoson. Fogat összeszorít, káromkodást visszafojt, irány jógára. Estére jobb boka bedagadt mint állat, azóta a lótusz még szánalmasabb mint valaha.

A duzzanat lement, de még mindig fáj; főleg a Marichyasana B-ben gyűlik könny a szemembe, mert akkor iszonyúan nyomódik a sérült rész az előrehajlásnál (érdekes módon a Marichy D-t egy fokkal jobban bírja).

Hogy ne legyen egyszerű a dolgom tegnap óta a torkom is fáj, így most intravénásan is mézes hársfateát nyomatok, mert  istenuccse  nem tarthat vissza semmi Stokholmtól. Lehet hogy mi leszünk Hajnallal a lerobbant magyar részleg, de jó buli lesz, érzem. :-)

Azért jó dolgok is történnek ám, amik mellett eltörpülnek holmi bokahúzódás okozta nyavalygások. :) Ma reggel István közölte, hogy szerinte el kellene kezdenem a kettes sorozatot gyakorolni. Jó, jó, ez valószínűleg senki másnak nem okozott volna akkora örömet mint nekem, de én tényleg azt vártam, hogy ő szóljon, mert nem akarok nagyon magán-akciózni, ha a tanárom még nem tart rá felkészültnek.

Mondjuk az, hogy nekem “az egyes sorozat már nem kihívás” azért túlzás, de szuper, hogy immár “papírom van” arról, hogy szépen lassan elkezdhetek ismerkedni a kettes sorozat ászanáival. :-)

Holnap reggel irány Stockholm, vasárnap késő este jövünk vissza. Igyekszünk tudósítani az útról és az élményekről, de ha közben nem sikerül, akkor miután hazajöttünk írunk Hajnallal egy kis beszámolót a tapasztalatokról.

Hej då! :-)

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, egyéb, villámpost