Sheshadri címkéhez tartozó bejegyzések

Ashtanga-profilok: Szalai István

Szerény, halk szavú srác a „sarokból”, vagy könyörtelen „adjustment-machine”? Egy biztos: az egyik legjobb hazai ashtanga tanár! Egyszerre szerény, és visszahúzódó, ugyanakkor nagyon is határozott véleménye van a dolgokról. Óráin mindig rend van és fegyelem, nem szereti a beszélgetős lounge-jogát. Egyén függő jógaterápiája és „hírhedt” baddhakonasana igazítása sokaknak szerzett már igazán emlékezetes tapasztalatokat, és fájdalmas felejthetetlen perceket.
Vallja, hogy a jógának az egyéni tapasztaláson kell alapulnia, egy guruja legyen az embernek és tőle tanuljon, vele gyakoroljon, minden egyéb forrásból szerzett információ csak külső befolyás.

 

30 éves koromban mentem le először jógaórára, a Mandala jógastúdióba. Egy nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak titulált betegség volt az előzménye, és a jógát javasolták kiegészítő gyógymódként.

Annyira bevált a jóga-terápia, hogy 1,5 évig gyakorlatilag minden nap jártam. Nagyon mélyről indultam, sokáig konditeremben „edződtem” előtte, ami nem igazán volt segítségemre ezen az új területen… Az első hónapban például amikor elmentünk táborozni 5 db ülőpárnára kellett ráülnöm, hogy viszonylag egyenesen tudjam tartani a hátamat és kényelmesen üljek.

Mikor jött az ashtanga jóga? Hol találkoztál először ezzel a jógatípussal?

Ez egy izgalmas történet! 1,5 évnyi gerincjóga után rátaláltam az Agni jógára, ami nekem elsőre szerelem volt, mert olyan nehézségű ászanák voltak, amik kihívást jelentettek számomra, és Gauranga személyisége is magával ragadott. Így megosztottam a figyelmemet a gerinc jóga és az agni között heti 2 gerincjóga és heti 2-3 agni-jóga formájában. Ez így ment kb. 1 éven keresztül, majd jött az életemben egy nagy fordulópont, és úgy döntöttem egy évre Indiába megyek.

Mi volt ez a fordulópont?

Főként munkahelyi ok volt. Sokáig nagyon pörgősen dolgoztam, heti 6-7 napot csak a munkának éltem, igazi karrierista felfogásban, aztán rájöttem, hogy az egésznek nincs így értelme tovább, jött a betegség is, és valami váltásra volt szükségem.

Előtte konzultáltam Gaurangával, aki azt mondta, hogy ő támogatja, hogy kimenjek, jót fog tenni nekem. Mesélte, hogy tervezi, hogy nyit egy új stúdiót, és hogy van egy új őrület a világban, amit úgy hívnak, hogy ashtanga jóga… Mondta, hogy jó lenne, ha ezzel elkezdenék foglalkozni, és majd az új stúdióban ilyen óra is lenne.

Ezek szerint Indiában voltál először ashtanga órán?

Nem. Első alkalommal, hogy tudjam, miről is van szó, Indiába indulás előtti héten elmentem a Szil Kati vezetett ashtanga órájára, ami már itt nagyon megtetszett. Kati elmondta pár szóban az ashtanga lényegét, és tényleg egy hatalmas élmény volt az óra, így örömmel mentem ki Indiába és fogtam hozzá a gyakorlásnak.

Mesélj Indiáról!

Az volt az alap koncepció, hogy fél évig Rishikeshben a jóga fővárosában készülök elő a Mysore-i fél évre. Itt napi szinten jártam vezetett ashtanga órára Kamal Singh jógihoz, és mellette tanultam sivananda és iyengar jógát is.

Hogy tetszett az iyengar jóga?

Indiában más az Iyengar jóga, mint amit itthon megszokhattunk. Van egy Rudra Dev nevű úriember azaz Brahmacsari, hozzá jártam. Ő hihetetlen szigoráról ismert, mellette persze nagyszerű tanár is. A szigorúságot tőle „tanultam”, persze a személyiségem része is valamelyest… Engem nagyon inspirál, ha rend van az órán, a tanár a főnök, az történik az órán, amit ő mond, nem szeretem a beszélgetős lounge-jogát, kifelé viszi a figyelmet. Számomra a jóga befelé figyelés, az összes lényeges információ belül van!

Fél év Risikesh után jött Mysore. Miért nem a Main shalába mentél Pattabhi-hoz?

Az eredeti terv az volt, hogy 6 hónapot vagyok Mysore-ban, ebből 5 hónapot Sheshadri-nál töltök, 1 hónapot a végén pedig a Main shalában. Viszont amikor megérkeztem és informálódtam, akkor kiderült, hogy egy bizonyos szintet már képviselned kell, hogy hasznos legyen a Main shalába menni, és én akkor úgy éreztem, hogy még nem vagyok megfelelő szinten.

Paschimottanasana adjustment in "Szalai-style"

Sheshadrinál kezdtem a Mandalában, majd 1 hónap elteltével elutazott egy európai körútra, így kellett keresnem egy másik tanárt illetve jógahelyet, és ez lett a Sthalam8. Ettől én először egy kicsit idegenkedtem, mert egy szemtelenül fiatal srác vezeti, és én nem akartam fiatal emberektől tanulni, az volt a véleményem, hogy ha jóga oktatás, akkor legyen egy öreg, tapasztalt róka a mesterem.

Ez teljesen átértékelődött bennem, amikor elkezdtem jógázni a Sthalam8-ben.

Nem találkoztam még egy ilyen jógaoktatóval, mint Ajay, akiben ennyi energia van és ezt az energiát ennyi felé ki tudja sugározni. Megvan a saját stílusa, ami nem mindenkinek jön be, tudni kell Róla (azaz nem kell tudni, de remélem nem haragszik meg érte, ha elmondom), hogy igazi rosszcsont utcagyerek volt fiatalkorában, itt „fedezték fel”. Ez is egy érdekes történet, a Jivamukti alapítók karolták fel, Sharon és David, ők finanszírozták a jóga tanulmányait, és végül a második leglátogatottabb ashtanga tanárrá vált Mysore-ban.

Milyen volt ez a Mysore-i fél év gyakorlásod szempontjából?

Napi szinten gyakoroltam, reggel ashtanga, délután hátrahajlítások. Folyamatos fejlődés, kisebb sérülések sem voltak, legszebb jógás hónapjaim, a társaságról már nem is beszélve.

Hogy érzed, el érted a célodat ezzel az 1 év elvonulással?

Mindenféleképpen, sőt túl is tett azon! Mindenkinek jó szívvel ajánlom érdemes áldozatokat hozni érte!

Amikor hazajöttél elkezdtél tanítani. Milyen volt az első órád?

Egy agni-jóga volt. Kiderült, hogy túl kell esni bizonyos tanítás-technikai lépéseken… Én mindig is egy csendes, visszahúzódó srác voltam, aki ült a sarokban, és „nem mert ránézni az emberekre”, de a jóga teljesen megváltoztatott.

A nyilvánosság előtti szereplés nehéz volt, sok idő kellett, hogy túltegyem magam rajta, és olykor még most is vannak ezzel esetleges problémák, de ezt csinálni kell, másképp nem megy…

Mysore vagy vezetett? Melyik stílusú órán gyakorolsz, ill. tanítasz szívesebben?

Mindenképpen Mysore! Szerintem a vezetett óra, az egy olyan esemény, ami arra való, hogy a tanulók megtanulják a légzés számolás speciális ashtangás metódusát, a helyes ászana sorrendet, és hogy nagyjából hogyan kell kivitelezni a testhelyzeteket, de amikor valaki más számolja a légzést helyetted, az nem az igazi…

Az igazításaid hogyan alakultak ki? Azt is kint tanultad meg ugye?

Igen, elvégeztem egy tanárképzést, egy TTC-t (Teacher Training Course) Ajay-nál, aki legendásan igazít. Ezt ötvözöm a különböző workshopokon és tanároknál tanult igazításokkal. Igyekszem kialakítani a saját stílusomat, ami nem is egy fix stílus, hanem egyén-függő jógaterápia.

A baddhakonasana igazítást kitől tanultad?

Ez egy abszolút oldschool Ajay igazítás! :-) Kicsit még csiszoltam rajta, a magyar sajátosságokhoz igazodva. Nála azóta ez már változott, annyira nem durva, mint régen volt… Tudni kell, hogy a baddhakonasana az egyik legfontosabb ászana az első sorozatban, szerintem.

Ezért is veszed ennyire komolyan ezt az igazítását?

70% pszichológia...Igen. Igazából én ezt inkább pszichológiának tartom, mint fizikai igazításnak… Azt tudom mondani, hogy ha kapok bármilyen tanítványt, és van 5 percem, bárkinek le lehet tenni a lábát vagy legalábbis „soha” nem látott mélységekbe tudom/tudjuk vinni azt. Persze ezt neki is akarnia kell :-). A baddhakonasana szerintem 70%-ban pszichológia, jó kis lecke, hogy minden fejben dől el!

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

Talán eddig Danny Paradise volt a legjobb élmény. Mondjuk ő sokaknak nem jönne be, mivel freestyle-os ashtanga tanár, de egy csomó mindent kaptam tőle, amit beépítettem a saját gyakorlásomba. Nálam ezek a freestyle-os ashtanga variációk nagyon is működnek. Ez egy nagyon ingoványos talaj, felmerül a kérdés, hogy kinek van ahhoz joga, hogy átalakítsa az ashtanga tradíció által előírt tanokat… Nem mondom azt, hogy nekem van hozzá jogom, mert persze, hogy nincs, én is csak egy alázatos tanítvány vagyok, de saját gyakorlásomból tudom, hogy bizonyos módosítások a fejlődés érdekében igenis hasznosak lehetnek.

Mi a véleményed, mikor kezdje el valaki a második sorozatot gyakorolni?

Az ászanák sorrendje a helyes ki és bejövetel az az alap nálam. Amíg a tanítvány ezt nem tudja, addig nem. Egyébként pedig azt a tradícionális vonalat követem, hogy ha megy a dropback és stabilan az első sorozat legtöbb ászanája (az esetleges egyéni sajátosságok/korlátok, enyhítő körülmények lehetnek. pl. túl rövid kéz), akkor lehet. Divat mostanában elkezdeni a kettes sorozatot 2 év gyakorlás után is, sőt olyakor 1 év után is, sőt olyanról is hallottam, hogy valakinek ez az első jógaélménye, viszont én ezzel egyáltalán nem értek egyet.

Csak a vega jógi a jógi? Mi a Te véleményed erről a nagy vitákat kiváltott kérdésről?

Én vega vagyok, de nem gondolom, hogy mindenkinek ezt kell követnie. Senki se erőszakolja meg magát ilyen téren, ha valaki húst szeretne enni, akkor egyen húst. Az a tapasztalatom és a tanítványok visszajelzése, hogy az ászana gyakorlást, bevonzza a húsmentes életmódot vagy a drasztikus csökkenést de ha valakinél nem, akkor ezzel sincs probléma.

Miért hagytad abba India után a blogírást?

Szerintem a jóga egy befelé figyelés, egyéni tapasztaláson alapuló tudomány. Irtózatos energiákat lehet elvesztegetni blogírásra és mindenféle közösségi oldalakon történő publikációkra. Úgy érzem, hogy nekem még annyit kell fejlődnöm, hogy inkább a gyakorlásomba fordítom ezt az energiát. Ahogy Pattabhi mondta a jóga 99% gyakorlás, 1% elmélet.

Beszéljünk egy kicsit a sérülésekről. Szerinted miért van az, hogy ashtanga jógában gyakoribbak a sérülések, mint más irányzatoknál?

Ez az irányzat alapvetően bevonzza az olyan embereket, akik teljesítményorientáltak. Ez magában rejti azt is, hogy nem vagyunk igazán alázatosak a testünkkel, és nem vagyunk türelmesek sem. Plusz a nyugati ashtanga oktatás merőben más, mint a tradícionális indiai ashtanga irányzat, ahol az ashtanga egy spirituális gyakorlat, míg nyugaton ezt inkább fizikai gyakorlásnak vesszük. Amint az ashanga fizikai gyakorlás lesz, azonnal jönnek a sérülések.

Kitől tanultad a „bandha check”-et?

Heti rendszerességgel járok Katushoz (Szil Kati), sokat tanulok tőle, mint tanítvány, és mint tanár is. Ő alkalmazta nálam először ezeket a technikákat, ami egy nagyon finom technika és az elején nagyon idegesítő tud lenni, de rendkívül hasznos. „Milyen ashtangás vagy? Mutasd a bandhád, megmondom!” :-)

Miért nem a „klasszikus” ashtanga mantrát használod? A Te mantrád honnan ered?

A különböző mantrák által lehet a jógában visszakövetni a tanítói láncolatot. Az “én” mantrám a Jóga Makarandából származik, ami Krishnamacharya szellemi hagyatéka. Az első szakasz más, a második, avagy fő versszak ugyanaz, és a végén van egy tisztelet felajánlás, ami a közismert Mangala Mantrában nincs benne. Mesteremtől, Ajay Kumar-tól kaptam ezt a mantrát, ezt a láncolatot követem.

Szerinted milyen egy jó jógatanár? :-)

Egy jó jógatanár akkor tud hiteles lenni, ha napi szinten gyakorol, belül szerény, kifelé szigorú, rendet tart az órán. Nem “haverkodik” a tanítványokkal, tartja a két lépés távolságot, példamutatóan viselkedik és él.

Nem könyvből tanít, hanem egyéni tapasztalásból, áll mögötte egy Guru, akitől folyamatosan tanul, mivel a tanárságnak és a tanítványságnak kéz a kézben kell járnia.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Jelenleg az egyes sorozatot, és a kettes bizonyos ászanáit.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Előszeretettel foglalkozom a paschimottanászanával mostanság, de a „fiús” testhelyzetekkel is jól kijövök, szeretem a kartámaszokat (pl. pinchamayurasana). Ez is változott egyébként az utóbbi időkben, mert régen nagyon ászana függő voltam, most pedig légzés és bandha fan lettem.

3. Mumus ászana?
Nincs olyan, hogy nem szeretnék egy ászanát. A hátrahajlításokkal például azért kezdtem el intenzíven foglalkozni, mert sokáig azok nagyon nem mentek. Most talán a pashasana számít nálam „mumusnak”.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Ajay Kumartól, és persze ne feledkezzünk meg Vinay Kumarról sem (nem rokonok), akihez kint tartózkodásom alatt szoktam délutánonként hátrahajlító órákra járni.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Heti hatszor gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én a magyar jógaélet egyik legellentmondásosabb szereplőjét szeretném hallani ill. olvasni, az ő történetére vagyok kíváncsi. Vitathatatlanul rengeteget tett a magyarországi ashtanga jógáért, viszont gyakran összecsapnak fölötte a kritikai hullámok. Szerintem hasznos lenne, ha egy csomó mindent lehetne tisztázni.  Legyen Gauranga Das a következő.

8 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok

Ashtanga-profilok: Horváth Orsi

A legenda szerint egy pasi miatt kezdett el jógázni; és vallja, hogy az ashtanga gyakorlás a szexuális életet is feldobja. Szeretetteljes, ugyanakkor igen határozott tanár; szerinte az alapok elsajátítása nagyon fontos a jógában. Olykor van egy olyan furcsa érzése az embernek, hogy nála „életre kel” az ashtanga mantra. Folyamatosan sérülésekkel küzdött, de semmi sem téríthette le az ashtanga útjáról. Számos nagyhírű tanárnál koptatta a szőnyeget, egyszer pedig eltörte a talpát gördeszkázás közben…

Én könyvekből kezdtem el ismerkedni a jógával, illetve néha elmentem a Buddhista főiskolára, ahol Vadász Ákos tartott órát, de akkor kezdtem komolyabban foglalkozni vele, amikor Amerikában éltem. Lementem a helyi konditerembe, ahol volt jóga is. Ez egy nagyüzemi jóga volt, kb. 50-60 ember nyomta egyszerre a dinamikus power jógát.

Igazítás akkor gondolom nem igazán volt…

Nem nagyon volt igazítás. A lány aki vezette, elől csinálta, mi pedig néztük és csináltuk utána. Ettől függetlenül nagyon jó volt. Hetente kétszer jártam ide, és mellette elkezdtem Geoffrey Devereux dinamikus jóga könyvéből tanulgatni otthon.

Ő ashtangázott, de szerinte az ashtangának túl nehéz nekiugrani elsőre, így a dinamikus jógában összerakott három sorozatot teljesen kezdőknek, középhaladóknak, majd haladóknak. Ez után lehet szerinte elkezdeni az ashtanga egyes sorozatát. Én ezt csinálgattam otthon, aztán visszajöttem Magyarországra és kerestem ashtanga tanárt.

A Lucia tartott hétvégi ashtanga tanfolyamokat, amik nagyon jók voltak, nagyon alaposan megtanította a légzést, a bandhákat. Három-négy hétvége alatt végigvettük az egyes sorozatot és utána lehetett hozzá járni gyakorolni. Majd a Török Péternek beindultak az ashtanga jógái a Padmában és oda is jártunk. Ott tartott Dominic Corigliano egy három napos workshopot, és nekem az volt az első alkalom, pár hónap ashtanga gyakorlás után, hogy végig csináltam az első sorozatot.

Majd jött a klasszikus történet, a rákkatanás az ashtangára… Először hetente egyszer, majd kétszer, aztán háromszor, majd otthon is még kétszer. Szóltam a tesómnak, szóltam a barátaimnak. Az összes barátomnak jógáznia kellett, már a bulikat is úgy szerveztük, hogy először lementünk jógázni… :-)

Ezután következett a vándorlás, mentünk a tanárok után, ki hol tanított; a Péterhez, a Luciához, a Sebő Julihoz.

Visszakanyarodva egy picit a kezdetekhez: Én hallottam egy olyan pletykát, hogy pasi miatt kezdtél el jógázni.. :-) Ebből mi az igazság?

:-D Ez teljesen így van. ;-) A Geoffrey Devereux is egy hihetetlenül dögös, gyönyörű szép testű férfi, pedig akkor már az ötvenes éveit elhagyta. Úgy gondoltam, hogy ha én majd szépen lejárok ashtanga órákra, akkor oda előbb utóbb bekocog majd egy szőke herceg, aki mindenképp ashtangázni akar… Ez a pillanat még mindig nem jött el… :-)

De visszatérve miért kezdtem el a jógát: nekem egész életemben fájt a hátam, a keresztcsontom. A nagynénikém azt mondta, hogy nekünk a családunkban fut egy ilyen probléma, hogy valami kis gerinc-deformitásunk van, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Viszont amikor elkezdtem jógázni akkor ez nagyon elkezdett javulni.

Amerikában a jóga akkoriban már egy divatcikk volt. Madonna is rákattant a jógára, akkor adta ki azt a lemezét amit India inspirált, felénekelte az ashtanga mantrát az albumra. Aztán ott volt a Sting, őt is imádtam. Manju Jois mesélt el egy érdekes történetet nekünk a franfurti workshopon: Amerikában tartott egy workshoport, ahová jött egy nő, aki rendszeresen késett. Ő rászólt, hogy jöjjön már időben, mert mindig megállítja az órát és miatta szét kell huzigálni a matracokat. Másnap időben jött, később pedig kiderült, hogy ő volt Madonna.

A tanítás mikor jött nálad?

2007 nyarán, vagy őszén amikor a Péter abbahagyta, akkor ő mondta egy órán, hogy megpróbálhatnám, mert ő úgy látja, hogy belőlem majd jó tanár lesz.

Ezzel egyetértettél akkor?

Nem. Úgy gondoltam fényévekre vagyok én még ettől.
Akkor jött egy olyan időszak, hogy keresgéltük kihez lehet menni gyakorolni. A Luciának voltak nagyon tehetséges tanítványai, akikből később tanárok lettek. A Csizmadia Timi volt ez egyik, akinek voltak órái a Szúrjában, a Katus pedig végre elkezdett tanítani az Anahitában a Falk Miksa utcában.

Én 2007 nyarán kezdtem el tanítani miután visszajöttünk a zebegényi jógatáborból. Egy barátom szólt, hogy tanítanék-e a Hölgyválaszban jógát, mert az ottani hatha jógás csaj olyan rosszul csinálja, hogy bemennek az emberek az órájára és aztán nem mennek vissza többet. Ez egy tánciskola volt a Paulay Ede utcában.

Milyen volt az első órád?

Rémes volt. :-) Nagyon izgultam, de aztán belejöttem. Én azt mondtam el, amit anno a Péter mondott el nekünk. Ő nagyon jó tanár volt, szerintem mi, a régi ashtangások abból élünk, amit ő annak idején megtanított nekünk. Tudjuk a vinyászákat, a légzéseket, tudjuk a bandhákat tartani, tudjuk hol a dristi az egyes ászanákban. Ezek az alap dolgok, és ez belénk ivódott.

Nekem volt egy éles szakaszváltás a tanításomban, most már teljesen máshogy tanítok.

Régen nagyon durván igazítottam, egy kicsit eszetlenül is, és szerencsés voltam, hogy nálam sohasem sérült meg senki. Például a paschimottananasa igazítás nálam úgy nézett ki, hogy oké akkor rád fekszem, és lenyomlak, mert Manju Joistól is ezt láttam. Ahhoz nekem is meg kellett sérülnöm, hogy lássam, hogy itt lehet sérülést is okozni. Sokkal szerényebb lettem, láttam, hogy iszonyú sokat lehet még tanulni.

Igazításban sérültél meg?

Igen, de nem a klasszikus értelemben. Porckorongsérvem lett, amit magamnak okoztam. Csináltam egy iszonyú rossz mozdulatot és nem tartottam a bandhákat. Marichyasana D-ben igazítottam valakit, előrehajoltam, még oldalra beleraktam egy kis erőt, és annyi volt a derekamnak.

Andrea Lutz mondta, hogy az igazításnál a tanárnak is keményen tartania kell a bandhákat, és nagyon észnél kell lennie, hogy mikor hogyan igazít. Az igazán jó tanár szerintem együtt lélegzik, és ott van veled az ászanában.

Mesélj Indiáról! Miért mentél ki, miért egy hónapra, kihez..stb

A 2008-as év volt az, amikor továbbra is jártunk mindenféle workshopokra, volt például a Dylan Bernstein-nek itt workshopja, aki egy igazán karizmatikus tanár, érdemes elmenni hozzá. 2009-ben mentünk le a Gaurangához is jógázni hot ashtangára.

Az hogy tetszett?

Az elején jó volt, rendszeresen jártunk, de nekem egészen egyszerűen nem bírja a testem ezt a hőmérsékletet. Olyan extra követelményeket támaszt ez a meleg a szívemnek meg az egész szervezetemnek, hogy nem éri meg. Nem jó a testemnek, nem tudom tartani a bandhákat, normálisan lélegezni sem.

Az öcsémmel akkor sokat vitatkoztunk ezen, hogy jó-e melegben jógázni vagy nem. Gregor Maehle is azt írja, hogy nem szabad melegben jógázni, mert a kelleténél jobban megnyúlnak az izületeid, az izmaid, és megcsinálsz egy csomó mindent, amire amúgy nem lennél képes. Nem úgy éred el, hogy az izmaid erősödnek, nyúlnak, és az úgy marad, hanem ez egy átmeneti állapot, ami hosszútávon nem annyira jó. Szerintem így télen 27-28 fokban tökéletesen lehet jógázni. Tehát nem azt mondom, hogy 21 fokban kell, hanem legyen egy picit melegebb. Onnantól kezdve, hogy csinálod az udzsaji légzést rendesen, el kell hogy kezdjél izzadni. Ha nem izzadsz, akkor ott valami gond van, és nem a hőmérséklettel van gond, hanem a légzéssel.

Visszatérve Indiára…

Visszatérve Indiára:  Gauranga szervezett Indiába utakat, és akkor láttuk, hogy oda el lehet menni, meg lehet csinálni, és mi azt gondoltuk, hogy ha már ott vagy, akkor ne 2 hétre menj, hanem egy hónapra. Nekem olyan a munkám, hogy nyáron kevesebb munka van, így logikus volt, hogy akkor lehetne menni. Most így utólag, már tudom, hogy nem volt túl jó az időzítés… Mi pont a monszun előtt mentünk, és botrányosan sok szúnyog volt. Kentük magunkat mindennel, de nem használt. Mázlink volt, hogy nem maláriát kaptunk, hanem én egy lázas, az izületeimet kinyíró cuccot (csikungunya), a Szabi az meg csak fo..tt.

India melyik részére mentetek?

Mysorba mentünk, de nem a Pattabhi féle Main shalába, hanem a Sthalam8-be Ajay Kumarhoz.

Szépen be is osztott minket a hajnali 6:30-as csoportba, de aztán amikor én beteg lettem, akkor átkértem magam a 8-as csoportba. A levezető gyakorlatokat egy külön helységben végeztük, így 8-kor el tudott kezdődni a másik csoport. Minden nap mehettünk gyakorolni, csütörtökönként vinyásza óra volt, vasárnap pedig hátrahajlítás.

Megérte? Úgy értem a betegségek ellenére is megérte elmenni Indiába?

Megérte! Egy óriási csapás volt az egómnak, mert azt hittem, hogy majd elmegyek oda, és mint egy félisten úgy jövök vissza. :-) Mindent megtanulok és utána fél ujjon pörgök, vagy levitálok, vagy valami… :-) Ehhez képest visszajöttünk mindketten leamortizálva. Rám jók voltak a 15 évvel korábbi gatyáim. De ott rájöttem, hogy a jóga sokkal több, mint az ászana. Indiában elkezdtünk jógás könyveket olvasni, beszélgetni a többiekkel, a pránájámával foglalkozni.

Láttam, hogy a jógának nagyon sok fajtája lehet az egyén igényeire szabva. Például ott volt ugye Krishnamacharya, aki teljesen másképpen tanította az ifjú egészséges Pattabhi Joist – aki végül ezt a dinamikus ágat vitte tovább -, mint Iyengart. Mert ugye mi a helyzet azokkal, akik alkatilag nem tudják megcsinálni, vagy esetleg segédeszközzel meg tudják csinálni az adott ászanát? Az Iyengarosok ebbe az irányba mozdultak tovább.  A harmadik tanítvány pedig Desikachar, aki már a terápiás jógára ment rá, ahol nem sorozatok vannak, hanem az egyéni betegségeknek megfelelően alakítják a gyakorlást.

Ami nagyon érdekes, hogy náluk a bandhákat nem feszegetik nagyon, nem kell tartani. Iyengar ki is fejtette, hogy ez nem tesz jót, mert olyan szexuális energiákat kelt fel a bandhák tartása, amit az egyszerű gyakorlónak nem is kell megtapasztalnia, mert csak megzavarja, és letéríti a jóga útjáról. :-)

Szerinted ez tényleg így van? :-)

Igen abszolút. :-) A múla bandhánál ugye a medencealapi izmainkat használjuk, és keletkezik a hasüregben egy vákuum. Beszéljünk a nőkről, mert én ezt az oldalt ismerem: az átlag nőnek a medencealapi izma elég ramaty állapotban van. Felegyenesedve járunk, a gravitáció húzza, aztán a magas sarkú cipők tönkreteszik a hátat, a tartást, a gyerekszülésekről nem is beszélve. A jógával ezeket az izmokat feszesen és jó kondiban tartjuk. Ez azzal is jár a mi – még szexuálisan aktív – korosztályunk esetében, hogy egyszerűen sokkal jobb a szex, mint korábban. :-) Tehát ha valaki fel akarja dobni szexuális életét, jöjjön ashtangázni!.. :D

Milyen volt egy indiaitól tanulni? Mennyiben volt más ott az igazítás, az óra?

Az indiaiakra jellemző, hogy merészen igazítanak, és gyakran okoznak sérüléseket. Keringtek olyan pletykák például, hogy a Sharath ráugrott valakinek a hátára és bordák ropogtak, izmok szakadtak… Valószínűleg ebben benne van az is, hogy ők nem sérülnek annyira, mint a nyugatiak.

Mi elmentünk mindenféle tanárhoz, nem csak Ajay-nál voltunk. Szabi beiratkozott Vinay Kumar-hoz, hogy a hátrahajlásait csiszolja , én pedig elmentem megnézni egy hatha jógát, ahol a tanár upavista konasanaban lenyomott és a baloldalon a keresztcsontom környéki izmok meghúzódtak és utána iszonyú rossz volt. Próbálkoztam helyi gyógyítókkal, majd visszamentem Ajay-hoz jógázni és a végére már egészen helyrejöttem.

Milyen volt hazajönni teljesen leamortizálva, a csikungunya lázzal és a tönkrement derekaddal itthon folytatni a gyakorlást?

Hát vettem két csuklószorítót és nyomtam…
A csikungunya az influenza egy változata. Egy lázas megbetegedés, ahol a láz tovább tart, 3 napig, és közben fölmegy-lemegy-fölmegy-lemegy, iszonyatosan megterhelve ezzel a szervezetet. Én úgy néztem ki mint egy anorexiás. Az összes porccal borított izületi rész fáj. Fájt a bokám, a térdem, a csípőcsontom, a szegycsontom..én még ilyet nem értem meg. Nagyon lassan kezdett csak elmúlni. Viszont egy életre szóló immunitást szereztem, most már nem kaphatom el újra.

Amikor hazajöttem a tanítást szüneteltettem egy darabig, csak helyettesíteni jártam. 2010 áprilisára már egészen jól voltam és elmentünk Sheshadri worksopjára Tom Hoppelhez. Mi voltunk nála órán Indiában is, és nagyon tetszett. Egy kis apró ember, de hihetetlen igazításokat csinál. Ott már úgy éreztem, hogy a csuklóm kezd rendbe jönni végre, majd pár napra rá elcsesztem a saját derekamat az igazításban…

Az utána volt? Hazajössz, éppen kigyógyulsz a csikungunyából, meg az ottani hátsérülésből, és jön egy újabb sérülés?

Igen. Ráadásul nem vettem elég komolyan, mert bevettem egy fájdalomcsillapítót, aztán elmentem egy koncertre, másnap pedig kirándulni, aztán lenyírtam a kertben a füvet, jógáztam… Majd hétfőn elkezdett zsibbadni a lábujjam…

Meg sem fordult a fejedben ennyi sérülés után, hogy hagyd a csudába az egész ashtangát?

Nem. Azért nem, mert a jógának van egy csomó járulékos hatása. Engem lelkileg hihetetlenül karban tart.

Van egy tanulási ciklus, amiről még Ervin Menyhárttól hallottam, aki augusztusban tartott itt teacher traininget: (Ő egy jó kis oldschool tanár, nagyon korrekt képzést tartott.)

Amikor elkezdesz valamit tanulni nagyon lelkes vagy és van egy olyan érzésed, hogy te mindent legyőzöl, és „Ki ha én nem?” „Én tudom a legjobban!”.  De a valóságban iszonyú sok mindent nem tudsz még, és ennek nem is vagy tudatában. Utána új szakaszba lép a tanulás és rájössz, hogy még mennyi minden van hátra. Majd az egész megint egy új minőségbe csap át. Itt már „tudatosan” tudod a dolgokat. Pár dologban kezdesz biztos lenni, azért mert már régóta foglalkozol vele, és megtanultad. A végén lakik a jóga. Itt, a negyedik szakaszban a tudásod már nem tudatos; rutinszerűen és jól csinálod az egészet. Erre törekszünk, mindannyian.

(Orsiék Indiai útinaplójáért klikk ide. – a szerk.)

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most nagyon vegyeset gyakorlok, mert én még gyógytornát is csinálok nemcsak jógát. Az ashtangát úgy csinálom, hogy kezdem a napüdvözletekkel, majd álló ászanák, aztán jönnek az ülő ászanák erőteljesen meggyomlálva, főleg az előrehajlások maradnak ki, mert azok megterhelik a derekamat. Ezek után belerakok párat a gyógytorna gyakorlatok közül, végül a második sorozat első tizenvalahány ászanája jön, a teve környékéig, majd levezetők.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Amiket nagyon szeretek azok a sáska variácók a második sorozatból.- Shalabászana, dhanurászana, ushtrászana. Ezek most nagyon jól esnek a gerincemnek.

3. Mumus ászana?
Az egyensúlyozóknál az utthita parshvasahita, mert nem elég hogy rossz a hátam, de a csípőm nagyon kötött az egyik oldalon. Szembesít a saját korlátaimmal, ezért nem bírom.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
A technikai szempontokat a Török Péternek köszönhetem. Volt jó pár tanár aki csiszolgatott, de ami a szemléletet érinti, azt az Eyaltól (Eyal Chehanowski – a szerk.). Nála egészen más dolgok jöttek át, nagy hatással volt rám. Én legalább 10 külföldi nagy hírű tanárnál tanultam már, meg egy csomó magyar tanárnál, de valószínűleg itt jön be valami, amit inspirációnak, illetve karizmának hívnak.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Gyógytornát majdnem minden nap, az ashtangát pedig hetente négyszer gyakorlom.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
A Hajnal legyen a következő. Két okom is van rá: az egyik az, hogy szerintem ő csinálja a legjobb kartámaszos ászanákat Budapesten, a másik okom pedig az, hogy Hajnal előbb-utóbb tanítani fog és reményeim szerint a Main shala egy újabb tanárral fog gazdagodni. Szerintem az ő mentalitása tökéletesen illeszkedne ide.

6 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb