Ashtanga à Paris

avagy a franciáknál nem divat az udzsaji és a full vinyásza…

Bepótolandó az elmaradt nyaralást – és egyúttal felavatva frissen megújított személyi okmányaimat… – pár napra Párizsba utaztam, és ha már ott voltam, gondoltam megnézem hogyan tolják az ashtangát a franciák. :)

Persze a kinézett jógastúdió a város másik végén volt, így egészen biztosan sokat csiszoltam a karmámon, amikor hajnalok hajnalán útra keltem (két alkalommal is!), hogy odaérjek a Mysore órára.

A shala vezetője Gerald Disse, aki régi motorosként, több mint húsz éve gyakorolja az ashtanga jógát. Közvetlenül Pattabhi Jois-tól tanult, de tanárai közé tartozik Manju Jois és Kausthub Desikachar is, aki Krishnamacharya unokája.

A jógastúdió egy nagyon szép kertből nyílik (ők japán zen kertnek hívják), a két teremnek két külön bejárata van. Meglepő módon a cipőt kint kell hagyni (vajon mi a csudát csinálnak télen, vagy ha esik?) és az ajtón belépve már rögtön a gyakorló térbe jut az ember; nincs előszoba, vagy recepció-féleség. Azt inkább nem részletezem, hogy mindezt nem sejtve, miként zúztam szét első alkalommal az órát…

A piszkos anyagiakról: a 20 euros ár elég húzós egy alkalomért, bár külföldön ilyesmi szokott lenni (legutóbb Cambridgeben ha jól emlékszem 18 fontot fizettem és az csak 1,5 óra volt), de itt még egy 2 euros matracbérlet díjat is legombolnak az emberről.

Első alkalommal sikerült két olyan leányzó közé letenni a (kölcsön)matracomat, akik mindketten a harmadik sorozatot nyomták. Méghozzá gyönyörűen! Másnap kiderült, hogy egyikük Linda Munro volt, akik szintén tanár itt, és egyébként Gerald felesége. Gerald mellesleg nagyon szigorú tanár, hihetetlen fegyelem van az órán, így nem is mertem megkockáztatni a kérdést, hogy készíthetek-e pár fotót odabent, megelégedtem a kinti fotókkal.

Ez a szigor persze az igazításoknál is visszaköszönt, aminek egyik legmeglepőbb formája az volt, hogy egészen egyszerűen le lettem tiltva az utthita parsvakonászanáról, mert hogy az elől lévő lábam elmozdul, amikor csavarodok kifelé, és a csípőm is kifordul. Úgy vettem észre, minden tanárnak van néhány kedvenc ászanája, amit különösen szeret igazítani, ill. erőltetni. Nos, ez Geraldnál a supta-kurmasana, a sirsasana, és a baddha-konasana….

A supta-kurmasanában keresztezi a lábat a nyakban, majd felránt a bokánál fogva, ki kell tolnod magad, és miközben még mindig nem ereszti a bokádat utasítgat, hogy lépegess közelebb egymáshoz a kezeiddel, majd jön a megváltó Vááááálá! (Voilá!) kiáltás és megmenekültél (egy időre).   Sirsásanánál erőlteti a páros lábbal fölmenetelt és lejövetelt, ami nekem egyébként is mumus, így természetesen nem úsztam meg. Persze erre is van jól bevált módszere… A baddha konasana igazítás nála is igen fájdalmas, bár más technikával nyomja mint István. Ennél az ászanánál igazítás közben megjegyezte, milyen szép lassan lélegzem..  :-) (naná, mert csak így lehet túlélni szerintem.. :) )

Apropó légzés; volt két igen furcsa dolog a franciáknál: az egyik az, hogy nem full vinyászát nyomnak, hanem csak az ászanák közöttit csinálják meg. Én a full verziót gyakoroltam, és azt vettem észre, hogy rajtam kívül senki sem így gyakorol.

A másik, hogy nincs udzsaji légzés! A sajátomon kívül még két embernek hallottam a légzését, a többiektől semmi szuszogás nem jött. Pedig mindkét alkalommal mellettem nyomta a Linda is, és még ő sem udzsaji légzéssel gyakorolt. Ez nagyon furcsa volt, én azt hittem, hogy az ashtanga és az udzsaji elválaszthatatlanok. Sajnos nem volt alkalmam erre rákérdezni Geraldnál, így ez örök rejtély marad…

Voltak tehát furcsaságok, de összességében nekem nagyon tetszett mindkét óra. Nagyon gyakorlott igazításokat, és hasznos tanácsokat kaptam, a stúdió pedig tényleg nagyon szép. Aki Párizsban jár térjen be hozzájuk!

Reklámok

5 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

5 responses to “Ashtanga à Paris

  1. Balázs

    Irigyellek, Párizs nagyon jó hely :)
    Egy nagyon apró kiigazítás: a full vinjásza azt jelenti, hogy minden ülő ászana között visszajössz állásba (pl. Lino csinálja így a videóján). Amit te “full”-nak hívsz az a “half” vinyásza, azaz ülésben minden oldal között. Amikor csak az ászanák között van annak szerintem még neve sincs :)

    • Huh én azt hittem az állásba visszajövős verzió, az az “extra” vinyásza. :) Köszi Balázs!

      • Pontosan ezt akartam mondani, mint Balázs. Amikor az féloldalak kozött kihagyod, azt nevezik “practice” vinyásznak egyesek, de én ezt nem szeretem, mert amikor gyakorlok, akkor a féloldalak között is csinálok, csak vezetett órán nem csináltatok. Szóval nekem az a “practice” vinyásza, ez meg legyen mondjuk “kezdő”. Egyébként tudtok olyanról, aki minden nap full vinyászával gyakorol?

  2. Ria

    Élvezetes beszámoló, annyit fűznék hozzá, hogy a párizsi árak húzósabbak a Cambridge-i áraknál, itt ugyanis £10/1,5 óra (még mielőtt bárki visszariadna…). Vissza kell jönnöd felfrissíteni az emlékezeted! ;)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s