Régóta tervezem, hogy végigjárom a budapesti ashtanga lelőhelyeket, hiszen azon túl, hogy gyakorlásaimat többnyire a két „nagy” ashtanga stúdió között osztom meg, akadnak még ashtanga órák és persze tanárok a városban.
Tegnap elhatároztuk Hajnallal, hogy meglátjuk Pórffy Csaba stúdióját, a Központot.
A Mester utca 11 szám alatt igazi kis klubhelységbe léptünk be, ahol már egész sokan gyülekeztek, várva a napi ashtanga adagjukat. Végül megtelt a terem, kb. 18-an gyűltünk össze. Akadt, akinek már nem jutott jógamatrac, de két srác roppant nagylelkűen feláldozta magát és ők matrac nélkül gyakoroltak, hiszen a jógához ugye nincs is szükség semmi másra, csak saját magadra. :) (Hozzá kell tenni, hogy padlószőnyeg van a teremben, tehát nem savanyúcukorral beszórt hideg kövön kellett gyakorolniuk, ám ez természetesen csöppnyit sem homályosít karmájuk ragyogó fényén. :) )
Csabi rövid monológgal kezdte az órát, mintegy ráhangolva minket a gyakorlása. Azt mondta, hogy a jóga kicsit olyan, mint a narancs meg a héja: van egy külső része, ami az ászanákat foglalja magában, de ott van az értékesebb belső része, ami a légzés, bandhák és a tudat összessége. És hát ugye a narancsnak is a belső része az igazán finom… :)
Majd három AUM-mal később, belecsaptunk a napüdvözletekbe. Itt volt egy számomra igen furcsa dolog: az utolsó napüdvözletet mindkét verziónál csukott szemmel kellett csinálnunk. Ez nekem, akinek még nyitott szemmel is kemény egyensúlyproblémáim vannak, nem volt egyszerű kiviteleznem, mindenesetre megpróbáltam. Érdekes dolog ez a becsukott szemmel végzett jóga, erről a múltkor a Borszéki Katával is beszélgettünk kicsit, aki azt mesélte, hogy ő szeret néha becsukott szemmel gyakorolni. Nekem valahogy nem jön be, én inkább picit feszült leszek tőle.
A napüdvözletek után végigmentünk az álló pózokon, majd jöttek az ülő ászanák, amikből kihagytunk párat, mint például a janusirsászana C és a marichyasana D verzióját. Nagyon jó hangulatban folyt a gyakorlás egyébként, Csabi a kemény igazítások helyett, inkább a légzésre helyezte a hangsúlyt, végig hangsúlyozta a légzés fontosságát, ami nagyon hasznos volt szerintem. Persze egyszer-egyszer sikerült kizökkenem az udzsajiból néhány másodpercre, de mentségemre szóljon más sem bírta ki kuncogás nélkül a Prasarita padottanasana helyes kivitelezésére ösztönző roppant vizuális hasonlat leírását. („Képzeljük el, hogy egy ceruza van a fenekünkben – ami valljuk be elég valószerűtlen – ami az ég felé mutat!…”)
Csabi kicsit változtatott a sorozaton, kimaradt a Bhujapidasana, Titthibasana, Kurmasana, ugyanakkor beletett néhány hátrahajlító pózt a második sorozatból, és egy harmadik sorozatos ászanát a Vasishthasanat, amivel én kemény, de sikertelen küzdelmet folytattam, míg mellettem a Hajnal még fájó vállal is tökéletesen bevágta magát a pózba.
A levezető gyakorlatokat most nagyon élveztem, kifejezetten jól esett a híd és a fejenállás is. Amit viszont én személy szerint kicsit hiányoltam, az a mantra volt az óra elejéről és végéről, de ez már tényleg csak a kákán a csomó, mert összességében nagyon jó kis gyakorlás volt. Aki ashtangás helyet keres a környéken, annak csak ajánlani tudom a Központot, és benne Csabi óráját. Remélem hozzá is eljutok majd az Ashtanga-profilok interjúim során! :-)
Óra után még beszélgettünk kicsit házigazdánkkal, aztán hazaindultunk. Útközben azt tervezgettük, hogy jövőre milyen workshopokra kellene elmennünk… :-)
Kedves Hajnal! Mint hivatalos ashtangahely-tesztelő – vendégpostoló – többszemtöbbetlát – főmegbízott, kérlek egészítsd ki nyugodtan a beszámolót kommentben, ha kifelejtettem valamit! :-)
Astangini 