Mint a narancs meg a héja…

Régóta tervezem, hogy végigjárom a budapesti ashtanga lelőhelyeket, hiszen azon túl, hogy gyakorlásaimat többnyire a két „nagy” ashtanga stúdió között osztom meg, akadnak még ashtanga órák és persze tanárok a városban.

Tegnap elhatároztuk Hajnallal, hogy meglátjuk Pórffy Csaba stúdióját, a Központot.

A Mester utca 11 szám alatt igazi kis klubhelységbe léptünk be, ahol már egész sokan gyülekeztek, várva a napi ashtanga adagjukat. Végül megtelt a terem, kb. 18-an gyűltünk össze. Akadt, akinek már nem jutott jógamatrac, de két srác roppant nagylelkűen feláldozta magát és ők matrac nélkül gyakoroltak, hiszen a jógához ugye nincs is szükség semmi másra, csak saját magadra. :) (Hozzá kell tenni, hogy padlószőnyeg van a teremben, tehát nem savanyúcukorral beszórt hideg kövön kellett gyakorolniuk, ám ez természetesen csöppnyit sem homályosít karmájuk ragyogó fényén. :) )

Csabi rövid monológgal kezdte az órát, mintegy ráhangolva minket a gyakorlása. Azt mondta, hogy a jóga kicsit olyan, mint a narancs meg a héja: van egy külső része, ami az ászanákat foglalja magában, de ott van az értékesebb belső része, ami a légzés, bandhák és a tudat összessége. És hát ugye a narancsnak is a belső része az igazán finom… :)

Majd három AUM-mal később, belecsaptunk a napüdvözletekbe. Itt volt egy számomra igen furcsa dolog: az utolsó napüdvözletet mindkét verziónál csukott szemmel kellett csinálnunk. Ez nekem, akinek még nyitott szemmel is kemény egyensúlyproblémáim vannak, nem volt egyszerű kiviteleznem, mindenesetre megpróbáltam. Érdekes dolog ez a becsukott szemmel végzett jóga, erről a múltkor a Borszéki Katával is beszélgettünk kicsit, aki azt mesélte, hogy ő szeret néha becsukott szemmel gyakorolni. Nekem valahogy nem jön be, én inkább picit feszült leszek tőle.

A napüdvözletek után végigmentünk az álló pózokon, majd jöttek az ülő ászanák, amikből kihagytunk párat, mint például a janusirsászana C és a marichyasana D verzióját. Nagyon jó hangulatban folyt a gyakorlás egyébként, Csabi a kemény igazítások helyett, inkább a légzésre helyezte a hangsúlyt, végig hangsúlyozta a légzés fontosságát, ami nagyon hasznos volt szerintem. Persze egyszer-egyszer sikerült kizökkenem az udzsajiból néhány másodpercre, de mentségemre szóljon más sem bírta ki kuncogás nélkül a Prasarita padottanasana helyes kivitelezésére ösztönző roppant vizuális hasonlat leírását. („Képzeljük el, hogy egy ceruza van a fenekünkben – ami valljuk be elég valószerűtlen – ami az ég felé mutat!…”)

Csabi kicsit változtatott a sorozaton, kimaradt a Bhujapidasana, Titthibasana, Kurmasana, ugyanakkor beletett néhány hátrahajlító pózt a második sorozatból, és egy harmadik sorozatos ászanát a Vasishthasanat, amivel én kemény, de sikertelen küzdelmet folytattam, míg mellettem a Hajnal még fájó vállal is tökéletesen bevágta magát a pózba.

A levezető gyakorlatokat most nagyon élveztem, kifejezetten jól esett a híd és a fejenállás is. Amit viszont én személy szerint kicsit hiányoltam, az a mantra volt az óra elejéről és végéről, de ez már tényleg csak a kákán a csomó, mert összességében nagyon jó kis gyakorlás volt. Aki ashtangás helyet keres a környéken, annak csak ajánlani tudom a Központot, és benne Csabi óráját. Remélem hozzá is eljutok majd az Ashtanga-profilok interjúim során! :-)

Óra után még beszélgettünk kicsit házigazdánkkal, aztán hazaindultunk. Útközben azt tervezgettük, hogy jövőre milyen workshopokra kellene elmennünk… :-)

Kedves Hajnal! Mint hivatalos ashtangahely-tesztelő – vendégpostoló – többszemtöbbetlát – főmegbízott, kérlek egészítsd ki nyugodtan a beszámolót kommentben, ha kifelejtettem valamit! :-)

Reklámok

7 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

7 responses to “Mint a narancs meg a héja…

  1. Zsolti

    “Amit viszont én személy szerint kicsit hiányoltam, az a mantra volt az óra elejéről és végéről, de ez már tényleg csak a kákán a csomó”

    Szerintem nagyon nagy hiba az ima (mantra) mellőzése. Személy szerint nekem ad egy nagyon erős lendületet, ami a 2 óra alatt végig elkisér. Hatalmas élmény együtt énekelni a közös imánkat, ami szerintem egy energia bomba, ami szétáramlik a jógik testében.

    “amikből kihagytunk párat, mint például a janusirsászana C és a marichyasana D verzióját. ”

    Szintén hibásnak tartom kivenni bármit is a sorozatból. Ahogy Patabi megalkotta logikusan felépítve számomra az a hiteles! A plusz rávezető gyakorlatok jöhetnek az sohasem ártott eddig. Bocs Rita, de nekem erős hiányérzetem van evvel a tanítási móddal/módszerrel.
    Off a mai Szalay terápia, na, az igen! Csak ajánlani tudom mindenkinek illetve Balázsékat is, természetesen, akik meg akarják tanulni a sorozatot úgy, ahogy van mindenestül)
    ZSolti

    • Persze, igazad van, ahogyan írtam is, a mantrát én is hiányoltam, az nekem is nagyon fontos része a gyakorlásnak.
      Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy aki ismerkedik az ashtangával annak jó alapozó lehet ez a fajta gyakorlás is, mert nem feltétlenül kell egy kezdőt végigerőltetni a sorozaton. A Marichyasana D-t például nagyon sokan egyébként is kihagyják a sorozatból.
      Én nem szeretek ítélkezni arról, hogy mi a helyes és mi nem, szerintem ez nem is erről szól. Izgalmas dolog volt például kísérletezgetni egy-két második ill. harmadik sorozatos pózzal, amikből mondjuk én biztosan nem vállalnám még be az egész sorozatot.
      Szerintem pont attól érdekes a hazai ashtanga porond, hogy színes, vannak különbségek, így mindenki megtalálja azt a helyet, ill. azt az oktatót, ami hozzá legközelebb áll.

  2. Akkor én ezekhez képest tradicionális oktatónak számítok?

    • Jajmár! :-) Ha nagyon megkapirgáljuk a hitelesség ill. a “tradicionális” oktatás kérdését, akkor itthon és valószínűleg külföldön is sokan elvéreznek…
      Nálad a szaunában jógázás, a kihagyott vinyászák, és a kettes sorozat kérdésénél rezeg a léc… ;-)
      De továbbra sem hiszem, hogy az ilyen hasonlítgatásoknak lenne értelme. Úgyis mindenki ott, és annál gyakorol, aki Számára hiteles.

  3. Kedves Rita, köszönöm a kedves beszámolót!
    apró megjegyzés:
    a mantrázás az óra elején és végén nem maradt el, csak éppen nem az Ashtanga hivalos nyitó és záró mantráját zengettük, hanem az Aum-ot. Aki jártas a védikus szemléletben, tudja hogy az Aum-ot bhíja, azaz mag-mantrának is hívják, mert lényegében magába foglalja az összes mantrát. Általában az Ashtanga-mantrát is énekeljük, néha csak az Om-ot zengetjük. Általában tartom az órán a meghatározott sorozatot, néha minimális változtatással kihagyok, vagy beteszek valamit, úgy hogy a sorrend és a sorozatok logikája ne sérüljön. Szeretek kísérletezni a biztonságosnak ítélt kereteken belül, azért is, hogy rugalmasságra ösztökéljem a résztvevőket, hogy ne robotok, hanem nyitott, tudatos szemléletű individuális lények kerüljenek ki. Ha ez nem tetszik valakinek, teljesen érthető, gyakorolhat annál a tanárnál, aki a legjobban megfelel az ízlésének. Az Ashtanga nem egy szigorúan kötött rendszer, meg lehet nézni, hogy Pattabhi Jois tanítványai, akik nem egyidőben tanultak, kisebb eltérésekkel csinálnak néhány gyakorlatot, Pattabhi Jois maga is több dolgot megváltoztatott az évek során. A lényeg, hogy a gyakorlás logikája (Yoga Chikitsa/Nadi Shodana/Stira Bhaga) nem változott, ahogyan a jógalétra sem: …, koncentráció, meditáció, szamádhi. Ezek alapján azt vallom: hagyományosan vagyok hagyománytalan :

    • Hagyományosan hagyománytalan.. :-) ez tetszik. :-)

      Egyébként nincs mit, csak a szubjektív tapasztalatokat írtam le. :) Én jól éreztem magam nálatok, nagyon jó kis gyakorlás volt!

  4. Visszajelzés: Tradíció és önállóság « A yogi's Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s