Zöld Tara címkéhez tartozó bejegyzések

Astanga-profilok: Major Ági

Az astangás ‘erő és hajlékonyság’ szállóige “prototípusa”, aki 19 éves kora óta napi szinten gyakorol. Droggal és alkohollal fűszerezett éjszakai életből jutott el a jógáig és a buddhizmusig. Igazi “vagány kiscsajból” lett az anatómia szerelmese, és ma már senki sem gondolná róla, hogy volt időszak, amikor egy üveg whiskyt is meg tudott inni egyedül egy helyben. A jóga és a vallás ereje, vagy a tudat diadala? Egy biztos, az ő története, tanítása, igazán inspiráló minden astangás számára.

imageEmlékszem gyerekkoromban volt az apukámnak egy jóga könyve a Deli Károly-féle. Akkor még nem jógáztam, csak imádtam fejenállni. Nagyon vicces egy könyv volt, mert a 60-as 70-es évek szereléseiben mutatják be benne a pózokat, és a csajoknál brutál hónaljszőrök voltak.. :)
Gyerekkoromban nem voltam egy nagy tornászbajnok, hajlékony sem voltam. Azután valamikor 19-20 eves koromban, amikor már elég zűllött életet éltem…., elolvastam a Yesudián könyvét, és az indított el a jóga útján.

A züllött életet egy kicsit kifejtened? :)
Persze, nem szégyellek semmit! :) A gimi alatt én elég keményen belecsaptam a dolgokba… Volt ott alkohol, meg rendesem cigiztem is, nem kis mennyiséget, és drog is volt sokféle, ráadásul pasim is volt, pedig kiskorú voltam, szóval mindenféle…
19 évesen már a Picassóban dolgoztam, mint pultos, mixer, és hát kemény éjszakázás volt. Mikor elolvastam ezt a könyvet, akkor valahogy leesett, hogy hú basszus, ez a légzés tényleg fontos, és hogy jól érezd magad a testedben.

Hogyan sikerült elolvasni egy Yesudian könyvet egy ilyen élet kellős közepén?
Nem is tudom, mert akkoriban inkább könnyed olvasmányaim voltak, de aztán valahogy egy könyvesboltban a kezembe akadt ez a könyv. Igazából gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy mi az élet értelme, így igyekeztem keresgélni mindenfelé.
És leginkább a filozófiai része fogott meg a dolognak. Viszont onnantól kezdve elkezdtem minden nap gyakorolni, mert azt is megértettem, hogy egy beteges, nehézkes testben, arra megy el az embernek minden energiája, hogy szenved.

Hogyan kezdtél el gyakorolni? A könyvből?
Igen a könyvből. Jó kis gyakorlatsorok voltak benne minden napra. Rendesen légzőgyakorlattal kezdve. És még a pasimat is (aki 18 évvel idősebb volt nálam) rávettem…! :D Aztán ő egy idő után elfogyott a lelkesedése mert elege volt belőle, hogy reggel nem elég hajlékony.

imageEzek szerint kezdetektől reggel gyakoroltál, mint az “igaziak”?
Persze! Minden reggel azzal indítottam. Később a kolléganőmmel eljártunk a Szúrjába néha Ákoshoz (Vadász Ákos – a szerk.), csak az már komplikáltabb volt, hogy délután kellett beiktatni a napba. Így aztán az, hogy valakihez járjak jógázni ott meg is szakadt, pedig egyébként szerettem az óráit nagyon. De nekem sokkal kényelmesebb volt reggel otthon magamban gyakorolni.
Később, kb. 6 év múlva…

… Addig végig nyomtad otthon a reggeli gyakorlást?
Végig! Olyannyira, hogy ha pl. elmentünk síelni, akkor én 5-kor keltem, hogy megcsináljam a jógagyakorlataimat. És valahogy élveztem, pedig soha előtte semmihez nem volt kitartásom. Éreztem, hogy nagyon jó. Persze nyilván sokkal gyorsabban lehetett volna fejlődni, ha valakihez eljárok, ha van egy mesterem. Közben persze leszoktam a cigiről, és valahogy már nem kívántam a húst sem, jöttek ezek a “mellékhatások”…

Ezek nálad mikortól jelentkeztek?
Kb. úgy 3-4 év után. Az elején még cigiztem mellette keményen..:)
Sőt emlékszem amikor az Ákoshoz jártunk egyszer számot vetettem magammal, hogy hát én nem vagyok alkoholistának mondható, de azért lássuk be, minden héten megiszunk egy jó pár tequilát, meg minden nap 1-1 sört… De akkor annyira nem vettem komolyan ezt a kérdést. Később magától jött, hogy már nem kívántam, nem éreztem jól magam tőle. Most sem mondom, hogy nagyon rossznak tartanék néha egy kis vörösbort, de volt egy időszakom amikor teljesen absztinens voltam.
Persze mindenki elcsodálkozik, ha megtudja rólam, hogy volt olyan időszakom, amikor egy üveg whiskyt is megittam egyedül simán egy helyben… :)

Mit szólt a családod a jógához?
Örültek neki, hogy végre egészségesebb életmód felé megyek, és kezdenek rendeződni a dolgaim, mert a gimi alatt tényleg benne volt a pakliban, hogy hol végzem…
Akkoriban keményebb drogokat is kipróbáltam… Aztán eljöttem Veszprémből és megszűnt azzal a baráti társasággal a kapcsolatom, de ha valaki elém rakta volna, valószínűleg nem tudtam volna nemet mondani.
Persze amikor a szülők látták hogy egyre komolyabbá válik számomra a jóga, annyira már nem örültek, mert ők eléggé bigott reformátusok, sőt a tesóm pl. református lelkész, szóval gondolhatod mennyire örültek amikor később még buddhista is lettem… :)

imageKanyarodjunk vissza egy kicsit, mi is történt “6 év múlva…”?
Akkor történt, hogy olvastam a bikram jógáról, és elmentem egy órára a Rózsadomb centerbe. Nekem akkor nagyon tetszett, mert kicsit kihívás volt, és rá is kattantam, mert azt ugye nem lehet otthon. Így oda elég rendszeresen jártam egy ideig.
Közben éreztem, hogy a vendéglátás helyett valami olyat szeretnék csinálni, amit teljes szívvel-lélekkel tudok, és amit jónak érzek. Akkor elmentem az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) Természetgyógyászat és az Egészségügyi alapszakára, mert az anatómia nagyon érdekelt már akkor is, viszont annyira nem voltam szorgalmas, hogy belevágjak egy egyetembe. 2007-ben vizsgáztam, majd utána még reflexológiát tanultam, és akkor a természetgyógyász tanárnőm mondta nekem, hogy tanítsak jógát. Így tartottam nekik jógaórákat a természetgyógyász táborban és elmentem az Alternatív mozgás és masszásterapeuta szakra. Ezen belül lehet szakot választani, hogy milyen mozgás ill. masszás terápiát választasz, és nekem a jóga volt a mozgás.
Bár akkor még nem éreztem azt, hogy én arra kész vagyok, hogy jógát tanítsak, és mind a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz több évtizednyi gyakorlás szükséges. Pl. még csupán három éve is máshogyan tanítottam mint most, és mennyi minden kiforrott azóta is…
Közben elkezdtem pilatesezni is, mert olvastam róla egy cikket, és megtetszett. Ahová jártam studióba ott mondtak a tanáraim, hogy végezzem el az oktatói képzést és tanítsak náluk. Így is lett. Elkezdtem pilatest oktatni, ill. hetente egyszer volt egy jógaórám is.

imageMikor ill. hogyan találkoztál az astanga jógával?
Akkoriban valaki mesélte, hogy van még egy hot jóga, mint a Bikram, de nem az… Gaurangáéknak volt a Govinda étterremnel az a kis pince helyiségük a Vigyázó Ferenc utcában és lementem oda. Az első agni jóga órámon mondta Gauranga, hogy én menjek inkább a haladó órára, ami egy astanga volt… Amit persze egyből imádtam. Végre kihívás! Akkor én már otthon régen “lábat-nyakba-rakós” pózokat gyakoroltam, így akkor ez a fajta jóga nagyon megtetszett. Az első astanga óra után mondta Gauranga, hogy menjek velük bemutatózni a TF-re jóganapra. Én pedig mentem velük. :) Akkoriban kereste a helyet a budai stúdiónak Gauranga, és mondta, hogy nekem ott mindenképp tanítanom kell, ha majd megnyílik.

Te Indiában is jártál astangát tanulni, ugye?
Voltam Mysore ban egy hónapot. Amikor a Gauranga vitt egy táboros csoportot Keralába, akkor elmentünk vele mi is az Andival (Szabó Andi) , és én véletlenül a visszafelé jegyet február helyett márciusra foglaltam… :)
Először elrettentem, hogy ez így kicsikét drágább lesz, és mit fognak szólni a munkahelyeimen. Persze nem örültek, de Gauranga megértette, sőt mondta hogy jó lesz ez nekem, legalább gyakorlok. Aztán persze én is nagyon örültem neki, és a szüleim is segítettek, mert adtak pénzt kölcsön és később ráadásul vissza sem kérték.

image
Kihez jártál Mysorban?
Ajayhoz (Ajay Kumar – a szerk.) de nem sokat, csak egy hetet az egy hónapból. Az első héten nem volt ott Ajay, csak egy tanársegéd aki nekem annyira nem jött be.
Találtam szállást a “legendás” Post office melletti házban, ahol egy évvel korában István is lakott… :) és az az óriási szerencsém volt, hogy a szomszéd szobában lakott egy amerikai srác, Alex, aki akkor már több mint 10 éve utazott a nagyvilágban. Élt ő Mexikóban, Kínában, volt Nepálban, Indiában sokat, és ő is nagyon régóta jógázott. A Richard Freemantől tanult annak idején még Amerikában, és hát gyönyörűen gyakorolt. A harmadik sorozatot is simán szépen nyomta. Ráadásul nagyon szépen játszott a banszurin, az indiai furulyán; esténként mindig arra meditáltam és aludtam el.

Ideális szomszédsrác? ;)
:))) olyan szomszédsrác volt, hogy az első naptól kezdve nekünk evidens volt, hogy együtt mentünk mindenhová ketten, és együtt gyakoroltunk reggel.
Pedig én nem tudtam jól angolul, mégis nagyon jól megértettük egymást. Mint a mesében: ugyanaz volt a kedvenc könyve, ugyanazokra a dolgokra volt ráállva a tudata…

Szerelem nem lett belőle? :)
Az volt a gond, hogy én akkor egy nagy váltás után voltam, és nagyon szerelmes voltam valakibe, akivel aztán nem lett semmi, de amiatt én ott őrá nem tudtam úgy tekinteni.

image

Zöld Tara

Mi történt amikor hazajöttél?
Hazajöttem, és akkor én már gyakoroltam a buddhizmust, ami nagyon sokat segített nekem ebben a nehéz időszakban. Az egyik pilateses tanítványom egy ún. utazó tanító volt, aki nem láma, de szokott tanítani a buddhizmusról nyugaton, és ő javasolt nekem egy meditációt hogy azt csináljam a nehéz időszakban. Ez egy formális meditáció volt, előtte én már próbálkoztam zennel, meg vipassanával ahol csak légzésfigyelés van, itt viszont egy buddha formán meditálunk, ami a megvilágosodott tudat valamilyen aktivitása, itt ebben az esetben az együttérzésnek egy formája. Ez nagyon bejött nekem, segített, és egy olyan erős bizalom alakult ki bennem az egésszel kapcsolatban, hogy ott is ragadtam. Előtte soha nem akartam semmilyen vallás mellett lehorgonyozni, hanem úgy gondoltam mindenből kiszedem azt, ami nekem tetszik.

Mindez röviddel a dél indiai utazás előtt történt, és akkor már tudtam, hogy el akarok költözni, nem tudtam hová, mert pénzem annyi nem volt, hogy albérletet fizessek kaucióval stb. Ekkor megcsináltam ezt a meditációt első alkalommal. A Zöld Tara egy női buddhaforma, és az ő mantráját mondtam, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy meg fogom kérdezni Gaurangát, hogy nem lehet-e oda költözni a budai stúdióba… Volt ott egy kis galéria, amiről mindig poénkodtunk Istvánnal, hogy a “csótányos luk”, és ott kell aludni, ha az ember túl későig dolgozik, és utánna túl korán kezd reggel. :) Így másnap reggel fogtam magam, bementem Gaurangához és megkérdeztem, hogy ha megcsinálom magamnak, kifestem, kiparkettázom, akkor odaköltözhetnék-e addig, otthagyhatom-e a cuccaimat? Ő meg persze tök laza volt, hogy “Mekkora hippi vagy Ági! Peersze, tőlem nyugodtan!” :)

Így ott laktam. Egy létrán közlekedtem le és fel…, és ez egy ideális kis megoldás volt. Így született meg bennem a bizalom Zöld Tarával kapcsolatban. Annyira erősen éreztem, hogy mindez ennek a meditációnak volt köszönhető, hogy nekem ennyire letisztult a tudatom, hogy megláttam egy lehetőséget, amit előtte nem. Az ember a problémáknál ráfókuszál a problémára és nem látja, hogy mennyi lehetőség van. Éreztem, hogy ez segített abban, hogy lássam a dolgok sokszínűségét.
Mivel ez ennyire megtetszett nekem bementem egyszer-kétszer tanításra a Buddhista centrumba. Eleinte elég furcsa volt a sokféle forma, meg festmények, meg szobrok…, nem értettem, és kicsit ilyen “bálványimádónak” tűnt…, de aztán szépen lassan elkezdett letisztulni, hogy ezek tényleg ügyes módszerek, és hogy mi van mögöttük, mi az értelme, és a láma miért olyan fontos, hogy nem csak egy írásbeli tanítást kapsz, hanem olyan valakitől kapod meg a tanítást, aki megértette a legmélyebb lényegét annak. Így lettem buddhista. :)

Hogyan jelenik meg mindez a mindennapi életedben?
Gyakorlok minden nap, és hát az ember próbálja tartani mindig ezt a látásmódot. Ahogy egyre többet gyakorolsz, átkúszik az életébe ez a látásmód és ez elég nagy segítség, mert így kevesebb a “fent” és a “lent”.  A saját érzelmeidtől is lesz egyfajta távolság. Szokták kérdezni, hogy az miért jó ha érzéketlen lesz az ember, de nem erről van szó. Az érzelmek ott vannak, csak te nem bonyolódsz bele, nem visz magával, tehát például nem esel rohadtul kétségbe amikor valami olyan történik, aminek szerinted nem kellene. Vagy észreveszed, hogy nem a másikban van a hiba, hanem abban, hogy te úgy gondolod, hogy nem úgy kellene csinálnia. Ezzel már lehet valamit kezdeni.

image
Mikor is voltál Mysore-ban?
2010-ben. És amikor hazajöttem abban az évben ismerkedtem meg a párommal, aki szintén buddhista. Így mi együtt gyakorlunk. Az egyik tanítványom hozta el egyszer agni jóga órára.. :) De a jóga nem vált az ő élete részéve. Ő inkább tai chi-zik.

Mivel foglalkozik?
Ő építészmérnök. Nagyon vicces, hogy hogyan teljesülnek a kívánságok amiket Nepálban a nagy sztúpáknál, ezeknél a régi csodálatos buddhista építményeknél tesz az ember… :) Van egy olyan hagyomány a buddhizmusban, hogy hihetetlen energiája van ezeknek az építményeknek. Én is részt vettem ilyen sztúpa építésnél már és nagyon speciális dolog, mert megtöltjük mindenféle mandalákkal pl., és nagyon bonyolult szertartások vannak az építés közben, tehát tényleg egyfajta erőteret építünk föl, ami furán hangzik először de aztán kezdi érezni az ember, hogy valóban kicsit jobban tud fókuszálni a közelükben, és hogy olyan dolgok történhetnek, hogy teljesülnek az ember kívánságai amiket ott tesz, persze nem mindegy, hogy milyen motivációval.

Te mit kívántál? :)
Mikor egyedül voltam Nepálban, akkor a párom nem tudott velem jönni, és én azt kívántam, hogy olyan munkája legyen, abból tudjon élni, amit igazán szeret csinálni.
Visszajöttem, majd pár hét után a páromat kirúgták a munkahelyéről, ahol több mint tíz éve dolgozott… Kérdezte is, hogy “Te figyelj, egészen pontosan mit is kívántál nekem?” :) Viszont utána az történt, hogy a buddhista centrumban már “kinőttük” a meditációs termet, és el kellett kezdeni átépíteni az egészet. És hát ő vezethette az építkezést! :) Így végül valóban csodálatos munkája lett.

Hogy jött ez a sok utazás? És egyáltalán hogy kerülsz te egy sztúpa építésre? :)
Erre volt karmám! :D Ott jöttünk össze egyébként a párommal az első sztúpa építésemnél, ahová ő hívott el, mert ő építészként ugye tevékenyen részt vesz, de egyébként bárki mehet.
A Kerala ill. Mysore utáni évben szerettem volna végiglátogatni a buddhista szent helyeket Észak-Indiában és Nepálban. Az utazó tanító, Kőszegi Zsuzsa visz minden évben csapatokat, így velük elmentem, és egy kicsit maradtam még Nepálban meditálni. Nagyon szeretek ott lenni! Szeretem, hogy bár ott nincsenek meg az ún. civilizációs komfort dolgok, mégis hihetetlen dolog ott lenni, csodálatos helyek vannak, és lehet találkozni azokkal a lámákkal is akiket nagyon szeretek.

image

Te próbálkoztál az astanga második és harmadik sorozatával is?
Harmadikat sohasem csináltam, a másodikat gyakoroltam rendszeresen. A karandavászanát sajnos még nem tudom rendesen megcsinálni, le tudom hozni a lótuszt, de visszavinni nemigazán. De egy ideje nem csinálom, mert az egyes sorozat is teljesen kielégítő számomra.

Te mennyire tartod be a gyakorlásodban a “tradícionális vinyászaszamolást”?
Nem igazán… Sokszor kihagyok vinyászát például, ha sérülés van, vagy ilyesmi. Azt gondolom, hogy a tudati hatása éppen ezért biztosan nem lehet meg a gyakorlásnak, mert annak van egy oka, hogy miért kell úgy csinálni ahogyan, de mivel én ezt a részt a buddhizmusból megkapom, így számomra ez maradt testgyakorlás.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Most az egyes sorozatot, némileg módosítva. Egy kis kalligráf-jógával kezdek (Master Yang féle), ezzel melegítek be, utána az astanga sorozat, és szoktam hozzávenni egy kis légzőgyakorlatot a végén.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Szupta virászana jut eszembe hirtelen, imádom azt a pózt, de az nem astangás póz. De nagy kedvencem a jógahíd is (urdhva dhanurasana), ill. a halpóz (matsyasana), különösen mert nagyon sok a pozitív hatása. Az összes belső elválasztású mirigyre hat, ill. tényleg szinte minden betegséget gyógyít. Nagyon szeretem még a baddha konászanát is, ill. a csavaró pózokat..

3. Mumus ászana?
Karandavászanát visszaemelni, mert ez még nem megy. Illetve a csónakpózt (navászana) annyira nem szeretem, de ki az aki azt imádja? :)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Gauranga volt az első tanárom, tehát őt mindenképp megemlíteném. Azután az Alex Sefcik nevű amerikai srác Mysore-ban, ill. Shivan Kutty Keralában akinek nagyon jó igazításai voltak. Igazításokat nagyon jókat tanultam pl. Kamal Singh-től is, de a tanításomban igen nagy szerepe volt Eyal-nak (Eyal Chehanowski – a szerk.). Illetve a tanítványoktól, a visszajelzésekből, a TTC-s csapatoktól.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Minden nap gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Astanga-profil és miért?
Az Angit (Herczeg Angelika – a szerk.) szeretném kérni, mert róla tudom, hogy egy igazi “astanga-fanaticsku” :), egész élete a jógáról szól, így ő ideális alany is lesz szerintem.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok, interjú