elmélet kategória bejegyzései

Telihold-kór

avagy miért nem gyakorolnak holdnapokon az astangások

20140116-135218.jpg

Az astanga jógát gyakorlók (értem ez alatt a rendszeres gyakorlókat, tehát a heti 6, de minimum 5 alkalommal jógázókat) életében, vannak ún. pihenőnapok, amikor nem gyakorolnak. Ilyen pl. a szombati nap, vagy a nőknél a havi ciklus első 3 napja, és ide tartoznak az ún. holdnapok is, nevezetesen a telihold és az újhold.
Mi ennek az oka? Nos nem, az astangások nagy valószínűséggel nem változnak teliholdkor vérfarkassá, hogy azután vadászni induljanak az éjszakában… :) Bár ki tudja ugyebár, én csak a magam nevében beszélhetek… Én teliholdkor inkább révûlten kántálom a Cthulhu hívó igét: „Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn” , és várom hogy kinyíljon a dimenziókapu… :)))
No de viselkedjünk komolya(bba)n kérem.

A Wikipédiát olvasva kiderül, hogy a Hold az emberiség története során mindig fontos szerepet töltött be a különböző kultúrákban. A korai időkben istenségként tisztelték, a későbbi időszakokban tudományos kutatások alapjául szolgált. Emellett az irodalomban is több, kultúránk kincsei közt nyilvántartott alapmű témája lett. A Hold az alapja az ókorban keletkezett legtöbb naptárnak és ünnepnek. A Hold fázisait az ókori egyiptomiak az újjászületéssel magyarázták. Szerintük Ozírisz isten feldarabolásáról van szó, amit riválisa, Széth hajtott végre rajta, aminek során 28 darabra vágta. Ozíriszt hitvese, Ízisz rakta össze.

Az emberek évezredek óta okolják a holdat a különféle szokatlan vagy magmagyarázhatatlannak tűnő események, cselekedetek miatt. A hold feltételezett hatása a hétköznapi kifejezésekbe is átment (például holdkóros viselkedés). A középkori, babonás Európában pl. a vérfarkasok és a vámpírok megjelenését kapcsolták össze a teliholddal.

Rengeteg tanulmány érvel a telihold hatása mellett, vagy éppen az ellen, a választ azonban senki sem tudja. De állítólag ha megkérdezünk egy rendőrt, nővért, vagy egy pszichiátert, ők valószínűleg azt fogják mondani, hogy nemcsak hisznek a telihold hatásában, de számolnak is vele a mindennapokban. Kórházi sürgősségi osztályokon és a rendőrségeken tervezik, hogy több telefonhívást kapnak telihold idején. A telihold hatása mellett érvelők egyik fő érve a születések számának bemutatása, ilyenkor ugyanis jellemzően több gyermek születik, mint a hónap más napjain. Apropó születés, a Yoga Mala-ból tudjuk, hogy például Guruji ( Sri K. Pattabhi Jois) is teliholdkor látta meg a napvilágot egy (minden bizonnyal) szép júliusi napon Dél-Indiában. ;)

Ha félretesszük a mítoszokat, hiedelmeket, akkor bizony kiderül, hogy az ok egyszerű fizika. A Hold (a Naphoz hasonlóan, csak az jóval kissebb mértékben) gravitációs vonzást gyakorol a Földön, így nagy hatással van a víz mozgására. No, rémlik valami fizika óráról? Apály, dagály… Ugye-ugye!
Azt is tudjuk ugyebár, hogy az emberi test kb. 70%-át víz alkotja, így már nagyon is érthető és természetes, hogy bizony hatással van ránk a Hold.

Teliholdkor a szövetek megtelnek vízzel, nehézkessé válnak, az izületek is merevebbek, kevésbé mozgékonyak. Újholdkor éppen ellenkező a hatás, túl szárazak az ízületek, kevésbé nyúlnak az ínszalagok. Mindkét esetben megnő a sérülések veszélye gyakorlás alatt. Ez a legfőbb oka tehát az astangás pihenőnapoknak telihold ill. újhold idején.

Eltekintve gyilkosságok számától, a mentális betegek tüneteitől és az erőnlétünkre gyakorolt hatástól, vajon milyen más hatása lehet még a Holdnak? (“Mit adtak nekünk a rómaiak? :) )
Sokan tapasztaljuk, hogy a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított poziciója bizony a lelkiállapotunkra is hatással van. Már a görög filozófus, Arisztotelész is úgy vélte, hogy mivel az agy a „legnedvesebb” szervünk, ezért a Hold ugyanúgy hatást gyakorol rá, ahogy a tengerre az árapály formájában.

Egy megközelítés szerint, a Hold pozíciója által okozott energetikai tapasztalások megfeleltethetőek pl. a légzés ciklusunk szakaszainak. A telihold-energia hasonlít a belélegzés végéhez, amikor a prana ereje legnagyobb. Ez egy kiterjedt, felfelé mozgató erő, amely által energikusnak és emocionálisnak érezzük magunkat, ugyanakkor nem stabil. Az upanishádok szerint a fő prána a fejben lakik, így telihold alatt hajlunk arra, hogy konokabbak, makacsabbak legyünk.
Ezt tanúsíthatom, ugyanis kb. 3 hónapja – megfeledkezve a pihenőnapról – teliholdkor gyakoroltam, és gyönyörűen lezúztam a jobb belső combizmomat upavista kónászanában… Nem értettem miért megy sokkal rosszabbul a szokásosnál, és túlerőltettem. A lábam azóta is sérült, így valószínűleg még jóideig emlékezni fogok az esetre. :(
Az új hold energiája felel meg a kilégzés végének, amikor az apana erő a legnagyobb. Apana egy összehúzó, lefelé mozgó erő, amely arra késztet minket, hogy nyugodtnak és megalapozottnak érezzük magunkat, de testi erőfeszítés irányába merev és ellenálló.

Summa summárum: a komoly astanga jóga gyakorlók tudják, hogy a holdnapokat megfigyelni egy kiváló módja annak, hogy tiszteljék a természet ritmusait és felismerjék azokat, ezáltal pedig harmóniában tudjanak élni vele.

(ForrásokWikipedia, Telihold.hu, Origo, Ashtangayogacenter.com)

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, egyéb, elmélet

“Meg tudom csinálni!”

Vajon ha elhisszük, hogy meg tudjuk csinálni, az segít? Nekem úgy tűnik igen! Pár hete a spéci „Szalai terápia” :-) részeként a drop back előtt el kell mondanom: „Meg tudom csinálni!”. Eleinte megmosolyogtam az ötletet, de kezdem érezni az „erejét”. Nem mondom, hogy „meggyógyultam”, mert gyakran kell még a placebo, ahogy Szabi nevezte tegnap, amikor kértem, hogy csak álljon ott, amikor hátrahajlok, nem kell segíteni.

Nos, már elég egyértelmű számomra is, hogy a fejemben van az az akadály, ami állandóan beszabályoz, amikor a drop back-et gyakorlom. Olykor, amikor sikerül kiüríteni mindent az agyamból elhiszem kis „mantrám” üzenetét, és akkor valóban meg tudom csinálni.

Állítólag egy monoton, ismételt szöveg az embert bizonyos megváltozott, meditatív vagy transzszerű tudatállapotba képes hozni. A hatás elsősorban tudati. Bennünk változik, tisztul, erősödik valami. Azt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a hindu és buddhista világban külön tudomány a mantrika, különböző célokra, tisztításra, védelemre, saját negativitásaink megsemmisítésére. A szétszórt tudatállapotban, lélektelenül ismételgetett mantra viszont az okosok szerint nem sokat ér. Hja, nehéz ügy ez kérem…

A mesterek, csakúgy, mint egyre több mai pszichológus, személyre szóló mantrákat is adnak egy-egy probléma megoldására. Állítólag számos negativitásunk, személyiségproblémánk, betegségünk oka valamely magunkba kódolt „negatív mantra”, hibás minta, amelyet a megfelelő pozitív mantrával, megerősítéssel ki lehet oltani. Nos, én nem szeretek nagyon ezo irányba elmenni (illetve mondjuk inkább, hogy voltam én már arra, de nincs ott semmi érdekes), de úgy érzem, hogy hasznos dolog egyfajta „feladatot” adni az elmének, ha az hajlamos kicsúszni a figyelmünk ébersége alól. Velem (többek között :-) ) ez a gond.

Az „igazi” mantrák állítólag annál erősebbek, minél régebbiek, és minél többször elmondták már őket. Mindig is szerettem az ashtanga jógában, hogy mantrával kezdődik és tárul a gyakorlás. Ad egy keretet az egésznek, és nekem mindig segít ráhangolódnom az órára. Ugyanakkor tudom, hogy sokan kifejezetten nem szeretik, és nem is szokták énekelni. Pár ismerősömet elvittem már ashtanga órára, és egyiküknek kifejezetten nem tetszett a mantrázás. Amikor megkérdeztem mi baja van vele, ezeket kaptam tőle: „Bohóckodásnak tartom. Nem hiszek benne. Színjáték, nem is értem mit mondok, halandzsa. Minek kell ez nekem? “Tornázni” megyek oda, nem hülyeségeket beszélni.” Hm, nos hát ugye nem vagyunk egyformák… :-)

Az Ahimsa portálra keveredve (jejzus, hogy mik vannak…) találtam egy érdekes írást a mantráról, amiben a szerző leír egy történet, mely jól szemlélteti, miként is működik az elme, s miként hat rá a mantra:

“Egy mágus tanítványának egy varázslatot tanított meg, de arra kérte, amíg nem mutatta meg neki miként kell irányítania és használnia, addig ne kísérletezzen vele. A tanítvány persze türelmetlen és kíváncsi volt, s nem várt, ahogy azt a Mester kérte tőle. Kimondta a varázslatot, s megjelent egy hatalmas óriás. Kérte, hogy adjon neki valami feladatot, mert különben éhessé válik, s éhének csillapítását az ő elfogyasztásával kezdi meg. A tanítvány bármit kért, az óriás egy pillanat alatt teljesítette, s a fiú már nem tudott mit kitalálni. Elfáradt benne. Kérte az óriást, hogy pihenjen meg, míg ő alszik, de az óriás számára a pihenés fogalma ismeretlen volt. Kezdett egyre éhesebbé válni. A fiú pedig egyre rémültebbé. Kiáltani kezdett a Mester segítségéért, de ő mély szamádhiban időzve, csak sokára hallotta meg a kétségbeesett kiáltásokat. Majd visszatérve abból a fiú segítségére volt, s a fülébe súgott valamit. Erre a tanítvány nagyon megörült, s magabiztosan fordult az óriáshoz: Menj fel a hegyre, s válasz ki egy erős és egyenes fát, majd vágd le róla a gallyakat és hozd el nekem. Így is tett az óriás, s mikor visszatért a fiú így folytatta a kérést: Most áss egy gödröt és tedd bele a póznát, hogy stabilan álljon meg. Mikor ez is meg volt az kérte az óriástól hozzon egy kötelet, s rögzítse a pózna tetején. Az óriás így tett. Aztán azt kérte a fiú másszon fel rajta, majd le, aztán fel és újra le és fel és le… “

A szerző úgy értelmezi a történet szimbolikáját, hogy a folyton tenni akaró, izgő-mozgó óriás, mely könnyen ura ellen fordul, maga az elme. A meditációs testhelyzetben szilárdan ülő maga a pózna mely szilárd, stabil és egyenes, mint a gerinc a meditációs testhelyzetben, s a kötél mely végighalad rajta, légzésünk folyama, s az utasítások, melyet az óriás követ, az a mantra.

A mantra persze nem varázsige abban az értelemben, ahogy a mesében a varázsló kimond valamit, és csoda történik, sőt a hatás nem is a szavakban rejlik, hanem a tudatunk, koncentrációnk erejében, amit a sokszori ismétlés felerősít. Ebben biztosan van némi igazság, hiszen a legenda szerint ugye hangokkal le lehetett rombolni Jerikót, tibeti lámák meg a hagyomány szerint énekléssel nagy köveket tudnak megemelni.

A hinduk szerint akkor hatásos a mantra, ha nemcsak teljes odaadással mondjuk, de a megfelelő lelki tisztaságunk is megvan hozzá. A mantrahasználat ugyanakkor nem követeli meg feltétlenül, hogy egy adott valláshoz tartozzunk, mindenkire hat. Hát ez külön nagyszerű, nem? ;-) Már csak azt kellene értenem, hogy mit is jelent a megfelelő lelki tisztaság (nehogy valaki megint a vega dologgal jöjjön!…), és mantrázni.

Addig is megelégszem a gyakorlással, az ashtanga-mantrákkal, és a saját külön kis „mantrámmal”, így amellett, hogy fényesedik a karmám, talán végre valóban kigyógyulok a paráimból…

Meg tudom csinálni!

6 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, elmélet