KINO. You know, MacGregor, right?

Kino MacGregor workshop – 2011. augusztus 12-14. London

Egy csúcsszuper vendégpost következik Cambridge-i drága barátném, Ria tollából, akit úgy tűnik sikerült megfertőznöm az ashtanga vírussal. :-) Olyannyira, hogy még a londoni zavargások sem tarthatták vissza a Kino workshoptól, amit – ahogyan a postból is kiderül – valóban kár lett volna kihagyni. Én imádtam a beszámolót, remélem nektek is tetszik, és egyúttal ajánlom figyelmetekbe Ria blogját, amit bár nemrég kezdett el írni,  de van egy gyanúm, hogy hamarosan elkapja a gépszíj, és hasonlóan élvezetes beszámolókat tudunk majd ott olvasni az angliai ashtanga életről, mint az alábbi szösszenet.

A testet és lelket formáló hétvégéről Astangini lelkes felkérésére írom a következő élménybeszámolót. Kezdő ashtangásként elképzelhető, hogy kihagyok fontos részleteket, de igyekszem tobábbadni egy darabot abból a tudásból és energiából, amit a múlt hétvége folyamán Kino MacGregornak köszönhetően szereztem. Az első találkozás Kinóval péntek este történt – a helyszín környezetének köszönhetően nem túl csendes körülmények közt (Soho, pláne péntek este…) . Kino nyitott ablakoknál kezdte az órát, de mivel egy igencsak zajos bárra néző ablaksorról volt szó, hamarosan be kellett zárni azokat.

Kino kimondottan egyszerű megjelenésű és pozitív kisugárzású, s amilyen kis termetű, annyira erős izomzatú. Bemutatkozás után megkérte a társaságot, hogy a szépen elrendezett szőnyegek helyett inkább gyűljük köré, hogy könnyebb legyen megosztania velünk a gondolatait – előre jelezve, hogy a beszélgetés inkább egyoldalú lesz, mivel nagyon szeret beszélni (ezt, úgy gondolom, egyikünk sem bánta az egész hétvége folyamán).

A pénteki est témája a jógaszútrák rövid bemutatása volt. Nagy vonalakban végigjártuk a négy könyv alapjait, koncentrálva a Cit (tudat) átformálására mint a jóga gyakorlás alapjára: amint mi irányítjuk a tudat három összetevőjét (Manas, Om para, Buddhi), tudat-átalakításon (Vritti) megyünk keresztül, és kiszabadulhatunk a Samsara körforgásából.

Összefoglalva az est tanítását, figyelmeztetést kaptunk, hogy mikor az ashtanga jógát gyakoroljuk, nem egyszerűen egy testmozgást választunk, hanem vele együtt egy életfilozófiát is. Kezdetnek nagyon fontos eldönteni, miért szeretné valaki megtanulni a gyakorlatsorozatot – mert ha csak azért, hogy szebb teste legyen, az nem elég mélyről jövő motiváció. A jóga egy folyamat, amit egy életen, sőt több életen keresztül gyakorlunk, s ha sikeresen párosítjuk a tudatos gondolkodással, idővel elérjük, hogy kiszakadjunk a körforgásból.

Ezen az úton “hűséges társaink” lesznek ragaszkodásaink, külső és belső gátlásaink, fájdalmak, s követelőző egónk mint akadályok, de ezek majd remélhetőleg, idővel és kemény munkával leszakadnak rólunk. S hogy mennyi ideig tarthat a belső nyugalom elérése? Válaszként Kino Gurujit idézte: “Do your practice and all is coming”. S jótanácsként (persze nem túl komolyan) még hozzátette: imádkozzunk azért, hogy következő életünkben indiai ashtangik gyermekeként szülessünk újjá – esetleg lerövidítve a kemény munka idejét.

Kinót egyébként egyetlen pillanatra lehetett csak kibillenteni lótuszüléséből: valahonnan előkerült egy kisegér, s nagyon sebesen szaladt felé. Hogy ki ijedt meg jobban, nem emlékszem, mivel a kis ijedt állat később össze-vissza rohangált, míg egy bátor tanítvány ki nem tette a szűrét. Kino ezt hálásan megköszönte és a nem ártás (Ahimszá) jó példájának használta fel. Az estét mantrák sorával kezdtük, s így is fejeztük be “call – recall” alapon. Ezt a részét kimondottan élveztem, hisz sajnos, a Cambridge-i jógaközpontban ezt nem sokat gyakoroljuk. Kino pedig teljes átéléssel énekelte a szent sorokat, ami sokat emelt a hétvégi, fáradt hangulatomon.

Szombaton már fél órával a központ nyitása előtt a küszöböt tapostam, hogy a délelőtti vezetett ashtanga órára a lehető legjobb helyet válasszam ki. Mivel nem vagyok előrehaladott gyakorlója az ashtangának, mindenképp a “tűz” közelébe akartam kerülni. Sikerült is az eslő sorból “kiügyetlenkednem” két kis igazítást, majd segítséget a fejenálláshoz. Kino egyébként szigorúan számolt, folyamatos mozgásban volt, szemmel tartotta a társaságot. S mosolyogva, de ellenállást nem tűrve szólt rá mindenkire, aki ivott a gyakorlat ideje alatt: “Az volt az utolsó korty az óra végéig!”.

A két órás kiadós gyakorlat után sokunk csalódására figyelmeztetett bennünket, hogy az ebédszünetet ne ebédelésre használjuk, mert a délutáni háromórás gyakorlathoz szükségünk lesz az alhasi izmok könnyed működésére (ennyit a helyi vega kávézókról gyűjtött listámról, gondoltam…).

“Burn baby, burn” – avagy a Mandulasütés története

A délutáni gyakorlat címe eredetiben angolul, és szabad fordításban. A péntek esti tanításokat követve, és az ászanák biztos tartásának fejlesztéséért a Mula bandha tanulmányozásába fogtunk. Az élmény leírhatatlan… Mindenesetre megdöbbenve tapasztaltam, ahogy nyitottan tapogattuk a szóban forgó (külső) izomzatot, csontokat. A helyi jógaközpontban amolyan angolosan, illedelmesen minden óra elején megemlékezünk a Mula bandháról, de összevevőit sosem részletezzük. Még jó, hogy kiszótáraztam a szükséges anatómiai kifejezéseket, így nem kellett lesnem, hol a szomszédom keze…

Lépésről lépésre felépítettük a Mula bandhát, majd összekötöttük azt az Udiyana bandhával – Kino ezt a kettős zárat már csak mint Dantian Cenert emlegette, mikor később aktiváltatta velünk pár ászana illetve hátra és előreugrás gyakorlására.

S hogy jön ide a mandulasütés? Ez volt Kino hasonlata, mikor a belső zárainkat aktiválva extra hőt termelünk, ezzel égetve el kötődéseinket, rossz szokásainkat, félelmeinket. Vagyis, ha elég kitartóan melegítjük a magokat, azok teljesen elégnek, és soha nem fognak már kicsírázni. Emiatt nem engedélyezett a vízivás a gyakorlás idején – a hideg víz eloltaná a belső tüzünket. A kimerítő gyakorlatsorozatot mantrázással zártuk. Az óra végeztével Kino, szokása szerint még sokáig maradt és türelmesen válaszolt a felmerülő kérdésekre.

Vasárnap, kezdő mysore-osként 9-re lettem berendelve, a gyakorlottabbak 8-kor kezdhettek. Kino segítője Corri Preece, a Triyoga egyik oktatója volt. Mindketten fáradhatatlanul korrigáltak és segítettek, ahol kellett. Meglepetésemre egyikük sem állított le a gyakorlatsor közepette, így először életemben végrehajtottam az első sorozat összes ászanáját mysore stílusban. Egy zavaró, de meghitt pillanat vonta el a figyelmemet a gyakorlattól: Kino dropbackhez segítette az egyik lányt, aki felszabadultságában hangosan sírni kezdett – egy mandula ott és akkor tutira elégett…

Nekem is jutott pár pici Atma-élmény: Kino kézzel-lábbal “behajtogatott” Marychasana D-be, majd a bokáit szorongatva kapaszkodtam fel hídba. Sikerélménnyel tele, de erőtartalékaim végéhez közeledve vártam, mit hoz a vasárnap délután.

A délutáni órán mint régi ismerősöket köszöntöttük a Mula és Udiyana bandhák egyesülését, a Dantian Centert. Aktiválva (mármint mikor sikerült) kis “izomcsapatunkat” gyakoroltuk az előbb állva előre hajolást (pl. Uttánászana, Praszárita‐pádóttánászana), majd az ülő gyakorlatokat (pl. Dandászana, Paschimottasana). Mint kiderült, az elsőnél a gravitáció jelentős segítséget nyújt, míg ülve erre nem nagyon számíthatunk… Jó tanácsként Kino a reggeli kávéhoz vagy teához való vízforralás idejét ajánlotta az Uttánászana gyakorlásához, intve mindenkit, hogy az edény legyen alaposan megtöltve vízzel (neki majdnem sikerült a Mysore-i lakhelyét felgyújtani, mikor a nem létező víz felforrására várt Uttánászanában).

Lábszárnyújtás után még a csípőt is nyitogattuk (pl. Utthita‐haszta‐pádángusthászanák, Kúrmászana, Upavista‐Kónászana), s gyakoroltuk a fejenállást is, de sajnos, nem túl sokáig, mivel az idő túl gyorsan lejárt, s ezen a napon kivételesen Kino sem tudott tovább maradni.

Talán nem is lett volna annyira okos ötlet tovább gyakorlatozni, hiszen a hazafelé vezető, kétórás autóbuszozás így is próbára tette a szétmozgatott izmaimat. Fantasztikusan sokat tanultam, és hatalmas élménnyel gazdagított a hétvége, aminek talán neki sem indulok, ha nem kérem ki terveimről Astangini tanácsát.
(Khm, az a tanács nagyjából így hangzott: “Húzzál Londonba jógázni!!!” :-) )

Kino sok bölcsességet osztott meg velünk a hétvégén, amelyek közül még egyet szeretnék továbbadni én is: hogy könnyebb legyen az ashtanga kihívásokkal teli útján előbbre haladnunk, válasszunk magunknak “szponzort” (mint a függőségekről leszoktató programok részeként szokás), akihez bármikor fordulhatunk, ha tanácstalanok vagyunk, vagy elgyengülünk. Én a tanáraim mellett Astanginit választottam segítőmként az úton, és ezennel köszönöm neki, hogy annak idején elindított rajta.

Igazán nincs mit! :-)

Advertisements

10 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost

10 responses to “KINO. You know, MacGregor, right?

  1. Brunner Ági

    ez tényleg nagyon jó!

  2. A nyitott ablak dolog engem egy kicsit meglepett, úgy tudtam, hogy a keményvonalas Patthabi tanítványoknál ez legalább annyira tilos, mint az ivás óra közben.

  3. V.E.

    Miért tilos nyitott ablaknál gyakorolni?

    • Ha jól tudom, azért, mert elveszíted belsőleg generált hőt, meg ugye, ha izzad az ember, megfázhat a huzatban. Égetni kell azokat a mandulákat!

      • V.E.

        De másfél-két óra alatt elhasználódik a levegő, nem? És akkor ezek szerint szabad levegőn nem is szabadna gyakorolni? Pedig azt gondolnám, hogy több pránát lehet gyűjteni úgy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s