Ashtanga-profilok: Gauranga Das

Az ashtanga “fenegyereke”, a látványos ászanák, az adrenalin és a trópusi klíma kedvelője. Lelki tanítója szerint világéletében olyan volt, hogy amit ő csinál az a legszuperebb és mindenkinek azt kell csinálnia. Sokak szerint minősíthetetlen, kirekesztő és megosztó a stílusa, mások szerint segítőkész és szeretetteljes.
Egy biztos, nála többet senki nem tett az ashtanga jóga hazai elterjedéséért.

Én internetes (youtube) videók alapján kezdtem el ismerkedni az ashtanga sorozattal, főleg a David Swenson videója volt, ami nagyon tetszett. Ez alapján kezdtem el gyakorolgatni szépen lassan. Akkor még a Vigyázó Ferenc utcában volt az első Atma Center, ahol én agni jóga órákat tartottam minden nap, és szerdánként volt egy freestyle óra, amin nem a fix gyakorlatsort csináltuk, hanem mindig azt, ami éppen eszembe jutott.

Ezen az órán lassan elkezdtem beemelgetni az ashtanga napüdvözleteket, aztán az álló sorozatot, majd a befejezőből egy kicsit, a közepén pedig mindig csináltunk valami mást. Aztán 2008-ban kimentünk Indiába akkor mentünk először egy teljes ashtanga órára Kamalhoz Rishikeshbe, és nekem az volt az első ashtanga élményem.

Milyen volt első alkalommal végigtolni az ashtanga sorozatot egy ashtanga tanárnál?

Én már nagyon sok ászanát gyakoroltam előtte is, nem csak olyanokat, amik az egyes sorozatban vannak, hanem a kettesből és a hármasból is, így nem volt annyira nehéz.

Mesélj az első Atma centerről!

2007. novemberben kezdtem el én oktatni a Vigyázó Ferenc utcában. Ezt egy teamben csináltuk az elején, ez a Budapesti Krisna Templom egyik projektje volt annak idején. Én ayurvéda tanácsadóként kezdtem itt dolgozni, majd újra elkezdtem jógázni. Én 18 éves koromban kb. 1 évet otthon ászanáztam, majd utána amikor krisna hívő lettem akkor azzal teltek az évek, hogy ment a misszió, nem nagyon volt idő ilyenekre. Aztán amikor az ember 33 évesen elkezdi azt érezni, hogy meghíztam elnehezültem, fáj a hátam, minden bajom van, az nem oké, akkor fizikai szinten is rendbe kell hozni magunkat. Így hosszú kihagyás után elkezdtem újra gyakorolni az ászanákat, és rá 1,5-2 évre kezdtem el oktatni.

Ekkor még nem voltál hivatalos oktató, ugye?

Papírom még nem volt róla. Én most a Bhakti főiskolára járok a jógamester szakra, most fejeztem be a második évet. Thimárné Ozorák Zsuzska a fő ászana tanárom és vele átnéztem akkor ezt az agnis gyakorlatsort, végigmentünk az ászanákon, elmondta mit hogy kell csinálni, melyiknél mire kell figyelni, így kezdtem el én oktatni. Később pedig szereztem egy vinyásza jógaoktatói papírt.

A hot vonal hogyan jött nálad?

Abba az irányba mentem, ami nekem tetszett. Tetszett az erőteljesebb ászana gyakorlás, másrészt olvastam a neten a bikramról ami nagyon hasonlít az agni sorozathoz, de ez egy másfajta megközelítés, mint ahogy ők csinálják. Elkezdtem melegben gyakorolni és nagyon bejött, majd amikor Indiában voltunk ott is meleg volt ugye és sokkal jobban éreztem magam. Éreztem a pozitív élettani hatásait, hogy mennyivel másabb, mint amikor egy hideg teremben kell gyakorolni. így én el is döntöttem akkor, hogy nem is akarok többé hidegben jógázni, legalábbis nem rendszeresen.

Mi a hideg számodra?

A 20-25 fok az nekem hideg. 27-től fölfelé már elviselem. Van egy csomó szubjektív érzés, amikor ott vagy egy teremben, jógázol és tél van, hidegek az ablakok van egy kis huzat..stb ezt mind érzed, és engem ez befolyásol. Lehetne azt mondani, hogy én akkor most függetlenítem ettől a tudatomat, de mivel tudatos vagy arról, hogy mi történik a testeddel, ezért érzékeled azt, hogy a fiziológiádat az az adott körülmény hogyan befolyásolja. Ez persze a melegre is igaz, van, aki ezt nem bírja. Ezért vannak nálunk is olyan órák, amik nem melegben vannak.

Nagyon szereted a látványosabb, akrobatikusabb elemeit az ashtangának, és látszólag nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy ezek menjenek. Miért?

Nyilván ha feltöltök egy videót a youtube-ra, vagy csinálok egy bemutatót, akkor az ember a látványosabb ászanákat veszi elő. Krisnamachárya is ezt csinálta. A cirkusszal lehet a tömeget megfogni, hiszen ha odamegyek és csinálok egy paschimottanászanát valószínűleg nem fognak megtapsolni.

Egy bemutatónál én arra a szintre teszem magamnak a mércét, amit még éppen úgy érzek, hogy meg tudok ugrani.

Nem szeretek olyan bemutatót csinálni, amiben csak 100%-osan erőfeszítés nélkül kivitelezhető elemek vannak a számomra. Mindig ott van az adrenalin faktor, hogy kidőlök a kézenállásból vagy nem. Az a tapasztalat, hogy amikor a színpadon vagyok, akkor az nekem akkora plussz löketet ad, hogy meg tudok csinálni olyan dolgokat is, amiket általános egyénik gyakorlásban sokkal kevésbé. Ez a bemutatós része, de térjünk át a gyakorlásra:

A gyakorlásban én azért próbálok az ashtanga rendszeréhez ragaszkodni, mert minél többet gyakorlom, annál több összefüggést fedezek fel, pl hogy miért vannak abban a sorrendben az ászanák. Nekem van egy olyan viszonyulásom az ashtanga rendszerhez, ami lehet, hogy nem teljesen tradícionális, mert ugye azt szokták mondani, hogy az a tradícionális, hogy az adott ászana nem megy, akkor csak addig mész a sorozatban, ha megy, akkor mehetsz tovább. Na most a kettes sorozatban az első ászana az a pashasana , ami valakinek tök könnyen megy, valakinek meg nem. Nekem vannak olyan napok, amikor össze tudom akasztani az ujjaimat, van olyan is, amikor nem, és hasonló igaz a supta kurmasanára is, mert a csípőnyitottságom még nem olyan szintű amilyet szeretnék.

És akkor most bumm, ha az ember ott megáll, akkor lehet hogy 2 évig ott fog vesztegelni. És vannak persze, akiknek testalkatukból kifolyólag sosem fog menni a pashasana. Nekem a sorozatnak az elejétől a végéig való gyakorlása eredményez egy összefüggő koherenciát. Mixelni nem szeretem, pl. egyes  plussz a kettes fele, de fél sorozatot gyakorolni meg kevésnek tűnik.

Hogyan élted meg a különböző sorozatokat, amikor elkezdted őket gyakorolni? Hogyan hatottak vissza a korábbi sorozatra, korábbi gyakorlásodra?

Én az 1-es 2-est nagyon szeretem, szerintem az a teljes értékű ashtanga gyakorlás, ha valaki mind a kettőt gyakorolja, vagy legalábbis a kettes nagy részét. Olyan ez a kettő, mint az érem 2 oldala.

Pattabhi is azt mondta, hogy a 3-astól fölfelé a sorozatok már csak bemutatóra valók, gizdulásnak, vagy annak, aki szereti a kihívást.

Az első kettő viszont nagyon jól kiegyensúlyozza egymást, szerintem érdemes őket felváltva gyakorolni, vagy ha sok ideje van valakinek, akkor lenyomni mindkettőt. Nekem kettő dologgal kell még sokat foglalkoznom, a csípőnyitás és a hátrahajlítás. Ezek azok a területek, amiket nagyon lassan lehet fejleszteni, legalábbis nekem. Persze van, aki adottságból, genetikából rögtön megcsinálja…

Viszont ő nem biztos, hogy bandhából csinálja…

Igen, ő nem éli át ezt a fajta küzdelmet. Nagyon fontos, hogy első megközelítésben, legalább elméletileg megértsük minden egyes póznál, hogy az hogyan indul ki a bandhából. Látom az embereket, hogy küzdenek pózokkal és már ránézésre látod, a saját tapasztalataid alapján, hogy ez azért van, mert nincs összekötve a póz a bandhával. Az a különbség a jóga és az akrobatika, vagy gimnasztika között, hogy itt belülről kifelé építkezünk, először kell tudatosítani a bandhát, addig, amíg vannak valamilyen fizikai korlátaid és nem tudod az ászanát úgy megcsinálni, ahogy annak ki kell néznie, akkor a külsőt még mindig lehet hanyagolni a belső lényeghez képest. És amikor ezt bentről kifelé fel tudod építeni, akkor onnan következik be 10-15, vagy nem tudom hány év után, amikor erőfeszítés-mentesen megy.

A kettes sorozat gyakorlásánál te nem a tradícionális utat követed, nem vártad meg hogy az egyes tökéletesen menjen…

Olyan nincs. Én még nem láttam olyan embert, akinek tökéletesen megy az egyes. Megmondom miért. Azért, mert az az elképzelés, ami bennem él az egyes sorozatról, azt én még fizikailag megvalósítani egyben nem láttam senkitől sem.

Mi ez az elképzelés?

Az, hogy például az egyes sorozatban nagyon sok vinyásza van, és azokat a vinyászákat lehet óvodás szinten csinálni, lehet egy közepes elfogadható szinten csinálni, és lehet nagyon magas szinten is csinálni.

Jó ez egy látványos dolog, hogy az ember állandóan fölmegy kézenállásba, majd szépen leereszti magát belőle, de ugyanakkor én úgy gondolom – és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok az egész világon – hogy ez egy belső sajátossága az ashtanga rendszernek, hogy megtanulod emelni a súlypontodat, mert ez is bandhával történik. Ha nem tanulod meg itt fölemelni a súlypontodat, akkor a 3-as sorozatban a kartámaszoknál esélyed sem lesz.

Nem tartod veszélyesnek a kettes sorozat tanítását gyakorlatilag bárkinek? Hiszen a szerda esti kettes órádra kezdők is bemehetnek.

Az utóbbi időben az a tapasztalat kezd bennem kikristályosodni, hogy a kettes sorozat igazából kevésbé veszélyes, mint az egyes… Mert ott legfeljebb ha valamit nem tud megcsinálni, akkor nem csinálja meg, vagy módosítjuk neki. Ha nem tudja a lábát a nyakába tenni, akkor nem fogja a lábát a nyakába tenni, de ebből sérülés nem lesz. Az egyes sorozatban meg nagyon sok az előrehajlítás, amit gyakorlatilag mindenki meg tud csinálni, sokan pedig púposítják a hátukat és az ő derekuk megy tönkre leghamarabb.

Tehát ha egészségügyi szempontból nézzük, akkor én azt gondolom, hogy a kettes sorozat kevésbé veszélyes, mint az egyes. De nézzük a másik oldalát is, mert Patthabi Jois azt mondta, hogy a kettes sorozat az a nadi shodhana, tehát az idegpályákat tisztítja és aktiválja, és egy finomabb szintű energiát hoz létre a kettes sorozat, amit nem biztos, hogy megfelelően be tud fogadni valaki, ha nem hozta létra az alapokat az egyes sorozattal, amely kitisztítja a méreganyagokat a belső szervekből, szövetekből.

Igen, éppen ezért aki elmegy a kettes órára mindenféle elő tapasztalat és gyakorlás nélkül, nem fogja megélni azokat az előnyöket, amiket a sorozat hivatott adni.

Én azért mindenkinek el szoktam mondani, aki szerdán betéved az órára, hogy ne alapozzuk arra a gyakorlásunkat, hogy csak a kettes sorozatot csináljuk. Az ashtanga nem egy olyan rendszer, amit hetente egyszer lehet gyakorolni, és ez a gyakorlatsor, amit mi csinálunk ez nem kezdőknek való, már az egyes sorozat sem. Ez egy mester gyakorlatsor tulajdonképpen, és azok szokták megtalálni magukat az ashtangában akiknek van azért már egy jó pár éves jógamúltja előtte.

Én úgy gondolom, hogy az embernek rugalmasan kell ehhez hozzáállni, hiszen egy jelentős változás végbement azoktól az időktől kezdve, amikor David Williams és az első amerikaiak elmentek Pattabhi Joishoz, ahogy ő akkor tanított, és ahogyan most tanítanak. Mert most már egy olyan tábora van az ashtangának ahol megjelenik ez a fajta késztetés, hogy standardizáljunk, hozzunk létre egy általános rendszert.

Mivel sokan oktatják sokfelé, mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs két egyforma tanár, sok egyéni megközelítés van a dologban, és biztos vagyok benne, hogy az elején máshogyan mentek a dolgok, mint ahogy később kialakult.

Miért nem tartasz már mysore órát?

Egyrészt azért, mert rábeszéltek, hogy adjam le, mert már 11 órát tartok egy héten. Másrészt én úgy látom, hogy ez a mysore óra tartás, ez sokkal erősebben személy-függő, mint más vezetett órák. Aki például István miatt fölkel hétfőn reggel, az értem nem biztos, hogy fölkel, és ezt az embernek akceptálnia kell. Sokkal nehezebb egyébként mysore órára találni egy oktatót, mint vezetett órára.

Te magad, miért szereted jobban a vezetett órát?

Valószínűleg azért is nem működött nekem annyira a mysore óra tartás, mert én saját magam is úgy érzem, hogy jobban ki tudok teljesedni egy vezetett órán. Én ezt saját magam részére is elfogadtam, és nem úgy tekintek rá, hogy én kevesebb vagyok, mert nem szeretek mysore-t oktatni.

Sokan mondják, hogy a vezetett a kezdőknek való, a mysore pedig a haladóknak. Vannak tanárok, akik nem szeretnek beszélni, Sheshadri erre egy tipikus példa, benne elemi tiltakozás van, ha vezetett órát kell tartani. Van, aki nem a szavak embere, hanem az igazításoké, van, aki viszont úgy érzi, hogy a szavakon keresztül annyi plussz információt át tud adni, amit mondjuk egy mysore órán nem tud annyira.

Én mysore órán inkább respektáltam az emberek egyéni gyakorlását, azt a flowt amiben ők voltak, és ebben próbáltam meg asszisztálni. Én úgy éreztem ott, hogy inkább egy alárendelt kisegítő személy vagyok, ami persze nem feltétlenül probléma.

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

A Kamal-workshop nagyon tetszett. Nem jelenteném ki 100%-osan, hogy az összes eddigihez képest vitte a pálmát, de valahol az elsők között volt. Nekem ugye nála volt az első ashtanga élményem, és talán a vezetett órák szeretete is azért alakult ki nálam, mert ő akkor azt tartott, és csak mostanában kezdett ráállni a mysore órákra. A lehető legtöbb elemet én tőle vettem át az oktatásomban, és nagyon jó volt felfrissíteni az élményt, ami hozzá kapcsolódott, most hogy itt volt.

Itthon eljársz más oktatók órájára?

Hát Katusnál voltam talán kétszer, de lehet, hogy még elő fogok fordulni ott. Az Atmában Panni órájára szoktam járni minden kedden.

Szerinted van rivalizálás a tanárok között?

Én úgy gondolom, hogy az Atmában nincs, nálunk nagy a csapatszellem. Szerintem az egóját ezen a szinten mindenkinek sikerült azért félretenni.

Miért kezdted el a küzdősportot? Az ashtanga már nem kihívás esetleg? Szerinted összeegyeztethető a kettő?

Szerintem maximálisan összeegyeztethető. Az volt a történet, hogy tavaly a Szekérfesztiválon egy thai boxos nadrágban tartottam a jógabemutatót, és ennek kapcsán a Roland akihez most járok edzeni, a Facebookon megtalált, és később Lovász Andival elmentünk kipróbálni. Nekem szempont volt, hogy ne akadályozza a jóga gyakorlásomat és ne kapjak olyan sérülést, ami miatt nem tudok oktatni, de láttam, hogy itt odafigyelnek az emberre, ésszel történnek a dolgok. Nekem az ashtangától is fölmegy az adrenalinom és ettől meg még inkább.

Alapvetően harcosnak vagy jóginak tartod magad?

Szerintem az ashtanga egy nagyon harcias jógairányzat mellesleg. Valószínűleg alapvetően azért kötöttem ki az ashtangánál is, mert egy harciasabb alkat vagyok, és ebben is azt kerestem, hogy mi a jógában a legextrémebb és legmagasabb kihívás. Tehát már ez is a kihívások keresése, és valamiféle gátlásoknak és félelmeknek a legyőzése; és szerintem a küzdősport is erről szól. Mert ha gyakorlatilag eljutsz odáig, hogy itt áll veled szemben valaki, és ha nem figyelsz oda, akkor bever egy olyat, hogy KO lesz belőle. Eleve ahhoz, hogy ne fussál onnan el, meg kell tanulni legyőzni a félelmet.

Az a fajta belső kihívás, hogy hajlandó vagy szembenézni a veszéllyel, ott szerintem kell egy olyanfajta filozófiai háttér, és analitikus elme, ami lefuttatja ezeket a dolgokat és akkor azokat a stressz reakciókat és félelmeket ki tudja küszöbölni az egészből. Meg kell tanulni mindenféle zavaró körülményt kizárni, és a jógában ugyanez van, erre törekszünk.

Igen, de míg a jógában arról van szó, hogy az elmét lecsendesítsd, és befelé figyelj, addig egy küzdősportban pont felpörög, nem?

Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos ponton túl, ez a kettő úgymond szélsőség összetalálkozik. Szerintem pont ugyanarról szól mind a kettő, hogy kontrollálni kell az elmét.

Jóga, thai box, vallás, család… Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a nap 24 órájában?

Nem olyan könnyű, de valahogy azért próbálom. Ezeket a kötelezettségeket mind úgy kell úgymond beteljesíteni, hogy nemcsak tessék-lássék, hanem tényleg szívvel-lélekkel, de annak is ott kell lenni, hogy az embernek mi a belső motivációja, és mi az ő prioritási listája.

Én ebből a szempontból egy eléggé változékony ember vagyok. Az eddigi életem azt mutatja, hogy főleg az elején 2-3 éves periódusokban változtak, hogy most éppen mi a sláger, mi az amire leginkább koncentrálok. Most ezeket már próbálom nyújtani, és nyilván kell az embernek az is, hogy legyen az életében valami állandósság, a hippi-cigány életet már nem szeretem, és soha nem is szerettem, amikor nincs egy rendszer, nincs egy folyamatosság az életedben, hanem napról-napra teljesen bizonytalan minden, az nekem nem jön be. Ugyanakkor jó, ha van valami színes új dolog, de akkor az a megfelelő helyére kerüljön, és ne hanyagoljak el miatta más dolgokat, amik szintén fontosak. Ehhez kell egyfajta tervezettség és kontroll.

Milyen pozitív dolgokat hozott az életedbe, a személyiségedbe a jógagyakorlás?

Először is nagyon sok érdekes, és kedves embert megismertem, és én tényleg úgy gondolom, hogy az én életembe a jóga hozta a legerőteljesebb változást eddig, ezért is ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Ezek közül az egyik legfontosabb dolog talán, hogy megtanultam másban is meglátni és elfogadni az értékeket. Egy kapcsolat akkor tud működni, ha egyrészt látod a másikban az értékeket, és ezt elfogadod, másrészt, ha nem akarod állandóan irányítani és kontrollálni és manipulálni. Ezt is fokozatosan kezdem megtanulni, hogy tiszteletben kell tartani a másik szabad akaratát.

A blogodban mostanában tapasztalható (legalábbis számomra) egyfajta hangvétel-váltás, ez minek köszönhető?

Ultraliberális vagyok mostanában. :-) Ez egyfajta árnyalása a dolognak, mert attól nekem még ugyanúgy megvan a véleményem, mindig úgy kommunikálok, ahogy belülről jön. Ha van egy stílusváltása a blogomnak, akkor az azt jelenti, hogy az én hozzáállásom a dolgokhoz is változott.

Például nem arról van szó, hogy már nem gondolom azt, hogy minden jógaoktatónak vegetáriánusnak kell lennie, mert most is ezt gondolom; csak ugyanakkor látom a másik felét, hogy mindig lesznek olyanok, akik jógát fognak oktatni, de nem lesznek vegetáriánusok, és lesznek olyan diákok, akiknek ez nem fog problémát okozni. Most akkor mit csináljunk, fejezzük őket le?

A jövőben is biztosan lesz még néhány téma, amire előjön belőlem egy „allergiás reakció”, még mindig radikális vagyok néhány dologban, mert nagyon nem szeretem azt a fajta kommunikációt, amikor tényeket manipulálnak azért, hogy hatást érjenek el a befogadó közegnél.

Az ahimsa igazából nem azt jelenti, hogy nem kell megbüntetni az embereket ha bűnös dolgokat csinálnak. Meg kell büntetni, csak nem nekem. Egy jógi azt mondja, hogy ha valaki rosszat csinál, Isten majd úgyis megbünteti. Ő inkább úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy ha tudok valamit javítani a dolgokon, az emberek életén, és bizonyos erkölcsi értékeket úgymond kommunikálni és befecskendezni a társadalomba, akkor az jó, de azt is meg kell nézni és meg kell fontolni, hogy ezt olyan módon tegyem, ahogyan az a legkönnyebben befogadható.

Ha választanod kellene, akkor Agni vagy Ashtanga?
Ashtanga. Egyértelmű.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Az a rendszerem, hogy az 1-est, 2-est, és a 3-ast, és mindegyiket hetente kétszer.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Általában azok a kedvenceim, amiket még nem tudok megcsinálni. :-) Sok van, például a dvipada sirsászana, az nekem egy ashtangás signature ászana. :-) A hátrahajlításokat is nagyon szeretem, főleg a teljes íjpózt (padangustha dhanurasana) szeretném megtanulni.

3. Mumus ászana?
Én inkább azt mondanám, hogy vannak bosszantó pózok. A Virancsjászana A-val kapcsolatban például azt érzem, hogy ezt még nem sikerült feltörni. Mindig kísérletezek egy ászanával, amíg nem kezd el összeállni, de ennél még nem sikerült. Ha nem gátolna a csípőkötöttség, akkor könyebb lenne. Ha már fejben megvan, akkor már oké, de ha még nem is áll össze, akkor az irritál. :-)

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Én Kamalt (Kamal Singh – a szerk.) mondanám, neki nagyon sokat köszönhetek. Második ilyen ember számomra Shivan Kutty, de Sheshadri is nagyon jó volt.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Hatszor.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én Pannit (Pákh Anna – a szerk.) szeretném javasolni. Egyrészt azért, mert az ő óráira szoktam rendszeresen járni, másrészt azért mert őt látom úgy, mint azt a tanárt, aki leginkább az én stílusomban tanít, persze amellett a saját lágyságát és tulajdonságait is beleviszi.

Advertisements

3 hozzászólás

Kategória: Ashtanga-profilok, egyéb

3 responses to “Ashtanga-profilok: Gauranga Das

  1. Visszajelzés: Ashtanga-profilok: Pákh Anna | Astangini

  2. Visszajelzés: Astanga-profilok: Major Ági | Astangini

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s