A múltkor megértettem mire is gondolt anno Eyal, amikor az udzsaji “sötét oldaláról” beszélt… Órán az egyik srác velem szemben olyan hangosan lélegzett, hogy hozzá képest Darth Vader bolyhos nyuszitappancs, és mindez csak fokozódott egy-egy nehezebb ászanánál.
Az elején még csak egy kicsit volt hangosabb a szokásosnál, később azonban erőltetett fújtatás lett belőle.
Eyal szerint egyébként akinek a kilégzéssel van gondja, az nem tudja elengedni a dolgokat az életéből, aki pedig a belégzéssel küszködik az magát az életet nem tudja élni, elfogadni. Khm, és vajon mi a helyzet, ha valakinél a ki- és a belégzés is ugyanolyan brutál?
Az udzsajit ugye javarészt győzedelmes légzésnek nevezik, ami megtévesztő kifejezés is lehet, hiszen sokan rövid ki és belégzéssel iszonyú hangokat adnak ki, ami inkább dühödt szuszogásnak hangzik, ahelyett hogy lassítanának és mélyítenének a légzésükön. Szerintem sokkal találóbb az “ocean breath” elnevezés, amit szintén gyakran használnak az udzsajira.
Tegnap óra után Hajnallal próbáltuk magyarázni néhány újoncnak hogyan is képezzük az udzsajit, hogyan kellene hangoznia, és hát nem volt egyszerű feladat érthetően átadni. Pattabhinak ez könnyebben megy. :-)
Én mindenesetre picit eltűnődtem, hogy vajon a felszínes rendszertelen légzés, vagy a tévesen udzsajinak vélt erőltetett fújtatás a rosszabb?
Bolyhos nyuszitappancs :D :D :D