Ashtanga-profilok: Szalai István

Szerény, halk szavú srác a „sarokból”, vagy könyörtelen „adjustment-machine”? Egy biztos: az egyik legjobb hazai ashtanga tanár! Egyszerre szerény, és visszahúzódó, ugyanakkor nagyon is határozott véleménye van a dolgokról. Óráin mindig rend van és fegyelem, nem szereti a beszélgetős lounge-jogát. Egyén függő jógaterápiája és „hírhedt” baddhakonasana igazítása sokaknak szerzett már igazán emlékezetes tapasztalatokat, és fájdalmas felejthetetlen perceket.
Vallja, hogy a jógának az egyéni tapasztaláson kell alapulnia, egy guruja legyen az embernek és tőle tanuljon, vele gyakoroljon, minden egyéb forrásból szerzett információ csak külső befolyás.

 

30 éves koromban mentem le először jógaórára, a Mandala jógastúdióba. Egy nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak titulált betegség volt az előzménye, és a jógát javasolták kiegészítő gyógymódként.

Annyira bevált a jóga-terápia, hogy 1,5 évig gyakorlatilag minden nap jártam. Nagyon mélyről indultam, sokáig konditeremben „edződtem” előtte, ami nem igazán volt segítségemre ezen az új területen… Az első hónapban például amikor elmentünk táborozni 5 db ülőpárnára kellett ráülnöm, hogy viszonylag egyenesen tudjam tartani a hátamat és kényelmesen üljek.

Mikor jött az ashtanga jóga? Hol találkoztál először ezzel a jógatípussal?

Ez egy izgalmas történet! 1,5 évnyi gerincjóga után rátaláltam az Agni jógára, ami nekem elsőre szerelem volt, mert olyan nehézségű ászanák voltak, amik kihívást jelentettek számomra, és Gauranga személyisége is magával ragadott. Így megosztottam a figyelmemet a gerinc jóga és az agni között heti 2 gerincjóga és heti 2-3 agni-jóga formájában. Ez így ment kb. 1 éven keresztül, majd jött az életemben egy nagy fordulópont, és úgy döntöttem egy évre Indiába megyek.

Mi volt ez a fordulópont?

Főként munkahelyi ok volt. Sokáig nagyon pörgősen dolgoztam, heti 6-7 napot csak a munkának éltem, igazi karrierista felfogásban, aztán rájöttem, hogy az egésznek nincs így értelme tovább, jött a betegség is, és valami váltásra volt szükségem.

Előtte konzultáltam Gaurangával, aki azt mondta, hogy ő támogatja, hogy kimenjek, jót fog tenni nekem. Mesélte, hogy tervezi, hogy nyit egy új stúdiót, és hogy van egy új őrület a világban, amit úgy hívnak, hogy ashtanga jóga… Mondta, hogy jó lenne, ha ezzel elkezdenék foglalkozni, és majd az új stúdióban ilyen óra is lenne.

Ezek szerint Indiában voltál először ashtanga órán?

Nem. Első alkalommal, hogy tudjam, miről is van szó, Indiába indulás előtti héten elmentem a Szil Kati vezetett ashtanga órájára, ami már itt nagyon megtetszett. Kati elmondta pár szóban az ashtanga lényegét, és tényleg egy hatalmas élmény volt az óra, így örömmel mentem ki Indiába és fogtam hozzá a gyakorlásnak.

Mesélj Indiáról!

Az volt az alap koncepció, hogy fél évig Rishikeshben a jóga fővárosában készülök elő a Mysore-i fél évre. Itt napi szinten jártam vezetett ashtanga órára Kamal Singh jógihoz, és mellette tanultam sivananda és iyengar jógát is.

Hogy tetszett az iyengar jóga?

Indiában más az Iyengar jóga, mint amit itthon megszokhattunk. Van egy Rudra Dev nevű úriember azaz Brahmacsari, hozzá jártam. Ő hihetetlen szigoráról ismert, mellette persze nagyszerű tanár is. A szigorúságot tőle „tanultam”, persze a személyiségem része is valamelyest… Engem nagyon inspirál, ha rend van az órán, a tanár a főnök, az történik az órán, amit ő mond, nem szeretem a beszélgetős lounge-jogát, kifelé viszi a figyelmet. Számomra a jóga befelé figyelés, az összes lényeges információ belül van!

Fél év Risikesh után jött Mysore. Miért nem a Main shalába mentél Pattabhi-hoz?

Az eredeti terv az volt, hogy 6 hónapot vagyok Mysore-ban, ebből 5 hónapot Sheshadri-nál töltök, 1 hónapot a végén pedig a Main shalában. Viszont amikor megérkeztem és informálódtam, akkor kiderült, hogy egy bizonyos szintet már képviselned kell, hogy hasznos legyen a Main shalába menni, és én akkor úgy éreztem, hogy még nem vagyok megfelelő szinten.

Paschimottanasana adjustment in "Szalai-style"

Sheshadrinál kezdtem a Mandalában, majd 1 hónap elteltével elutazott egy európai körútra, így kellett keresnem egy másik tanárt illetve jógahelyet, és ez lett a Sthalam8. Ettől én először egy kicsit idegenkedtem, mert egy szemtelenül fiatal srác vezeti, és én nem akartam fiatal emberektől tanulni, az volt a véleményem, hogy ha jóga oktatás, akkor legyen egy öreg, tapasztalt róka a mesterem.

Ez teljesen átértékelődött bennem, amikor elkezdtem jógázni a Sthalam8-ben.

Nem találkoztam még egy ilyen jógaoktatóval, mint Ajay, akiben ennyi energia van és ezt az energiát ennyi felé ki tudja sugározni. Megvan a saját stílusa, ami nem mindenkinek jön be, tudni kell Róla (azaz nem kell tudni, de remélem nem haragszik meg érte, ha elmondom), hogy igazi rosszcsont utcagyerek volt fiatalkorában, itt „fedezték fel”. Ez is egy érdekes történet, a Jivamukti alapítók karolták fel, Sharon és David, ők finanszírozták a jóga tanulmányait, és végül a második leglátogatottabb ashtanga tanárrá vált Mysore-ban.

Milyen volt ez a Mysore-i fél év gyakorlásod szempontjából?

Napi szinten gyakoroltam, reggel ashtanga, délután hátrahajlítások. Folyamatos fejlődés, kisebb sérülések sem voltak, legszebb jógás hónapjaim, a társaságról már nem is beszélve.

Hogy érzed, el érted a célodat ezzel az 1 év elvonulással?

Mindenféleképpen, sőt túl is tett azon! Mindenkinek jó szívvel ajánlom érdemes áldozatokat hozni érte!

Amikor hazajöttél elkezdtél tanítani. Milyen volt az első órád?

Egy agni-jóga volt. Kiderült, hogy túl kell esni bizonyos tanítás-technikai lépéseken… Én mindig is egy csendes, visszahúzódó srác voltam, aki ült a sarokban, és „nem mert ránézni az emberekre”, de a jóga teljesen megváltoztatott.

A nyilvánosság előtti szereplés nehéz volt, sok idő kellett, hogy túltegyem magam rajta, és olykor még most is vannak ezzel esetleges problémák, de ezt csinálni kell, másképp nem megy…

Mysore vagy vezetett? Melyik stílusú órán gyakorolsz, ill. tanítasz szívesebben?

Mindenképpen Mysore! Szerintem a vezetett óra, az egy olyan esemény, ami arra való, hogy a tanulók megtanulják a légzés számolás speciális ashtangás metódusát, a helyes ászana sorrendet, és hogy nagyjából hogyan kell kivitelezni a testhelyzeteket, de amikor valaki más számolja a légzést helyetted, az nem az igazi…

Az igazításaid hogyan alakultak ki? Azt is kint tanultad meg ugye?

Igen, elvégeztem egy tanárképzést, egy TTC-t (Teacher Training Course) Ajay-nál, aki legendásan igazít. Ezt ötvözöm a különböző workshopokon és tanároknál tanult igazításokkal. Igyekszem kialakítani a saját stílusomat, ami nem is egy fix stílus, hanem egyén-függő jógaterápia.

A baddhakonasana igazítást kitől tanultad?

Ez egy abszolút oldschool Ajay igazítás! :-) Kicsit még csiszoltam rajta, a magyar sajátosságokhoz igazodva. Nála azóta ez már változott, annyira nem durva, mint régen volt… Tudni kell, hogy a baddhakonasana az egyik legfontosabb ászana az első sorozatban, szerintem.

Ezért is veszed ennyire komolyan ezt az igazítását?

70% pszichológia...Igen. Igazából én ezt inkább pszichológiának tartom, mint fizikai igazításnak… Azt tudom mondani, hogy ha kapok bármilyen tanítványt, és van 5 percem, bárkinek le lehet tenni a lábát vagy legalábbis „soha” nem látott mélységekbe tudom/tudjuk vinni azt. Persze ezt neki is akarnia kell :-). A baddhakonasana szerintem 70%-ban pszichológia, jó kis lecke, hogy minden fejben dől el!

Mi volt eddig a legjobb workshop élményed?

Talán eddig Danny Paradise volt a legjobb élmény. Mondjuk ő sokaknak nem jönne be, mivel freestyle-os ashtanga tanár, de egy csomó mindent kaptam tőle, amit beépítettem a saját gyakorlásomba. Nálam ezek a freestyle-os ashtanga variációk nagyon is működnek. Ez egy nagyon ingoványos talaj, felmerül a kérdés, hogy kinek van ahhoz joga, hogy átalakítsa az ashtanga tradíció által előírt tanokat… Nem mondom azt, hogy nekem van hozzá jogom, mert persze, hogy nincs, én is csak egy alázatos tanítvány vagyok, de saját gyakorlásomból tudom, hogy bizonyos módosítások a fejlődés érdekében igenis hasznosak lehetnek.

Mi a véleményed, mikor kezdje el valaki a második sorozatot gyakorolni?

Az ászanák sorrendje a helyes ki és bejövetel az az alap nálam. Amíg a tanítvány ezt nem tudja, addig nem. Egyébként pedig azt a tradícionális vonalat követem, hogy ha megy a dropback és stabilan az első sorozat legtöbb ászanája (az esetleges egyéni sajátosságok/korlátok, enyhítő körülmények lehetnek. pl. túl rövid kéz), akkor lehet. Divat mostanában elkezdeni a kettes sorozatot 2 év gyakorlás után is, sőt olyakor 1 év után is, sőt olyanról is hallottam, hogy valakinek ez az első jógaélménye, viszont én ezzel egyáltalán nem értek egyet.

Csak a vega jógi a jógi? Mi a Te véleményed erről a nagy vitákat kiváltott kérdésről?

Én vega vagyok, de nem gondolom, hogy mindenkinek ezt kell követnie. Senki se erőszakolja meg magát ilyen téren, ha valaki húst szeretne enni, akkor egyen húst. Az a tapasztalatom és a tanítványok visszajelzése, hogy az ászana gyakorlást, bevonzza a húsmentes életmódot vagy a drasztikus csökkenést de ha valakinél nem, akkor ezzel sincs probléma.

Miért hagytad abba India után a blogírást?

Szerintem a jóga egy befelé figyelés, egyéni tapasztaláson alapuló tudomány. Irtózatos energiákat lehet elvesztegetni blogírásra és mindenféle közösségi oldalakon történő publikációkra. Úgy érzem, hogy nekem még annyit kell fejlődnöm, hogy inkább a gyakorlásomba fordítom ezt az energiát. Ahogy Pattabhi mondta a jóga 99% gyakorlás, 1% elmélet.

Beszéljünk egy kicsit a sérülésekről. Szerinted miért van az, hogy ashtanga jógában gyakoribbak a sérülések, mint más irányzatoknál?

Ez az irányzat alapvetően bevonzza az olyan embereket, akik teljesítményorientáltak. Ez magában rejti azt is, hogy nem vagyunk igazán alázatosak a testünkkel, és nem vagyunk türelmesek sem. Plusz a nyugati ashtanga oktatás merőben más, mint a tradícionális indiai ashtanga irányzat, ahol az ashtanga egy spirituális gyakorlat, míg nyugaton ezt inkább fizikai gyakorlásnak vesszük. Amint az ashanga fizikai gyakorlás lesz, azonnal jönnek a sérülések.

Kitől tanultad a „bandha check”-et?

Heti rendszerességgel járok Katushoz (Szil Kati), sokat tanulok tőle, mint tanítvány, és mint tanár is. Ő alkalmazta nálam először ezeket a technikákat, ami egy nagyon finom technika és az elején nagyon idegesítő tud lenni, de rendkívül hasznos. „Milyen ashtangás vagy? Mutasd a bandhád, megmondom!” :-)

Miért nem a „klasszikus” ashtanga mantrát használod? A Te mantrád honnan ered?

A különböző mantrák által lehet a jógában visszakövetni a tanítói láncolatot. Az “én” mantrám a Jóga Makarandából származik, ami Krishnamacharya szellemi hagyatéka. Az első szakasz más, a második, avagy fő versszak ugyanaz, és a végén van egy tisztelet felajánlás, ami a közismert Mangala Mantrában nincs benne. Mesteremtől, Ajay Kumar-tól kaptam ezt a mantrát, ezt a láncolatot követem.

Szerinted milyen egy jó jógatanár? :-)

Egy jó jógatanár akkor tud hiteles lenni, ha napi szinten gyakorol, belül szerény, kifelé szigorú, rendet tart az órán. Nem “haverkodik” a tanítványokkal, tartja a két lépés távolságot, példamutatóan viselkedik és él.

Nem könyvből tanít, hanem egyéni tapasztalásból, áll mögötte egy Guru, akitől folyamatosan tanul, mivel a tanárságnak és a tanítványságnak kéz a kézben kell járnia.

VILLÁM-HATOS

1. Jelenleg melyik sorozatot gyakorlod?
Jelenleg az egyes sorozatot, és a kettes bizonyos ászanáit.

2. Van-e kedvenc ászanád, ha igen melyik az?
Előszeretettel foglalkozom a paschimottanászanával mostanság, de a „fiús” testhelyzetekkel is jól kijövök, szeretem a kartámaszokat (pl. pinchamayurasana). Ez is változott egyébként az utóbbi időkben, mert régen nagyon ászana függő voltam, most pedig légzés és bandha fan lettem.

3. Mumus ászana?
Nincs olyan, hogy nem szeretnék egy ászanát. A hátrahajlításokkal például azért kezdtem el intenzíven foglalkozni, mert sokáig azok nagyon nem mentek. Most talán a pashasana számít nálam „mumusnak”.

4. Kitől tanultál eddig a legtöbbet?
Ajay Kumartól, és persze ne feledkezzünk meg Vinay Kumarról sem (nem rokonok), akihez kint tartózkodásom alatt szoktam délutánonként hátrahajlító órákra járni.

5. Hányszor jut időd a gyakorlásra egy héten?
Heti hatszor gyakorlok.

6. Kié legyen a következő Ashtanga-profil és miért?
Én a magyar jógaélet egyik legellentmondásosabb szereplőjét szeretném hallani ill. olvasni, az ő történetére vagyok kíváncsi. Vitathatatlanul rengeteget tett a magyarországi ashtanga jógáért, viszont gyakran összecsapnak fölötte a kritikai hullámok. Szerintem hasznos lenne, ha egy csomó mindent lehetne tisztázni.  Legyen Gauranga Das a következő.

Advertisements

8 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Ashtanga-profilok

8 responses to “Ashtanga-profilok: Szalai István

  1. k

    Egyszerűen bámulatos, hogy mennyire összeérnek a háttérben a dolgok! Pont a most tette fel David Garrigues az Ashtanga Discussion Room csokorba tartozó új videoját, amiben (többek között) nagyon idevágóan az igazításról mesél, gyönyörű a 100%-os párhuzam :)

  2. Brunner Ágnes

    inspiráló,mint mindíg.
    nagyon köszönöm! :-)

  3. Gaurangával a JógaBlogon is nemrég készült interjú, tökmás aspektus, inkább “amatőr” szempontból: http://joga.blog.hu/2011/06/10/kiegyensulyozodnak_a_polaritasok_interju_gauranga_das_szal_a_krisna_tudatu_cegvezeto_astangival

  4. M

    A sérülésekkel kapcsolatos rész nekem nagyon tetszett. Szerintem nagyon találó.

  5. Visszajelzés: Ashtanga-profilok: Gauranga Das | Astangini

  6. Visszajelzés: Challenge accepted | Astangini

  7. Visszajelzés: Ashtanga-profilok: Pákh Anna | Astangini

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s