You can give up ashtanga, but ashtanga will never give up you

Eyal Chehanowski workshop beszámoló – 2011. május 26-29.

Miért nem én írok beszámolót, hiszen én is ott voltam a legutóbbi Eyal workshopon? Egyrészt mert én nem voltam ott az egészen, másrészt mert én valószínűleg ugyanúgy áradoznék mint legutóbb Orsi :-), harmadrészt mert meglepő módon kedvenc workshop ellenes Kis Buddhánkat (is) teljesen az ujja köré csavarta az izraeli jógi, így nagyon  kíváncsi lettem az ő tapasztalataira.
Íme tehát Eyal pasiszemmel, avagy Balázs első vendégpostja az Astanginin. :-)

Nem vagyok sem nagy blogger, sem nagy workshopra járó, viszont mindig örömmel olvasom a beszámolókat az Astanginin :) ezért engedtem a nyílt erőszaknak bíztatásnak, hogy írjak az aktuális Eyal workshopról.

Eyal Chehanowski-t már jól ismerheti a budapesti ashtanga jóga közönség, most harmadszor járt nálunk, sőt, tartott workshopot az Atmában és az Avon Test és Lélek Napon is. Most május végén négy napot tölthettünk együtt, csütörtöktől vasárnapig.

Eredetileg egyáltalán nem terveztem workshopokra menni idén, pedig számos kiváló tanár jött/jön Budapestre. Ennek ellenére, saját magamat is meglepve egyre növekvő lelkesedésemmel, végül a négyből három napon részt vettem, sőt, követtem Eyal-t ahová csak tudtam. Ugyanis, Katus előzetesen kikötötte, hogy a workshopon el kell kezdenem tanulni a harmadik sorozatot (ebbe igazából sem nekem, sem Eyal-nak nem volt túl sok beleszólása :)). Másrészt, a szervezés közben (amennyire beleláttam) Eyal nagyon fair módon viselkedett. Tényleg létezne olyan jógi, aki a társas és üzleti élet mai valóságában is jógi marad? Mindenesetre, nekem nagyon fontos, hogy olyantól tanuljak, aki emberileg is megüti a mércét.

A workshop felépítése pofonegyszerű volt – mysore stílusú jógagyakorlás, majd kérdések és válaszok. Nem volt egyetlen központi téma, Eyal igyekezett mindenkire külön odafigyelni és minden kérdésre kimerítően válaszolni.

Csütörtök reggel, miközben lassan gyülekezett a társaság, Eyal csöndesen figyelte a sarokból, ki milyen ösztönös reggeli rutinnal indít a szőnyegén. Közben Katusék is megérkeztek egy rendkívül barátkozó kedvű kölyökkutya (Chi-Lee) társaságában, aki végül kívül maradt és gondoskodott róla, hogy mindenki jókedvűen lépjen be a terembe.

A reggeli gyakorlás azzal kezdődött, hogy Eyal kifejtette, milyen fontos az alapos bemelegítés a reggeli intenzív jóga előtt, és mutatott pár egyszerű gerincnyújtó, bandha tudatosító gyakorlatot, amiket én kifejezetten nehéznek találtam. Azt is megjegyezte, hogy reggel célszerű lassan indítani, és fokozatosan felpörögni, illetve a levezetőknél fontos hosszú ideig maradni pl. gyertyában. Gyakorlás közben aztán mindenkihez külön odament és személyre szabott tanácsokat, igazításokat adott.

Látszott, hogy nem rutinból, merev szabályok szerint dolgozik, hanem nagyon odafigyel az egyéni sajátosságokra és sok forrásból merít. Nagy hangsúlyt fektet a finom, puha, erőlködéstől mentes légzésre, hozzám többször is odajött, néha suttogva, néha öblös hangon emlékeztetett: “soft breath”, térjek vissza az Udzsaji Jó Oldalára. Végül a fejenállások után megmutatta a harmadik sorozat első két ászanáját. Gyakorlás után sajnos sietnem kellett, hogy beérjek tízre dolgozni, így a beszélgetésre nem tudtam maradni, viszont ücsörögtem még egy kicsit a matracon savászana után. Öröm volt látni a leplezetlen elégedettséget a többiek arcán. Úgy tűnik, amit Eyal csinál, nagyon is működik.

Pénteken is hasonló mederben folyt tovább a gyakorlás. Este fél órával a hivatalos kezdés előtt pranayama tanítás volt, amire sajnos nem tudtam odaérni. A pénteki dupla gyakorlás egy kicsit megviselt, ezért a szombatot kihagytam és vasárnap mentem csak el, akkor viszont keményen belecsaptunk a harmadik sorozatba. Meglepett, milyen könnyedén és dinamikusan mutogatja őket így tanítás közben, különösebb bemelegítés nélkül.

A gyakorlás utáni beszélgetésekből kiderült, hogy Eyal rokon lélek, nagyon egy nyelvet beszélünk, legyen szó akár a jógáról, akár az életről. Bár néhány indoklásával nem igazán tudtam mit kezdeni (mindeddig nem nagyon barátkoztam meg pl. a csakrákkal és egyéb egzotikumokkal) valahogy mégis megtalálta rajtam azt a kapcsolót, amivel le tudta halkítani az örökké kritikus, vizsgálódó elmémet.

Sok minden szóba került, például valaki megkérdezte, hogy mit tegyen, ha úgy érzi, a testalkata, sérülései stb. miatt lassan már úgy érzi, jobb lenne inkább feladnia az astangát. Erre azt válaszolta, hogy nyugodtan próbáljon ki más jógairányzatot is, és ne aggódjon, “feladhatod az astangát, de az astanga nem fog feladni téged”. Azt is kifejtette, hogy ő nem vállalja a tanítást például gerincsérv esetén, hanem elküldi az illetőt szakemberhez. Nekem nagyon tetszett ez az őszinte, nyitott, felelősségteljes hozzáállás.

Mesélt arról is, milyen volt a régi szép időkben Pattabhi Joisnál tanulni: egy anekdota szerint egyszer Eyal a fájós térde miatt ki akarta hagyni a lótuszt, mire Pattabhi ezt látván a “padmasana” kijelentéssel nyomatékosította, hogy a sorozat az bizony sorozat. Erre egy ideig hangosan kiabáltak egymással, a Main Shala nagy meglepetésére. Végül Eyal “beadta a derekát”, és Pattabhi onnantól kezdve kedvelte őt. :)
Eyal egyébként nem erőlteti sem a lótuszt, sem a fejenállást térd-, illetve nyakproblémák esetén. Nekem sajnos egy ideje vacakol a bal térdem, mire pár kérdés és rövid méregetés után megmasszírozta a külső combomat (Eyal egyébként rolfing masszázsterapeuta is), és ellátott néhány hasznos jótanáccsal.

A vasárnapi gyakorlás után zárásként nagyon vidám perceket töltöttünk Katusék kertjében a workshop afterpartiján: cseresznyét majszoltunk, kutyát simogattunk, mindeközben magyar cross-motorosok neveit kutattunk fel a neten. :)

Végül, Orsi szerint Eyal esetében a Namaste egyik népszerű fordítását (“leborulok a benned lakó istenség előtt”) csakis szó szerint lehetséges értelmezni. :) Én idáig nem mennék el, Eyalt mindenesetre felvettem példaképeim hosszú listájára, és nagyon sokat szeretnék még tőle tanulni a jövőben. (Idén télen, Tel Aviv, valaki? Hmm?)

 

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló, vendégpost

3 responses to “You can give up ashtanga, but ashtanga will never give up you

  1. Brunner Ágnes

    Jó kis beszámoló volt, köszönöm!!!!
    Remélem lassan már én is eljutok egy workshopra….

  2. Pákh Anna

    Szóról szóra. :) köszi , Panni

  3. Visszajelzés: Árnyékban | Astangini

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s