Strech your mind

– vendégpost a Miami Life Centerből

Hajnalnak  olyan szerencséje volt, hogy közvetlenül a stockholmi utunk után 2 hetet tölthetett a napfényes Floridában. De mielőtt elöntene mindenkit az irigység, inkább élvezzük ezt a jó kis beszámolót, amit ennek köszönhetően rittyentett nekünk kedvenc padavanunk, a Miami Life Centerben tett látogatásáról. :-) Íme:

Egy rosszul sikerült tankolási manővernek köszönhető 24 órás utazás után (Budapest- New York, New York-Miami) a tudatom kinyújtóztatása volt a legutolsó, ami eszembe jutott. Sokkal profánabb célok vezéreltek. Leküzdeni a jet laget, s minden egyes porcikámat kinyújtóztatni.

Már a jógashalába indulás sem nagyon hagyta, hogy a dolgok mélyére hatoljak. Épphogy elkezdtem beszívni az óceán sós illatát, s elmélkedni azon, mennyivel könnyebb reggel 6-kor mysore-ra csattogni pálmafákkal övezve és a fehér homokot taposva, mint a 4-es 6-oson zötykölődve, amikor a valóság csak bebizonyította, hogy tényleg minden relatív: 4 tetovált kopasz latino gördül mellém egy fekete Forddal, s “kedvesen” invitáltak, hogy szálljak be a kocsiba.

Nem ez volt a pillanat, amikor azt éreztem, túl kell lépni az előítéleteken, így inkább gyorsítottam a lépteimen. Persze az autó továbbra is lassan gurult mellettem, mindaddig amíg a szimpatikus srácok meg nem pillantották a két rendőrt, akik éppen a parton sorakozó vendéglők személyzetének néhány tagjával csevegtek.

A nagy loholásban el is értem a 6. utcát, ahol a Miami Life Center található. Ennyit a gyakorlás előtti meditatív állapotról. A shalának két tulajdonosa van, Kino MacGregor és a férje Tim Feldmann. Mindkettőjük óráját ki akartam próbálni, de Kino sajnos csak workshopokat tart, órákat nem. A reggeli mysore órák többségét Timre osztotta le. Timből már Stockholmban Petri felkészített – jófej srác, csak durván igazít. Gondoltam, a hajnali üldözéses futam után már bármi jöhet.

Arra számítottam, hogy egy igazi ashtanga gyárba fogok toppanni, hatalmas termekkel, legalább 2 emeleten, ehelyett, a hely talán még akkor sincs, mint az Atma Pest, egy kicsi és egy nem sokkal nagyobb terme van, a nagy terem max 20 fős kapacitással. Annak ellenére, hogy nagyrész ashtanga órák vannak a shalában, az öltözők és a zuhanyzók is alkalmasak arra, hogy mozgáskorlátozottak is használhassák. A női öltözőben nem volt nagy tolongás, egyedül öltöztem. A fiú öltözőből is csak egy alaposan kitetovált hát indult el a nagyterem felé – úgy látszik, aznap ilyen napom volt. :-) Azt gondoltam, ő lesz Tim, de kiderült, hogy egy másik tanár volt, Patrick Nolan, aki maga is gyakorolni jött, a 2-es sorozatot tolta, elég szépen. Tim pedig nem volt sehol, húsvét hétfő lévén kimenőt kapott, s Julia Lofstrand helyettesítette.

Őszintén szólva nem tudom, hogy a jet lag, vagy az órát megelőző események hatása volt, de valahogy nem kapott el a shala hangulata. 6-an voltunk, elég vegyes társaság, mindenki más-más időpontban bukkant fel, s egyébként is elég vándorlós hangulata volt az órának.

A szokás ugyanis az, hogy a híd után mindenki fogja  a matracát, és hátravonul a terem végébe befejezni a sorozatot. Aki hátul gyakorolt, összecsomagol, és előre megy. Volt, aki még a relaxációhoz is más helyet igényelt, és átvonult a kisterembe. Ez a rendszer másnap, mikor 16-an zsúfolódtunk össze, hasznosnak bizonyult, mert így az utolsók az első sorba kerülhettek, s így mindenki egyformán élvezhette az igazítások jótékony hatását.

Hétfőn ez nem tűnt indokoltnak, mivel nem voltunk sokat, mindneki kapott igazítást bőven. Sőt, egy ponton csoportos konzultációvá alakult az óra. Az egyik ashtangini bokafájdalomra panaszkodott, mire mindenki, aki a teremben volt, hozzáfűzte a maga tapasztalatát, illetve rehabilitációs tanácsát. Már csak arra vártam, hogy valaki be is telefonáljon egy újabb véleménnyel. Julia egyébként ügyes tanár, jól igazít, és azokon az ászanákon, amiket demonstrált, látszott, hogy a gyakrolásban is elég magas szinten van, valahogy mégsem volt az a felszabadító érzés a gyakorlás mint egy héttel korábban Stockholmban. Persze erről nem a tanár tehet.

Az óra után a recepcióstól megtudtam, hogy másnap Tim tartja az órát, s bár kedden már korán tovább akartunk indultunk Naples felé, azért a shalában kezdtem. 6.30-ra futottam be, s akkor már tömve volt a terem, csak az utolsó sorban tudtak nekem helyet szorítani. Így a kezdőmantráról le is csúsztam, záró mantra pedig egyik tanárnál sem volt, azt mindenki magában mondta el.

Az első pár napüdvözletben Tim csak keringett körülöttem, még nem igazított, de aztán kíméletlenül beindult a gépezet.

Petri persze túlzott kicsit, határozottan igazít, de egyáltalán nem durván. Petrivel ellentétben ő nem egy szó nélkül pakol bele az ászanába, hanem magyaráz is közben, bár csak röviden és lényegre törően, ez az óra nem alakult át talk showvá. Bár éppen marichyasana D-ben gondolta úgy, hogy feltétlenül ki kell kérdeznie, ki a tanárom Finnországban (valamiért azt hitte, hogy finn vagyok, biztos ráérzett, hogy Petrivel emlegettük utoljára) és ismerem e Gregg Betzet. Viccesen is néztem ki, ahogy válaszolva a kérdésre, ránéztem, majd visszafordultam, majd megint előre, még szerencse, hogy az általam keltett léghullámok nem álltak össze egy kisebb tornádóvá.

Mellesleg Gregg Betz neve nem most merül fel először. Petri is azonnal azt kérdezte, hogy ismerjük e. Állítólag Budapesten él, s még Pertivel és Timékkel együtt gyakorolt Mysore-ban, a Main Shalában. Bár Tim szerint elképzelhető, hogy egyáltalán nem is tanít, a gyakrolása már évekkel ezelőtt magas szinten volt, de soha nem élt-halt a tanításért. Szóval itt a feladat astangininek, felkutatni a misztikus, Budapesten rejtőző jógit. :-)

A körülöttem gyakorlók csapata ezen az órán is nagyon vegyes volt. Hátul egy többhónapos terhes lány gyakorolt egy módosított változatot, mellettem egy kb 60 éves pocakos fickó nyomta az első sorozatot, illetve ma is megjelent Patrick, ezúttal ő is az 1-est gyakorolta. Fiú-lány arány 50%, csakúgy mint az egyest és a kettest gyakorlók aránya.

Amikor a korán érkezett 2 sorozatosok elérkeztek a hátrahajlító szakaszhoz, azonnal éreztem, hogy ezek Tim kedvenc ászanái… Egy srác laghu vajrasanában szenvedett majdnem ki. Furcsa igazítás is volt. Sosem voltam urulógiai vizsgálaton, de körülbelül ilyennek képzelem. Aztán a a kapotasanához érkezett lány is elejtett náhány könnycseppet.

Öleléssel próbált meg Tim enyhíteni a szenvedésein. Egyébként ezt nemre való tekintet nélkül másokkal is megtette, akiket például hídban túráztatott.

Velem is csináltatott vagy tíz hidat. A mellkast kellett a plafon felé emelni – more up, more up, more up – térdkalács fel, láb kiegyenesít. Hátrahajolni addig nem szabadott, amíg a more up mantra meg nem szűnt. Majd hídban teljes testsúlyával ránehezedik a medencecsontra és nyom lefelé, ez ellen kell dolgozni. Ennek az eredménye az, hogy amikor elengedi a medencecsontot, az ember magától feláll. Ezután az igazítás után azért csak körbenéztem, hogy tényleg a sirályok hangja szűrődik be, vagy egy Hitchcock Madarak remake-t forgatnak a hátam mögött. Mindenesetre ömlött rólam a víz. Igaz ezzel nem csak én voltam így, ekkora izzadtságtócsákat én még jógateremben nem láttam. Igaz, meleg is volt, annak ellenére, hogy nyitva volt a kertre nyíló ajtó, és a ventilátor is kavargott a fejünk felett.

Óra után még Kinoval is sikerült összefutni, bár misztikus találkozásnak nem titulálnám… :-) Befutott az öltözőbe, mindenkinek kedvesen köszönt, majd elment pisilni, aztán meg gyakorolni. Én meg futottam vissza a szállodában összepakolni a cuccaimat. Ezután már csak olyan helyeken voltunk, ahol nem volt ashtanga shala, így maradt a magányos gyakorlás.

Naplesben még belefutottam egy jógaórába, bár ez csak windowyoga volt, ha már a window shopping fogalma is létezik. A Lululemon boltban gyakorolt hatha jógát egy idősebb társaság, persze a bolt vasárnap délben nyitott, ez pedig 10 körül lehetett. A bolt a menő felszerelésre vágyó jógások mekkája. Jógaruhák tömege, s az összes Manduka szőnyeg illetve kiegészítő. Estefelé benáztem a boltba, s úgy tűnt az eladók is jógaszakértők, azonnal megkérdezték, hogy milyen jógafajtát gyakorlok, az asthanga válaszra a következő kérdés az volt, hányadik sorozatot, s meddig tart egy sorozat gyakorlása nálam. Szóval képben voltak.

Azért vágytam vissza Miamiba, lenne még mit tanulni a Timtől. S hogy Kino milyen tanár, még meg se tapasztalhattam. Próbáltam rábeszélni Timet, hogy jöjjenek hozzánk is workshopot tartani, de erre csak az volt a válasz, hogy inkább én menjek megint vissza. Azért ahogyan az ashtanga workshop élet az utóbbi időben fellendült Budapesten, szerintem ők is idetalálnak nemsokára.

Nagy-nagy köszönet Hajnalnak a beszámolóért! :-)

Advertisements

3 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló, vendégpost

3 responses to “Strech your mind

  1. Brunner Ágnes

    De jó beszámoló! :))

  2. Brunner Ágnes

    munkamunkamunkamunka,de hétfőtől ott! HIÁNYOZTOK!!!!!!!!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s