Stockholmi élmények

Petri Raisanen workshop április 15-17.

Sajnos nagyon gyorsan eltelt ez a 4 nap, szívesen maradtam volna még Stockholmban pár napot. A workshop igazán inspiráló volt, örülök, hogy találkoztam Petrivel, mert szerencsére egy nagyon érdekes, mégis szerény embert ismertem meg, akiből árad a nyugalom, nem pedig egy egótól duzzadó jógagurut.

Minden nap 3 csoportban zajlott a mysore óra és mi mindig a középső csoportba voltunk beosztva, ami – tekintve, hogy a külvárosban laktunk – ideális volt számunkra.

Pénteken reggel 8-kor, hétvégén pedig 9-kor kezdtük a gyakorlást, barátságos 8-12 fős csoportban. Petri Räisänen mellett ott volt még az asszisztense (aki egyben a párja is) Wambui Njuguna, illetve Gittan, a shala vezetője. Mindhárman igazgattak, így szinte minden ászanában kaptunk igazítást.

Petri igazításaira jellemző, hogy nem erőből nyom bele a pózba, hanem finoman vezet rá, és így hozza ki belőled a maximumot. Van egy hihetetlenül jó módszere lefelé néző kutyában: deréktól a lapockákig végigmasszírozza a gerinc menti izmokat. Érdekes egyébként, hogy lefelé néző kutyát egyáltalán nem igazították hátulról, a csípőt húzva, hanem mindig csak elölről a keresztcsontot nyomva, ill. hátat masszírozva.

Szerencsére egészen jól ment a gyakorlás, annak ellenére, hogy vasárnap reggelre a torkom már nagyon fájt, és a bokám sem gyógyult meg, mégis könnyednek éreztem a sorozatomat. Bele tudtam lazulni a nehezebb pózokba is (kivéve a setu bandhasanat, mert abból könnyített verziót csináltam), és a légzés is rendben volt. A csapat nagyon vegyes volt, a 20 évestől az 50 évesig, a hajlékonytól a merevig, az egyes sorozatostól a hármasig mindenki nyomta.

Petri megdicsért minket, hogy nagyon rendben van a légzése a csoportnak, és az ászanákban sem erőlködünk, ami szerinte nagyon fontos, viszont a dristi sokaknál nincs rendben. Azt mondta nagyon fontos, hogy ezt helyesen csináljuk, ezt igenis meg kell tanulni.

A szombat délutáni beszélgetős technikai órán mesélt arról, hogy nemrég jöttek vissza Wambui-val Mysoreból, ahol (ha jól emlékszem ) 2-3 hónapot töltöttek. Mesélt arról mennyit változott az ashtanga jóga 15 év alatt, bár a pózok és a vinyásza rendszer mindig ugyanaz maradt.
Az egyik nagy különbség Petri szerint például a dristi: régen a Bhrumadhya dristi volt, tehát a 3. szemre kellett nézni  most azonban a Nasagrai dristi van azokban a pózokban, tehát a tekintet az orrnyergen kell legyen.

A másik változás, hogy régen az előrehajlásoknál (pl. paschimottanasana) az volt a lényeg, hogy a homlokod a térdeden legyen, ma azonban egyenes gerinccel kell lemenni az összes előrehajlító póznál.

Mesélt Patthabiról, és arról hogy ő maga az évek során hogyan változott; mind a saját gyakorlásában, mind a tanításban sokkal gyengédebb lett. Petri szerint Patthabi mindig 110%-ot várt el, míg ő azt mondja, legyen 90%, mert a lényeg az, hogy jól érezd magad a pózban. Nagyon fontos az, ahogyan az ember belemegy a pózba, nem szabad erőlködni, mert akkor semmi értelme. Azt mondja, válassz ki egy számodra könnyebb pózt, és lélegezz benne sokkal többet, mint 5 légzés; tanulj meg belelazulni.

Ugyanakkor a nehezebb pózoknál, vagy ami már majdnem megvan, lehet egy kis erőltetés, de ez soha ne legyen egyszerre több ászanánál. A jóga nem lehet küzdés és erőlködés.

Szóba került, hogy vannak különbségek a tanárok között, például van, aki megcsinálja a Baddhakonasana C verziót, vagyis amikor egyenes háttal ülsz, pedig ez nincs benne „hivatalosan” a sorozatban 5 légzésig, ez csak 1 légzés. Petri (és Gittan is) úgy gyakorol, hogy ezt például saját gyakorlásában kitartja 5 légzésig, de ha olyan tanárnál gyakorol, aki ezt nem így csinálja (pl. Lino) akkor kihagyja. Azt mondja az a lényeg, hogy úgy gyakorolj, ahogyan neked jó, és a tradíció mentén: tehát nagyon fontos a sorrend, és hogy plussz pózt ne tegyél bele, de ha jól esik plussz légzést beletehetsz, ezt Pattabhi is engedte. Egyszóval ha valakinek jól esik a Baddhakonasana C öt légzésig, vagy a Bakasana netán a Tittibhasana (amik ugye szintén csak 1 légzésesek az egyes sorozatban) akkor csinálja nyugodtan.

Kérdeztük még arról a mantráról, amit a nyitó mantra után ő énekel, és azt mondta, hogy azt Pattabhi tanította neki és a régi tanítványoknak, most pedig Sharath tanítja meg a tanároknak. Egyfajta guru-tanítvány láncolat. Ez a mantra kb. 500 éves és nagyjából ugyanazt jelenti, mint az előtte elmondott „rendes” ashtanga mantra, csak annyival több, hogy benne van az, hogy követi a tanítóját és az ő tanítása alapján gyakorol és tanít.

Amikor mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk rögtön megkérdezte, hogy ismerjük-e a Katit, és örült, amikor mondtuk, hogy ő az egyik tanárunk. Megígérte, hogy jövőre eljön Budapestre workshopot tartani. :-)

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

2 responses to “Stockholmi élmények

  1. Brunner Ágnes

    De jó!!!! :)))))
    Ha már lendületben vagy,csak jelezném, ÉN nagyon várom a köv profilt is!
    :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s