Félig vezetett, félig mysore

Félve merem kimondani (leírni még inkább), pedig legszívesebben ujjongva kiáltanám, hogy talán meggyógyult a dropbackem… :) Ha óvatosabban akarok fogalmazni, akkor talán azt mondanám, hogy hosszú idő után most először látok csöppnyi esélyt arra, hogy leküzdöm ezt a blokkot, amit pár sikertelen backbend (fejreesés) hagyott bennem. De íme az előzmények:

Mondhatni nem igazán jött össze az élet tegnap reggel, így az elmaradt hajnali mysore óra szelleme egész nap ott táncolt a vállamon és kárörvendően sutyorogta a fülembe, mekkora lusta disznó vagyok. Nem tehettem mást, este irány ashtangára. Tegnap Main shala napot tartottam, ahol egy egészen furcsa, de nagyszerű órán vettem részt Katusnál:

Meglepően sokan voltunk, tele volt a terem, én szinte senkit nem ismertem a résztvevők közül. Voltunk páran akik már ismertük a sorozatot, ám többen kezdők voltak, akik még sohasem csinálták végig az összes ászanát az egyes sorozatból. Itt megjegyezném, aki nem ismerné ezt a vonalat, hogy a Main shalában kicsit máshogy folyik a tanítás, mint máshol, több szempontból is. Igyekeznek a tradícionális vonalat követni és a kezdőket nem engedik végig először a teljes sorozaton, hanem fölmérve a képességeket, ászanánként haladnak. Mindenki addig halad, amíg megy neki (amíg a tanár engedi), majd átvált a levezetőkre és relax.

A vegyes társaság miatt éppen ezért tegnap egy spéci órán vehettem részt, ugyanis a Navászanáig vezetett volt a gyakorlás, majd onnantól mysore. Sohasem voltam még itt vezetett órán, így nagyon kíváncsi voltam Katusnál milyen is ez. Szépen haladtunk végig a napüdvözleteken, majd az álló pózokon, Katus pedig hirtelen annyi kezet növesztett, hogy azt még Síva is megirigyelte volna :) : egyikkel mutatta az ászanát, a másikkal már igazított is. Az ülő pózok között számolta a vinyászákat és aki gyorsabb volt, annak csaturangában kellett várakoznia a többiekre, majd egyszerre váltottunk felfelé néző kutyára. Ez nekem nagyon tetszett,  egyrészt mert ez egy nagyon jó kis gyúrás karra, másrészt nem csúsznak el az emberek és ad egyfajta fegyelmet a gyakorlásnak.

A Navászana után a gyakorlottabbak folytathatták, a kezdőkkel pedig külön-külön foglalkozott Katus, miközben minket is igazított. Azt vettem észre a gyakorlásomon, hogy bár az ászanákban nem volt jelentős eltérés a szokásostól, de a légzésem most  sokkal mélyebb és lassabb volt. Már a hangja is furcsa volt, mondhatni, most aztán egészen Darth Vaderes voltam. :) Néha szokott ez sikerülni, de most szinte végig kitartott egész órán.

A jógahídnál szólt Katus, hogy aki szeretné gyakorolni a dropbacket az várja meg őt a matrac elején. Nem éreztem a toppon magam, de gondoltam próbáljuk meg. Hátrahajlítás – lent a kéz – vissza, hátrahajlítás – lent a kéz – vissza. Egyszer csak hallom Katus hangját: “Te, tulajdonképpen miért is kellek ehhez én? :) ” Ekkor vettem észre, hogy a kötél amit átvetett a derekamon szinte hozzám sem ér, nemhogy tartana, tehát teljesen egyedül nyomtam az egészet. Le is és föl is! Persze ettől úgy beijedtem, hogy a harmadik lemenetel még simán ment, de visszafelé már kellett egy kis segítség…:)

Mindenesetre az kiderült, hogy abszolút a fejemben van a gond (ill. a para), mert ha mindezt elengedem, akkor meg tudom csinálni. Nem biztos persze, hogy mostantól  bármikor kivitelezem a dropbacket, de remélem, hogy a következő sikerélményre nem kell megint hónapokat várni.

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: 99% gyakorlás, beszámoló

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s