Roncsderbi

“Ha citromot kaptál az élettől, kérj hozzá egy tequilát!” – dadogta egy részeg srác több mint 10 évvel ezelőtt az egyik egri borozóban, miközben egyszerre próbált meg felcsípni és rámsózni, valami hittérítő könyvecskét…

Én valószínűleg éppen az aktuális  “örök szerelmemet” sirathattam, vagy azon keseregtem, hogy Varga tanár úr már megint kivágott a nyelvészet szigorlatról, nem emlékszem, nem is fontos már. A lényeg, hogy azóta megtaláltam a saját kis “tequilámat”, amit terápiás jelleggel alkalmazhatok… (és most nem apám házipálinkájára gondolok…)

Nem részletezem, hogy az elmúlt hetekben milyen pofonokat kaptam az élettől, lényeg hogy sikerült magam testileg-lelkileg padlóra küldeni. Sokan, sokfélét írtak már a jóga terápiás hatásairól, hát én ezt most a saját bőrömön tapasztaltam, sőt jelenleg is tapasztalom, mert bár már elérhető közelségbe került a gödör széle, azért még ki kellene másznom belőle…

Múlt héten szerencsére sikerült elég sokat jógáznom, ami nagyon jól esett (a “burning yoga” sokk-terápiát azóta is röhögve mesélem a barátoknak :) ), sőt kivételesen még a Millenárisra is eljutottam. Legfrissebb élményem pedig a ma reggeli mysore, amiről majdnem sikerült lebeszélnem magam. Ébredés után végigfuttattam egy gyors szkennelést, és hát nem volt túl rózsás a helyzet: a karjaimban izomláz,  a jobb vállam hasogat (via hétfői boulder /falmászás/), combhajlítóim betonból, térdem sajog, csípőm beállva, hasam görcsöl, és mondanom sem kell, hogy a legkevésbé sem egy jógaóra lebegett álmos szemeim előtt. Szerencsére valahogy összekapartam magam, elmentem órára és végigküzdöttem magam a sorozaton. Nem volt semmi “extra” flow élmény, vagy áttörés valamelyik ászanában, csupán a szokásos küzdelem saját magammal (és néhány igazítással.. :) ), mégis megérte. Reggel már vigyorogva mentem be a jegeskávémért és a Giant bar szeletemért a kávézóba, és most már látni vélem a fényt az alagút végén.

Egyszóval nálam jelenleg roncsderbi van, de az dübörög rendesen. Egyelőre fáj mindenem, és nem igazán remekelek az ászanákban, a hátrahajlítás pedig még mindig para, de küzdünk egymással, a többi azért javulgat.  Hamarosan talán megtanulok páros lábbal is fölmenni sirsászanába… Hogy mikor lesz ebből egy legalább majdnem tökéletes egyes sorozat, ki tudja… Lassan azért összeszedem magam, addig is practice, mert a jógánál nincs jobb terápia.

“The yoga mat is a good place to turn, when talk therapy and antidepressants aren’t enough.” (Amy Weintraub)


Reklámok

Hozzászólás

Kategória: beszámoló, egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s