Valószínűleg minden (ashtanga) jógaoktató halálosan unja már a sablonos dumát: “Nem megy, nekem ehhez túl rövid a karom!” Nos hát én nem ezzel “védekezek”, én egyszerűen ehhez túl béna vagyok (egyelőre). Hát persze, hogy a vinyászáról van szó…
Közel egy éve, amikor elkezdtem ashtangára járni, még számos dolog kivitelezhetetlennek tűnt számomra, amiben azóta óriási fejlődést értem el. Ilyenek pl. az előrehajlító ászanák, de a csípőm is nagyon sokat nyílt ez idő alatt. Természetesen most sem tökéletes az 1-es sorozatom (hohó, messze nem az sajnos :( ), de látom a fejlődést és ez mindig új lendületet ad. Jelenleg a legnagyobb kihívást a fejenállás (és változatai) ill. a tökéletes vinyásza jelentik számomra. Ezekre mindig igyekszem nagyobb figyelmet fordítani és főleg az otthoni gyakorlás során, kicsit több időt szánni.
A vinyászával jelenleg kicsit faramuci a viszonyom: nyújtott lábbal megy, keresztezettel nem. A hátraugrásnál sajnos (néhány szerencsés véletlentől eltekintve) leér a lábam, az előreugrás pedig egyelőre csak nyújtott lábbal sikerül. Kezdetben ennek is hihetetlenül örültem, hiszen miután hetvenedjére zúzza le az ember a bokáját/lábfejét az előreugrásnál, ez is baromi nagy siker. Úgy gondoltam, hogy ha ezt gyakorolgatom, akkor idővel majd szépen meglesz a helyes, keresztezett lábbal történő jump through is. Hát nem.
A helyzet az, hogy beleestem abba a hibába, hogy gyönyörűen tökéletesítettem a nyújtott lábas előreugrást, de közben “elfelejtettem” gyakorolni, erőltetni a helyes kivitelezést.
Persze a tegnapi hot órán Gauranga ezt gyönyörűen kiszúrta (éreztem én, hogy inkább a másik óra mellett kellett volna döntenem aznap… ;) :) ), és némi téglás vinyásza szadit nyomatott velem (és Katával). Az eredmény kb. 3 darab csenevész, de helyes(!) vinyásza kivitelezése az egész óra során. Hm, hát nem túl nagy siker, mindenesetre hasznos gyakorlás volt, mert most újra érzem, hogy rá kell szállnom a témára.
Nézegettem videókat a témában a youtube-on, és igyekszem hasznosítani az ott ellesett dolgokat is. Vicces, hogy az egyik videón Lino Miele ugyanúgy nyomja mint én. :) Találtam még pár hasonló videót másoktól is, így úgy látom, hogy ez vagy egy tömegesen használt tévesen berögzült jump through, vagy már megint föltaláltam a spanyol viaszt…
Azért ráakadtam egy oktató videóra is, ami nem tűnik rossznak, ki is próbálom este:
Szóval részemről practice, practice tovább…
Akinek van kedve mesélje már el, hogy Ő hogyan tanulta meg a helyes, tökéletes vinyászát! :)
Astangini 
Több embernél megfigyeltem már, hogy nyújtott lábbal előre bírják lendíteni magukat, de keresztezettel a feléig sem érnek. Éppen ezért a keresztezett lábas vinyásza a gyakorló, ezt kell tökéletesre fejleszteni, a nyújtott lábas pedig a gizdulási vinyásza, amit egy párszor megcsinálhatsz a sorozatban (pl. a návászana, valamint az ubhaja-pádángusthászana és úrdhvamukha-pascsimóttánászana előtt), de ne szokj rá, mert akkor sohasem fogsz tudni rendesen hátraugrani. Én szívem szerint azt mondanám, hogy az ugráljon előre nyújtott lábbal, aki hátra is tudja vinni a lábát nyújtott térddel, mert annak van bandha-ereje. Így meg csak az előrenyújtott lábak lendületét használjuk, és nem tudjuk megfogni az egészet a levegőben. További részletek kisvártatva a blogomban.
Nekem az segített sokat, amit Szabiék mutattak Ajay vinjásza órájáról (főleg a guggolásból falra ugrálás). Aztán a kézenállás gyakorlása, mert az előreugrás gyakorlatilag egy félig kivitelezett kézenállás (http://www.youtube.com/watch?v=cwfjvZQBkO4).
A hátraugrás azért gonosz, mert sokáig nem igazán látványos a fejlődés… pl ha 50 kg-ot kell tudnod kiemelni ahhoz, hogy megcsináld, akkor nem látszik, hogy te most 20 kg-ra vagy 49 kg-ra vagy képes, ugyanúgy nem fog menni. :) Szóval kitartás – az a fontos, hogy próbálkozz és gyakorold, még akkor is, ha sokáig nem látszik kézzelfogható eredmény.
Guggolásból falra ugrálás? Ezt majd nekem is mutassátok meg valamikor!!! :) Köszi Balázs!