Ashtanga delight Köveskálon

Sajnos “okostelefon” ide vagy oda, nem sikerült postolnom a jógatábor alatt, így most utólag kell összeszednem gondolataimat, ami nem is olyan egyszerű mutatvány.

Az Október 6. utcai jóga shala szervezésében hétfői nappal startolt az ashtanga jógatábor Köveskálon. Mi páran később csatlakoztunk, szerda éjjel érkeztünk meg a Nádasházba. Éjfél után dőltünk be a zömében gyerek méretű ágyakba, ami még az én 162 centimnek sem volt piskóta, de szegény Hajnal pl. teljesen elgémberedett tagokkal ébredt reggel, így ő pénteken át is költözött egy másik szobába, ahol volt néhány (kb. 15 centivel) hosszabb ágy.

Reggel fél 8-tól délig lehetett menni gyakorolni a telken lévő jógateremnek kinevezett kis épületbe. Mysore óra volt, és többnyire ketten is bent voltak egyszerre igazítani, így szerencsére egész sok igazítás “jutott” egy emberre. A résztvevők zöme több éve gyakorolja az ashtangát, így én eléggé kezdőnek számítottam. Ez abból is látszott, hogy (ciki vagy sem) a navászana után sokszor puskáznom kellett a szomszédokról, hogy mi is következik.  No és persze az ászanákat is sokkal profibban tolják már, de sebaj tanulni jöttem, nem sopánkodni.

Katus és Eszter már első nap sokkot kaptak a hyperextendált (?) könyökömtől, így “rámugrottak” mind a ketten és kaptam jónéhány személyre szabott instrukciót bizonyos ászanákra vonatkozóan. Az a baj, hogy a könyököm már sima előrenyújtott karral is kifelé fordul, ami tényleg elég bizarr látvány tud lenni. Így nekem arra kell ügyelnem, hogy lefelé néző kutyában is pl. próbáljam befelé csavarni, a nyújtott karos ászanáknál (Virabhadrasana A, és B; Utkatasana, stb.) sem szabad teljesen kinyújtanom, hanem inkább picit hajlítsam be, ahogy Katus mondta “balettoznom kell”, ill. “labdát tartani” a karommal, mert úgy nem a könyökömet terhelem, hanem a felső karizom erősödik, ahogy más “normális” embereknek. Próbáltam ennek megfelelően csinálni a gyakorlatokat, ami persze nem volt egyszerű, hiszen nagyon szokatlan volt teljesen máshogy tartani a karomat, mint ahogyan az eddig “berögzült”. Természetesen a 4 nap alatt szépen be is durrant a felső karom és a vállam, de vigasztaltak a szavak: “Hidd el ez így sokkal jobban néz ki!” :)

Már rögtön az első reggel kaptam egy szuper Baddhakonasana igazítást Katustól, aminek köszönhetően nem csak a térdeimet sikerült lenyomnia, de sikeresen le is hasaltam, ami még soha nem fordult elő. Hihetetlen ez a kis nő, hogy a kb. 45 kilójával mit tud művelni.. Nagyjából ugrálhatna is a hátamon azt sem érezném, mégis szuperül igazít, és “észre sem veszem” (na jó ezt azért észrevettem :) ), már bent vagyok Marichyasana D-ben, ami eddig csak lerakott lábbal ment, féllótuszban esélytelen volt. Hajnal volt nagyon vicces a szombati gyakorlás (?) során, amikor Prasarita Padottanasana C-ben igazította őt a Katus; ő örömében felsikoltott, hogy “Ó, ez a föld volt?!”, mert még soha nem ért le ebben a pózban a földig. Egyszóval sokan éltünk meg kisebbfajta csodákat egy-két nehezebb pózban, amiről nem gondoltuk, hogy a közeljövőben, ill. hogy egyáltalán valaha meg tudjuk csinálni.

Csütörtökön este pranayama óra volt, amikor a bandhákkal foglalkoztunk. Ez többünknek elég nehéz volt, mert előtte kb. 2 órával ettünk, ami finoman szólva nem könnyíti meg a bandhák érzékelését, tudatosítását… Légzőgyakorlattal kezdtünk: 3 normál légzés, majd ha jól emlékszem 25  kapalabhati légzés következett, ebből 3 sorozat, úgy hogy közben figyelünk a bandhára is. Ezt követően még inkább durvultunk: 7 normál légzés + 50 kapalabhati baromi gyorsan. Azt hittem ez jóval könyebb dolog, de szerintem még üres hassal sem tudtam volna tökéletesen csinálni. Mindenesetre nagyon érdekes és hasznos gyakorlat volt, ami újra rádöbbentett arra, hogy sokkal többet kell a pranayamaval foglalkoznom.

Gyakoroltuk egy kicsit, hogy az Utpluthih során milyen csudajól segít a bandha, és tényleg. :) Ez nekem is sikerül, bár nem éppen szabályos a lótuszom a csenevész jobb térdem miatt, de fönt van mindkét lábam, és olykor egész magasra is felhúzom a térdeimet. Gyakoroltuk még egy kicsit az előre-hátra vinyászát, aztán pihi.

A péntek reggeli gyakorlásom rettenetes volt. Mintha minden izmomat betonból öntötték volna ki, annyira merev voltam. Direkt több napüdvözletet csináltam, az 5-5 helyett 7-7-et mindkettőből, mégsem melegedtem be rendesen. Rettenetesen szenvedtem még a sima előrehajlásokkal is, amik pedig általában egész jól mennek. Valahol a jógahíd környékén éreztem csak, hogy kezdenek lazulni az izmaim. Szerencsére ez szombatra megszűnt, így az utolsó két napon már kellemesebb volt a gyakorlás.

A délutánokat kirándulással töltöttük, megnéztük a közeli Salföldi bányatavat, elmentünk Tapolcára városnézni, és persze a Balcsi. Mindenhol látványosságként kezeltek minket, mert persze igazi jógásokhoz hűen mi aztán nyomtuk az ászanákat bárhová mentünk is. Mindegy volt, hogy Tapolca belvárosában vagyunk (no igen, ezt szegény Szabi azért nehezen viselte.. :) ), vagy a strandon, a jóga mindig velünk volt.

Szombaton a révfülöpi strandon voltunk, ahol eléggé tele volt a víz döglött szúnyoglárvákkal, különösen a part közelében, így úgy döntöttünk inkább bérlünk egy vízibiciklit és beljebb megyünk tisztább vizekre.

Hamar rájöttünk, hogyan lehet kihasználni az imbolygó járgány adottságait és itt is elég szép pózok születtek. Később megérkezett Eszter és Balázs is, és egy egész jól sikerült kis acroyoga órát sikerült összehoznunk a parton, ahol többen már fotózni kezdtek minket.

Roppant büszkék voltunk magunkra, hogy ilyen nagyszerűen összekötöttük a kellemest a hasznossal, így miután kigyakoroltuk magunkat elindultunk haza. Este még megnéztük a VB bronzmeccset, mert szerencsére rajtam kívül a Hajnal is szereti a focit. Szabi csendesen tűrt, Orsi meg édeseket kérdezett (“Akinek a madzag van a karján az a vezető?” :) ), de ez sem mentette meg szegény Uruguayiakat.

Vasárnap a tervezettnél korábban sikerült ébrednem, így nem túl jó hangulatban indultam le a jógaterembe gyakorolni, de végül az utolsó napi sorozatom nagyon jó élményeket adott. Talán eddigi gyakorlásaim során, most először volt, hogy egészen végig egy teljesen más tudatállpotban voltam. Volt egy-két egészen komoly flessem néhány ászanában, amit még  dolgozgat föl a kis lelkem. :) Szuper élmény volt! Egészen jól ment a sorozat, figyeltem azokra a dolgokra, amiket az elmúlt napokban tanultam és szinte végig tökéletesnek éreztem a légzés-dristi-bandha triumvirátust is. Egyedül a fejenállásnál zökkentett ki valami (ez még mindig mumus), mert az csak nem akart stabil lenni. Persze Katus kiszúrta, és egy “No várj csak Rita, most jól megszadizlak!” felkiáltással átvágott a termen… Meg kellett csinálnom 3 páros lábbal föl-majd le kört, ami után úgy éreztem innen nem kelek föl ma. De még mindig jobban jártam, mint Hajnal, akit közvetlen utánam kapott el, mondván majd szépen kikattintja a fájó csípőjét Baddhakonasana-ban. :)

Gyakorlás után reggeli, majd pakolás és irány haza, de előtte még egy utolsó csobbanás Tihany mellett a Balcsiban.

Nagyon szuper volt ez a 4 nap, úgy érzem sok hasznosat tanultam, most már csak használnom kell ezeket. Nehéz még rendszerezni magamban a dolgokat, mert az élmények, tapasztalatok még eléggé csapongva törnek elő belőlem, de majd szépen leülepszik, összeáll egy képpé, és teszek egy újabb lépést a szamádhi felé…

– Gratulálok mindazon kitartó egyedeknek akik képesek voltak végigolvasni ezt a maratoni postot! Ígérem legközelebb rövidebb leszek! :) –

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: 1% elmélet, 99% gyakorlás, Útinapló, beszámoló

One response to “Ashtanga delight Köveskálon

  1. Visszajelzés: Go to the beach! | Astangini

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s